Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-14 / 38. szám

PETŐFI NÉPE POLITIKAI NAPILAP I, ÉVFOLYAM, 38. SZÁM Ara SO fillér 1956. DECEMBER 14. PÉNTEK Építő munkát, pozitív programot! T éiefoubetyárok Két napja ismét tüntetések, zavarták meg Kecskemét már erősen a konszolidálás felé ha­ladó nyugalmát, Fegyverzajtól voltak hangosak az utcák. Erő­södő karhatalmunk erélyes fel­lépése azonban megakadályozta, hogy az anarchia ismét felüsse a fejét és hatalmába kerítse a békés élet medreit, az éledező munka ütőereit. És ami nem si­került az utcán — a rendzava­rás, a pánikkeltés — nem jutha­tott uralomra tartósan a lel­kekben sem. Egyre többen felismerik, egy­re többen tapasztalhatták a tün­tetők soraiban az ellenforrada­lom meghátrálásra kényszerült erőinek jelenlétét és anarchiára buzdító szándékát. És ez a fel­ismerés együtt jár azzal az ag­godalommal, hazafias meggon­dolással, hogy így, ilyen módon nem lehet az életet normális medrébe terelni. Nem lehet az alapja, a mozgatója a belső meg­nyugvásnak a sztrájk, a lövöldö­zés, a cél nélküli tüntetés. És ami különösen fájó, a legelné- zőbb gondolkodás sem tarthatja becsületes szándékúnak az olyan bujtogatót, aki legdrágább kin­csünket, serdülő gyermekeinket viszi ki az utcára ködös célok, zavaros jelszavak zászlajával. Mit is emlegetnek ezek a jel­szavak? Először is abban a szín­ben igyekeznek magukat feltün­tetni, hogy a munkásosztály ér­dekeit képviselik, az ő akaratát hangoztatják. Azt suttogják, hogy a törvénytelenül alakult központi munkástanács után a kormány megsemmisíti majd a munkásönigazgatás forradalmi vívmányként született törvényes szerveit az üzemekben. Pedig Kádár János, a forradalmi mun­kás—paraszt kormány elnöke a pesterzsébeti munkástanácsok küldöttei előtt világosan és fél­reérthetetlenül leszögezte, hogy a kormány egyik legfőbb szán­déka erősíteni az üzemi munkás- tanácsokat, erősíteni a munkás- tanácsokban mindazokat a törek­véseket, melyek a munkát akar­ják, amelyek a gazdasági nehéz­ségekből való kibontakozás útját keresik. Kádár János közölte, hogy gazdasági szakemberek számítása szerint egy napi sztrájk 300 millió forint veszte­séget jelent a népgazdaságnak. Egy napi munka, ha a dolgozó­kat semmi nem zavarja, ugyan­ennyi pótolhatatlan értéket ter­mel. A kormány komolyan gondol­ja a munkástanácsok támogatá­sát és számít segítségükre, ja­vaslataikra. Az ő aktív részvé­telükkel akarja kidolgozni, ho­gyan működjenek az iparágan­ként szervezendő munkástaná­csok, vagy kamarák és milyen célkitűzések megvalósításáért szálljon síkra a termelők orszá­gos tanácsa. A kecskeméti mun­kástanácsok világosan és hatá­rozottan amellett voltak és amellett vannak ma is, hogy a munka megindítása és folytatása ma a legfontosabb. Azt kívánják, hogy szálljon szembe minden becsületes dolgozó az ellenforra­dalmi uszítókkal, a rémhírek terjesztőivel, akik zavart, fejet­lenséget és munkátlanságot akarnak, ki akarják csavarni a dolgozók kezéből a forradalom vívmányainak fegyverét, a kon­szolidációt kívánó nép milliók vezetésének kormányrúdját. A helyzet ma kétségtelenül feléggé feszült. Hathetes időszak tatán most, amikor a demokrá­ciát akaró forradalmi erők egy­re jelentősebb pozíciókat nyer­nek Kecskeméten is, megyeszer- te is, sok becsületes szándékú ember is amellett van, hogy az erélyesebb eszközök, a rendbon­tók elleni határozott fellépés he­lyes és mindenképpen indokolt volt. Ez az erélyes szembeszegü­lés az anarchia híveivel azonban semmiképpen nem vezethet r— mint ahogy egyesek gondolják — valamiféle rákosista restaurá­cióra. A határozottság és a rend védelmének becsületes szándéka párosul mind a kormány, mind a dolgozók részéről a kibontako­zás helyes útjainak keresésével. A helyes út megtalálása azon­ban szorosan összefügg azzal az óhajjal is, hogy a kormány, mi­után rendet teremtett, konkrét és világos programot, pozitív cél­kitűzésekből álló tervezetet bo­csásson a dolgozók elé. Ezt a programot Kádár János a pest- erzsébetiekkel való beszélgetés során meg is ígérte. Meg vannak ugyan már a kormány első ösz- szefoglaló programpontj ai, az új helyzetről fakadó elképzelései, de az átfogó programot úgy kell elkészíteni, hogy minden dolgozó réteg messzemenő érdekeltségét vegye figyelembe kormányunk. Ügy kell aprópénzre váltani az elveket, hogy mindenki világo­san lássa hol, milyen keretek között léphet a munka, az építés csatasorába, milyen célók eléré­séhez viszi közelebb az országot napi munkájának becsületes el­végzésével. A józan többség nem máról holnapra gondolja megvalósítha­tónak ezeket a célkitűzéseket, szeretne messzebbre is látni; konkrét tennivalói mellett az or­szágépítés távolabbi láthatárát is ismerni akarja. Világos, hogy ez a távolabbi láthatár a szocializ­mus építésének láthatára. Két év telt el azóta, hogy az első öt­éves tervet befejeztük. Az új öt­éves terv kidolgozása azonban éppen a népelnyomó Rákosi- klikk bűneként nem rajzolódha­tott ki a dolgozók előtt, bár mil­lió és millió helyes javaslat, egy egész ország építő és tiszta szán­déka ott feküdt ennek a klikk­nek az asztalán. De hát akkor minden fontosabb volt ennek a gyalázatos csoportnak, mint a nép véleménye. A kormány által nyújtott biz­tosítékok a program pozitív vol­tára vonatkozólag nemcsak Ká­dár János szavaiból derülnek ki. Kiderülnek azokból az intézke­désekből is, melyek eddig nap­világot láttak. A napokban je­lent meg a kormányrendelet a magániparosok és magánkeres­kedők által foglalkoztatott alkal­mazottak után járó jövedelem- adó megszüntetéséről. Megszün­tette a munkás—paraszt kor­mány a mezőgazdaságfejlesztési járulék szégyenteljes í'endszerét is. Súlyos milliárdokkal növelte a parasztság jövedelmét a be­gyűjtés kényszerének feloldásá­val, és így lehetne sorolni to­vább a gazdasági erőnktől füg­gő szerény fizetésemelésről szóló rendeletet, vagy éppen a mun­kástanácsok rendszerét törvény­erőre emelő kormányhatározatot. A szocializmus útjának távla­tai így bontakoznak és amilyen mértékben háttérbe vonulnak, megsemmisülnek az anarchia ködalakjai, olyan mértékben válnak megfoghatóvá, ösztönző erővé a munka, rend határozott célkitűzései, mindennapi tettei. (2, oldal) fc*i * tÉa ^ nTTTT?TTTt Tudósítás Fokiőröl Fegyveres banda támadása a Városföldi Állami Gazdaság igazgatója eilen Statáriáiis bíróság ítélkczi k felettük (3. oldal) j <VculÚIL beszélgetés (Elbeszélés) (3. oldal) Gocsál legyőzte Pápait (Sport tudósítás) (4. oldal) Még minden kecskeméti em­lékszik arra az első tüntetésre, ; amely három nappal ezelőtt • megzavarta a város nyugalmát. : Ott volt a tüntető csoportban ifj. : Góbor Ferenc, Kecskemét, Szé­• chenyi tér 20. szám alatti lakos, : aki amint a későbbiekből kide­rült, fegyvert rejtegetett és ezt a fegyvert könnyen tragikussá j válható körülmények között I használta is a tüntetést követő í éjszakán. I Góbor a tüntetés hangulatától • felzaklatva érkezett haza Város­Éjszaka őrölnek, nappal cserélnek és szállítanak a Kalocsai Margit-maloMban Mint egy vár terpeszkedik el a Vajas-csatorna tőszomszédsá­gában a Kalocsai Margit-malom hatalmas épülettömbje. Előtte 15—20 kocsi álldogál, többé- kevésbé zsákokkal megrakva, Parasztemberek ülnek a kocsi­kon, gabonát hoztak, lisztre akarják cserélni. Nem zakatolnak a gépek Az őrlőgépek csendesen szu­nyókálnak, Gazdáik odahaza úgyszintén. Nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert nincs áram. Csupán a lisztkiadóknál van sürgés-forgás. Vajda Pisla bácsi a szokott egykedvűséggel helyezi a mázsára a gabonával, majd ké­sőbb a liszttel telt zsákot. El­végzi a szükséges papírmunkát, aztán, ba idő engedi, szóbaele- gyedik a gazdákkal. Társa, Ká- konyi István a darálásnál szor­goskodik. 40—50—100 mázsa bú­zát cserélnek be 24 óra alatt lisztre. így telik el a napjuk. Mire beesteledik, ők is haza­mennek, Kigyullad a villany A késő esti órákban újra kez­dődik az élet, de ez már lükte­tőbb, élénkebb. Kigyulladnak a villanyok, felbúgnak az őrlőgé­pek, s Nagy Lajos főmolnár irá­nyításával az apró búzaszemecs- kékből liszt lesz. Hajnali 6 óra­kor végez az éjszakai műszak. Három vagon liszt kerül a rak­tárba. A fárás szükségletének több, mint kétszerese. Egyéb­ként sincs hiány kenyérlisztből. A készlet másfél hónapra ele­gendő, de többszáz vagon búza a silókamrákban megtalálható. Jogos, vagy nem? Nem! Előadódik később is ilyen válasz, ha olyan követelés járja a dolgozók között, amely törvényellenes. Nézzük csak, mi­ről van szó? A dolgozók novem­ber 1-től 10-ig dupla fizetést kí­vánnak. A rendelet viszont nem ad erre lehetőséget. Az Egyesü­lés mégis méltányolja a dolgo­zók fáradozását. Éppen ezért 400 forint jutalomban részesíti azo­kat, akik ezidőben is munkál­kodtak. Megnyugodva hagytuk el a malom nagy épületét. Megnyu­godtunk, mert jóérzéssel vettük tudomásul azt, hogy a régi szo­káshoz híven, minden család a karácsonyi ünnepek alkalmából elláthatja magát mákos-diós beiglivel. Liszt biztosan lesz hozzá. A PeFőfi Népe levelesládájából Mi is boldog karácsonyt akarunk a budapesti gyermekeknek Jászszentlászlóról kaptuk az alábbi levelet: — A Petőfi Népe egyik szá­mában olvastuk a Hazafias Nép­front megyei nőtanácsának és Kecskéméi város szülői munka- közösségének felhívását Bács megye asszonyaihoz, édesanyái­hoz. A felhívással egyetértünk, elfogadjuk és a gyűjtést Jász- szentlászlón is megindítjuk. A jászszentlászlói Hazafias Népfront, a Pedagógusok Szabad Szakszervezete és a községi ta­nács a tanulóifjúság a Hazafias Népfront tagságával és a tanács­tagsággal karöltve nagyarányú gyűjtési akciót indít, — bevon­va a tanyai iskolák ifjúságát is a budapesti Vili. kerületi napközi otthonok, óvodák és diákotthonok részére. Mi együtt- érzünk a budapesti lakás nélkül maradt családokkal. Ezúton, te­szünk ígéretet a leihívás útjára elindított szerveknek, hogy igye­kezünk nekik minél boldogabb és örömteljesebb karácsonyi ün­nepeket szerezni. Résháti János, Hazafias Népfront elnöke, Papp Ádám, községi tanács elnöke, Kurucz István, Pedagógus Szakszerv. ein. földre a szüleihez, ahol elhatá­rozta, hogy leszámol a Város­földi Állami Gazdaság igazgató­jával, Csík Antallal. Sietve át­ment a közeli egyik titkos bor- mérő helyre, hogy táx-sakat to­borozzon, bandát szervezzen ter­vének végrehajtására. Rövidesen meg is egyezett hét, hasonló gon­dolkodású emberrel és miután egy kevés borra\is megöntözték a torkukat — bátorításul — elin­dultak Csik Antal állami gazda­sági igazgató lakása felé. Azzal az ürüggyel hatoltak be a lakásba, bogy a kecskeméti rendőrségtől jöttek és elrejtett fegyverek után kutatnak. Csik Antal gyanút fogott és igyekezett bezárni Góbor és tár­sai előtt az ajtót. Az események ezután gyorsan peregtek. Góbor többször belőtt az ajtón, majd az előszobán kei'esztül behatolt az igazgató konyhájába, ahol an­nak beteg anyósa is feküdt. Tár­sai közben bezúzták a lakás ab­lakait, hogy könnyebben men­jen az igazgató megfélemlítése és kivégzése. Góbor lövései sze­rencsére nem találtak, fegyvere többször csütörtököt is mondott, de a lakásba hatolva minősíthe­tetlen kifejezésekkel szidalmazta a köztiszteletben álló igazgatót, fegyverét rászegezve kivégzéssé! fenyegette. Jelen volt az esemé­nyeknél a Csik Antalnál vendé­geskedő községi orvos is. Neid is jutott a fenyegetőzésekből. A feldúlt lakásban lejátszódó zajos események felébresztették a közelben lakó állami gazdasági dolgozókat, akik az igazgató megmentésére siettek. Rájuk is pisztolyt fogott a lövöldöző ban­davezér, akit közben megzavar­tak a nem várt fejlemények és Csik Antal családjának fellépé­se, ezért jobbnak látta elmene­külni társaival együtt az amúgy- is meleg helyzetből; A kecskeméti rendőrkapitány­ság R.-csoportja még azon az éjszakán, az állami gazdasági dolgozók telefonhívására kiszállt a helyszínre és ifj. Góbor Fe­rencet, Dinnyés Istvánt és Fe­kete Benjámin kecskeméti la­kost, valamint a nyolctagú ban­da többi tagját rövid nyomozás után elfogta. A kihallgatáson derült ki, hogy ifj. Góbor Ferenc többszö­rösen büntetett előéletű, rovott- múltú egyén. Az események azon az éjszakán játszódtak le, ami­kor már érvényben volt a kor­mányzat statáriális eljárást el­rendelő határozata, így a garáz­dálkodásra és tervezett ember­ölésre szervezkedett banda fe­lett az eljárást statáriális úton folytatja le a katonai ügyészség. Jusson só és petróleum a falura is! Mészáros Benedek kunfehértói lakos panaszos levelet küldött} — Jánoshalmán, Kunfehértón és Kiskunhalason nem lehet kapni egy deka sót sem és 3—4 napig kell utánajárni, amíg egy félliter petróleumhoz jutunk. Én termelőszövetkezeti tag vagyok, egész héten dolgozok, nem mehetek el naponta sorbaállni. Lás­sák el tehát áruval ne csak a városi, de a falusi és tanyai bolto­kat isi

Next

/
Thumbnails
Contents