Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-09 / 34. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának határozata

(Folytatás az 1. oldalról)

másolásával, a szovjet—magyar barátság helytelen értelmezésével, a nemzeti érdekek háttérbe szorításával, haladó hagyományaink és nemzeti értékeink lebecsülésével és semmibevevésével súlyosan megsértették a magyar nép nemzeti és hazafias érméseit.

A Rákosi—Gcrö-klikk antile- ninista, a kommunista párttól idegen vezetési módszereivel szakadást idézett elő a párt vezetősége és tagsága, a párt és a munkásosztály, a munkásosztály és szövetségese, a parasztság, valamint a párt és értelmiségi dolgozók között. Aláásták és gyengítették a párt tekintélyét.

Ez a vezető klikk képtelen volt arra, hogy súlyos hibáit és bűneit beismerje és kijavítsa. Magatartásán lényegében a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusa után sem változtatott, annak útmutatásait figyelmen kívül hagyta. Hatalmi állásához még akkor is görcsösen ragaszkodott, amikor — főleg 1956 március elejétől kezdve — már szemben állt vele a Központi Vezetőség jelentős része, a pártfunkcionáriusok többsége, úgyszólván az egész párttagság és lényegében már egy elszigetelt klikk helyzetében volt. A párt- egységre hivatkozva minden jogos kritikát frakciózásnak minősítve, akadályozták a kérdések pártszerű és demokratikus kijavítását.

A régi pártvezetés szektás politikája széles, demokratikus ellenzéki mozgalmat hozott létre az 1953 nyarát követő időben elsősorban a pártban, majd a kommunisták legjobbjainak vezetésével a dolgozók tömegeiben.

A súlyos hibák következtében mélyen elkeseredett kommunisták és pártonkí- viili demokratikus tömegek e hibák kijavításáért harcoltak, de hűek maradtak a kommunizmus eszméihez, a szocialista társadalmi rendhez, a Magyar Népköztársasághoz.

A szocializmushoz hű, széles, demokratikus tömegmozgalom részvevői ennek félreérthetetlenül hangot adtak az októberi események előtt, az októberi események alatt és azok után is.

*> Az októberi események "'• keletkezésében és azok

tragikus fordulatában Súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő púrtellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául. A pártellenzék e csoportjának tevékenysége pozitívnak tekinthető mindaddig, amíg harcuk — az egész pártellenzékkel együtt — a Rákosi—Gerő-klikk politikája ellen irányult. 1956 tavaszán azonban tevékenységükben olyan fordulat következett be, amely fellépésük jellegét alapvetően megváltoztatta. A kritikát — helytelenül — a párton kívülre, az utcára vitték ki, amelybe a reakciós elemek is bekapcsolódok. Ilyenformán ez a kritika el- lorzult, s többé már nem a Rákosi—-Gerő-klikk pozícióit fenyegette, hanem a párt még meglevő tekintélyét rombolta, a munkásosztály, a magyar népi demokratikus rend pozícióit és alapjait támadta.

A púrtellenzéknek ez a csoportja, meiy a hibák kijavításához pozitív programot nem adott, egyoldalúan csak a pártot támadta, s egyidejűleg a reakciótól nem határolta el magát.

Felbátorította a reakció erőit és jelentős mértékben hozzájárult az ellenforradalom kirobbantásához.

•Î Az októberi események előkészítésében és kirob- oantásában alapvető tényező yolt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom. melynek jelentős

érői működtek illegálisan idehaza, fő erői pedig Nyugat-Né- metországban gyülekeztek és szervezkedtek. A magyar ellen- forradalom célja a kapitalista, földesúri rendszer visszaállítása volt, amelyről az 1945-ben elszenvedett veresége óta egy pillanatra sem mondott le. Ellenkezőleg, azóta állandóan szervezkedett és csak a kedvező alkalomra várt, hogy lecsapjon népi demokratikus rendszerünkre és ellenforradalmi céljait • valóra- váltsa.

/I A magyarországi esemé- nyékben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen. A közelmúltból világszerte ismeretesek a vietnami, koreai, taivani és szue-( zi nemzetközi imperialista provokációk. Ezek a példák azt mutatják, hogy a nemzetközi imperializmus nem mondott le a népek leigázására, és kizsákmányolásának további fenntartására irányuló törekvéseiről, nem mondott le a helyi háborúk és egy új, harmadik világháború kirobbantásának tervéről. A nemzetközi imperialistáknak a magyar eseményekbe való beavatkozását és szerepét az októberi események előkészítésében az a mindenki által ismert tény is bizonyítja, hogy a kezükben levő nyugati rádiók és adóállomások (Amerika Hangja és Szabad Európa) az elmúlt 12 óv alatt egy percig sem szűntek meg a Magyar Népköztársaság

és intézményei ellen uszítani. 1945-ben a földreform ellen, majd a gyárak, bányák és bankok államosítása ellen uszítottak. A legutóbbi három év alatt pedig minden erejüket megfeszítették, hogy a ténylegesen meglevő hibádat mértéktelenül eltúlozva a rendszer elleni uszításra használják fel. Céljuk az volt, hogy a magyar kommunistákat, a demokratikus érzésű tömegeket a szocialista eszme s a népi demokratikus rendszer, a Magyar Népköztársaság ellen fordítsák. A háttérben meghúzódó s onnan irányító nemzetközi imperialista körök bűnös szerepét a magyar események kirobbantásában bizonyítja továbbá az a tény, hogy Nyugat-Németországban ellenforradalmi célokra már évekkel ezelőtt összegyűjtötték a volt horthysta hadseregnek és csendőrségnek a Hitler-fasisztákkal együtt nyugatra menekült maradványait.

Egyenruhákba öltöztették, fegyverrel látták el, katonai kiképzésben részesítették és amerikai dollárokkal fizették őket. Előőrseiket hónapokkal az októberi események előtt növekvő számban küldték Magyarországra, hogy aknamunkát folytassanak népi demokratikus rendszerünk ellen.

Az imperializmusnak Magyar- országon az ellenforradalom nyeregbe segítésével egy új háborús tűzfészek létrehozása volt a célja most már itt — Európa térségében.

II. Az október 23-án kezdődött események

Az országban lejátszódott események helyileg és időrendben — egyes szakaszaiban is — különböznek egymástól.

Az október 23-án Budapesten tüntető fiatalok többségét a Rákosi—Gerő-klikk ! hibái cs vezetési módszerei feletti elkeseredettségében az a szándék vezette, hogy e hibákat megszüntetve, a népi demokratikus rendszer alapjait megerősítve, a szocializmus építésének útján haladjon előre az ország. Ez még határozottabban és szembetűnőbben így volt vidéken, az ott megmozduló tüntető dolgozóknál.

Az októberi események minden részvevője tudja azt is, hogy már a budapesti fegyveres felkelést megelőző órákban — a délutáni diáktüntetésen — megjelentek az olyan, kimondottan ellenforradalmi jelszavak és követelések is, mint: Le a vörös csillagokkal. Ne használd az elvtárs szót, Nem, nem, sohat, s ugyanakkor megkezdődött a vörös zászlók égetése is.

Az ellenforradalom azonban hosszú ideig gondosan álcázta magát a tömegek előtt és csak október 30-a után, a tűzszünet idején lépett fel nyíltan, álarc nélkül. Az az ellenforradalmi erő, amely ekkor kommunistákat és más haladó, munkás, paraszt és értelmiségi dolgozókat mészárolt le az utcán, már a felkelés első óráiban, október 23-a estéjének katonai akcióiban is szervezetten vett részt és tudatosan, saját céljai irányában befolyásolta az eseményeket. — Ugyanezt az erőt képviselték Mindszenty, B. Szabó, Lichtenstein herceg és, a többiek rádióbeszédeikkel. herceg Eszterházy és gróf Takách-Tolvay fellépésükkel nyíltan a kapitalizmus visszaállítására uszítva.

Mindenki előtt világos, hogy azokat a katonai manővereket, amelyek guerilla-csopor- tok részvételével, a rádió ostromával egyidejűleg a legfontosabb katonai és állami vezetési szervek — a józsefvárosi telefonközpont nemzetközi vonalának osztálya, a Nyugati-pályaudvar, » Lakihegyi rádióállomás, a Ferihegyi repülőtér, • a Fogyver- gyár, a Tlmót utcai katonai fegyverraktár — elfoglalását célozták, nem az október

23-án délután békésen tüntető egyetemi hallgatók, hanem csak igen tapasztalt és képzett ellenlorradalmi di- verzánsok szervezhették meg.

Világos az is, hogy az ellen- forradalom célja nem, a hibák kijavítása, hanem a néphataiom, a Magyar Népköztársaság államának megdöntése, a szocialista vívmányok megsemmisítése volt. Arra a kérdésre, hogy mi volt a Magyarországon október 23-án kezdődött fegyveres felkelés alapvető jellegzetessége: forradalom, vagy nemzeti forrada- lom-e, szembenézve a tényekkel csak azt válaszolhatjuk, nem volt sem az egyik, sem a másik, j hanem ellenforradalom volt. Ezt az igazságot akkor is meg kell mondani, ha tudatában vagyunk

annak, hogy az események során az országban megmozdult tömegek túlnyomó többsége célkitűzéseiben, szándékaiban és érzéseiben a Magyar Népköztársaság hű fia, becsületes dolgozó és jó hazafi volt, nem pedig ellenforradalmár.

Az októberi eseményekben becsületes szándékkal részt vett tömegeknek látniok kell azt a keserű igazságot, hogy a nép- köztársaság államrendje és intézményei ellen a fegyveres felkelés azok részéről is az ellen- forradalom céljait mozdítja elő, akiknek az nem volt szándékában.

Hasonlóan tudniok kell azoknak is, akik a Magyar Nép- köztársaság elleni fegyveres támadás idején sztrájkoltak és tüntettek — ha egyébként teljesen indokolt cs jogos gazdasági cs politikai követeléseket hangoztattak is — hogy fellépésükkel a megtámadott Magyar Népköztársaság államrendjénck erejét gyengítették és ezzel ténylegesen az ellenforradalom esélyeit növelték, amely — mint ismeretes — a munkásosztály hatalmának megdöntéséért harcolt.

Az októberi eseményekről szólva, rá kell mutatni arra az elítélendő szerepre is, amelyet a Nagy Imre-kormány játszott ezekben a napokban. Az ellen- forradalmi erők előretörését megkönnyítette a kormány tehetetlensége és állandó jobbratoló- dásu. Ezt mutatja olyan követelések elfogadása, mint például a garancia nélküli semlegesség önkényes kimondása, a varsói egyezmény azonnali hatályú, törvénytelen felmondása, az ENSZ-beavatkozás kérése, az ellenforradalom leverésére segítségül hívott szovjet csapatokkal szembeni ellenállásra való felhívás; ellenforradalmi pártok tevékenységének és garázdálkodásának eltűrése, valamint a több pártrendszer olyan értelmű deklarálása, amely a szocializmus alapjainak feladásával volt egyenlő.

A Nagy Imre-kormány — melynek élén kommunista miniszterelnök állott — azzal, hogy a feherterror nyílt dühöngésének napjaiban sem lépett fel nyíltan az ellenforradalommal szemben, azt nevével fedezte és leplezte a tömegek előtt, gátolta, hogy felismerjék az ellenforradalmi veszély igazi nagyságát.

III. A jelenlegi helyzet

A jelenlegi helyzet főbb sajátosságai a következők: Az ellen- forradalom fegyveres támadását a Magyar Népköztársaság állam- hatalma ellen november 4-én és az azt követő napokban szétzúzták. Utána az ellenforradalom visszavonult és ismét korábbi taktikáját alkalmazta.

A nyílt ellenforradalmi jelszavakat, amelyeket októDer 3t)-a és november 4-c között nyíltan hangoztatott és melynek valóravaitásat akkor meg is kezdte, újra elküdö- sitette, és »forradalmi«, sót »munkás« jelzőkkel álcázva igyekezett azokat a tömegek közé visszacsempészni.

A dolgozókat sztrájkra és bojkottra szólította fel. Miután pedig a sztrájk és bojkott a munkára, törvényes rendre és békességre vágyó munkások, parasztok és értelmiségiek nagy többségének józanságán megtört, ezeket a jelszavakat is félretette és a harc űj eszközeihez nyűit.

Most a »sztálinisták és rákosisták« elleni harc ürügyén fo- ! lyik a kommunisták üldözése.

! Mindenütt — ahol erre az ellen- forradalomnak még módja és lehetősége van — igyekszik az állami intézményekből, üzemekből, vállalatokból eltávolítani a kommunistákat; az egyszerű, becsü- I tetős munkásokat, parasztokat 1 és értelmiségieket, a haladó embereket. Azok a/, emberek, akik dien az ellenforradalom ma I -sztálinisták és rákoslsták« cí- í mén uszít, túlnyomó tóbbségük- ! ben ieaz hazafiak, akik u Horthy-rendszer alatt illegalitásban harcoltak a munkásság és a parasztság felszabadításáért, akik mint partizánok küzdöttek a második világháború éveiben a hitleristák ellen az ország függetlenségéért, akik a felszabadulás után a földreformért, a gyárak, a bányák és bankok államosításáért és a néphatalom megteremtéséért harcoltak. Ezek legtöbbje szembenállt a régi pártvezetéssel, és ha az elmúlt években tévedtek is, a párttal együtt tévedtek, s ma a párttal együtt javítják ki a múlt hibáit. Minden tisztességes embernek meg keli értenie, hogy nem lehet forradalmi, munkás, nemzeti vagy demokratikus követeléseknek tekinteni olyan követeléseket, amelyek lényege kommunis- taellcncs, demokráciaellenes, szovjetellenes.

Ezek nem forradalmi, még kevésbé munkáskövetelések, ellenkezőleg, népi demokratikus rendszerünk alapjait támadó tiszta ellenforradalmi követelések.

Az ellenforradalom, a fegyveres harc, valamint a sztrájk és bojkott csatájának elvesztése után nem adta fel a harcot. Most a rémhírterjesztés és a népellenes provokációk eszközeire tért át, hogy a visszatérő nyugalmat, a megkezdődött munka folyamatát és a megszilárduló törvényes rendet újból megzavarja. Arra törekedik, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetét súlyosbítsa és a politikai kérdések demokratikus megoldását gátolja és késleltesse — s ha csak helyileg is — újabb összeütközéseket provokáljon ki és növelje a sok szenvedésen átment nép gyötrelmeit.

E kísérletek közé tartoznak azok a provokációk, amelyeket a napokban követtek el, többek között a megtévesztett és félrevezetett nők felhasználásával el- lehíorradalmi céljaik elérésére; Ide tartozik a békés lakosságot újabb fegyveres harcokkal rémisztgető illegális röpiratok és hírek terjesztése is.

Az ellenforradalom, amely látja, hogy ereje és tömeg- befolyása napról napra csökken, elkeseredett kísérleteket és kétségbeesett erői eszi léseket tesz vesztett ügye megmentésére.

A békét és nyugalmat óhajtó lakosság azonban egyre inkább látja, hogy ezek a provokációk csak akadályozzák a belpolitikai és a nemzeti szuverénitásunkkal összefüggő kérdések rendezéséi és mindinkább elhatárolja magát az ellenforradalmi erőktől, sőt a magyar karhatalommal együttműködve, .mindinkább szembefordul velük.

Végigtekintve a most lejátszódott súlyos események egész menetén, azt látjuk, hogy a magyar ellenforradalomnak és a nemzetközi imperializmus magyar- országi fellépésének fontos tanulságai vannak a magyar nép számára. Az egyik legfőbb tanulsága az ellenforradalom álcázott fellépése. Korunkban az emberiség haladó eszméje a szocializmus. A szocialista és népi demokratikus országok egész sorának létrejöttével a szocializmus mái világrendszerré változott és hatalmas vonzóerőt gyakorolt a kapitalista országok és a gyarmati iga ellen harcoló népek tömegeire. Az ellenforradalom és az imperializmus éppen ezéi’1 már nem tud többé a népek előtt saját zászlaja alatt az ellenforradalom, a kapitalizmus és az imperializmus jelszavaival fellépni. — Kalóz módjára, idegen zászló alatt kényszerült fellépni nálunk is, hogy a néptömegek bizalmát megnyerje, kénytelen olyan jelszavakat han- .oztatni, amelyek a nép előtt rokonszenvesek. Ellenforradalom helyett »forradalom«, az imperialista gyarmati elnyomás helyet a »szabadság« és a »nemzeti függetlenség« jelszavaival lopakodik be a tömegek közé, csapja be és vezeti félre őket.

IV. A párt egyes kérdései

Súlyos előzmények után nehéz helyzetben kell szembenézniük u feladatokkal a Magyar Szocialista Munkáspárt — ma már az egész országban működő — párt- szervezeteinek és tagjainak. Az ideiglenes központi bizottság meg van győződve arról, hogy az október 30 és november 4-e közötti legmélyebb válságon már ' túljutottunk. Ha világosan látjuk az eseményeket, s következésképpen a jelenlegi helyzetet és tennivalókat, akkor minden előfeltétele megvan annak, hogy a párt a néptö- mcgehkel összeforrva, velük együtt élve és harcolva, becsülettel betölthesse nehéz.

ugyanakkor megtisztelő történelmi feladatát.

1. A párt tevékenységének elméleti és politikai alapjai

kA Magyar Szocialista Munkáspárt a világ munkásságának élenjáró elmélete, a marxizmus —leninizmus tanításai alapján végzi tevékenységét. Visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugyanakkor ápolja és továbbfejleszti mindazokat a nagy i értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommunis- ! ta mozgalom 38 éves történelmi I (Folytatás a 3. oldalon,)