Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-26 / 47. szám
— BAJAI TUDÓSÍI ÓNK JELENTI =—! összeült a TTIT megyei elnöksége Hogy a városban mindenki nyugodtan hajthassa álomra a fejét A bajai védgát építésére ebben az évben 2.2 millió forintot irányzott elő a kormányzat. A védgát a Vörös-hídtól a Szentjá- nosi út mentén védve a Szent- jánosi városrészt és a Posztógyárat, a vasúti töltéshez épülne. Megkérdeztük Kiss Györgyöt, a Bajai Vízügyi Igazgatóság főmérnökét, hogyan haladnak a .munkák. A főmérnök elmondta, ’hogy a munka kezdetét a í'öld- mverési lehetőségek korlátozottsága akadályozza. A Béka-vár környékén például az egyénileg idői » ózó parasztok földjét érinti •íi földkitermelés, amely ellen természetesen tiltakoznak. A iTürr István-emlékmű és a tSzentjánosi városrész között kiemelt föld iszapos, ezért nem megfelelő. Maradna a Nagy- Pandur-sziget, ott viszont az erdőgazdaság és az egyik bajai tsz földjét érinti a kitermelés. .Egyébként is drágítaná a munkát a szigetről való földnyerés. Pontonhidat kellene verni a Kamarás-Dunára, ami a hajózást és a csónakforgalmat is akadályozná. Gondoltak már a József-városi templom és a laktanyák közötti részre is, itt azonban közegészségi okok intenek megfontolásra. A kubikgödrökkel szinte tenyészőhely teremtődne a maláriát terjesztő szúnyogoknak. Ugyanakkor a város távlati terveiben ennek a térségnek a teljes íellöltése, beépítése és' parkosítása szerepel. Mi lesz mégis a megoldás? — lettük fel a kérdést a főmérnöknek. — A város dolgozói elé visz- szük a kérdést. Én magam interpellálok a város parlamentjében a legközelebbi tanácsülésen. Elgondolásom, hogy mindenki engedjen egy kicsit és akkor elkezdődhetnek ezek a munkák, amelynek az a célja, hogy a városban mindenki nyugodtan • hajthassa álomra a fejét, és í ne ismétlődhessék meg az, ami í 1956-ban történt a dunai jeges- j árvíz alkalmával — fejezte be < nyilatkozatát Kiss György iö-1 mérnök. J í Még ez évben felépül a közkórház \ orrmtorokmgége\ osztálya : 1912-ben kezdték meg a Baja if Közkórház orr-torok-gege osztá-f lyának építését. De csak mcg-i kezdték, mert az építkezés anya-f giak hiányában leállt. Most az illetékesek: a tervhi-í vatal és a szakminisztérium biz-í tosították az épület befejezésé-f hez szükséges pénzt. Az orr-f torok-gége osztály jelenleg a szü-t lészetben van elhelyezve s csak-J nem 30 ágyat vesz el a szülő-" anyáktól. Az építkezés befejezésével megszűnik ez az áldatlan állapot és sor kerülhet az osztály átköltöztetésére. Előreláthatólag az év második felében költözhet az orr-torok-gégc osztály az új épületbe. A Társadalom- és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei szervezete a napokban tartotta meg az októberi események utón első elnökségi értekezletét. Az elnökség meghallgatta, majd jóváhagyta Madarász László megyei titkár beszámolóját. A beszámoló ismertette, hogy véglegesen tisztázódott a TTIT megmaradásának és új szervezeti felépítésének kérdése. A társulat továbbra is az iskolán kívüli ismeretterjesztés legfőbb szervezete lesz. de tevékenységét nagyobb mértékben, mint eddig, társadalmi aktívákra támaszkodva fejti ki. Megindul rövidesen a TTIT szervezése megyénk járásaiban is. Az új szervezeti elvek szerint Bács megyében a megyei szervezetet egy félfüggetlenítelt megyei titkár és egy szaktitkár vezeti, a járásokat pedig társadalmi aktívák irányítják. A szervezeti élet fellendítése érdekében több határozatot hozott az elnökség. Felelevenítik a megyeszékhelyen a társulat helyiségében működő klub életét. Egyelőre februárban hetenként kétszer, szerdán és pénteken tartják nyitva a klubot, de kötött program nélkül. Március 1-től kezdve kéthetenként egy- cgy előadást is rendeznek. Tovább akarja folytatni a Társulat a kecskeméti ifjúsági világirodalmi előadássorozatai Sajnálattal állapította meg ez. elnökség, hogy még mindig nem sikerült megfelelő kapcsolatot teremteni a megyei tanács újonnan alakult művelődési osztályával. bár különösen a falus: ismeretterjesztés fellendítése érdekében szorosabb együttműködésre. ésszerűbb munka- megosztásra volna szükség, mint eddig. Az elnökségi ülés egyben jó-- ráhagyta a Társulat idei megyei: költségvetését is. Azt a reményét fejezte ki, hogy a -tagság minden bizonnyal a jövőben w, vállalja a tagsággal járó kőié lezettségeit. Pár héten belül kígyűlad a villany Baja északi tanyavilágában Régi kívánsága teljesül a bajai tanyai lakosságnak, az úgyne- | vezett Csávolyi út környékén. Villamosítják a kültelki iskolát és f a közeli állami gazdaságot. Ez azt jelenti, hogy transzformátor i beillesztésével a dolgozó parasztok is bevezethetik tanyájukba a | villanyt. A transzformátor beállítására az anyagiak a tanács ren- 2 delkezésére állnak, s Így pár héten belül kigyúlhatnak a fények | Mikor vakolják be a Közgazdasági Technikumot ? i Hosszú évek óta vakolatlanul éktelenkedik a város szívében a Köz- gazdasági Technikum épülete. A munkálatokra szánt 500 000 forint az elmúlt évben is felhasználatlanul maradt vállalkozó hiányában. Itt volna az ideje, hogy az 2 illetékesek komo-1 lyabban kezelnék, j ennek az épületnek 2 csaknem 15 év óta f húzódó bevakolását. | Képünkön Marina Vlady látható a közeljövőben nálunk is bemutatásra kerülő »Szőke boszorkány« című filmjének egyik jelenetében. Ügy gondoljuk, ismét nagy sikere lesz a közismert fiatal, orosz származású francia színésznőnek. IIIAT.KDUIL : / A Csendes-óceánon hajózó első európai utazók feljegj'ezték, hogy a Husvct-szigeten, a Hawaii-szigeteken és Új-Zeelandban nagy édesburgonya ültetvényeket talaltak. Ezt a növényt a szigetvilág más részein^ is termelték, de csakis a polinéziai térségben; a nyugatabbra fekvő szigetcsoportokon ismeretlen volt. A magános polinéziai szigeteken, ahol különben a táplálkozás főleg a halászaton alapult, az édesburgonya volt az egyik legfontosabb termesztett növény; a polinéziai mondák is gyakran tesznek említést erről a növényről. Á hagyományuk szerint az édesburgonyát nem kisebb személyiség, mint maga Tiki és Páni nevű felesége hozta magával az őshazából, ahol ez volt az egyik legfontosabb növényi táplálék. Az Üj-Zeeland-i legendák azt is megemlítik, hogy a növényt olyan járművek szállították át a tengeren, amelyek nem csónakok, hanem »gúzsokkal összekötött fatörzsek« voltak. Közismert tény, hogy az édesburgonya a felfedezések kora előtt a többi földrész közül csak Amerikában volt ismeretes. Az az edesbur- gonya, amelyet a legenda szerint Tiki honosított meg az új hazában, ugyanaz az Ipomoea batatas nevű faj, amelyet a perui indiánok a legrégibb idők óta termelnek. Polinézia tengerészei, akárcsak a régi perui benszülöttek, szárított édesburgonyát vittek magukkal útravalóul. Csakhogy az edesburgonya tönkremegy a tengervízben. Ezért helytelen minden feltevés, mely szerint csíraképes gumói a hullámok jóvoltából vetődtek a Perutól négyezer tengeri mérföldnyire fekvő szigetvilág partjaira. Óceániából az édesburgonya csakis gondos művelés mellett terem meg. Az egész probléma valósággal kulcsa a polinéziaiak eredetének; ezert nagyfontosságú az a tény, hogy az összehasonlító nyelvészet tanúsága szerint e növénynek Polinéziában kumara a neve — és ugyancsak kumarának nevezték az édesburgonyát a régi peruiak is. A név tehát követte a növényt a tengeren át, az új hazába. Vittünk magunkkal egy másik, igen fontos polinéziai termelt növényt is, mégpedig a lopótököt (Lanenaria vulgaris). Ezt nemcsak tápláléknak használják, hanem a héja miatt is keresett termény. A polinéziaiak tűznél jól kiszárítják a tök héját, és víztartó edényt készítenek belőle. Ez is jellegzetesen kerti növény, mely nem terjedhetett cl vadon, a tengeri áramlások segítségével, mégis mind a polinéziai, mind a perui partvidéken honos. Víztartó tökedények már a perui partvidék legősibb halásznépeinek régészeti hagyatékában is előfordulnak, évszázadokkal a polinéziai szigetek benépesülése előtt. A tökedény ■ polinéziai neve, kimi, a közép-amerikai indiánoknál is előfordul, ahová a perui indián civilizáció első gyökérszálai visszanyúlnak. A sokféle iorróégövi gyümölcs között —, amit már az első hetekben siettünk elfogyasztani, hogy meg ne romoljanak — ott volt a kókuszdió is, amelynek a legnagyobb szerep jutott Polinézia gazdasági életében. Mintegy kétszáz kókuszdiót vittünk magunkkal, hogy jevével felüditsük magunkat, a húsát pedig rágcsálhassuk. Több dió úgy ki- csírázott, hogy utunk tizedik hetében már egy féltucat, közel félméteresre nőtt, kilombosodott kis pálmacsemetét ápoltunk a fedélzeten. Tudjuk, hogy Kolumbusz idejében ez a pálma a Panama-szorostól Dél- Amerikáig el volt terjedve. A krónikaíró Ovíedo feljegyezte, hogy a spanyol hódítás idején Peru partját egész hosszában kókuszpálmák szegélyezték. És éppúgy díszlenek valamennyi déltengeri szigeten is ősidők óta. De a botanikusok eddig nem tudták teljes biztonsággal megfejteni a kókuszpálma óceániai elterjedésének irányát. A mi tanulmányúink mindenesetre bebizonyította, hogy még a keményhéjú kókuszdió sem juthat at az óceánon emberi segítség nélkül. Azok a diók. amelyeket kosárban tartottunk a fedélzeten, egész Polinéziáig ehetők és csíraképesek maradtak. De készletünk másik fele, amelyet a kísérleti élelmiszerekkel együtt a gerendaközökben, tehát olyan helyen tároltunk, ahol a hűsítő tengervíz közvetlen közelről érhette, mind megromlott. Pedig hát nincs olyan kókuszdiója a világnak, amelyik rövidebb idő alatt kelhetne át az óceánon, mint egy vitorlás balsafatutaj, amelyet az áramláson kívül a szél ereje is hajt. A víz a kókuszdió szára helyén, az úgynevezett szemén át szivárog a gyümölcs belsejébe és szivacsossá teszi a diót. De ha a kókuszdió útközben esetleg nem is romlanék meg, akkor sem jut messzire. Mert az óceán hulladékgyűjtögető állatai gondoskodnak arról, hogy a gyümölcs ne hányódjék sokáig a habokon. Viharmadarakat és több más olyan madárfajt, amely a hullámokon is meg tud pihenni, a partoktól többezer mérföldre is láttunk. Szélcsendes napokon olykor vízre hullott fehér madártollak mellett vitorláztunk el; ha kihalásztuk és alaposabban megvizsgáltuk, mindig talál- tünk rajtuk két-három potyautast, amelyek vitorlásnak használták a kék vízen úszó apró tollacskát. De alig vették észre ezek az utasok a Kon-Tikit, nyomban rájöttek, hogy akad itt az övékénél nagyobb és gyorsabb úszóalkalmatosság is. Ezért amilyen gyorsan csak tudtak, oldalazó mozgással a víz tetején átjöttek tutajunkra és hálátlanul elhagyták a madártollat. így nem sok időbe telt és a Kon-Tiki valósággal hemzsegett az apró ingyenutasoktól. Kis tengeri rákok voltak, akkorák, mint a körmünk, bár akadt köztük néhány jóval nagyobb is. A tutaj góliátjai mindenesetre örültek, ha sikerült összeíogdosniuk őket, mert finom csemegét jelentettek számúkra. Ezek az apró rákok a tenger felszínének köztisztasági őrei. Azonnal ott teremnek, ahol hulladék akad. Ha véletlenül a szakács nem vette észre a tutaj rései közé hullott repülőhalat, másnap már nyolctíz rák ült a zsákmányon és ollójával tépte, szaggatta a halat. Lépéseink neszére azonban riadtan menekültek; csak az egyik volt teljesen szelíd, amelyik a tutaj kormánytókéje melletti kis odúban ütött tanyát; cl is neveztük Jánosnak. A papagájhoz, mindnyájunk dédelgetett kedvencéhez hasonlóan, János is közösségünk tagja lett. A veiőfényes, izgalommentes napokon, mikor az őrségen állónak nem okozott goridot a kormányzás és hatat a kunyhófalnak támasztva, ábrádozhatolt a lágyan simogató napfényben, valósággal árvának érezte magát, ha Janos nem jelentkezett. 38 (Folytatjuk)
