Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-23 / 46. szám

AZ ORCHIDEÁS HÔLGYfeltáláló á fegyhazban irodalom — amerikai módra Rövid, csattanós történetet közlünk egy ame­rikai lapból. Az irodalmat képviseli az írás, mert az üzlet és a pénz után loholó polgárok idejéből iroda­lomra csak ennyi íutja. Irodalom...? ítéljék Reynold F. Baxter irodalmi becsvágytól fütött fiatalembert szí- venütötie az öröm, mi­kor napi postája mel­lett megtalálta a »For You« című irodalmi magazin legfrissebb, még festékszagú szá­mát. — Végre közük no­vellámat — futott vé­gig benne a gondolat és izgatottan lapoz­gatni kezdett benne. Lapozgatott, lapozga­tott. de sehol sem ta­lálta írását. Már a vas­kos folyóirat végén járt, amikor végre szemébe ötlött a cím: Az orchideás hölgy, írta Reynold F. Bax­ter. — Előbb is hozhat­ták volna — gondolta magában —, de jobb így is, mint sehogy. S azzal olvasni kezd­te. De alig olvasott el néhány sort, felugrott, mintha kígyó csípte , volna meg. Aztán a sarokba hajította a lapot, néhányszor he­ves léptekkel végig­meg olvasóink. mérte szobáját, majd újra kezébe vette a magazint és újra ol­vasni kezdte: Zafirkákén borult az égbolt az opálzöld öbölre. Csend cs nyu­galom terpeszkedett a tengerre, szél sem lib­bent. Csak a nap sü­tött vakítóan, úgy hogy Cyrill a szálló ajtaján kilépve egy pillanatra kénytelen volt behuny­ni a szemét. (Miért nem vett Whistler nap­szemüveget? Habköny- nyü, kényelmes, kap­ható minden strand­kioszkban, tetszés sze­rinti színben!) A tágas teraszon a színes er­nyők alatt még min­den asztal szabad, se­hol senki. (Nem lett volna üres hely, ha a szálloda szerződést ltot velünk. Plums utazási iroda, Chicago), Cyrill az egyik asz­tal mellé telepedett és izgatottan, idegesen várta, feltűnik-e újra az orchideás hölgy, aki már napok óta nyug­talanítja szivét, (Ide­ges? Izgatott? Szedjen ».NERVOTON«-t) Tör­ténjék bármi, ma be­szélni kell vele! Már napok óta készül, hogy megszólítsa, de ma megteszi. (A legrövi­debb idő alatt biztos fellépésű lesz, — ha Frank Warner psziho- lógushoz fordul. Brook­lyn 707. Távkezelés.) Cyrill idegesen egy folyóiratot vett elő, olvasott, de maga sem tudta mit (Miért nem fizet elő a »For You« irodalmi magazinra. —• Izgalmas, érdekfeszí- tö, mindig érdekes!) majd újra félretette a lapokat, felkelt és nyugtalanul járt föl- alá a frissen gereblyé­zett Jcavlcsos úton. (Fölösleges minden iz­galom. Mindenki meg­találja párját, ha Mrs. Goose házasságközve­títő irodájához fordul. New York H. 909.) Hirtelen földbe gyöke­rezett a lába: a szállo­da ajtaján feltűnt az orchideás hölgy, de nem egyedül, hanem egy elegánsan öltözött, jóképű fiatalember kí­séretében. (Bizonyára Howard öltönyt viselt. Elsőrendű kidolgozás!) Cyrill elsápad (jeléül, hogy nem szedi rend­szeresen a »Brixton« frissítő pilulákat.) Té­tován nézett a távozó pár után. Hej, csak tudná, hova mennek... (Megmondta volna — Sciffler nyugalmazott detektív felügy elő ma­gándetektív irodája. Megfigyel, nyomoz, ku­tat. Biztos eredmény Telefonszám AY 2121). Eddig jutott az olva­sásban Reynold F. Baxter, az irodalmi becsvágytól fűtött fia­talember, aztán vég­kép a sarokba hajítot­ta a »For You« irodal­mi magazint, asztalá­hoz ült és heves tilta­kozó levelet írt a ki­adóvállalatnak. — Két nap múlva megérke­zett rá a válasz: »Levelére válaszol­va, tisztelettel értesít­jük, hogy felháboro­dása teljesen indoko­latlan, hiszen a novel­lába tűzdelt reklám- szöveg még feszülteb­bé, még izgalmasabbá tette írását. Egyébként is csak a hirdetések adnak módot számunk­ra, hogy a legmaga­sabb tiszteletdíjat fi­zessük. (Ha irodalmi sikereket kíván elérni, olvassa el legújabb ki- adványunlcat, W. T. Penholders: »Hogyan leszek sikeres novella- író« című most megje­lent könyvét.) > Az amerikai atomerő bizott­ság páncélszekrényeibe nemrég ;új dosszié került, amelyre nagy ; betűkkel ezt írták: »Szigorúan [bizalmas«. Megjelölték a tervek elkészítőjének nevét is: »Ka­pelszki tervek«, Még az atomerő ; bizottságban is csak nagyon ke­vesen tudják, hogy a Kapelszki- tervezet az USA egyik legmoder­nebb és legtökéletesebb atomerö meghajtású lövedékéről szól. Az amerikai közvélemény a közel- ; múltban ismerkedett meg Ka­1ICVC.VH, cU.iii.ikv/J7 (J pnilä"' delphiai repülésügyi kiállításon bemutatták lökhajtásos helikop, terét, A szakértők állítása sze­rint ez az új modell forradal­mat jelent a repülés történeté­ben. Egyeseknek feltűnt, hogy Ka- pelszki nem volt jelen találmá­nya bemutatásánál. Nem is le­hetett jelen, mert nem messze a kiállítástól, az egyik philadel­phiai börtönben életfogytiglani büntetését tölti. Gyilkosság Raadinghan 1939-ben a Pensylvania állam­beli kis Reading város lakossága egyre nagyobb elkeseredéssel ; szemlélte az ifjúság garázdálko­dását. A felügyelet nélkül ha­gyott kiskorúak a gengszter- és cowboy-filmek hatása alatt ban­dákba verődtek és végigfoszto­gatták a várost. Az egyik ga­rázstulajdonos egy támadásnál fegyverrel kísérelte meg az el­lenállást, de a fiatal Kapelszki egyetlen lövéssel leterítette, A gyilkosság után a fiatalem­bert hamarosan letartóztatták és mivel még nem volt nagykorú, halálbüntetés helyett életfogy­tiglani fegyházra ítélték. Eleinte bosszút forralt az egész világ, de főként az ítélkező Schäffer bíró ellen. Egy nap azonban rádöbbent, hogy a bí­rónak igaza volt és eszébe ju­tottak hosszú beszélgetéseik, amelyeken a bíró jobb útra akarta téríteni az ifjú gyilkost, Kapelszki kitanulta a nyomdászmesterséget ’ Teltek-múltak az évek.(5 Ka­pelszki a börtönben először a nyomdászmesterséget tanulta ki, később pedig lehetővé vált, hogy folytassa korábban megkezdett technikai tanulmányait. Évek szorgos munkájával aztán a hu­szadik század egyik legképzet­tebb atomszakértőjévé vált. A börtönigazgatóság minden­ben támogatta: külön laborató­riumot kapott, könyvtárában megtalálhatók a legújabb tech­nikai szaklapok, bevezették hoz­zá a telefont és ellátták az ösz- szes szükséges műszerekkel. — Tervrajzait elküldték az illeté­kes állami kutatóintézeteknek, amelyek rendkívüli érdeklődés­sel kísérték Kapelszki munká­ját, Ügy látszik, hogy az 6 véle­ményük is elősegítette Kapelszki megkegyelmezését, O-C-0000-0000000000-000000000-0 À HALOTT FELKIÁLTOTT... A TUDÓS TOLVAJ Thomas Wise, Anglia egyik legismertebb bibliográfusa hamisító és tolvaj volt A szomszédos vendéglőben Joe szolgál fel. Már nem mai gyerek és ha szavának hinni lehet, ka­landos élet áll mögötte. A múlt hét péntekén, amikor szokás sze­rint újra törzsasztalunk mellett söröztünk, a tújvilágig életre te­relődött a szó. Van-e túlvilági élet? Akadtak társaságunkban, akik igennel válaszoltak a kér­désre. mások konokul kétségbe­vonták. Joe egy ideig csendesen hallgatta vitánkat, majd izegni, mozogni kezdett a söntésben, je­léül annak, hogy szeretne hoz­zászólni a fogas kérdéshez. — Rajta Joe, ki vele, ha mon­dani akar valamit — bátorította fel asztaltársaságunk egyik tag­ja. — Mi a véleménye a dolog­ról? Joe egy pillanatig eltűnődött, majd megszólalt: — Ami azt illeti, uraim, nem hiszem, hogy éppen én világít­hatnám meg ezt a sötét dolgot. Mért tudnék éppen én többet a túlvilági életről, mint önök. De van egy szörnyű ifjúkori élmé­nyem. ., — Mesélje el, — sürgettük va­lamennyien — és Joe belekez­dett a történetbe. * Sok évvel ezelőtt történt, ami­kor még csak 14 esztendős vol­tam. Jó apám egy temetkezési vállalkozóhoz adott inasnak, mondván, az emberek mindig halnak, a halál biztos kenyér, Mesteremnek Bocksur volt a neve, de szülővárosomban min­denki csak Koporsószögnek ne­vezte. Egy délután megszólalt a tele­fon és közölték, hogy Ilford kül­városában egy holttestet kell át­venni, a temető hullaházába szállítani és ott felravatalozni. Rendes körülmények között sem kellemes munka, hát még azon a ködös novemberi napon. Olyan sűrű volt a köd, mint a borsó- leves ebben a vendéglőben... Mégy órakor befogtam gebénket és felültünk a kocsira. Már ala­posan besötétedett, amikor ki­döcögtünk a külvárosba és egy ütött-kopott ház előtt megáll­tunk. — Itt vagyunk a. megadott cí­men — mondta Koporsószög mester. — Szállj le, csengess be, majd rögtön gyere vissza a ko­csihoz, hogy felvigyük a hord­agyat* Lekászálódtam a kocsiról, a csengőt nem találtam, ezért a kapun dörömböltem. Szörnyen fáztam és csak az vigasztalt, hogy másfél óra múlva otthon leszek és jó anyám forró teával vár. Űjra bezörgettem, de senki sem jelentkezett. Mesterem vég­re elúnta a várakozást, ő is le­szállt a kocsiról. •*-* Mit dörömbölsz, te marha — ordított rám. .— Nem látod a csengőt? Csak akkor láttam meg a csengő kovácsoltvas fogantyúját. Teljes erőmből megrántottam és hangja kísértetiesen visszhang­zott a lépcsőházból. Kissé félénk és ijedős voltam még akkoriban és ezért majd hanyattestem, ami­kor csoszogó lépések után egy rút öregasszony nyitott ajtót. — Megjöttetek végre.;. Csak vigyétek! Szörnyű halála volt a vén bűnösnek. Ordított és egyre csapkodott maga körül, No hi­szen majd meglátjátok. Menje­tek csak föl. Első emelet balra... Megborzadtam, a mesterről hatástalanul peregtek le a sza­vak. — Gyere siessünk, — mondta flegmatikusán és elindult előt­tem. Szörnyű halála volt.. ; Ezek a szavak keringtek fejemben és a következő pillanatban máris magam előtt láttam a »vén bű­nöst«. Tátott szájjal feküdt az ágyon, térdét görcsösen az áliáig húzta. Az ágy végében gyertya pislákolt. Még ma is lúdbőrözik a hátam, ha rágondolok. — Ki kell nyújtóztatnunk — mondta a mester —, különben nem rakhatjuk koporsóba. Fogd meg a bokáját, én pedig rásózok a térdére ezzel a deszkával, ak­kor majd kiegyenesedik. Bizo­nyára kihűlt már és merev akár a jégcsap. A parancs egyáltalán nem tet­szett, de tudtam, nincs ellenke­zés. Megfogtam a bokáját — hi­deg volt, mint a jég. A mester felkapott egy deszkát, emlék­szem, nagy kalapja furcsa ár­nyékot vetett a falra az imboly­gó gyertyafényben és a követ­kező pillanatban... soha el nem felejtem, a deszka lesújtott, a halott felugrott és rémült kiál­tás tört ki a torkán, A vér megfagyott ereimben és még ma sem tudom, hogyan ju­tottam ki a szobából és a házból nyaktörés nélkül. Lihegve felka­paszkodtunk a kocsira, a mester megragadta a gyeplőt és iszo­nyúan káromkodott, én imád­koztam. . g • Joe kövér izzadságesöppeket törölt le homlokáról; Tulajdonképpen mi történt — kérdezte egyikünk rövid, nyomasztó csönd után. — Tetsz­halott volt? —- Halál utáni reflex? —- kér­dezte a másik. — Tetszhalál? Reflex? Fenét..; Eltévesztettük a szobát; A londoni British Museum könyvtára' nemrég megvásárolta Thomas Wise hagyatékát, mely­ben értékes régi könyvek mel­lett a legnagyobb meglepetéssel sok olyan művet is találtak, amely a British Museum tulaj­dona volt. A könyvtár tüzete­sebb átvizsgálása után megálla­pították, hogy Wise, ez a köz- tiszteletben álló bibliográfus rendszeresen lopkodta a British Museum könyvtárát, sőt, az ér­tékesebb könyvekből egyes lapo­kat is kitépett. Thomas Wise Anglia egyik ismert könyvtári szakembere volt. Munkássága alapján az ox­fordi egyetem díszdoktoi-rá vá­lasztotta, éveken keresztül pe­dig az angol bibliográfiai társa­ság elnöke volt. A National Bio­graphy című életrajzi lexikon oldalakon keresztül ismerteti e tudós életét. Halála alkalmával a Times a következőt írta Thomas Wlse- ről: »Leghíresebb könyvgyűjtd volt a szigetországban és véle­ménye mindig döntő volt az an­golszász irodalomban.« A nekrológ megírásakor azon­ban a Times még nem is sej­tette, hogy Wise a lopások mel­lett még hamisításokkal is fog­lalkozott. Érdekes módon ícöreííe el ezeket a könyv hamisításokat, Elisabeth Barrett-Browning an­gol költőnő lSöO-ben kiadta ver­seskötetét. Wise egyszerűen 1847-es dátummal kinyomatta ezt a könyvet és bejelentette, hogy felfedezte a híres költőnő egyik magán kiadását. Ezt a könyvet aztán nagy összegért értékesítette. Mivei Wisenak nagy tekinté­lye volt, ezeket az »első« kiadá­sokat szívesen megvették tőle a Isönyvtárak. 1934-ben azonban majdnem kiderült a csalás; két vállalkozó szellemű angol könyvbarát hosz- szú tanulmányozás és kutatás után bebizonyította, hogy Bar- rett-Brouning költőnő állítólagos 1847-es első kiadása közönséges hamisítvány, mert a betűtípu­sok nem felelnek meg a száz év előttieknek. A könyv papírjáról is megállapították, hogy modern eljárással készült. Bár a hamisítás kiderült, senki sem merte Wiset meggyanúsí­tani, mert tekintélye szinte egye­dülálló volt az angol könyvtár­irodalomban. A megindult nyomozás aztán sok »régi« kiadásról megállapí­totta, hogy közönséges hamisít­vány. Összesen ltörülbelül Só ilyen hamisítványt fedeztek fel, A British Museum könyvtáro­sai most megállapították, hogy a nagyrabecsült tudós állandóan lopkodta könyvtáruk értékes műveit. A nyomozás megállapí­totta, hogy személyesen követte el a lopásokat, mert, mint tekin­télyes tudós, könnyen hozzájut­hatott a könyvtárak legféltettebb kincseihez is. c-oo oooooo oooooo-oo o-o&oooo o-oo CK> Nővé vedlett világháborús piiófa Egész Angliában nagy feltűnést keltett egy második világ­háborúból ismert angol pilóta esete, Robert Cowel, a Royal Air Force (királyi légierő) egy piló­tája, aki valamikor Spitfire-eken száguldozott és lövöldözött, két évvel ezelőtt nővé változott. Robert, azaz most már Roberta Co­wel 1954-ben, 36 éves korában jött rá arra, hogy voltaképpen nő. Azóta egy nagy műtéten és néhány kisebb plasztikus kiigazítá­son esett át s teljesen nővé vedlett. Haja vállát borítja, megrövi­dített orra fitos, megkurtított szája karminpiros,' körme vér­vörös s állítólag nem tud megszabadulni a kérők rajától. Ro­berta azonban nem hajlandó férjhez menni, sőt igyekszik repülő pályafutásán tovább haladni. Az első nagy műtét után ugyanis a Royal Air Force alkalmatlanná nyilvánította a repülésre, de nemrégen egy felülvizsgálaton, amit férfias konoksággal kihar­colt, újra kimondták, hogy alkalmas. A legújabb sugárhajtású repülőgépeken végez most kísérletező munkát. Valószínűleg ő az egyetlen hajtású repülőgépet vezet. nűpilóta a világon, aki sugár­Venni, átadni, cserélni akar? Hirdessen a PofiőXi Mépé»ben. Tetőszerkezet érkezett telepeinkre. Egye­lőre még korlátlan mennyi­ségben tudunk CfcRB-t ki­szolgálni. A nagy keresletre való tekintettel mielőbb szerezze be sziikséoieléí. A hozzá szükséges faanya­got azonnal kiszolgáljuk. tara Kecskeméti TÜZÉP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents