Petőfi Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-30 / 24. szám

wr

PETŐFI\EPE

POLITIKAI NAPILAP

ii. évfolyam, zí. szám

Ara 50 fillér

1957. JANUÁR 30. SZERDA

♦

s A Hazafias Népfront munkája

: Bácsalmáson

(3. oldal)

: Turda János találkozása :l a bürokráciával

2 (3. oldal)

I Önállósít«*, I I elei őssé«*'

i» ” ♦

.* ♦

j A szántóföldeket még hó |

i borítja. De ilyenkor már |

| sebeslábú kutya a tél, mely {

S a gyorsan múló hetekkel |

* szaporán szedi irháját a |

már csak egy hónapi távol- |

Ságból integető tavasz elől, |

A gazdaember szeme ilyen- i

tájt már gyakran téved a *

naptárra. S amíg a hó ol- |

vadását, a föld pirkadását I

várja, gondolatban tervez, *

kalkulál, elosztja a dolgos |

esztendő munkált. |

Ha erre a számítgatásra |

szükség van egy kis gazda- *

Ságban, — mennyivel in- 5

kább nem képzelhető el tér- |

vek, előre megfontolt cél- i

A szakszervezetek a szocializmus elvi alapján állnak — párt és szakszervezet politikailag! nem lehet független egymástól j

Kádár János elvtárs felszólalása \

a Szaktanács X. teljes ülésén

Levél

egy disszidált karrieristához

(3. oldal)

Még egyszer s Kataai Kisérieíi es Tangazdaság egyesítem

(S. oldal)

Az elmúlt héten zajlott le a Szaktanács X. teljes ülése, amelyen felszólalt Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Az alábbiakban részletesen ismertetjük Kádár János elvtárs felszólalását.

I

i

kitűzések nélkül egy százholdakban beszélő termelőszövetkezeti gazdaság! S termelőszövetkezeteink az idei esztendőt már önállóan, a korábbi évek gúzsba- kötöttségét lerázva kezdik.

5 Ennek jegyében a tervek

1 most már ténylegesen a tagság tervei, nem rájuk kényszerített számhalmazo- * kon alapulnak. De éppen a I kivívott önállóság és a sző- * vetkezet tagságának legelső : érdeke parancsolja az ala- |

í pos, gondos tervkészítést, j | Ahogyan most terveznek s í

• ahogyan ezeket a terveket |

• az év folyamán meg is va- *

2 lósítják, úgy alakul és ősz- | ; tódik majd el a jövedelem. | | S a termelőszövetkezet ve- í I zetőségének felsőbb szerv |

1 előtt ugyan már nem, de a í S saját tagsága előtt annál | S inkább számot kell adnia |

2 az esztendő végén, hogy mit, I f hogyan és miért csinált? |

• Ha terv nélkül dolgozik, j 2 kapkodássá válik a munka, | | bizonytalanná a gazdálko- J 5 dás eredményessége s üres I t marad a tagok kamrája, j I Ezért jelent a nagyobb ön- t

• állóság nagyobb felelősséget |

| már a tervkészítés idősza- j 8 kában is. I

Termelőszövetkezeteink 8

• többségében már elkészül- I $ tek a tervek. Ott csinálták | I jól, ahol az egész tagság * 8 egészséges elgondolásainak 8 \ összevetéséből, a sajátos I

helyi adottságok, lehetősé- | gek figyelembevételével í születtek ezek a tervek.

S ide kapcsolódik egy fontos dolog: a szakemberek kérdése. A nagyüzemi gazdálkodás nem nélkülözheti az üzemszervezési gyakorlattal, tudással rendelkező gazdasági szakembert. Rá természetesen nemcsak a tervkészítéskor kel] gondolni, hanem mindennemű munkában igénybevenni a szaktanácsait, segítségét. Ahol a lelkiismeretes szakember tudása párosul a jó vezetéssel, a tagság szorgalmával, ott az eredmény csak egy lehet: eredményes, jövedelmező gazdaság, jómódú élet.

Hogy termelőszövetkezeteink mindegyike már ebben az esztendőben ilyen gazdasággá váljék, ez most már — persze beleszámítva egy jó időjárást is — kizárólagosan rajtuk múlik. Ki mint veti ágyát, úgy alussza ál- . | mát. S ez az ágyvetés most 8 a gondos, lelkiismeretes j tervkészítés. ♦

Kedves elvtársak!

Amikor elkezdtük a harcot az ellenforradalom fegyveres leveréséért, a fegyveres harc vége felé mind gyakrabban voltak összeütközéseink olyan szervezetekkel, csoportokkal, amelyek nevükben ugyan munkásintézmények voltak, törekvéseikben, céljaikban azonban kétségtelenül az ellenforradalmat szolgálták. Csak ilyennek tudom minősíteni az úgynevezett Budapesti Központi Munkástanácsot is. Nem állíthatom, hogy ennek a volt központi munkástanácsnak minden tagja a munkásosztály árulója lett volna. De hogy az egész szervezet mozgatása, akciói az ellenforradalom céljait szolgálták, azt önök is éppen olyan jól tudják, mint én.

Ezekben az első napokban az ellenforradalom követelése az volt, hogy az üzemekben ne legyen se párt- se szakszervezet.

Az ellenforradalom csapást akart mérni a pártszervezetre és a szakszervezetre, nem beszélve arról, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megdöntését akarta.

Az akkori vitákban megmondtam:

amíg lesz munkásosztály, addig lesz pártja is, volt a Horthy-korszak alatt is, a felszabadulás után is, és a jövőben is lesz mindaddig,

amíg a szocialista társadalom teljesen meg nem valósul. Ugyanez a véleményem a szakszervezetekről is.

Sok vita volt a vasúttal kapcsolatban. Nézetem szerint- azokat, akik azt a gondolatot felvetették, hogy a MÁV vezérigazgatóságában munkástanács létesüljön, katonai meggondolások és nem a munkások érdekeinek képviselete vezette. A MÁV vezérigazgatóságában egy munkástanács katonai intézmény nem a forradalmat, hanem az ellenforradalmat szolgálja. Ezt mindenki tudja. A vasutas elvtársak tulajdonképpen egy jó szakszervezetet hiányoltak. Olyan szakszervezeti intézményre gondoltak, mely ismeri a vasutasok életét, nem hunyja be a szemét a vasutasok sérelmei előtt és képviselni tudja érdekeiket.

A munkástanácsokat illetően nézeteltérésbe kerültünk a jugoszláv elvtársakkal. Kardclj elvtárs kijelentette, hogy az ő véleménye szerint a helyes eljárás részünkről az lett volna, ha átadjuk a hatalmat ezeknek a központi , munkástanácsoknak. Amikor Kardelj elvtárssal vitáztam, megmondtam, hogy Belg- rádból nem ismerik annyira ezeket a központi munkástanácsokat, mint mi itt, Budapesten. Bizonyos munkástanácsok nem a munkások érdekét képviselték és szolgálták,

R smksservezet legyen cs munkásosztály ónálló szervez©!©

Szeretnék pár szót szólni a párt és a szakszervezet viszonyáról is. Ez összefügg azzal a bizonyos »független szakszervezet« jelszóval.

Beszélgetés során volt alkalmam többször megmondani, hogy nekem személy szerint teljesen megfelel az a formula, amelyet a szakszervezet és a párt viszonyáról Lenin használt. Ha valaki ennél jobbat tud mondani, megvizsgáljuk, (Derültség.)

A lenini álláspont szerint a függetlenség politikai fogalom, és ebben az értelemben a szakszervezetek nem lehetnek függetlenek sem a munkásosztály forradalmi pártjától, sem a munkásosztály . egyéb harci,szerveitől.

Van azonban egy másik nagyon fontos fogalom: az önállóság, és én a magam részéről csak ezt tudom ajánlani. Ez mindenki számára értelmes és világos:

a szakszervezet legyen a munkásosztály önálló szervezete.

Miért nem független például a ml viszonyaink között a párt és

a szakszervezet egymástól? Azért, mert az eszmei, elvi alap feltétlenül közös. Gáspár elvtárs referátumában kijelentette, *ogy a szakszervezetek a marxizmus —leninizmus alapján állnak. Azt hiszem, hogy a magyar szakszervezetek vezető testületében nincs értelme ezt .vitatni,

A szakszervezetek a szocializmus elvi alapján állnak, a munkáshatalom mellett állnak. Ezek a közös eszmei vonások, célkitűzések bizonyítják, hogy a párt és szakszervezet egymástól politikailag nem függetlenek.

Az önállóságot illetően a párt és a szakszervezet viszonyában a múltban káros gyakorlat alakult ki. Káros volt ez a gyakorlat a párt szempontjából, káros volt a szakszervezet szempontjából, következésképp az egész munkásosztály szempontjából. A helyes gyakorlat, hogy

a párt legyen a munkásosztály ideológiai, eszmei és politikai veselője és ilye©

értelemben hasson a szak- X szervezetekre is.

De magától értetődő — éppen at közös eszmei kiindulópont alap-? fán —, hogy a szakszervezet élje a maga életét önállóan. Ha ez nincs így, akkor kár származik belőle a pártra is, mert a párt tekintélyét sem növeli az, ha a

Kereszt iihkasi ti Hungárián

£ (I. oldal) *

szakszervezet mindennapi életébe, mindennapi kérdéseibe parancsszóval beleavatkozik.

Nem számszerű többség, hanem meggyőzés

Az önállóságot úgy is értem: nem célszerű, hogy a különböző pártszervek a hatáskörüknek megfelelő szakszervezeti szervre kötelező határozatokat hozzanak. A pártszerv hozhat és kell is, hogy hozzon határozatot olyan kérdésben is, amellyel a szak- szervezet is foglalkozik, leszögezve saját álláspontját. Ez az álláspont azonban a párttagokra kötelező. Amikor a párttagok egy szakszervezeti testületben ennek az álláspontnak a védelmében kiállnak,

a fegyverük a meggyőzés, az érv: be kell bizonyítaniok, hogy ez az álláspont a helyes. Nem lehet érvek helyett azt mondani, hogy ezt és ezt kell csinálni, mert valamelyik pártszerv így határozott,

Az önállóság kérdése az is, hogy szerintünk szakszervezeti vezetőségeknek akkor lehet tekintélyük, ha a dolgozók bíznak bennük.

Ha valahol, egy irodában kiszámított összetételű vezetőséget kívánnak ráerőszakolni a tagságra: nem lesz bizalom, néni fogják követni azt a szakszervezetet.

Ez a mi véleményűn!:. A történelmi tapasztalat megtanított minket arra, hogy ebbe a hibába újra ne essünk bele.

Az elmúlt években alapvető hiba volt, hogy pusztán a párttagok számszerű többségével akarták biztosítani a pártvezetést egy-egy szakszervezetben. Ez nem járható út. Elképzelhető, hogy egy szakszervezeti intézményben vagy szervben tíz ember közül csak három párttag van, de azok tekintélyükkel, vagyis nem mennyiségi többségükkel, hanem marxista tudásuk alaposságával, meggyőző erejük, kel vezetni tudják azt az intézményt.

Az arány természetesen nein lesz mindenhol ugyanaz, El lehet képzelni, hogy a legalsó szakszervezeti szervekben a pár- tonkívüliek aránya magasabb, s középfokúakban pedig kisebb, a vezető fokon pedig még kisebb. Ez nem statisztikai normák miatt van így, hanem azért, mert szükségszerűen azok lesznek a vezetők, azok felé fordul a tömegek bizalma, akik politikai ügyekben, az elméletben, a szak- szervezeti munkában nagyobb tapasztalattal rendelkeznek.

Éppen ezért mi nem félünk attól, hogy a tömegek választják meg a szakszervezeti vezetőket:

A szakszervezetet úgy keli egészségesen építenünk, hogy a tagok mindennapi gyakorlatból győződjenek meg arról, hogy a szakszervezet önálló. Lenini elv az, hogy a szakszervezeti mozgalom a forradalom iskolája s mu nkástemegek számára és ezért nagyon kell vigyázni erre az önállóságra. Nem lesz iskola a szakszervezet, ha valaki csak akkor lehet szakszervezeti tag mikor már a marxizmus—leninizmus összes tételeit, azután a part valamennyi határozatát, annak minden részét kötelezően elismeri. Én

remélem, hogy helyreáll a

lenini elveknek megfelelő

(Folytatás a Z. oldalon.)

Hogyan működjenek a kisipari termelőszövetkezetek ?

Erről tanácskoznak a napokban megyeszer te a kisipari termelőszövetkezetek vezetői. Az OKISZ ideiglenes intéző bizottsága számos kérdésből álló körlevelet küldött a ktsz-eknek, amelyekre most közös megbeszélések alapján dolgozzák ki a javaslatokat.

Hétfőn délután Kiskunfélegyházán is összeültek a helyi ktsz-ek elnökei, hogy további munkájukra vonatkozóan közös állásfoglalást alakítsanak ki. A megbeszélés részvevői örömmel állapították meg, hogy egy sor régi kívánságukat máris teljesítette a kormány a ktsz-ekről hozott legújabb rendeletével. Ez a rendelet például kimondja, hogy a ktsz-ek önállóságát és autonómiáját a legteljesebb mértékben biztosítani kell.

A félegyházi ktsz-elnökök több más kérdésben is állási foglaltak. Az a véleményük, hogy a bérezés kialakítását, a kilépett tagok bevitt felszerelésének visszajuttatását és több más lényeges kérdést leghelyesebben a ktsz közgyűlése döntheti el.

A megye ktsz-einek állásfoglalását rövidesen összesítik és ikiküldik az OKISZ-hoz.

lé* »*»*»ó»*»»*44*>*4*»*»*M*fr4*»ó*»*« **»**»»***««< »***+**+**« »4* *»»***»««