Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)

1956-10-27 / 254. szám

A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának közleménye ■ A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mélységes fájdalmát fejezi ki a budapesti tragikus események felett. Megrendítő, hogy annyi drága vérnek kellett hullani a kibontakozás útjába gilo esztelen, sztálinista erők klikkjének eltakarításáért. Ez a klikk még a legtragikusabb pil­lanatokban sem volt képes és hajlandó levonni a következte­tést az egész magyar népnek és pártunknak okozott politikai és gazdasági károk következmé­nyeiből. Elítéljük es megvetjük azt a sztálinista, Rákosi-féle klikkel, mely a magyar nép képviseleté­jen tetszelegve felelőtlen politi­kájával pusztította népgazdasá­­junkat és gúzsbakötötte népünk eszmei, politikai szabadságát. A iolgozó magyar néptől elszakad­va, figyelmen kívül hagyva a munkásság, parasztság és értel­miség legjobbjainak, a parttagok tömegeinek figyelmeztetéseit és tiltakozását, erőszakra épített ha­talmukhoz görcsösen ragaszkod­va. mindaddig nem voltak haj­landók átadni, amíg a magyar nép haragja nagy áldozatok arán el nem söpörte őket az előreha­ladás htjából. Amikor hálánkat és köszöne­­tünket juttatjuk kifejezésre Bu­dapest szabadságért küzdő népé­nek, ifjúságának, ugyanakkor elítéljük azokat a reakciós erő­ket, melyek — mint a rádió-1 jelentésekből tudjuk, igyekeztek felhasználni Budapest népének jogainkért vívott hősi harcát sa­ját üzelmeinek. anarchista tö­rekvéseinek fedezésére. örömmel és bizakodással tölt el bennünket Nagy Imre elvtárs­nak a Minisztertanács elnökévé történt megválasztása és a rádió­ban közzétett nyilatkozatai. Ragy Imre elvtársban azt az államférfit és pártvezetőt kö­szöntjük, aki mindig az elsősor­ban volt, amikor népünk sza­badságáért, a szocializmus igaz eszméiért kellett harcolni. Azt a Nagy Imre elvtársat köszönt­­jük, aki 1945-ben, mint földosztó miniszter, a maga munkájával is hozzájárult a három millió koldus országa nagy perének el­döntéséhez, földhöz, hazához jut­tatta a magyar parasztokat. Azt az államférfit üdvözöljük, akt 1948. márciusi központi vezető­ségi ülésén Rákosi önkénye és zsarnoksága minden következ­­‘méWyével dacolva felemelte sza­vát az igazi, marxista—leninista munkas-paraszt szövetség meg­valósítása érdekében. Azt a Nagy Imre elvtársat kö­­.szöntjük, aki 1953. júniusában megmutatta a magyar nép fel­emelkedésének útját, aki erős kézzel megragadta a Rákosi­­klikk által kátyúba vezetett or­szág szekerét. Azt a Nagy Imre elvtársat üdvözöljük, aki 1955. márciusától kezdve minden presszionál és terorrral, a rágal­mak özönével hősiesen szembe­­szállva egy percig sem adta fel a harcot a magyar munkás és paraszt igaz ügyéért, a szocializ­mus magyar útjának valóravál­­tásáért. Tragikus, hogy Nagy Imre elvtárs első megnyilatkozásai olyan időpontban jutott népünk­höz, amikor szép fővárosunkban harc folyik. Szocialista jövőbe, pártunk eszmei, politikai egységének megteremtésébe vetett hitünk megerősödését hozta számunkra pártunk Politikai Bizottságában bekövetkezett változás, Központi Vezetőség kiegészítése és Kádár János elvtárs első titkárrá vá­lasztása. Biztató számunkra, hogy Kádár elvtárs személyében pártunk olyan harcos munkását üdvözölhetjük, aki nemcsak a Horthy-rendszer elleni harcában állta meg helyét, hanem felis­merve a sztálinista—rákosista önkény súlyos következményeit, szembeszállt ezzel és hosszú éve­ket szenvedett Ráliosi börtöné­ben. Mindezek alapot adnak nekünk és egész dolgozó népünk­nek ahhoz, hogy bizalommal forduljunk Kádár elvtárs szemé­lye felé. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyetért Nagy Imre elvtárs korábbi politikai célkitű­zéseivel, az utóbbi napokban el­hangzott nyilatkozataival, várja a kormány demokratikus átala­kítását és jövőbe mutató prog­ramját. Minden erejével, képes­ségével támogatni kívánja a kor­mány programjának valóraváltá­­sát, a közélet demokratizálására irányuló törekvései érvényrejut­­tatását. Köszönetünket fejezzük ki a megye munkásságának, dolgozó parasztságának, értelmiségének, hogy mindezidáig megőrizte nyu­galmát, biztosította a rendet és fegyelmet. A további feladat is az, hogy a nyugalom, a rend fenntartásával, a termelőmunka folytatásával, dolgozó népünk jövő évi kenyerének biztosításá­val, kéz a kézben menjünk a párt és kormány új vezetőivel a magyar szocialista demokrácia va lóraváltásá ban. Bács-Kiskun megye Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága Kecskéméi város ifjúságának követelése a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztársaság vezetőihez! h A szovjet hadsereg azon­nal szüntesse be a fegy­veres beavatkozást Ma­gyarország belügyeibe! Z. A szovjet csapatok azon­nal vonuljanak ki az or­szág területéről, 3. Az ifjúság követeli az ide­gen nyelvek fakultatív ok­tatását, 4. f üggetlen Magyarországot, legszélesebb nemzeti egy­séggel, a népakarat ér­vényre juttatásával. 5. Titkos és szabad válasz­tást, teljes szólás- és sajtó­­szabadságot. 6. A párt és a kormány ve­zetőségének átszervezése és a part alapszabályainak módosítása a nép érdekei­nek megfelelően. 7. A DISZ teljes újjászerve­zése az ifjúság rétegződé­sének figyelembevételével. 8, A független magyar nép külsőleges kifejezésére kö­veteljük a Kossuth címer visszaállítását, 9. Követeljük a teljes vallás­­szabadságot: Ezt ne csak látszólagosan biztosítsák. 10. Fakultatív vallásoktatás megvalósítását a középis­kolákban! Kecskemét, 1956, október hó 26-án. A KECSKEMÉTI KÖZÉPISKOLÁK DISZ BIZOTTSÁGA * Felhívjuk Kecskemét ifjúsá­gát: legyünk fegyelmezettek, őrizzük meg a nyugalmunkat. Ne engedjük, hogy népünk értékei­ben kárt tegyenek. Akadályoz­zuk meg a vérontást. Van elegendő élelem Budapesten Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy ezekben a nehéz napokban van-e elegendő élelmiszer sze­retett fővárosunk ban. Ezért ér­deklődtünk a MÉSZÖV igazga­tójától, Kralovánszky elvtárstól, milyen Intézkedéseket tettek a főváros zavartalan élelmiszerel­látása érdekében. — Az exportszállításokat le­állítottuk és egyelőre Budapest részére tartalékoljuk — vála­szolta. Kecskemétről csütörtö­kön hét tehergépkocsi almát, zöldséget, káposztát szállítot­tunk a budapesti nagyvásárte­­lepre. Azt tapasztaltuk, hogy minden áruféleségből elegendő mennyiség futott be a főváros részére. Alma- és zöldségféle ugyan kevesebb volt, de ezt jó­részt pótolta a mi szállítmá­nyunk. Két teherautónk az aru­­elosztást is segítette. A nagyvá­­sártelepről Budára hordták át az árut. Pénteken reggel értesítést ka­pott a MÉSZÖV igazgatósága Budapestről, hogy a fővárosi h ütőházakban elegendő meny­­nyiségű élelmiszertartalékok vannak, ezért a teherautóval való szállítást a közlekedési ne­hézség miatt egyelőre szünetel­tessék. A MÉSZÖV felkészült arra, hogy akár 30 vagon árut isi továbbít vasúton a fővárosnak, ha erre szükség lesz. Bajáról jelentjük Baján csütörtökön a kora reg­geli óráiéban lelkes munkás- és aiákíiatalok békés tüntetéssel vonultak végig a városon. A Béke téren a fiatalok lelkesen eltették a szabadságot, a füg­getlenséget és követelték a szov­jet csapatok kivonulását az or­szágból. Fegyelmezett soraikhoz az utcai járókelők is csatlakoz­tak, A Déry kertből eltávolí­tották a Sztálin szobrot és a Kamarás-Dunába vetették, A városban nemzetiszínű zászlókat lenget az őszi szél. Fiatalok, öregek mellén ott a nemzetiszínű kokárda. Minde­nütt lelkes arcokkal találko­zunk. Pénteken délelőtt a munkás- és diákíiatalok, számos üzem dolgozói nemzetiszínú zászló­erdő alatt felvonultak, hogy kö­veteléseiket, — a magyar élet kialakítását — sürgessék és elő­terjesszék. A munkás- és diák­­lialalok, valamint az üzemi dol­gozók követelései között első helyen a függetlenség és sza­badság fenkölt jelszava, a szov­jet csapatok azonnali kivonu­lása az országból — szerepel. A diákfiatalok követelése között szerepel még az alaptalan vá­dakkal elítélt volt bajai diákok szabadlábra helyezése és teljes rehabilitálása. Közel 2000—2500 főnyi tömeg sorakozott a Béke téren. Elsza­valták a Talpra magyart. Zúgó visszhang voit a felelet, "Eskü­szünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!- — Éljen Budapest! — hangzik utána a felkiáltás és a szonok szól. Fekete zászlót tűznek ki a tanácsnaza erkélyére. A puos­­íehér-zöld zászló mellett ott a gyászlobogó, amely a főváros­ban áldozatul esetteket gyá­szolja. A gyűlés követelései között szerepelt Osztermann Béla, a VB elnökének távozása. Osztermann Béla elnöki tiszt­ségéről lemondott. Helyébe egy­öntetű kívánságra dr. Vágvöigyi Ferencet, a városi tanács egész­ségügyi osztályának vezetője vette át a tanácselnöki tisztsé­get. Délutánra összehívták a ta­nácsházára a munkástanácsot, hogy új vezetőséget válasszon és állítson a tanács élére. A város fő útvonalain az üzleteket be­zárták. Csak az élelmiszerüzle­tek vannak nyitva, hogy a la­kosság napi szükségleteit besze­rezhesse. Ezután a lelkes tüntetők — miután követeléseikkel a párt és a tanács szervei teljes mér­tékben egyetértettek és azt tő­lük telhetőén megvalósították — békésen hazaszélcdtek. Félegyházán történt Kiskunfélegyházára is elérke­zett a forradalmi hangulat. A fővárosi események, no meg a zasútíorgalom leállítása rossz langulatot keltett. Ezt fokozta­­az a körülmény, hogy a Gép­gyár és a BB-gyár sok bejáró munkása kilátástalannak vélte a családjához való hazatérést. Mindezek hatására mindkét gyárban leálltak a gépek, be­szüntették a munkát. A gépgyári munkások pénte­ken a délelőtti órákban rendkí­vüli gyűlést tartottak s ez al­kalommal táviratot intéztek a Minisztertanács elnökéhez, Nagy Imre elvtárshoz. Követelték, nogy a Petőfi Kör által beter­jesztett 16 pontot hajtsák végre. Egyben közölték azt is, hogyad­­iía uero vesznek kezükbe szer­számot, amíg a szovjet csapatok a harcot be nem szüntetik Bu­dapest alatt. Délután az egész városra átragadt a hangulat. Többszáz főnyi tüntető vonult a főtérre, ahol követelték a vörös csillag eltávolítását. Nem sok­kal a gyűlés után a városháza tornyába tódult a fiatalság, le­dobta a csillagot. A csillagot ugyanígy eltávolították a szov­jet hősök emlékművéről és a postáról is. Más helyről jelentés érkezett, hogy Petőfiszálláson tűz ütött ki. A kiskunfélegyházi tűzoltó­ság a bajbajutottak segítségére sietett. Alaptalan viszont Félegyhá­zán az a rémhír, hogy péntekre virradóra fegyveres összeütkö­zés történt 13 óra 25 percet jelez az óra­mutató. Felbúg a repülőgép motorja. Elindul a gép s a ha­talmas betonkiíutóra érünk. Még egy utolsó géppróba. "02 02 jelentkezem. Kérek engedélyt a felszállásra.« Hamarosan megjön az enge­dély, s az 02 az 050-nek már I a levegőben adja a parancsokat. A navigációs készülék önmű­ködően irányít. 100—120 méter magasságban repülünk a löld felett. A sebességmérő 150 kilo­métert mutat. Jól látszanak a földeken dolgozó parasztok, még a kutya is, amelyik megugatja a levegőben berregő masinát. Egy nádas felett repülünk, A vadlibák megijednek a gép ár­nyékától s felröppennek, miköz­ben tollas farkuk hosszú pasztát hasít a vízen. Lajosmizse, nyugodtan folyik a munka, hétköznapi az élet odalent. Néhány ember sétálgat az utcákon, szekereken szállít­ják be a silózni való csalamá­­dét. Kisebb falvak, majd nem­sokára feltűnik Budapest perem­városa, Soroksár. A mellékut­cák üresek, a főútvonalakon emberek csoportokban állnak, beszélgetnek. Hirtelen valahol egy gépfegyver kerepelni kezd egy ház ablakából. Az emberek széjjelfutnak. A Boráros tér fölé érünk. Itt még harcok folynak. A házakból lövöldöznek, s a szembenálló tankok válaszolnak. Nagy kört írunk le. Belátjuk csaknem az egész Ferencvárost. Az utcák mindenütt kihaltak, egyetlen embert sem látni. Magyar fel­ségjelzésű tankok, páncélgépko­csik, lassan, mint csigák mozog­nak odalent. Úgy néz ki, hogy ezen a részen nyugalom van. Mostmár a 07 irányít. A 050-et Zugló fölé rendelik. Itt is az előbbi kép: láthatóan nyugalom. Elrepülünk a Népstadion felett, a Keleti-pályaudvaron néhány vonat áll, semmi mozgás. Az utcákon legfeljebb egy-egy men­tőautót látni. Egyébként nincs forgalom. Visszafelé a Hősök tere fölé fordulunk. A Sztálin szobor már nem áll talapzatán, és barbár módon kiégették nemzeti kultú­ránk egyik legnagyszerűbb kin­csét, a Műcsarnokot. Felháborító ez a vandál pusztítás. Az And­­rássy út fölött nagy a köd, arra nem tudnak menni. A Rákóczi ut fölött repülünk. Kihalt az utca, néhol még barrikádok van­nak. És mindenütt magyar fel­ségjelzésű tankok, rohamlöve­­gek. Egy kört írunk le a levegő­ben. Az éjjel-nappali Közértet a körút és a Rákóczi út sarkán szétrombolták, kifosztották. — Vele szemben az Emke kávéház is csak volt. , Aki szereti Budapestet, drága neki szép hazánk fővárosa, fel­háborodik és elborzad a lát­ványtól. Tovább megyünk a Rákóczi út felett. Jónéhány áruházat ki­fosztottak. Ez nem lehet becsü­letes emberek műve. Kiégették a Nemzeti Múzeumot, nemzeti magyar kultúránk tárházát, — és ezt olyan emberek csinálták, akik azt mondják, hogy magya­rok. Átmegyünk Budára. Itt álta­lában rend és nyugalom uralko­dik. Elrepülünk a Műszaki Egye­tem és a Gellert Szálló felett. Itt kevesebb a rombolás. A Móricz Zsigmond térig megyünk, majd a Gellért-hegy felett ' átrepülve, A pénteki hetipiacon az áru­felhozatal az évszaknak megfe­lelően közepes volt. A kínálat és kereslet kiegészítette egy­mást. Kevesebb zöldségfélét, de több tejíéleséget és baromfit árultak. Az árak nem emelked­tek. A vásárlóközönség mindent megtalált, amit keresett. A burgonyáért 2,20—2,30-at kértek — nagyobb volt a keres­let, mint eddig. Sárgarépa cso­mója 80—1,10, a gyökér 1,40— 1,60 volt. A vöröshagyma kiló­jáért 5,50—6, a fokhagymáért 10—12 forintot kértek. A fejes­­káposzta kilója 2,60,—3, a kel­káposzta 3—3,20 volt. A paraj ára esett, kilójáért 3—3,50 fo­rintot kértek. A kalarábc 1,40— 1,00, a karfiol 4—4,50, a paradi­csom 1,80««2. a zöldpaprika 2,59 a Vár és a Vérmező fölé kerü­lünk. Néhány ember áll az ui-t cákon. Integetnek. Egy párnái iódenkabátos férfi — arcát is jól' látni, mert alig 80 méterre re­pülünk a föld felett — leveszi kabátját és azzal integet ne­künk. Kalapokat dobálnak a le­vegőbe, szeretettel köszöntik a magyar néphadsereg repülőgé­pét. A Széna tér fölött látjuk, hogy alant barrikádok húzód­nak. Már elhagyott barrikádok. Nemrég még harcok voltak itt, de mostmár az'emberek széjjel­szedik a roncsokat s megtisztít­ják az utakat. Talán kezd meg­indulni az élet, ez már annak a jele. Visszafele kere6ztülrepüJünk a Dunán s a körút fölött jövünk. Sok helyen felszedték a síneket j s az utca köveit. Néhol barriká­­dokat emeltek. S a barrikádo­­kon halttestek. Szegény, árva. magyarok! A Boráros téren egy ablak­ból lőnek ránk. Sebaj, mostmár/ hazafelé indulunk. A pusztulás látványa borzal­mas volt. A kormány teljesíti a követe­léseket. Megfogadta. Legyen hát. már vége! —4,50 volt kilogrammonként. A gyümölcspiacon az aima kilóját 2-—4, a körte 3—6, szil­va 1,40—1,60, a szőlő 3,50—5 fo­rint között kelt el. A dió ára 15 —16 forint volt. A szalonnáért 48—50 forintot kértek, az ola­jért húszat. Az élő csirke kilóját 24—26 forintért adták. A tyúk kilója 22, a pulyka 18—19, a sovány­kacsa 18—20, a kövér 24—25, a soványliba 20—22, a kövér 24— 26 forint volt. A tojás darabját 2,10—2,20-ra tartották. NÉPÚJSÁG Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kecskemét. Szabadság tér lia Felelős kiadó: DACZO JÓZSEF Kiadóhivatal: Kecskemét, Széchenyi tér 1. sz; Bács-Kiskun megyei Nyomda V: Kecskemét.. — Telefon: 15—23 Ft v.f Faragó Imre igazgató IVVWVVWWWWiNfVWrVVVVVVVW» Közepes rolt a pénteki hetipiac BUDAPEST LEGITEREBEN

Next

/
Thumbnails
Contents