Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-18 / 220. szám

/ Harcolni k@Il, n#m süvegeim Igazságtalanság Jeune azzal vádolni a Kecskeméti Gép­gyár párt, szakszervezeti és gaz­dasági vezetőit, hogy nem. hall­gatják meg az üzem dolgozóinak a -termelés növelése érdekében tett javaslatait, vagy jogos kéré­seiket- a munkakörülmények megjavítására. Erről szó sincs. Meghallgatják a termelési érte­kezleten, melyeket havonta rendszeresen megtartanak. Az ezekről felvett jegyzőkönyvek példás rendben, egymásra rak­va fekszenek egy dosziéban, csak az a baj, ritkán kerülnek újra elő. A dolgozók pedig manapság még többet kezdeményeznek a termelés növelése érdekében, mint azelőtt. Szmilkó János ön­tödei dolgozó például elmondta, hogy az öntödében a légdöngölő szelepjénél állandóan szökik a levegő, ezért nem tudják tartani a légnyomást a többi üzemek részére. Felhívta a figyelmet en­nek kijavítására, hogy a többi műhely termelésében ez ne okoz­zon zavart. Kelemen Dezső ön­tödei dolgozó azt kérte, hogy biz­tosítsanak elegendő kádéket, ai öntöde formázói pedig egyönte­tűen kérték, hogy a jó minőségű vasat minden esetben a megfe­lelő helyre biztosítsák az idő- és anyagpazarlás, valamint a selejt elkerülése érdekében. A gépgyár párt-, szakszerve­zeti és gazdaságvezetői a dolgo­zóknak a termelés megjavításá­val kapcsolatos javaslatainak egy részét meg is szívlelték. Bi­zonyítja ezt az is, hogy az üzem júliusi népgazdasági tervét 100,5, exporttervét 104,0, augusztusi népgazdasági tervét 101,3, ex­porttervét 114,9 százalékra telje­sítette. \ termelési értekez­letek jegyzőkönyvei és né­hány dolgozóval való beszélgetés azonban egy-két alapvető hibá­ra is rámutattak. A termelési értekezleten például (a tisztító . és a zománcozó műhely kivéte­lével) nem számolnak be arról, hogy mi történt az elmúlt érte­kezlet óta a dolgozók által tett javaslatokkal. Különösen a mun­kakörülmények megjavítására tett javaslatokról van itt szó‘. De még ahol beszámolnak a javas­latok sorsáról, ott sem történik minden esetben gyors intézke­dés. A zománcozó műhelyben pél­dául két év óta kérik a dolgo­zók, hogy a gyártmányok és a zománcanyag szállítására szol­gáló utat javítsák ki, mert a sok gödör és kátyú igen megnehezíti a dolgozók munkáját. A rako­mányok sokszor felborulnak. Vagy ha elakadnak a kis szállí­tókocsik a kátyúkban, a munká­sok sokszor 80—100 kilós terhe­ket kell, hogy emelgessenek. Az út már több balesetnek is oko­zója volt. Ugyanebben a mű­helyben a nyári hőségben szinte kibírhatatlan a zománcozóke­mencék mellett a munka. Több­ször kérték szellőztetőnyílás épí­tését. Vannak személyi panaszok is. Az egyik értekezleten Német Péter például sérelmezte, hogy újítása 3 hónapja az újítási fe­lelős fiókjában fekszik. Azóta még csak arra sem érdemesítet­ték, hogy megnézzék, jó-e, vagy sem. Budai Ferenc elmondta, hogy vannak olyan újítások, me­lyeket bevezettek és már a nor­mákat is levették, de az újító még nem kapta meg a díjat. Még sok ehhez hasonló apró- cseprő dolgot találtunk a jegy­zőkönyvekben, melyek megvaló­sításra várnak. nél«; Meg keil mondanunk Mé­száros elvtársnak, hogy ebben j nem értünk egyet vele. Ha a i dolgozók érdekeiről yan szó, nem könyörögni, süvegeim, hanem harcolni kell, Munkásosztályunk kezdeményező, alkotó kedve új lendületet kapott a Központi Ve­zetőség júliusi határozata nyo­mán. Ezt a lendületet, táplálni, segíteni kell. Ha a munkások azt látják, hogy hiába kezdemé­nyeznek, hiába követelik a mun­kakörülmények megjavítását, elvesztik a kedvüket. Ez később arra is kihat, hogy a termelési értekezleteken sem fognak olyan lelkesen javaslatokat tenni. Ezt pedig nem akarhatjuk. Ezért Mészáros elvtársnak azt taná­csoljuk, harcolni kell és nem sü­vegeim. Uj szellemben dolgozni, ahogy azt a XX. kongresszus és a Központi Vezetőség júliusi ha­tározatai megkívánják. Az 5,lilés«íéleíé zomáueozott íűzhely M és amiről nem szól a krónika... A hiányosságok okát keresve, megállapíthatjuk Ba­logh elvtársnak, a gyár igazga­tójának mulasztását. A dolgozók által tett javaslatok megvalósí- tásáía május óta nem adott ki utasítást az üzemrészek vezetői­nek és a műszaki osztálynak. (Pedig azelőtt ezt rendszeresen megtette.) Ennek legalábbis írá­sos nyoma nincs, ami megálla­pítható erre a célra szolgáló könyvből. Májusig bejegyezték az utasításokat, azóta viszont nem is vezetik ezt a könyvet. Helytelen lenne azonban egye­dül az igazgatót okolni ezért, mert a szakszervezet is íelelős. A jelenlegi problémákat az ÜB is tétlenül nézi. Miért nem dol­gozik úgy a szakszervezet most is. mint amikor az öntödében a bőrtalpú bakancsolt engedélye­zését, a porszívóberendezések beszerelését, fürdő és öltöző fel­építését stb. kiharcolta? Végső soron, de nem utolsó j sorban felelős az üzemi párt- | szervezet vezetősége is. A párt- szervezetnek ugyan nem felada­ta a hiányosságok megoldása, de a szakszervezetet és a ,gazdasági vezetést ellenőriznie kell, hogy miként valósítják meg a dolgo­zók javaslatait, jogos kéréseit. Mészáros elvtárs, a párttitkár, becsületére legyen mondva, igen aktív, amikor a termelésről van szó. Ha az öntödében például megakad a munka, segít, sok­szor még ő is formáz, vagy ép­pen vasat hord. A hiba azonban az, hogy ez sokszor elvonja az idejét az egész üzem problémái­val való foglalkozástól. Egy párt- vezetőnek pedig nem szabad kis részletfeladatok megoldásába be­lebonyolódnia. A megoldásra vá­ró kérdések egy része olyan ter­mészetű, amely túlnő az üzem vezetőinek hatáskörén. Megvaló­sításukhoz a minisztérium enge­délye is szükséges. Ilyenkor pe­dig sok esetben az értetlenség­gel is számolni kell. Ezért Mé­száros elvtárs úgy gondolkozik, hogy »mindenféle kis ügyek mi­att nem könyürgünk, nem sü­vegelünk a felettes szerveink­KÉKKÚTI üdítő gyógyvíz ismét kapható! A KÉÍvKUTI-GYÚGYVIZ kiváló ízű és üdítő hatású. Kiválóan alkalmas bor ke­veréséhez, mert ízesítő ha­tása mellett » színváltozást nem okoz és az alkohol ká­ros hatását közömbösíti. A KÉKKÚTI-GYÓGYVÍZ kiváló üdítő hatása mellett elsőrendű természetes gyógyszer gyomorbetegsé­gek — különösen gyomor- savtúltengés — eseteiben. Pótolja a calciumhiányt, javítja az étvágyat. Telep: KÉKKÚT, Révfülöp mellett. Termeli: Gyógy víztermelő Vállalat, Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky út 15/A. Ara 1,5 literes csatos palackban 2,40 Ft. 1102_______________ A Bács-Kiskun megyei Nép­újság a közelmúltban egy il­lusztrált cikkben jelentette be a megye dolgozó társadalmának, hogy a Bajai Fémipari Vállalat újtípusú, Illés-féle modern zo­máncozott tűzhelyeknek proto­típusát elkészítette, s a tűzhely őszre már vásárolható lesz. Baján a Tóth Kálmán tér egyik üzletének kirakatában a prototípusok közül egy fehér, zománcozott tűzhely található. Gyönyörű, szép, modern, telje­sen sima, tetszetős. Már az első látásra megszereti minden házi­asszony. A Népújságban közölt képből megközelítőleg sem lehet any- nyit megállapítani, hogy ez a tűzhely nem is tűzhely, hanem egy igen szép bútordarab. Ilyen gyönyörű tűzhelyet nem lát­tunk. A kirakatban elhelyezett tűzhely mellett látható egy ér­tesítés, melyből azt olvashatjuk, hogy ez a tűzhely fa- és szén­tüzelésre egyaránt alkalmas, van beépített villanyfőzőlapja is, az idén ősszel a sorozatgyártása is megkezdődik és a dolgozók vá- I sárolhatják. Ez már biztos — állapítottuk ; meg. Ehhez segített bennünket I a Népszava augusztus 29-én kö­zölt cikke, mely hírüladta, hogy az Illés-féle újtípusú zománco­zott tűzhelyek gyártását meg­kezdik, rövidesen vásárolhatja a közönség. Eddig nincs is külö­nösebb komplikáció. Értjük is, mert világos. No. de nézzük tovább, mi hú­zódik meg a hír mögött. Mivel j nemcsak csodálója, hanem bir­tokosa akartam lenni ennek a szép tűzhelynek, felkerestem a bajai Vascrtet, hogy elő jegyez­tessem a nevem. Nem tudom egészen szabatosan az ott ka­pott választ papírra vetni, mert iiyenféle. felvilágosítást adtak: igen a prototípusok elkészültek, de nem igen hiszik, hogy gyár­tani fogják, mert hát így, mert hát úgy...! Ez volt az első, amit nem ér­tettünk. A második pedig az, hogy mire volt az a nagy hír­verés, a vásárlóközönség érdek­lődésének felkavarása — úgy tudom, már háromszázan jegyez-, tettük elő nevünket a tűzhely- vásárlásra —, amikor csak a prototípusok legyártásáig jutot­tak el. A harmadik, amit nem értünk, hogy miért kellett kiállítani s munkadarabot és hirdetni az őszi vásárlás lehetőségét, ha ed­dig még csak öt darab tűzhelyet készítettek el. Negyedszer nem értjük azt sem, hogy milyen sugalmazásra jelent meg a Népszavában az augusztus 29-i cikk, mely azzal biztat, hogy ezt a tűzhelyet gyártani fogják és kapható lesz. Ez a cikk akkor jelent meg, ami­kor a bajai Vasért vezetősége már nem biztatott bennünket azzal, hogy nagyobb mennyiség­ben is készül ez a tűzhely. Végül nem értjük, hogy a megyei és városi tanács iparügyi osztálya miért enged olyan ipari i terméket hirdetni, amelyről tud­ja, hogy sorozatban nem gyárt­ják. Ehhez még csak azt ten­nénk hozzá: végre egy igazán Ízléses ipari termék, amely tet­szik a közönségnek, nem sablo­nos, hanem modern, a haladó társadalom minden elképzelését és igényét kielégítő, a magyar ipar szakembereinek tudását, fantáziáját, ízlését bizonyító ter­mék, megtetszett a fogyasztó­közönségnek — és nem gyártják. Mindezt nem értjük, ezért választ kérünk. Komáromi Ede, Szeged, Kohászati Alap­anyagellátó Vállalat 9z fisMítéjtítÖ Vállalat FÉL VESZ KUBIKOSO­KAT ÉS SEGÉDMUNKÁ­SOKAT budapesti és vidéki munka­helyekre. Jelenkezési hely: Budapest V., Egyetem u. 15. sz. Munkaügyi Osztály. 1078 Újítás a szolöpermetezés megkönnyítésére A múlt hónap elején Kecskeméten, a Miklóstelepi Szőlőkí- sérleti Intézetben szőlő-gépészeti bemutató volt. Ezen az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek mezőgazdászai, egyéni szőlős­gazdák, valamint a Tiszakécskei Permetezőgépgyár műszaki szak­emberei vettek részt. Annak idején olyan kérelem hangzott el, hogy jó lenne egy gépet szerkeszteni, amely a szőlőművelés ne­héz munkáját megkönnyítené és elsősorban is a permetezést. A permetezőgépgyár műszaki brigádját erősen foglalkoztatta ez a probléma. Kiss Bálint, a gyár technikusa, akinek nagy gya­korlati tudása van és maga is két hold szőlővel rendelkezik, pró­bálkozott a permetezés nehéz munkáján könnyíteni. A 125 köb­centis Csepel motorját használta fel erre a célra, éspedig úgy, hogy a motort az első kerék mellé szerelte, az ülés rnögé pedig tartályt helyezett két kerékre. Ez a magánjáró a permetezés szín­helyére szállítja a permetlevet — két—két és fél hektolitert — és ott a motor bekapcsolásával megtölti a batériás permetezőgé­pet. A motor 10 atmoszféra üzemi feszély mellett 15—20 liter a teljesítménye. Tehát pillanatok alatt tölti meg a permetezőgépet, minden fizikai megerőltetés nélkül. Ugyanez a magánjáró a pasz­ták között is mozoghat és a tartályból 25—30 méter hosszabbító- tömlő segítségével 4—6 személy dolgozhat. Ezek az emberek na­ponta 6—7 holdat tudnak bepermetezni. A magánjáró helyközi szállításra is alkalmas. Egyszerre három-négy mázsa súlyt is el­bír. A motor ezenkívül felhasználható kézi daráló, répavágó, mor­zsoló és egyéb kisgép meghajtására is. A motor napi fogyasztása mintegy 10 liter keverék. A magánjárót a múlt héten kipróbálták és nagyszerűen be­vált. A prototípus rajzait most készítik és az első példány körül­belül egy hónap múlva elkészül. Kiss Bálint ezután kombinált motorost fog szerkeszteni, amelynek segítségével a metszésen • és a szüretelésen kívül minden szőlőművelési munkát el tud­nak végezni. Úgy tervezik, hogy jövő nyáron már ezt a gépet is bemutathatják. Ezen újítások segítségével azután már nagyon könnyű lesz a szőlő, ffiggmüvelese» Látogatás egy tanyai iskolában K icsi iskola áll a fülöú- házi tanyavilágban s a kicsi padokban vagy harminc gyerek hajol füzete fölé. A betű­vetést tanulják és némelyiknek bizony becsületére válik a nagy igyekezet. Benn à teremben nagy a csend és a figyelem, odakinn meg a szeptemberi szél zúgatja a fákat, zörgeti a kukori­cát. Egyik óra a másik után múlik, az órákból napok lesz­nek, hónapok és ezek a pad fölé hajló gyerekek egyre többet lát­nak meg a világból, egyre éle­sedik az értelmük. Két fiatal ta­nítónő vezeti az itt felnövő gyer­mekeket a tudatlanságból a tu­dás birodalmába, egymást vált­va nevelik, oktatják ezeket az apróságokat. Az iskola: Fülöp- háza község III. számú tanyai iskolája egészen egyszerű épület. Az idegen, aki messziről látja, nem is hinné, hogy a tudást osz­togatják ott. S bizony, nincs könnyű dolga ennek a két fia­tal tanítónőnek. Faragó Júliá­nak és Zámbori Erzsébetnek. Az iskolában jelenleg 59 ta­nyai gyerek jár, ebből 26 az al­sóbb osztály tanulója. A legtá­volabbi tanya 3—4 kilométer­nyire van az iskolától. Tavasz- szal, szép időben semmi ez, té­len azonban, amikor jeges szél süvít a tanyák fölött, sokszor csaknem teljesen üres a tante­rem. Most azonban kevés kivé­tellel jelen van mindenki. Az iskolaév elején vagyunk még, hát illik bemutatkozni az isko­lában. Persze, nem minden szülő ragaszkodik ahhoz, hogy gyermeke ott üljön az iskola padjában. Jobb, ha otthon van a gyerek, legalább haszon is származik belőle — így véle­kedik például Csősz Imre, 10 holdas dolgozó paraszt, aki Ju­liánná és Saxatta leányát iulíáhii pulykapásztorkodásra fogja. — Sok baj van az olyan szü­lőkkel, akik inkább a maguk hasznát nézik, minthogy gyer­mekeikkel törődnének — pana­szolja Faragó Juliánná tanítónő. A napokban felkeresték a szü­lőket és figyelmeztették őket, hogy az iskolai oktatást törvény í\ja elő, de falrahányt borsó [ volt minden szavuk. Csősz Im- réné például rábeszélte tizenhá­rom esztendős Mária nevű leá­nyát arra, hogy tagadja meg az iskolába járást. — Mit tesznek az . indokolat­lan mulasztások megszünteté­séért? — kérdezzük Faragó Jú­lia tanítónőt. — A szülőket élőszóval is, írás­ban is figyelmeztetjük és igyek­szünk megmagyarázni, hogy tu­lajdonképpen gyermeke jövője ellen vét az, aki akadályozza őket abban, hogy tanuljanak. Ha a felvilágosító szó nem hasz­nál, akkor a rendeleteknek meg­felelően intézkedünk, hogy a hanyag szülőket megbüntessék — felel a kérdésre Faragó Júlia. Megtudjuk azonban azt is, hogy a községi tanácsnál nem veszik komolyan a dolgot, mert eddig még nem hajtották be a bünte­téseket. Sokszor megesik, hogy az olyan szülök, akik nem járat­ják iskolába gyermekeiket, csak kinevetik a kél tanítónő igyeke­zetét. A községi tanácsnak ezt a magatartását bizony el kell ítélnünk, mert ez nem más, mint az iskola és a pedagógus tekin­télyének lejáratása. De nézzük, hogyan él itt, a szétszórt tanyák között ez a két fiatal tanítónő? Először a lakást nézzük meg. Szerény, de tiszta és csinosan berendezett szobában laknak. Látszik, hogy szeretik a széaeU ' A szobában egy rádió, de nem működik. Villany nincs, a rádióhoz meg nem kap­nak telepet a környékben. Könyv csak néhány darab van a lakásban, pedig szeretnének ol­vasni, de nem jutnak könyvek­hez. A közelben könyvtár nincs, így igényeiket kielégíteni nem tudják. A község hét kilométer­nyire van az iskolától, ugyan­csak hét kilométernyire van a másik község is, Ágasegyháza. — Ki lehetne itt bírni, csak legalább egy kis kultúra jut­na el hozzánk. Könyveket sze­retnénk — jegyzi meg szerényen Faragó Júlia. Jó lenne, ha az illetékesek, nevezetesen a me­gyei tanács oktatási osztályán elgondolkoznának ezen a sze­rény megjegyzésen. Talán le­hetne valamilyen megoldást ta­lálni, talán nem kellene a tanyai tanítókat magukra hagyni. Va­jon mi lenne, ha a tanyai taní­tók számára vándorkönyvtárat létesítenének? A tanyai tanítók­nak éppúgy szükségük van a kultúrára, a művelődésre, mint a falusi és a városi iskolákban dolgozó pedagógusoknak. H azánkban megbecsülik a pedagógusok munkájúk megbecsülik a tanyai tanítókat is, de helyes lenne, ha ez a meg­becsülés abban is megnyilvánul­na, hogy gondoskodnak művelő­désükről, hogy javítsanak élet- körülményeiken. Reméljük, hogy az illetékesek megszívlelik a jó-- tanácsot és szebbé, könnyebbé teszik a tanyai tanítók életét. Nemcsak az ő érdekükben, hanem a tanyavilágban felnövő ifjú nemzedék érdekében is égé* tőén fontos ez, j Sonuj, János.: ■

Next

/
Thumbnails
Contents