Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-16 / 244. szám
VUÂQ PROLETÁRJÁN EGYESÜLJETEK f NÉPÚJSÁG HZ MDP BACS-KlSKaH MEGYEI BIZOTTSÁGA ES ft MEGYEI TflKflCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM Àra 50 fillér_________4956. OKTOBER 16. KEDD il Minisztertanács határozata: Tovább növelik a vállalatok önállóságát, egyszerűsítik a munkaügyek intézését A Magyar Közlöny vasárnapi száma közli a Minisztertanács határozatát az egyes munkaügyi kérdések egyszerűsítéséről. A határozat újabb lépést jelent a miniszterek, a vállalatok igazgatói, továbbá a szakszervezetek és az üzemi bizottságok hatáskörének növelése útján. A Minisztertanács többek körött elrendelte, hogy a miniszter az illetékes szakszervezettel együtt — iparáganként —> néhány vállalatnál újfajta kísérleti prémiumrendszert vezethet be a műszaki és a vezető adminisztratív dolgozók részére. A munkások anyagi érdekeltségének fokozása érdekében a miniszter a szakszervezettel együtt a minőség javítására és az anyagtakarékosságra ösztönző prémiumrendszert honosíthat meg mind az idöbéres, mind a darabbéres munkások részére. Egy évig megkapják törzsilletményüket a termelőszövetkezetekbe belépő leszerelt honvédtisztek A Minisztertanács határozata értelmében a magyar néphadsereg 1956. évi létszámcsökkentése folyamán leszerelésre kerülő hivatásos lisztek közül azok, akik a lermelőszövetkezetekbé tagként belépnek, a hadseregnél kapott törzsilletményüket leszerelésük napjától számított egy évig továbbra is megkapják. Abban az esetben, ha a leszerelés hónapközben történik, a tiirzsUletményt a kővetkező hónap elsejétől kezdve kell folyósítani. \ Határozatot hozott a Minisztertanács a leszerelő honvédtisztek továbbtanulásának elősegítéséről is. A határozat kötelezi az oktatásügyi minisztert: gondoskodjék arról, hogy a leszerelt tisztek közül azokat, akik valamelyik egyelem, vagy főiskola nappali tagozatán tovább kívánnak tanulni és ehhez megfelelő előképzettséggel rendelkeznek, 1956. december 1-ig soronkívül felvegyék. Számukra megfelelő ösztöndíjat kell biztosítani és azok részére, akik az egyetem elvégzése után hadmérnökként tekintetbe jönnek — a honvédelmi miniszter ösztöndijkiegészitést adhat. Az egyetemek és főiskolák esti és levelező tagozatainak felvételeinél a létszámcsökkentés során leszerelt tiszteket előnyben kell részesíteni. A Minisztertanács határozatához a Honvédelmi Minisztérium már kiadta a részletes végrehajtási utasítást. Ezzel kapcsolatban az érdekeltek a területileg illetékes kiegészítő parancsnokságoknál kaphatnak részletes tájékoztatást. távvezetéki oszlopokat gyárt u hecskeméti tpületlakatosipari Vállalat Megyénk szántóföldjein égbenyúló, karcsú vasoszlopok sorakoznak, hosszú kilométereken keresztül. Távvezetéki oszlopok ezek s a rajtuk függő dróthuzalokon fut az áram, s viszi az éltető fényt községekbe, falvakba, tanyákba. Megyénk üzemei közül a Bányászati Berendezések Gyára dolgozói foglalkoztak csak távvezetéki oszlopok előállításával, s több ezret készítettek belőle. Az elmúlt hónapban egy másik üzemünk, a Kecskeméti Épüietlakatosipari Vállalat is hozzákezdett 28 darab távvezetéki oszlop gyártásához. Az oszlopok alapcsonkjait elkészítették, a többi rész gyártása folyamatos. Ügy hírlik, hogy az első szállítmányt Kövágószőlősre küldik, s ott intézkednek majd felhasználása felől. A múlt héten újabb 42 távvezetéki oszlop megrendeléséről szóló levelet adtak át a termelési osztály vezetőjének. A most megrendelt távvezetéki oszlopokat december hónapban szállítják le. A határozat a miniszter és a szakszervezet hatáskörébe utal több olyan bér- és munkaügyi kérdést, amelyekben eddig csak a Minisztertanács és a SZOT dönthetett. A Minisztertanács határozata nemcsak a miniszterek és a szakszervezetek hatáskörét növeli, hanem a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanács vég(Folytatás s 2. oldalon.) „Fiatal bányász44 Tas István kétszeres Munkácsydíjas szobrászművész mészkőből faragott, másfélszeres életnagyságú »Fiatal bányász« figurája Kiskunfélegyházán, a bányaberendezéseket gyártó üzem parkjában áll. Az egyszerűen fogalmazott szobor híven jelképezi az új, erős és egészséges bányászifjúságot. A mű szépen illeszkedik a környezethez és mintegy feloldja az üzem ridegségét, üdvözölve a dolgozókat a bejáratnál. Vasárnap átadták a forgalomnak a Kecskemét—Békéscsabai főközlekedési útszakasz egyik részét Vasárnap, a délelőtti órákban Bebrics Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter ünnepélyes keretek között átadta a Kecskeméti Űtfenntartó Vállalat által készített 40-es számú, Kecskemét —Békéscsaba főközlekedési útszakasz Cserkeszőlő—Békésszentandrás közé eső — mintegy 25 és fél kilométeres — részét. Az útszakaszt május 8-án kezdték felújítani és határidőre, október 8-ra el is készítették. Az út eredetileg zúzottkőszerkezetes, 4 méter széles makadám volt. a felújítás során ß méteres bitumen-kötőzúzalékossá képezték ki. Az építők felhasználtak 42 000 tonna kőanyagot és 11000 tonna kötőanyagot. A közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese Kunszentmártonban. az ünnepség színhelyén jutalmakat osztott ki az építkezés legkiválóbb dolgozóinak, mérnökeinek, tervezőinek, majd köszönetét mondott az építkezés segítőinek, a 44-es kecskeméti és az 51-es szolnoki TEFU- nak, a Szolnoki Kénsavgyárnak, valamint a Magyar Állam Vasutak kunszentmártoni állomásfőnökségének, amiért olyan áldozatkész munkával járultak hozzá az út mielőbbi elkészüléséhez. A Közlekedésügyi Minisztériumnak, valamint a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat igazgatóságának, munkáskollektívájának köszönetét mondottak az új út mellett levő községek, így Cserkeszük), Kunszentmárton, Öcsöd, Mesterszállás lakosai, továbbá az út közelében fekvő tsz-ek, állami gazdaságok dolgozói. Bebrics Lajos miniszter a Szolnok és Békés megyei falvak kérésére ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy még a jövő esztendőben ki fogják szélesíteni az ilyen bitumenes úthálózatot, H Ncsgycir Dolgosék Pórija küldöttsége megérkezett Belgrádba Belgrádból jelenti az MTI: A Magyar Dolgozók Pártja külr döttsége Gerő Ernő elvtárs vezetésével hétfőn a kora délelőtti órákban megérkezett a jugoszláv fővárosba. A küldöttség különvonata pontban 9 órakor futott be a belgrádi pályaudvarra, ahol a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége képviseletében Alekszander Rankovics és Szvetozár Vukmanovics-Tempo, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagjai, továbbá Dusán Petrovics és Milos Minies, a Jugoszláv Kommunis! ták Szövetsége Központi Bizottságának tagjai, Jozsc Vilfan, Tito köztársasági elnök kabinetirodájának főtitkára és Dobrivoje Vidics helyettes külügyi államtitkár várta a magyar párt vezetőit. A magyar küldöttség különvonatán érkezett a pályaudvarra Lazar Kolisevszki, a Jugcezláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Voja Lekovics és Paso Roinac, a JKSZ Központi Bizottságának tagjai, akik Szabadkán fogadták a magyar párt vezetőit; A delegációval együtt érkezett dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, aki a küldöttség elé ment a magyar határig. A vonatból egymásután szálltak ki Gerő Ernő, Apró Antid. Hegedűs András, Kádár János- Kovács István. Alekszander Rankovics odalépett Gerő Ernőhöz' és forrón kezet szorított vele. Két.' úttörő virágcsokrot nyújtott átl Gerő elvtársnak, Felhangzott a magyar, majd a jugoszláv himnusz, utána Gerő elvtárs a mikrofonhoz lépett és az alábbi beszédet mondotta: Kedves elvtársak! Mint a Magyar Dolgozók Pártjának és a magyar népnek a küldöttei, nagy örömmel tölt el bennünket, hogy eljöhettünk a szomszédos Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságba, baráti, elvtársi küldetéssel. Már nagyrészt eltemettük azokat a káros, mindkét országra és mindkét népre, valamint pártjainkra nagy mértékben hátrányos viszonyokat, amelyek néhány éven keresztül mérgezték és kiélezték az országaink és népeink közötti kapcsolatokat. Hála mindkét ország vezető körei kölcsönös törekvéseinek, népeink akaratának megfelelően az elmúlt években igen jelentős előrehaladás történt az országaink közötti jószomszédi, baráti, testvéri viszony és szoros kapcsoia(Folytatás a 2. oldalon.) ÜDVÖZLET Az emberek jóformán másról sem beszélnek. Az utcán, reg- I gel a hivatalban, az üzletekben, a vonaton (e fontos politikai I fórumokon): hallottad a hírt? Olvastad? Mindenki gondolta, érezter i talán tudta is, hogy ennek így kell lennie, s mégis váratlan, nagy szenzációként hatott Nagy Imre elvtárs párttagságának visszaélh- I tása. örömhír volt. Az elv, a tény mögött rejlő gondolat miatt. Amiért Nagy Imre elvtárs a sok sikertelen, elutasított próbálkozása után levelében írja: »Ebben a helyzetben mindenek felett álló döntő kérdés, a pártegység ügye«. És pártunk Politikai Bizottsága is bebizonyította: ezt az ügyet valóban mindenek fölé helyezi. Fölébe helyezi az istenek méltatlan géniuszának és őszintén népünk elé tárja: »A kizárási határozat létrejöttében jelentős szerepet játszott Rákosi Mátyás elvtárs személyi elfogultsága.«■ Igen, végre ki kellett mondani ezeket a szavakat, amiket pártunktól elvárt a nép, hogy a korunkban uralkodott (nem Julius, de júliusban menesztett) cézár rőt tógáját fellebbentve láttatni, megszólalni engedje az igazságot. A kertelés, a halogatás eredményre sosem vezet, őszintének kell lennünk és őszintén kell beszélnünk. Nagy Imre elvtárs — pártunk határozataira épült — kor-, mányfői programja az »új kormányprogram« 1953. júniuséiban s nép szivéből fakadt, a nép akaratát tükrözte. A program, a nép programja volt. S, hogy végrehajtásában voltak hibák, fonákságok, helytelen, rossz dolgok, ezt éreztük, tudtuk, láttuk jól. De vajon ez egyedül Nagy Imre elvtárs számlájára róható? Sokan es i gyakran teszik fel e kérdést. Vajon 1956. júliusa óta nem járunk-e közel ahhoz az úthoz, amin Nagy Imre elvtárs vezetni akart? S a legfőbb irányítószervben, a Politikai Bizottságban, aminek akkor Nagy Imre tagja volt, nem hallatták-e szavukat emberevő farkasok és nem uralkodott-e ott az akkor még hatalmában terebélyesedő személyi kultusz szelleme? S vajon nem készakarva gátolták-e meg ezek az erők az új kormányprogramot? Tisztázatlan kérdések ezek még népünk és párttagságunk tömegei előtt. De az első lépés megtörtént. Pártunk Politikai Bizottsága hatálytalanította azt a határozatot, »amely Nagy Imre elvtársat kizárta a párt soraiból, mert jól lehet követett el politikai hibákat, ezek nem tették indokolttá a pártból való kizárását.« S a Politikai Bizottság határozatának második része a még nyitvaálló kérdések tisztázását Ígéri, amikor javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy »a közeljövőben vitassa meg, tisztázza Nagy Imre elvtárs által ténylegesen elkövetett hibákat.« Ezeket a kérdéseket tisztázni kell! Mer**l<i adna ma már igazat azoknak az »álmatlan éjszaltáknak«, amelyeknek áldozatait, csúful megbecslelenített mártírjainkat önvádtól mardosó, fájdalommal kínzó szívvel napjainkban temettünk. A Politikai Bizottság mindenki számára megnyugtatóan eleget tesz határozatával Nagy Imre elvtárs kérésének, hogy »az elmúlt időszakban elhang zott vádakat megfelelően vezető pártfórum nyilvánossága élőt: megvitassák.« A pártegység látható, érzékelhető, örömetkeltő megnyilvánulása, ami foglalkoztatja az embereket, ami a Szabad Nép hasábjain bizalmat sugárzó erőt árasztott. De helyes-e, hogy ez a levél és a Politikai Bizottság határozata csupán a Szabad Népben jelent meg? Igaz, hogy a Szabad Nép a párt központi lapja és elsősorban annak kell közölni e két jelentős dokumentumot. Mégis sokan a megyei pártlapok olvasótáborából nem járatják a Szabad Népet. Sokan egyéb lapokat olvasnak. Nagy Imre ügye tpedig az egész ország nyilvánossága előtt zajlott le. Öt valamennyi sajtóorgánumon keresztül rágalmazták, mocskolták. A Magyar Távirati Iroda úgy hitte, hogy közölheti is minden lappal a levelet, s a határozatot, mert előre jelezte, hogy érkezni fog. S mégsem így történt. Miért': Hiszen a Szabad Nép hasábjain is bebizonyította pártunk, hogy nem fél az igazság nyílt feltárásától. Ha a. közleményt nem is kaptuk meg. s nem közölhettük, az üdvözlettel nem maradhatunk adósok. Üdvözöljük július egyenes útját, a Politikai Bizottság határozatát; üdvözöljük az igazság győzelmét; üdvözöljük, szívből, reménységgel és bizalommal üdvözöljük a szocialista demokratizmuson alapuló pártegység ezen várva vári, hőn óhajtott megnyilvánulását. Mészáros István
