Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-02 / 27. szám

J/ltíítf , siess közijük. f <((( és Ctmi tnÖfy&tt van . . . Parasztszekér áll meg a ta­nyaközpont orvosi rendelője előtt. Egyéni kisppraszt hozza rajta a feleségét és a kis gyer­mekét. A lovak gőzfelhőt fújtat­nak orrlyukaiktól, a gazdának is •deres a bajusza a bundasapka alatt. Az asszonyt és a gyereket hatalmas suba takarja, ami csak akkor kerül le róluk, midőn az ember a jó gazda gondosságával a lovakat takarja be vele. Amo­lyan csípős januári reggel ez: ilyenkor még a legmakacsabb antialkoholista is szívesen haj­tana le egy kupica jófajta szilva­pálinkát. Innen is, onnan is las­san gyülekeznek a betegek. Az Állami Gazdaság dolgozói közül is látni egynéhányat, de jönnek a távolabbi tanyavilág betegei is. Amíg Takács Ferencné, egész­ségügyi gondozónő fogadja az érkezőket, megkísérlem szót vál­tani dr. Kertai Györggyel, a városföldi tanyavilág körzeti orvosával. Hivatásnak és n&m mesterségnek tekintem a ytyóyy-ítást A körzeti orvos megnyerő arcú fiatalember, alig 25 esz­tendős. Tanulmányait a szegedi egyetemen végezte, majd az ot­tani klinikákon folytatott gya­korlatot. —i Gondolta-e valaha, hogy a tanyavilágba kerül ki orvosnak? — kérdezzük. — Erre nem gondoltam, a ta- nyavilág nem szerepelt tervez­getésemben — feleli gyorsan, majd így folytatja: — De őszin­tén mondom, nem bántam meg, hogy idekerültem. Én a gyógyí­tást hivatásnak tartom, és nem mesterségnek, vagy többó-ke- vésbé jól fizetett állásnak Bel­gyógyász szakorvos szeretnék lenni. Tanulni fogok, sokat, na­gyon sokat, és remélem, hogy el­érhetem célomat, tUzityy&CftyS'zeetázca és wv&si míísaute van saiikséft a cendstonzk A napokban talál­koztam II. 1.-vel, akit azelőtt úgy is­mertem, mint aktív pártmunkást. Min­dig szívesen végez­te el a reábízott feladatokat. Látha­tóan megörült •ta­lálkozásunknak. A szokásos "hogy s mint vagy?" után | tovább siettem vol- S na, de ő még tar- | tóztatott. Kissé fél- ! revonultunk és be- 2 szélgetni kezdtünk. | — Mi újság a | pártban? —< kérdcz­1 te érdeklődve. | Meglepődve néz- ; téri rá. | — Nem vagy még ! párttag? 2 — Nem, de jó, | hogy találkoztunk, Z szeretnék tőled ta- | nácsol kérni. Tu- 2 dód, hogy sohasem 1 voltam kihúzó, most I sem akarok az len- * ni. I — Akkor hát mi | az akadálya? í — Lehet, hogy I furcsának találod, de nem akarok ugyanott párttag lenni, ahol azelőtt. A kerületi pártszer- I vesetben idősebb I elvtársak és elv- I társnők vannak. En -* elő, hogy az általam kiirt gyógyszereket még Kecskémé ten sem tudták a betegek be- % szerezni. A második leg Conto- - sabb problémánk: egyszerű la boratóriumi eszközök beszerzése így például vérsüllyedésmérő világító lámpa, Vérsej tszámoló műszer. Ezek lennének a leg­szükségesebb műszerek. Ugyanií ezek birtdiában helyben is é lehetne végezni kisebb labora­tóriumi vizsgálatokat, szeretek jobban öl­tözködni, eljárok a Kedves cukrászdá­ba, a Hírősbe szó­rakozni és erről néhány idősebb elvtárs és elvtárs­nő megütközéssel vett tudomást. Azt mcmdtált, hogy ez "kispolgári csölce­vény■*. Ezek az öre­gebb elvtársak be­csületes, harcos kommunisták. Már az irántuk való tiszteletből sem akarok velük ilyes­min vitatkozni. Vi­szont nekem sem kellemes, ha ilyen dolgok miatt bírál­nak a párton belül, mert úgy érzem, az öltözékem megvá­lasztásához és a szórakozáshoz jo­gom van. Azt kér­dezem tőled, hogy beléphetek-e más pártszervezetbe ? Meglepetésemben igen bizonytalan választ adtam ak­kor barátomnak, — ezért most a sajtó útján válaszolok neki. Kedves H. 1. elv- társ! Tudom rólad, hogy soha sara öl­tözködtél feltűnően. A szórakozás pe­dig emberi szükség­let és ebben nincs | semmi kivetni való. | Idősebb elvtársa-1 ink, akik életük | ruigyrészát a. moz- | gólomért való ka- í 77lény harcokban i töltötték, érthető, S hogy kissé pariié-1 nabb módon gon-S dolkodnak. De ha j Téged a párt igaz j ; katonájaként is- í mernek, biztosan I szívesen látnak ma- j ffu/c között. ♦ A pártnak most J minden hű, becsű- * letes harcosára I j szüksége van. Ások £ az idős elvtársak, í akikről beszéltél, Z már ott menetelnek | az MSZMP nemrég J kibontott zászlaja < alatt. Menj, siess | közéjük, mert vár-1 nak, mert szüksé-t gük van rád. Ne t töprengj ezen to-£ vább! Lépj be ű| pártba, hiszen ma- £ gad mondtad, hogy J szeretnél már újra J a kommunisták kő- | |zött lenni. Emeld 1 fel újra Te is a $ párt zászlaját, s | légy harcosa a mun- ♦ kásosstály nagy 5 ügyének, a szocia- £ jíizmus építésének. | Nagy Ottó I / Dr. Kertai lassan belemeleg­szik a beszélgetésbe. Elmondja, hogy az egészségügyi hatósá­goktól több támogatást, segítsé­get kér. Arra a kérdésemre, hogy foglalja össze a legsürgősebb szükségleteket, ezeket válaszol­ja: — Elsősorban kézi gyógyszer­tárra lenne szükségünk, mert a közlekedési nehézségek miatt akadályokba ütkpzlk a gyógy­szerek beszerzése. Éppen az ok­tóberi zavaros időkben fordult tóriumi vizsgálatokat. Víi&n&í a SORRA ALAKULNAK a kiskőrösi járás EPOSZ-szervezetei S<a<»C8<3<8<»3<^cSc&<3<ScK8<3JcK^ A továbbiak során a fiatal or­vos említést tett a ragályos be­tegségek leküzdése, illetve meg­előzése terén szükséges teendők­ről, amihez — mint mondotta, y- az egészségügyi hatóságok na­gyobb mérvű támogatására len­ne szükség. A csecsemővédelem frontján is sok a kívánnivaló. Védőnőt kell alkalmazni, aki a szétszórt tanyákon lakó dolgo­tok gyermekeit gondozná, ellen­őrizné. Volt itt egy ilyen, de az anyák nem voltak megelégedve vele, Előfordult, hogy hónapo­VVvW\)VVV»WVVVVV\)^VyVVWWVVVVIVy»Wl^/>WVWV,AVV,ArAVV< vezet megalakítását. Soltvadker. ten e hét péntekjére tervezték az előkészítő megbeszélést, s ez­után fognak majd a tagszerve­zéshez. Az újjáalakult EPOSZ szerve­zetekben nagy tervezgetés fo­lyik. Azt vitatják és döntik el a a Petőfi Népét fiatalok, hogyan tehetnék minél tartalmasabbá és hasznosabba szervezetük életét. Egyik-másik községben úgy döntöttek, hogy a még hátralévő téli estéket ki­használva színdarabot tanulnak, mint például a fülöpszállási kur- jantói fiatalok. Több helyen pe­dig a iarssingi bál megszervezé­sével kívánják elindítani és emlékezetessé tenni az EPOSZ munkáját. A járás öt községé­iben, Kiskőrösön, Kecelen, Csá­szártöltésen, Soltvadkerten és Fülöpszálláson folynak nagyobb arányú előkészületek farsangi •bál megrendezésére. kig sem jutott ki a csecsemők­höz ellenőrzés céljából,-- Milyen a kapcsolata a be­tegekkel? — kérdezem. — A lelki kapcsolatok jók — mondja elgondolkozva, majd így folytatja: Sajnos, nagyon sok betegem csak akkor jön, mikor már baj van. Az is hiba, hogy sok esetben a gyógyulás első je­leinek mutatkozása után elma­radnak a kezeléstől, Persze, en­nek megszüntetéséhez felvilágo­sító előadásokra lenne szükség, GÉMES GÁBOR: Tőazajöütm Kiss Ferenc, a. Győri Nemzeti Színház tagja nagy sikerrel játssza a Bánk bánt. /! vasútpótló autóbusz, ami C7C üunapataj cs Baja kö­zött közlekedik ezen a havas, kö­dös januári napon, tömve volt utasokkal. Már a felszállásnál feltűnt az a szőkésbarna hajú lány, alti szórakozottan, maga elé meredve sodortatta magát a tar­ka. embertömeggel. Most ott ül az egyik ablok, mellett, s kifelé néz. Nem hall­ja a háta mögött ülő férfi-társa­ság zamatos vicceit és a poénok­nál felharsanó luicajt, de nem hallja a mellette ülő bekseses parasztasszony pergő beszédét sem, pedig már a gyermekeinek felsorolásánál tart. Teljesen ki­kapcsolódott ő ebből a köznapi világból. Nem látja a havas tá­jat sem, amit csak néha szel Ai cgy-egy barnán, sárosán tekergő út. S nem tud hangosan kiáltani, mint a többiek, ha egy szürkés- barna tapsifüles szalad át a me­zőn, ötszögletű nyomokat hagy­va maga után. Nem lát semmit. Gondolkodik. Lelki szemei előtt látja azt a feketehajú, barna­szemű fiút, akit szeret. S még most is, három nap távlatából, mintha az ablaküveg mozivá­szon lenne, ott áll a. fiú, s az­zal a megszokott fejbUlentéssel mondja neki: — Gyere, menjünk külföldre. Mi i uár iti rád? Özvegy apád mel­lett dolgozhatsz inad szakadtáig. S ha férjhezméss? Szülhetsz gye­reket egy szakajtóra valót, s mit láttál a világból? Aliért éltél? Semmit sem láttál és 'nem i3 él­tél. Ha velem jössz, együtt élünk, — úgy, ahogy elhatároztuk, •— szerelmünknek. Gazdagok le­ssünk, s te énekelhetsz kedved szerint. A látomás megszűnt. S ö most újból érzi azt a nyomasztó, tor­kot szorongató, fojtó érzést, ami akkor fogta el, amikor reggel ki­szökött a házból. Még az apjától sem búcsúzott cl. Pedig, ha le­het valakit szeretni, az egyedül az apja. Már gyermekkorában is •nagyon szerette. S két éve, mióta az anyja meghalt, csal: ő van, az apja. A másik az más, az szere­lem. Igen, szereti a fiút, s most inár be is bizonyítja, hogy való­ban szereti. Utána szökik Jugo­szláviába, s onnan már csak egy ugrás Nyugai-Németország. ö f~, ovább szövi a szivárvány- színű gondolatait. És hí­res less, mintahogy a fiú mond­ta. Az ó hangja csiszolt, akár sanzont, vagy operát. U tud éne­kelni. Igen, híres lesz és akkor majd elviszi az apját is. Könnyű lesz így élni, É3 nem kell a gyárban, porban, piszokban dol­gozni. Szép ruhák, cipők s talán egy családi ház is,,, Az újságok csak as ő hangját dicsérik majd, A rádió és a televízió egymással versengve kötik majd vele a szerződést. Ha pedig minden si­kerül, aklipr legalább egyszer, egyetlen egyszer fellép a Milá­nói Scalaban. Csodálatos lesz ott énekelni a világ legnagyobb, leg­híresebb operaházában. Mint ahogy a harmat koronáz­za a gyöngyvirág kelyhét, úgy lepték el homlokát apró veríték- cseppek. Arjca kipirult a belső iz­galomtól, s| remegő kezével vé­gigsimította homlokát. Kis ujja hegyén még látszott a ruzsfolt, amellyel reggel a száját festetta. Gyakorlatlan még ebben is. Az­előtt nem érezte hiányát a rúzs­nak, de most kell.., AXíj agy zökkenés riasztotta fel f álmodozásából. Az autó­busz rnegarkezett a végcélhoz4 Baján voltak. Valami vad nyug­talanság, ideges reszketés Is ti úrrá rajta.. Mindenlcéppsn első­nek akart leszállni. Felállt, s karcsú termetét beszorította, be­préselte a. lejárat felé gyűrődó emberfolyamba. Aztán kint volt az utcán. Hideg havat kavar j szél végignyargalt a téren. A csupasz fák ágai, mint megany- nyi apró ostor végiglcorbácsolut a levegőt. Vékony lódenkabátját a szél a lába köré csavarta. Ha­ját először magasra tornyozta* majd hirtelen teljesen félrecsap­ta. Kezébe belenyilalt a hideg, Fázott. Ezer) a kopár, havas té­ren annyi Visszataszítót, annyi ürességet látott, hogy egy percig arra gondoli\ — kár volt elindul­ni, Nem,,, Nem fordulok visz­: A kiskőrösi járás községeiben egymás után alakulnak meg az EPOSZ-szervezetek. Eddig öt községben jöttek össze a fiatalok ilyen céllal, legutóbb Kiscsengő- dön, ahol 20 taggal kezdte meg működését a parasztfiatalok népszerű szövetsége. Az EPOSZ járási szervezeteinek taglétszá­ma már meghaladta a kétszázat,, bár több községben csak mosta­nában indult meg a szervező munka a szövetség megalakítá­sára. Ezekben a napokban folyik a megalakulást előkészítő muh-. ka Soltszentimrén is, ahol vasár­napra tervezik az EPOSZ-szer­air.it a gazdaság segítségével meg is fogunk szervezni. A továbbiakban a lakásproblé­mákról beszélt. Elmondotta, hogy számos olyan helyen járt, ahol bizony a csecsemőket, kisgyer­mekeket földes, vizes lakások­ban találta. Az állami gazdaság a maga területén igyekszik meg­oldani ezt a fontos kérdést, de a külső tanyavilágban még bizony súlyos a helyzet. Búcsúzóul ezeket mondotta dr. Kertai György: — Magam is nősüjni szeret­nék, nekem is lakásra lenne szükségem. Remélem, szocialista államunk hozzásegít ehhez az egészen szerény kérésem teljese­déséhez. Amit hallottam a fiatal orvos­tól, azon el lehet gondolkozni, íme, itt van ez a fiatalember, akinek még fejlődnie kell, aki tulajdonképpen csak ezután fog gyakorlati tapasztalatokat sze­rezni, de amit csinál, azt szívvel, lélekkel csinálja. Vagy nézzük az elődjét, dr. Dómján Bajost, akit itt még ma is meleg szeretettel emlegetnek, aki esőben, sárban, vonaton, vagy rázós szekéren sietett ki a tanyavilágba bete­geihez. Szinte megható az az áldozatkészség, amivel a ma­gyar orvostársadalom nagy része munkáját végzi; S. Gy. : I rJA^Al ~®»**«*\ 0 í/n/dncQrtQ íom'vos IJ IVIVallMgai

Next

/
Thumbnails
Contents