Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-03 / 28. szám

(Folytatás az 1. oldalról) visszaállítására tudatosan törek­vők Szövetségese, mert mindket­tőjük közvetlen célja a népi de­mokratikus állami rend szervei­nek a szétzúzása (a távolabbi cél vádlottnál a szabad bűnözést le­hetővé tevő anarchia, utóbbiaké a kizsákmányolást biztosító rend­szer visszaállítása volt.) így vált Böbék az ellenfor­radalom részesévé. Annak tuda­tos irányítói az ellen Conrad alom közvetlen célját jórészt a vád­lotthoz hasonló bűnözők kézével igyekeztek elvégezni. — A vád­lott társai előtt hangoztatta és magáévá tette az ellenforrada­lom jelszavait. — A tette elköve­tése után igyekezett a bosszúból végrehajtott egyéni akcióját (társai is rovottmultú személyek) valami »forradalmi« cselekedet­nek feltüntetni. A vádlott ilyen­formán tudatosán is részese lett az ellen f orrad alom n ak, A vádlott a tárgyaláson szinte kérkedett azzal, hogy számításá­ban a népi demokratikus rend megdöntésében, ami neki büntet­lenséget biztosít, csalódott, saj­nálkozva mondotta, hogy ilyen akciók végrehajtása most nem aktuális. A vádlott, amikor a sér­tettekkel szembesítették, olyan magatartást tanúsított, hogy a kezéből éppen csak a géppisztoly hiányzott. Böbék ügye fényt derít ar­ra, hogy mi­lyen erők, mi­lyen embevek- kezével igyekeztek vé­res művüket végrehajtani, Mindenre elszánt bűnö­zőről van szó, akivel és a hozzája hason­lókkal szem­ben csak h halálbüntetés alkalmas ar­ra, hogy a tár­sadalmat az ilyen bűncse­lekmények elkövetésével szemben meg­védje. A vádlott é= védő felleb­beztek. Wmm» 'mnmm ■ Heyerdahl, a neves norvég etnográfus hosszú idén át tanulmányozta a poliné­ziai bennszülöttek ciciét és kultúráját. Kutatásai alapján arra a következte- tésre jutott, hogy a polinéziaiak ősei eredetileg Dcl-Amerikában éltek és a tengeren át jutottak a szigetvilágba. Elméletének bebizonyítására expedíciót szervezett és üt társával együtt, ősi módon épített balsafatntajon átkelt a Csendes-óceánon. Az átkelést ugyan­olyan körülmények között hajtották végre, ahogyan a feltevések szerint a ű-mde# ŰlmmjM, polinéziaiak ősei — (5 évszázaddal ko­rábban — utazhattak. 101. napig Űzte a passzátszél az egyszer szelíd, máskor haragos hullámok hátán a törékeny kis tutajt, amíg az utazók sok vidám és hát­borzongató halami és viszontagság után végre partot értek a Karola korallzá­tonyhoz tartozó egyik lakatlan szigeten. Az expedíciók történetében egészen egyedülálló vállalkozás világszerte fel­tűnést keltett és Heyerdahl érdekes könyve óriási sikert ért cl. A regény közlését kedden kezdjük. nek a A Magyar Külügyminiszté­rium február 1-én jegyzéket in­tézett az Egyesült Államokhoz és a' budapesti norvég követség­hez. Mindkét jegyzék arról ad hírt, hogy egy külföldi (norvég és amerikai) állampolgárt ki­utasítottak a Magyar Népköz- társaság területéről. Az érintett két személy többször tiltott ha­tárátlépéssel megsértette a Ma­gyar Népköztársaság területét és részt vett szökni, készülő szemé­lyek Ausztriába való csempészé­sében. A Csehszlovák Köztársaság Küldöttsége Zapotoczky elnök vezetésével visszautazott Moszk­vából Prágába. A • két küldött­ség megbeszéléseiről közös nyi­latkozatot adtak ki. Az ENSZ-ben folyó leszerelési vita során az imperialista orszá­gok küldöttségei közül számosán szeretnék elérni a leszerelési vita határozott ideig való elodá­zását. Az ezzel kapcsolatos TASZSZ-nyilatkozat kiemeli, hogy a határozat elodázása volt a főcél és nem a leszerelés tény­leges meg valósi fásának szándé­ka vezette a felszólalókat. Az elmúlt napokban az Albán Munkapárt vezetői találkoztak a Bolgár Kommunista Párt politi­kai irodájának és Központi Bi­zottságának több tagjával. A találkozó rendkívül szívélyes légkörben, a teljes megértés je­gyében folyt le. A belga szenátus nagy több­sége elutasította egy úgyneve­zett »európai parlament« meg­teremtését u közös piac és az »Euratom« számára. A luxem­burgi képviselőház hasonló ha­tározatban ellenezte a közös piac megteremtését Stockholmi jelentés 6zámol be arról, hogy átalakították a svéd kormányt. Három, miniszteri tárca cserélt gazdát. A két kor­mánypárt miniszteri tárcáinak elosztásában azonban nem kö­vetkezett be változás. Tárgyalások indultak arra nézve, hogy az Olasz Szociálde­mokrata Párt és a Szocialista Párt között egyesülés jöjjön létre. Magyar hazatelepítési bizott­ság utazott Bejgrádba, ahol ma­gyar—jugoszláv vegyes bizott­sággá alakul ót és meglátogatja a menekült táborokat. nZ'il /ugoszláviában Borotvás Dezső, a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár igazgatója és Horváth Imre, a munkásta­nács elnöke a vállalat gépkocsi­jával nyolc napra Jugoszláviába utaztak. Útjuk alkalmával első­sorban az Ipar lemezszükségle­tének problémáit kívánják meg­oldani, de módját ejtik annak, hogy - behatóan tanulmányozzák a munkástanácsok működését, a vállalatvezetés problémáit, s mindazokat a kérdéseket, ame­lyek a mi munkástanácsaink éle­tében nem tisztázódtak, megol­dásra várnak. A tanítvány túlszárnyalta a mestert Nagy izgalomban voltak a na­pokban az angliai Woodford Bridge háziasszonyai. A város­ban tésztasütési versenyt rendez­tek. A zsűri döntése nagy meg­lepetést hozott. Az első díjat egy 13 éves fiú nyerte. A második helyezett — a fiú édesanyju.volt. Azt mondják, a mester büszke tanítványára. Elvégre is a győze­lem a családban maradt. — (A »Times«- bold AM! A HÍREK MÖGÖTT VAN A $'ZWÍ&t~-weU&z*'<wák tácfryafátalc Azoknak a sorozatos tárgyalásoknak a folytatásaként, amelyeknek hónapok óta Moszkva a színhelye, tegnap közös nyilatkozatot írtak alá a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztár­saság közötti megállapodások eredményeként. A Moszkvában járt lengyel—román, NDK, kínai és magyar delegációk után most- a népi demokratikus tábor újabb országa fogta szoro­sabbra baráti kapcsolatait a szocialista tábor vezetőerejével, a Szovjetunióval. Az ilyen látogatások és a nemzetközi élet legégetőbb problémáiról vallott közös nézetek kicserélésére elősegíti a szocialista országok közötti együttműködést, elmé­lyíti a kölcsönös segítés elvének érvényesülését, előmozdítja . az országok felvirágzását, a szocializmust építő népek életszín­vonalának emelését, 'Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot hazánkban a két párt küldöttségének közös nyilatkozatából az az ér­tékelés, amelyet a hazánkban lezajlott ellenforradalmi ese­ményekről adtak ki. A két párt képviselői megállapították, hogy a magyarországi' felkelés idején az imperialisták arra számítottak, hogy Magyarországot elszigetelik a szocialista tábortól. A Szovjetunió fegyveres segítsége — hangsúlyozta a* nyilatkozat — a forradalmi mozgalom Iránti internacionalista “ kötelesség teljesítése volt. A nyilatkozat ezután felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet Nyugat-Németország mind gyorsabb ütemű újra- í'elfegyvérzésé jelent. Mivel á reakciós körök fokozott kísér­leteket tesznek a szocialista országok egységének megbom­lására, a két párt képviselői kötelességüknek; tartják, hogy harcot folytassanak ennek az egységnek a megszilárdításáért. Természetesen ezeket a tárgyalásokat — így a cseh­szlovák—szovjet tárgyalásokat is — pem nézi valami jó szem­mel az imperialista tábor országainak agresszív politikája. Nem is nézheti, hiszen lényegében csak megerősíti az impe­rialistákat abban a tudatban, hogy a magyar és lengyel ese­mények, a külső éa belső reakciós erők által támogatott kí­sérletek nem váltották be a hozzájuk fűzött, reményeket. Es most ráadásul a szocialista tábor megbomlása helyett, annak további erősödésével keli számolniok. Keserít felismerés ez az ő í számukra, löszén' a hidegháború felélesztése politikájának t egyik döntő láncszeme volt a magyarországi ellenforradalom { sikeres előrehaladásának »támogatása« és ennék a »támoga- t tásnak« a mérgezett nyilai most egyre sűrűbben pattannak t vissza a szocialista népek egységének acélfaláról, . írja: CSORBA ISTVÁN LEVÉL KECELRE '^i/eceli Kultúrház Kedves Közönségei véletlenül, fül­• V. tanúja voltam annak a telefonbeszélgetésnek, mely­ben a mi színházunk szervezője lemondta a Mariea grófnő keceli vendégjátékát. Igazán nagy »népnevelői agitációba« kerüli (az elég gyakran megnyerő modorú) tájszervazőnknek meggyőzni az ottani kiváló vezetőt (és kedves barátunkat), hogy az Kecelnek is dicsőség, ha mi most ném a megyébe megyünk szeretettel szórakoztatni, hanem kissé távolabb. — Lengyelországba. Igen, elértük végre ezt is! Egy agilis, fiatal rendező fáradhatatlan akaraterejével elérte azt, hogy mi is mehetünk külföldre egyik leglelkesebb, legkedvesebb operettelöadásunh- kal. Kálmán Imrét játszunk a lengyel vidéknek. Tervek sze­rint február közegen két hétre lengyel barátaink előtt hang­zik fel a »hej cigány«, olt gyönyörködnek a zseniális »csengeti viola« tánctarceitben és szőke énekesnőnk szárnyaló szopránja fogja bizseregteini a füleket és sziveket. Itt meg kell állni egy pillanatra. Milyen érdekes, hogy az elmúlt esztendőben, mikor az operettszínház ment ki Moszkvába, hirdetve a magyar Operettkultúra fejlettségét, életképességét, akkor is az első számú kultúr Követünk Kál­mán Imre volt. Ök a Csárdáskirálynövel meniek ki a nagy­szerű versenyre (igaz több darabot is indiiottak, de a valódi favorit a Silvia volt). Mi most a Móricával viegyünk. —- An­nak a Kálmán Imrének melódiái párnázzák ki zökkenői, iz­galmas utunkat, akit egy ideig cl akartunk sikkasztani a kö­zönség elöl. Volt egy idő, amikor egyáltalán nem játszottuk. Értettük és. világosan tudtuk, hogy 40-től 4á\-ig miért nem játszották nálunk a Kálmán operetteket. Ostopa, embertelen törvények korlátoztak akkor Kálmán Imréket, Heltai Jenő­ket, Molnár Ferenceket, Szirmai Albertakét. — De, hogy miért, nem játszottuk 1950-től 54-ig a Kálmán operetteket, azt na­gyon sokan, nem értik. Mi sem! He egy operettnek idősze­rűtlen a szövegkönyve »fújják le róla a port«. A zene meg­marad! Ne büntessék a közönséget »melódiaqlvonókúrával«. Mozartnak is volt egy rossz Schikandere, egy rossz bécsi szövegírója, mégis a Varázsfuvola zenéjét szerezte a művész a rossz szöveghez. A Trubadúrt nem dobjuk el a rossz ponyva­szövegkönyv ellenére sem, mert Verdi zenéje fontos a fülnek. A rossz bécsi darabgyárosokat is el iudjulc tüntetni kitűnő fordítóink és átdolgozóink jóvoltából és Kálmán zené­jét át tudjuk menteni az újabb generációk sáámára. Mert a muzsika a fontos! A muzsika lesz a főszereplője lengyel turnénknak. Szebb és jobb előadást fogunk nyújtani, mint bármikor. Acélozza szivünket, torkunkat, szellemünket az a tudati Hogy a vidéki operett-színjátszás követei vagyunk idegenben. Felemel és buzdít a gondolat, hogy ez a szegény kis színház, amely nyolc énen keresztül csak egy-egy fesztivál alkalmával hallatta sza­vát megyéje határain túl, most az országunk határain túl hir­deti, hogy itt, Bács-Kiskun megyében komolyan vesszük a. könnyű műfajt is. Azt a műfajt, amely az apára és a. balett után a legnemzetközibb, és amelyről már á 30-as évek kö­zepén elhíresztelték, hogy megszűnt a magyar operett, meg­halt és ott nyugszik a másik nagy magyar kilőtt, a magyar népszínmű mellett! A népszínműről eszünkbe jutott egy régi-régi turné, ami­kor a Népszínház a múlt század 80-as éveiben Bécsbe uta­zott nem kisebb’főszereplővel, mint Blalia Lujzával. Magyar népszínművel, bécsi operettel .szerepeltek az osztrák főváros­ban vagy elődeink. Az akkori közönség nem fogyóit ki az ün­neplésből, a tapsból. Tapsolta Kassai Vidor Hivató komikus­nak mókáit és ünnepelte Blaha Lujza önfeledt «átázását. Az előadásoknak és az egész turnénak politikai jellege is volt. A színészek meg akarták mutatni »azoknak a fránya néme­teknek«, hogy a Lajtán túl nemcsak tschikosch, gullasch, paprikasch van és hogy nem »nyereg alatt puhítják < Suppé, Strauss, Millöcker melódiáit. Az egyik előadás után feljött Jauner, a híres bécsi operettigazgató és Icörülrajongla-köHil- udvarolta Blahái, mondván: »Maradjon Üt nálunk, egy egész színházai fogunk Önnek és Önre építeni!«. — De Blaha Lujza haza akart jönni, mert ö úgy érezte, otihon a helye. A nemzet kultúrájának, zenés műfajának magyarrá válásé elsőbb vált az egyéni karriernél, sikernél, világhírnél.. . Bé­gen volt! — Az első operett-turné, az első tips, amely ma­gyar operettszínészeknék szólt... ~~jj/cdves Keceltek! Messzire kalandoztam a telefontól. Tudjuk, a téli estéken még türelmetlenebbül várják színházunkat, mint más kor. líell önöknek is | a Kálmán-mu- zsika, kellünk önöknek mindennapi gondjaik., munkájuk kö­zepette. De engedjék meg, hogy késsünk. T^osí az egyszer nem a meghirdetett időben, hanem később érkezzünk. És képzeljék cl, ugyanazzal az előadással, amelyet Kartowiez és Varsó látott, s ezután megyünk Kecelte, Halasra, Körösre. Varsó és Kecel. Sorrendje talán mosolyogiató, ás igazolja azt, hogy a kecskeméti színész egyforma szeretettel és lel­kesedéssel játszik akár egy világvárosban, vagy akár a »vi­lág közeidén«, Kecelem ■^7/alföldre megyünk! Talán egy sorát nyitjuk meg a népi demokráciák újabb kuliin cseréjének. Nem nylcm- harisnyás spekuláció, sem selyemgalya, cser\cse!áse vonzott bennünket erre az útra, hanem az a hivatásszeretet, amely fő jellemvonása keli legyen minden színésznek Bocs megye színházában. Ha sikerünk lesz, megismételjük! azt a. mondást, amelyet a tavalyi fesztivált ünneplés alkalmával mondtunk: »Most már sikert arattunk Pesten, megdicsért a szakma, de mit fog hozzánk szólni a bajai háziasszonyunk?« Varsónak talán tetszünk, de ott van ai izQátö kérdés, mit szól hozzánk Kecel? Majd kiderül. Várjanak bennünket, szeretettel sietünk vissza. Halálra ítélték Böbék Károlyt

Next

/
Thumbnails
Contents