Petőfi Népe, 1956. november (1. évfolyam, 2-26. szám)

1956-11-13 / 11. szám

600 vagon szenet, 10 000 négyzetméter táblaüreget, cementet, tejport kap megyénk a szomszédos Jugoszláviától Visszatért megyénkbe a Vajdaságban járt megyei küldöttség November 7-cn háromtagú küldöttség utazott megyénkből a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saságba, hogy közvetlen gazda­sági kapcsolatok megteremtésé­vel segítsen megyénk helyzeten. Lapunk a küldöttség hazaérke­zése után felkereste Mohácsi Károlyi, a küldöttség vezetőjét, nyilatkozzék Jugoszláviában szerzett tapasztalatairól és a Vajdasági Népi Bizottság veze­tőivel, vajdasági politikusokkal folytatott tárgyalásainak ered­ményeiről. — Tárgyalásunk Titviczki elv­társsal, a Vajdasági Népi Bizott­ság elnökével. Sót í és Relies clv- társsal a népi bizottság elnök­helyetteseivel és más elvtársak­kal — mondotta Mohácsi Károly — a legnagyobb megértés és se­gítőkészség szellemében zajlott le. Megbízatásunk azért vált szüksé­gessé, mert megyénk a rendkí­vüli állapotok következtében szinte teljes egészében elszakadt hazánk ipari területeitől, így áru- és nyersanyagellátásunk akadozott. Különösen nagy szük­ségünk van szénre — elsősorban energiaellátásunk biztosítása ér­dekében. Az volt a megbízatá­sunk hogy tárgyalásokat folytas­sunk cement, táblaüveg és kü­lönböző élelmezési cikkek áru­csere formájában történő be­szerzésére. MILYEN EREDMÉNYRE VEZETTEK A GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK? Soronkivül 600 vagon szén, 10 00Ó négyzetméter táblaüveg, 50 vagon cement, egy vagon citrom és a szükségleteknek meg­felelő tejpor szállítására köte­lezte magát a Vajdasági Népi Bizottság megyénk részére. Me­gyénkből a megérkező áruk el­lenértékéként. különböző szeszes­italféléket, gyümölcspálinkát és hízottárut küldünk Jugoszláv szomszédainknak. A Vajdasági Népi Bizottság -vezetői megérke­zésünk után azonnal megszerez­ték kormányuk hozzájárulását az. árucsere megkötéséhez. Az volt a tárgyaláson részvevő elvtársak kérése, hogy -megyénk vezetői hasonlóan járjanak el a For­radalmi Munkás—Paraszt Kor­mány és a Minisztertanács elolt a megyénk küldöttsége által kö­tött egyezmény magyar részről való hivatalos elismerése céljá­ból. Tudomásom szerint a Mi­nisztertanács hétfőn délelőtt 10 órakor tárgyalja megállapodá­sainkat. Minden reményünk meg van arra, hogy megyénk A szobában vágni lehetett a füstöt. Egymásután dobták el a cigarettavégeket. Amikor beszél­tek, hangjuk izgatott volt, türel­metlenség érződött ki mindegyik szavából. A gyárat meg kell védeni, ez volt az egyöntetű vélemény. De ki legyen a vezető? Olyan, aki ért a fegyverforgatáshoz. Egymás­ra néztek az emberek, majd az egyik megszólalt: Gajdácsi Ár­pád, tartalékos százados. —• Legyen ő — hangzott az egybehangzó válasz. És a he­lyettes? — vetődött fel az újabb kérdés. Több ember tekintete ismét találkozott. Az egyik így kezdte: p— Ambrus György főmérnök... Pár pillanatig csend volt, majd megszületett az elhatározás: — Ű legyen a helyettes. Ambrus György nyurga fia­talember. Két hónapja tapadja csak a Kinizsi Konzervgyár kö­vezetét. Jól esett szántára a fci- valóm, amely nagy felelősséggel jár. Ambrus Györgyöt olyan fából faragták, aki nem fél a ne­hézségektől cs igen szereti mun­katársait. Ha nem is pontosan így, de mcgközelítőjeg ilyen formában e lakúit meg a munkásőrség. Fegyverük ekkor még csavarhú- vo volt. Harmincán lehettek, s megfogadták, hogy megvédik a kezdeményezését helyesnek ítéli kormányunk és megadja a hoz­zájárulást az egyezményben vál­lalt kötelezettségek teljesítésé­hez. HOGYAN ÉRTÉKELIK A MAGYAR HELYZETET A VAJDASÁGI POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI VEZETŐK? A jugoszláv elvtársak küldött­ségünket mint testvér a testvért fogadták, Meggyőződtünk róla, hogy a magyar néppel mélyen együttérezve, aggodalommal kí­sérik figyelemmel a hazánkban lejátszódó eseményeket. A tár­gyalásokban részvevő jugoszláv elvtársak rendszeresen hallgatják a magyar rádió adásait, és bár a jugoszláv kormány és a Jugo­szláv Kommunisták {szövetsége még eddig összefüggésében és egészében nem adqlt ki hivatalos értékelést a magyar események­ről. határozottan egységes véle­ményt ismerhettünk meg a jugo­szláv elvtársak részéről. Aggód­va állapították nyeg az október 30-i eséményekről szóló hírek alapján, hogy a szocialista de­mokráciáért folytatott jogos har­cot, az ifjúság és a magyar mun­kásosztály erőfeszítéseit meg akarták nyergeinj az ellenfor­radalom szószólói, és a tőkés­rendszer restaurációjára akarták felhasználni a fegyveres ese­mény ekel. A jugoszláv elvtársak véleménye szerint ebben a hely­zetben valóban szükségszerű volt a szovjet haderő beavatkozása, bár sajnálatosnak ítélték a be­avatkozást és helyesebbnek lát­ták volna, ha saját nemzeti erőink latbavetésével teremtünk rendet. A jugoszláv politikai ve­zetők bíznak azokban a demok­ratikus erőkben, melyek Magyar, országon jogos követelésekért harcoltak, őszintén bíznak a párt valóban a nép mellett álló ve­zető magjában, amely az előző esztendőkben is igyekezett har­colni a Rákosi—G erő-féle nemzetvesztö és népellenes klikk bűnös politikája és káros módr szerei ellen, a párt és országve­zetés terén. Úgy látják a vajda­sági politikusok, hogy az új vi­szonyok között ezek" a néphez hű demokratikus szociális! a erűk alkalmasak lesznek arra. hogy kijavítsák a múlt súlyos hibáit és végérvényesen hátat fordítsa­nak a Rákosi—Gcrú-íélc klikk bűnös módszereinek. A küldöttségünkkel tárgyaló jugoszláv elvtársak módot adtak nekünk arra is, hogy közelebb­ről megismerhessük a jugoszláv állami és pártélet vezetésének módszereit, tanulmányozhassuk az általuk rendelkezésre bocsá­tott dokumentáció alapján gazda­sági, társadalmi és pórtélét ükéi. Meg vagyok róla győződve — mondott a Mohácsi elv társ, —■ hogy a sztálinista rezsimnek Jugoszláviával szemben elköve­tett gaztette páratlan a munkás- mozgalmak történetében. Koráb­ban egyszer már jártam Jugo­szláviában. Akkor szerzett ta­pasztalataimat csak magerősí tér­ték mostani tárgyalásaink ered­ményei és az a mély megértés, ahogyan a magyar eseményeket jugoszláv elvtársaink fogadták. Megnyugvással töltötte el kül­döttségünk minden tagját a testvéri segélynyújtásnak ez az őszinte megnyilatkozása és a ma­gyar eseményekkel kapcsolatos véleményalkotás egysége, amely a jugoszláv állami és pártveze­tés szilárd ideológiai egységét, néppel való összeforrott ságát .bi- zonyítja. . J l ITCŐ/I 1>. A szabadság és a béke védelmébe» Togliatti elvtárs cikke as Vnitában Az első, amit meg kell lenni, az, hogy félredobni a Uépmuta- túst és világosan, kertelés nélkül ki kell mondani a történteket. Szerencsétlenségünkre ma Euró­pa — nem azért, mert mi akar­tuk ezt — fel van osztva, szét van szakítva két tömbre. E töm ­bök két katonai szövetségre épül­nek. Mindenki, tudja azonban, mindenki elismeri és mindenki állította, hogy ezeknek a töm­böknek nemcsak katonai, hanem politikai tartalmuk is van. Ezt különösen jól tudjuk mi Olasz­országban,, bőszen ezt úton-űtlé- len ismételtették, hangoztatták, hogy abban az esetben, ina orszá­gunkban veszélybe kerülne a nyugati rendszer, akkor a prob­léma rendezése érdekében ame­rikai intervenció következnék be, méghozzá az Atlanti Szövet­ség szellemének és terveinek megfelelően. Mi mindig felléptünk ez ellen a helyzet ellen. Javasoltuk, bugy­ié keli mondani az egymással szembenálló tömbök rendszeré­ről és a nemzetközi életet más, ezzel ellentétes alapokra kell felépíteni. Azonban minden olyan javaslatunkat elvetettek, amely e cél elérését, vagy legalábbis megközelítését szolgálta. Síit mi több, a Nyugat katonai és poli­tikái tömbjét kiszélesítették. Fel­szerelték Nyugat-Németországot amelyben náci tisztek vezetése alatt álló hadsereget teremtet­tek, olyan hadsereget, amelyet egyoldalú lépés alapján, a ré­gebbi nemzetközi szerződések megszegésével 'támasztottak tel. Micsoda diadalünnep lenne a nyugati áklerpokrácia számúra az a nap, amelyen a varsói tömb megszűnne, mint " akadály az olyan kalandorok útjában, ame­lyekről a fasizmus örökösei ál­modoznak ! Azok, akik megfeledkeznek, vagy úgy tesznek, mintha megfe­ledkeznének ezekről a dolgokról, azok, akik be nem avatkozásra és .szabadságra hívnak fel, mi­közben tehetetlen dühükben a mi mozgalmunkra, a Szovjet­unióra nesarkodnak a magyar- országi események migtt, — jo­gos megvetésre méltó képmuta­tók. Ezek nemcsak, hogy mindig üdvözölték a katoriai és politi­kái tömbök rendszerét, hansnr szükségükben örömmel veszne! minden katonai intervenciót amennyiben azt az imperialisták Követték el a népi erők ellen amennyiben a demokratikus; fej­lődés lehetőségeinek meggátolá­sát tűzték ki célul. A cikk ezután a magyarorszá­gi eseményekkel foglalkozik. — Megállapítja, hogy nem egyedit. Magyarországon vetődtek fe ezek a problémák, amelyek a- eseményeket kiváltották. Még­pedig olyan pillanatban, amikor az egész világon összeomlóba.'’ ven a biztonság és senki sem tudja, mi történik holnap, Togliatti leírja, hogy t-l len for­radalmi jelenségek váltották k a Szovjetunió beavatkozását és kifejji, hogy véleménye szerint el kellene ítélni g Szovjetunió' ha nem lépett volna közbe a fa­sizmus csírájában való elfojtá­sára. Togliatti ezután így folytatja — Ml más, mint a háború kövei kezeit volna be, ha Magyarul - szag nyíltan reakciós kormány hatalmába került volna? Elkér - dódtek volna a határincidensek intervenciók, provokációk. < fegyveres konfliktusnak mind­azok az előfutárai, amelyeket olyan jói ispierünk. Az ENSZ, mint nemzetközi szervezet, avat - kozott volna be rendteremtés cél­jából abban a pillanatban, ami­kor az imperialista hatalmak, v agy legalábbis egyesek közülük lángra lobbanfják a szikrát. Itt jutupk el a probléma lényegé­hez. Ma nincs többé olyan nem­zetközi szervezet, amely képes bármit, is tênni a hábprú meg­akadályozása érdekében. Fran­ciaország és Anglia az egész vi­lág szemcláttára készítette elő és folytatják Egyiptom ellen a há­borújukat. Megszegve mindet paktumot, rpipejpp egyezményt minden szerződési. Fel se ve­szik az ENSZ-ivözgyűiés elítél/- határozatait. Háborúznak és kér; — bármi tőrénjék is — írja cl ■ kében Palmiro Togliatti. Megalakult a Megyei Közellátási Kormáuybiaottxág A megyei tanács végrehajtó bizottsága az Országos Közellá­tási Kormánybizottság felhívásá­ra november 12-én megalakítot­ta a Megyei Közellátási Kor­mánybizottságot, melynek veze­tője Varga Jenő elvtárs, a VB elnökhelyettese lett. Tagjai: Buda Gábor, Szalay Károly, Dó­zsa József és Szűcs Béla. A közellátási kormánybizottság feladata, hogy a megye területé­ről élelmiszerszállításokat szer­vezzen Budapestre, gondoskod­jon a megye ellátásáról és élel­miszerek ellenében árucserét folytasson más megyékkel, fő­városi üzemekkel és Jugoszláviá­val. A megyei tanács VB intéz­kedése alapján gondoskodik ar­ról, hogy mindennemű élelmi- szerszáliítmúny csak a közellá­tási kormánybizottság engedé­lyével hagyhatja el a megye területét, Ä Szovjetunió dolgodéinak segítsége Ál UTOLSO PIROG... gyárgt, a nép vagyonát a foszto­gatóktól. Két napig nem is történt kü­lönösebb esemény. A harmadik nap éjszakáján estek »keresztül az első tűzkeresztségen. Az éjszakai szolgálatra érkező portás lépett be az ajtón és kissé izgatottan így szólt: — Mérnök elvtárs, a kertészetnél fegyveres emberek másztak be. : : Az ifjú főmérnökben fel­lángolt a nép vagyonáért érzett felelősségérzet. — Fosztogatók — ötlött át agyán. — Nem enged­hetjük — remegett egész benső­je. A többiek, akik körülötte voltak, várták' útmutató szavát. Nem késlekedett. Mindenki meg­kapta a feladatát. O pedig tele­fonon a honvédség segítségét kérte. Rövid idő múlva már 20— 25 fegyveres katona várta a pa­rancsot. —- Az új raktár felé — adta ki az utasítást Dob]er Feri, a csoport vezetője, — aki egyéb­ként régi pajtása Ambrus Györgynek­Néhány pillanat, s már a kerír jégnél vpltak. Először a pa­rancsnok, Gajdaesi Árpád ug­rott át, majd Ambrus György. A főmérnök fehér köpenyben volt. A főszlogatók meglátták őket és rájuk lőttek. Pár perces tűzharc alakult ki. A garázda elemek az utcára szo­rultak. A honvédek, s Ambrus György, Gajdácsi Árpád és még néhányan nyomukba szegődtek. Átkutatták a bokrokat, de nem találták a fosztogatókat. Kere­ket oldottak... A kis csapat visszavonult a »főhadiszállására.« Útközben a hadnagy és a főmérnök régi emlékeket elevenítettek fel. Vé­gül is Dobler Feri kezét nyújtva elbúcsúzott: — Ha valami baj van, szóljál. ;. A honvédek a tiszttel együtt elvonultak. Ez az esemény arra késztette a város vezetőit, hogy fegyvert adjanak a gyárőrség tagjainak. S most már fegyver­rel a kézben védték a nép va­gyonát. Még egyszer be akartak törni a gyárba, de ezt; a tá­madást is meghiúsították. Ambrus György főmérnök alig hunyta le a szemét egy-két órá­ra. Naponta 75 darab cigarettát szívott el. Az arca is naproi-nap- ra soványabb lett. A tavaszi ár­vízre gondolt. A szennyes ár el­vitte minden vagyonkáját. Egy tönkrement rekamié, meg egy­két bútordarabja maradi. Kölesé­MINSZK. Bjelorusszia egyik legnagyobb fűrésztelepének dol­gozói felajánlották, hogy terven leiül termelik ki a Magyar Nép-> köztársaság számára felajánlott 127 vagon faanyagot. A szállít­mány időközben meg is érkezett a határállomásra. ZAPOROZSJE. A zaporozsjei kohászok több, mint 20 vagon terven felül gyártott hengerelt ge várandós. Nincs hova álomra; hajtsák a fejüket. Igaz, a gyár: vezetősége 5000 forint segítséget; adott, de még nem talált*olyan vállalatot, amely elvállal la voir: na a rossz bútorok kijavítását... Ezernyi tennivalója lett vol­na családja körében Ambrus Györgynek. Ennek ellenére egy: percre sem tágított őrhelyéről. November 4-én, vasárnap már csak ketten maradták a gyár­ban Mátyus Gyulával. A farad­ság, az álom kerülgette őket, de nem hagyták magukat. Éberen:: őrködtek a gyár vagyona felett.* Amikor már elcsendesedett; minden, az őrség tagjai haza­mentek családjukhoz. A fő­mérnök megszólította Mátyus Gyulát: — Gyula, te is menj ha­za. Gyula szembenézett a fő­mérnökkel s halkan ezt mondta: Nem hagylak el... A két férfi összeölelkezett, mint két testvér.1 s szégyen ide, szégyen oda, né­hány könnycsepp gördült végig; arcukon. Ez volt a pecsét örök: barátságukon. Utolsó percig, — ez ennek az; írásnak a »ime. Ambrus György; az utolsó per-ig derekasan,: férfiasán helyt állt, a többiekkel: együtt. Helytállásuk méltatása-; hoz a dicsérő szó kevés. Többet,! — kitüntetést érdemelnek. i'enesz Károly • lemezárut és más .temanyagokiit szállítottak. Magyarországra. >oo OC00 0-00-00-0-0 r StftBtffM ÍWiW*f Az utóbbi időben gyakran mo> fordult, hogy beteg sertésekhez1 nem hívtak állatorvost, hanem, levágták és feldolgozták azokat* Felhívjuk a lakosság íigyel- hogy a beteg sertések húsa fertőző anyagokat tartalmazhat, amelyek a feldolgozás és füstö­lés során sem semmisülnek meg.- Ezek a fertőző csírák a fogyasz­tó emberekre, veszélyesek lehet­nek, amellett súlyos sertésjárvá- nyokat idézhetnek elő. Felkérjük a sertéstartókat, hogy saját érdekükben jelentsék be a sertésbetegségeket és az il- letekes állatorvos véleménye (duplán járjanak el a hús fel­használása tekintetében. Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság. Hoppon maradt «rrirágítók A Mezőgazdasági Igazgatósá­gon hallottuk: A nehéz napok vámsz'edői megjelentek a kiskunfélegyházi piacon is. Felverték az arakat és nem rösteltek 8 forintot is el­kérni egy liter tejért. Nem tűrték ezt; á kiskun­félegyházi Dózsa és Hunyadi Termelőszövetkezet tagjai. Min den nap egy kocsi tejet szállítót lak ki a piacra, rendes árán, A kereslet-kínálat törvénye ér­vényesült: a teiTnelőszövetkez«*’ közbenjárására hoppon marad­tak az árdrágítók és 3.58 forin­tért kénytelenek adni jelenleg is a tej literjét.

Next

/
Thumbnails
Contents