Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-16 / 244. szám
ASSZONYSORS Séta a% épülő budai várban Bocsánat, hogy prózai dologgal kezdem. Ebédhez ültem a Iiosszúhegyi Állami Gazdaság üzemi étkezdéjében. Aßzlalszomszédom egy csinos fiatalasszony. Mindössze egy éve van férjnél. Amint már ilyenkor szokásos, vontatütan indul köztünk a beszélgetés. Hamarosan azonban kiderül DB-néről, hogy agrárközgazdásznak készül, az egyetem ötödéves hallgatója, s jelenleg gyakorlati idejét tölti il t a gaz- 1 daságban. — Eredetileg nem erre a pályára készültem. Jogász szerettem volna lenni. Felfigyelek, hiszen az ifjúság .évek óta visszatérő egyik legfájóbb problémájával találkoztam. Tekintetemből úgylátszik kiolvasható a kérdés, melyet feléje szeretnék irányítani: —- És belenyugodott? — Mi mást tehettem volna. Tanulni akartam. — Pillanatnyi szünet, de nekem éppen elég ahhoz, hogy rágondoljak: milyen helytelen értelmezése az felsőbb oktatásunknak, amikor nem veszi tekintetbe az életre készülő fiatalok érdeklődési körét, kedvét, ambícióját, csak a keretet látja, a többi nem érdekes. így lett ebből a pesti fiatalasszonyból jogász helyett agrárközgazdász. Hogy van-e kedve hozzá? — Ezt senki nem tudakolta tőle. Most azt mondja, van. tie a mosoly, mely ezeket a szavakat kíséri, mintha valami titkos gondolatot rejtegetne. Egyelőre még rejtegeti, nem akar beszélni róla. Próbálom kipuhatolni, de csak mosolyog. Igen. mosolyog mindaddig, míg férje után nem érdeklődöm — milyen állásban van itt a gazdaságban? Mint kiderül, naiv dolog volt tőlem ezt kérdezni. — A férjem?. ;. Ű Tapolcán van a Balaton mellett, — szól, majd kis szünetet tart. Súlyos kérdésre nem kell ennél súlyosabb felelet. Megütközöm szavain. Látva meghökkenésemet, újból mosolyog. — Mikor az egyetemen arról volt szó, hogy fel évre gazdasági gyakorlatra megyünk, kértem egy Tapolca környéki állami gazdaságba való küldetésemet. ;. és így kerültem ide, Nemesnádudvarra az ország másik felébe. Talán, ha nem kérem, esetleg sikerült volna. Önkéntelenül eszembe jut egy másik eset. Idős veszprémi orvosházaspár — azonos a betegségük — gyógykezeltetésére beutalást kértek. A férjet a Gellért Szállóba, az asszonyt a reumakórházba ütalta az SZTK. Minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult, hogy összekerüljenek. Csak lopva, a rendszabályokat megsértve, sikerült találkozniok. — Akárcsak mi — bólint rá szomorúan —, egy éve vagyok asszony, s a kéthetes nászúton voltam együtt a férjemmel. Azóta, bármilyen furcsán hangzik is: csak lopva találkozhatunk. Nem így képzeltem el az életemet... Mi az oka ennek? Az az elferdült szellem, mely vajmi kevesett törődött az ember vágyaival, törekvéseivel. — Na, de ha így történt, majd csak rendbejön valahogy a végén. — Próbálom vigasztalni. — Hogyne! — Felel ő. — Jövőre megkapom a diplomámat, dolgozni fogok. Igen, dolgozni, de csak addig, amíg össze ne.m gyűjtünk annyit, ami elég egy családi otthon megalapításához. Mert azt csak nem tartja helyesnek, hogy a szüléink nyakán éljünk? Aztán, ha minden meglesz, elbúcsúzom a pályámtól és családanya, háziasszony leszek. Megdöbbenek. Szóval ez az a titok, melyet az előbb egy halvány mosollyal igyekezett leplezni. — Mondja, érdemes volt akkor annyit tanulnia, hogy a diploma egy szekrény mélyébe kerüljön? Érettségi, öt év egyetem, annyi tanulás, küzdés, erőfeszítés? Mindez miért volt? Nekünk kiválóan képzett szakemberekre van szükségünk. Sok, sok D. B- nére. — Rám függeszti tekintetét: — Maga sem ért meg engem? — Vádló a hangja. Lehajtom a fejem. Hallgatok. Csak a gondolataim futnak tova. Már hogy ne érteném... Férjhez ment és joggal követelheti, hogy a férje oldalán éljen. Lakás, otthon, család, ez az élet rendje. Ki állhatja ennek útját és miért? — Most kimondom magyarul. Jogász akartam lenni, ezt a pályát választottam, ennek a hivatásnak akartam élni. Mégis azt SZERZŐDÉS KÖTHETŐ tejes- és kelkáposztára, zöldpaprikára, korai és késői karfiolra, spárgára, petrezselyemre, sárgarépára a Szabadszállási Földművesszövetkezettel. — Biztos áruelhelyezést és pénzt jelent a szerződéses termesztés. 1241 mondták, agrárközgazdásznak kell lennem. Hát leszek. De az ambíciómnak ezen a területen, érzem, nem fognak szárnyai nőni. Igaz, ez is szép pálya, de mindenre születni kell. A gondolkodó ember pedig ngm tagadhatja meg önmagát. És még egy, — teszi hozzá kis hallgatás után — Az embernek vannak vágyai is. A vágyakat pedig nem szabad letörni, a vágyaknak nem szabad útját állni, ha azok nemesek. Öt hónapja van itt a gazdaságban és ez alatt az öt hónap alatt — ne tessék ebben kételkedni, mert így igaz —, két Ízben egyegy napra tudott a szülői otthonban találkozni férjével. Istenem, pedig milyen fiatalok és mennyire vágyakoznak egymás után, hogy beszélhessenek életük sok-sok problémájáról, jövőjükről, hogy egymás szemébe nézhessenek szerelmesen. Tapolca, Nemesnádudvar — több száz kilométer egymástól. Táján, ha felfigyelnek kérésére és ott a zalai állami gazdaságok valamelyikében szorítanak a számára egy helyet, ha közelebb kerül Tapolcához, ahol a férje van, — akkor tán más szavakat ejtene. De így csak egy gondolat száguld: révbejutni. És azján? A többit majd eldönti valahogy az élet. D. B.-né problémája nem egyedülálló. Csupán egy a sok közül. Egy azon esetek közül, melyeket ez az embert semmibe vevő, nyomasztó, áporodott felfogás szült. És mégegyet. Hogy több kárt ez a szellem már ne okozzon, yalamit az egyetemen is tenni kéne. Tenni bizony, mégr pedig mipél előbb, hiszen a bizalmatlanság D. B.-nének is még mindig azt súgta, hogy elválva többször is kérjen: ne írjam ki a teljes nevét, mert fél, igenis fél, hogy az egyetemen rossz néven fogják vennj. Miért? Azért táp, mert őszinte volt, mert nyíltan beszélt az ifjúság egyik legfájóbb kérdéséről, mert rámutatott a szektáns iskolapolitika egyik sérelmére és ! már annyit vitatott kérdésére? Vagy tán azért, amikor egy kézszorítással búcsúztam tőle, most már a bizalom teljes feloldottságábap elárulta: — Nyolcán vagyunk nők az ötödik évfolyamban. Heten ezek közül már férjhezmentünk, de lehet, sőt biztosra veszem, ha a hét közül bármelyikünkkel beszélgetett volna, erről folyt volna a szó, erről írhatott volna. Bíró László gyűlölöm. Hogyan lehetne rajtuk segíteni? R. J. holnap is, holnapután is és azután is törzsvendége marad az italboltoknak, az, az utolsó fillérjéig. Ki tudja őt ebben megakadályozni? Amikor munkatársai egyszer figyelmeztették, hogy inkább a családjára költse a fizetését, azt válaszolta, hogy: — Azt csinálok vele, amit akarok, én dolgozom érte. Igaza van! De mégsincs! Miért szolgálják ki az ilyen embert az italboltokban? Igaz, mindenütt ki van függesztve a felirat: »Ittas embert nem szolgálunk ki.'« Bárcsak betartanák, akkor talán R. J. családjának is jutna egy kevés a keresetéből, De ez hazugság. Csak azért van ott az a tábla, hogy ott legyen. Legalább ne bosszantanák vele a jóérzésű embereket, mert hiába van ott a figyelmeztető felirat, ihat mindenki, amennyit csak akar, amennyit csak bír, míg össze nem esik. ú gaz, hogy a részeg ember kö" vetelödző. Kényelmesebb őt még tizedszer is kiszolgálni, mint egyszer ellentmondani. No, meg aztán nem is rassz vendég!... S ha már elázott, vagy eljön a záróra ideje, szépen kivezetik az ajtón és menjen isten hírével. Û botorkálva méregeti az utat, ha még van annyi ereje. A járókelők jót nevetnek rajta és esetleg annyit mondanak: — No, jól beszívott az öreg. Ilyenkor nem látják R. J. gyermekeinek apró kezeit, amint kenyér után kutatnak az üres asztalfiókban. Nem látják felesége könnyes Haf gyermek «édesapja' í gén, valóban az! Csak * azért nem írom le a nevét. mert esetleg ezért is csak a családját zaklatnák. Ezt pedig nem akarom. Van bajuk így is éppen elég. Ezért röviden csak R. J.-nek nevezem. De ki is tulajdonképpen ez az R. J.? Egy munkás! Munkás! Nem! Ez a név nem illik rá. Nem szennyezem be ezt a nevet az ő személyével. Én már rég megalkottam róla a véleményemet. Nem titkolom el tovább. Elmondom mindenkinek, akinek csak elmondhatom. R. J. egy részeges, jellcmtelen alak. Igen azl Vagy talán meg ennél is alábbvalóbb. Hat apró gyermek szólítja öt édesapámnak, ha olykor-olykor hazatér az ő külön világából. Ilyenkor sem az apa megy haza, hanem egy, a lábán aligalig álló, értelmetlen mondatokat. mormoló figura. Ilyenkor már értelem sincs benne, hogy megértse kislánya, vagy kisfia kedveskedő gügyögését, vagy keserves sírását. Nem érti ő tipegő apróságainak gyermekes örömét, fájdalmát. Legtöbbször még azt sem tudja, hogy ő tulajdonképpen mégis csak ember és létezik ezen a földön. így megy ez már hosszú évek óta — panaszkodik a felesége. — Nemcsak azt issza meg, amit ő keres, hanem még azt is, amiért Lat gyermek gondozása mellett ez asszony dolgozik meg keservesen, Telltçtçtlen a torka, S hogy mindennap leigya magát, nem sajnálja sem gyermekeit, sem feleségét, senkit. Mindegy mi lesz holnap, hogy nélkülözik a családja, ő csak a mának él. /Û napokban személyesen láttam az italboltban. Ruhája rongyos, cipője lyukas, foltos, szánalmat keltett ez az ember. Ki 'tudja, hányadik pohárnál tartott? Természetesen nem egyedül »iszogatta« a jóízű kadarkát. A megszokott társaság, a pénzére és a potya itókára éhesen akkor is ott lebzselt körülötte. R. J. szokása szerint nem volt fukar. Gavallérosan fizetett mindenkinek. Nála nem számít a pénz, mert ha az övé elfogy, kér a feleségétől. És próbáljon ellentmondani, akkor aztán jaj neki. Szegény asszony, szegény gyermekek. Û, miért nem lehet az ilyen embereket eltiltani az ivástól? Nem tudtam sokáig nézni gondtalan mulatozását. Összeszorult a szivem a fájdalomtól és ökölbeszorult a kezem a tehetetlenségtől. Fülembe csengett kislányának sírása. Lehet, hogy sirt is. Talán azért, mert éhes volt, vagy azért, mert hideg van és neki még nincs cipője, És ki tudja, hogy lesz-e? Az édesanyja fizetéséből nem igen telik. Az apja meg... jégen, ez R. J., és sajnos -* hat gyermek édesapja, Bár ne lenne az. Szívből sajnálom a családját, de őt szívből Felkerestük a várgondnokságon Bálint főmérnököt, hogy a várbeli építkezésekről tájékozódjunk. Elmondta a főmérnök, hogy a volt királyi palota helyén az építkezés egyelőre szünetel, mert az újjáépítés súlyát inkább a vár lakóépületeinek renoválására helyezték. Ügyelni kell arra, hogy a renoválással megőrizzük az ódon épületek történelmi hangulatát. Úgy kell felépíteni a var házait, utcáit, hogyha véletlenül feltámadna a XVlfl. századbeli kovácscéh valamelyik tisztes tagja, hát kérdezés nélkül megtalálja a hazavezető útat. — Így épült fel már a Bécsi-kapu tér három háza is és szépen zárja le a tér déli végét. Ezek melleit a művészeti követelmények mellett arra is törekedni kell, hogy könnyítsenek a főváros nyomasztó lakásgondjain. A várban folyó legnagyobb építkezés most a Mátyás-templom helyreállítása. A nagyértékü műemlék tornyának helyrehozását még ebben az évben befejezik, — so jövő év végére a templomtest is készen lesz. A várpalota felépítésének tervei még most is kidolgozás alatt állnak. Eltűnnek majd a Horthy-rezidencia meredező romjai, hogy : helyet adjanak a korszerűen restaurált palotának. Ballagunk a szűk sikátorokon, ahol szinte a levegőben él a J sajátos Krúdy-hangulat: a pislákoló gázlámpákra, az alattuk sé\ táló szerelmesekre gondolunk, a régi városháza bongva ütő toronyórájára, miközben fénypászma vetődik egy ablakon. — Esteledik. Halkabbra fogjuk lépteinket, nehogy megzavarjuk a pihenő utcák nyugalmát. — A romok mély árnyéka mellett itt-ott kivillan egy-egy újjáépült kis palota frissen vakolt fala. Épül a vár. Ifj. Bölps István Óit leg1f an verseny, eltel arm az adeilság is megvan Az igazságos Mátyás egykori palotája helyén ma is ott áll« nak a véres harcokra emlékeztető kormos romok, — a vár udvarát felverte a gyom meg a fű. — Az építkezés körüli mozgás is elakadt egy idő óta, — csak a portás gubbaszt a hűvös őszi szélben az elkerített rész bejáratánál. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban 32 szakszervezeti bizalmi adott egymásnak találkozót. Igen fontos, vajúdó problémáról, a munkaversenyszervezés új módszereiről vitatkoztak. szemeit, fáradt alakját, gyötrő-i dését. R. J. pedig hazaténferegA vagy lefekszik valahol, kialusszat magát és másnap kezdi elôlôrôl.X rkiaponta sok R. J.-vel ta-i * lálkozunk az utcán.| Halljuk rikoltozó hangjukat a| söntések mellől és néha még cső-* dálkozunk is, hogy bírják ezt}: anyagilag és fizikailag? De áltu-:: Iában ez már természetesnekjj tűnik nekünk is, nekik is. De,}} ha ellátogatnak R. J.-ék ottho nába szomorú kép fogadna. A, } sok féldeci, a két deci tiszta, } könnyeket, nélkülözést, gyermek- : sírást von maga után. Ten-} nünk kellene valamit. De mit?} Meg kellene akadályoznunk az} R. J.-ék mértéktelen ivását. Igen,, meg. Családjukért, önmagukért. Vajon eleget tettek-e R. J. } munkatársai társadalmi kötele-:: zettségüknek azzal, hogy egyszer figyelmeztették? Nem! Ha nem elég egyszer, akkor tízszer, s ha kell, százszor is figyelmeztessék. Fogjon össze az egész üzem és mentsék meg az R. J.-k családját a nélkülözéstől. Ez kötelessége minden munkatársának. Felelősek vagyunk egymásért, önmagunkért. De százszoros felelősség terhel bennünket a gyermekekért, akiket a nemtörődömség, apjuk léhasága a nyomorba taszít. Fogjunk össze valamennyien. Védjük meg az iszákos apáktól a gyermekeket. Fékezzük meg minden lehető módon, minden rendelkezésünkre álló eszköz segítségével a részegeskedőket! Szepesi Bertalan Beszéltek arról, hogy semmi esetre sem ösztönöz az alacsony bérkategória a jobb munkára. Csupán a mennyiség a fontos, mert ez biztosít több keresetet. Ugyanis a bérezés nem tesz különbséget a kifogástalanul, és a kevésbé jól dolgozók munkája között. Ezért az anyagtakarékosság sem érvényesül. Minden szakszervezeti bizalmi kívánta: adják meg nekik azt a jogot, hogy akkor szervezzék a versenyt, amikor úgy látják, hogy az üzemrészben erre lehetőség van. ■ Mi volt az eddigi gyakorlat? A felsőbb szerv mindig kérte: hányán állnak versenyben, mit ajánlottak fel, stb. Ezt akkor is meg kellett csinálni, ha volt áru, ha nem volt. Pedig versenyt csak akkor lehet szei-vezni, ha anyag van. Mi pedig akkor is szerveztünk versenyt, amikor nem volt meg a versenyzés előfeltétele, — mondták a bizalmiak. Nemcsak a bizalmiak, hanem a műszaki vezetők is vitatkoztak erről a fontos kérdésről. Egyetértettek a szakszervezeti bizalmiak vitáján elmondottakkal. Éppen ezért az üzemi szakszervezet határozatában rögzítette, hogy a versenyszervezést ezután az üzem műszaki vezetőire bízza. Akkor és ott szervezzenek versenyt, amikor erre minden előfeltétel biztosított. Ezzel visszaszerzik a munkaverseny megtépázott becsületét. EGYÉNI GAZDÁK! Gépszántásra szerződés köthető a Szabadszállási Termelőszövetkezettel. 1241 ELADNÁM antiquar könyveimet. — Érdeklődni lehet: a Moziüzemj Vállalat könyvterjesztőjénél, — Kecskemét, Luther- udvar, ü33í
