Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-11 / 240. szám

ROS ■^^^OîKKKHKKMKKXXXXKMXMXKKïOOOOO v OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OGOOOOOOOOOOOWjOOOW»*. A mai napon... 0<>CH>CK>0<>C-CK>0<X>00<)<K>00 ck>ooo<>oo acKworKxxxxKXKyoooo ooo-oc ÜLÉSEZIK A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ma délelőtt ismét megtartja értekezletét. A jövő évi költségvetésről tárgyalnak. A második napirendi pontban a végrehajtó bizottság tagjait tájékoz­tatják az őszi munkák állásáról, a begyűjtés helyzetéről. Bejelen­tésekre is sor kerül. Egy pályázat megvitatása Vizsgáznak a művezetők A Kecskeméti Cipőgyárban a mai nap folyamán művezetők, segédmüvezetök mintegy 12-en, Hegedűs Menyhért műszaki ve­zető, Oláh József szakszervezeti munkavédelmi felelős és Aranyi Géza karbantartó vezető előtt adnak számot, hogy az állam ál­tal előirt munkavédelmi utasítá­sokat ismerik-e, tudják-e azokat a gyakorlatban alkalmazni. A vizsgán a 35 kérdés cgyikére­­másikára kell alaposan felelni. Ez igen helyes, mert így képet kapunk arról is, hogy a műszaki vezetők mennyiben viselik szívü­kön a dolgozók balesetvédelmét. Azt a művezetőt, vagy segédmű­vezetőt, aki nem felel meg, pót­vizsgára utalják. S ha ott sem tud a kérdésekre válaszolni, le­váltják felelős posztjáról. Az MSZT pedagógus szakosz­tálya hosszú hónapok áldozatos munkájával egy több mint 200 oldalas dolgozattal válaszolt az MSZT országos központja »Kö­zösségi1 nevelés« című pályáza­tára. A szakosztályba tömörült > pedagógusok saját gyakorlatuk- j ban kikristályosodott, célraveze- > tő módszereket gyűjtögették ösz­­sze, kidolgozták az újabb lehető­ségeket, hogy ezzel is hozzájá­ruljanak a gyermeknevelés eddig sokat vitatott ága, a közösségi nevelés mind jobb módszereinek kiterjesztésében. A dolgozat elkészült, továbbí­tották már a központnák, de még beszélgetnek róla. Ma este 6 órakor a TT1T klubjában anké­­tot tartanak erről a pályázatról. A bevezetőt Tornyai Jenő tanár tartja, a vitaindító pedig Mada­rász László tanár, a TTIT megyei titkára lesz. „Mitől olyan édes az Ősz van, hideg van, a férfiak pesz­­szimisták, hisz le­szakadt egy gomb a kabátjukról, ízetlen volt az ebéd a ven­déglőben, hozták a villanyszámlát és a prémiumosztásnál kifelejtették őket. De a nők, az asszo­nyok? Azok csino­sak, aranyosak, a szél sem tudja róluk elfújni a kacér mo­solyt, a szemük úgy kacag, mintha tavasz lenne. Vagy valóban ő]c hozzák a tavaszt? A női szépség tit­kait bogozva lopa­kodtunk be aSzéche nyi téri Illatszer­­boltba. Férfiak sze­gyeinek ide bejönni, nem nekik találták fel a kozmetikát. De a nők valósággal személyi tulajdo­nukká avatták. Kis tündérpalo­ta. Virágzó bol­gár domboldalak, csendes, napsütötte török völgyek illatát hozták el ide kis üvegekben és a sok szín kápráztatóan csillog a tükörlapo­kon. Az őszi borút el­oszlatja pár csepp Carmen, Ábránd, Széna, Opera. S mint Zimai Lászlónétól megtud­tuk, még ezen a hé­ten kapható lesz a legfinomabb és leg­újabb csókálló rúzs. Szakértők mintegy száz főnyi érdekelt előtt, már ki is pró­bálták, persze — csak kézre dörzsöl­ve. De ennek elle­nére nagy sikert ara­tott, s bizonyára kecskeméti hölgy­olvasóink is meg lesznek vele eléged­ve. Az őszi évad má­sik újdonsága a ajka?...“ gyöngyház lakk. Szí­ne sokkal szolidabb, tetszetősebb, mint­áz eddigiek, viszont tartóssága jóval na­gyobb. Védekezésül az őszi szelek ellen kiváló bőrápoló kré­meket lehet kapni. Az lllatszerbolt már most felkészül a karácsonyra. Ajándékcsomago­kat fognak összeállí­tani, melyekben a manikűrkészlettől a boroivaf elszerelésig minden megtalálha­tó. Nemcsak az ész — (úgymond egy drámaíró), — de a szépség is bajjal jár, mert néha sokáig kell várni a kiszol­gálásra. Ez persze nem a bolt dolgozói­nak hibája, hanem a vevőké, ugyanis né­ha háromszázan is megfordulnak itt naponta, (benedek) ÍMég ebben a hónapban befejezik a mükerii alkotóház építkezését A Műkert öreg fáit is meg­ölelte az ősz. Színesednek a le­velek, a szél fuvallatára már könnyűvé száradva imbolyogva szállnak az avarra. Ősz van a Műkertben is, művészetre ihlető csendes ősz. Az alkotóház még nemrég kopott épülete frissen vakolt falaival, ablakszemeivel peckesen áll a halódásra készülő környezetben. Mintha mondaná: — Lám, én nem elmúlni, éledni készülök. A hét műterem még üresen áll, a hozzájuk tartozó szobák hiányolják még a berendezést, de már nem sokáig. Az építők kopácsolását, a mázolok füttyét lassan felejtik a falak, tanyát üt­het a csend. Több mint egymil­lió forint felhasználásával újjá­varázsolták a kopott épületet, és meg is növelték. Még e hónap­ban átadják rendeltetésének, hogy neves lestők, szobrászok i alkossanak benne maradandó 1 műveket. Válasz a »tekete zongora e»yik ismerőjének« A városi tanács tulajdonát képező hangversenyzongora fe­lett kesergő sorokat őszinte meg­értéssel olvastuk valamennyien. Végre a fekete zongora egyik is­merője is felfigyelt a kérdéses hangszer nem éppen dicsőséges pályafutására. A kesergő sorok azonban — véleményünk szerint — nem elég tárgyilagosan és nem a valóságnak megfelelően pub­likálták a zongora ügyét. A tisztánlátás érdekében ré­szünkről, a városi tanács dolgo­zói részéről az alábbiakat kíván­juk hozzáfűzni: Kezdjük talán azzal, hogy a város kistanácster­mében őrzött zongora egy napon a népművelési csoport akkori vezetőjének intézkedésére helyet változtatott. Akkor még az ille­tékesek nem is sejtették a telje­sen új zongora elkövetkező meg­próbáltatásait. A zongora hosszú hónapokat töltött az Új Kollégium díszter­mében, közben rövidebb ideig kiegészítette egyik iskolánk tor­natermének felszerelését is. Ez ídó alatt a zongora helyre nem hozható rongálódásokat szenve­dett. Amikor illetékesek rendel­kezésére a zongora visszakerült a tanácsházára, az azonosságot illetően még a »fekete zongora egyik ismerője« is csak a márka elolvasása után mert volna nyi­latkozni. A zongora egyik lába kitörve, zárak felfeszítve, a zon­goratetőt tartó zsanérok kiszag­gatva, összekarcolva, összeverve. Így került hozzánk a zongora, olyan rongálódásokkal, amelyek rendbehozatala szakértői véle­mény szerint 4—5000 • forintba kerülne. Bizony az történt, hogy az il­letékesek által jó helyen tudott és lezártnak hitt zongora csáki­­szalmája volt. Az Új Kollégium díszterme gyakran visszhangozta a hangversenyzongora akkord­jait és nem mindig avatott kezek voltak azoknak interpretálói. Az átvonulok, akiket a terembe be­szállásoltak, bizony nem nagyon méltányolták a zongora előkelő származását. A zongora tetején talált nyomok legalább is ezt iga­zolják. Ki tudná azt most utólag kideríteni, hogy hány alkalom­mal szolgált a zongora poros szalmazsákok tartópilléréül. Mindezek után ne vegye rossz néven senki, ha a népgazdasági vagyon megóvása érdekében is a »gazdák« nagyobb összegű költ­séggel a zongora formáját úgy, ahogy visszaadták és magát a hangszert biztonságba helyezték. Nagyon jó néven vettük volna, ha a zongora egyik ismerője idő­ben hívta volna fel az illetéke­sek figyelmét annak szomorú sorsára. Talán nem róható fel bűnül az sem, ha az illetékesek egyelőre biztosabbnak látják a zongora helyet egy »szerényebb igényű« klubhelyiségben még akkor is, ha az csak — uram bocsá’ — »magyar , nótázgatás­­hoz« szolgáltatja a kíséretet. Elmondtuk a tényeket. Befe­jezésül az érdekeltek megnyug­tatására kijelentjük, hogy klub­­helyiségünkbe beérjük jóval sze­rényebb képességű zongorával is és bízunk abban, hogy e rövid epizód után a fekete zongora új­ra elfoglalhatja azt a helyet (de most már biztosabb helyet), ame­lyet a város egyre fejlődő zenei életében .méltán meg is érdemel. A fekete zongora másik ismerője, a városi tanács dolgozója. V** * ■'<. Almaszüret Az Új Tavasz Termelőszövet­kezet tagsága szüretel. Nem a tőkék felett hajladoznak, lábujj­­hegyen, létrán ágaskodva szedik vigyázva a nagyfejű, mosolygó almákat. Úgy bánnak minden gyümölccsel, mint a hímes tojás­sal, hisz egy erőteljesebb ütődés és az egész évi gondos munka gyümölcse veszít értékéből — nem alkalmas a tárolásra. Szép, egészséges az alma és nem is kevés. 240 mázsát raknak ládák­ba, kosarakba ezen a héten, az alrnaszüret végeztéig. És ha már megszabadították a fákat súlyos terhűktől, a szőlősorokba állnak. Jövő héten megkezdik a valósá­gos szűrőiét. Visszavonhatatlanul közeleg a tél — Vásárolják a bundacipőt — & Ha módunk lenne beletekin­­( teni a családi költségvetésekbe, I úgy meggyőződhetnénk, hogy I kivétel nélkül mindegyikben ott I szerepel egy-két valóban téli té- I tel. A költségvetések átnézése helyett inkább elmentünk az Ál­lami Áruház csak egyetlen osz­tályára, a cipőosztályra. Nagy a forgalom — de az el­adók megjegyzését elcsípve nyu­godtan leírjuk, hogy nagy az árukészlet, a választék is. Mi­nek van igazi keletje? a téli ci­pőknek. Az őszi kiárusításon le­szállították a női bundacípő árát; 300 forint helyett 250 forintért vásárolja meg képünk szereplője is a csinos fazonú meleg cipőt. Hogy hányadik párat próbálja? Talán a negyvenediket, — mert 50 pár már tulajdonosára talált. De legalább ennyien vásárol­ják 303 forint helyett most már 200 forintért az ízléses, bőrtalpú női félcipőket. A nyersgumi- es a mikrópórusos talpú cipőkben pedig különösen nagy a válasz­ték. Idén a férfiak sem panaszkod­hatnak, igazán lehet válogatni a szebbnél szebb, jobbnál jobb zárt cipőkben. De érdekes, hogy a férfiok meg októberben is in­kább a nyárra gondolnak. A PVC-talú barna antilop cipőket úgy vásárolják, mintha legalább is tavaszi napsugár csalogatná a rügyeket. Magyarázatot 'kér­tünk, meg is kaptuk egy vevő­től: — 120 forintot megér még akkor Is ez a cipó, ha egy fél esztendeig a szekrény őrzi. Nyá­ron 239 forintot adtam volna ér­te. No, de azért a tél közeledté­vel is gondolnak. Vásárolják a meleg cipőket, a csizmákat, ba­kancsokat is egyre sűrűbben húzzák fel, egyelőre még próba­ként. Es a gyerekek? Gyermekcipők­ben is gazdag a választék. A hó­cipők már ott tornyosodnak, ve­vőkre várnak. Ha valaki kér be­lőle, ezt mondja az eladó: — Mi­lyet parancsol? Fehéret, színeset, gombosat, zippeset? Tehát jöhet a tél... A keres­kedelem felkészült, a tavalyinál gazdagabb választékú, nagyobb mennyiségű meleg cipő várja a vásárlót az Állami Áruházban, a cipőboítokban egyaránt. Néhány nup múlva megkezdi működésit a esőst kent munkaértékűek szövetkezeté Ämint már hírt adtunk róla, a KISZÖV szervezésében Kecske­méten is létrehozzák a csökkent munkaértékűek kisipari szövet­kezetét. Most arról értesültünk, hogy az alapító közgyűlést a jövő hé­ten tartják meg, s utána a szö­vetkezet működését meg is kez­di. A megyei és városi tanács szociális osztálya, továbbá a vá­rosi tanács igazgatási osztálya komoly segítségének köszönhető, hogy nem is egészen egy hónapi szervezés után létrejön ez a szo­ciális célokat szolgáló szövetke­zet. E szervek vezetői ugyanis a szociális cél érdekében a nagy nehézségek ellenére is megoldot­ták a szövetkezet műhely- és iroda kérdését. A szövetkezet megalapításához szükséges létszám együtt van, az alapító tagok kellő számban alá is írták a megalapításra vonat­kozó szándékukat. A KISZÖV szervezési osztályának az a célja, hogy az új szövetkezetben min­den iparág több taggal legyen képviselve, mert így a lakosság minden kisebb-nagyobb ipari ja­vítási igényét kielégítheti. Éppen ezért arra kéri a KI­­SZÖV az intézmények, vállala­tok vezetőségét, valamint a ma­­gánkísiparosokat, hogy az ön­kéntesség betartásával irányít­sák az új szövetkezetbe a bár­mely ipari munkához értő 50 éven Xelüli nőket és 55 éven fe­lüli férfiakat, polgári és katonai rokkantakat, nyugdíjasokat. E szövetkezetben ugyanis az ilyen csökkent munkaértékűek 60 szá­zalékos munkateljesítményért 100 százalékos bért kapnak, s itt a napi munkaidőt is csökkenteni lehet 8 óra helyett 5 órára. Az új szövetkezetbe belépők minden eddigi szociális jogaikat továbbra is megszakítás nélkül megtarthatják. JCapuzáfáj Mottó némi célzatossággal: Minden széninek magafele hajlik a keze.) Szín: Széchenyi tér 1, lapunk szerkesztősége. Sötét kapualj, idő: este 10 óra 05 perc. Újságíró (lefelé botorkál a lépcsőn, ezelőtt két másodperce fejezte be harcos cikkét a lakásügyi bürokrácia ellen. Láthatóan fáradt és éhes. Vágyik a jó meleg szoba, a paplan és egy érdekes könyv után. Leér a kapuhoz, kezét a kilincsre helyezi. Arcán döb­benet: zárva van! Órájára tekint, még csak 10 óra 06. Zörget — semmi válasz. Bemegy a házmesterhez): Izé ... bocsánat... zár... Házmester: No, 10 óra elmúlt... Újságíró (zavartan): Tetszik tudni, úgy tudtam, hogy 11-kor van kapuzárta ... (Ö tudja a »zártákat«, lapzárta is van a világon!) Házmester: 10-kor, ha mondom! (Ballag ajtót nyitni és — nem mint a szent — az újságíró felé hajtja a kezét.) Újságíró (fizetni akar, de előtte még megkoclcáztat egy kér­dést): Van rá rendelet, nem, hogy 11-kor?... Házmester: A rendeletet kérem, nyáron adták ki tizenegyre. Azóta visszahúztuk az órát, 10-kor van kapuzárta' Újságíró (elcsodálkozik, kotorászik, pénz nincs nála, dühösei felmegy vissza a szerkesztőségbe és megírja ezt a cikket. S. hogy megjelent, bizonyítja, »lapzárta« előtt adta le!) BIS

Next

/
Thumbnails
Contents