Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-27 / 23. szám

PETŐFI NÉPE POLITIKAI NAPILAP . ÉVFOLYAM, 23. SZÁM (/V-' > >fru 50 fillér 1956. NOVEMBER 27. KEDD di Szabad I szakszervezeteket Ez a kívánság, követelés nem újkeletű. Megyénk szervezett dolgozóinak tízezrei az el­múlt években de sokszor mond­ták: ez nem a mi szakszerve­zetünk. Éppen ez volt az oka an­nak, hogy a forradalom ered­ményeként az első napokban több üzemünkben úgy véleked­tek: nincs szükség a szakszer- vezetekre, Olyanra, amilyent Rákosi— Gerő a maga képére, ízlésére al­kotott, vagy amelyre szerette volna deformálni, — valóban nincs szükség. Mire kényszerí­tette' a Rákosi-rezsim a szak- szervezeteket? Végezzék el az olyan feladatokat is, ami az ál­lam dolga, sőt hajtsák végre a pártutasításokat, jegyeztessenek békekölcsönt, szavazzák meg a gyermektelenségi adó bevezeté­sét, viszont értsék meg, hogy az egészségügyi, munkavédelmi és munkaügyi törvények megszegői ellen nem szabad kellő eréllyel fellépni; A Bajai Gyapjússövetgyárban megválasztották a végleges munkás- tanács tagjait Az elmúlt napokban a Bajai Gyapjúszövetgyár dolgozóinak 77.5 százaléka üzemrészenként megválasztotta küldötteit a munkástanácsba. A végleges munkástanácsnak 30 tagja van. A 30 tagú tanács 9 tagú elnöksé­get , választott. Ezek szerint elnök: Nagy István, elnökhelyet­tes: Váradi Sándor, titkár: dr. Szabó László, elnökségi tagok: Bakwnek Lajos, id. Babinyecz Ferenc, Hantos Károly, Doszkocs Józsefné, Kovács Andrásné és Juhász Lászlóné. Az üzemrészekben két mű­szakban — reggel 7 órától 12-ig. és 12-től 17 óráig — megkezdték a fenntartási munkákat. Minden valószínűség szerint a héten a termelőmunkát is megkezdik, Pedagógus közgyűlés Hétfőn a kecskeméti Úttörő- házban mintegy 400 pedagógus részvételevél került sor a Peda­gógusok Szabad Szakszervezete városi bizottságának megválasz­tására. A közgyűlésen, mint értesül­tünk, a választással egyidőben megvitatják a pedagógusok kö­veteléseit és meghallgatják azt a jelentést ie, amelyet Kocher László, a megyei tanács elnökhe­lyettesének fegyelmi ügyében tartottak. A közgyűlés, melynek részve­vői 11 szakszervezeti bizottsági tagot vannak hivatva megvá­lasztani, lapzártakor még tart* A Pravda a magyart eseményekről és Jito\ pulai beszédéről. ^ (2. oldal) I Irányelvek az MSZMP-f be való felvétel mód-: járói : ££ (3. oldal) | lit vagy még Imre?...! í^t (3. oldal) : A tél vámszedői \ ^ <3, oldal) J Jelentés 1 az olimpiáról {4. oldal) * A Vöröskereszt kérelme A Vöröskereszt Kecskéméi városi szervezete felkéri a város lakosságát, hogy anyagi erejé­hez mérten Budapest kórházai­nak és egészségügyi intézmé­nyeinek részére hosszabb táro­lásra alkalmas élelmet (lisztet, burgonyát, zöldségfélét, gyü­mölcsöt), pénzt adományozzon! Az adományokat a Vöröskereszt központjában (Széchenyi tér 5.) lehet leadni. Az Úftörőhéz felhívása Mindazon növendékek szülei, akik az Uttörőházba járnak ba­lett-tanfolyamra, szerdán, — no­vember 28-án, — délután 2 óra­kor jelenjenek meg az Úttörő- házban; • Az Úttörőhöz igazgatója Megbeszélés a parlamentben az ország fontos ügyeiről Kádár János, a forradalmi munkás paraszt kormány elnökének felszólalása Ha megszegték ezeket a guzs- bakötő előírásokat, akkor a vezetők feje fölött lebegő Damoklész kard lesújtott: bör­tön, leváltás, vagy egyéb volt a válasz. S jöttek a szokásos el­koptatott frázisok: a tömegek uszályába került, megalkuvó, meg akarja enni azt a tyúkot, amely az aranytojást tojja, A többségében becsületes, nép­pel együttérző, segíteni akaró szakszervezeti funkcionáriusok kezét ezer kötéllel kötötték meg. Hiába hadakoztak a nép érdeké­ben, készítettek írásbeli jelen­tést, a nép szava a vezetők író­asztalának legalsó fiókjában re­kedt. Hát ilyen szakszervezetekre nincs szükség. Szabad és ma­gyar szakszervezetet kíván a megye minden dolgozója a szó legszorosabb értelmében. Legyen független az államtól, a pártok­tól. Ne dolgozzon pártutasítás alapján, s alakítsa ki a sajátos szakszervezeti vezetés módsze­reit. • Olyan szakszervezet kell, amely következetesen harcol a dolgo- eók jogaiért, vitába száll, nyo­mást gyakorol a nyilvánosság erejével azokra, akik nem akar­ják tudomásul venni a dolgozók érdekeit. Képesek-e a jelenlegi szak- szervezeti vezetők megyénkben a dolgozók érdekeit képviselni? Többségük igen! Mutatja a KPDSZ nemrég közölt tájékoz­tatója is. Sajnos a többiek még hallgatnak, pedig itt az ideje, hogy megmutassák: nem takti­káról, cégtáblaátfestésről, hanem olyan változásról van szó, me­lyet a forradalom érlelt és erő­sített meg; A szabad szakszervezeti élet kibontakozása megkívánja a leg­tökéletesebb belső demokráciát és azt, hogy a döntő szót min­den kérdésben a tagság mond­ja ki. Azt válassza meg vezető­jének, akiben bízik, s ne azt, akit rálukmálnak. Szabad magyar szakszerve­zetet akarunk. Ennek megte­remtéséhez sok ezer munkás, aktivista nyútjsa oda segítő ke­zét; Fel hát a munkára, egy percig; se késlekedjünk# A forradalmi munkás—paraszt kormány vasarnap délelőtt meg­beszélésre hívta a parlament épületébe a minisztériumok, a budapesti nagyüzemek munkás- tanácsainak képviselőit, a taná­csok végrehajtó bizottságai mellé kiküldött kormánymegbízottakat, üzemigazgatókat, műszaki veze­tőket és a szakszervezetek kép­viselőit. Az értekezlet előadója Apró Antal iparügyi miniszter volt. Beszéde elején foglalkozott az október 23-a után Kialakult belpolitikai és nemzetközi hely­zettel. Értékelte az azóta eltelt hónap eseményeit, majd rátért jelenlegi gazdasági helyzetünkre. Részletesen felszólalt az érte­kezleten Kádár János, a forra­dalmi munkás—paraszt kormány elnöke is, m Tisztelt Értekezlet! Nekem reggel szóltak, hogy önök összejönnek és megállapod­tunk abban, hogy pár szót én is szeretnék az értekezlettel válta­ni. Most beszélt előttem Maro­sán elvtárs és ezért nekem mó­dom van arra, hogy egész rö­vidre vegyem beszédemet és ezért nem akarok sok kérdéssel foglalkozni. Ami az események értékelését ületi, hangsúlyozni szeretném, hogy ezek az esemé­nyek nagyon komoly vizsgálatot kívánnak meg ahhoz, hogy pon­tosan meg lehessen mondani, hogy mi történt. Vannak azon­ban olyan vonásai az esemé­nyeknek, amelyek teljesen szem- betűnőek és világosak, amelyek lehetővé teszik, hogy az alapvető kérdésekben mindenlei állást tud­jon foglalni. Október 23-án megkezdődött egy fegyveres felkelés. Ha a fel­kelés részvevőit nézem, akkor azt kell mondanom, hogy ennek a felkelésnek a célja nem a nép- köztársaság rendszerének a meg­döntése, hanem a vezetésben lé­vő hibák kijavítása volt. Ha a részvevőket nézem, de ha figye­lembe veszem azt, ahogy ez a felkelés kirobbant, ha figyelem­be veszem azt, hogy az első lövés eldörd ülése után bárom órán be­lül elfoglalták a József telefon­központ nemzetközi vonalának osztályát, ugyanúgy, mint 1919 július 23-án, a proletárdiktatúra alatti ellenforradalmi felkelés­kor. Ha figyelembe veszem azt a nagyszerű katonai szervezett­séget, amelyik a telefonközpont mellett a gépkocsitelepet, a ka­tonai raktárt, a Szabad Nép há­zat, a rádiót ostromolta és nagy­részt elfoglalta, akkor ebből a szervezettségből nem tudom azt kihámozni, hogy jószándékú, be­csületes, a rendszervezetésnek a hibáit kijavítani akaró embe­rek harcoltak volna egyedül. Ha hozzáveszem azt a nyilatkozatot, amit Allan Dulles, az amerikai külügyminiszter fivére, az ame­rikai kémelhárító rendszer főnö­ke kijelentett, hogy előre tudtak a magyarországi eseményekről, ha figyelembe veszem azt a be­szélgetést, amit két fiatalember­rel folytattak a Gerő volt laká­sán, akik puskával strázsáltak, hogy hogy szerezték ők a fegy­verüket, és ez a két fiatalember azt elmondta, hogy 23-án délben közölték velük, hogy a Szabad­ság hegy melyik telkén, annak melyik sarkában találják elásva a fegyvereket. Odamentek és megtalálták, akkor nem lehet azt mondani, hogy itt csak felhábo­rodott diákok kezdték ezt a fel­kelést. Ezt majd a későbbiekben pon­tosan lehet majd tisztázni. Ne­kem az a személyes vélemé­nyem, ez a véleménye a párt in­téző bizottságának, a kormány­nak is, hogy hiba volna az októ­ber 23-át úgy, ahogy van, ellen- forradalomnak nevezni. Ez a vé­leményem. Mi a másik fő jellemzője az eseményeknek? A másik fő jel­lemzője az eseményeknek az, hogy a tűzszünet napján, októ­ber 30-án a déli órákban, amikor a tűzszünet, mint kiderült, egy­oldalú tűzszünet volt, megkezdő­dött Magyarországon az ellenfor­radalom. És később mind leple­zetlenebből lépett fel. Ez kifeje­zésre jutott akkor is, amikor a kormányintézményeket és az ál­lamot védő csapatok a tűzszüne­tet szigorúan betartva, vígan­ágyúzgattak különböző középü­letet az elienforradalmárok. Mert azokat én már jószándékú fel­kelőknek nevezni nem tudom. Kifejezésre jutott azokban a po­litikai fellépésekben, amelyekről itt Marosán elvtárs beszélt, ki­fejezésre jutott azokban a ka­tonai intézkedésekben, amit Nyu- gat-Németországban hajtottak végre, amiről az egyik nyugat­német lap, a Berliner Zeitung rántja le a leplet és pontosan leírja, hogyan, mikép mobilizál­ták a Nyugat-Ncmetországban fegyverben tartott ellenforradal­mi csapatokat és indították el Magyarország felé, ennek már csak ellenforradalom lehet a neve. Az események harmadik jel­lemzője és ezzel a kérdéssel én mégegyszer akarok foglalkozni, az ellenforradalom leplezése. És ez a Nagy Imre-kormány műkö­désének az október 30-tól to­vábbtartó működésére vonatko­zik. Arra mi más nevet adni nem tudunk, mint az ellenforrada­lom leplezése. Mert azalatt az idő alatt, míg a kormány itt a parlamentben működött a külön­böző pártokkal, becsületesen megmondva a fájdalmas, gyöt­rődő nép szenvedése mellett kon­cokat kanyarító koalíciós veze­tők osztozkodása és marakodása közepette, amikor itt még de­mokráciáról beszélgettek az em­berek, azalatt az utcán dühön­gött az ellenforradalom és gyil­kolta a haladó embereket. Ezért nevezzük mi ezt az ellenforra­dalom leplezésének. Beszéde további részében Ká­dár János arra válaszolt, mit akar a forradalmi munkás—pa­raszt kormány. A kormány meg akarja fordítani azt a folyama­tot, amely az előző hetekben az országban végbement. A szovjet csapatok azonnali kivonása volt az első követelés. Még csak Bu­dapestről vonták ki a szovjet csapatokat, az ellenforradalom azonnal fellépett. A gyakorlat­ban bebizonyosodott, hogy ez az út nem járható. Mert mi törté­nik azután? Kivonják a szovjet csapatokat, jön az ellenforrada- lorç^œegsemrni&iti a nép hatal­mat, és utána nincs senur.ifé)« nemzeti függetlenség, A semle­gesség deklarálása csak az el*í lépés. Utána már semmi külö­nösebb fáradtságba nem kérdi egy hét múlva kijelenteni, hogy csatlakozunk az atlanti tömbhöz. Idehozunk amerikai csapatokat. De még itt sem állt volna meg a dolog. Ha az ellenforradalom a kormányzást a kezébe kaparint­ja, és a haladó embereket meg- semmisíti, azonnal megkezdődött volna a háború Magyarország területén. Az, hogy ma nincs há­ború, nem annyira a nyugati kö­rök józan csoportjain és a józan meggondolásokon múlik, legin­kább azon az egyszerű tényen, hogy a szocialista világ katonai­lag is erősebb, és határozottabb, A kormány megfordította a sorrendet. Törjük le az ellenfor­radalmat, a szovjet csapatok se­gítségét is igénybevéve, erősít­sük meg a népi demokratikus ál­lamot, s a dolgozó nép hatalmát. Állítsuk helyre a törvényes ren­det, normalizáljuk az ország éle­tét, az emberek életét és amikor ez megtörtént, a forradalmi munkás—paraszt kormány tár­gyalásokat kezd a szovjet kor­mánnyal a csapatok kivonásáról, S teljesen helyreáll az ország szuverénitása és béke is lesz. Ez a kormány programja. És a kor­mány bízik abban, hogy az or­szág népének túlnyomó többsége, éppen az alapvető dolgozó osz­tályok, a munkások és parasztok egyet fognak ezzel érteni. Mint ahogy már most, napról napra több ember ért egyet ezzel a programmal. Ebbe a programba beletartozik, hogy a kormány nem lehet puha, nem lehet en­gedékeny. A gyakorlatban kidé; rült, hogy az ellenforradalma* nem lehet engedményekkel le­szerelni. A továbbiakban Kádár János a kormány jelenlegi összetételé­vel kapcsolatban kijelentette: Mihelyt az elemi rend helyreáll, de írem előbb, a kormányt kibő­vítik más gondolkozású embe­rekkel, pártonkívüliekkel, szak« ft’olylatás » St oldalon^

Next

/
Thumbnails
Contents