Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-23 / 45. szám

Éhes disznók és a MAKK v A fegyveren harcban veresé­get szenvedlek, a tüntetésekhez már nincsenek számukra meg- szédített, elkábított tömegek, maradt hát még a suttogás és a ragasztópapírra írt, vagy újabban kézinyomdával nyom­tatott kis felírat. »Magyar munkások! Követeljetek Ká­dár lemondását.« — kérik eseugve a »Ke. F. I.« aláírás mögé bújt ellen forradalmárok. Ahhoz nincs merszük, hogy ok maguk álljanak ki nyíltan céljaikért, hát alázatosan meg- követik a munkásokat, hogy lennének olyan szívesek kika­parni számukra a gesztenyét. Ez a »gesztenye« egyre ki­sebb, egyre szerényebb. Mind- szenty még gúnyosan hccceJő- dött uszító beszédében, amikor »erről a bukott rendszerről« szólott, úri barátai és fegyve­res brigantijai akkor meg uralták az utcát, s lám, mai 1 r.i ti ni ti Ilkátok a k á í v h ti I é s e követői már a könyörgésre fa­nyalodtak. Hát igen, változnakV az idők, az éhes disznó immár. • csak álmodhat a makkról... j) (Folytatás az 1. oldalról) S ez az álom szemmel lát-\ urau^jj fjem kétséges, hogy no- liatóan csalóka, semmi jóval (/ vem bér 4-e nélkül ma már ők nem kecsegteti az éhes disznó- ' lennének e sokat szenvedett or- kat. Pláne, ha így, kétbalkezes Xgz^0 uraj módjára csinálják: a munka-V K^rt ^ ottéber sokat kérik - a munkáskor- £ a/ k8veté időszakot many eltávolítására! Bar más-/;. ellenforradalomnak, kent sem, de így ka Ionosén \ nem fogják soha visszakapni (' Mert milyen forradalom az, lyáraikat, földjeiket, vissza- Q aliol a nép érdekeinek l.ép\ ise­lőit, a kommunistákat életre- balálra üldözik és becstelen mó­don kivégzik? Ahol minden part szerezni a földi paradicsomot jelentő hatalmat és úri sem­mittevést. Nem, uraim! Ma már más szelek fújnak. Ma már a hercegszántói iskolás­gyermekek is tudják — hiszen Kecskeméten , szabadon szervezkedhet! k, kö­zöttük a Mi ndszenty-féle legsöté­tebb reakciós párt is, csak a kommunista párt nem. Ahol a proletárhatalom legszilárdabb fegyveres védői, a közbiztonsági szolgálat katonái és tisztjei ellen soha nem látott hajtóvadászatot indítottak és még családjaikat sem kímélték. Milyen forrada­lom az, amelyet a nyugati tőké­sek olyan előszeretettel támogat­tak propagandával, pénzzel és fegyverrel. «egjéBköen is ellenforradalom volt a falakra is felírták, — hogy 0 Az események ellenforradalmi j ziája ellen. A falvakban .-.orra az elleniörradaimárok számú-/) jellegét igazolják a kecskeméti | visszajuttatták a vezető helyek­A szakember levelesládájából Mit lehetne tenni as ilonca ellen ? ra nem terem más virág sem lés a megyei események is. Lé- ina, sem a jövőben, mint kri-v tépték a munkások vörös zászla- zanícm — a sírjukra.« mát, megbecstelenítették a mun­—pl— kások ötágú vörös csillagát, me­gyek jelképei voltak és marad­nak a nemzetközi munkásosztály' összefogásának, a világ burzsoá­Kedves Pali bátyám! Levelűben aggodalommal írja, hogy községükben is felütötte fejót az ilonca. Kérdi: miféle kártevő ez és hogyan lehet el­lene védekezni? Az ilonca az egyik legvesze­delmesebb szőlőkártevő. A pille barnásszínű szárnya aranyos fénnyel tündöklik és több rozs­dabarna sáv van rajta. Hernyója sárga, később sötétzöld. Rendkí­vül fürge mozgású és a legkisebb érintésre elmenekül. Az ilonca július folyamán rajzik cs élete nem egészen egy hónapig tart. Ezalatt rakja le halvány, kén­sárga tojásait a levelek színére, 50—70 darabot egy csomóba. Kb. két hét múlva kikelnek a her­nyók, amely'ek a tőkenyakon a karórepedésekbe vonulnak s ott telelnek. A következő évben igen különböző időben jönnek élő. Az elsők már a rügyek pat­tanásakor ott vannak, a legtöbb valamivel később. A hernyók gyakran már a fesledező rü­gyekbe befurakodnak, általában azonban a kifejlett leveleken ta­láljuk. A szőlő leveleit rágják ie nyelüknél úgy, hogy azok hir­telen barnán leszáradnak. Végül a tőke úgy fest, mintha leforráz- tak volna. Még veszedelmesebb az ilonca a termésre. A hernyó beveti magát a virágzó fürtbe, nagy részeket kirág belőle, eset­leg lerágja magát a főkocsányt, iWt a védekezés módja? A sárgaméreg, (Novenda) elő­állításával olyan védekezőszer­hez jutottunk, amely az ilonca- hemyókat jól irtja. Ennek a szernek 2 százalékos oldatával közvetlenül a nyitás után és a metszés közötti időben kell per­metezni. A nyitás utáni permete­zést azért hangsúlyozom, mert a futóhomokos részeken a kibon­tott tőkéket a homok ismét be­fedheti s ezzel számos ilonca- hernyó menekülését segítjük elő. Nemcsak a kibontott tőkéket, hanem a szőlőkarókat is alapo­san permetezzük meg sárgamé­reggel, mert a karók repedései­ben is tömegesen telelnek a her­nyók. A permetezésnél arra is ügyelni kell, hogy a szórófejet 5 cm-nél távolabb nem szabad tar­tani, mert így nagy erővel ha­tolhat a permedé a karó és a tőke repedéseibe. Üdvözli: Szűcs József re a falu volt kizsákmányolóit, kulákokat, főjegyzőket, földbir­tokosokat és fegyveres támaszai­kat, a nép által mérhetetlenül gyűlölt csendőrséget. Nem for­radalom ez, hanem ellenforrada­lom a javából. Haiaii»k-c az eilenforradatmiiroK 7 Sokan azt mondják, hogy nemzeti felkelés volt és az aki részt vett a harcban, az igaz ha­zafi. Vajon hazafiaknak lehet-e nevezni a régi úri világ képvi­selőit, akik irányították a moz­galmat? Ezek fojtották vérbe a Magyar Tanácsköztársaságot és utána gazdasági romlást, óriási munkanélküliséget teremtetlek hazánkban. A nagy proletár köl­tő József Attila irta róluk: »Sok urunk nem volt rest, sem kába birtokát óvni ellenünk, s kitán- torgoít' Amerikába másfél millió j emberünk.« Ezek az úgynevezett hazafiak i lökték be hazánkat a második világháború vérzivatarába, ahol 600 000 magyar veszett el. A há- ború ellen küzdő, haladó szel­lemű embereliet százával végez­tették ki, köztük Rózsa Ferencet, Sehőnherz Zoltánt, Bajcsy-Zsi- linszky Endrét, hogy néhány ne­vet is említsek. De hogyan lér össze a liazu- fiassággal a hazának okozott majdnem 20 millió forintnyi kár, a munkásosztály meg­fosztása a hatalomtól, a régi földbirtokos és tőkés rend visszaállítása? Hazafiság-c, hogy .sokezer magyar fiatalt k(csábították a hazából az ismeretlenbe, a nyomorba? Jó ho lista ti ist Sielt a cégér,». Kiskunmajsán — az egyébként nagy an tiszta és ízlésesen be­rendezett földművesszövetkezeti boltok sorában — furcsa lát­ványt nyújt a halasi út' mellett levő vasbolt kirakata. Nagybetűs tábla hirdeti felette: »Szociálisa iparunk termékei« — ám a ki­rakatban egyetlen arva zacskó növényvédőszeren kívül csak por, szemét és papirdarabkák hevernek. Nem, nem gyanúsítjuk a bolt vezetőit azzal, hogy szándéko­san fest így a hangzatos felírat alatt a kirakat belseje. l)e be­szélni kell végre erről a dologról is, mert nem a maisai vasbolt az egyetlen, amely ilyen látványt nyújt. Az elmúlt hónapok sorún nem lehetett rossz néven venni, ha rendetlenség, felfordulás volt egyes üzletekben, hiszen a felvá­sárlási lázban elég munkát adott maga az árusítás. De azóta lett volna idő az árut rendberakni, a polcokat leliszlogatni, akirakato­kat szépen, ízlésesen berendezni. Fontos »apróság« ez. Mert aho­gyan nem szeretünk szennyes tányérból enni, piszkos ruhában járni, éppúgy bántja a szemünket a rendetlenség és a szeméi másutt is. A jó boltnak is kell a cégér. — legalább a rendes, tiszta ki­rakat formájában. Nem lehet hazafi az, aki a ha­ladás ellen harcol. Ök pedig a mai világ leghaladottabb társa­dalmi rendje, a szocialista rend ellen indultak harcba. Amit az I ellenforradalom vezetői hangoz­tattak, hazaárulás és nacionaliz­mus. Ady Endre mondta: »a na­cionalizmus nem hazafiság. aki ellensége a haladásnak, a jebbra- törésnek, az emberi szellem fel­tétlen szabadsagának, az Itarx ■ áruló, ha örökösen nem is tosr egyebet, mint a nemzeti himnuszt cue feli.« Hazánk 12 esztendőn út elért eredményeit és vívmányait akar­ták megsemmisíteni. Ez nem ha­zafiasság. Ha voltak is hibák az el­múlt esztendőkben, egészé­ben véve a haza ügye felfelé iveit, mégpedig a dolgozók cs nem a kizsákmányolok javára. Vad nacionalista hangulatot szerveztek a Szovjetunió elleti. Ezek az urak soha nem emelték fel szavukat a Habsburg-uraloni, a fasiszta háború, a nemzetközi imperialista járom lerázása ér­dekében. A Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolataink pedig szocia­lista, baráti kapcsolatok még ak­kor is, ha ezekben a kapcsola­tokban voltak a múltban hibák és félreértések. Kis népünk önállóságát, szo­cialista mivoltát csak akkor őrizheti meg, ha minden ere­jével összefog a szocialista országokkal. Ettől az erőtől akarták megfosz­tani hazánkat ezek az urak. Végezetül: ki az igazi hazafi a fiatalok között a jelenlegi hely­zetben? A diák. a maga tizenva- lahány évével, akit kétes értékű elemek elbolondltottak és nagy nemzeti ünnepünket, március 15-ét zavargásokra akarja fel­használni? Vagy az a munkás- I fiatal, aki kemény elhatározás­sal dolgozik minden erejét meg­feszítve, hogy nemzetünk kijus­son a gazdasági pusztulásból? Azt hiszem, a válasz világos Tudjuk, hogy a diákok óriási többsége be­csületes, rendes fiatalember, de egyeseket elbolondltottak kö­zülük. Ezért azt ajánljuk a diá­koknak, hogy fogjanak össze a munkásfiatalokkal a szocialista haza érdekében és ne hagyják félrevezetni magukat. Miért itllt Se a liatalság egy résre a* rllentorradabim stekeríSeV A falu szolgálatában tatoknak. Ugyanakkor pedig egyes vezetők szép szólamokat hangoztattak a szocializmusról.' Ilyen körülmények között sok ifjúmunkás beleesett az ellen­forradalom hálójába. A másik oka. annak, hogy az ifjúmunkások egy jelentős része szimpatizált az eseményekkel, abban rejlik, hogy az ellenforra­dalom és vezérkara nem állt ki nyíltan, hanem álcázta magát, mondta ki, hogy »Kérem. , lén most ellenforradalmat csiná- röletek egytagban maradjanak. hanem a szocializmus ne­Nemcsak mezőgazdászi, ma- {vében a proletariátus, a forra- temaíikusi feladat is. {dalom, hazánk szent független­Kogy mi történik még a ta- {«égének nevében beszélt a de- nácsházán? A »mindenes« — az jmokráciáról és szabadságról. Ez Igazgatási — osztályon 13 disszi- {sok ifjúmunkást tévesztett meg dált kijelentő lapját írják. Ha- {miközben a Kisgazdapárt köz- iászfl bácsinak, a féllábú cipész- {pontjában arról tárgyaltak, hogy nek elintézik, hogy semmis le- Ja 1®0 munkáson aluli gyárakat gyen az iparengedély iránti, né- {kapják vissza tulajdonosaik. — hány hete benyújtott kérelme. {Több faluban már 26—27-ér újból kerékpármegőrző lehet {megjelentek a kakastollas csend - ugyanis, mint azelőtt. A tisztvi- {örök és mindez csak a kezdet selőnő mintha az apjával be- {volt. szélne, oly kedves a rokkanthoz. | jjem utolsósorban ok volt még S amit félve kérdez az ember: {hogy az ifjúmunkások egyrésze már fizetik az adót is a solti jmegtévedhetett, hogy a kommu- Unácsházán. Hétfőn délelőtt hu- jnlsták pártja írem volt szerve- szan jelentkeztek, de »háznál« jzett, szétesett, is fizetnek a tanács embereinek. { v , ,, t«,,».*«,-* Megértik a Soltiak, hogy nekik | Nem voM> akl a* '"A7^ot is kell segíteniök az államot, { megmondta, volna. amely rendezi ügyeiket szabá- *Nagy Imre & Losonezi-féle kor- lyozza védi a mind embersege- lmányQ50port nem hog felhívta tebb formákat kereső eleiünket. |volna erre a figyeimet, harcba Percegnek a tollak, kattognak {hívta volna a demokrácia és a an. írógépek, nélia telefon cseng, {szocializmus erőit, maga is égig s valóságosan, de lélekben is ka- {dicsérte az ellenforradalmat. Ez- lapot emelek a solti tanács dől- Izei elárulta az. eszmét és telje- gozói előtt. Ügy láttam, tudják: {sen megzavarta a nép, köztük az szép hivatás az övék. Szolgálni {ifjúmunkások fejét is. a falu népét, együtt élni, ölülni » a beszámoló második részéi, vele, ha úgy adódik, szenvedni {mejy a Magyar Forradalmi Ifjú- is, süllyedni, vagy7 emelkedni. Imunhás Szövetség szervezeti Ahogy ők dolgoznak: csak eme.- {kérdéseivel, terveikkel, javaslá- kedni lehet! _ fiaikkal foglalkozik, keddi szá­Tar ián icirák lmunkban közöljük* Az elmúlt 12 évben lényegesen megváltozott az ifjúmunkások helyzete a Horthy-rendszerrel szemben. De nem változott meg úgy, ahogyan lehetett volna és ez bizonyosfokú elkeseredettsé­get váltott ki magából. Sok fia­tal szakmunkás volt. aki keve­set keresett, s abból még voltak levonások, ezért nem tudtak megfelelően ruházkodni, szóra­kozni. Kevés lakás jutott a fia­A SOLTI tanácsház folyosó­jára félig-meddig már tavaszi szél zúdul be ezen a hétfői dél- előttön. De jönnek ügyes-bajos dolgaikkal a falu lakói is. Kí­vánságaik, problémáik — ahogy előadják a különböző irodákban — meglehetős tükörképet nyúj­tanak ennek a 9000 lakosú köz­ségnek az életéről. És élni aka­rásáról ! Kilenc órakor beülök Szabó István VB-titkár szobájába, s félóra múlva tíz ügytől zsong a fejem. Köpke félóra alatt tíz kü­lönböző ügyben döntött, intéz­kedett a titkár, akit — idevalósi lévén — jónéhányan »Pistánké­nak szólítanak. És ez nagyon jó. Mert az államhatalom helyi szervének egyik vezető funkcio­náriusát a magukénak érzik, vallják a Soltiak. (Később ta­pasztaltam: másokat is.) Ha bü­rokrata volna, bizonyára mere­ven állnának, vagy ülnének előtte az asszonyok, férfiak, s otthon, maguk között »tisztel­nék-« meg olyan jelzőkkel, ami­lyeneket nem bírna el az újság­papír. AZ ÜGYEK. Lakás-, munka- nélküli segélyügy. Egy idősebb bácsinak meg szeptemberben megszűnt a szerződéses munka­viszonya, ő nem kaphat segélyt. Megérti az öreg és békével tá­amilyen jóleső érzés hallgatni a kérést (a villany kultúra!), olyan problematikus az ügy. Oszlop kell, talán transzformátor is, költséges, de az asszonyok vál­lalják a kiadásokat. Viszont a megyének is van beleszólása a dologba. A tanácstitkár a napok­ban személyesen elintézi Kecs­keméten. »De hátha a falu nya­kán marad a költsegmegíérítés! Szűk a kceségfejlesztési keret« — aggódik Maróti tanácselnök. Bizony, az asszonyokkal még tárgyalni kell, hogy »pácban« ne hagyják a pénztelen taná­csot, ha már ők is sutba hajít­hatják a petróleumlámpát. FŰLDÜ GYEK: teker vény esel;, a legbonyolultabbak. Nő a ter­melési kedv, — mint Sági bácsi, a kézbesítők »lelke« mondja — mindenki harcol a földért. S mert az őszi — már érvénytelen — tagosítás sok »kalamajkát« csi­nált, nem kicsi most a tanács gondja. Csereingatlanokat kell visszacserélni. Orosz Gábor gaz­dasági felügyelő a tömegével be­érkezett visszaigénylési kérelmek fölött töpreng: 427 hold állami tartalékfölddel rendelkezik, eb­ből kell az igényeket kielégíte­nie. Ügy azonban, hogy a 25 holdnál nagyobb összefüggő te­vő/ik. Két leányka viszont a megyei tanács üdülőjében dolgo­zott, az üdülő szűnt meg, velük mi lesz? Probléma, még a fiatal »Pista bácsi« sem tud pontos választ adni. Megígéri azonban, hogy sürgősen utánanéz a do­lognak. Most az írógép kattog, Erdélyi Lati »személyazonossági igazolvány«-ához kap községi igazolást, elismerő szót is, amiért — belöllvén tizenhatodik élet­évét — önszántából jelentkezett. Egy asszonynak az útlevélkérel- inét továbbítja a megyei rend­őrkapitányságra a tanácstitkár, a másiknak bizonylatot állít ki az ingatlanairól, mert szőlőt vesz Dunavecsén. Balázs néni­nek az »általános jövedelemadó bevallás «-hoz ad pecsétes írást, amely szerint az öregasszony férje elmúlt 65 esztendős, nincs otthon 17 éven felüli munkabíró gyermeke, tehát adókedvez­ményben részesítendő. És így to­vább, és így tovább. EGYÉNI ÜGYEK, de jócskán van olyan, amelyiknek a helyes elintézése változtat a falu képén is. Itt van például a villany. Özvegy Török József né egy má­sik asszonnyal együtt sürgeti, bogy az ö házukba, a perifériára is juttassák el a villanyfényt- S

Next

/
Thumbnails
Contents