Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-02 / 232. szám

H-i í O » V4[ ROS I""""........... I .... ......■■■Hl......■■■■■' 'JVOOOOOOOOÍKKHKKKKXKKKKXX HHKMK) w.v-~ 0<W>O^H>0<>0<>0<H><><>CKK>CKH><><>00<>00<><>0<>0<><>C>000000<>00<>CKX><>OOOCK>0<K>0000!0<K>CH>C>00'_rí>C>0<>0<H A magyar sivatag szépséges kincsei a Hires Hét kiállításán A városi tanácsháza emeletén nyílott meg vasárnap a Hírős Hét mezőgazdasági kiállítása. A kiállítás alapja a város szőlő- és gyümölcskultúrája s az ezzel kapcsolatos homoki borászat. Itt találkozunk a kísérleti növény­­termesztési, borászati és szőlé­szeti tudományos kutatóintéze­tek eredményeivel is. Nehéz szavakat találni a látot­tak gyönyörűségének jellemzésé­re. Igazuk van, akik esküsznek rá, hogy ilyen kiállítás mostaná­ban nem volt Kecskeméten. — Nem is kiállítás ez, hanem a szőlő- és gyümölcstermelés Eldo­­rádója — jegyezte meg találóan az egyik vendég. S valóban: csak néhány percet tolls, kedves látogató a homok szépséges kin­cseinek szívct-lclkct simogató társaságában, máris büszke leszel arra, hogy a Duna—Tisza közén születtél s Kecskeméten élsz. Hol is kezdje szegény újságíró a tájékoztatást? A szavak művé­szének és testűnek kellene len­nie cgyszemélyben ahhoz, hogy hű képei fessen az olvasóknak... A szőlőtermelést 22 fajta kép­viseli a kiállításon; legjelentő­sebb a jólismcrt sárfehér, az Er­­zsébct-szőlő, a Mathiász Jánosné és a kadarka, de versenyképes a gyönyörű Afuz Ali, Siricn, a hel­­véciai Szauíer Gusztávné s egyéb fajták is. Külön sarkot foglal el a te­remben G. Bagó Lajos kunbara­­csi termelő kiállítási anyaga, — felette messze virít a tábla: »NAGYDÍJ*-. Ez a nagyszerű ember bátran nevezhető Micsu­rin szerény, kecskeméti tanítvá­nyának. Tizenkét fajta szőlőt ál­lított ki, többek között itt lát­ható egy 155 dekás Sirien-íürí. G. Bagó Lajos nagyszerű kísér­leteket végez jólfestő és bőven­­termő új fajták előállítására; új hibridjeiből több látható a kiál­lításon. Apja mellett, már gye­rekkorában a szőlőtermelés sze­relmesévé vált. Kisfia is örökölte szülei tehetségét és kedvét: máris első segédje apjának. Az aimák szépségversenyén 32 fajta vetélkedik egymással; a Jonathan, a Starking és a kü­lönféle renetek állnak az első sorban. A kecskeméti Üj Tavasz Tsz Jonathánja 1. díjat, a lajos­­mizsei Sápi Károlyné oklevelet nyert. A Tiszakécskei Állami Gazdaság okleveles Arany Par­­men-nel, a soltszcntimrei Varga Lajos Sárga Belfleur-rel, a Bor­forgalmi Vállalat gyerekícjnagy­­ságú Sándor Cár-ral szerepel a kiállításon. Nehéz dolga lehetett a bíráló bizottságnak, amikor ennyi szép­séges gyümölcs gazdája között kiosztotta a nagydíj után a négy első, a 12 második és a 24 har­madik díjat... A tanácsterem melletti kiseb­bik szobában kaptak helyet a kutatóintézetek. Mcgilletődöttcn lép be ide a látogató: a főhelyen Mathiász Jánosnak, az áldott em­lékű magyar Micsurinnak mell­szobra áll. Emlékét, munkáját mi már követendő példaként ál­lítjuk a jövendő nemzedék elé. A Szőlészeti Kutatóintézet Mathiász- és Miklóstelepe pom­pásan megszerkesztett növényvé­delmi, agrotechnikai tanácsadás­sal kötötte össze a kiállítást. Itt szerepei a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet is Mézeskalács szívet veszek Neked... A Hírős Hét két kedves színfoltja azok az utolérhetetlen szép­ségű mézeskalács boltok. Nem véletlenül énekelte meg ügyeskezií készítőit Tinódi Lantos Sebestyén, a kuruc-kor vándordalnoka, s nem véletlenül keltette emléküket ismét életre Szirmai Albert és Farkas Ferenc operettje. Hány kedves dalocska szól ezekről a szivkalácsokról?! Es ezek a kalácsok most újra megjelentek a kis utcai sátrakban. Nem szabad azokat megenni, lányok, ott kell tartani őket u tükörfiókon, emlékezve mindig egy régi-régi vásárra, mikor egy jóvágású legényember átnyújtotta néktek azokat... Az egyik mézeskalács-sátor előtt megcilLcgy katona a meny­asszonyával. Nézik, nézik a szebbnél szebb szíveket. És a fiú megveszi a legdrágábbat. Biztos nincs sok pénze, s találhatna olcsóbbat, talán szebbet is, de annak a nagyon drágának a kö­zepében egy kép van: néphadseregünk egyik katonája mosolyogva öleli át kedvesét... És ismeretlen honvéd ismerősöm ezt a szívet adja át szíveválasztottjának. Igen, ezt diktálta a honvódbecsiilel. Még egy kedves epizódnak voltam szem- és fültanúja. Idő­sebb néniké tipeg oda a sátorhoz. Sokáig komoran nézelődik, majd hirtelen felderül az arca: — Édes lelkem — fordul oda az elárusító kislányhoz, — ad­jon nekem öt mézeskalács-papucsot. A férjemnek viszem... S ha már ilyen édes, muszáj ötöt venni! Férfiaknak ez dukál! többek között i!) fajta paradi­csommal, a híres H-rozzsal, stb. Megtudhatjuk, hogy az intézet paradicsomfajtáiból 13Ö3 vagont dolgoztak fel a konzervgyárak s 27? vagont exportáltak az idén. A paradicsomtermelés jövedel­mezőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy az intézet 53 holdon 07 vagon paradicsomot termelt 1239 500 forint értékben, ezen­kívül 15 000 hold beültetéséhez elegendő 1. fokú paradicsom­­magot. A folyosón rendezkedtek be a ierménykiállítók, azok a nagy­szerű emberek, akik az egyaor csapást, ál kot jelentő homokot, a magyar sivatagot a szőlő és gyümölcs mellett 3—400 mázsás répa, 15 mázsás rozs termelésére is rákényszerítették sok munká­val, tengernyi áldozattal. K. Szabó József tzsákí gazda ide is elhozta azt a 15 mázsás átlagot adó rozstermését, amellyel az Országos Kiállításon II. díjat nyert. Ugyanezt kapott Buda­pesten a helvcciai Goiovies Menyhért 17,1 mázsás búzater­méséért. Első díjjal jutalmazta a kecskeméti bíráló bizottság a lajosmizsei Szabó János kukori­cáját, amelynek csöves átlaga 70 mázsa s III. díjjal a Haladás Tsz E-korai fajtájú, 35 mázsával fi­zető tengerijét. Elámxil a láto­gató Almási Béla nyárlőrinci termelő 400 mázsás átlagot ígérő répáján, mellette a kerekegyházi Bauer József 9,20 kilogrammos répaóriásán. Hasztalan dolog tovább ecse­telni szavakkal a kiállítás szép­ségét, hasznosságát. Ezt látni kell mindenkinek, aki a Hírős Hét alkalmával Kecskeméten tartóz­kodik! oooaooa Gyprmekkacu / 1) izony sok termett ebből az-*-* áldott veteményből va­sárnap délelőtt az Uj-Kollégium napsütötte udvarán. S hogy kik voltak az elvetők? Kedves vendégeink, a Budapesti Ál­lami Bábszínház ifjú művészei, akik meglátogattak bennünket, a Hírős Hét megnyitóján. Tizenegy órakor két és fél­száz kis úttörő pajtás előtt ját­szották el a Két nyuszi vidám kalandjai és a Róka koma esete a varjúval című bábjátékokat. A gyerekek nagy kacagással és sok-sok tapssal köszönték meg ezt a kedves, nevetős dél­előttöt! Egy angol házaspár megemlékezése Gyakorta fordulnak meg külföldi vendégek a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Körbejárják az üzemet, megnézik a munkafolyamatokat, legtöbbször — az áru megtekintése után — megrendelést tesznek. Az igazgatói irodában búcsúznak el és többen egy kis piros könyvbe néhány sorban leírják mindazt, amit láttak, ami velük történt. Az alábbiakban egy angol házaspár kedves sorait bocsát­juk olvasóink elé. »Nagyon szépen köszönöm ezt a szép napot, mely nagyon érdekes volt. Élveztük a vendégszeretetet és a sok szép látnivalót. Az önök üzeme nagyon érdekes volt. Én láttam itt olyan munkafolyamatot, amelyek eltérnek a mieinktől és nagyon érde­kes lesz ezeket a tapasztalatokat Angliában megvalósítani. Gratu­lálok a modern munkamódszerekhez és mindazokhoz a korszerű dolgokhoz, amelyeket ezen a telepen láttam. Feleségem és én nagyon örülnénk, ha módunk lenne viszo­nozni az itt élvezett sok kedvességet a mi hazánkban. —A. Stern.“ A. Stern felesége a következőket írta: »Minden alkalommal, amikor a hatos számot látom Angliá­ban, emlékezni fogok önökre! A magam szerény módján részemre a legnagyobb öröm lenne, ha viszonoznám Máriának (az igkzgató keresztneve. Szerk.), vagy bármelyik munkatársának Angliában az itt élvezett vendégszere­tetet, — mint háziasszony. Mrs. A. Stern.« Csak nagy küzdelemben tudta megnyerni a meceset a Dózsát Perecesnek — a Kedves olvasóim! Nincs annyi hely ebben a sarokban, hogy az egész mérkőzésről tudósítsam önöket. Nincs is értelme, hogy az I. félidő­ről sokat írjak, hiszen nem volt ab­ban semmi, de semmi érdekes. Még gól sem. 'Jgy kezdődött ugyanis, hogy a Dózsa támadott, s úgy is végződött. Közben is szinte végig ö támadott. De hagyjuk a támadást, mert még azt mondhatják egyesek, hát akkor hol itt az udvariasság? Ezeket az egyeseket szeretném meg­nyugtatni, ne nehezteljenek a Dó­zsára, éppen ebben volt az udvarias­ság. Miért strapálták volna magukat a Hírős Hétre érkezett, szeretett pc­­recesi vendégeink azzal, hogy a labdát cipelik (hiszen ott volt Laczi II.), vagy éppen azzal, hogy elsza­ladjanak a kecskeméti kapuig? Egyedül Csordás volt; igen udva­riatlan. Több alkalommal is nagy irammal faképnél hagyta a perecesi védőket, s azok futhattak utána, hiába ő mégis a kapu elé rúgta előlük a labdát. De nem származott belőle semmi baj, mert a többi csatár lo­vagiassága teljében tündökölt. Kö­ves például csak bravúrral ugyan, de kapu mellé fejelte három méter­ről a bőrt, később pedig, amikor Csőri megint nem tisztelte eléggé a vendégeket, és veszélyes beadását még a kapus sem bírta eDsipni, szinte dermedtem nézték csatáraink, hogy most mi lesz? De megint nem lett semmi baj, mert. Erigiert oda bírt passzolni az egyik védőnek. Még csóválták is a fejüket a mieink, —■ majdnem gólt rúgtak! Ilyen fejcsó­­válás aztán még négy-öt ízben elő fordult, azzaJ vége is lett a félidő­nek. Jött a második félidő. Ez is úgy kezdődött, hogy a mieink támadtak. És megint úgy végződött. Közben azonban történt egy és más. Ha nem lennék és is udvarias, talán azt mondanám: csak az az „egy“ ne történt volna, inkább valami más. QjiwáiL ii n fieps éxj Nyitott szemmel A 9-es számú recept Rövid az egész történet, s mindez ott kezdődött, hogy Kökény Lászlónő (Nagykörös, Kon­zervgyár) kétéves kisfia súlyosan meg­betegedett. Kihívták hozzá az orvőst, megkapták a recep­tet és siettek vele a gyógyszertárba. Sajnos el kelleti, hogy utasítsák, — ugyanis ez a gyógy­szerük a napokban kifogyott. Kökényné megkérte egyik ked­ves kecskeméti is­merősét, Danóczi Sándort, a Kinizsi Konzervgyár mű­szaki dolgozóját, hogy legyen olyan kedves, és váltsa ki itt a gyógyszert. Danóczi elvtárs be is vitte a Szabad­ság téri patikába, s ott ellátták egy 9-es számú várakozási jeggyel. Ez történt a múlt hét szerdá­ján. Danóczi elvtárs ezután minden nap bement a gyógy­szertárba érdeklőd­ni. S szombaton, mikor a beteg gyer­mek édesanyja már izgatottan tudakoió­­zott a recept sorsa iránt, ismét felke­reste őket. Rideg, elutasító választ ka­pott: »Sok a dol­gunk, semmit nem tehetünk. A recept elveszett. Kérjenek a doktortól újat, akkor majd kiad­juk. Szerda, csütörtök, péntek, szombat... Kicsit sok! S. ha már olyan felelőtlenek voltak, hogy elvesztették a receptet (vagy ki­adták másnak^ — legalább . udvaria­sabban bántak vol­na az illetővel! A napokban nagyon kedves, baráti ünnepség színhelye voit az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár .konzervkonyhája. Egy pár percre megpihentek a gépek, félkaréjba gyűlték az asszonyok, meg a lányok. A csoportban ott volt az igaz­gató, Nagy László elvtárs is. ö köszöntötte Juhász Jánosnét meleg szavakkal 25 éves jubi­leuma alkalmából. A körülállók tapsa közben nyújtotta át a 950 (/forint pénzösszeget. A Juhász Jánosné a konzerv­­\ konyha egyik legjobb csoport­­j vezetője. Sok asszonyt, leányt /ismertet meg a konzervkészítés /( bonyolult problémáival. Sok dolgozónak adta át tudása leg­javát, 's éppen ezért méltán érdemelte meg munkatársai­nak bizalmát, szeretetét. Az a kedves. kis virágcsokor, amelyet az üzemi bizottság képviselője nyitott át a dolgo, zók nevében, a' munkatársi jó­kívánságok . közepette, kifejező­je annak a szeretetnek, amely Juhász Jánosné érdemeit nyug­tázza. Utólag azzal a gondolattal, hogy még nem késő, mi is kö­szöntjük Juhász Jánosnét, s kívánjuk, hogy jó erőben, egészségben még sok boldog évet töltsön el a gyárban. Jönnek, jönnek a Hírős Hét vendégei A vasúti korlátozás ellenére is A érkeznek vendégek az ünneplő \ városba. Héttőn több autókara­­yván parkírozott a város főterén. )Az érdeklődők szinte pillanatok \ alatt elözönlőitek a látványossá­gokat. A városi tanács vezetősége jdélután fogadta a megye járási, k városi, községi tanácselnökök csoportját. Eljöttek mindenün­nen, hogy részesei lehessenek a ritka látványnak, a mezőgazda­sági kiállításnak, a homoki gyü­mölcstermelés nagyszerű ered­ményeinek. Az clménytnyújtü látogatásnak van egy nagy gya­korlati hasznossága is: sok ta­pasztalatot vihetnek magukkal városukba, községükbe. Hogy mi? Elképzelni is nehezen m­­ciom. hiszen már szinte elfeledtem, hogy mást lehet várni a Dózsától, Lehet, hogy ok is elfeledték? Dehát akkor mi történt a múlt héten Gö­döllőn? Öli, bocsánat, majd elfelej­tettem, hogy akkor a kecskemétiek voltak a vendégek, — No, de nem akarok elkalandozni, mint Englcrt a jobbszélről. Tehát vitte Hóka a labdát, a világért sem adta volna senkinek, aztán elveszítette, de még­is Boroshoz került, majd Köveshez, tőle Csordás kapta, aztán újra bel­ső csatárok voltak kénytelenek át­venni. Amikor már nem bírták szusszal, akkor vagy kapu mellé rúgtak, vagy a perecesi kapusnak passzoltak. Es így ment tovább, so­káig. Azaz, hogy cppen a tizedik perc­ben jártunk, amikor az ellenfél kö­zépcsatára, Futó V. elesett a futás­ban. A bíró megállította a játékot és visszaadta a labdát a középcsa­­íárnak, hogy szabadot rúgjon. Mindez 25 méterre volt kapunktól. A közép­­csatár úgy gondolta, miért Jusson tovább, odaadja Bajainak. Szépen kapura is lőtt. Bajai azonban meg­sértődött, hogy az ellenfél rúgja neki a labdát (és nem Kerpesics, aki mosolyogva, oly élvezetesen, ve­szélyesen tudta az előbb is haza­adni), ezért hát feléje sem nyúlt. En­nek következtében a labda bepoty­­tyant a hálóba. Na, végre! Mégis csak megvan a gyümölcse az ud­variaskodásnak. Most már csak 35 perc van hátra* addig még valahogy kibírják a pe­­receslck. — És megmondom őszin­tén, a mi csatáraink támogatósa nélkül nem bírták volna ki. Nem bi­zony, mert én az egész mérkőzésen figyeltem, hogy Csordás, meg Uzsoki, Határ, Tordasi és Kerpesi nem a legudvariasabb emberek. Akar hi­szik, akár nem, ők azt erőltették, hogy egyenlítsen ki a Dózsa, (ügy­látszik, mégis ba.j van a csapat egy­ségével.) Határ például előrement a csatársorba, Tordasi is ott csellen­gett az ellenfél 16-osán, így aztán a labda állandóan a perecesi kapu előtt pattogott, attól lehetett tarta­nt, hogy véletlenül bepuffan. A 25. percben is Határ Csordáshoz adott, s az elvetemült kapura lőtt. Sze­rencsére nem lett baj, mert Köves, mint a párduc a kapu előtt termett es visszafejelte a labdát. Egy perc múlva a nagy kavarodásban Csordás ismét kapura lőtt, (Hogy erőlteti ez a Csőri!) Kövesnek most minden tu­dására szüksége volt, hogy a kapu torkából ismét visszafejelje a labdát. Néhány perccel később Határ tört előre, ö Boroshoz tálalt, aki a bal­­összekötő helyéről (magáról elfeled­kezve) kapura bombázott. Már so­kan golt kiáltottak, de jól látta a veszélyt Englcrt, villámgyorsan a kapuba termett és jobb belsővel a sarokzászlóhoz mentett. Na, végre! — Én nem is értem, hogy miért mu­lattak ezen annyian, pedig oly iz­galmas volt. Még a bíró is derült, pedig egész mérkőzés alatt ragyo­góan működött. Ö volt a mezőny legjobbja. S az is kiderült ekkor, hogy én voltaképpen udvariatlan, irigy em­ber vagyok. Már a tizedik cigarettát rágtam a, mérkőzés kezdete óta, s férfiasán bevallom, a kezem reme­gett, a gyomromban fekélyt ereztem, a szívem meg mintha nagyobbra nőtt volna a tüdőmnél, s lihegtem. Úgy elfáradtam, hogy elég lesz két hét alatt kipihenni. Meg az a tudat sem nyugtatott meg, hogy most már sen­ki sem gyanúsíthatja azzal a Dózsát, hogy bajnokságra tör. (Miért, olyan bűn lett volna az?) Na, itf van, tessék! Most még be sem tudom fejezni a tudósítást, mert idegességemben a ceruzát is elrúg­tam. Budavári

Next

/
Thumbnails
Contents