Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-13 / 37. szám

Kiskunhalasi problémák a megoldás útján [December 12-től január 11-ig I 38 vagon szén Nemrég tettük közzé a Petőfi Népében azt a levelet, amelyet Kiskunhalas város dolgozói küld­tek a pécsi bányászoknak. Ebben a levélben 30 000 ember kérte bányásztestvéreit: segítsék őket abban, hogy közlekedhessenek a vonatok, hogy megindulhasson az életet adó munka, hogy a vá­ros lakói meleg otthonban tér­hessenek nyugovóra és a kórhá­zak gyógyító munkáját sem ve­szélyeztesse az egyre hidegebb tél. A bányászok akkor ígéretet tettek, hogy Kiskunhalas város lakosságát támogatni fogják. Mint értesültünk, a bányászok ígérete nem maradt csupán adott szó, mert a napokban 300 tonna szenet küldtek a város dolgozói­nak. Raktár volt, parasztok otthona lesz Régi sérelme a halasi gazdák­nak, hogy nincs eg>\ közös ott­honuk, ahol megbeszélhetnék sajátos gondjaikat, ügyes-bajos dolgaikat. A volt 48-as köri ugyanis hosszabb idő óta raktár­nak utalták ki a felsőbb szer­vek. A városi tanács nemrég méltányolva a város paraszti la­kosságának kérelmét, utasítást adott a volt 48-as kör épületé­nek kiürítésére. Ennek megtör­ténte után az épületet a halasi dolgozó parasztok rendelkezésére bocsátja. Még négyszáz méter Már írtunk arról, hogy Hala­son megkezdték annak a mély­fúrótól kútnak a munkálatait, melynek befejeztével, számítá­sok szerint, 1200 méter mélység­ből melegvíz várható. Ez a mun­ka azonban a közelmúltban 800 méteres fúrási mélységnél abba­maradt. A Ceglédi Mélyfúró Vállalat most Kiskunhalas dol­gozóinak örömére újból meg­kezdi a kút fúrását, melyből még 400 méter hiányzik ahhoz, hogy a melegvíz felszínre tör­jön. Nyolcszáz hold mentesül a belvíz alól Kevés városnak okozott annyi kárt és bosszúságot a belvíz, mint éppen Kiskunhalasnak. A városi tanács végrehajtó bizott­sága ezért határozta el, hogy tcibb száz katasztrális hold ka­lászos megvédése érdekében megkezdi egy kisebb (Gáspár— Kozma) bekötő csatorna építé­sét. A vízlevezető elkészítésénél 0000 köbméter földet kell meg­mozgatni. A csatorna földmun­kálatainak elvégzésére a város­ban nagyszámú dolgozó paraszt jelentkezett. Ha a tervezett csatornaszakasz elkészül, akkor a tanács számí­tása szerint mintegy 800 kataszt­rális hold szántóterület mente­sül a belvíz alól. Megoldották a folyamatos áramszolgáltatást A Kiskunhalasi Motor- és Gép­javító Vállalat eddig Bajáról kapta az üzemeltetéshez szüksé­ges áramot. Most, hogy a szén­hiány miatt erősen korlátozták az energiafogyasztást, az üzem-" ben felborult a munka folyama­tossága. A vállalat vezetősége es mun­kástanácsa azonban nem nyugo­dott meg ebben. Keresték és meg is találták a munka biztosí­tásának lehetőségét. Megállapo­dást kötöttek a Kiskunhalasi Ba­romfikeltető Állomással, mely­nek 24 lóerős agregátora annyi áramot tud termelni, ami ebben az átmeneti időben elegendő az egész üzem, de különösen a he­gesztő részleg üzemeltetéséhez. ISKOLAI SZÜNET Tekintettel a tiizelőellátás ne­hézségeire, a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a szokásos téli iskolai szünetet december 12-íől 1957. évi január hó 11-ig a me­gye területén lévő valamennyi általános-, közép- és szakiskolá­ban elrendeli. A fennálló rendelkezés értel­mében tájékoztatásul közöljön, hogy az ipari, kereskedelmi és> kisipari tanulóknak 6 munkanap téli szünet jár. Ezt az időt nem kell a munkahelyeken ledolgoz­niuk, ellenben a többi napokon kötelesek munkahelyükön jelen lenni és a rájuk bízott munkát elvégezni. Tavasszal és nyáron is szökséglink lesz zsírra A Lakiteleki Földművesszövetkezef gondol a jövőre Már régen kialakult gyakorlat az, hogy a legtöbb családnál ilyenkor, decemberben vágják le a sertéseket. Aki pedig nem hizlalt, az vásárlás útján igyekszik biztosítani a téli szükségle­tét. De sokan kérdezik: mi lesz tavasszal és nyáron? Bizony, ha nem gondolunk a jövőre, nem lesz elég zsír és hús az üzle­tekben. A helyi földművesszövetkezetek — ott, ahol erre lehetőség van — igen sokat tehetnek azért, hogy a hús- és zsírellátást későbbre is biztosítsák. Néhány földművesszövetkezetnél már van ilyen kezdeményezés. A Lakiteleki Földművesszövetkezet a közelmúltban nagyobb mennyiségű hízott baromfit vett át a dolgozó parasztoktól és azt Pesten értékesítette. De nemcsak ennyit tesznek. Már megkezdték az eladásra szánt hízott serté­sek átvételét és tartósítását. Több süldő hízóbaállítását is terv­bevették azért, hogy tavasszal és nyáron elegendő zsír és íriss hús álljon a fogyasztók rendelkezésére. Ehhez a felettes szer­vektől is segítséget kérnek. O-OOO-Q-C-O-OOOOOOO-O-O-o-o-o-oo o-o-oo oo Sürgős intéskedést végre a hízott sertések átvételéről! A kecskeméti munkástanácsok a munka folytatása mellet! üontöttek Elenoediietetlen egy olyan karzataiéin, amelytől az ellenforradaimáreknak inukba száll, a becsületes embereknek pedig megjön a bátorsága A keceli termelők nevében Szőke János írta az alábbiakat: — Kecel termelői közül igen sokan aggódva kérdezik, hogy mi lesz a sorsuk a hizlalt ser­téseknek? A termelők nagyrésze szerződést kötött, ezenkívül igen Jelentés néhány mezőgazdasági kérdésről réből pedig 4 vagon az elcsé-j pelt mennyiség. A somkóró na-j gyobb részét begyűjtötték. f Januárban kezdik meg j a tavaszi vetó'magigényeli! összeírását A Megyei Mezőgazdaságig Igazgatóság becslése szerint a tavaszi vetésekhez szükséges vetőmag nagyobb része a ter­melőknél rendelkezésre áll. Hiá­nyokkal kell számolni a ter­melőszövetkezetekben, — mert több helyen a vetőmagot is szét­osztották. Szükség lesz a tava­szi vetőmagakció során 2000 mázsa tavaszi búzára, 1500 má­zsa tavaszi árpára, 800 mázsái zabra, 0000 mázsa hibridkuko-j ricára, és az ősszel leszállított 60 vagonon felül még mintegy 150 vagon vetőburgonyára. A megyében a tavaszi vetőmagigé­nyek összeírását január első napjaiban kezdik meg. ♦ 200 vagonnal , ? több gyümölcs termett, mint tavaly Megyénkben az idei gyümölcs- termés meghaladta a 4000 va­gont. Ez 200 vagonnal több mint az elmúlt évben. Bár kaj­szibarackból és almából kiesés volt, de ezt a szilva pótolta. Az ősz folyamán az egyéni gazdák mintegy 200 holdnak megfelelő új gyümölcsöst tele­pítettek. A termelőszövetkeze­tek korábban 743 hold telepítés­re kértek engedélyt. A telepíté­sek elősegítése érdekében 1957. tavaszára kibővítik a gyümölcs- falei-akatokat, mintegy 15 köz-: ség területére. Megyei viszony latban mintegy 10 millió kétéves: gyökeres szőlővessző áll a ter­melők rendelkezésére, amely» 2000 hold betelepítésére elegen­dő. ej trágyázásra szorulnak az őszi vetések A kenyérgabonavetés a szo­kottnál általában később fejező­dött be. Ezért a vetések fejlő­désben is visszamaradtak. A becslések szerint az összes el­vetett kenyérgabonából 27 szá­zalék jó, 36 százalék közepes és 37 százalék gyenge állapotban van. A gyengének minősített területekből mintegy 20—22 százalék még nem kelt ki. Az őszi vetések jelenlegi állapota feltétlenül szükségessé teszi a nagyobb arányú tavaszi fej trá­gyázást 2500 hold cukorrépa termése vár még elszállításra A betakarítás a cukorrépa kivételével egész megyénkben befejeződött. Szedetlen még mintegy 100—120 hold cukorré­pa, amelynek nagyrésze terme­lőszövetkezeteknél van. A me­gye területén még mintegy 2500 holdnyi terület cukorrépa ter­mése vár ' elszállításra. Ezt a répamennyiséget nagyobb részt vasútállomásokon tárolják. El­szállításáról sürgősen gondos­kodni kell, mert ki van téve a fagyveszélynek. Háromszor annyi somkórómagot csépeltünk, mint tavaly Homokos területeink zöldtrá­gyával való feljavítása, vala­mint külkereskedelmünk igen becsessé teszi a somkórómagot. Ebben az évben megyénkben mintegy 70 vagonnal csépeltünk ebből az értékes aprómagból. Ez a mennyiség háromszorosát te­szi az előző évekének. Lucerna- magból körülbelül 15. vöröshe­sokan vannak, akik a volt be­adási kötelezettség teljesítésére hizlaltak. Mindezeket értékesí­teni szeretnék. A község terü­letéről egy héten 30 darab ser­tést szállítanak, de mád volna 80—100 darab elszállítására is. A sertések egyrésze nem eszik, j másutt nincs nekik takarmány, i A szerződés ideje lejárt, a hízó ! megfelelő súlyban van, szállítás ' viszont nincs. A termelő nem tehet egyebet, mint levágja az állatot, ezzel azonban nincs biz­tosítva a rászorultak zsír- és húsellátása. A lakosság kérése, hogy a megyei tanács és minden olyan szerv, amely intézkedésre jogo­sult, sürgősen intézkedjék a ser­tések átvétele ügyében. Ha a Budapesti Vágóhíd Vállalat nem képes feldolgozni a sertéseket, állítsák üzembe a indéki vágó­hidakat. Készítsenek zsírt, pá­colt sonkát, sózott szalonnát, kolbászt és szalámit, amelyek később is biztosítják a lakosság élelmét. A falusi termelők megtelték kötelességüket, azonban aggód­va gondolnak arra, hogy a nagy fáradsággal és költséggel meg- hízlalt sertések leromlanak. ■— Gondolunk arra is, hogy később az ipar- és bányavidéki lakos­ság zsírellátása hiányos lesz, mert a nyári hónapokban a fa­lun nem lesz hízott sertés. Szerdán délelőtt megbeszélést tartottak a kecskeméti nagyüze­mek munkástanácselnökei és igazgatói Dallos Ferenccel, a me­gyei tanács elnökével. Határoza­tukat lapunk első oldalán közöl­jük. Az értekezleten a keddi és szerdal események értékelésén túl, melyeket elítéltek, az ellen­forradalmi megnyilvánulásokról, a munkástanácsok helyzetéről és a szilái'd közbiztonság megte­remtéséről esett a legtöbb szó. A jelenlévő munkástanácsel­nökök kijelentették, hogy az ál­taluk képviselt üzemek munkás­tanácsai nem a 48 órás sztrájk, hanem a munka folytatása mel­lett döntöttek. Ennek Nőtlenére különböző rémhíreket terjesztet­tek el az üzemekben és nem egy helyen esetleges atrocitásokat helyeztek kilátásba a dolgozni akaróknak. Mindez oda vezetett, hogy a déli órákban a kecske­méti munkások legnagyobb ré­sze elhagyta munkahelyét, illet­ve az üzem területét. Erdélyi Károly, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár igaz­gatója elmondotta, hogy szélső­séges felforgató elemek megfe­nyegették a gyár fűtőit, ha azok dolgozni mernek. A gépállomás küldöttei hasonlóképp nyilatkoz­tak. Vontatóikat megfenyegették, hogy felborítják őket, ha nem térnek vissza a gépállomásra. Több jelenlévő, így Bíró Sándor, a Lakatosipari Vállalat munkás- tanácsának elnöke arról számolt be. hogy nagyhangú és ittas ke­rékpárosok leállítgatták az autó­kat, mondván, hogy vagy visz- szamennek a garázsba, vagy íel- forclítják őket. A Gépgyár munkástanácsának elnöke kijelentette, hogy bizo­nyos személyek, akiknek állás­foglalása sem a munkástaná­csokkal, sem a kormánnyal nem azonosítható, mar nem egy kí­sérletet tettek arra, hogy a dol­gozókat szembeállítsák a mun­kástanácsok vezetőivel, hogy azokat tegyék felelőssé a jelen­legi tarthatatlan helyzetért. A jelenlévők a felsorolt esetek alapján követelték, hogy a kor­mány helyi szervei foganatosít­sanak komoly intézkedéseket, mert ha ez az állapot így ma­rad, az esetben ők nem hajlan­dók tovább vállalni a felelőssé­get — lemondanak tisztségükről. A megbeszélésen ezután a köz- biztonságról szólva általános voll az igazgatóknak és munkásta­nácselnököknek az a véleménye, miszerint nem tűrhető, hogy Kecskemét város lakosságának nagyrésze állandó idegfeszültség­ben, rettegésben éljen és szen­vedjen a közrend bizonytalansá­gától. Hangsúlyozták, hogy na­gyon határozott fellépésre var. szükség a karhatalom részéről, hiszen amíg a dolgozók külön­böző megfélemlítéseknek, esetle­ges atrocitásoknak vannak kité­ve, addig nem beszélhetünk e rendszeres munka megindításá­ról. Hogy ez ne így legyen, ah­hoz elengedhetetlen egy olyan karhatalom, amelytől az izgá­gáknak, ellenforradalmároknak inukba száll, a becsületes embe­reknek pedig megjön a bátor­sága. A tanácskozás részvevői vége­zetül egységes nyilatkozatban ítélték el azokat az ellenforra­dalmi és felforgató elemeket, akik még több keserűséget akar­nak okozni az elmúlt másfél hó­napnál népünknek rémhíreikké] és zavartkeltő megnyilvánulá­saikkal. Nem volt villany, kézzel dagasztottak Nem is gondolsz arra, amikor beleharapsz a ropogósra sült, barnahéjú buciba, hogy mennyi munkába, mennyi fáradtságba kerül az. Amikor a kiflit eltöröd, s látod hófehér belét, nem tudod megítélni, hogy milyen hőstettet hajtottak végre azok, akik ezt reggelre bedagasztották, kiszag­gatták neked. Péntekről szombatra virradó éjjel történt az eset. A Kalocsai Sütőipari Vállalat új sütődéjé­Teljesül az alsóereki szülők kérése Az alsóereki dolgozó parasztok egy kis csoportja kedden felkereste Kalocsán a járási tanács oktatási osztályát egy fon­tos kéréssel. Az elmúlt években megszervezték ezen a vidéken is a szakosított körzeti iskolát, amelybe a környékbeli felsőosztályos tanulók jártak, hogy megfelelő szakrendszerű oktatásban része­sülhessenek. Ezzel szorosan összefüggött az a terv is, hogy a távolabbról gyalogosan iskolába járó felsőosztályosoknak autó­buszjáratot rendszeresítenek. Ez a terv azonban nem valósult meg. Az alsóerekiek most azt kérték a járási tanács oktatási osz­tályától, állítsa vissza a régebbi rendszert. Szeretnék, ha gyer­mekeik ismét a szállási iskolába járnának. Jelenleg ugyan csak az alsó tagozatok oktatását biztosítja az ott élő egyetlen tanító, de ha a helybeli felső tagozatosok is kapnának egy nevelőt, nem kellene a gyermekeknek esőben, sárban kilométereket gya­logolniuk az iskoláig, kevesebb lenne a hiányzó is. A járási oktatási osztály vezetője megértéssel fogadta az alsóereki szülők kérését és intézkedik második tanerő beáliílá- 4 sáról az alsóereki iskolában. A szállási dolgozó parasztok egyéb- * ként megígérték, hogy gondoskodnak az odahelyezendő pedagó­gus számára lakásról és biztosítják me elei elő élelmiszerellátá­sát is. ben az éjszakai műszak munká­hoz látott. De alig kezdtek hozzá a liszt kiszitálásához, megszűnt az áramszolgáltatás. A két nagy helyiséget egy-egy petróleum­lámpa világította meg. Nagy La­jos, a brigád vezetője is, aki s munkástanács tagja szinte gon­dolkodás nélkül fordult a töb­biek felé. — Gyerekek, holnapra kell .í sütemény. Sütnünk kell! — Igen, de hogyan? — kér­dezték többen is. — Se viz, se áram. Nagy bácsi nem sokáig gon­dolkozott. — Vizet hordunk fel­váltva és kézzel dagasztunk; Maszek korunkban nem volt da­gasztógép — mondta az öreg. S elkezdődött a nagy munka. Két férfi és két nő szakadatlanul hordta a vizet, dagasztotta a tésztát. És reggelre a rendes idő­ben kész volt a hét és fél mázsa péksütemény. Megtehették volna azt is, hogy nincs áram, nem dolgoznak. De tudták, érezték, hogy a város, s járás enni akar. Arra gondoltak, amikor a nehéz tésztát: dagasz­tották. a vizet hordták: sok gyer­mek, munkás, paraszt akar zsem­lyét, kiflit, bucit enni. Ezért dol­goztak éjszaka minden erejüket megfeszítve Keller Mihály, Stei­ner József, Sztankó Jánosné. Cselik Károlyné, a péküzem dol­gozói. ! (gém)

Next

/
Thumbnails
Contents