Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-09 / 6. szám

24 órával a kormánynyilatkozat után jNéháuy szó a népművelésről

Alig múlt el 24 óra a kormánynyilatkozat megjelenése óta, s már a kalocsai járási tanácson is sokat beszélnek róla. Beszélnek a folyosókon, az Irodákban, még a gépkocsitelephelyen is. Mi a tanácselnök szobájába látogattunk el, kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan nyilatkoznak, mit mondanak a járás vezetői a kormány legújabb nyilatkozatáról.

Az elnök szobájában hárman vannak, élénk vitatkozásba merülve. Amikor megkérdezzük Szabó Ferencet, a járási tanács elnökét, a következőket mondja a kormánynyilatkozatról.

— A kormánynyilatkozat elé nagy várakozással tekintettünk.

Egy egész sor problémával küzdünk, mint például a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok megszilárdítása, a feloszlott termelőszövetkezetek problémái, tagosítás és ebből eredő földpgnaszok orvoslása. Ezekre a problémákra széles körben ugyan, de a kormánynyilatkozat válaszolt.

Arra a kérdésünkre, hogy mi a véleménye, hogy a kormánynyilatkozatot követi-e a kormány programja a következőkben válaszolt:

— A kormánynyilatkozat hivatkozik arra, hogy alapját képezheti egy részletes, mindenre kiterjedő kormányprogramnak. Ez támpont a további munkánkA Petőfi Népe részére küldöm az -alábbi kis cikket, amely minden hazánkban elő dolgozóhoz és funkciót betöltő egyénhez szól.

Deli András, Fájsz

d! t%alda(pal%fa áj ziztendaw

Történelmünk folyamán sok Íróink álljanak talpra és vessék

háború, elnyomás, megalázás jutott ki nemzetünknek.

A 150 éves török rabszolgaságot felváltotta az osztrák elnyomás. Az ettől való szabadulási vágy rengeteg vért és eni- beráldozatot követelt. Harctereken százezrek kiöntött vére és hullája. Temesvárnál 70 000 paraszt lemészárlása. Tüzes trón...

Az 1914—10-as világháború hefejezésu után a reménység láncának egy szeme jutott a magyar nemzetnek, amelynél fogva megkezdődhetett volna a nemzet, a haza, a nép boldogulása. Sajnos a népet elnyomó uralkodó osztály ismét olyan idegen államoknak adták barátságukat és vetették oda nemzetünket, amelyek barátságára mindig ráfizettünk.

A második világháborúban szintén idegen érdekekért vér reztek, hullottak a nemzet dolgozói. Most ismét a sok vér, az emberáldozat. Emigráció. Miért volt mindez'.' Mert olyanok kezébe került a hatalom gyeplője, akik megcsúfolták a kommunista eszméket.

Megfélemlítették azokat, akik poziejokban voltak, akik tehettek volna a nemzet, a haza, a népi demokrácia, a dolgozó nép érdekében. De most, amikor a nép tudatára ébredt mindezeknek és lehetőség van a 12 éves hibák jóvátételére, nem halaszt- gatni kell az időt, hanem cselekedni, mert a nép mindaddig nem nyugodt, amíg nem lát nemzetnientp, hazaápoló és népet boldogító cselekedeteket.

Föl kel} állítani a munkás- paraszt szervezeteket, amelyeknek feladata lenne a nép politikai tájékoztatása.

Ezek a munkás—paraszt szervezőiek legalább hetenként egyr szer politikai és gazdasági tájékoztatót adnának, könyveket, melyekből mindenki megismeri hazája hamisítatlan múltját és jelenét, megtanulja, mi az igazi ncpi demokrácia, aminek egyetlen dplgozó sem ellensége. A nemzet legnagyobb rétegét,

i parasztságot 'tájékoztatni kell, hiszen erre a tömegre szüksége van a nemzetnek. Szüksége van arra, hogy politikailag tudatossá váljon, s minden időben hallathassa szavát, Hiszen a parasztok Is hazafiak' és becsületes munkájúi-: után erre joguk is van,

FÜLpRAJ ÉÚRÁN

Megkérdezi a tanár a gyereket;

— Hány világrész van?

— öt,

— Sorold eh

— Egy, kettő, három, négy, ót:

papírra mondanivalójukat, igazi népi demokráciát építő tudásukat, s gyarapítsák a parasztság Ludasát. Legyenek a sajtó- és szólásszabadság örök hívei. Küzdjenek u néppel a népéri, szerencsétlen hazánk érdekében, hogy a szörnyű megpróbáltatás alán munkától viruló élet legyen e honban.

Az 1957-eg uj esztendő legyen az összetartás esztendeje, a nemzet, a haza szabadsága, a népi jogokért küzdő igazság győzelmes éve. ’

De legyen intő példa a tizenkét éves álnokság, u népi elmélet nélküli hazaíiatlanság. Éberen. meggondolva küzdjünk a jövőért, azért a jövőért, amely szebb lesz a múltnál, amely nem hoz annyi árvát és özvegyet, romokat, hideg lakást és mindent, ami a rosszal jár. Kell, hogy jöjjön szebb élet, kell, hogy még tudatosabb legyen hazánk dolgozó népe, soha ne kelljen arra gondolnia, hogy szülőföldjétől messze idegenben kezdjen új életet:

Erősen bízunk abban, hogy lesz is itt jobb élet, meg is teszünk mindent, hogy szép legyen hazánk, hiszen minden igaz magyar fülében egyre erősebben cseng a költő szava:

A nagyvilágon e kívül , nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned s halnod kell..:

hoz, ellenben a kormány programjában elengedhetetlenül szükséges az, hogy a meglévő problémákra, illetve azok megoldására részletes útmutatást kell, hogy kapjunk.

Ezután kérdeztük meg Szabó elvtárstól, hogy véleménye szerint mi maradt ki a kormány- nyilatkozatból. Szabó elvtárs a következőket mondta el erről:-n A kormány nyilatkozatában nem esett szó a kis lakóházak államosításánál elkövetett hibák kijavításának módjáról és módszereiről. Reméljük, hogy az ezt követő kormánynyilatkozat választ ad erre az égető kérdésre is.

A beszélgetés során Szabó elvtárs a Jmvetkezőldiej fejezte ki a kormánynyilatkozatról a véleményét:

— Félreérthetetlen, hogy a kormány nyilatkozata szentesíti országunkban a proletáriátus diktatúráját. A nyilatkozat reálisan tárja fel a politikai és gazdasági helyzetünket. A kormány várható programja bizonyára megoldást talál az ideiglenes munkanélküliség megszüntetésére és az életszínvonal fokozott emelésére. A járási tanács dolgozói a kormány nyilatkozata értelmében folytatják tovább munkájukat a hibák kijavítására, a szocializmus építésére, a, dolgozó nép hatalmának megszilárdítása érdekében — fejezte be nyilatkozatát Szabó Ferenc elvtáfjs, a kalocsai járási tanács elnöke. —gém—•

A bajai járás kultúra tthonai közül egyre többen indul meg az élet. Még sok nehézséget okoz az áramkorlátozás. Több községben szénhiány van. Nagyon is mai akadályok gátolják a teljes értékű kulturális élet kibontakozását. De mégis, íogvacog- tató hidegben, mécsesek, gyertyák pislákoló lángjánál itt is ott is próbál a színjátszó együttes. Szilveszteri kabarék, csengő kacagást csiholnak ki a fiatalokból, öregekből, a nézőközönség soi-aiban táncoslábú fiatalok várják türelmetlenül a táncra hívó báli jelszót.

A hosszú téli falusi esték életre kényszerítik, hívogatják a kultúra lángjait, a szórakozást, a kacagást, a pihentető belefeledkezést a dal*53, a versbe, a táncba.

És megmozdul már a segítőkészség is. Érsekcsanádon az Erdőgazdaság tüzelővel segíti u kultúrotthont, Garán ifjúsági tangóharmonika-együttes alakul. Zegnál Márk délszláv tanító, akit az igaztalan üldözés évei elparancsolták a faluból, visz- szatért. Összegyűjtötte a garai fiatalságot. íme a pedagógus az iskola falain .kívül is nevel, segít. S vele együtt még sok lelkes idős és fiatal falusi tanító próbálja éleszteni a feltörő lelkesedést, a buzgalmat azokban, akik szívesen járnak a kultúr- ollhonokba, szívesen forgatnák a népkönyvtár könyveit. Azokban, akii? kívánják, akarják,

t-99 9 v** ff» * * ft 9 f s 9 r * ♦ t

A múlt év utolsó napjaiban látott napvilágot a megyei tanács rendeleté, amelyik kimondta, hogy a kisiparosok és kiskereskedők 1D5B. év második félévének adóját 50 százalékkal csökkenteni kell. Nem ezt az adórendeletet kívánja dicsőíteni ez a kis írás, hanem szeretné illusztrálni, hogy mennyi pénzmegtakarítást jelent ez egy-cgy kiskereskedőnek, kisiparosnak.

Először vegyük talán Kapitány Józsefet, aki fjajospn asztalos. Kapitány Józsefnek az 1956-os évi adója 1600 forint volt. Az adórendelet után 1400 forintot fizetett be egész évi adóként. De jól járt Kovács János

gédcrlaki kőműves is, aki 2400 forint évi jövedelemadóból a csökkenés folytán csak 4800 forintot fizetett. Ürült ennek a rendeletnek Pata János fajszi kovácsmester is, aki 1425 forint helyett 1088 forintot fizetett.

Csak három ember, három kisiparos példájával mutattuk be, hogy mennyire kedvező, menynyire hasznos volt ez az intézkedés. Reméljük, hogy ez az adócsökkentés arra ösztönzi kisiparosainkat és kiskereskedőinket, hogy ezentúl a kivetett adót pontosan, minden felszólítás nélkül kifizetik. Azért, mert ezzel az államnak is és önmaguknak is jót tesznek. —gém

majdnem hontalan lett

Ax ejayliaugu havas táj, melyet a ránehezedő felhők még szürkébbé teltek, álmosítóan hatott az utasokra. Senkinek sem volt kedve nézelődni az ablakon, itt is, ott is szunyókáltak az emberek. Az egyik állomáson júvágású 19—20 év körüli, elég jól öltözött fiatalember cihe'lődött fel a vonatra. Elhelyezkedett a vejem szemben megürült ülésen. Rendezgette csomagjait, majd dermedt kezeit dörzsülgetve leült, s mint aki társalgást kezdeményez., megjegyezte, hogy hirtelen jött ez a hideg.

Rövidesen túljutottunk gz időjárás értékelésén és sok miniden másról kezdtünk beszélgetni.. Hamarosan az október ?3-i és az azt követő eseményekre terelődött a szó. Meghány tűk,

I vetettük a nyugatra menekültek sorsát is. Utitársam. elmondotta, hogy a legjobb barátja Ausztriában van. Később bizalmasabb lett és közölte, hogy ő is disszidálni akart, de elcsípték a határon. Három hétig a győri ügyészség fogdájában volt, aztán hazaengedték. — Most mér örülök is, hogy így sikerült — mopdta elgondolkodva. — Nagyon sokan kimentek és 1 már több mint 50 000-en vannak, akiket egy állam sem akar befogadni.

Miért akart kimenni?-- ' kérdeztem. — Talán vészt vett 1 a harcokban, és emiatt félt?

Cefre és toréeiy

bérfőzést minden mennyiségben vállal a Kecskeméti Földművesszövetkezet szarkási (volt Gombai) szeszfőzdéjében, 2

hogy a falu ismét — végre már korlátozás, ostoba akadékoskodás, bürokratikus merevség nélkül — újjászülhesse sajátos kultúráját, megteremtse a pihenés, a szórakozás, a társas együttlér örömének alkalmait.

De vajon merre induljon a falusi kulturális élet? Nagy kérdés ez! Mindenki érzi, hogy a régi szájbarágó, idétlen »szempontoktól« vezérelt, kenetteljes vagy fenyegetőző »kultúragitá- ciótól« terhelt népművelési munka nem folyhat úgy tovább, ahogy október 23. előtt ott fönt, az a maroknyi, néptől elszakadt vezető elképzelte. Csak hát sajnos, most ott fent, Pesten, úgylálszik mindenki, aki valamikor a népművelés »harcosának« vallotta magát, nemigen lát a minisztérium szürke falain túl. Nem látja — vagy nem akarja látni —, hogy falun és városon, az országban szerte, és itt a Baja környéki községekben is végre már mozdulást vár sok derék régi katonája, öreg és ifjú igazi harcosa a kultúrának.

Az igaz, lrogy sok a nehézség és a baj. Nehezen lehet megbirkózni a régen téves sínekre állított, értei mellen iii megduz/usz- tott népművelési apparátus fenntartásának gondjaival. De tálán már jtjeg lehetne kérdezni falun is a névtelen népművelési ügyvezetőt, az öreg »gyongyösboK- rétás« tanítóbáesif, a falusi könyvtárost, aki ffjtetlen szobában osztogatja a könyveket. Figyelmesen meg kellene hallgatni a sok népi együttes tagjait, s város kulturális problémáivá! küszködő tanárt, a haladónak kikiáltott értelmiségit, akinek haladást serkentő szavát, javaslatát vajmi, kevésszer vették fontolóra eddig.

Csak itt, a bajai járásban, Dú- vodon, Hercegszántón, Érsekcsanádon, Nemesnádudvaron, Gargn, Bátmpnostoron, Csávo- lyon, Feisőgzentívánun ezer és ezer olyan ember él, aki saját évezredes népi kultúrája birtokosának és művelőjének vallja magát. És szeretné — jobban, sí eddigieknél eredményesebben — gyümölcsözte) ni népi értékeit a közösség, a falu, a nép örömére.

Jó lenne talán gondolkodni azon is, Jlpgy Szeremlén — hányszor hangoztattuk ezt már ebben a megyében — 200 szövőszék pihen munka nélkül- Szépek az ügyes asszony- és leány- kezek az utólérhelellenül gyönyörű szgr.emigi szőttest. Volt is piáén, lenpp is piaca. Tán úgy lehetne segíteni, hogy munka- közösségeket kellene létrehozni, anyagellátásról gondoskodni' Vagy talán a biztató szó is elég lenne? Hiszen a kecskeméti népművészeti boltban egyetlen szál megyénkből származó művészeti tárgyat sem lehetett és ma sem lehet kapni. A központosított irápyüás uniformizált árukészlete özonlötte el Zalaegerszegtől Békéscsabáig, Miskolciól Bala- tonlelléig és Kecskemétig ezt s hatalmas költséggel eltartott nénműszpti bolthálózatot.

Mi a helyzet a kalocsai járásban? Gazdátlan még ma is a sokat dicséri, orszúgosbh'ü drág- sgéli népi együttes.* Nem támogatja senki a népi gyűjtőket. Biztató szót, elvi és gyakorlati intézkedéseket vár az. egész népművelési apparátus, a megyétől a faluig mindenütt.

Ébredjen fel y.egrp — rneg ha a miniszteriális egyesítés gondjaival küzd is — az a sok szakember, bizottság, irányító szerv, szövetség — vari belőlük jócskán Budapesten — és törődjön a faluval, a vidéki városok ezernyi kulturális gondjával. Ne azért, mert ezzel a fizetését .szolgálná meg, hanem, mert úgy hisszük s kpltúra gondozására esküdön fel, a magyar nép szolgálatánaF jószándéka fűti.

Cs. I«

— Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk^ köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen Árpád fiunk temetésén megjelentek é* sírjára csokrot vagy koszorút he- lyeztek és ezzel * fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. — Farkas- család. 3031

1 - V - - - - - ------ -j * í-’' « -i ff C - - - ' J 3 *. 1 -3 « - T - 3 / r = — »

MIT JELENT

q Msipcgresofe és kiskereskedői* adójánqk százalékos csökkentése

— Nem, a harcoknak táján sem voltam. Csupán kalandvágy volt az egész. Nem volt itthon semmi panaszra sem okom, elég jó fizetésem van. 19 éves létemre 110Ü forjntpt keresek havonta. De külföldön még sohasem voltam. Burátomnuk is ez volt a baja. — Tudja -— kezdte magyarázni — az október előtti rendszernek nagy hibája volt, hogy elzárta a külföldre utazás lehetőségét. Minket fiatalokat pedig nagyon izgatott a titokzatos nagyvilág. Annyi mindent hallottam jót is, rosszat is róla, hogy szerettem volna odakiim szétnézni. Nem akartam én végleg lünnrnaradni. Ha sikerül disszidálni, akkor is visszajöttem volna — bizonygatta, s szeméből annyi őszinteség sugárzott, hogy elhittem neki.

Goudolkodáüiru késztetett, amit ez a fiatalember mondott. Először vitatkozni akartam vele. Már a számon volt, hogy én amikor inas voltam, 1 pengő íiü fillért kerestem egy hétre. Azután sem fizettek jól, amikor kitanultam a mesterségem. 1945 előtt nemhogy külföldre nem jutottam el, de még a Balatont sem láttam. A magyar tenger helyett az ingyen uszodába jártunk strandolni. Most pedig épp annyira elérhető lett a Balaton , az utitársamhoz hasonló fiatalok ‘ nagyrészének is, mint nekünk, a j budapesti külvárosi srácoknak valaha p dunai ingyenuszoda,

Nem mondtam ki, ami a nyelvemen volt, mert a mi ifjúságunk helyzetét nem hozhatjuk már párhuzapibb mégsem az akkori fiatalok sorsával. Nem szóltam, mert rádöbbentem, hogy bizony hiba volt az elmúlt 12 év alatt ifjúságunk vágyait kielégítetlenül hagyni. Helytelen volt szinte légmentesen lezárni a határainkat a fiatalok külföldi utazásainak lehetőségei előtt. Még a pépi demokratikus országokba is csaknem leküzdhetetlen nehézségét jelentett ejjutni. Ez odavezetett, hogy több tízezer fiafal ipost csupán kalandvágyból elhagyta az országot. És ehhez a szomorú helyzetbe/, a volt Ifjúsági szervezet, a DISZ is hozzájárult. Nemhogy külföld, de még hazánk inggismenéset sem segítette elő, pedig jó szervezéssel, utazási kedvezmények biztosításával mindez megoldható lett volna. Gondoljunk csuk arra, milyen ügyesen csinálták ezt annak időjén a cserkészek. A DISZ még kisebb külföldi utakat is szervezhetett

volna.

r

IJgv gomioJom, az ifjúsági szervezeteknek és a kormánynak is foglalkozni kell azzal, hogy a jövőben a fiatalok ilyen irányú vágyait kielégítsék. Ifjú utitársamnak és sok hozzá hasonló társának ezáltal lehetősége nyílna disszidálás nélkül is külföldet látni.

—~y Ó-—