Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-27 / 22. szám

Kukkantó Karesz jelenti: — Már két hete, hogy nem hiv- alak benneteket, akkor is meg­szakadt közöttünk a telefonösz- szeköttetés. A tengeralatti vadá­szatot sikerrel úsztuk meg. Mostanában nem is próbálko­zom ilyen, vagy ehhez hasonló vállalkozásokkal. — Azóta merre jártál? — Rövid ideig Japánban tar­tózkodtam, hogy valami érdekes­séget jegyezzek fel a Bács me­gyei gyerekek számára. — Nos halljuk! — Bejártam egy néhány is­kolát és a legnagyobb csodál­kozásomra csupa olyan gyere­kekkel találkoztam, akik mind i két kezükkel tudnak írni. — Hogyan lehetséges az? — Úgy, hogy mindkét kezük­kel megtanítják őket írni az is­kolában. — Mondjál még valami ér­dekfeszítőt! — Japánból Törökországba re­pültem, s most innen beszélek, IsíanbulbóH — Akkor bizonyára tanulmá­nyoztad a jelzőket is. Nos ma­radt-e nyelvi hagyaték az év­százados török hódoltság követ­keztében magyarból a török nyelvben? — A török—magyar nyelvi ro­konság ténye Magyarországon csak a nyelvtudósok és a törté­nészek tudatában él. Törökor­szágban viszont nagyon sokat tudnak róla. Itt, amerre járok is megtudják rólam, hogy ma- 'yar vagyok, mindig ezt mond­ák: »Dzsebemden csők kiiesük ■Ima var.« — Mit jelent ez magyarul? — Ez magyarul azt jelenti, hogy »Zsebemben sok kiesi alma van.« Ezt először egy istanbuli rendőrtől hallottam, de rajta kí­vül még sokaktól hallom. Ezzel a mondattal a nyelveink közötti hasonlóságot akarják az emléke­zetembe idézni. — Tudsz-e még valami érde­keset? — Damaszkuszban láttam még egy érdekes jelenséget. — Mondjad! — Csupán csak annyi, hogy a minden haladásnak ellensége, a muzulmán egyház berkeibe is betör a modern technika. — Hogyan? — Láttam, hogy a müezzin, amikor eljött a déli ima ideje, felment a minarétre, — ez a fil­mekről már ismert erkéllyel öve­zett mohamedán templomtorony — és a hagyományos kiállva énekelt ima helyett, mikrofonon keresztül szólította fel a híveket az esedékes áhitatosságra. — Köszönjük Karesz, hogy felhívtál bennünket!..; — Még egy érdekességet mon­danék, de ezt már nem Török­országban láttam __ — Nagyon szeretnénk meg­hallgatni, de sajnos közeleg a lapzárta és a nyomdász bácsik elkésnek az újságcsinálással, ha ezt is végigmeséled. — No jó, majd ezt a jövő hé­ten mondom el. — Nagyszerű Karesz. A vi­szonthallásra. Ki hogyan beszél ? Az alábbi kis mókás összeál- .ílás nem tükrözi a valóságot, de szórakozásnak mulatságos. A borbély: habozva. A, kocs­isíros: hosszúlére eresztve. A köszörűs: bizonyos éllel. Lám­pagyújtogató: világosan. A fo­lyamőr: mint a vízfolyás. A tűz­oltó: tűzzel. Az edényes: mázo- san. A vadász: vadakat mond. Uovargyfijtő: felhoz tücsköt, bo­garat. A mosónő: kezét mosva, A cukrász: édesen. A rab: zár­kózottam A birkózó: félvállról. Sűlydobó: dobálózik a szavak­kal. Kőtörő: töri a nyelvet. Az üveges: átlátszóan. A nyomdász: megnyomja a szavakat. Ti is keressetek még foglalko­zási ágakat és írjátok le, azok hogyan beszélnek. Ha ügyesek vagytok, velünk is tudatjátok levélben, Vigyázz ! Kitörik a nyelved ! Az alább közölt mondatokat gyek őszinte, mert ő 6zinte próbáljátok meg gyorsan elmon- őszinte. dani, többször egymásután: 3. Nem minden fajta tarka­1. Sárga bögre, görbe bögre, fajta szarka farka tarka-barka, 2. Már volt vagy ősz szinte, hanem csak a tarka-barka fajta mikor egy őszinte ősz inte, le- tarka szarka farka tarka-barka. Csodálatraméltó állhatatosság A New York állambeli Neo- dalmában tüskés bokrok közé ában egy postakihordó 100 000 esett és ott is sérüléseket szen- dollár kártérítésre perelte be vedett. egyik ügyfelét, akihez már 11 Tiszteletreméltó a házőrző ku- éve jár hivatalos útján. A pa- tya következetessége, de még nasz szerint az alperes kutyája csodálatraméltóbb, hogy a pos- 11 év alatt 18-szor harapta meg tás 11 év alatt nem unta meg az a postakihordót, legutoljára állandó harapdálást. (A »Franc olyan erősen, hogy a postás fáj- Tireur«-ből.) Játszunk! Bumm. Körben ül a társaság. Egytől kezdve számolnak, mindenki egy számot mond. Tehát az első kezdi: Egy! A második: Kettő! stb. Akinek a hetet kellene mon­dani, az nem mondja ki a szá­mot, hanem ehelyett azt mond­ja: Bumm! Megint megy körbe a számolás gyorsan, de tizennégy helyett újra bummot kell mondani. Te­hát vigyázzunk, mert minden héttel osztható számnál és min­den olyan számnál is, amiben a hét előfordul, nem a számot, ha­nem a szót kell mondani. Te­hát: 7, 14, 17, 21, 27, 28, stb. szá­moknál mindig azt kell mon­dani, hogy bumm. Aki elhibázza, zálogot ad. Készítsünk magunknak játékot Zenélő pohár Vékonyfalú talpas poharat töltsünk meg körülbelül félig vízzel. Szorítsuk le balkezünk­kel a pohár talpát az asztalhoz, hogy a pohár szilárdan álljon. Jobbkezünk megnedvesített mu­tatóujjával elég erős nyomást gyakorolva körüljárjuk a pohár száját. így kellemes hangot ka­punk, amelynek magassaga at­tól függ, hogy mennyi víz van a pohárban, s milyen vastag a po­hár. Ahányféle pohárral próbáljuk, annyiféle hangot kapunk. A diákok humora A hittanórán a tisztelendő ar­ról beszél a gyerekeknek, hogy az Isten mindenütt jelen van. Az egyik gyerek megkérdezi: — Az öreganyámék pincéjé­ben is? — Ott is fiam — feleli nyája­san a tisztelendő. — Öreganyáméknak nincs is pincéje — neveti el magát a gyerek. * Két diák beszélget: — Mit gondolsz, miért rövi- debb a karácsonyi szünet, mint a nyári? —: Mert a hideg a karácsonyi szünetet biztosan összehúzza. A hangya meg a légy Egyszer régen vetélkedni kez­dett a légy a hangyával. — Lám — hencegett a légy — milyen nemes vagyok én, te meg milyen közönséges! En szárnyon szállók, te meg a földön mászol. En nem dolgozom, mégis a ki­rály asztalánál eszem, ha ked­vem támad rá, te meg munká­ban görnyedezel folyton, hogy meglegyen a betevő falatod! — Repkedj csak, — vetette vissza a hangya — s lopkodd az ételedet ahonnan akarod! Ha addig agyon nem csapnak a szemtelenségedért, télen úgyis éhen halsz! De jó munkám után én vidáman és nyugalomban élek akkor is! Melyiknek volt igaza: A légy­nek vagy a hangyának? Van nekem egy kis öcsém. Nem mondom meg a nevét, mert szé- gyelné, ha kitenném az újságba. Hát ezt a kis öcsémet minden reg­gel mosdatni kell, mert ő maga nem akar mo­sakodni. Különös, hogy a kis kacsa, amint lábra tud állni, belemegy a tá­nyérba és fürdik. A kis macska, amint lábra tud állni, már nyalo­gatja magút. A galamb, a lúd gyakorta tisztál­kodik, csak az én kis öcséin az, aki nem sze­reti a vizet. Bőg, mikor mosdat­ják. Bőg minden reggel. Mi lesz ebből a gye­rekből, lui megnől és elszakad a szülői ház­iól? Soha sem fog ez mosakodni? Gárdonyi Géza: AVI* Hiszen akkor ez olyan lesz, mint az a négylábú állat, amelyik minden sárba belefek­szik és azt mondja: röf-röf. A minap egy erős piros emberrel talál­koztam. — Mitől lett ilyen egészséges? — azt kér­deztem tőle. — Semmi mástól — így felelt —, csak attól, hogy gyermekkorom óta szeretem a vizet. — Inni? — Nemcsak inni, lia- ncsn főképpen mosda­ni. Mikor én gyerek voltam és nyári meleg időben felhők tornyo­sultak az égen. nem volt nekem annál na gyobb örömem, össze­álltunk ahányan vol­tunk és ezt énekeltük: Ess eső! Ess eső! Búza bodorodjon! Kab szaporodjon! Az cn hajam Olyan legyen, Mint a csikó farka! Aztán mikor meg­eredt az eső, levetkőz­tünk egy ingre, mezít- lábra, kiszaladtunk az esőre, mikor aztán át­áztunk, hamar be a szobába, megtörülköz­tünk. lefeküdtünk egy órára. Mikor pedig nem cselt az cső. amikor csak lehetett, füröd­tünk. Ügy lubickoltunk nyáron a vízben, mint a kis récék. — Lássa — így foly­tatta a nagy erős piros ember —, mikor már megnőttem s a magam ura lettem, az első pén­zemen fürdőkádat vet­tem és minden nap megmártóztam a friss hideg vízben. De nincs is nekem náthám soha, meg nem is köhögök. Az olyan gyereket, aki nem szereti a vi­zet, én sem szeretem. Egyszer majd meghí­vok minden gyereket az én szép virágos üvegházamba, meghí­vom egy nagy ebédre, de oda csak az jöhet el, aki mindennap ne­vetve szokott mosa­kodni; Örök női probléma rr • not Két fiatal asszony találkozik az utcán, az egyik sáppadt és sovány, a másik az egészségtől majd kicsattan és olyan dundi, mint egy töltöttgalamb. Először a kövér szólítja meg a másikat: — Jaj drágám, hogy lefogytál. Mondd, hogy csináltad? — kér­di kissé irigykedve. — Ú, nem is gondolod, hogy nem szándékos volt az egész, de sajnos beteg vagyok, s most is orvoshoz megyek. A másik fiatalasszony azon­ban hitetlenül rázza a feijét: — Nem, nem hiszem el, hogy nem fogyókúrázol, csak biztosan nem akarod elárulni, hogy egy új, hatásos recept birtokába ju­tottál. A másik fiatalasszony végre rászánja magát az őszinteségre és megered a nyelve: — Hát nem mondom, kaptam néhány tanácsot a fogyókúrára vonatkozóan, de sajnos balul ütött ki. Hisz tudod még abból az időből, amikor együttjáriunk iskolába, mindig hódolója vol­tam a már több, mint harminc éve tomboló világdivatnak, a Icarcsúságnak. Amikor pedig férjhezmentem, különösen rög­eszmémmé vált, hogy karcsú le­gyek és mindig tetszem a fér­jemnek. Hat én elkezdtem fo­gyókúrázni, prózai nyelven kife­jezve: koplalni. Az eredmény, látod, nem karcsú lettem, hanem sovány és beteg. S látod ez a soványság se nem szép, se nem egészséges, s most azon fárado- zok, hogy legalább elérjem a karcsúság állapotát. A másik asszony lemondóan legyint: — Akkor hát ebben is csalód­Ileti étrend: HÉTFŰ: Lebbencsleves, bur­gonyás rántotta, sült alma. KEDD: Katonaleves, lecsó Mi­relité fasirozottal. SZERDA: Hurkaléleves, fej­láb pörkölt burgonyával, sava­nyúság. CSÜTÖRTÖK: Köménymagos leves, töltöttpaprika (konzerv- paprikából). PÉNTEK; Gulyásleves, lekvá­rosgombóc. SZOMBAT: Burgonyaleves, kelkáposztafózelék vesevelő fel­téttel. VASÁRNAP: Libaaprólékle- ves, ludaskása (a levesből kisze­dett hússal), céklával, almás és meggyes rétes. Krumplis rántotta Fél kiló kockára vágott bur­gonyát kevés sósvízben megfő­zünk, de vigyázzunk rá, hogy szét ne essen. Ha megfőtt, le­szűrjük és 10 deka forró petre­zselymes vajban megforgatjuk. Ezután sóval és kevés papriká­val öt tojást elkavarunk és a burgonyára öntjük. Ha megke­ményedett, 5 deka parmezánnal meghintve forrón tálaljuk. Katonaleves Egy kanál zsírból vöröshaßy- más paprikás rántást készítünk. Vízzel vagy csontlévcl felenged­jük. Felfövés után beleteszünk egy-egy személyre számítva hét deka kolbászt és újra átfőzzük. Ha megfőtt, ecettel ízlés szerint ízesítjük, teszünk bele négy-öt kanál tejfelt és zsírban pirított zsemlyekockával tálaljuk. Hurkaléleves Tekintettel arra, hogy a disz­nóölések ideje még nem múlt cl. tam, azt hittem, te elárulod it nyitját a dolognak. — Bár nekem nem sikerült, de adhatok egy jó tanácsot. Ha mindenáron karcsúskodni akarsz, akkor fordulj orvoshoz. Az majd ad neked olyan tanácsot, hogy a zsírfelhalmozódást, amellyel az elhízást meg lehet akadályozni, hogyan szabályozhatod a táplál­kozás útján. Az én orvosom mar elmesélte kezelés közben, hogy az emberi testet az ételek, ita­lok fűtik és a 36.5—37 fok kö­zötti hőmérsékletet zavartalanul meg kell tartanunk, hogy dol­gozni tudjunk. A meleget kaló­riákkal mérjüfc és egy kalória az a melegmennyiség, amely egy liter vizet 0 fokról 1 fokra tud felmelegítem. Erre még bizonyo­san emlékszel az iskolai tanul­mányainkból. No már most egy közepes- testi munkát végző em­bernek átlag száz gramm fehér­jére, ugyanannyi zsírra, 250—300 gramm szénhidrátra van napon­ta szüksége, ami 2300—2500 ka­lóriát termel. Természetesen má­sok a pihenő, a szellemi munkát, a könnyű-, vagy nehéz testi­munkát végző emberek kalória­igényei. Aki fél a kövérségtől és a karcsúság felé törekszik, bát­ran csökkentheti elfogyasztandó kalóriának számát, éhezni azon­ban nem keil, sőt nem is sza­bad, Normális súlyban akkor van az ember, ha 100 centimé­teren felüli magassága és test­súlya egyenlő, vagy csak kis el­térést mutat. Ha valaki 170 centi­méter magas, úgy normális test­súlya 70 kiló] ha ennél több, ak­kor mondhatjuk, hogy elhízott. Ha nálad is így van, feltétlenül ajánlom, hogy mielőtt fogyókú­rát tartanál, fordulj orvoshoz ta­nácsért, ajánljuk az alábbi igen ízletes és finom levest: Abból a léből, amiben disznóöléskor a disznó­aprólék főtt, veszünk két litert. Belefűzünk J0 deka bőrnélküli véres- és májashurkát, 8 deka rizst és addig hagyjuk főni, míg a rizs puha lesz. Ekkor hagymás rántással berántjuk és két deci tejfellel ízesítjük. MIT KELL TUDNI a tőzésről, forralásról? Levest, főzeléket, amit főzni és nemcsak; felforralni akarunk, csak addig szabad a lángon hagyni, míg forrni kezd, azután a meleg tűzhelylapra, vagy gáz­tűzhelynél a takaréklángra ál­lítjuk. Húslevest lassan kell főzni, kü­lönben zavaros lesz. Hurka- és virslifélélcet nem szabad solkáig főzni, hanem bugyborékoló vízbe dobjuk, s mihelyt a felszínre emelkedik, átfőtt. Petrezselbmet, tormái soha sem szabad sokáig főzni, mert ízetlen lesz. Hüvelyes főzelékeket sokáig kell főzni, de nem nyíltlángon, hanem félrehúzva. Kavarni sem jó, mert könnyebben odaég. A nyíltlángon főzött hús ke­mény marad. A túlzott hevítés minden étel­nek ái’t és táplálóértékét csök­kenti. Májat még hlrtolensütvc sem szabad túl erős lángon sutul, mert különben kemény lasz.

Next

/
Thumbnails
Contents