Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-31 / 50. szám

Az óesztendő — számokban 4 X00 000 utas A fenti számot olvasva, ki gondolná, hogy nem az elmúlt évben vonaton utazók számát, hanem a kecskeméti autóbusz utasait jelzi a 4 100 000-es szám­adat. Ennyi embert szállított az 1956-06 évben autóbuszain a Kecskeméti Gépkocsi Közleke­dési Vállalat, A több mint négymillió utast az óévben már 15 kocsi hordta, néggyel több, mint az 55-ös év­ben. A négy újabb busz lehe­tővé tette, hogy három új jára­tot is beindítson a Vállalat, melyek közül kettő Kecskemét környékének jelent nagy segít­séget, El kell még azt is monda­nunk, hogy sűrítették az Ö6szes járatokon a kocsikat, a ez is gyorsította, könnyítette váro­sunk közlekedését. A több mint négymillió utas azonban nem csupán a megnö­vekedett kocsiparknak tudható be, hanem a Vállalat dolgozói­nak lelkiismeretes munkáját is mutatja. Arra vonatkozólag, hogy a 4 100 000 utason felül hány potyautast szállítottak az óévben, nem kaptunk felvilágo­sítást. . 1 156 000 kilométer és 6000 kivonulás Nem a katonák elmúlt évben végzett gyakorlatait jelzi a fenti hatezres számadat, bár a kivo­nulás szóból könnyen hasonlóra lehetne gondolni. A kecskeméti mentők egy esztendős munkáját példázza a két szám. Az 1956-os évben több mint hatezerszer tár­csázták városunkban a 05-öt, s több mint hatezerszer búgott fel a f.'hér mentőkocsik jellegzetes szirén..'ia. Ki tudná megmondani, hogy hány ember köszönheti a mentők gyors segítségének életét, visz- szanyert egészségét? Ezt ponto­san lehetetlen megállapítani, de bizonyára sok ilyen ember lehet, mert a kecskeméti mentők az átlagos havi 1200 kivonulás kö­zül mintegy 50 esetben nyújtot­tak első segélyt is a balesetek áldozatainak, a hirtelen rosszul lett. embereknek. Szilveszter — a régi szokások szerint — a mentők napja is. E napon mond köszönetét a mentőknek éjjelt is nappallá te­vő áldozatos munkájukért a tár­sadalom. Köszöntjük őket ebből az alkalomból mi is. 150 000 védőoltás, küz­delem háromféle jár­vánnyal A kecskeméti állatorvosok egy- esztendős fáradhatatlan munká­jára vet fényt a fenti számadat, melyeket Holló Imre városi ve­zető állatorvos tájékoztatójából vettünk ki. Ezek szerint a ser- tésorbánc ellen háromszor vé­geztek védőoltásokat az elmúlt évben és összesen 45 000 sertést oltottak be orbánc ellen, Július és augusztus hóban a tüdővize­nyő» serté6járvány ellen vették fel a küzdelmet, s napi 10—15 beteg állatot vizsgáltak meg a kecskeméti állatorvosok, Au­gusztusban újabb járvány, a ser­téspestis ellen küzdöttek, s egy­hónapos szakadatlan munka so­rán a város belterületén úgy­szólván minden sertést, a külte­rületen pedig az állomány 60— 70 százalékát részesítették védő­oltásban. Október végén a baromfipestis ütötte fel a fejét, amely a folya­matosan végzett kb, 40 000 védő­oltás után ma már megfékezett- nek tekinthető. Ezzel azonban korántsem értünk a kecskeméti állatorvosok munkáját jelző számadatok felsorolásának a végére, Elmondhatnánk még, hogy a szocialista szektorok ál­latállományát hány esetben el­lenőrizték, ott hány védőoltást végeztek el, felsorolhatnánk a szarvasmarhákon végzett tuber- kulotikus vizsgálatok számada­tait, a negyedévenkénti szarvas- marha vemhességi vizsgálatokat, a különféle védőoltásokat, stb. Ehelyett inkább egy érdekes számot közlünk még végezetül: a város és a járás területén 6500 ebet oltottak be veszettség ellen. Ki gondolta volna, hogy ennyi kutya legyen a városban? 5 millió 135 000 szelet vajaskenyér A Bács-Kiskun megyei Tej­ipari Vállalat az 1956-os évben 29 000 hektoliter tejet, 886 hektó tejfelt és 1027 mázsa vajat ho­zott forgalomba megyénkben. A fenti mennyiségek többszörösét adta ezen kívül a vállalat a fő­városnak és más vidéki váro­soknak. Ugyancsak a többszörö­sét lehet venni a fenti számok­nak a termelők által közvetlenül a fogyasztóknak eladott tej és tejtermékek mennyiségét ille­tően. A Tejipari Vállalat által for­galomba hozott vajat 10 dekás csomagokban adták el és így pontosan 1 millió 27 ezer vá­sárló vehetett belőle egy-egy csomag vajat, Ha két dekát szá­mítunk egy szelet kenyérre, ak­kor egy kis számolás után meg­tudhatjuk, hogy pontosan 5 mil­lió 135 ezer szelet vajaskenyeret lehetett vele készíteni. Ha még meg nem ették volna, jó étvá­gyat kívánunk hozzá, A gondatlanság 30, a játszó gyermekek 21 tűzesetet okoztak — tavaly Az elmúlt évben 150 alkalom­mal láthattuk Kecskemét város és a járás útjain szirénázva el­robogni a tűzoltóság tűzpiros színű gépkocsijait. Százötven al­kalommal vonultak ki tüzet ol­tani, illetve ebből 21 esetben a házbeomlás, vízfeltörés áldoza­tain segíteni. Az elmúlt évben a legnagyobb tűz a kecskeméti Kossuth Tsz-ben volt, ahol mintegy 150 000 forint érték lett a lángok martaléka. Ezután a helvéciai tanácsháza következik a rangsorban, itt 35 000 forint érték ment veszendőbe. Egyéb­ként hozzávetőleges számítások szerint a város és a járás terü­letén az elmúlt évben 355 000 forint kárt okozott a tűz* A vörös kakas pusztítását leg­több esetben, harmincszor a gondatlanság okozta. A rangsor­ban ezután a játszadozó gyer­mekek által okozott tűzesetek viszik a pálmát, huszonegy tűz előidézésével. A szándékosan gyújtogatás 14 esetben lobban- totta fel a lángokat, ezek több­sége az októberi események so­rán történt. A villámcsapás 10 esetben gyújtott fel épületeket, kazlakat. Bár nem jó fényt vet az építészek (különösen a régi építészek) munkájára, mégis megemlítjük, hogy különféle építkezési hibák miatt (a ge­rendát beépítik a kéménybe, stb.) 12 tűz ütött ki. Több millió forintra tehető az az érték, amit a tűzoltók gyors beavatkozásukkal megmentettek a lángoktól. — Mégis akadtak egyesek* akik eléggé el nem ítélhető szórakozásból is kihív­ták a tűzoltókat, s talán jót ne­vettek is, mikor hiába keresték a tűzoltók a tüzet. Szerencsére ilyen esetekben nem volt má­sutt sem tűz, s ez a huligán szó­rakozás nem okozott károkat. Á munkástanácsok által alkotott jövő évi programtervezetből Az új esztendő előtt több napi fáradságos munka gyümölcse­ként testet öltött az a jövő évi program, melynek elkészítésében először a szó legszorosabb értel­mében részt vettek az üzem dol­gozói, az üzemi munkástaná­csok. A tervezetet megvitatták, s a vita után terjesztették fel a minisztériumhoz, amely jóvá­hagyta a helyi ismeretek és le­hetőségek figyelembevételével készült reális terveket, Miről is tájékoztat? * Xéfszázfajta ksnzerváru Munkaiggiiyes gyártmánysk üscsitós bér A Kecskeméti Kinizsi Kon­zervgyár munkástanács elnöksé­ge is úgy határozott, hogy az idén sem termelnek kevesebbel, mint tavaly. Ez feltétlenül szük­séges ahhoz, hogy a jövő évben a dolgozók ne csak a vállalat ál­tal létrehozott nyereségből ré­szesedjenek, hanem már évköz­ben is több pénzt keressenek. Ennek megfelelően mintegy 200 fajta konzerváru legyártását ter­vezték. A terv egyes tennivalói nagy erőfeszítést kívánnak majd a kollektívától, de a munkásta­nács elnöksége bízik abban, hogy minden sikerülni fog. — Egyes cikkeknél kevesebbet gyártanak, mint tavaly. Cseme­geuborkából, befőttből és lecsó­ból a terv többet ír elő. Az ve­zérelte a munkástanács elnök­ségét, hogy minél több munkás­kezet foglalkoztassanak, minél több dolgozónak adjanak kenye­ret. Egyelőre még nem tisztázó­dott, hogy a vállalat milyen mértékben lesz önálló. Ennek el­lenére már piackutatást folytat termékeinek elhelyezésére. A nemhivatalos értesülés szerint a minisztérium a közellátást célzó főbb cikkeknél valószínűleg elő­írja majd, hogy mennyit kell egyes termékekből legyártani. Vitatott dolog a bérkérdés is. A vállalat által benyújtott ja­vaslat szerint az alacsony kere­setűeknél 50 százalékkal akar­ják emelni a bért. Ez ügyben tárgyalnak a minisztériumban, valószínűleg sikerrel. A béreme­lés másik módja az lesz, hogy a túlméretezett adminisztrációs apparátust, s az ezzel együtt járó papírhegyeket, felesleges munka­köröket, jelentéseket megszűnte­9 tik, új ügyrendet szabnak meg, s az adminisztrációs munkában foglalkoztatottak részére is a képzettségnek és rátermettség­nek s feladatkörnek megfele­lően, nagyobb bért adnak, Anglia, Svájc, Hollandia Az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár a Kinizsi riválisa, sem akar kevesebbet termelni 1957-ben, mint 1956-ban. Ennek ellenére a programban némi vál­tozás történt. Ez pedig a helyi adottságokból és a nyersanyag- beszerzésből adódott. Mivel a gyár termékeinek 60 százalékát a külföldi piacokon fogja elhe­lyezni, ezért a keresett gyárt­mányokból jelentősen megnö­velte a tervét. Befőttből 20, járó­ból 27, finomízből 28, gyümölcs­borból 25, gyümölcsléből 15, zöldborsóból pedig 20 vagonnal többet kívánnak gyártani. A tervet a munkástanács tagjaival együtt megvitatta a gyár veze­tősége, Érdekességként említjük meg még azt is, hogy a jövőben növelni kívánják a szárított ter­mékek külföldre való kiszállítá­sát* Száz párral kevesebb lesz a napi terv A Kecskeméti Cipőgyár az új évben is gyermekcipőket gyárt* Ehhez van meg a gépi felszere­lés, s egyebek. A munkástanács a dolgozókkal egyetértésben úgy határozott, hogy az 1956-ra elő­irányzott, túlfeszített napi tervet csökkentik. Ezek szerint 800 pár gyermekcipőt készítenek, ha a 100 százalékos anyagbiztosítás meglesz. Sajnos, eddig az anyagnak csak 75 százalékát biztosította a minisztérium. A napi tervteljesítés ezért csak 75 százalékos lesz. Ennek meg­felelően alakítanák ki az új munkarendet. A javaslat sze­rint hétfőn és kedden a tűzöde és csákózó, szerdán és csütörtö­kön az alja és kikészítő, pénte­ken és szombaton ismét a tűző- de és csákózó dolgozói termel­nének. BÉRFŐZÉST VÂLLAL a Kecskeméti Földmű­vesszövetkezet Szarkási Szeszfőzdéje (volt Dom- bai) január 2-től kezdő­dően* 1321 Ha nem Kuckai bácsitól hal­lottam volna ezt a történetet, ta­lán el sem hinném. De az ő szá­jából igazán csak megbízható híreket hallhat az ember, hi' szén Kuckai bácsi nem csupán mindent tud, hanem mindent jobban tud bárkinél. Nem is csoda, mert napról-napra több­száz embert kivallat, kikérdez töviről-hegyire. Portás ugyanis a Szemmértékhitelesítő Vállalat­nál. Azonkívül — a biztonság okáért — mindenféle társadalmi rétegekkel külön szoros kapcso­latot tart fenn. Jó ismerősei kö* ’ té számíthatja többek között a proliból lett igazgatót is, meg a régi igazgatóból lett prolit is. Nem is szólva Kullanchfalvy méltóságos kartársról, akihez egyenesen béjáratos. Nos éppen Kullanchfalvyékról lesz sző az alábbiakban, szóról-szóra úgy, ahogy azt Kuckai bácsi elme­télte. — Tudja, kedves kartárs, amit én a Kullanchfalvy méltó- •ágoséknál láttam tegnap, az egyenesen csoda. Majd hogy nem Isteni csoda. Mert én kérem be­járatos vagyok hozzájuk már régóta, vagy tizenöt éve. Hol egy kis fát vágok nekik, hol meg az udvart teszem rendbe, szóval mindig akad nekem valami ten­nivaló. Mert én kérem olyan em­ber vagyok, hogy tovább látok a szemüvegemnél. Ugye a Kul­lanchfalvy kartárs osztályvezető nálunk, a Szemhit-nél. így rö­vidítjük kérem a Szemmérték­hitelesítő Vállalat ménkű hosz- ízú nevét. Érdekes és találó nemde? Szóval osztályvezető kérem, már már tizenöt éve, A kislánya, a Málcsika meg ugyan’ A szilveszteri csoda csak nálunk van, az igazgató elvtárs titkárnője. De milyen ügyesen csinálja a dolgát! Em­ber fia be nem teszi a lábát a párnás ajtó mögé, ha az igaz­gatónknak, teszem azt, rossz a közérzete, vagy féliszonya van (ez a kifejezés is nálunk szüle­tett meg és elég találó az olyan esetekre, amikor nem szereti a dirink, ha felek zavarják) vagy természetesen álékor, ha értekez­nek. Mert a legtöbbször értekez­nek. Mindig értekeznek. Ojjé erről is van egy jó kis történe­tem. Igaz, hogy nem újságba való, de azért elmondom. Tudja — de ez köztünk marad, ugye? — a Málcsika igen nagy bajban volt, amikor odakerült hozzánk, Folyton értekeztek és neki foly­ton jegyzőkönyvezni kellett. Az­tán meg áttenni gépbe a sok összevissza beszédet. Szegényké­nek mindig összetört a lakk a körmöcskéin. Egészen oda volt. Pár hónap múlva aztán rájött a dolog nyitjára. Véletlenül elő­vett egy régi jegyzőkönyvet, hát uram fia, mit lát? Szóról-szóra az volt benne, amit aznap kel­lett volna írnia. Persze neki is megvan a magához való esze, egyszerűen dátum nélkül írta ezután a jegyzőkönyveket. S egy hónapig minden jegyzőkönyvből 32 példányt íratott Fuszeknével, a kalkulációból. Persze, társa­dalmi munkában, meg aztán úgyis ráért a lelkem. Szóval ké­szen volt a 26-szor 32 jegyző­könyv* s azóta nem törik össze a lakk Málcsika körmöcskéin. Mert egyszerűen elővesz egyet- közülük, ráírja a napi dátumot, aztán mehet áz express boríték­ba. Mert mi így levelezünk a központtal. Ott meg úgysem ol­vassa el a kutya sem a jegyző­könyvet, hiszen minden járásból kapnak eleget, örülnek, ha ik­tatni tudják, aztán be a páncél- szekrénybe. Hát ilyen ügyes ez a Málcsika. Szakasztott a papája, csak még a bajusza nem látszik annyira.. * — Ja, de össze-vissza beszé­lek én hetet, havat. A csodáról meg majdnem elfeledkeztem. Mert, kérem, az igazi csoda volt, itt süllyedjek el, ha nem igaz. A saját két szememmel láttam a Kullanchfalvyék kis speizában. — Mert, kérem, oda mentünk be, a kis speizba. A méltóságos asszony találta ki, hogy oda menjünk, mert azt mondja, ott hermeticé távol vagyunk a vi­lág zajától. Kivittük a két ste- lázsit (csak három paradicsomos üveget ejtett le a méltóságos kartárs) és behoztuk a nagy ön­töttvas kályhát a helyére, ki­dugtuk a csövet a szellőzőnyílá­son, aztán begyújtottunk. Mind­ezt persze sötétben kellett csi­nálni, mert azt mondja a méltó­ságos asszony, hogy csak így az igazi. — De most már rövidre fo­gom a dolgot, mert láthatja, hogy milyen türelmetlen az a pali ott, a kapu előtt, aki maga után jött. Még fél órája sem vár. máris türelmetlen! Éppen úgy viselke­dik, mint valami. központi in­struktor .. ; — Szóval valahogy beprése- lődtünk a kis speizba, megrak­tuk a tüzet, aztán a parázs fölé tartottuk a levesmerő kanalat, benne meg az ólmot. Mert, ké­rem, az ólomöntéssel történt a csoda. Amint a szurok sötétben látjuk, hogy kékesfehéren csil­log az ólom és már egy kicsi ki is lottyant a parázsra, azt mond­ja a méltóságos asszony: — Most ne engedje ki senki a lélegzetét néhány percig, mert öntöm. — Azzal fogja a kanál nyelét és emeli kifelé. De vala­hogy nem jól választhattuk meg az időpontot, mert szinte serce- gett az asszonyság keze, amint a kanalat megragadta. Lehet,_ hogy egyszerűen forró volt, de én in­kább a csoda kezdetének ve­szem ezt. Szóval megragadja a kanalat s a sötétben odakészi- tet leveses tálba akarja önteni, amibe vizet tettünk. De, mon­dom, ekkor kezdődött a csoda. Mert kérem a kanál nem ért el a leveses tálig, hanem önmagá­tól megbillent és csak nagy sis­tergést hallunk, utána hirtelen csend lett. Csak a Málcsika rúg­ta fel a papucsát a plafonba, mert egy kis ólom belecsurran- hatott. Vártunk egy fél órát a sötétben még és felgyújtottuk a villanyt. Hát kérem, el sem tudja képzelni, hogy mit lát­tunk. A rumcsmeggy befőtt te­tején egy szép rézszínű ólom* csillag ragyogott. Vitatkoztunk rajta, hogy ötágú, vagy hatágú, de nem tudtunk megegyezni, mert ennek is, meg annak is le­het nézni. Tudja, ahogy a forró ólom a befőttbe loccsant, olyan szép csillag formát alakított ki* — A Kullanchfalvy méltósá­gos kartárs azt mondta, hogy igazi amerikai fehér csillag lett és ez csak azt jelentheti, hogy az 1957-es évben már ő is dol­lárban kapja majd a prémiumot* A méltóságos asszony meg síró­görcsöt kapott, mert ő vörösnek és ötágúnak iátta a csillagot és ez azt jelenti, hogy ebben az új­évben sem kapják vissza a bala­tonalmádi üdülőjüket. A Málcsi­ka, ez a szemtelen fruska (ugye, nem mondja nekik vissza?) pe­dig kejelentette, hogy az egész egy nagy hülyeség és neki eb­ből elege van. mert odaégett az egész lábafeje. Azzal se szó, se beszéd és ott hagyott bennün­ket a kis speizban. — Hogy mi ebben a csoda? Hát még mindig nem érti? Pe­dig tudhatná kérem, hogy éjjel, nappal arról folyik a szó a Szem­hitnél: a vörös, vagy a fehér csillag éve lesz-e 1957? Hát, ké­rem, ez a csillag aztán megmu­tatta, ez az ólomcsillag... — Jól van, kedves Kuckai bá­csi — szólok közbe —, mielőtt kiállítaná a belépő cédulát, még egyet áruljon el. Maga milyen­nek látta a csillagot? — Én, kérem, még nem tudok bizonyosat mondani. Még nem beszéltem az igazgató elvtárs­sal * t i Balkó László

Next

/
Thumbnails
Contents