Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)
1956-11-27 / 23. szám
Kádár Jánosnak, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnökének november 26-í rádióbeszéde Egyedül rajtunk múlik, hogy szociális kérdéseinket, a nemzeti szuverenitásunkkal kapcsolatos kérdéseket mennyi idő alatt tudjuk megoldani A törvényes rend Magyar munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, elvtársak! Néhány időszerű kérdésről kívánok szólni. Először a törvényes rend helyreállításának kérdéséről. Mint ismeretes, az ellenforradalom szervezett fegyveres erőit a november 4-ét követő néhány napon belül szétvertük, ezek egy része fegyverletételre kényszerült, más része megsemmisült. Hasonló sorsra jutottak később azok a — főleg Budapesten garázdálkodó — néhány főből álló kis fegyveres csoportok is, melyek időnként feltűntek a gyárak, üzemek környékén és fegyveres terorral igyekeztek meggátolni a dolgozni akarókat a munkában. Ma a fővárosban — a fegyveres összetűzések befejeződése után — A közbiztonság fenntartásának és megszilárdításának feladata mindinkább a magyar forradalmi honvéd ez- redek járőreire és a rendőrség szerveire, vidéken a rendőrség szerveire hárul. Hozzá lehet tenni, hogy honvédegységeink és rendőrségi szerveink napról-napra kielégítőbb módon teljesítik rendkívül fontos feladatukat. Eredményesen folyik azoknak a közönséges bűnözőknek az összeszedése is, akiket a rendkívüli események idején a rendszer ellenségei nagy számban szabadítottak ki a börtönből, a társadalmi rend és közbiztonság rovására és akik természetesen mindaddig veszélyeztetni fogják a lakosság nyugalmát, amíg az utolsó szálig vissza ném szállítjuk őket oda, ahol a helyük van. Folyik a bujkáló ellenforradalmárok és ellenforradalmi uszítok felkutatása, őrizetbevétele és bíróság elé állítása is. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom világosan és félre nem érthető módon a következőket: Először: a kormány a dolgozó nép érdekeinek és a nép- köztársaság állami rendje védelmének érdekében elsőrendű feladatának tartja és ingadozás nélkül végre fogja hajtani és hajtatni valamennyi — még bujkáló — ellenforradalmár, ellenforradalmi uszító és közönséges bűncselekményt elkövető személy felkutatását, ártalmatlanná tételét és bíróság elé állítását. Ebben a kérdésben engedni és alkudozni nem fogunk, mert az halálos bűn lenne népünk és államunk ellen. Másodszor: ismételten félreérthetetlenül kijelentem azt is: kormányunk november 4-i felhívásában tett ünnepélyes Ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett, betartjuk és mindenkivel betartatjuk. Az ország törvényes rendjének helyreállításában azonban ma már más kérdések kerültek előtérbe. Mialatt az ország gyárainak, üzemeinek, intézményeinek, hatóságainak túlnyomó többségében az élet mindinkább a rendes, törvényes mederben folyik, helyenként visszásságok, esetenként súlyos visszaélések fordulnak elő, amelyeket haladék nélkül meg kell szüntetni. Mit kell többek kcjzött biztosítani? heíyreáílííásárói | Biztosítani kell, hogy a munkástanácsok valamennyi termelő üzemben, ahol az elő van írva, teljesíthessék a törvényben biztosított hatáskörben feladatukat. Ugyanakkor azonban határozottan véget kell vetni annak az egyes munkástanácsoknál még mindig meglevő gyakorlatnak, hogy minden törvényes felhatalmazás nélkül kiárusítják, elkótyavetyélik, cserebelélik a nép tulajdonát képező árukat, anyagokat és ezzel súlyos károkat okoznak az amúgyis nehéz helyzetben lévő nemzetgazdaságunknak. Ismeretes, hogy a választott szervek, mint pl. a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai mellett működő és politikai munkát végző forradalmi és hasonló elnevezésű bizottságok munkáját a kormány rendelettel szabályozta. Megállapítható, hogy a közhivatalok, intézmények és hatóságok többségében a különböző elnevezésű bizottságok teljesen anarchikusán és a közre nézve minden haszon nélkül tevékenykednek. Azokban a közhivatalokban és hasonló jellegű intézményeknél ugyanis, ahol az alkalmazottak kinevezés utján foglalták el munkahelyeiket, a munkájukat a törvény előírása szerint a minden kőzA törvényes rend kérdésével kapcsolatban meg kell mondanom azt is: kormányunk el van tökplve arra, hogy az egész társadalmi élet demokratizmusát fejlessze, az állami és gazdasági vezetés bürokratikus módszereit felszámolja, a hivatalok, intézmények és vállalatok demokratikus vonásait erősítse. Meg kell azonban nyíltan és őszintén mondani: a demokráciának is megvan a maga törvényes rendje. Az anarchiát, a fejetlenséget, a felelős vezetők utasításainak végre nem hajtását ne nevezze senki demokráciáalkalmazottra kötelező állami fegyelem alatt végzik, ezek a bizottságok nemhogy segítették volna, hanem gátolták és bénították eddig a munkát. A kérdés teljes rendezéséig is kívánatos. hogy ezek a közhatóságoknál létesült és még működő bizottságok tartózkodjanak minden, a munkát gátló fellépéstől és ha ezt nem tennék meg önszántukból, akkor a hivatal, intézmény stb. munkáját felelősen irányító vezető, rangidős tisztviselő vessen ennek véget. A törvényes rend teljes és következetes helyreállításának végül elengedhetetlen követelménye az is, hogy a kinevezett, s a munkáért személyükben felelős vezetőknek, mint a minisztériumok, főhatóságok vezetőinek, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökeinek és titkárainak, az iskolák és gyárak igazgatóinak, a mérnököknek és művezetőknek és minden más felelős vezetőnek az utasításait mindenki , köteles betartani és végrehajtani. A törvényes rend maradéktalan érvényesítését minden becsületes magyar állampolgár úgy tekintse, mint a dolgozó nép alapvető és legfontosabb érdelcét s ennek megfelelően védelmezze és erősítse azt. nak, mert mindez a demokráciától merőben idegen. Az ország törvényes rendjének helyenként divatbajött lazítása mindenkor, az adott viszonyok között pedig különösen — nem a nép és a demokrácia, hanem ellenkezőleg, a nép ellenségei javát és érdekeit szolgálja. A törvényes rend lazítása, vagy lazításának tűrése, bármilyen nagy hangon kimondott »forradalmi« jelszavak kíséretében történik is, a valóságban nem a nép, hanem az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. se demokraták, hanem gyárvagy malomtulajdonosok, esetleg Horthy hivatásos tisztjei — és mindezeken túl —• fasiszták. Helyére kell igazítani ezt a néhol még mindig meglevő fordított világot. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a népi demokratikus rendszer olyan rendszer, mely demokrácia a munkások, parasztok és a szellemi dolgozók számára, de diktatúra a kizsákmányolok számára. Demokrácia a demokraták számára, de diktatúra az ellenforradal- mások és fasiszták számára. És még egyszerűbben kifejezve: a kormány el van tökélve arra, hogy ha már hazánkban egy ideig félni kell valakinek, akkor sehol, egyetlen helyen, a legkisebb faluban se a becsületes munkás, paraszt, vagy értelmiségi dolgozóknak, se a demokratikusan gondolkodó haladó embereknek kelljen félniük, hanem féljenek a töfvény megszegői, a fasiszta uszítok és ellenforradalmárok, népköztársaságunk ellenségei. A demokráciának is megvan a maga törvényes rendje A nmnka beindításáról A törvényes rend helyreállításának alapfeltételei adva vannak A törvényes rend védelmezői bátran és határozottan lépjenek fel mindenütt és mindenkivel szemben, bárki is legyen az, aki veszélyezteti állami és gazdasági szerveink törvényes munkáját, vagy akár csak kísérletet tesz arra. Az utóbbi években sokszor elhangzott »a félelem nélküli élet« követelménye. Mi azt kívánjuk és azért dolgozunk, hogy a törvényes rend mielőbb és teljes mértékben helyreálljon az egész országban és az élet minden vonatkozásában. Ennek az alap- feltételei máris adva vannak. Úgy érezzük, hogy valamennyi törvénytisztelő, a közrendet és a köznyugalmat óhajtó, becsületes állampolgár támogatásával rövid idő múlva abban a helyzetben leszünk, hogy elmondhatjuk: megoldottuk ezt a feladatot is. Ezzel majd elmondhatjuk azt is, hogy a Magyar Népköztársaságban a félelem nélküli életet az ország minden törvénytisztelő állampolgára számára biztosítottuk. Őszintén meg kell mondani, hogy ma még nem egészen ez a helyzet. Ez azonban nem rajtunk múlik. Még egy-két héttel ezelőtt is sok helyütt fegyveres ellenforradalmi terroristák félemlítették meg azokat a becsületes állampolgárokat, akik dolgozni akarták és a törvényes rend helyreállításra törekedtek. Szerencsére ez a helyzet már megváltozott, de még mindig gyakori jelenség, hogy a tisztességes és becsületes, a munka és a rend érdekeit képviselő embereket lelki terror alatt tartják a zavaros időkben mindig felbukkanó és magukat egy ideig mindig felszínen tartó zavaros elemek. Nézzetek körül emberek. Látni fogjátok, hogy a hivatalokban is, gyárakban is sok j az olyan mostanában felbukkant I újsütetű, azelőtt sohasem látott, I önmagát demokratának nevező j személy, akiket ha közelebbről ! megnéztek, látni fogjátok, hogy azelőtt nem voltak se munkások, Második kérdésként az étet alapját képező munkáról kell szólnom. A helyzet hazánkban ismeretes: egy közel háromhetes bénultság és sztrájk után na- zánk majd minden termelő helyén megkezdődött a munka. E kérdésnél külön tisztelettel kell megemlékezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztemberek egyaránt becsülettel teljesítették a haza iránti kötelezettségüket. Az országos vihar hetei alatt is szorgalmasan dolgoztak. Becsülettel be kell vallani, hogy minden központi irányítás nélkül elvégezték az őszi szántás-vetés 30—90 százalékát és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hozzájuk is száguldoztak olyan emberek, akiknek az elmúlt hetekben a legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkások ne dolgozzanak. Ezek az Izgága elemek felszólították a parasztokat is arra, hogy ne szántsanak és ne vessenek, ők azonban egyöntetűen, valóban mély bölcsességgel azt válaszolták, hogy ma is van kormány, jövőre is tesz. A kormány munkájáról, vagy jellegéről, majd a jövő nyáron is lehet vitatkozni, de ha ők most nem szántanak és nem vetnek, akkor jövőre nem tesz kenyér, és ha kenyér nem lesz, akkor nem lesz min vitatkozni se, mert ha kenyér nem tesz, akkor élet sem lesz. Valójában miről is van szó? A munka az egész iparban, kereskedelemben, a szállításnál megkezdődött, de azt mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendesen folyik. Először azért nem, mert igaz ugyan, hogy a munka beindítása és a termelés folyamatosságának biztosítása jó úton halad, de ugyanezen fejlődésen belül helyenként és időnként visszaesések vannak. A nehezen fejlődő termelés frontján helyi és időleges, de mégis súlyosan káros sztrájkok hullámzanak át. Mi ezeknek az egyre gyengülő, de teljesen még meg nem szűnt sztrájkhullámoknak az oka? Alapjában két oka van ezeknek a jelenségeknek. Az első az, hogy az események hátterében működő i ellenforradalmi erők most már — más fegyver híján — a legvadabb rémhírek terjesztésével, a legképtelenebb követelések bevetésével azt akarják elérni, hogy gazdaságilag a tehető legnagyobb kárt okozzák az országnak, hogy a gazdasági nehézségek nyomán újabb támadást intézhessenek népi demokratikus rendünk elten. Az ellen forradalmárok pontosan tudják, hogy mit cselekszenek. De nehéz feltételezni, az ellenforradalmárok kezére játszó, olyan eszüket vesztett uszítók- ról is, mint Gimes Miklós, Sándor András és más, hozzájuk hasonló személyekről, hogy ne tudnák mit cselekszenek? ők tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják s ezért ne sértődjenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben. A második akadálya helyenként a munka teljes beindításának oka az, hogy gyakran a jóhiszemű dolgozók sem értik, hogy önmaguk érdekei ellen cselekszenek, mikor olyan feltételekhez akarják kötni a munka felvételét, amelyek ma még nem valósíthatók meg. Ezeknek a követeléseknek egy része olyan helyekről indult el, amelyek a munkásosztály érdekeitől idegenek. Ilyenek például a kormány összetételének ilyen vagy olyan személyi megváltoztatására irányuló követelések. E kérdésről három megjegyzésem van. Azoknak az üzemeknek dolgozói, akiknek nevében a politikai követeléseket kis csoportok különböző helyeken felvetik, többségükben egyszerűen nem is tudnak arról, hogy nevükben miket követelnek. Erre jellemző a következő eset. Egy alkalommal fogadtam a Budapesti Munkástanács néven bejelentett küldöttséget. A küldöttség tagjai előadták azt a követelésüket, hogy egy bizonyos Maiéter nevű embert vegyünk be a kormányba. Amikor megkérdeztem, ki tudja közülük, hogy ki az a Maiéter, kiderült, hogy senki közülük ezt nem tudja. Maiétert sohasem látták, életéről, tevékenységéről mit sem tudtak. Amikor megkérdeztem, ki ajánlotta nekik, hogy követeljék ezt az embert a kormányba, hogyan követelhetik egy olyan embernek a kormányba való 'bevételét, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda — csak zavart hallgatás volt a válasz s. mert erre válaszolni nem tudtak. Amikor pedig elmondtam nekik, hogy ki az a Maiéter és mi volt az életútja — mert én ismertem — azonnal elálltak követelésüktől és restellték magukat miatta.
