Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-20 / 66. szám

MOSTOHAGYERMEK m Av silcuüt, a fnáúUftalc Mm... A Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat munkástaná­csa és dolgozói örömmel olvas­lak a Petőfi Népében, hogy a kiskunhalasi testvérvallalat va­lamilyen leleményessége folytán, február havi baromfi és tojás együttes tervét 174 százalékra teljesítette. Örömmel olvastuk, hogy nekik sikerült, de örömünkbe üröm is vegyült, amikor összehasonlítot­tuk az általunk február hóban elért 91 százalékos teljesítéssel a testvérvállalat eredményét. Vajon, mi lehet ennek a nagy. lemaradásnak az oka? Ne/a nyo­moztunk, nem is siettünk a test­vérvállalathoz tapasztalatcseré­re, mégis megfejtettük ennek a titkát. Ez a titok pedig nem más, mint az iparigazgatóság ál­tal helytelenül történt terülei- íelosztás. A Kiskunhalasi Barom­fifeldolgozó Vállalathoz a Ba­ranya megyei, a Tolna megyei és részben a Bács megyei MÉK szállítják a földszövök által fel­vásárolt baromfit és tojást. Mi pedig az iparigazgatóság rajon- bcosztása jóvoltából Bács me­gyéből, a három északi járásból, Pest megye déli három járásá­ból kapjuk a baromfit és a to­jást. Vonjunk mérleget. Kiskunha­lasra két megye és Bács megye áruaktivubb öt járása tartozik. Hozzánk pedig a fent említett, kevésbé áruaktív járások. — Ez nz oka annak, hogy míg a halasi vállalathoz február havi állagban körülbelül 2(i0 00(1 da­rab tojás érkezett be naponta, addig a .kecskeméti vállalathoz mindössze 120 000 darab, annak elleneve, hogy a mi kapacitá­sunk sem marad a halasi mö­gött, sót naponta egy millió da­rab tojást tudnánk feldolgozni, ha az áruelosztás jelenlegi meg­magyarázhatatlan aránytalansá­gai nem gátolnák a kapacitás jobb kihasználását. Hozzátartozik a titok megfejtéséhez annak ismerete is, hogy az ellenforradalmi esemé­nyekig a kecskeméti vállalat ra- jonja Heves megyéből, Pest me­gye déli járásából, Bács megye északi három járásából és Szol­nok megye egy járásából állott öt éven keresztül. Nemcsak a kedves olvasókra, hanem a megye illetékes veze­tőszerveire bízzuk annak meg­ítélését, hogy a kecskeméti vál­lalat vajon, ilyen elvérszegényí- tés után teljesítheti-e feladatát? A törzslétszámot —, amellyel napi egy műszakban is 400 000 darab tojást tudnánk feldolgoz­ni —, februárban 11 napig áru­hiány miatt 50 százalékos bérrel otthon tartottuk; Több munka­napon pedig csak 3—4 órát dol­gozhattunk áruhiány miatt. így — sajnos — mi nem mondhat­juk, hogy dolgozóink havi jőve - delme több. mert az bizony jó­val kevesebb annál, amit elég­hettek volna az ugyancsak da­rabbérben fizetett napi 8 órai teljes foglalkoztatottságuk ese­tén. Dolgozóink körében meg­van a visszhangja a kiskunha­lasi és a többi feldolgozó válla­latok által elért jó eredmények­nek és érthető elégedetlenségük az iparigazgatóság iránt. Ilyen körülmények között a béralapgazdálkodásunkkal is baj van, mert a már januárban ke­letkezett áruhiány miatti túllé­pést a fenti okok miatt nem tud-* tűk februárban sem pótolni, de rpárcius hónap eddigi árubeér-; kezese sem biztat azzal a re­ménnyel, hogy a negyedéve?; eredmények megjavításával bi/-; tosítani tudnánk a helyes bér-j alapi elhasználást. A munkástanács nemi fogadja el az iparigazgatóság ér-j velősét: a mi vállalatunk áruel-i osztás tekintetében szerencsét!e-; nül fekszik, mert Kecskemét tá-; volesik az áruaktív vidéktől. Ez Igaz! Nézzük, hogy volt régeb-1 ben? | Az államosítás előtt is a kecs-| kémét i exportcégek Békés, I Csongrád . és Tolna megyében I folytattak felvásárlást. • Ha mindezekhez hozzászá-1 mítjuk a begyűjtés megszűnte-1 tését, mely azzal jár, hogy egyes | északi ipari megyékben nem ki- | elégítő a baromfitenyésztés, fel | keit tenni azt a kérdést, hogy at jelenlegi feldolgozó vállalatok} közül a passzív területen fekvők ; fenntartása népgazdasági szem- J pontból indokolt-e? | Ennek megítéléséhez néhány j adatot. Üzemünket az elmúlt | években több millió forintos be- ♦ ruházással, a feldolgozás gépesí- } lésével az ország egyik legna-1 gyobb és legkorszerűbb válla- f latáv'á fejlesztették, — bár tud-| ták, hogy Kecskemét nem fék-1 szik előnyösen az árubeszerzést f illetően. í Miért kellett ezt a nagy | áldozatot hozni, helyes-e a kecs- | keméti vállalatot sorsára bízni. | ahelyett, hogy az iparigazgató- f ság mindent elkövetne, hogy a| vállalat többet és jobbat produ- í káljon. $ Kürtösi István,- munkás- j tanácselnök, Kecskeméti í Baromfifeldolgozó Vállalat ; Krapcsák mintlcnt tud előre. Neki nem leht olyat monda­ni, amire ne azt felelné, hogy: — Halija, én ezt niár tudtam előre, van egy nagybátyám a minisztériumban, az már szólt nekem. Többször hangoztatja, hogy őt nem érheti meglepetés, mert mindenről értesítik. Tudja a felsőbb körökben nekem olyan ismerőseim vannak, hogy... ilyenkor jelentőségteljes pil­lantást vet az áldozatára, aki kénytelen magasröptű eszme- futtatását hallgatni, hogy az áldozat semmivé zsugorodik a félelmetes Krapcsák előtt. Előfordult már ugyan, hogy az események nem úgy történ­tek, mint azt Krapcsák magya­rázta, de ő mindig kivágta ma­gát. Öt nem érheti meglepe­tés. Például tavaly november 10-én még azt mondta a nyúl- szívű Kapósaknak: — Öregem, itt soha nein lesz rend, nem hagyják a fiúk magukat. A »fiúkat«: a Ragyást, a Gyugyust, a Lolát, meg a töb­bieket, azonban lassan kivon­ták a forgalomból. Krapcsákot ez nem hozta za­varba. Egy januári napon ezt mondta a nyúlszivű Lapcsák- nak: — Ugye mondtam, topor­tyánféreg, hogy itt rend lesz! — és jelentőségteljesen meg­veregette a saját vállát. Még hozzátette: — Ha jaj, tudtam én ezt előre. Megmondta Mi­hók Pista, a karhatalmista. Lapcsák megsemmisülten hallgatott, nem mert szembe­szállni félelmetes ellenfelével Krapcsák a mukistákkal is összeköttetésben volt. Március elején már villogó szemekkel kerülgette a nyálszívó Lap- csákot: — Meglátja, mi lesz itt már­cius 15-én. Lesz itt olyan cir­kusz, nem hagyják ezt annyi­ban a mukisták. Annyian van­nak, mint a güzü. Tudom én. hallgatom valamennyi rádió- állomást. Értesüléseit ez alkalommal is valószínűleg --felsőbb körök­ből« nyerte és a szerencsétlen Lapcsák majdnem sfrvafakadt rémületében. Március 16-án Krapcsák vil­logó szemekkel kereste áldoza­tát. — Ugye megmondtam, liog.i nem lesz itt semmi. A mukis­ták egy mukkot sem szóltak. Pedig, hogy járt egyeseknek a szája. Megmondtam én ezt előre. És jelentőségteljesen meg v e­regette saját vállát. Lapcsák remegő inakkal meg­kockáztatta a kérdést: — De mi lesz a JUK-kal? — Azt majd betömjük — fe­lelte Krapcsák jelentőségtelje­sen. —ö—r Egy pártvezetőségi illés a Borforgalmi Vállalatnál A Borforgalmi Valla lat megyei központjában november közepén alakult meg a pártszervezet. Je­lenleg 18 tagja van. Három tagú intéző bizottsága kéthetenként rendszeresen ülésezik, havonta taggyűlést és pártnapol tartanak. A vezetőség tanácskozását a rövidség és a konkrét problémák i elemzése jellemezte. Először Sza- ( bő Anna számolt be a városi in- téző bizottságon tartott elnöki ér- ► tekezletrői. Ezután Gáti György, f a pártszervezet elnöke ismertet- É te az eddig végzett munka ta- t pasztalatait és. tett javaslatot a [ jövő feladatokra. \ Elvi vitákra van szíikségj t Beszámolójában megállapítot- [ fa, hogy az elmúlt pártnap jól [ sikerült és a legfontosabb kérde- t seket azon alaposan megvitatták, t A pártszervezet politikai mun- ! Icájával kapcsolatban azt hang- í súlyozta, hogy sem az agitáció, | sem a párttagok elméleti képzé ­se nem megfelelő. A párttagok nevelése érdekében elvi viták megindítását javasolta. A szakszervezet segítségével A Helvéciái Állami Gazdaságban is újjászervezték a ME- DOSZ alapszervezetet. A tagság egyhangú lelkesedéssel Kántor István fiatul lakatost választotta meg az ÜB elnökének. Kántor elvtárs fiatalhoz illő energiával szervezi a munkát, s a gazdaság­ban most már rendszeresen üzemeltetnek egy mozigépet, ame­lyen hetente filmet vetítenek a kultúrtermet zsúfolásig megtöltő közönségnek. Újjászervezték az állami gazdaság zenekarát is, amely már megkezdte a próbákat és a közeli napokban klub­esten mutatkozik be a dolgozóknak. A párlépílésröl 1.) Népünk történelme a füg­getlenségi mozgalmak és a sza­badságharcok történelme. A ma­gyar nép évszázadokon át »pi­rosló arccal és piros zászlókkal es a zászlókon eme szent jelszó­val: világszabadság« vívta ren­díthetetlen küzdelmét a nemzeti függetlenségért és rclemelkedésé- crt. Mindenki előtt ismeretes, hogy c harcok rendre-másra ku­darcot szenvedtek, s ebben min­dig döntő szerepet játszott a nemzetközi reakció összefogott ereje. így vált a kis magyar nemzet hosszú-hosszú időkön ke­resztül idegen államok gyarma­tává, a magyar nemzeti érdekek­től idegen érdekek kiszolgáló- (jává. 1945 jelentette elsőízben a döntő fordulatot nemzetünk e több évszázados Iragédiájában. A szovjet nép győzelme a hitleri fasizmus felett kivívta nemzeti függetlenségünket és megterem­tette a magyar nép igazi felsza­badulásának lehetőségeit is. A magyar nép talpra is állt, ugyan­azzal a harcos lendülettel, ke­mény akarattal és elszántsággal, mint szabadságharcos elődei, Dó­zsa parasztjai, Petőfi ifjúsága, 1919 hős munkásai. Talpra állt a Magyar Kommunisták Pártjá­nak vezetésével, unnak a párt­nak a vezetésével, mely a fel­szabadulás előtt éppúgy, mint a A nemzeti függetlenségről felszabadulást követő időszak­ban a függetlenség és a szabad­ság, az igazi nemzeti érdekek zászlaját emelte magasba. A külső és a belső reakció ter­mészetesen 1945 után sem tagad­ta meg önmagát. Miként előző történelmünk folyamán, most is latba vetette teljes erejét, hogy a függetlenség és a felemelkedés útján haladó magyar nép szent céljait és törekvéseit semmivé tegye. Igen sok példát hozhat­nunk fel a múltból ennek bizo­nyítására. Ki ne tudna például az amerikai kölcsönös biztonsági törvény 1951-ben jóváhagyott módosításáról, mely szerint száz­millió dollár fordítható olyan »válogatott személyek« tevé­kenységének pénzelésére, akik J. Kcrston, a módosítás előterjesz­tőjének szavai szerint, a kom­munista országok illegális »fel­szabadító« mozgalmában részt vesznek, azaz fegyveres felkelést készítenek elő, kémkednek, sza­botázsakciókat szerveznek, ter­rorakciókat készítenek elő és így tovább. Ennek a törvénynek a felidézése önmagában is doku­mentálja: milyen politikát köve­tett és követ a nemzetközi re­akció a függetlenség és a demok­A vezetőség tagjai beszélget­lek az üzeni dolgozóival és en­nek során Csáki Imre, a kádár­műhely. Kai'a Antal és Való Mi­hály a pincészet, azonkívül Mol­nár János, a munkaügy dolgozó­ja, az MSZMP-be való belépési szándékát közölte. Az ú.i jelent­kezők felvétele ügyében a leg­közelebbi párttaggyűlésen dönte­nek. Megtárgyalták a ktjvfelkéző taggyűlés előkészítésének fel­adatait is. A vezetőség beszámo­lójában az eddig végzett.mun­káról tájékoztatják a párttagsá­got, megbírálják egyes vezetők magatartásának hibáit és egy­hónapos munkaterv elfogadására konkrét formában egyáltalán fel­merülhetett, s hogy a támadást az ellenforradalmi erők meg is indították, a múlt vezetése is nagyban bűnös. Bűnös azért, mert elkövetett súlyos hibáival jogos népi elégedetlenséget vál­tott ki, s így a reakciónak ked­vező alkalmat teremtett arra, hogy megsüthesse vagy legalább­is megpróbálja megsütni saját tesznek javaslatot. A taggyűlés nek javasolni fogják két pán- csoportbizalml megválasztásai i; A taggyűlés elé terjesztendő munka tervjavaslatukba — töb­bek között — elvi vita rendezé­se és üzemi párllap megindítása szerepel. A beszámoló kitért a párt és szakszervezet viszonyára is. Meg­állapították, hogy a párt vezet' szerepe a párttagok útján ma­radéktalanul megvalósulhat, a szakszervezetben. Elhatározták, a szakszervezeti nőbizottság meg szervezésének segítését is. rácia országaival szemben. Keli-e azonban a múltba nyúl­nunk példákért 1956. október 23-a után? Nem. Az 1956. október 23-át követő események minden­nél ékesebben bizonyítják, hogy a nemzetközi reakció sosem tett le arról a tervéről, hogy a ma­gyar függetlenséget és szabadsá­got megsemmisítse, hogy a ma­gyar népet ismét igája alá hajtsa. Eássunk tisztán és világosan nemzeti szuverenitásunk kérdé­sében: mi is történt tulajdonkép­pen 1956. október 23-át megelő­zően és 23-a után? Erre a tisz­tánlátásra annál is inkább szük­ségünk van, mert hisz aligha akadt olyan kérdés, amellyel kapcsolatban annyi zavar lelt volna, mint éppen nemzeti szu­verenitásunk problémája. Ma már a hitetlenkedők szá­mára is bőséges dokumentumok­kal szolgálhatunk: milyen szívós és szervezett előkészületeket tett a nemzetközi és a belső reakció (1956. október 23-át megelőzően) a Magyar Népköztársaság szocia­lista léte és nemzeti független­sége cl'eni általános támadás megindítására. Nem tagadhatjuk: abban, hogy e támadás terve Nagyobb bortermést várnak Gáti elvtárs után Bálint Sán­dor, a pártvezetőség tagja az üzemegységek és a pincészetek dolgozói körében szerzett tapasz­talatokról számolt be. örömmel állapította meg, hogy a kormány iránti bizalom egyre növekszik nemcsak a vállalat dolgozói kö­zött, hanem az egyéni gazdák körében is. Ezt tükrözi a terme­lési kedv növekedése. Nagy te­rületen végzik el a trágyázást, a régi szőlőket pótolják és újakat telepítenek. Javasolta, hogy a vállalat a tároló edények növe­lésével időben készüljön fel a jövő években várható nagyobb bortermés felvásárlására. Farkas Pál, az üzem igazgató­ja, gazdasági problémákról tájé­koztatta a vezetőség tagjait. A? elmúlt 10 nap alatt felvásárolt bor mennyisége megközelíti a: első két hónap együttes mennyi­ségét. A vita végén olyan határoza­tot is hoztak, hogy azokban az üzemegységekben és pincésze­tekben, ahol még nincs párt- szervezet, segítenek annak meg­szervezésében. A pártszervezet határozatait előbbre vivőknek tartjuk, csak egyhez van megjegyzésünk. Az ifjúsági szervezet; létrehozásával kapcsolatban ugyanis olyan ál­láspontot foglaltak el, hogy mi­vel kevés az ifi dolgozó, ezért nem szorgalmazzák a szervező* létrehozását. Javasoljuk, ezt a határozatukat vizsgálják felül, mert tapasztalataink szerint még kis létszámú ifjúsági szervezet is sokat segíthet a pártnak. A szakszervezet az ifjúsági szerve­zetet nem tudja helyettesíteni.- A vezetőségnek további ered- tménves, jó munkát kívánunk. * — iy — pecsenye,jel a szocializmusért xo- . lyó harc tisztító tűsénél. Nem akarunk e cikkben min- ; den hibára utalni, csupán azok- : ra, melyek a magyar és a szov- i jct kapcsolatokban jelentkeztek j s joggal keltettek elégedctlensé- j get a dolgozókban. Magyarország j és a Szovjetunió viszonya alap- ; jaiban a prolctárinternacionaliz- ] inus követelményeinek megtele- j lően alakult. Véget nem érően ! sorolhatnánk a szovjet segítség j tényeit a felszabadulás pillana- j tűtől kezdve egészen napjainkig, j amely alapvető jelentőséggel bírt j fejlődésünk minden fázisában. ] De sajnos előfordultak kapcso­latainkban hibák, elvsértések is, j melyeket a Szovjetunió lsormá- 3 nyának 1950. október 30-i nyl- j latkozata is megemlít. E hibák j káros hatását csak fokozta a j Rákosi—Gerő tele vezetés. — j (Folytatjuk.) AZT MAID BETÖMJÜK...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents