Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-27 / 48. szám

MS HÍREK a— Tavasz az utcán Nemcsak a? illatozó virágok jelzik a tavasz közeledtét, hanem az utcákon megjelenő pattogatott kukoricát árusító néni is. Ami­kor téli álmából ébred a természet, előkészíti az öreg rostát, pa­razsat érlel benne s úgy pattognak a tengeri szemek, mint Ják gallyain a rügyek. Legszorgalmasabb vevői a gyermekek. Szerénykedő szor­galommal helyezik Zsófi néni kezébe a forintokat és néhány má­sodperc múltán már ropogtatják a tavasz első »gyümölcsét«. Vannak örökös tagsággal rendelkező, felnőtt vendégei is, akik gyoKíorsavtúltengésben szenvednek és házhoz szállítja nekik a sseresznyevirágformájú orvosságot. A délután belehajlik a szürkületbe, amikor hozzákezd a pa­koláshoz. Naponta ötven-hatvan liter tengerit is elad, s hazafelé menet már jókedvűen szorítja hóna alá a megüresedett vessző­kosarat. S így észrevétlenül is beleragyog az áldott öregkor jósága a fiatal szívek tavaszába. Rendőrüsd it játszottak, de rajta vesztettek Tóth Mihály 22 éves és H. Sza­bó Imre 23 éves fiatalemberek ittas állapotban rendőröknek adták ki magukat. A kiskun­félegyházi vasútállomás környé­kén igazoltatásokat végeztek, sőt személyi igazolványokat is vet­tek el. Mindkettőjük ellen meg­indult az eljárás. Minden negyedévben iíj kiállítás less a kiskőrösi kultűrháxban A fővárosi Műcsarnok ebben az évben négy kiállítást rendez Kiskőrösön. Jelenleg az elmúlt évben megrendezett Országos Magyar Karikatúrakiállitás anya­gából összeválogatott kiállítás vonz nagyszámú érdeklődő kö­zönséget a kultúrházba. ahol Kassovitz Félix, Sándor, Toncz MI IS AZ A SPRITZ-CUPRAL % — A Zeneművészek Szakszer­vezete kecskeméti bizottsága régi szokást elevenít fel, amikor az idén március 4-én, a Béke-szálló összes helyiségeiben cigánybált rendez. A készülődés már meg­kezdődött. Előreláthatólag a Béke-szálló tánczenekara, a Bu­gaci csárda cigányzenekara és Karácsony Kálmán, a kiváló dalénekes szórakoztatja majd a vendégeket. — A Kecskeméti Gépállomás Nyárlőrincen is megkezdte a szerződések kötését a tavaszi munkákra. A gépállomásnak már egy traktora is megérkezett a községbe As a közeli napok­ban megkezdi a munkát. — Üzemi baleset történt a na­pokban Baján a Bútorgyárban, Deák Jánosnénak egy vaslemez zuhant a fejére. Sérülésével kórházba kellett szállítani. A felelősség megállapítására meg­indult a vizsgálat. — Maros János sarai lakos 3.y, erdőn fát szedett. Közben nem figyelt arra, hogy. a közel­ben több társa fát dönt. Az el­zuhanó fa maga alá temette. A Bajáról kiszálló mentők szaba­dították ki a fa alól és súlyos bordatöréssel szállították a kór­házba. Pár órával a kórházba szállítása után belehalt sérülé­seibe. — Köszönetnyilvánítás. Őszin­te köszönetét mondunk min­denkinek; rokonok, jóbarátok, munkatársak és ismerősöknek, akik szeretett jó édesanyánk, özv, Kalocsay Pius Pálné Máté Anna temetésén megjelentek, koporsójára virágot, koszorút helyeztek és együttérző részvé­tükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek,, — A gyászoló csa­lád. 3468 Tarján István: az Óvatos üjsagíró Cikkét nem írja alá. Hej, pedig nem is rég Megkívánta: nevét hirdessék öles betűk. Ha van újság a í’ovarvilágban — gondolom —, Hozzá hasonlók lehetnek: a tetők. — Adjék Isten, János bá. — Adják, ha van mit, Estván gazda. Miért vág olyan savanyú képet? — Hát azért, mert má ki se tudom mondani, =■» Mit? t Hát ezt az új szert, Vár­jon, mindjárt elolvasom a pa­pirt, Ahá, megvan, Sprítz-Cup- ral. — Hát ez meg miféle új nya- vaja? — Nem nyavalya ez, hanem inkább nyavalya ellen van, — Ne vicceljen kend, — Nincs nekem most ahhoz kedvem, komolyan beszélek. Egy újfajta permetezőszerröl van szó, amelyről azt olvastam, hogy a gombabetegségek, kü­lönösen az alma- és körtefák legveszedelmesebb kártevője, a varasodat ellen jó eredménnyel használható, mert szintén réz- tartalmú, mint a. bordóké. Kül­földön a monilia, peronoszpóra ellen is sikerrel alkalmazzák és azt mondják, hogy nálunk is már jó eredménnyel próbálták ki. — Ne mondja. Ez engem is érdekel, hiszen nemsokára per­meteznem kell a gyümölcsfákat. — Na látja. — Csak most már azt mond­ja meg, hogyan kell alkalmaz­ni? — Arra kell ügyelni, hogy a gyümölcsfák permetezésére rügy- fakadás előtt és mikor még pirosbimbósak az ágak, egy szá­zalékos, virágzás után pedig fél százalékos töménységű olda­tot kell használni. Virágzás után ugyanis a fél százaléknál erősebb pemietlé perzselést okoz. Azt mondja a használati uta­sítás, a sikeres védekezés elő­feltétele, hogy a gombabetegsé­gek spórái már a fertőzéskor, illetve a kivirágzás előtt mér­gező anyagot találjanak a gyü­mölcsfák levelein. — Aztán mondja, nincs ebbe valami svindli? — Dehogyis van, ez már ki­próbált védekezőszer és előnye, hogy mész sem kell hozzá, sőt gyorsabban oldódik a rézgálíc­hér nál, tehát hamarabb lehet belőle készíteni permetlevet. Maga is csak örül neki, ha nem kellany- nyit veszkődni. Itt csak az előírt mennyiségű szert kevés vízzel, csomómentesen elkeveri és erős keverés közben száz literre egé­szíti ki a vízmennyiséget. Nem is kell előzetesen beáztatni, mert gyorsan feloldódni és azonnal permetezhet vele. — Nahát ez érdekes. Aztán hol lehet ezt kapni? — Megvásárolható a földmű­vesszövetkezeteknél és a nö­vényvédőszer boltokban. Négy forint hatvan fillér kilója, Azt mondják, világosszürke, szagta­lan finom por. — Tudja mit, én is veszek. Várjon, elkísérem a szövetke­zetbe. Tibor és a többi ismert magyar karikalúrislának életünk fonák­ságairól készített szellemes kari­katúrái nevettetik, gondolkoztat- ják a látogatókat. Sokan láto­gatták azt a fényképkiállítást is, amely nemrégiben a Petőfi ro­mániai sírhelyét kutató magyar bizottság munkájáról, és a fel­tárt dokumentumokról számol be. A következő hónapokban ér­tékes képzőművészeti kiállításo­kat rendeznek még klasszikus és ma élő festők alkotásaiból. Gépesített éjjeliőr Egy New York-i áruházban min­den be- és kijáratnál különleges gépeket szereltek fel, amelyek az éjjeliőr szerepét töltik be. A gépek .feltartóztatnak minden olyan élőlényt, amely zárás után akar az áruházba behatolni. Az első hét folyamán az automata­portások kilenc egeret, négy macskát és egy könyvelőt "tar­tóztattak« le. 3000 éves holttest Kínában a közelmúltban, idő­számításunk előtt 1788-ban elte­metett. holttestre bukkantak. A koporsó piros lakkal volt befest­ve, faszénnel, gyantával és mész­szel volt megtöltve. A nő holt­teste még nem indult oszlásnak és rultázata is csaknem teljesen ép volt. f eehnikum ^gy szakiskola.v Folyóiratokban, szaklapokban, de az újságok hasábjain is mind gyakrabban olvashatunk olyan témákról, amelyek mezőgazda­ságunk belterjességének problé­máit taglalják. Nézzünk egy-két tényt. A Szovjetunió népsűrű­sége általában 10 fő négyzet­kilométerenként, az Egyesült Ál­lamoké 20 fő azonos területen, (lazánkban pedig ez a szám kö­rülbelül 107 főre tehető. Az em­lített államokhoz viszonyítva sűrűn lakott ország vagyunk. Az Egyesült Államokban egy mezőgazdasági dolgozó 8—9 egyéb foglalkozású számára biz­tosit mezőgazdasági termékeket, a Szovjetunióban 7—8 dolgozó számára, hazánkban pedig 2—3 dolgozó számára. Ezek az utóbbi adatok mezőgazdaságunk ala­csony termelékenységére utal­nak. Ha a módszer tekintetében vannak is különböző nézetek, a cél világos; egy főre jutó viszonylag kis területről na­gyobb mennyiségű terményt kell biztosítani. Ezt csak úgy érhetjük ci, ha mezőgazdasá­gunkat a belterjesség irányá­ban fejlesztjük. Mjangos zakatolással nagyo- ■*-* kát prüszkölve indul a vonat. Egy zöld lödenkabátos fia­talember már alig tudott rá fel­ugrani. Káromkodva törölgetie izzadó homlokát és valami olyas­mit mondott, hogy a. mai vasuta­sokban nincsen semmi belátás. Az egyik utas, egy idősebb bácsi, ezt már nem állhatta meg szó nélkül. — Miért nem indult öt perccel hamarább, akkor nem kellett volna futnia. — Ja, könnyű magának fater- kám — válaszolt a fiatalember, miközben úgy foglalt helyet, hogy mindenki jól láthassa a leg­újabb divatú csőnadrágját és va­donatúj, zöld bélcamintás nyak­kendőjét. — A magafajta ember már nem sokat ad az eleganciá­ra, de ml a külsőségekre is so­kat adunk, Csak a nyakkendőm megkötése eltartott vagy egy félóráig. — Az öreget szemmel- láthatóan bosszantja ez a piper- köc nyegleség. — Látom, látom, de éppen az a baj, hogy maguk csak a külső­ségekre adnak. Ha valamelyikük elkezd valamit, százával rohan­nak utána. — Kicsit hallgat, majd hozzáteszi: — Épp úgy, mint azok, akik kiszöktek. — A többit már csak magában gon­Igaxtt volt az OO O REGNEK — Megkezdte működését a kiskunfélegyházi MEDOSZ (Me­zőgazdasági és Erdészeti Dolgo­zók Szakszervezete) szervező bi­zottsága, — A Gajosmizsei Háziipari Szövetkezet varró részlege na­gyobb mennyiségű hímzett lány­ka kötényt készít a Budapesti Divatáruháznak. Ez munkaal­kalmat és jó mellékkeresetet je­lent több lajosmizsei édesanyá­nak, akik mint a szövetkezet: »bedolgozó" tagjai varrogatjók a kiszabott ruhácskákat, — A soltvadUcrti alapszerve­zetben a múlt hónap folyamán megválasztották a pártbizalmia­kat. Azóta a pártbizalmiak több­ször leiátogatták a hozzájuk tar­tozó elvtársakat, és elbeszélget­tek velük a község problémáiról. — Visszalépc*t a termelőszö­vetkezetbe s meg két új tag kö­vette. Hegeúűs Béla 21 holdas dolgozó paraszt az elmúlt ősszel kilépett a kiskunmajsai Április 4 Tsz-ből. Ügy látszott akkor, hogy az egész szövetkezet felosz­lik. A tagság zöme azonban meg­maradt s szilárdan kitartott a közös gazdálkodás mellett. Ezt látva Hegedűs Béla is meggon­dolta magát: visszalépek Avisz- szalépőkön kívül új tagokkal is gyarapodik a tsz. — Rékasi An­tal társával együtt a napokban kérte felvételét. — Torkő Sándor nagybaracs­kai gazdálkodó farsangi poha- razgatás után az istállóba ment megetetni jószágait. Az egyik lova megbokrosodott és több­ször megrúgta. A mentők be­szállították a bajai kórházba, ahol májrepedést állapítottak meg. Állapota súlyos. Ennek egyik feltétele, hogy emeljük egész mezőgazdasági dolgozó társadalmunk általános és szakmai műveltségét. A szak­munkás nem »hat ökröt hajtó szakmunkást«, nem »kukoricát kapáló szakmunkást«, vagy »te­henet vakaró szakmunkást« je­lent, hanem olyan dolgozót, aki mezőgazdaságunk szükségszerű fejlődésének meg tud felelni. Mindinkább olyan dolgozók kellenek, akik értenek a modern gépi fejeshez, a kombájn működtetéséhez, a járvasilózó kezeléséhez, a nemesebb vetőmagvakhoz, a nagyobb teljesítőképességű állatok ápolásához. A fejlődésnek ez az iránya szükségszerűen felveti az általá­nos- és szakképzettség fokozá­sát. Nem elég, hogy legyenek egyetemi szinten képzett szak­embereink. Nem elég, hogy le­gyenek középfokon képzett szak­embereink, — az általános mezőgazdasági műveltséget kell emelnünk. Nem elég, hogy az irányítók ís- ! merjék a haladó gazdálkodás kérdéseit, hanem azokkal is meg kell ismertetnünk, akik közvet­lenül oldják meg a termelés id­őadatait. ♦ Ezek a körülmények a szak­iskolák jelentőségét mindinkább {aláhúzzák, Helytelen tehát az a {felvetés: »technikum, vagy {szakiskola?« Az elmondottakból {kitűnik, hogy szükség van az {egyetemre, kellenek a mezőgaz- fdasági technikumok, nélkülözhe- ítetlenek a különböző szakisko- flák. Ha ebben a szellemben {szemléljük a különböző mezö- fgazdasági oktatási intézménye­iket, azok szerepét, akkor ért- Ihető, hogy i a becsületes szakmunkás, az | igyekvő technikus, a na- | gyobb látókörű mezőgazdász ♦ közös célért küzd: azért. I hogy ahol eddig egy kalász | termett, ott a jövőben kettő I teremjen, ahol eddig 10 liter { tejet fejtek, ott a jövőben 20 X liter legyen a hozam, ahol í eddig egy embert tartottak | el, ott a jövőben két ember t számára biztosítsanak hol-' í napot. illa mindannyiunkat ez a törek- |vés hat át, akkor nem lehet »meghatározó körülmény, hogy {szakmunkás, technikus, vagy {mezőgazdász vagyok, hanem az la döntő: a maga helyén ki mit ítész mezőgazdaságunk íejleszté- Jséért. Stein János igazgató, | Kalocsa, ♦ Mp7őcazdasáei Technikum többet. Azaz, hogy mégis. Két 1 nap múlva reggel, éppen mikor I a lcisunokáját kísérte az iskola-1 ha, szemközt jött velük egy cső- j port. Alig találkoztak össze, ] meglepetten ismerte fel közöt- j tűk, akivel együtt utazott, aj csőnadrágos fiatalembert. Most j katonák kisérték, határőrök. j Egy pillanat alatt átsuhan j rajta a vonatos út minden emlé- j ke. Mit is mondott akkor ez a ] legény? Aki akar, úgyis kimegy, j Hát most itt van ... Mikor egy- j más mellé értek, az öreg a fiúi szemébe akasztotta pillantását és j megszólalt: j — Látod, fiam, látod, pedig j megmondtam előre. Figyelmez- j tettelek. De te nem hallgattál az j idősebb szavára. jt katonák ránéznek a bá- } csira, egyet bólintanak j és kisérik tovább a csőnadrá-1 gost, meg a többit, a bácsi pedig j ellenkező irányba a lurkó kis- j unokát. Két kísérés és mégis < mennyi különbség! A fiú még i hátratekint egyszer. Nem tudni, j mit gondol. Talán azt, hogy iga- j za volt az öregnek. Majcr Lászlóné * gátnak, majd megint az öreg szólal meg. — Most már jó lesz. Nem fog­nak már ezrével menni a mé­zes madzag után. Már hama­rabb meg kellett volna erősíteni a határokat, mielőtt még az a rengeteg nép elment. — Ugyan öregem, ha valaki ki akar menni, nem számít an­nak sem határsáv, sem más. Én mondom magának, csak kimegy az. — Fütyül a vonat, félbesza­kad a beszélgetés, a szerelvény befut a. kis határmenti állomás­ra. Az öreg feláll és feddő, de azért atyai hangon igy szól az elegáns legényhez. — Aztán nehogy eszébe jus­son kimenni, mert akkor örökké csak hontalan marad. Ne hagy­ja itt ezt a mi szép országunkat. Nekem több okom lett volna rá fiatalkoromban és látja, mégsem mentem. — Búcsúzik és leszáll. A vonat pedig megy tovább, s viszi a fiatalembert, aki talán már el is felejtette az öreg sza­vait. A bécsi sem aondol véle dolja, s lia olvasni lehetne a homloka mögött, valószínű az motoszkál a fejében, ez a jam- pec gyerek is át akar lépni a »szomszédba«. — Hej, ha tudná maga öre­gem, hogy milyen jó sorsuk van azoknak — szól válaszként a »kényesöltözetü« fiatalember. — Miért? Maga talán olyan jól tudja. Járt már ott? — Még nem. De tudja, — és itt lehalkítja a hangját, — ha volna egy-két megbízható have­rom, hát bizony rászánnám ma­gam. Az unokatestvérem már kinn van Kanadában és azt ír­ta, hogy már régen eldobta azt az ócska rongyot, amiben ki­ment. Pedig, ha látta volna, hogy milyen gyönyörű rucivolt az. Azt írta, hogy kint olyat ka­pott, hogy nálunk talán a mi­niszterek sem járnak különben, — A papír sok mindent elbír — legyintett az öreg, — akkor hinnem, ha látnám. Higgyen ne­kem, ez csak mézes madzag. — Egy ideig mind a ketten hall-

Next

/
Thumbnails
Contents