Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-02 / 232. szám
H-i í O » V4[ ROS I""""........... I .... ......■■■Hl......■■■■■' 'JVOOOOOOOOÍKKHKKKKXKKKKXX HHKMK) w.v-~ 0<W>O^H>0<>0<>0<H><><>CKK>CKH><><>00<>00<><>0<>0<><>C>000000<>00<>CKX><>OOOCK>0<K>0000!0<K>CH>C>00'_rí>C>0<>0<H A magyar sivatag szépséges kincsei a Hires Hét kiállításán A városi tanácsháza emeletén nyílott meg vasárnap a Hírős Hét mezőgazdasági kiállítása. A kiállítás alapja a város szőlő- és gyümölcskultúrája s az ezzel kapcsolatos homoki borászat. Itt találkozunk a kísérleti növénytermesztési, borászati és szőlészeti tudományos kutatóintézetek eredményeivel is. Nehéz szavakat találni a látottak gyönyörűségének jellemzésére. Igazuk van, akik esküsznek rá, hogy ilyen kiállítás mostanában nem volt Kecskeméten. — Nem is kiállítás ez, hanem a szőlő- és gyümölcstermelés Eldorádója — jegyezte meg találóan az egyik vendég. S valóban: csak néhány percet tolls, kedves látogató a homok szépséges kincseinek szívct-lclkct simogató társaságában, máris büszke leszel arra, hogy a Duna—Tisza közén születtél s Kecskeméten élsz. Hol is kezdje szegény újságíró a tájékoztatást? A szavak művészének és testűnek kellene lennie cgyszemélyben ahhoz, hogy hű képei fessen az olvasóknak... A szőlőtermelést 22 fajta képviseli a kiállításon; legjelentősebb a jólismcrt sárfehér, az Erzsébct-szőlő, a Mathiász Jánosné és a kadarka, de versenyképes a gyönyörű Afuz Ali, Siricn, a helvéciai Szauíer Gusztávné s egyéb fajták is. Külön sarkot foglal el a teremben G. Bagó Lajos kunbaracsi termelő kiállítási anyaga, — felette messze virít a tábla: »NAGYDÍJ*-. Ez a nagyszerű ember bátran nevezhető Micsurin szerény, kecskeméti tanítványának. Tizenkét fajta szőlőt állított ki, többek között itt látható egy 155 dekás Sirien-íürí. G. Bagó Lajos nagyszerű kísérleteket végez jólfestő és bőventermő új fajták előállítására; új hibridjeiből több látható a kiállításon. Apja mellett, már gyerekkorában a szőlőtermelés szerelmesévé vált. Kisfia is örökölte szülei tehetségét és kedvét: máris első segédje apjának. Az aimák szépségversenyén 32 fajta vetélkedik egymással; a Jonathan, a Starking és a különféle renetek állnak az első sorban. A kecskeméti Üj Tavasz Tsz Jonathánja 1. díjat, a lajosmizsei Sápi Károlyné oklevelet nyert. A Tiszakécskei Állami Gazdaság okleveles Arany Parmen-nel, a soltszcntimrei Varga Lajos Sárga Belfleur-rel, a Borforgalmi Vállalat gyerekícjnagyságú Sándor Cár-ral szerepel a kiállításon. Nehéz dolga lehetett a bíráló bizottságnak, amikor ennyi szépséges gyümölcs gazdája között kiosztotta a nagydíj után a négy első, a 12 második és a 24 harmadik díjat... A tanácsterem melletti kisebbik szobában kaptak helyet a kutatóintézetek. Mcgilletődöttcn lép be ide a látogató: a főhelyen Mathiász Jánosnak, az áldott emlékű magyar Micsurinnak mellszobra áll. Emlékét, munkáját mi már követendő példaként állítjuk a jövendő nemzedék elé. A Szőlészeti Kutatóintézet Mathiász- és Miklóstelepe pompásan megszerkesztett növényvédelmi, agrotechnikai tanácsadással kötötte össze a kiállítást. Itt szerepei a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet is Mézeskalács szívet veszek Neked... A Hírős Hét két kedves színfoltja azok az utolérhetetlen szépségű mézeskalács boltok. Nem véletlenül énekelte meg ügyeskezií készítőit Tinódi Lantos Sebestyén, a kuruc-kor vándordalnoka, s nem véletlenül keltette emléküket ismét életre Szirmai Albert és Farkas Ferenc operettje. Hány kedves dalocska szól ezekről a szivkalácsokról?! Es ezek a kalácsok most újra megjelentek a kis utcai sátrakban. Nem szabad azokat megenni, lányok, ott kell tartani őket u tükörfiókon, emlékezve mindig egy régi-régi vásárra, mikor egy jóvágású legényember átnyújtotta néktek azokat... Az egyik mézeskalács-sátor előtt megcilLcgy katona a menyasszonyával. Nézik, nézik a szebbnél szebb szíveket. És a fiú megveszi a legdrágábbat. Biztos nincs sok pénze, s találhatna olcsóbbat, talán szebbet is, de annak a nagyon drágának a közepében egy kép van: néphadseregünk egyik katonája mosolyogva öleli át kedvesét... És ismeretlen honvéd ismerősöm ezt a szívet adja át szíveválasztottjának. Igen, ezt diktálta a honvódbecsiilel. Még egy kedves epizódnak voltam szem- és fültanúja. Idősebb néniké tipeg oda a sátorhoz. Sokáig komoran nézelődik, majd hirtelen felderül az arca: — Édes lelkem — fordul oda az elárusító kislányhoz, — adjon nekem öt mézeskalács-papucsot. A férjemnek viszem... S ha már ilyen édes, muszáj ötöt venni! Férfiaknak ez dukál! többek között i!) fajta paradicsommal, a híres H-rozzsal, stb. Megtudhatjuk, hogy az intézet paradicsomfajtáiból 13Ö3 vagont dolgoztak fel a konzervgyárak s 27? vagont exportáltak az idén. A paradicsomtermelés jövedelmezőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy az intézet 53 holdon 07 vagon paradicsomot termelt 1239 500 forint értékben, ezenkívül 15 000 hold beültetéséhez elegendő 1. fokú paradicsommagot. A folyosón rendezkedtek be a ierménykiállítók, azok a nagyszerű emberek, akik az egyaor csapást, ál kot jelentő homokot, a magyar sivatagot a szőlő és gyümölcs mellett 3—400 mázsás répa, 15 mázsás rozs termelésére is rákényszerítették sok munkával, tengernyi áldozattal. K. Szabó József tzsákí gazda ide is elhozta azt a 15 mázsás átlagot adó rozstermését, amellyel az Országos Kiállításon II. díjat nyert. Ugyanezt kapott Budapesten a helvcciai Goiovies Menyhért 17,1 mázsás búzaterméséért. Első díjjal jutalmazta a kecskeméti bíráló bizottság a lajosmizsei Szabó János kukoricáját, amelynek csöves átlaga 70 mázsa s III. díjjal a Haladás Tsz E-korai fajtájú, 35 mázsával fizető tengerijét. Elámxil a látogató Almási Béla nyárlőrinci termelő 400 mázsás átlagot ígérő répáján, mellette a kerekegyházi Bauer József 9,20 kilogrammos répaóriásán. Hasztalan dolog tovább ecsetelni szavakkal a kiállítás szépségét, hasznosságát. Ezt látni kell mindenkinek, aki a Hírős Hét alkalmával Kecskeméten tartózkodik! oooaooa Gyprmekkacu / 1) izony sok termett ebből az-*-* áldott veteményből vasárnap délelőtt az Uj-Kollégium napsütötte udvarán. S hogy kik voltak az elvetők? Kedves vendégeink, a Budapesti Állami Bábszínház ifjú művészei, akik meglátogattak bennünket, a Hírős Hét megnyitóján. Tizenegy órakor két és félszáz kis úttörő pajtás előtt játszották el a Két nyuszi vidám kalandjai és a Róka koma esete a varjúval című bábjátékokat. A gyerekek nagy kacagással és sok-sok tapssal köszönték meg ezt a kedves, nevetős délelőttöt! Egy angol házaspár megemlékezése Gyakorta fordulnak meg külföldi vendégek a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Körbejárják az üzemet, megnézik a munkafolyamatokat, legtöbbször — az áru megtekintése után — megrendelést tesznek. Az igazgatói irodában búcsúznak el és többen egy kis piros könyvbe néhány sorban leírják mindazt, amit láttak, ami velük történt. Az alábbiakban egy angol házaspár kedves sorait bocsátjuk olvasóink elé. »Nagyon szépen köszönöm ezt a szép napot, mely nagyon érdekes volt. Élveztük a vendégszeretetet és a sok szép látnivalót. Az önök üzeme nagyon érdekes volt. Én láttam itt olyan munkafolyamatot, amelyek eltérnek a mieinktől és nagyon érdekes lesz ezeket a tapasztalatokat Angliában megvalósítani. Gratulálok a modern munkamódszerekhez és mindazokhoz a korszerű dolgokhoz, amelyeket ezen a telepen láttam. Feleségem és én nagyon örülnénk, ha módunk lenne viszonozni az itt élvezett sok kedvességet a mi hazánkban. —A. Stern.“ A. Stern felesége a következőket írta: »Minden alkalommal, amikor a hatos számot látom Angliában, emlékezni fogok önökre! A magam szerény módján részemre a legnagyobb öröm lenne, ha viszonoznám Máriának (az igkzgató keresztneve. Szerk.), vagy bármelyik munkatársának Angliában az itt élvezett vendégszeretetet, — mint háziasszony. Mrs. A. Stern.« Csak nagy küzdelemben tudta megnyerni a meceset a Dózsát Perecesnek — a Kedves olvasóim! Nincs annyi hely ebben a sarokban, hogy az egész mérkőzésről tudósítsam önöket. Nincs is értelme, hogy az I. félidőről sokat írjak, hiszen nem volt abban semmi, de semmi érdekes. Még gól sem. 'Jgy kezdődött ugyanis, hogy a Dózsa támadott, s úgy is végződött. Közben is szinte végig ö támadott. De hagyjuk a támadást, mert még azt mondhatják egyesek, hát akkor hol itt az udvariasság? Ezeket az egyeseket szeretném megnyugtatni, ne nehezteljenek a Dózsára, éppen ebben volt az udvariasság. Miért strapálták volna magukat a Hírős Hétre érkezett, szeretett pcrecesi vendégeink azzal, hogy a labdát cipelik (hiszen ott volt Laczi II.), vagy éppen azzal, hogy elszaladjanak a kecskeméti kapuig? Egyedül Csordás volt; igen udvariatlan. Több alkalommal is nagy irammal faképnél hagyta a perecesi védőket, s azok futhattak utána, hiába ő mégis a kapu elé rúgta előlük a labdát. De nem származott belőle semmi baj, mert a többi csatár lovagiassága teljében tündökölt. Köves például csak bravúrral ugyan, de kapu mellé fejelte három méterről a bőrt, később pedig, amikor Csőri megint nem tisztelte eléggé a vendégeket, és veszélyes beadását még a kapus sem bírta eDsipni, szinte dermedtem nézték csatáraink, hogy most mi lesz? De megint nem lett semmi baj, mert. Erigiert oda bírt passzolni az egyik védőnek. Még csóválták is a fejüket a mieink, —■ majdnem gólt rúgtak! Ilyen fejcsóválás aztán még négy-öt ízben elő fordult, azzaJ vége is lett a félidőnek. Jött a második félidő. Ez is úgy kezdődött, hogy a mieink támadtak. És megint úgy végződött. Közben azonban történt egy és más. Ha nem lennék és is udvarias, talán azt mondanám: csak az az „egy“ ne történt volna, inkább valami más. QjiwáiL ii n fieps éxj Nyitott szemmel A 9-es számú recept Rövid az egész történet, s mindez ott kezdődött, hogy Kökény Lászlónő (Nagykörös, Konzervgyár) kétéves kisfia súlyosan megbetegedett. Kihívták hozzá az orvőst, megkapták a receptet és siettek vele a gyógyszertárba. Sajnos el kelleti, hogy utasítsák, — ugyanis ez a gyógyszerük a napokban kifogyott. Kökényné megkérte egyik kedves kecskeméti ismerősét, Danóczi Sándort, a Kinizsi Konzervgyár műszaki dolgozóját, hogy legyen olyan kedves, és váltsa ki itt a gyógyszert. Danóczi elvtárs be is vitte a Szabadság téri patikába, s ott ellátták egy 9-es számú várakozási jeggyel. Ez történt a múlt hét szerdáján. Danóczi elvtárs ezután minden nap bement a gyógyszertárba érdeklődni. S szombaton, mikor a beteg gyermek édesanyja már izgatottan tudakoiózott a recept sorsa iránt, ismét felkereste őket. Rideg, elutasító választ kapott: »Sok a dolgunk, semmit nem tehetünk. A recept elveszett. Kérjenek a doktortól újat, akkor majd kiadjuk. Szerda, csütörtök, péntek, szombat... Kicsit sok! S. ha már olyan felelőtlenek voltak, hogy elvesztették a receptet (vagy kiadták másnak^ — legalább . udvariasabban bántak volna az illetővel! A napokban nagyon kedves, baráti ünnepség színhelye voit az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár .konzervkonyhája. Egy pár percre megpihentek a gépek, félkaréjba gyűlték az asszonyok, meg a lányok. A csoportban ott volt az igazgató, Nagy László elvtárs is. ö köszöntötte Juhász Jánosnét meleg szavakkal 25 éves jubileuma alkalmából. A körülállók tapsa közben nyújtotta át a 950 (/forint pénzösszeget. A Juhász Jánosné a konzerv\ konyha egyik legjobb csoportj vezetője. Sok asszonyt, leányt /ismertet meg a konzervkészítés /( bonyolult problémáival. Sok dolgozónak adta át tudása legjavát, 's éppen ezért méltán érdemelte meg munkatársainak bizalmát, szeretetét. Az a kedves. kis virágcsokor, amelyet az üzemi bizottság képviselője nyitott át a dolgo, zók nevében, a' munkatársi jókívánságok . közepette, kifejezője annak a szeretetnek, amely Juhász Jánosné érdemeit nyugtázza. Utólag azzal a gondolattal, hogy még nem késő, mi is köszöntjük Juhász Jánosnét, s kívánjuk, hogy jó erőben, egészségben még sok boldog évet töltsön el a gyárban. Jönnek, jönnek a Hírős Hét vendégei A vasúti korlátozás ellenére is A érkeznek vendégek az ünneplő \ városba. Héttőn több autókarayván parkírozott a város főterén. )Az érdeklődők szinte pillanatok \ alatt elözönlőitek a látványosságokat. A városi tanács vezetősége jdélután fogadta a megye járási, k városi, községi tanácselnökök csoportját. Eljöttek mindenünnen, hogy részesei lehessenek a ritka látványnak, a mezőgazdasági kiállításnak, a homoki gyümölcstermelés nagyszerű eredményeinek. Az clménytnyújtü látogatásnak van egy nagy gyakorlati hasznossága is: sok tapasztalatot vihetnek magukkal városukba, községükbe. Hogy mi? Elképzelni is nehezen mciom. hiszen már szinte elfeledtem, hogy mást lehet várni a Dózsától, Lehet, hogy ok is elfeledték? Dehát akkor mi történt a múlt héten Gödöllőn? Öli, bocsánat, majd elfelejtettem, hogy akkor a kecskemétiek voltak a vendégek, — No, de nem akarok elkalandozni, mint Englcrt a jobbszélről. Tehát vitte Hóka a labdát, a világért sem adta volna senkinek, aztán elveszítette, de mégis Boroshoz került, majd Köveshez, tőle Csordás kapta, aztán újra belső csatárok voltak kénytelenek átvenni. Amikor már nem bírták szusszal, akkor vagy kapu mellé rúgtak, vagy a perecesi kapusnak passzoltak. Es így ment tovább, sokáig. Azaz, hogy cppen a tizedik percben jártunk, amikor az ellenfél középcsatára, Futó V. elesett a futásban. A bíró megállította a játékot és visszaadta a labdát a középcsaíárnak, hogy szabadot rúgjon. Mindez 25 méterre volt kapunktól. A középcsatár úgy gondolta, miért Jusson tovább, odaadja Bajainak. Szépen kapura is lőtt. Bajai azonban megsértődött, hogy az ellenfél rúgja neki a labdát (és nem Kerpesics, aki mosolyogva, oly élvezetesen, veszélyesen tudta az előbb is hazaadni), ezért hát feléje sem nyúlt. Ennek következtében a labda bepotytyant a hálóba. Na, végre! Mégis csak megvan a gyümölcse az udvariaskodásnak. Most már csak 35 perc van hátra* addig még valahogy kibírják a pereceslck. — És megmondom őszintén, a mi csatáraink támogatósa nélkül nem bírták volna ki. Nem bizony, mert én az egész mérkőzésen figyeltem, hogy Csordás, meg Uzsoki, Határ, Tordasi és Kerpesi nem a legudvariasabb emberek. Akar hiszik, akár nem, ők azt erőltették, hogy egyenlítsen ki a Dózsa, (ügylátszik, mégis ba.j van a csapat egységével.) Határ például előrement a csatársorba, Tordasi is ott csellengett az ellenfél 16-osán, így aztán a labda állandóan a perecesi kapu előtt pattogott, attól lehetett tartant, hogy véletlenül bepuffan. A 25. percben is Határ Csordáshoz adott, s az elvetemült kapura lőtt. Szerencsére nem lett baj, mert Köves, mint a párduc a kapu előtt termett es visszafejelte a labdát. Egy perc múlva a nagy kavarodásban Csordás ismét kapura lőtt, (Hogy erőlteti ez a Csőri!) Kövesnek most minden tudására szüksége volt, hogy a kapu torkából ismét visszafejelje a labdát. Néhány perccel később Határ tört előre, ö Boroshoz tálalt, aki a balösszekötő helyéről (magáról elfeledkezve) kapura bombázott. Már sokan golt kiáltottak, de jól látta a veszélyt Englcrt, villámgyorsan a kapuba termett és jobb belsővel a sarokzászlóhoz mentett. Na, végre! — Én nem is értem, hogy miért mulattak ezen annyian, pedig oly izgalmas volt. Még a bíró is derült, pedig egész mérkőzés alatt ragyogóan működött. Ö volt a mezőny legjobbja. S az is kiderült ekkor, hogy én voltaképpen udvariatlan, irigy ember vagyok. Már a tizedik cigarettát rágtam a, mérkőzés kezdete óta, s férfiasán bevallom, a kezem remegett, a gyomromban fekélyt ereztem, a szívem meg mintha nagyobbra nőtt volna a tüdőmnél, s lihegtem. Úgy elfáradtam, hogy elég lesz két hét alatt kipihenni. Meg az a tudat sem nyugtatott meg, hogy most már senki sem gyanúsíthatja azzal a Dózsát, hogy bajnokságra tör. (Miért, olyan bűn lett volna az?) Na, itf van, tessék! Most még be sem tudom fejezni a tudósítást, mert idegességemben a ceruzát is elrúgtam. Budavári
