Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-20 / 42. szám

’• a ßaiai Szombaton este bensőséges ün­nepség keretében emlékeztek meg a Bajai Gázmű'Vállalat dol­gozói a Gázmű fennállásának 70 eves évfordulójáról. Az ünnep­ségen megjelentek a Magyar Szocialista Munkáspárt városi intéző bizottsága, a megyei ta­nács, a városi tanács és a Ma­gyar Nemzeti Bank képviselői is, bogy kifejezzék elismerésüket a Vállalat dolgozóinax, jó munká­jukért. A vállalat munkástanácsának elnöke ünnepi beszédben ismer­tette a Gázmű 70 éves történetét. iCSG-ban egy ausburgi cég kezd­te meg építését. 1887 február hó 18-án szolgáltatott gázt először a mű. A két világháború vissza­vetette a Vállalat fejlődését és mindkét csetbeij évekig szüne­telt a gázszolgáltatás. Hősies munkát végeztek a Gázmű dolgozói az 19313-os árvíz idején. Sikerült megmenteniük a milliós értékeket jelentő beren­dezést. Az októberi események sem okoztak zavart a gázszolgál­tatásban. A gyúr dolgozói tud­ták, hogy sok család otthonának melege függ munkájuktól. A ter­vekről szólva a munkástanács el­nöke beszámolt arról, hogy eb­ben az évben 2 millió forintos beruházással egy új 5000 köbmé­teres gáztartályt létesítenek. Beszéde végén a munkásta- nácselnök pénzjutalmat osztott ki a vállalat legrégibb és leg­jobb dolgozói között. A városi tanács elnöke üdvözlő beszéd ke­retében ugyancsak pénzjutalmat adományozott a Vállalat veze­tőinek és dolgozóinak. Az ünnepség részvevői ezután közös halvacsorán vettek részt. ara-» «kw Csak “íj « « n n közös érővel lehet eredményt elérni A szőlőilonca elleni védekezésről beszélgettek a tudományos kutatók és a gazdák Rémen Több mint 1000 hold szőlő van a rémi határban, amelyből 300 hold az utóbbi években alig volt megművelve. Az elhanyagolt szőlőkön fellépett a szőlőilonca és ellepte az egész határt. Ta­valy alig szüreteltek termest a gazdák. A helyzet komollyá vált, az idén nem ismétlődhet meg a tavalyi eset, ezért nagy védeke­zési ankétot rendeztek a község­ijén, ahová a környékbeli közsé­gek gazdáit is meghívták, mert a szőlőilonca már más közsé­gekben is fellépett. A megbeszé­lést a megyei tanács kezdemé­nyezte és a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület, valamint a Ker­tészeti Kísérleti Munkaközösség rendezte. Katona Zsigmonű tan­székvezető, egyetemi tanár a ki­pusztult szőlők újratelepítéséről j tartott előadást. Bognár Sándor tudományos kutató a szőlőilonca kártételéről és az ellene való védekezésről beszélt. Fehérvári Gusztáv kutató pedig a szőlő- és gyümölcskártevők elleni legmo­dernebb védekezési módszerről tartott előadást. \ szakemberek megállapítot­ták, hogy csak úgy lesz cfedmé- uycs a szőlőilonca elleni védeke­zés, ha valamennyi gazda össze­fog és minden szőlőt beperme- teznek a szükséges védőszerek- kcl. Először tavasszal a nyitás és 9 metszés közölti időpontban 2 százalékos sárga méreggel kell a •zőlötőkékct lemosásszerüen be- permetezni. Karós művelés ese­tén a karókat is, mert a tőkék és a karók repedéseiben telel ót a kukac. Ezzel a kártevők zöme elpusztul, később, június elején l százalékos Bernit nevű szerrel szükséges permetezni, amely a megmaradt kártevőket is elpusz­títja. Ha még mindig maradna hernyó, akkor július elején a Voíatox nevű szerrel biztos ha­tást érhetünk cl. Az érdeklődésre jellemző, hogy a kultúrterem zsúfolásig meg­telt, még a folyosókon is tolong­tak a részvevők. Az ankét második napján a Tassi Növényvédő Állomás » gyakorlatban mutatta be a kár­tevő elleni védekezést. Rövidesen hasonló ankétot rendeznek Sükösdön is. vwvv»wv%o^vvvvvyvvvs^jvv^"/<fvvvvN Ablaktalan egyetem A frankfurti egyetemen az előadásokat a jövőben ablakta­lan termekben tartják. Az egye­tem új auditóriuma, amely most épül, teljesen ablak nélkül ké­szül. Az építkezés vezetője, va­lamint az egyetem elnöksége azon a véleményen van, hogy modern előadótermeket ablak nélkül keli megépíteni, mert csali így lehet biztosítani, hogy az utca lármája és a kettős fény ne zavarja az előadósokat. Az új, 3000 személy befogadására alkalmas nagy előadótermet ven­Három választás Az ellenforradalom napjai Hercegszántón Akárki is művelte eddig (a Fel- szabadulás Tsz-re gondolt), coki oda senkinek! Visszaadjuk a va­gyonát, földjét mindenkinek, elég volt a szocializmus vívmányai­ból — fejezte be gúnyosan be­szédét Túri főjegyző úr. E leplezetlen restauráció.? uszító beszéd után újra megvá­lasztották a »nemzeti bizottsá­got«. Egytől egyig a nagygazdák kerültek bele, csupán egy volt horthysta zászlós enyhítette az egyhangúságot. A kommunisták természetesen kikerültek a bi­zottságból. K é 1 nap viszonylag csendben telt el. Mi, kommunisták sem voltunk tétle­nek és a rendőrőrs épületében tartott összejövetelünkön olyan határozatot hoztunk, hogy újabb választások tartását kíséreljük meg, amelybe becsületes, a nép­hez hű embereket igyekszünk elfogadtatni. Közben az ifjúság tömegét is megmozgattuk, az is­kola kommunista Igazgatójának leváltása ellen tiltakoztunk. Ugyanis helyébe a volt egyházi iskola igazgatóját tették, aki fel­lépését rögtön a délszláv nemze­tiség elleni uszító beszéddel kezdte. Az ifjúság küldöttei be is mentek a »nemzeti bizottság­hoz«, ahol Dorányi János elviére November 1-én tillátorokkal szellőztetik. ismét kora reggel működésbe lé­pett a hangszóró. Nem volt de­mokratikus az előző választás — harsogta — meg kell ismétel­ni. A változatosság kedvéért ezenkívül most »forradalmi« bi­zottság megválasztására hívta a falu népét. Egyesek ekkor már nyíltan hangoztatták, hogy »ne­künk nem kellenek a kommunis­ták«. A tanácsházán gyülekeztünk, amikor egyszerre csak felmoraj- lott a tömeg. Egy ember lépett be a szobába, magas, szikár alak, merész sasorrai, melyhez hasonlót a hitlerista filmekben lehetett látni. Ez volt Túri Jó­zsef egykori főjegyző úr, aki el­érkezettnek látta az időt arra, hogy visszakövetelje G0 holdját, hatalmas házát, személyautóját és mindenekelőtt elvesztett ha­talmát. — Azért jöttem — mondotta —, hogy megszervezzem a párto­kat, elsősorban a kisgazdapár­tot. Vannak it kommunisták — nézett körül, s rögtön hozzátette, •— de nekünk »rákosisták« nem kellenek! Ezután még kijelentet­te, hogy egyúttal a járási köz- igazgatás megszervezése ügyében is jár, s aki itt van, az írja alá azt az ívet, amely valami dr. Horváth Zoltán nevű személyt, a sógorát követelte a járás élére. Amikor már többen összegyűl­tek, Túri egy asztalt cipeltetett ki a tanúcsháza cic, fölállt rá, s onnan beszélt. — Visszajöttem hozzátok, ked­ves testvéreim — kiabálta. Test­vérének fogadta szavaiban most az egyszerű parasztokat, napszá­mosokat, akiket pedig évtizede­ken át kizsákmányolt, mikor lá­tástól vakulásig dolgoztatta őket földjein. — Visszajöttem —foly­tatta —, hogy megszüntessük azt a nyomort, amit a múlt rend­szer okozott nektek. De először elmentem a templomba és hálát adtam az istennek, hogy újra visszanyertem a szabadságomat. Mi, a szűzanya népe, vagy nyu­godtan mondhatjuk, Mindszenty atyánk népe vagyunk. De ahhoz, hogy ne legyen többé nyomor, nektek igazi ve­zetőre van szükségetek. — S mintha csak előre megbeszélték volna, a végszóra felharsant egy hang: hát itt van a Túrj úr, le­gyen az a vezető. Néhányan he­lyeseltek is hozzá. Ezután ismét a közbeszóló hal­latta hangját: Mit keres Dujmov és Feodor a nemzeti bizottságban, le kell váltani. Voltak már bé­resek és kanászok a vezetők, most legyenek újra a gazdagok! A közbekiabálók megbízatása ezzel véget is ért, mert ismét Túri kezdett el beszélni. Megkö­szönte a falu népének a bizal­mát, hogy megválasztotta őt a község vezetőjének. (Én össze­számoltam a «szavazatait«, ösz- szesen öten, vagy hatan kiáltot­ták a nevét, a mintegy 300 főnyi tömeg mélyen hallgatott. De ez az' apróság nem zavarta Túri urat.) — Mivel én lettem a tanács­elnök — folytatta —, meg fogom tisztítani a tanácsot. Egyébként ín jobban szeretem a községi elöljáróság kifejezést (hja, akit egyszer főjegyző úrnak szólíta­nak!), de egyelőre csak marad­jon tanács. Tetszik nektek a ta­nácsháza, ugye, nem? — kérdez­te most már tegező megszólítás­sal, mint régen. — Nos, akkor holnap ki fogjuk pakolni és én újra visszamehetek az én ked­ves kis szobámba. (A tanácsház épülete ugyanis valamikor az övé volt.) A gyümölcsösömbe pe­dig a mai naptól kezdve senki ne merje betenni a lábát! (Ez meg a termelőszövetkezete lett.) ]ft e g v 6 «S J ii U szociálist sb v í v m aí ai y a i 11 k st i [ November 3-re | tűztük ki az új választást — s az eddig másutt működő Tun József főjegyző űr úgy látszik értesülhetett tervünkről, mert újra megjelent községünkben. Túrit azonban a határőrség és a rendőrség fogadta, s azt köve­telte tőle, hogy hagyja el a köz­ség területét, Túri tiltakozott, le- \ állással fenyegette a határőr­ség és a rendőrség parancsno­kait és rögtön áttelefonált Dá- vodra és valami Teazári nevű embertől fegyvereseket kért. Rendet kell csinálni Hercegszán­tón — mondotta a telefonba —, még ha egypár embert agyon kell lőni, akkor is. Valahonnan budapesti egyete­misták kerültek a tanóesliázára. Amikor tájékoztattuk őket a köz­ség helyzetéről, egyikük sírva fakadt és azt mondogatta: mi néni ezért harcoltunk Budapes­ten. .; Túri nekik is kézzcl-lábbal igyekezett magyarázni, hogy öt a nép választotta meg s jogosan Intézkedhet Hercegszántón. He­ves vita alakult ki és a vita be­fejezéseként Túri főjegyző úr menekülni kényszerült Herceg- szántóról. Néhány emberén és «hasonszőrű barátain kívül senki Inéin sírja vissza. ♦ A november 3-ra kitűzött vé­A kapitalista társadalomból a szo­cialista társadalomba való átmenet egész történelmi korszakot fog át. A szocialista forradalom győzelme a legmélyebb, a társadalmi elet min­den területét átható fordulat az em­beriség történelmében. Ebben a for­radalomban megsemmisül a ter­melőeszközök magántulajdona és a hatalmat a dolgozókat maga köré «tömörítő munkásosztály veszi kezébe. A szocialista átalakulás azonban ne­jhez harcban megy végbe. Ez a harc, mint ahogy maga a szocialista át­alakulás is, kiterjed a társadalmi «let .minden területére. A harcban a kommunista párt által vezetett mun* Jk ás osztály és a vele szövetséges dol­gozó tömegek szétzúzzák a kapita­lizmus erőit, átformálják, szocialis­ta útra vezetik a kispolgári rétege­iket, a szocializmus szellőmében ne­velik az értelmiséget és a társa­dalom más csoportjait. Ebben a harc­iban a munkásosztály is megerősödj.« és leküzdi magában a múlt maradvá­nyait. A szocialista átalakulás folyamata a felszabadulás után hazánkban is •elkezdődött. Ezt a folyamatot szakí­tották: meg az október 23-án kirob­bant események. Ezek az események vitathatatlanul a szocialista fejlő­dés során létrehozott vívmányaink megsemmisüléséhez és a kapitajizmus restauráció jóhoz vezettek volna. Az A11 cntorradalroi erők céljaik elérése Érdékében jgyekezteU: eltorzítani és Tbefehntítení mindazt, amit á magyar dolgozok a felszabadulás utáni 12 év Alatt alkottak. Pedig ebben az iüő- jfzakban a magyar nép történelmi jrlcntőségiJ eredményeket vívott kJ, A wártcllcnzék esytévzc <k> külön­böző értelmiségi csoportok, akik a „sztálinisták** elleni harc címén ar­ra is alkalmat találtak, hogy meg­zavarják a dolgozók tisztánlátását cs elősegítették a -felszabadulás utáni fejlődésünk minden eredményével való szembefordulást. Sokan azt ál­lították, hogy Magyarországon nem is szocializmust építettünk, hanem va­lamiféle bürokratikus társadalmi rendszert alakított ki a régi párt­vezetőség, amely nemcsak hogy nem szocialista, de nem is népi és nem is demokratikus. Az csalt ter­mészetes, hogyha mindent elvetünk, amit 12 év alkotott’, akkor vissza kell térnünk ahhoz, ami Magyarország on 12 év előtt volt: a Kapitalizmushoz. Ezt a következtetést a jelszavak sem másíthatják meg. A felszabadulás után teljesen meg­változott a hatalom jellege és az or­szág politikai rendszere. A kom­munisták vezetésével a dolgozók ne­héz harcokkal szorították ki a ha­talomból a tőkés-, feudális osztályok képviselőit. A néptől idegen államha­talmi és államigazgatási apparátust átalakítottuk. A magyar dolgozók éppen ezért nem akarhatták a régi visszaállítását. Tehát ki kell mon­dani, hogy a Magyar Népköztársa­ság államhatalma és államrendszere lényeges vonásait tekintve a magyar dolgozó nép államhatalma ős állam- rendszere, a proícJariátiLs diktatúrá­ja volt. Ugyanakkor o kínai r]v<ác­sainknak teljesen igazuk van. ami­kor a Zscmnizsibao cikkében — „Még- egyszer a proletárdiktatúra törté­nelmi tapasztalatairól1* — megállapít­ják, hogy Magyarországon a prole­tariátus diktatúráját a sző igazi ér­teimében u«-üi teremtettük mos;. mi után nem zúztuk szét következe­tesen az ellenforradalom erőit cs mivel az állami és gazdasági veze­tés bürokratikus eltolódása következ­tében a tömegek cselekvő részvétele, alkotó kezdeményezése nem bonta­kozhatott ki a politikai, társadalmi és gazdasági életben, A felszabadulás után a kommunisták élenjártak abban a harcban, amely a súlyos károkat szenvedett ország újjáépítéséért és szocialista átalakí­tásáért folyt. Megszületett a földre­form. Később a dolgozók állama vette kezébe a fő termelőeszközöket az iparban, közlekedésben egyaránt, államosítottuk a bankokat és a nagy­kereskedelmet. A 3 és első ötéves tervek időszakában gyorsan fejlőd­tek az ország termelőerői. A me­zőgazdaságban elkövetett súlyos hi­bák ellenére a szövetkezeti gazdasá­gok egész sora jött létre, kialakult az állami gazdaságok hálózata és megszerveződött a gépállomások rendszere. A szocializmus gondolata és gyakorlata mély gy ökeret eresz­tett a falun. A sikereket és eredményeket a gazdaság fejlesztésében beárnyékol­ták a gazdaságpolitika hibái. A nép­gazdaság irányításában bürokratikus módszerek uralkodtak cl. Mindent felülről, központilag irányoztak elő. Nem. fejlődhetett ki a munkások de­mokratikus cselekvő részvétele az Özeinek igazgatásában. Súlyosan meg lettek sértve a szövetkezetek szer­vezésében az önkéntesség elve!, hibá­kat követtünk el a, parasztpolitik4* bau és a mezőgazdaság fejlesztésé­ben. Az elkövetett hibák ellenére letagad hatatlanok azok az ered­mények* amelyeket a népgazdaság fejlesztésében elértünk. Csak ezekre az eredményekre támaszkodva lehet kijavítani az elkövetett hibákat és biztosítani a népgazdaság további fejlődését, a dolgozók jobb életét. Munkások, parasztok és értelmisé­giek érdekei azt követelik, hogy erő­sítsük és fejlesszük a termelőeszkö­zök szocialista tulajdonát. Az ország politikai és gazdasági át­alakulásával párhuzamosan, kulturá­lis forradalom is kibontakozott ha­zánkban. A középiskolák és egyete­mek kapui megnyíltak a munkások és parasztok gyermekei előtt. Felnőtt munkások és parasztok tömegei kapcsolódtak he a tanulásba. A mű­velődés terén elért- nagy eredmé­nyeinket is kísérték azonban azok a hibák, amelyek beárnyékolták egész szocialista építésünket. A mű­velődés, a tudomány, a művészet, a nevelésügy terén különösen súlyo­san hatott nemzeti hagyományaink lebecsülése, háltérbeszorítása, a Szov­jetunió tapasztalatainak merev má­solása. Fejlődésünkről elmondható, hogy a jót kísérte .a rossz és szocialista épí­tésünk eredményeit torzították a hi­bák. A mi fejlődésünk tanulságai azonban nem azt követelik tőlünk, nem azt követelik a munkások, pa­rasztok és értelmiségiek érdekei, a nemzet érdekei, hogy a rossz minit elvessük a Jót is. Szocialista vívmá­nyainkról le kell bántanunk azokat a torzításokat, amelyek a Rákosi— Cierö-féic vezetés hibái miatt ráíta- tódtak. Szocialista vívmányainkat a. nemzet egészséges erőinek közösen munkálkodva kell megőrzői és fej­leszteni. ilasztásbol semmi sem lett, Túri {ismételt próbálkozása láttán a í jobbérzésű emberek hazamentek. |Mi november 4-re halasztottul* Jel az új választást. * November 4-én, | *. ■ ........... ii ■—■■■■.......... »v asárnap örömhírre ébredtünk. {Megalakult a forradalmi mun- í kás-paraszt kormány — újságol­ják egymásnak fellélegezve az emberek. Most már a tanácsháza [hangszórója is, mintha csak ki­cserélték volna, másként, vidá­mabban beszélt. »Ma délelőtt kerül sor a végleges nemzeti bi- [zottsag megválasztására« — har­sogta. [ A bizottságba mind napszá- ;mos, volt zsellér és dolgozó pa­rasztokat választottunk. [ F.zzel véget értek az ellenfor­radalom napjai Hercegszántón. •A szovjet hadsereg testvéri se­gítsége megakadályozta, hogy a kivógzendők listáján szereplő 46 [hercegszántói kommunista az ■ellenforradalom áldozata legyen. : Soha többé ilyen helyzetet! — ;ezért harcolunk most már az új [szellemű pórt sorai között.; i Bulin Mikié* | Október 27-én | ért el Hercegszántóra az ellen- forradalom szele. Reggel már teljes erővel bömbölte a hang­szóró, hogy a tanácsháza előtti térségen »munkástanács« válasz­tás lesz és minden becsületes ember feltétlenül ott legyen. Ekkor már a huligán elemek ordítozva követelték a vörös csillagok eltávolítását, a piros zászlók levételét. Délután fél 3 tájban egy 30— 40 főből álló kurjongató csoport érkezett a tanáesháza elé, nem- zeiiszínű zászlókat lobogtatva. Aztán sebtében összeállítottak egy névsort, s azt felolvasva ki­kiáltották a »munkástanács« tagjait. Ebben a névsorban még kommunisták neve is szerepelt, a tanácselnöké, a rendőrparancs­noké' slb. »A választást« egy autóbusz érkezése zavarta meg. Fiatal, elsőéves tanítóképzős hallgatók szálltak ki belőle, egy tanáruk vezetésével. Egyik diák elszaval­ta a Nemzeti dalt, majd egy asz­talra állva a tanár szónokolt. Habzó szájjal véres, uszító be­szédet mondott. A lényege az lett volna, hogy nem tűrjük a szovjet csapatokat az országban és fegyverrel a kézben harcol- ! juk ki a függetlenséget. A gyű- j lesen jelenlévő néhány részegen ■ kívül azonban senki sem muta- : tott hajlandóságot a fegyveres ; harcra.

Next

/
Thumbnails
Contents