Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)
1956-12-23 / 46. szám
PETŐFI NÉPE POLITIKAI NAPILAP t ÉVFOLYAM, 46. SZÄM Ara 1 forint 1936. DEC. 23. VASÁRNAP Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának Ç0VMfolkifcsfe^ Az ünnepet köszöntő harangok öblösen messze zúgnak és érces kongásukkal telezsongják a sok történelmet látott magyar égaljat. A békesség szelíd trillái simulnak napjaink forrongó levegőjébe és most teli tüdővel szívjuk táplálékául a békének, a megnyugvásnak, szeretetnek. A második világháború óta nem volt karácsony, amikor a békesség annyira eleven, szinte fizikailag kézzelfogható emberi óhaj lett volna, mint manapság: 1956 évvége leáldozó napjaiban. Kevés nép van szerte a világ tarka térképén, amelyik olyan szorongó szívvel és minden idegszálával kívánná a békét, nyugalmat, mint a mi népünk. Hosszú hetek vérkálváriája, az elégedetlenek égig nyúló, zúgó hangja, fegyverropogás, utolsó nyöszörgő jaj kiáltás, falomlás, robbanás nyomán szétfröccsenő barikádok tetézték esztendőnk szerencsétlenségeit a földrengés és a pusztító árvíz után. De karácsonyra megcsillapodtak a felkavart emberi szándékok, félreállt az útból az aggató harag és gyűlölet. Űrrá lett rajtunk. magyar honfiakon a megfontolt nyugalom, a józan cselekvőkészség, és a háborgó békétlenség ünnepi révbe jutott. Mennyi hazugság sűrűsödött bűnné az elmúlt években, Milyen magassá kellett tornyosodnak a kormányzati vétkeknek, hogy népünk egy napon, egyszerre mondja ki felette a meg nem másítható ítéletet. Az ítélet indoklása ismert, mégis az alkalmankénti visszatérést nem mulaszthatjuk el, lia a jövőben egyenes úton, a nép szemével látott úton akarunk iámi. Szaggatták volna a nép erejét most is. Fegyverét úgy akarták a néptől idegenek irányítani, hogy a golyó gellert kapva, önönmagat semmisítette volna meg. Ám a nép ebből sem kér. Az 1919 utáni huszonöt esztendő nem esett ki emlékezetéből. A milliók a maguk hatalmát kérik, követelik, harcolják és harcolni is fogják mindaddig, míg a demokratizálódás össze nem ér a széles tömegek természetesen kialakult kívánságával. Talán elcsodálkoztató, hogy ennek a vezércikknek más a hangja, mint tavaly, vagy azelőtt volt. Az akkori cikkek előregyártóit elemekből készültek és írójának csupán annyi volt a feladata, hogy az időszerűségeknek megfelelő szavakat összerakja. Évek óta első ünnepélyes alkalom, hogy saját gondolatokkal gondolkodásra késztetünk. Első alkalom, hogy két napig ünnepelhetjük, pihenhetjük karácsonyt, Mikor egynapossá lett ez a többévszázados ünnep, azt mondták, a dolgozók kívánságára tették. Ma már nyilvánvaló, hogy akkor a dolgozók kívánságára hivatkozni enyhén szólva füllentés volt. A gondolatok felvillanásánál alapvető: szenvedélyesen elítélni az elmúlt nyolc év minden salakját, szennyét, álhumanizmusát. Megvédeni és megbecsülni minden vívmányát, amelyek illők a szocialista perspektívába és hasonló szenvedélyességgel küzdeni, szinte emberfeletti erővel, a gyors kibontakozásért, a holnap nyugalmáért, az embert, hazát becsülő tervek diadaláért. A fegyverek elhallgatása, a felbolydult szenvedélyek lecsillapodása után a józan gondolkodásé a szó. Aki ezt tagadja, az nem a mi htunkon jár, az velünk élhet, de partnerünk nem lehet. Hetek múltán a féktelenségek leülepedtek és megmaradtak azok a kristálytiszta szándékok, amelyek, ha véleménykülönbségekkel is, de előrelátnak és előre is visznek. Ez a nagyobb arányú maradvány az, ami képes felfogni jelenünket és adott helyzetünkből kiindulva konstruktív elképzeléseket ad jövőnknek, amely már elvesztette bizonyos körök által hirdetett kilátástalanságát és ezzel együtt okot adott a bizakodásra. A felvázolt alapvetöségek közül legjobban érint és gondterhelt napjainkhoz legközelebb álló a mával való foglalkozás: a konszolidáció, már most is és az utána még inkább szükséges széles nemzeti egység megvalósítása — mint politikai feltétel. Mindezektől el nem választható a demokratizmus állandó és tudatos szélesítése, tényleges tömegpolitika, a területi és üzemi egységek önigazgatásának a mind kevesebb korlátozás nélküli megvalósítása. Egy évvel előbb erről beszélni párt- és népellenes utópia volt, mint mondták a megbélyegzők, de manapság olyan égetően napirenden vannak, hogy a kibontakozás, ezek szinte párhuzamos és együttes megoldása nélkül el sem képzelhető. Az egész nép feszülten figyeli a kormány minden lépését, várja programját, a megoldási módozatok nyilvánosságát és mindehhez azt, hogy a szubjektív feltételek is látottak legyenek. Legtöbbeket a konszolidáció foglalkoztat. Meddig tart a kiút megtalálása és ezzel együtt a demokratizmus gazdasági és politikai egysége, mikor és miként- érvényesül. A gazdasági oldalt tekintve, alapvető a munka mindenütt való felvétele, a termelés mennyiségének és intenzitásának növelése, a széntermelés gyors fokozása. Az egész nép érdekében meg kell szüntetni a gazdasági partizánkodást, a termelés nélküli bérek kifizetését, ami az egész gazdasagot csak az infláció felé sodorhatja. Semmiképpen sem vigasztaló, hanem borúlátásra okot adó az, hogy a tavalyival szemben az adónak csak 26.4 százalékát fizették be és munkabérre 39 millióval fizettek ki többet a tavalyinál. A gazdasági élet konszolidációját egybe kell kötni az egész konstrukció demokratizálásával. A régi semmiképpen sem maradhat meg, hiszen egész népgazdaságunk tönk szélére jutását a bürokratikus szervezeti felépítés okozta. Ám ebben a kérdésben harcra kell számítani, ellenállásra, melyet csak igen következetes állásfoglalással lehet legyűrni, íróasztalok, no meg a mögéjük búvó megcsontosodott bürokratizmus nem hagyja magát. De nem lehet kétséges, hogy az alkotó elképzelések fognak győzni. A kormányt e tekintetben hatékonyan támogatnunk kell. A demokratizálás, a tényleges néphatalom kialakulása, melynek vezető ereje a munkásosztály — a konszolidáció másik oldala. Ennek alapmotívuma kell legyen a munkásosztály érdekeinek gazdasági lehetőségeinkkel összeegyeztetett érvényesítése, legmesszebbmenő figyelembevétele, és a munkástanácsokon keresztül az üzem igazi birtoklása. Természetesen nem vehetjük le figyelő szemünket egy pillanatra sem parasztságunk széles tömegeiről. Számunkra a stabilizálódó politikai légkör adott körülményével kell lehetővé tenni a termelés biztonságát és kell megteremteni azt a biztos tudatot, hogy a legutóbbi hetek vívmányait semmiféle veszélyeztetettség nem érheti. Elszórtan — éppen a munkástanácsok munkáiával kapcsolatban — lehetett hitetlenkedő hangokat hallani a munkásosztály vezető szerepét illetően. Ki kell jelenteni sok ismétlés után, hogy a munkásosztály a legforradalmibb erő társadalmunkban és ha az utóbbi időben egy-egy alkalommal demagóg megtévesztők felé fordította tekintetét, abban nem ő hibás, hanem az a nyolc éves politika, amely* bizonyos mértékig kiábrándí-’ tóttá a hangoztatott és be nerc váltott politikai ideálokból. A. munkásosztályban nem lehel csalatkozni. A mi munkásosztályunk becsületesen gondolkodik, hűen és áldozatkészei' vesz részt egy olyan szocialista építésben, amelynek előnyeit nemcsak unokái, hanerc maga is élvezheti. Helyeselni kell a megye tanács olyan irányú állásfoglalását, hogy a végrehajtó bizottságokat a munkásosztály és az értelmiség legkiválóbl képviselőivel kívánja kiegészíteni. Ez lesz kifeiezője i hatalom birtoklásának, szemben a hatalomról költött szóbeszéddel, ami a tényleges hatalmat bürokratikus államgépezettel, személyzeti osztályokkal és egyéb durván felesleges felépítményekkel képzelte el. A politikai követelménybe! tartozik a széles nemzeti egységpolitika mielőbbi kibontakoztatása. Ennek megvalósítása akadozva megy. Az alakuló MSZMP-szervezetek keveset tesznek ennek érdekében. Márpedig történelmi tanulságunk, hogy az egész néf és azok képviselőinek bevonásával sokra nem juthatunk. A politikai biztonságot, a félelem nélküli életet csak ilyen politikai gyakorlat biztosíthatja, csak ilyen politika teremthet egy egész népre menő bizalmat a szocialista építés perspektívája iránt. Csak a kényelmesek juthatnak olyan álláspontra, hogy a mi körülményeink között homogén módon képzeljék el a politikai életet és a szervek összetételét. — Véleménykülönbségek vannak és sokáig lesznek, azonban ki vitathatia — a ténylegesen ellenséges szándékot kivéve —, hogy a marxista állásponttal vitatkozók, egyet nem értők nem hajlandók velünk egysorban menetelni a nép jóléte, boldogulása felé. Ennek nem látása enyhén szólva: politikai rövidlátás. A felvetett néhánv gondolat mindenki lelkében ég. A karácsonyi napok nyugalma nemcsak a békességre, szere- tetre, az emberi melegségre ad érvényesülési alkalmat, hanem a jobb napokat, esztendőket ígérő kívánságok kifejezésére is. Mi bízunk a kormány azon eltökéltségében hogy ütemesen továbbfolyik életünk demokratizálása és a2 utóbbi idők új hajtásainak melengető ápolása. Éppen ezért karácsonyi jókívánságul is ezt a legtöbbet ajánljuk megyénk minden becsületes dolgozójának. Weither Dániel Keltés ünnepi szám Mi újság a külpolitikában? (Hírek. íudóti(átok) (11. oldal)-•s#******»********#**' Dallos Fereac nyilatkozata : „Sorra meg hell valósítanunk a demokratikus eszméket“ (3. oldal) ,«»»♦»»**•****♦«+* Patai Béla munkát- tanáctclnök cikke; A béke ünnepén, az új esztendő előtt (3. oldal) „ ... Ügy hallottuk megszülette!, szegények királya lettel“ Knráctonyt néptxoká- tok IHitkén i «SSMSM***** (Kgét» oldalút állítat) (4. oldal) Köszöni!! a síuiikaslsBácsokat ittxe(5, oldal) Nevessünk egy kicsit! (Vidám történetek, viccek) (6, oldal) Zsédely Gyula r. k. lelkész : Amiről a betlehemi jászol beszél (7, oldal) háztartás, divat (Receptek, háztartási tanácsok, divatképek) (8, oldal) Séta Kecskemét zenevilágáhan (EgétM oldalát öttxe- állítát) (9, oldal) Autóbusz különjáratokat állítottak be a karácsonyi csúcsíorgalom lebonyolítására A MAVAUT több különjáratot indított és a menetrendszerű járatokat is több különkocsival megerősítette az ünnepek előtti csúcsforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. Budapestről például a szegedi és a makói járat is két-két kocsival közlekedett szombaton. Ezenkívül külön járatot indítottak Kecskemét és Budapest között is. A megerősített járatokat pél . dázta, hogy szombaton negyed | tízkor egyszerre hat darab Ika-f rus 55-ös parkolt a nagytemplom? előtti buszmegállónál, „Irodalom* a nyugati sajtóban: Az orcüideás ügy (10. oldal) **«1
