Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-22 / 44. szám

o udíkezziiak... fcltemették Január 16-án, alig egy ha­rapja, a rádió hullámúin vette ürül a világ, hogy New York­ban meghalt Toscanini, minden \dök legnagyobb karmestere. — Február 18-án temették el oly <ok sikerének színhelyén, Milá­nóban. A sors kivételes kegyeltje bolt. mert 90 évet adott neki, hogy egyedülálló tehetségében az egész világ gyönyörködhes­sen. A zene hazájában, Olaszor­szágban született. 1907-től a New York-i Metropolitan Ope- -aház zeneigazgatója. 1929 óta a New York-i Filharmonikus Ze­nekar élén állt. Hazánk főváro­sában is többször megfordult élete során. Kodály Zoltánnak, városunk szülöttének. Psalmus Hungarí- ciisát világszerte sikerre vitte. Legutóbb, 30 évvel ezelőtt, 60 éves korában vezényelt Buda­pesten saját zenekarával, az ak­kori Népoperában, — a mai Er­kel Színházban. Zenekara a színpadon amfiteátrálisan he­lyezkedett el, Toscanini a szín­iad bal sarkában állt. onnan vezényelte partitúra nélkül az egész estét. Amikor vezénylő pálcájának intésére felzendült a melódia, a jelenlévők az elő­adó művészetnek csodáját hall­hatták. Valafhi olyat hozott lét­re, amit az ember eddig soha­sem hallott, sohasem képzelt. A rendkívüliség egyszerűen azzal magyarázható, hogy zene­karának minden egyes tagja jó művész volt, azonfelül, hogy kí­vülről is tudta, amit játszott. De ez a legkisebb dolog, a csoda abban rejlett, hogy az egész ze­nekar játéka egyetlen hangszer­nek érzett. A hallgatóságnak az volt az ér­zése, mintha csodálatos karmes­teri zseni vezénylő pálcájának vége és a hangok kapcsolatban volnának egymással, Toscanini) tökéletesen megérti a művet és ugyanúgy kivitelezi ez mű­vészetének lényege. Művészetének tanulsága: l<uir- mesternek lenni, . ehhez nem­csak muzikalitás, de jellem­beli erő is kell. E nagy művész muzilialitása olyan szépet adott, amilyennek \ az ember a szépet álmodni szokta. Van-e olyan szépség a vilá­gon, amely álmainknak tökéle­tesen megfelel? Ritkán, — de van. Ö volt: Toscanini. NAGY LÁSZLÓ Ä tanítás nyugalmának biztosításéról tárgyalt az Igazgatói értekezlet Megyénk iskolaigazgatói, tan­felügyelői és népművelési veze­tői értekezletet tartottak Kecske­méten. Megtárgyalták a közok­tatás és népművelés legégetőbb kérdéseit. Az értekezleten Tóth Ferenc elvtárs, a megyei tanács oktatási osztályvezetője mon­dott beszámolót; Tóth elvtárs beszéde elején az októberi eseményekkel kapcso­latban elmondta, hogy a történ­tek néhány pedagógust is meg­tévesztettek. Többen-még ma is vitatják, hogy ellenforradalom, vagy forradalom volt. Ha azon­ban figyelembe veszünk egy sor tényt, ami azt bizonyítja, hogy a népi demokrácia és a szocializ­mus alapjait meg akarták sem­misíteni, akkor félreérthetetle­nül le kell szögeznünk, hogy el­lenforradalom volt. Az ellenforradalmi események sok kárt okoztak az iskolák nyu­galmában. A lelkiismereti sza­badság lábbaliiprásával, a lelki terror meg nem engedett eszkö­zeivel megyénkben is találko­zunk. Nálunk is előfordult, hogy kis diákokat bántalmaztak tár­saik, mert nem iratkoztak be hitoktatásra. A nevelőknek vég­re rendet kell teremteni az isko­lákban. Egyébként miniszteri rendelet szabályozza a hitokta­tást. Azok járhatnak az általá­nos iskolákban és gimnáziumok­ban hittanra, akik az elmúlt év nyarán a rendelkezésnek megfe­lelően jelentkeztek. Hittanóra a tanítási nap utolsó óráján tart­ható. A másik kérdés, ami sok za­vart okozott, a nyelvoktatás. Több iskolánkban német, angol, francia, stb. nyelvek tanítását kezdték meg anélkül, hogy meg­felelő képesítéssel rendelkező szaktanárok állnának rendelke­zésre. Ilyenformán- nem biztosít­ható a megfelelő tanulmányi elő­menetel. Az erre vonatkozó ren­delkezés kimondja, hogy ahol nincsenek képesítéssel rendelke­ző tanárok, ott a nyelvóra he­lyett magyar és matematika gya­korló órákat tartsanak. Az orosz nyelvet tanulni vágyó diákokkal pedig foglalkozzanak az orosz nyelvszakos tanárok. Befejezésül Tóth elvtárs el- j mondta, hogy a Faragó Béla ta- i nító árvaház visszaállítása lehe- j tővé vált, A megyei tanács és a [Pedagógus Szakszervezet annyi anyagi támogatást adott, hogy szeptemberben legalább 200 pe­dagógus árvát tudnak elhelyez­ni és zavartalan tanulási lehető-’ séget biztosítani. Tóth elvtárs ijseszámolóját vita követte. A felszólalók egyetér­tettek a beszámolóban felvetett kérdésekkel és tisztázatlan helyi problémákra kértek választ, amit Tóth elvtárs meg is adott. Óriási gázmű a főid mélyében A tűz a bányában borzalmas •katasztrófa, amellyel az ember nem egyszer teljesen tehetetle­nül áll szemben — emlékezzünk csak vissza a marcineliei ka­tasztrófára. De amitől az ember áltálában irtózik, az az ember akaratának parancsára rendkí­vül olcsó áramforrássá is vál­hat. A Szovjetunióban, Tula kö­zelében már épül az első gáz­turbinás erőmű, amelyet a szén földalatti gázosításával nyert gőz fog üzemben tartani. A szénré­tegekbe 50 méter mély lyukakat fúrnak, levegőt szivattyúznak bele és ezeken keresztül gyújt­ják meg a szénréteget. Az égő aknában keletkező gázt a tur­binatelepre vezetik. Ebben a hányában nem lesz­nek sem tárnák, sem vágányok, sem szállítószsflagok. Egyetlen ember száll le a bányába. A föld­alatti tüzet a föld felszínérő} szabályozzák: hla túlmagas a gáz hőfoka, vizet vezetnek a fúró­lyukakba, amely lehűti a gázt. Az első gázgdnerátör számára száz lyukat fúrnak és összesen 20 lan hosszú csővezetéket fek­tetnek le.-A telepen, amely egy. ben bánya, gázüzem és erőmű egy azonos tejljesítményű gőz­erőmű személyzetének csak egy- harmadára lesz szükség. A gáz­turbina által fejlesztett áram lé­nyegesen olcsóbb lesz, mint a gőzturbinák á^tal termelt vil­iamosenergia. MEXIávÓl vérmérséklet Mexiko Cityben bíróság elé került Carlos Esparza Pérez, mert rálőtt egy villamosra és megsebesítette a villamosveze­tőt. — Nem ismerem a vezetőt, de végeszakadt a türelmemnek — védekezett a vádlott. — Ugyanis két megálló között lakom. Már évek óta hiába kérem a vezető­ket, hogy álljanak meg a házam előtt. Nem állnak meg, de még csak nem is válaszolnak. Legalább valami gorombaságot mondtak volna. Amikor ez az ember is konokul hallgatott, végképp kifogyott a türelmem. Belélőttem. így végre mégis csak megszólalt; ; (A »Volksstimme«- ből.) Részeg volt? — Söpörjön utcát! A Szovjetunió általános had­járatot indított; a rendzavarok, részegek és rendeílenkedők el­len. Mint a kajzahsztani Pravda közli, a napokbjan a milieia huli- gánkodás miatt; őrizetbe vett egy újságírót, egy főiskolai hallgatót, egy főmérnököt és az egyik mi­nisztérium főtibztviselőjét, mert az utcán botrányt okoztak. Az új kormányrendelet értelmében a négy férfit rendetlenség, r^ze-. geskedés és békés járókelők mo- íesztálása miatt 15 napi utcasöp­résre ítélték. A, rendelet ugyanis kimondja, hogjy csendháborítá- sért és botrányokozasért 15 na­pig terjedő közmunkára lehet elítélni a bűnöst. II lő VERDAUT;: A kötél, amely eredetileg a tutaj oldalához volt erősítve, elég vastag lett .volna egy nagyobbfajta bárka vontatására is, most mégis úgy szakadt el nagy csattanással, mintha vékony fonal lenne. Néhány másodperc múlva pedig a szigony letört nyele is fölbukkant a habok közül, tőlünk vagy 180 méternyire. Utána egy raj izgatott pilótahal surrant végig mellettünk, hiába próbálva utolérni urát és parancsolt­ját. Mi még sokáig lestük, vajon fölmerül-e újra a dühöngő tengeri rém, hogy bosszút álljon raj tunic a. könnyelmű támadásért —, de szeren­csénkre, nem láttuk többet. Most már a déiegyenlítői áramlás hátán haladtunk, egyenesen nyu- gat felé, négyszáz tengeri méiföldnyire délre a Galapagos-szigetektöl. Nem kellett hát többé attól tartanunk, hogy valamelyik mellékáramlás arrafelé sodor minket. E szigetcsoportról — a szárazföldi otthonából — mindössze a sok óriásteknős hozott hozzánk üdvözletét. Egyik napon egy szokatlanul nagy példányt láttunk, amint vagy tizenöt, kék-zöld- arany színben csillogó dórádéval vívta élethalálharcát a felszín közelé­ben. A küzdelem azonban teljesen egyoldalú volt; a sok dorádó a tek­nős behúzott feje és lába után kapdosott, láthatólag arra törekedett, hogy kifárassza és megadásra bírja; a teknős ugyanis tudvalevőleg nem tud naphosszat a teknője alá behúzott fejjel és lábbal úszni. Alig pillantotta meg a teknős a közeledő tutajt, hirtelen u víz alá bukott és a csillogó hátú halak rajától üldözve egyenesen felénk tar­tott. Látszott, hogy a fedélzetre szeretne kapaszkodni. De ahogy min­ket’észrevett, letett erről a .szándékáról. Ügyetlenek voltunk, mert kö­téllel könnyen elfoghattuk volna, de mire észbekaptunk, már késő volt. így hát a gumicsónakot bocsátottuk a vízre, amelyik alig volt nagyobb a teknősnél. Herman, Eengt és Töretéin indultak az üldözésére. Bengt mint élelmezési mester, már előre élvezte, hogy milyen pompás levest meg különféle módon elkészített szeleteket fog készíteni ebből a ren­geteg húsból. De minél gyorsabban eveztek, annál gyorsabban mene­kült az állat, s amikor megközelítették, hirtelen lemerült a mélybe. — Sajnáltuk ugyan az elszalasztott pecsenyét, de a sikertelen vadászat legalább egy jócselekedethez segített minket. Alig fordult meg ugyanis a kis vörösessárga gumicsónak, hegy visz- szatérjen, a tarkabarka" dorádósereg azonnal' nyomába szegődött. Most ezt az ismeretlen új teknőst igyekeztek megközelíteni. Sót, az egyik hal olyan vakmerő volt, hogy még az evezőbe is beleharapott, amelyet nyil­ván a teknős lábának nézett. Remélhetőleg a derék teknősnek így vala­mennyi üldözőjétől sikerült végleg megszabadulnia. Félúton Mindennapi munkánk és tapasztalataink. —■ Az ivóvíz kérdése. •— Batáta és lopótök. — Rákok és kókuszdiók. — Jánosból; háziállat lesz. — Halleves a tenger felszínén. — A plankton. — Ehető éj> világitó álla­tok. — Találkozás a bálnákkal. — A potyautas hangyáit és| kacsalábú rá­kok. — Kedvenc kísérőink. — A dorádók. — Cápaíogás. -f- Hogy lesz a Kon-Tikiből tengeri szörny. — Pilótahalak és egyebek. — Repülő poli­pok. — Egy titokzatos látogató. — A búvárkcsár. — Tonhalak és honitok alulról nézve. — Keresünk egy vitás zátonyt. — A tutajozás titka. — Félúton. Egyik hét telt-múlt a másik után. Sem hajóval, sem a víz által sodort tárgyakkal nem találkoztunk. Mintha rajtunk kívül egyetlen ember sem lett volna a világon. így hát a miénk, csak a miénk \’olt az óceán, meg körös-körül az egész látóhatár — békét és korlátlan szabadságot sugár­zott ránk az ég is. A friss, sós tengeri levegő, a kristályos kék tisztasájg fölöttünk és alattunk, tisztára mosta testünket és lelkünket. A civilizációban élő em­ber ezerféle gondja, igénye elenyészett, semmivé törpülft a tutajosok előtt, mint az emberi elme megannyi természetellenes terméke. Itt az j elemektől függött minden. Az elemek pedig nem sokat törődtek apró tutajunkkal. Talán elfogadták, mint ami a természethez prtozjk s nem bontja meg a tenger összhangját, hanem úgy alkalmazkjodik az áram­latokhoz, mint a madarak vagy a halak. Az elemek már nem támadtak ránk félelmetes ellenség gyanánt, nem akartak haragjukban pozdorjává zúzni bennünket, hanem barátaink lettek és biztosan, kitartóan segítet­tek célunk felé. Szél szárnya repített, hullám hullámnak adott, óceáni áramlás vitt a hátán nyugat felé. Ha véletlenül valami más vmjármű- keresztezte volna űtunkat, lehet, hogy gyönyörködve nézte volna, milyen nyugodtan sildünk az egyik fehér habos hullám hátáról a másikra, míg a narancssárga vitorlánkat duzzasztó passzátszél Polinézia felé tereli tutajunkat. E képzeletbeli idegen hajó utasai egy szakállas, de ruhátlan legényt is láthattak volna a tutaj farán, a kormányrúd mellett. Ez a legény vagy a kormánnyal és a kötelekkel kínlódik, vagy pedig — ha nyugodt az idő — egy felfordított láda tetején üldögél, lábát a kormájnyrúdon nyug­tatja kényelmesen és sütteti magát a nappal. S ha ez a legény esetleg nem Bengt lenne, akkor őkclmét biztosan a kabinajtóban találjak, amint a gyékényen hasal és a macával hozott 73 társadalomtudományi könyv egyikét lapozgatja. Van azonban más foglal­kozása is. Ö az élelmezési tiszt, neki kell kimérni és kiosztani a napi fej­adagot. Herman a nap bármely órájában mindenütt megtalálható. Egyik percben az árbócpadon bíbelődik valami szélmérővel vagy más meteo­rológiai műszerrel, a másikban meg védőszemüveggel a Épemén, a tutaj alá merülve ellenőrzi, hogy vendben vannak-e az alkatrészek, vagy eset­leg a gumicsónakban himbálózik valami titokzatos mérőezerkezettel. — Mert Herman az expedíció technikai vezetője, azonkívül Sjvégzi a meteo­rológiai és oceánográfiai méréseket is. (Folytatjuk) 32

Next

/
Thumbnails
Contents