Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-14 / 37. szám
cÁ M O Z A R T katiQMF&jemj, L fUéiji hiij zkesÁfieitik mp&niálmn VÁROSSZERTE meg szoktál jelenni a táblák, amelyek hétfői napokra a színházban különböző műsorokat, előadásokat hirdetnek. Ezek, már csak a jegyelővételből ítélve, rendkívül közkedveltek. Pl. »Rózsalevél«, magyarnóta est Sárái János felléptével, Tánezene-esl Tabányi iMihály és szólistái, vagy »A bűvös vadász« Latabár Kálmán 'vendégszerepléséve l. Mindig azt hittem, hogy a művész mindenhol, mindenkinek tudása legjavát adja, mert valami belső, lelki parancs mindig ezt diktálja neki. De aztán többször be kellett látnom, hogy mégsem így van. És ami a másik csalódást okozta, hogy minden idők legnagyobb kritikusa, a közönség ezt helyesnek fogadja el. Hálás tapssal jutalmazta a Sárdi-estet is, pedig üres szívvel tért haza. Kedves közönség, ne a névnek tapsoljunk, amelyet szeretünk, hanem annak, amit művészileg nyújt nekünk a viselője. A TABÁNYI-EST már egészen más volt. Tabányi Mihály, jóllehet a könnyűműfaj képviselője, tudta, hogy művészi felelősséggel tartozik a közönségnek. Egy pillanatra sem sértette meg a stílus, vagy a jóízlés határvonalát. És most hadd beszéljek kicsit bővebben a legutóbb rendezett műsorról, a Bűvös vadászról. A Bűvös vadász — talán mondanom sem kell — Latabár Kálmán volt. Őt már évtizedekkel ezelőtt szívébe zárta a közönség. Én is alig vártam, hogy felmenjen a függöny és szemtöi- szembe lássam Latyit. Már előre féltem, hogy arcizmaimban heves fájdalmat fogok érezni a sok nevetéstől. Aggodalmam sajnos indokolatlannak bizonyult. Lalyi kijött és valami régi tánc- dal hangjainál bemutatta, húsz évvel ezelőtti filmekről oly jól ismert humoros járását és mosolyát! Erről csak egy kérdést, méghozzá a hölgyekhez: mit szólnának, ha valahányszor nagyon jó nagyon szép ruhát szerelnének, hosszú éveken keresztül mindig ugyanazt a fazont kellene csináltatni? Ugye azt, hogy nagyon unom! HAJDÚ JULIA szereplése elgondolkoztatott, Hajdú Júlia a modem szimfonikus könnyűzene egyik illusztris képviselője, Euró- pahírű zeneszerző. Bizonyára mindenki ismeri a Tánc-szvitet és még sok más nagyzenekarra írt művét. És ő artista műsorhoz szolgáltatta a zenei aláfestést, ahelyett, hogy saját művészi értékeit nyújtotta volna a közönségnek. Végül pedig a »zenehumoris- iákról«. Legalábbis így konferálták be őket. En azonban azt hiszem, helyesebb, ha a humorista címet meghagyjuk Salamon Bélának, Kellér Dezsőnek, Tabi Lászlónak, ők viszont hűen a hagyományokhoz megmaradnak zenebohócnak. Ezen az előadáson a közönséget megismerhettük jó és rossz oldaláról. — Borzasztó, hogy egy meglett ember mennyit komé- diázik, dehát valamiből élni kell! — mondta Latabár Kálmán, amit a közönség hatalmas tapssal nyugtázott. íme újra a bizonyíték: bármilyen műfajban a művésznek csak akkor lehet sikere, ha őszinte! A közönség rossz oldala: hagyja, hogy megtévesszék, félrevezessék. Hagyja és elfogadja, hogy művészet helyett »zenehumorista« címke alatt ízléstelen táncot lásson lejteni egy bábával. A KŐVETKEZŐ hétfői előadás merőben eltér az eddigiektől. Az Állami Népi Együttes Szimfonikus Zenekara Mozart Re- quiem-jét adja elő. Ez az est oázis lesz fülnek és a szívnek az eddigiek után. Mozart a klasz- szikusok legnagyobbjainak egyike. A Requiem a nagy zeneszerző utolsó műve. Már halálos ágyán komponálta, mintha csak saját temetésére irta volna. Azonban nem csak utolsó, de legszebb műveinek egyike is. A kecskeméti közönségnek hangversenylátogatásra nincs nagy lehetősége. Ezért hát meg kell ragadni a ritka alkalmat, hogy Mozart csodálatos zenéjében gyönyörködhessünk. Hajdufy Miklós Mikor lesz ismét világmárka ...a kiskunhalasi pulyka? ...és a Kifíer-körte? Megyénk, de különösen Kiskunhalas környéke __ Mindenki ismeri Kiskunhalason Szathmári nem szűkölködik kopár, szöcskékben gazdag le- Sándor nevét, aki vagyont gyűjtött az által» gelőkben. Ezek a területek művelésre alkalmat- meghonosított Kiífer-ből. E körtefajta bölcsője lanok, — annál jobban hasznosíthatók pulyka- <?s igazi hazája ma is a Halas környéki homok- val. Erre a baromfifajtára nagyobb gondot kel- vidék. Legnagyobb tömegben ma is ezt ter- lene fordítaniuk a tsz-eknek és állami gazdasá- mesztik. Hasznát hosszan lehetne sorolni. Kőin - goknak, mert ők rendelkeznek elsősorban nagy nyen termőre fordul, 3—4 éves Kiffer-ía mér területekkel, ami a pulykanevelés első feltétele, gyümölcsöt ad. Bőven és rendszeresen terem. A pulyka nagyüzemi tenyésztése fontos nép- Nem igényel különb ápolást, mint a többi gyü- gazdasági érdek, mert a belfogyasztáson kívül mölcsfajta, sőt a betegségekkel szemben ellenél- évente több tízezer mázsa exportlehetőségünk is lóbb is amazoknál. Gyümölcse jól szállítható, lenne. Elég csak arra utalni, hogy a háború előtt konzervipari célokra a legjobb körtefajta. Néhány Kiskunhalason a Schneider-cég fő jövedelmi for- évtizede minden ügyes gazda igyekezett »posza rása az angol pulykaexport volt. homokját« Kiffer-rel beültetni. Nem is számiMi a helyzet jelenleg? A Baromfifeldolgozó tott rosszul. Egy hold homokra 60—«5 la ültet- Vállalatnál az alábbiakat tudtuk meg: hető. Ha egy fáról csak 50 kiló átlagot veszünk, 1948-ban megszűnt a pulyka angliai exportja, az összesen 30 mázsa. Az elsőosztályú gyümöl- Az utóbbi években Olaszországba, Nyugat-Né- csőt három-négy forintért vásárolják, de kará- metországba, Ausztriába s egy-két vagonnal csony táján ötöt is adnak kilójáért. Vagyis egy Görögországba és Egyiptomba szállítottak pulykát hold kifferes 9—12 000 forintot jövedelmez olyan Halasról, — de jóval kisebb mennyiségben, mint talajon, amely rozzsal bevetve talán 1000—1200 a háború előtt. forintot ér. Mi az oka a pulykaexport hanyatlásának? Az, Néhány évvel ezelőtt azonban mostohasorsra hogy kevés a pulyka. A múltban a homokos kő- jutott a Kiffer. S ha szaporítását a jövőben is zépparaszti gazdaságok nevelték tömegesen. Az elhanyagolják, — lassan már csak a múzeumban évek során azonban az ilyen területek állami lehet mutogatni a fáját. A kertek négyszeres gazdaság, vagy termelőszövetkezet birtokába ju- szorzata a többi gyümölcsfával együtt megtize- tottak s azok elhanyagolták ezt a kicsi korában delte. Tavaly a fagy tett sok kárt a fákban, — ugyan kényes, sok vesződséget igénylő, de annál a gazdák véleménye szerint ezért még az idén is nagyobb hasznot adó baromfifajtát. A halasi jé- 50 százalékkal kevesebb termés várható, mint a rásban ma például csupán a Balotai Állami jótelű években. De a légnagyobb baj a csemete- Gazdaság s meg vagy egy-két termelőszövetkezet hiány. A magánfaiskolák kivesztek, — az altén, yész ti. De a jelenlegi pulykaállomány sem lami csemetekertek pedig nem nevelnek Kiffert. mennyiségben, sem minőségben nem üti meg a A Kiskunhalasi Faiskola is csak most kezdett korábbi évtizedek állományának mértékét. Pedig hozzá. — de mire a vadkörte magoncából Kiffer- tapasztalt szakértők szerint sehol az országban csemete lesz, eltelik néhány esztendő. Pedig a nincsenek olyan jó adottságok a pulykatenyész- gazdák érdeklődése soha nem látott mértékben tésre, mint nálunk, a Duna—Tisza közén. S ez megnőtt e népszerű körtefajta iránt, amely a neves baromfi, — amely jó legelő mellett egy hű is maradt hírnevéhez: őszönként bőven ontja kilogramm szemestakarmányt 80—100 forintos aranysárga, ízes termését. Megérdemelné, hogy kamattal fizet vissza, — megérdemli, hogy végre az illetékesek, akiken továbbszaporításának falkásan lássuk minden gazdaság, — de különö- üteme múlik, — »felfedezzék« a tömegesebb tersen nagyüzemi gazdaság— udvarán! melésében rejlő hatalmas lehetőségeket!..: A ÉP KÖZÖTT A HELYÜNK félrevezetett dolgozók előtt lerántjuk a leplet. Nem könnyű dolog ez most. Az elmúlt évek hibái, a Rákosi- klikk bűnei megkönnyítették az ellenforradalmárok helyzetét, ugyanakkor megnehezítették a kommunistákét. De az események alatt az ellenforradalom is bemutatta igazi arcát. Gyilkolt, rabolt, temérdek vér jelezte útját. A volt gyárosok, földbirtokosok, a Horthy-rendszer katonatisztjei, csendőrei, főjegyzői, szolgabírái már osztozkodtak a koncon, készen arra, hogy visz- szaüljenek a nép nyakára, A nép nem kívánja őket visz- sza. Ez erősítse párttagjainkban is a saját igazukba vetett hitüket. A kommunistáknak a nép között a helyük. Azt az időt éljük, amikor az ellenforradalmat eszmei síkon is meg kell semmisíteni. Mi tehát a feladat? A válaszért nem kell messzire menni. Vannak már üzemi MSZMP-szervezeteink, melyek a munkásokkal karöltve megtisztították a munkástanácsot az oda nem való elemektől A jánoshalmi Uj Alkotmány Tsz-t külső erők szét akarták bomlasztani. A tagság egy részét elvakították azzal, hogy ezután jobban gazdálkodhatnak egyénileg. Pedig azelőtt soha» sem volt annyi* jövedelmük, mint a közös gazdaságban. A szövetkezet kommunistái az események után meggyőzték a tagságot arról, hogy mégis csak jobb lesz, ha együtt maradnak. Most már újra együtt dolgoznak és / úgy tervezik, hogy virágzóbbá teszik szövetkezetüket, mint valaha volt. A bácsalmási járásban tartóit pártnapokon több, mint 1200 dolgozó paraszt Vett részt. Baján, Hajóson és Szakmaron pedagógus gyűléseket rendeztek, ahol ugyancsak tisztázódtak a téves nézetek. Mindez azt mulatja, hogy ahol a párt tevékeny, ott tisztul a politikai légkör, teret veszít az ellenforradalom. Politizáljunk — agitáljunk nyíltan, bátran, szenvedélyesen. Csoportosan, vagy egyénileg felhasználva minden alkalmat. Ez most a kommunisták legfőbb fegyvere, MIÉRT FORRADALMI forradalmi ellenerő vállalkozhat. A győzelmet ilyen helyzetben nem lehet megszerezni alkudozásokkal, tárgyalásokkal, a demokratizmusról szóló fecsegésekkel, késlekedéssel vagy következetlen politikai fecsegés üres szólamaival. Az ellenforradalmat saját eszközeivel kell megverni. Ha fegyvert fog, fegyverrel. Ha demagógiát hint, a szavak, az igazság, a népet okosító igazság hirdetésével kell megsemmisíteni. A forradalmi kormány, mely hazánk sok-sok évszázados történelmének ritkán látott nehéz helyzetében született, az ellenforradalommal szembeni fegyveres és ideológiai harcában még olyan feladatra is vállalkozott, amely egyidejűleg a gazdasági építés, az élet normalizálásának céljait is szolgálja. Nagy munka ez! De érdemes ezért dolgozni. Érdemes a munkás és paraszt érdekeket ténylegesen szolgáló kormánynak megadni azt a segítséget megyénk minden becsületes polgára részéröl. amelyet a nagy jigvünk érdemel. hozta a forradalmi bizottságot és kinevezte önmagát élet-halál urának. Csak napok kérdése volt, hogy az elindult terrorcselekmények országos méretűvé szélesedjenek és kommunisták, demokraták, becsületes haladó szellemű hazafiak megszámlálhatatlanul áldozatokká legyenek. Ilyen rémítően fájdalmas, or- szágot-hazát tépő és vesztő napokban, a fenyegetőzések és bél- poklos telhetetlen l'ajvadászások orgiája közepette alakult meg kormányunk azok soraiból, akik legvilágosabban látták meg az ellenforradalmi helyzetet, akik nemcsak láttak, hanem cselekvésre is elszánták magukat. Az ellenforradalommal szembe csak forradalmi erő szegülhet. Ez az erő volt — és az ma is — a forradalmi munkás-paraszt kormány. Természetesen nemcsak azért forradalmi, mert mondjuk, hanem alapvetően azért, mert inár az első napon meghirdetett programja forradalmiságot hordoz magában cs mindennek eddig ismeretes végrehajtása csak aláhúzza forradalmi jellegét. Az ellenforradalom fegyveres erejének és különböző »békés- akcióinak megsemmisítésére csak A régi rend leselkedő hiénái fegyvert ragadtak és fegyvert ragadtattak. Budapest és az ország szétlőtt romjai alá akarták temetni a nép hatalmát és erre akarták emelni ugyanazt a fasizmust, amit 1919 augusztusában kezdtek és 1945 tavaszán olyan megsemmisültcn fejeztek be. Az októberi ellenforradalmi program, most néhány hónap távlatából még világosabban rajzolódik ki, bár azokban a napokban is jól volt látható. Mind- szenty bíboros szavát és kézjegyét adta a nem is akármilyen kapitalizmus visszaállítására. — Herceg Eszterhází már megjelent a parlamentben többszázezer holdjának hiánytalan átvételére és még valami »tárcácskáért« a kormányban. A kisgazdák zászlót bontottak az 1930-as program alapján, a szociáldemokraták Kétliiy Annával az élen szét akarták fröccsentem a munkás- osztály egységét. Baján Horváth volt főszolgabíró már régi jogaiba helyezte magát, mire felbuzdulva Jánoshalmán Szobonya — ugyancsak szolgabíró — létrea munkás-paraszt kormány, tették fel a kérdést többen az elmúlt hetekben megtartott pártnapokon, de más alkalommal is. Nyilvános vitákon kérdezők megkapták a megfelelő választ, de mivel többeknél felelet nélküli kérdésről van szó, a következő sorokat ennek megmagyarázására használjuk fel. Az októberi események jellege mindenki előtt ismeretes. A tényeket hamisító, gyilkosságokat »dicsőséges forradalommá« szentesítő nyugati lapok is őszinte pillanataikban kénytelenek voltak elismerni azt, hogy ellenforradalomról volt szó. a régi rend erőszakos visszaállításának megkísérléséről. A tizenkét év alatt épített új, nemzetünk történelmében soha sem látott csak álmodott társadalmi rend halálos veszedelembe került. Ki állítja, hogy nem voltak hibák? De ki tagadhatja, hogy az elmúlt több mint egy évtized összehasonlítat- lanul többet adott és épített, mint a kapitalizmus. Kétségtelen, hogy bajok, hibák nélkül még többet adhatott volna. Van-e most fontosabb tennivaló, mint nyílt politikai harcban szétverni az ellenforradalmi nézeteket? A fegyveres ellenforradalom, amely any- nyi véráldozatot követelt, s annyi kárt okozott, meg lett semmisítve. De vajon a fegyverek teljesen végeztek az ellenforradalommal? Nem! Az ellenforradalmárok igen ügyesen visszavonultak a fegyveres harcból, fedezetűi használva a félrevezetett dolgozók tömegeit. A harcot azonban nem adták fel. Most politikai sikon bomlasztanak. Politikai fegyverek ellen pedig elsősorban politikai fegyverekkel lehet harcolni. Azt is meg kei! mondani, hogy a politikai harcban nem kevésbé bátor magatartásra van szükség, mint a fegyveres harcban. , Az ellenforradalmárok most sem személyesen és nyíltan lépnek a porondra. Egyes munkásokat és dolgozó parasztokat igyekeznek felhasználni arra, hogy azok saját munkás-paraszt államukat, saját hatalmukat megdöntsék. Az ellenforradalmárok természetesen nem mondják meg nyíltan a dolgozóknak, hogy »mi most meg akarjuk dönteni a hatalmatokat és újra a tőkések és földbirtokosok kizsákmányoltjai- vá teszünk benneteket«, hanem hazafias köntösbe bujtatott jelszavakat, demagóg követeléseket adnak a tömegek szájába s ezzel uszítják őket népi demokratikus rendszerünk ellen. Megyénk MSZMP szervezetei számban viszonylag gyorsan erősödtek. Mintegy 6000 Kommunista tömörült eddig párt- alapszervezeteinkbe. Politikai tevékenységük azonban elmarad i követelményektől. Márpedig Kik hivatottak a dolgozók politikai vezetésére? A párttagok! Kik harcolhatnak azért, hogy ■lazánk a dolgozó nép állama, , ne a tőkés kizsákmányolok »eldorádója« legyen? A kommunisták! A kommunistáknak elhivatottságuk, szent kötelességük harcbaszállni politikai síron is a dolgozó nép hatalmának megvédéséért. Ez pedig csak ágy érhető el, ha az ellenfor' radalom mesterkedéseiről a
