Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-23 / 69. szám
erkölcsi ELÉGTÉTEL ipanas20S I Csapódik az ajtó | Kulcs csikordul a zárban. Néhány pillanat, s a frissen borotvált, hosszú arcú, középtermetű férfi, Nádasdi Ferenc, a Kecskeméti Gépgyár főművezetője nekiindult a sötétségnek a mó- riczgáti tanyavilágban az állomás fele. Az út ismerős. Gyorsan rója a métereket. Telik, múlik az idő. Három kilométert hagyott maga mögött. No, még egy, aztán felül a zötyögösre. Az állomáson egy-két ember várakozik. Kerül-fordul, s addigra a szerelvény is megérkezik. Nádasdi Ferenc is fellép a kocsira, a szokott helyére ül. A fejét megtámasztja a kocsi ablakfelőli részén. Lehúnyja a szemét, úgy tesz, mintha aludna. Pedig csak gondolkodik. Az emlékezés újból hatalmába keríti. Ismét a fülébe csendülnek a szavak, mintha csak egyik bóbiskoló útitársa mondaná: — Te nem leszel leváltva., s S két óra múlva mégis a kezébe nyomják azt a papírt, melyben az áll: nem vagy főművezető. Az öntődében dolgozol, 12 forintos kiemelt órabérrel. •— Miért? Miért Járt ugyanígy Bikádi Gabi, meg Habran Feri? Mindhárman párttagok... Ezért? A gondolatsor itt megszakadt, mert a szerelvény nagyot zökkenve megáll. Üj emberek új témákkal térítik ki az emlékezésből, de nem sokáig. — No, Ferkó, itt megmutathatod, mit tudsz — lapoz visz- sza a múltra ismét. Mit is csinált? Az öntődébe ment, Bikádi Gabit és Habran Ferit fölkereste, s brigádot alakítottak. Égett a munka a kezük alatt. Nem is esett rosszul. Nem! Nem szokott el- tóle. És jobb lett a kereset Is. Zsebébe nyúl, kotorász, majd egy halomnyi papírt vesz elő, s abból kibogarássza a fizetési cédulát. Számol, aztán megint csak számol. Akárhogy adja össze, alulról felfelé, felülről lefelé, csak 3800 forint jön kh — No, Ferkó? — kérdezi önmagától —■ kaptál-e főművezető korodban ennyit? — Nem bizony, 2000 forint fix, ha van terv, akkor 380 forint prémium és ráadásul az a sok szidás, mérgelődes, idegeskedés, amelyet 300 ember okoz. a beszéd A kocsiban kissé csendesebb lesz, Nádasdi Ferenc hosszasan kinéz a hajnali szürkületbe. Ki tudja hányadszor, újra, meg újra végiggondolja az eseményeket. — Lelkiismeretét igyekszik megnyugtatni. — Mi volt az ok? Hol hibáztam? A selejtlevonásnál? Nem! Csak a törvényt hajtottam végre. De az a vád is ért, hogy elnéző vagyok. Egyszer ifjú Czel- leng Péter, Lédeczi Jenő igazolatlan mulasztását változtattam igazolttá. Talán ez a baj? A fene eszi az egészet, hessegeti el az ilyen gondolatokat magától. Négy éve vagyok főművezető, ha hibáztam, csak annyit, mint a többi. Dehát így látták egyesek. Csak egyesek — nyugtatja meg magát. Nagy Vilmos volt az. Mint rongyos gárdistának, nem tetszett a kommunista főművezető. A zavaros időkben azt hitte, eljött az ő ideje. Tévedett. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, — járja a magyar közmondás. Nagy Vilmost, sajnos, nem érte utói az igazságszolgáltatás keze, mert elszelelt, csak külföldön lehetne utolérni. De Feri bácsi itt maradt. S megmutatta, hogy otthonosan forgatja a szerszámot. 1 Egy hónapig 1 öntödében. Elmerült a munkájában, amikor megérintették a vállát. Hátrapillantott. Szabó Lajos főmérnök állt mellette. — Hogy érzed magad — kérdi. — Jól! Dolgozunk. Csak az. a gálád eljárás bánt, — válaszolt félig mérgesen. — Ne keseredj el, az igazság úgyis napfényre kerül. Ügy is lett. Február 1-én hívatták az irodába. Jíezébe adták a főművezetői kinevezésről szóló papírt Az erkölcsi elégtétel megtörtén Nem szólt semmit. Zsebredugt u papírt, s visszament dolgozn Másnap írásban lemondott fő művezetői beosztásáról. Hiába erősködött, nem fogai ták el lemondását. Űjra el ke lett foglalnia régi beosztású Nem tehetett mást, kézbevette a műszak irányítását. — Az ám, a termelés >— ötli az új gondolat agyába, —. Ho is tartunk most? | Egy műszakban G6-ról 05-re emelkedett az u kádak száma. De még enné többel is lehet... A kocsiban vígan folyik a dis kurzus. A körülötte ülők nem ismerik, nem tudják, nem érzi Nádasdi Ferenc ezernyi problémáját. Míg gondolataiban idáig ju a nap is felbukkan a látóhata ron. Arany sugarai körülcsóko ják arcát, mely most minth mosolygósabb. derűsebb lenne. gondola részlete * 28 | Nincs idő | sebb bolygatására. A moto mely a szerelvényt vontatja hosszan tülköl a Gépgyár élőt s egy-két pillanat múlva meg áll az állomáson. A kocsikbo ömlenek az utasok. — Jó reggelt, Feri bácsi! Szer vusz Feri. — Szervusz, jó reggelt! — kö szönget vissza. Aztán csak megy ! siet a gyárba. Mert neki min j dig sok a dolga. — Venesz — TÍZ LEVÉL — EGY ÉV EVELEK 300 FORINT Aki a cikk címét elolvassa, nem sokat ért belőle. Pedig már tíz levelet is írtak egy év alatt, hogy Hunyadi Istvánná megkaphassa a 300 forint szülési segélyét. Kezdjük el a történetet: 1956. március 8-án Hunyadi Istvánné- nak egy leánygyermeke szüle- :ett. Április 27-én egy levelet küldött Szoboda Illés, termelőszövetkezeti elnök, amelyben kéri a szülési segélyhez szükséges nyomtatványt a Megyei Tanácstól. A Megyei Tanács május 7-én elküldte ezt a nyomtatványt. Május 17-én a termelő- szövetkezet a kérdőívet kitöltve visszaküldte, amelynek szépséghibája az volt, hogy Hunyadiné- ’ól nem derült ki az, hogy termelőszövetkezeti tag. A Megyei Tanács június 6-án egy levelet ntézett a termelőszövetkezethez, amiben tudatják a szövetkezetei, hogy «-anyagi segély csak olyannak jár, aki termelőszövet- cezeti tag és munkaegységet teles ít«. Hunyadi Istvánná aug. 6-án reklamálta a szülési segély dfizetését. A tanács most mar Hunyadinénak írt: «-Sürgetésére válaszolva közöljük, hogy a ermelőszövetkezet nem küldte el a kiegészítő adatokat. Kér- ük, hogy a szövetkezetnél rek- amáljon.« Szeptember 15-én újabb levelet kapott a Megyei Tanács. Ebben a levélben a szövetkezet könyvelője a szövetkezet nevében arra hivatkozik, hogy a kiegészítő adatokat július 26-i dátummal a Megyei Tanács címére már megküldték November 26-án a Megyei Tanács közölte a szövetkezettel, hogy a posta- és az iktatókönyv szerint ilyen levél nem érkezeti, így küldjenek újabb adatokat. December 18-án a termelőszövetkezet válaszolt, elküldte a szükséges adatokat, de ezt a levelet is »csak« a könyvelő írta alá, a termelőszövetkezet elnöke nem. Ezután újabb levél következett. Január 10-én közölték a szövetkezettel, hogy az elnök- aláírása nélkül nem lehet kifizetni a szülési segélyt. Végre egy utolsó levél, aminek sem dátumát, sem iktatószámát nem találta a Tanács, de március hó 15-én végre a Nemzeti Bank egyik csekkszámláján eljutott a 300 forint.jogos tulajdonosához. Ehhez a kis történethez alig kell kommentár. Nem lehet elmondani som a tanács illetékes osztályáról, de a szövetkezet vezetőségéről sem, hogy lelkiismeretesen intézték Hunyadiné ügyét. Meg lehetett volna takarítani egy évet, hat forint postaköltséget, tíz levelet és a számokban kifejezhetetlen szitko- zódást. — gém — A VB döntése: üiiizakapíiatf u.,. a kátéiméi elutasítfa Harkakötönybco rendezték a földügyeket < Több mini kétszázezer holdon . tí i i • r * az idén vetnek kukoricát búc$ megyében A Kiskunság szántóföldjein kikeltek a korai vetésű tavasziak. Kétezer holdon zöldéi már a tavaszi búza is. A termelőszövetkezetek és egyéni termelők eddig összesen 65 000 holdat vetettek be tavasziakkal. Készülnek már a kukorica vetésére. Az idén több mint 200 ezer holdat vetnek be, jóval nagyobb területet, mint az elmúlt évben. A magágykészítésen tóbbszáz lovasfogaton kívül 500 trak-® tor dolgozik a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák földjén. özámszerint 35 darab földvisszaigénylési kérelem érkezett ,a harkakötönyi tanácshoz. A »végrehajtó bizottság ezeket a "kérelmeket egyenként elbírálta, eldöntötte jogosságukat, s március 24-én már be is számol a m"MM' itanácsülésnek a földügyek dinit« zéséről. Nem volt egyszerű ez a munka •Harkakötönyben sem. Igazságo- fsan, egy-egy panaszt sokolda- !lúan megvizsgálva kellett dön- •teni. S mert a végrehajtó bizottság igyekezett lelkiismeretesen [dolgozni, sikerült is a rendelet [szellemében s a kérelmezők •többségének megelégedésére megoldani ezt a feladatot. 28 kérelem ügyében úgy elöntött a végrehajtó bízottság, hogy azok jogosak és teljesíthetők. Bujdosó Sándornak például 1951-ben tagosították 8 holdját s cserében semmi kárpótlást nem kapott. A döntés értelmében ugyanazt a földet kaphatja visz- sza. Balázs Ferenc és Tegzes Fe- rencné tartalék-ingatlanként hasznosított földjét kérte vissza saját kezelésbe. Azonban mindkettőt kisbérlő műveli s a szerződés 1958-ban jár le. A tulajdonoson tehát csak jövőre vehetik birtokba földjüket, amiben meg is nyugodtak. Takó János ügyében is egyszerű volt a döntés. Amikor tsz- be lépett, földje állami tartalék lett. De kilépett a szövetkezet(IV.) Ma már e tények isme- relének birtokában velünk együtt látják és vallják a kommunisták és mindinkább a többi haladó erők is szerte a vűágon, hogy a magyarországi események lényegében a reakció és a haladás, a béke és a háború, az imperialista és a szocialista erők összeütközését jelentették. Így a Szovjetuniónak a nemzetközi munkásosztály, a szocializmus, a haladás és a béke ügye iránti kötelessége volt segítséget nyújtani a magyar népnek. Ez a »beavatkozás« nemhogy megsértette, ellenkezőleg, megmentette nemzeti függetlenségünket. A Szovjetunió szocialista ország. A szocialista társadalom belső lényegéből fakad, hogy harcol minden elnyomás — a nemzeti elnyomás ellen is. A Szovjetunió története azt bizonyítja, hogy fennállása óta mindig támogatta és támogatja az imperializmus ellen harcoló népek nemzeti szabadságharcát. Nemzeti szuverenitásunkat, függetlenségünket a Szovjetuniótól kaptuk meg 12 évvel ezelőtt, s ö a legszilárdabb őrzője ma is ennek mindannak ellenére, hogy a szocialista országok egymás- közti viszonyában voltak hibák. V hibák azonban nem alapvcA nemzeti függetlenségről tííek és ki lehet és ki kell küszöbölni; ezzel tovább erősödik a szocializmus táborának egysége és összeforrottsága. Szocializmust építeni és nemzeti függetlenséget biztosítani csak a szocialista országokkal való testvéri kötelékben, együttműködésben lehet. Sokan egyenlőségjelet tesznek a szocialista országok egymásközti viszonyában előfordult hibák és az imperialista országok más népeket elnyomó agressziós politikája között. Mi sem téve- sebb ennél. Ezt nemcsak a Szovjetunió egész eddigi története cáfolja, hanem az is, hogy ha pl. Magyarország kivált volna a szocialista országok alapjában egyenjogúságon és a nemzeti függetlenség tisztelet ben (.irtásán alapuló testvéri kötelékétől, akkor menthetetlenül elvesztette volna nemzeti függetlenségét, s az imperialisták játékszerévé vált volna. Ebben az esetben tehát egész nemzetünk került volna halálos veszélybe. Az eddig elmondottakból levonhatjuk végső következtetéseinket: mi a magyar függetlenség. nemzeti szuverenitásunk megszilárdításának egyedül járható helyes útja? Elsősorban az, hogy az internacionalizmus elvi alapján állva a legszorosabb barátságot és együttműködést fejlesszük ki hazánk és a többi szocialista ország között. Errie az együttműködésre és barátságra nemcsak azért van szükség, hogy megyerijük népünket a reakciós imperialista erők mindenfajta beavatkozási kísérlete vagy agresz- sziós szándéka ellen, hanem azért is, hogy a szocialista országokkal kicserélhessük a szocializmus építésében szerzett tapasztalatainkat, hogy gazdaságilag és politikailag állandóan támogathassuk egymást független szocialista hazánk kiépítésében. Másodszor: nemzeti függetlenségünk megszilárdításának fontos tényezője az is, hogy küszöböljük ki azokat a hibákat, melyek a szovjet—magyar kapcsolatokban előfordultak. Végérvényesen számoljuk fel a Rákosi— Gerő-félc vezetés hibáit, tiszteljük és becsüljük a nemzeti érzéseket, valóban és ne csak szavakkal ápoljuk a haladó nemból s ekkor saját földjét vette kishaszonbérletbe. Most csupán arról van szó, hogy visszaírják nevére. Kacsmán Imre kérelmét is jogosnak ítélte a végrehajtó bizottság. A tagosításkor 8 hold 7'í aranykorona értékű földje helyett csak 40 aranykoronás és 7 hold 800 öl nagyságú csereingatlant kapott, de abból is 3 hold vízáílásos mocsár. Kiegészítést kért, amit meg is kapott, méghozzá birtokához közel, a III. dűlőben. Hét kérelmet elutasított a végrehajtó bizultság. Szanyi Antal, Borbényi Imre, Fekete Mihály s társai ugyanis jelenleg is több földet művelnek, mint amennyit a rendeletben előírt felső határ megenged. Ezek a gazdák maguk is tudhatták ugyan, hogy követelésük jogtalan, de próba-szerencse alapon megkísérelték: hátha sikerül földet szerezni, Akadt olyan panasz is — mint id. Szőke Pálé —, amiben a helyi tanács nem tudott dönteni. Ez a gazda két éve 12 hold földet vásárolt Deli Sándortól, de nem írták a nevére. A földdel termelőszövetkezeti tag lett, majd kilépett s most kéri vissza. Ezt az ügyet telekkönyvezés végett a járási tanács mezőgazdasági osztályához utasította a lmrkaközeti hagyományokat, s u magyar sajátosságoknak megfelelően építsük szocialista állami és gazdasági rendünket. Van-e biztosíték arra, hogy népi demokráciánk ezt az egyedül helyes utat fogja járni, nemzeti függetlensége megszilárdításának érdekében? Igen van. Biztosíték erre a szocialista országok kormányainak és pártjainak nyilatkozatai, így a Szovjetunió kormányának 1956. október 30-i nyilatkozata is, melyek a legszorosabb együttműködés és barátság megszilárdításának szükségességét hangsúlyozzák a szocialista országok között és kifejezik eltökéltségüket, hogy »egymást kölcsönösen segíteni fogják a béke és a szocializmus ügyének megszilárdításában-«, kiküszöbölve minden olyan hibát kapcsolataikból, melyek az egyenjogúság és a szuverenitás elvét sérti, ßs biztosíték erre pártunk és kormányunk ígérete is, melyet az egész nép színe előtt tett: »A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányát külpolitikai tevékenységében a nemzeti függetlenségének. az ország szuverenitásának biztosítása s a dolgozó magyar nép érdekeinek védelme vezérli.« tönyi tanács. Az írásos kérelmek a végrehajtó bizottság döntésével megjelölve az »elintézett« felírató dossziéban vannak már. Gyors és jó munkát végzett a tanács s ezt 23 elégedett, orvoslást nyert dolgozó paraszt igazolja. Felemelték a kenyér érát Nyugat-Némefországban A nyugat-német kormány csütörtökön hozzájárult ahhoz, hogy a pékek felemeljék a kenyér árát. Lübke nyugat-német élelmezési miniszter sajtóértekezleten bejelentette, hogy a közeljövőben további áremelkedésre lehet számítani,