Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-09 / 33. szám
iMLég* egyszer Azért meg egyszer, mert két héttel előbb már írtunk róla, de úgy látszik kevesek figyelmét tudtuk felkelteni. S főként nem az illetékesekét. Következetesek akarunk lenni önmagunkhoz, illetve cikkünkben felvetettekhez és éppen ezért nem mulaszthatjuk cl, hogy Lukács mai számunknak ne legyen ismét egyik szereplője. Lukács, Kunfehértó forradalmának bajnokaként nem kevesebbet akart, mint sarkaiból kiforgatni ezt a nemrégen született kis községet, eszelős gyűlölettel készítette el és írta alá a tanácsdolgozók felmondó levelét. Bokros elfoglaltsága közepette azonban még arra is jutott ideje, hogy stratégiai kérdésekkel is foglalkozzék és nem tudjuk ki ellen, de megvédje a községet. Ezért november 4-én reggel az állami gazdaság autójával Jánoshalmára 'iikáGsrö ment fegyverekért. Szerzett jócskán és büszkén tért vissza a fegyverek oltalma alatt. Időközben figyelmeztették, hogy nem tartaná-e helyesnek a lakosság ellátásának kérdéseivel foglalkozni, mire kijelentette: »Ilyesmire most nem érünk rá,., a fegyvereké a szó.« Hogy mit, ki ellen akart megvédeni, azt nem tudjuk, csak sejtjük. Azt azonban tudjuk, hogy a magyar népi demokrácia megmenekült az ellenforradalom karmaiból. Nem sikerült gyalázatos terveik beváltása. Ugyanakkor csodálkozunk, hogy illetékesek Lukács személyére nem figyelnek fel és hagyják, hogy több mint 300 gyermek nevelése az ő »gondja« legyen. Jó lenne, ha inkább a járási tanácsnak lennének emiatt gondjai! • • OiiítJióí!i«íjjjf Kpl/'lvnvn’l OOOOOOOOOOOOOOOO jjf V*/ V U.A Nehéz dolga van a Bajai Epületaszíalosipari Vállalatnak. Még annyira sem önálló, hogy az ajtók, ablakok és egyéb asztalosipari gyártmányok készítésénél keletkező hasznos hulladékot úgy dolgozzák jel, ahogy a vállalatnak, az államnak a leggazdaságosabb, 'mert a fa az Építésügyi Minisztérium hatáskörébe, s az a hokedli, vagy egyéb kisebb közszükségleti cikk, amit gyártanának, a Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik. A hulladék marad, viszont nincs hokedli és egyéb közszükségleti cikk. Nem tudni, hogy a felsőbb szervek mi okból kötötték meg ennyire a vállalat kezét. Ez a gyámkodás minden egészséges, életrevaló kezdeményezést már születésének pillanatában béklyóba ver. Miért dühösek az ú jonnan alakult tsz-ek dolgozói A megyében egyre-másra alakulnak az új tenneloszö- vetkezetek, társulások. A dolgozó parasztok, miután létrehoztak egy ilyen társulást, késedelem nélkül dolgozni szeretnének. De nem lehet, mert a megyei tanács illetékes osztálya nem intézkedik a Statisztikai Hivatal által, hogy a Nemzeti Bank járási fiókja csekkszámlát nyisson új termelőszövetkezetnek. A dunapataji Űj Élet és a Géderlak Terhel pusztai Kossuth Tsz tagjait elkedvetleníti a 'megyei tanács mezőgazdasági osztályának ez a nemtörődömsége. Ebben a két termelőszövetkezetben egyedül a pénz hiányzik a munka megindításához. A termelőszövetkezeti parasztok nem éppen hízelgőén nyilatkoznak elkeseredésükben a mezőgazdasági osztályról. Mindenesetre mi is javasoljuk, sürgősen intézzék el az új termelőszövetkezetek parasztjainak ezt a szerény, de jogos kérelmét. —gém ¥it«x a bérezésről t Órabér, darabbér, vagy teljesítménybér? Ahány üzem, annyiféle bérezési megoldást találnak a legmegfelelőbbnek. Nemcsak egy üzemben, hanem egy üzemrészen belül is több eltérő véleménnyel találkozunk. Egyesek szerint ösztönző az órabér is, csak legyen megfelelő irányítás. Mások úgy vélekednek, a darabbér a jobb. De nagy a tábora azoknak is, akik döntő mércének a teljesítményt tekintik. (Persze, nem az embert hajszoló normával.) Ha a vélemények sokaságát összegezzük, akkor azt a tanulságot vonhatjuk le: olyan bérezés a legegészségesebb, amely nemcsak több, hanem jobb munkára is serkent. Nézzük sorjában, sorakoztassuk fel az érveket, vagy ellenérveket, az egyes bérezési formák előnyét, illetve hátrányát. Kinek előnyös az órabér? Őszintén mondjuk ki: leginkább a gyengébb dolgozóknak. Az új órabér besorolásnál ők 100—200 forinttal többet kapnak, mint amikor teljesítménybérben dolgoztak. Az ügyesebbek, leleményesebbek viszont — még a legnagyobb órabér megadása esetén is — kevesebbet keresnek, mint ezt megelőzően. Nem ritka az ilyen vélemény: ha dolgozom, ha nem, altkor is megkapom a fizetésemet. Mások pedig azt vallják: az órabér nem ösztönöz ugyan a mennyiségre, a munka minőségét azonban javítja. A Bajai Épületasztalosipari és a Kecskeméti Épületasztalosipari Vállalatok is órabért vezettek be és, ami érdekes, mindkét helyen a tervet is túlteljesítették. Ezek a példák azt mutatják, hogy az órabéres rendszer is jó, ha olyan az üzem kollektívája, hogy mindenki felelősséggel végzi munkáját és jó az irányítás. No, de ez a felelősség időszakonként változhat is. Mi ekkor a helyzet? Mondjuk csökken a termelés, a bért viszont fizetni kell. Ebben az esetben két dolog lehetséges. Csak a tervteljesítés arányában fizetik ki a bért, vagy pedig mégis az előnyösebb, ösztönzőbb darabbérezést alkalmazzák. Kedvelik-s a darabbért? Több üzemünkben olyan kijelentés hangzott el: — Nem látogatóba jövünk az üzembe, ezért olyan bérezést szeretnénk, amely arra ösztönöz, hogy az eszünket is használjuk. — ök tehát a da(ü csodálatos Kína rabbér-rendszer bevezetését szorgalmazták. Azzal indokolták: Tudom, hogy egy darabért mennyi pénzt kapok, s ennek megfelelően osztom be a munkaidőmet, gondolkodom azon, hogyan is tudnánk többet, jobbat gyártani. Ennek kedvező hatásáról egy példát: A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál a csőbilincseket készítők részére 6 forint órabért állapítottak meg. Többen kérték, hogy vezessék be a darabbért. Ezt megtették. Az eredmény a következő: nem 6 forintos, hanem 8.20-as órabér jött ki a végelszámolásnál. Persze ennek a módszernek is vannak ellenzői, nagyobbrészt azok, akik szakmailag gyengébbek, szellemileg kevésbé frissek, ötletesek. Ennél a formánál már látható, hogy aki több terméket gyárt, az többet is kap. Ősztönző-e a teljesítménybér ? A dolgozók kibékültek volna a normával régebben is, ha azt — mondjuk meg őszintén sokhelyütt — hozzáértő ember állapította volna meg. A Vasüzemben például gyakran találkoztunk olyan normással, aki azelőtt szabó, cipész, vagy más szakmabeli volt. Joggal kérdezte a dolgozó: mit ért ez a szakmád hoz? Milyen1 alapon határozza meg ő a normát? A másik sérelem az volt, hogy annyi papírt adtak a dolgozónak, annyira szétbontották a műveleteket, hogy szegény azt sem tudta, melyiket nézze meg. Ha elolvasta volna — de nem csinálta — akkor is több órát lopott volna el a termelésből. Ne csodálkozzunk, ha mindezek megkeserítették a munkások életét. Azt is meg kell mondani, hogy nem a teljesítménybér ellen, hanem annak embertelen módszereivel szemben emel- I tök fel tiltakozó szavukat. | Ennek tudható be az is, hogy mostanság gyakran halljuk: A Jang folyó Kwangszi tartományban lévő Li folyónak egyik mellékága. Három kemény hónap telt el azóta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt első szervezetei megalakultak. A kommunisták a felszabadulás óta nem voltak olyan nehéz helyzetben, mint az elmúlt hónapokban. Ebben az időben kellett szervezni az új pártot is, az MSZMP-t. Még nem mondhatjuk el, hogy minden nehézséget leküzdöttünk, de azt igen, hogy nagyon sok akadályon átverekedtük már magunkat. Most három hónap után nem árt, ha rövid számvetést. készítünk. A legjobb kommunisták a nehéz időkben sem tagadták meg a pártot. Ennek köszönhető, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ma már több mint 150 000 kommunistát számlál soraiban. Megyénk pártszervezeteiben is közel 6000 párttag tömörült eddig, ami a volt MDP-tagoknak csaknem 30 százalékát teszi ki. Felvetődik a kérdés, hogy kevés-e, vagy sok ez a szám? Az MSZMP nem lesz olyan tömegpárt, mint az MDP volt. De nem is kell, hogy az legyen. Elvileg szilárd, harcos kommunistákra van szükség. Az MDP-n belül az elvi szilárdság — ma,már tudjuk — nem volt valami nagy. A több mint 800 000 tag közül sp- kan csak érdekből léptek a pártba. És most, amikor igazán helyt kellett volna állni, megmutatták igazi arcukat. Sokan kijelentették, hogy «ők többet nem lépnek a pártba«. Egyes karrierisA TAGFELVÉTELRŐL A munkásosztály leghűbb szövetségese, melyet bevon a hatalom gyakorlásába is, a dolgozó parasztság. Ezért a párt alkotó elemeinek másik nagy tömege a parasztságból kell, hogy összetevődjön. A harmadik követel A termelékenyebb munkára igazán a teljesítménybér ösztönöz. Valóban! Ez az a forma, ahol |ha úgy tetszik, a szakember í megmutathatja, ki a legény a talpán, szellemileg milyen friss, ötletekben müyen gazdag. Régebben a norma ösztönzéssel bírt, addig, amíg sportot nem űztek rendezéséből. Ma is csak egy a kérés: olyan legyen a norma, hogy egy közepes szakmunkás minden különösebb hajsza nélkül 100 százalékos norma esetén 1400—1500—1600 forintot tudjon keresni. Ennek megfelelően kell aztán — kizárólag szakemberek bevonásával :— a normát kialakítani. A dolgozók nem hívei az olyan normának, amely megengedi a 200 százalékos teljesítést, ugyanakkor a borítékban csak 1600 forint lapul. Ügy véljk, ez a norma nem ösztönöz. Ettől függetlenül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a szocialista elvet: ki mennyit dolgozik, annyit kap. Ez csak a normánál ölt testet. Csak így nő az országban a javak mennyisége, s ily módon jut több a lakosságnak. Bizonyára lesznek sokan, akik ezzel kapcsolatosan közük véleményüket. Lesz, aki egyetért, lesz aki nem, de olyan is akad, aki újabb javaslatot tesz, vagy kiegészíti, indokolja egy-egy állítás helyességét, vagy megmutatja, hogy üzemükben hol, milyen bérezés a legtetszetősebb. Ez a cikk is azzal a szándékkal íródott, hogy felkeltse az érdeklődést és arra irányítsa a figyelmet, hogy olyan bérezést alakítsanak ki az üzemekben, amelyben minden dolgozó megtalálja a maga számítását, találkozik az egyéni érdek a köz érdekével; ták, akik minden áron biztosítani akarták pozíciójukat október végén, amikor több pártol is kezdtek szervezni, kijelentették: »Én azelőtt a Kisgazdapárt vagy a Parasztpárt tagja voltam majd oda fogok belépni.« Arra hogy ilyen emberek hígítsák fel a kommunisták sorait, semmi szükség nincs. Nem arról van szó, hogy a párttagság számát most már ne növeljük. A pártszervezc munkát még nern fejeztük be, Sok becsületes kommunista van, aki még nem talált vissza a pártba. Rájuk szükség van. Vannak olyan elvtársak is, akik bár kommunista mozgalmi múlttal rendelkeztek, nem találtak helyet az MDP-ben. Szeremlén például most alakítják meg az MSZMP szervezetet. Takács Ferenc elvtárs, egy öreg kommunista a szervezője. Ez a veterán narcos a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején, mint /öröskatona a II. Lenin ezredben teljesített szolgálatot. 1945- nen is az elsők között lépett a pártba. Később azonban a járás minden indok nélkül kizárta, nem adott neki tagsági könyvet, rakács bácsi most az első harc- -ahívó szóra ott van, ahol kommunistákra van szükség. Az lyen embereket nem nélküloz- neti a munkásmozgalom. Mondjuk meg azonban nyíltan, nincs szükség a helyezke- dőkre, a karrieristákra. Ugyanakkor azt sem engedhetjük meg, hogy befurakodjanak a pártba a munkásosztály ellenségei, vagy ügynökei. Az eddigi pártszervező munkánkban a tagfelvétel nem volt szigorítva. Tudtuk, hogy ezekben a napokban csak a régi, kipróbált kommunisták lépnek a pártba, olyanok, akik szembe mernek nézni a nehézségekkel. A helyzet azonban változott. Népünk már újra a szocializmus erőit támogatja. Aki a pártba lép, ma már nem néz olyan veszélyekkel szembe, mint pár hónappal azelőtt. Érthető, hogy ilyenformán a karriervadászok előtt is vonzóbbá vált a, párt. Éppen ezért pártszervezeteink tagságának alaposan meg kell fontolni ezután kiket vesznek fel a pártba. A régi kommunista szokásokhoz híven bírálják el, hogy ki érdemes erre. Hogy az MDP hibái meg ne ismétlődhessenek, ügyelni kell a párt összetételére. Pártunk, a munkásosztály pártja, vagyis a legforradalmibb osztály élcsapata. Ennek összetételében is tükröződnie kell. Követelmény tehát, hogy a munkásosztály legjobbjai alkossák a párttagság zömét. meny, hogy partunkban kellc számban képviselve legyen a haladó értelmiség. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, szocializmust építő munkáját, népgazdasági terveink megvalósítását ők segítik tudományos munkájukkal. A , párt összetételének ilyen alakulását máris egészségtelenül befolyásolja az alkalmazotti rétegek túlzott beáramlása. Félreértés ne essék, minden becsületes, elvhű kommunistára szükség van. Pártunk azonban elvesztené »a munkásosztály élcsapata« jellegét, ha benne az alkalmazotti rétegek túlsúlyba kerülnének. Ez esetben elkerülhetetlen lenne a párton belül a kispolgári nézetek és a karrierista törekvések elburjánzása. Pártszervezeteink kommunistái vitassák meg a pártszervező munka kérdéseit. Gondos, megfontolt munkát követel ez az elkövetkezendő hónapokban. Soraink úgy erősödnek igazán, ha legjobb üzemi munkások, termelőszövetkezeti s egyéni parasztok, haladó gondolkodású mérnökök, orvosok, pedagógusok lépnek be a Magyar Szocialista Munkáspártba.
