Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-14 / 217. szám
M a RO s < HXXKKKXJOOOOfKKHKhOOOOOOfKKKMK) ut. CKKKKKKKK>0<KKKK><XKJOCKKK><>OOCH>0<XK>0000<K>OCK>0<>OOOOorvfM>fmôrvÔÔÔoÔoÔÔÔS^>ÔÔ<V 'V'^ R OS >0000000 A2 £// Tavasz Tsz minden tagja megtekinti az Országos Mezőgazdasági Kiállítást Az Űj Tavasz Termelőszövetkezetben úgy határoztak, hogy a tsz minden tagja megnézi a mezőgazdasági kiállítást, A kiállítás megtekintésére 25-ös csoportokat szerveztek, a második csoport ma indul útnak. Budapesten két napig tartózkodnak és a kiállításon kívül megnézik az állatkertet és a íőváros egyéb nevezetességeit. A város is képviselteti magát az országos agrárszakosztály értekezletén A* MSZT Országos Központjának agrárszakosztálya az ország területén lévő agrárszakosztályok bevonásával szeptember 14-én értekezletet tart a központban. Itt megbeszélik a szakosztály előtt álló feladatokat, irányelvet adnak a következő negyedév feladatainak végrehajtásához, valamint értékelik az elvégzett munkát. A városi szakosztályt Bényei Gyula agronómus képviseli, aki visszaérkezve, az ott hallottakról beszámol majd a város szakembereinek. Mi van a véradóáliomással? Állnak már a piros téglafalak a Koháry utcában. Állnak már jórégen. Aki arra jár, tudja, hogy itt lesz a véradóállomás. Vagy csak tudják, hogy itt kellene lennie? A munka sajnos leállt Pedig, — ahogy orvosok, ápolók és maguk az emberek is mondják, r— nagyon jó lenne, ha kész lenne. Sokkal, de sokkal veszélytelenebbé válna egy-egy operáció, könnyebben lehetne segíteni a balesetet szenvedetteken. De áll árván és úgy látszik, senki sem törődik vele. Megkérdeztük Piros Benő elvtársat, a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat termelési osztály vezetőjét, hogy mit tudnak ők az épület sorsáról? —, Az épületet mi készítettük el, már jórészben készen is van. Részünkről csupán a külső homlokzat elkészítése, a festés és a burkolás van hátra. Mindezeket a jövő héten már el is kezdjük. De sajnos mégis várni kell az átadással 1957 április 30-ig. Ugyanis a Szellőző Művek exportkötelezettségei miatt nem tudta elvállalni határidőre, szeptember 30-ra, s kénytelenek voltunk a minisztériumtól egy másik vállalatot kérni, amelyik a munkákat el tudná készíteni. A Kőbányai Fűtésberendezési Vállalat el is vállalta, de a szegedi tervező- iroda készítette tervrajzok hibás volta miatt csak 1957 áprilisában leszünk készen. Olyan irodalma van ennek az építkezésnek, hogy már szinte nevetséges. Voltunk vagy ötször a minisztériumban, váltottunk vagy 10—10 levelet mindkét vállalattal és az egyéb iratok is komoly dossziékban férnek csak el. Az épület mintegy 1 500 000 forint, az a bizonyos klímaberendezés pedig csak 100 000. Sajnos nem tud megnyugtatni bennünket ez a válasz. A megyének nagyon nagy szüksége lenne egy kiváló, modernül felszerelt véradóállomásra. De a bürokrácia ellen nagyon keveset lehet tenni. Mesterére akadt a fekete zongora ?... Nemcsak a városi tanácsbeli, de valamennyi dolgozónkat örömmel töltött el a hír, hogy klubéletünk új színnel gazdagodott a városi tanács klubhelyiségének megnyitásával. Semmi kétségünk az iránt, hogy a klubvezetőség gondoskodása folytán értékes és mindenkit érdeklő műsor szórakoztatja a látogatókat <— amint ez néhány nappal ezelőtt megjelent híradásból is kitűnt. Csupán egy momentum okoz gondot városunkban néhány olyan ember előtt, akik városunk zenei életének problémáját szívükön viselik. Miért volt szükség a város egyetlen hangversenyzongoráját klubcélra átadni? Vannak, akiknek ott él még emlékezetükben, milyen nehéz körülmények között sikerült az 1948. évi Hírős Hét bevételének felét e zongora megvásárlására megszerezni. 1948 óta a zongora »felelős gazdái-« vajmi keveset törődtek a jónevű, vendégművészek által is kitűnőnek elismert hangszer sorsával. Egy ideig céltalanul hevert a városi tanács kis tanácstermében, csak olykor-olykor »sírt«, amikor az ott rendezett vacsorák és bálák alkalmával »avatott« kezek megszólaltatták, magukról megfeledkezett mulatozók borral locsolgatták (nyilván, hogy feledje rideg valóját), cigarettahamuval beszórták (nyilván a békés otthonra talált molyok ellen). Kis időre átkerült Kodály által az ország egyik legkitűnőbb akusztikájával rendelkező teremnek elismert hangversenydobogóra, az Üj Kollégiumba, ahol nem kisebb művészek interpretálták halhatatlan mesterek remekműveit, mint Farkas Ferenc, Vasadi Balogh, Hernádi Lajos, Höhtl Margit, stb. Miután az utóbbi időben néhányan felvetették a hangszer gondozatlanságának kérdését, a gazdákban felébredt a lelkiismeret szava. Az lett volna a természetes, ha ezekmán rendbehozzák, gondosan zárják, gondnokot jelölnek számára és továbbra is a művészi cél érdekében a város hangversenyéletének szolgálatába állítják. Ehelyett a kiváló angolmechanikás Bechstein hangversenyzongora, — amelyhez hasonlót a fővárosban is keveset találni — sokkal szerényebb igényű klubhelyiség céljait szolgálja és ott magyar nólázgatók aláfestésével tölti be új, meglehetősen lebecsült hivatását. Még egy kérdést: Hogyan néz szembe a városi tanács azzal a problémával, mely a fejlődő zenei életünk dokumentumaképpen a rövid időn belül megrendezendő koncert alkalmával hangversenyzongora szükségességének kérdését veti fel? E »fekete zongora« egyik ismerője. 1300 kisdiákot vár az Üttörőház Két seprőgép érkezik Sokan várjuk a seprőgépek érkezését. A Városgazdálkodási Vállalat dolgozói, hogy mesz- szebb érjen tisztogató seprőjük — mi a város lakói, hogy kevesebb szemét, por állja utunkat. A két új seprőgép szolnoki szülőotthonából még e héten, 15-én megérkezik városunkba és reméljük, szeptember végén már az utcán csodálhatjuk tökéletes munkáját. Az országban ezideig még sehol sincs ilyenfajta seprőgép, csak a mintapéldányokat próbálták ki eddig. Az új seprőgép után nem lesz porfelleg, mert a 3 hektoliteres víztartály a felkavart port azonnal eloszlatja a finom permetlével. Mit jelent a város köztisztaságában a két új gép? Az utcaseprők kisebb területekért lesznek felelősek és ez a minőségi munkában tükröződik majd. A körutakon pedig, ahol eddig csak hetenként takarítottak, most minden második nap rendet te- remtenek, Már sűrűn nyitják a piros- nyukkendős lányok, fiúk az Üttörőház nagy ajtaját. Nem, még nem a szakköri foglalkozásokra sietnek, a beiratkozók zsivaja, vidám párbeszéde veri fel a folyosó csendjét. Kincses Károly, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola szőke, hatodikos tanulója, miután felírták a nevét a repülőmodellező- szakkör tagjai közé, lelkesen magyaráz a nyolcadikos Pajzs Józsefnek: — Én tavaly kerültem a csoportba és már az első évben versenyen is indultam. Sajnos lezuhant a gépem és ösz- szetört i — Meglátod, milyen öröm a modellezés —• szól bele szinte egyszerre a mellettük álló Schmál Ferenc és Kiss Antal — az Úttörő 1-et gyerekjáték megcsinálni, de készítettünk az első évben Szöcskét és Úttörő 3-at is — és ellátják tanáccsal a már »haladó« fiúk. az először beiratkozó újdonsült barátjukat. Lányok is âcsorognak a folyosón, kezükben szorongatják a megbízólevelet, melyet az úttörőcsapattól kaptak. A három barátnő, Sz. Tóth Ilona, Tompái Edit és Pápai Gizella az 1. számú iskolából bábszakkörbe irat- kozott elsőnek. Sokan a tavaly is oly jólsikerült kézimunkakörbe iratkoznak, érdeklődve, csillogó szemmel figyelik a tanár néni magyarázatát arról, mit is tanulnak majd a kellemes délutánokon. Most még a jelentkezők keresik fel az Uttörűházat, de szeptember 20-án megindul a szakköri élet. Tavaly 1000, az idén 1300 pajtásnak lesz módja az őt érdeklő elméleti, vagy gyakorlati szakkör hasznos tagjává válni. Több diák, több szakkörben..., mert a tavalyi 49 csoport helyett az idén 60 indul, főleg a politechnikai szakkörök javára, Erre nagy gondot fordítanak nemcsak az Uttörőházban, de az iskolákban is. Tíz perc egy orvos-párttitkárrai Csendes a kecskeméti kórház folyosója. A betegek sem sétálnék, szobáikban várják a vizitet. Tíz perccel a délelőtti beteg- látogatások előtt felkerestük az »Egészségügy kiváló dolgozója« 'jelvénnyel nemrégiben kitüntetett Dekov Iván szülész-nőgyógyász adjunktust, a kórház párttitkárát. Megkértük Dekov elvtársat, mondjon pár szót a betegekről, munkájáról. — Az utóbbi hónapokban — az abortusz-rendelet megjelenése óta — nagyon megszaporodott a munkánk. A számos engedélyezett magzateltávolításon kívül elég sok a nem engedélyezettek száma. Sajnos, a körzeti orvosok sem végeznek ebben a tekintetben kellő felvilágosító munkát. Kevés az orvosunk — sok a betegünk. Hetven ágyas az osztály, s előfordul, hogy száz betegünk van és csak a folyosókon tudjuk őket elhelyezni. Kellene azonkívül egy külön koraszülött osztály is, annál is inkább, mert a megye területéről minden koraszülöttet hozzánk szállítanak; Műszer-problémákkal is küzdünk. Sajnos, az új hazai műszerek rosszak, használatuk sem megfelelő. Kénytelenek vagyunk saját tulajdonú műszereinket használni, hogy megóvjuk betegeinket az esetleges kellemetlenségektől. Bizony, nekünk kevés a nap 24 órája, nagyon sokat dolgozunk. De remélem, és osztályunkon dolgozó kollégáim is remélik, hogy hamarosan kibővítik a kórháznak ezt a részlegét is és ha minden jól megy, kapunk orvost és kapunk ápolót. Megköszöntük a mér vizitre induló Dekov Iván adjunktustól rövid nyilatkozatát és kívánjuk, mielőbb teljesüljön elképzelésük. Január l-ével három új szakakor indul. A főzőszakkör a lányokat vonzza majd, a kertészeti mindenki számára hasznos ismereteket ad, a rádiótechnikai pedig különösen sok diákot csalogat. De a tapasztalatcserék, az üzemlátogatások, a munkásokkal tervezett beszélgetések sem hiányoznak majd és szélesebb körben rendszeresítik az ifjú mesterpróbákat is. A moszkvai VIT-re az Uttö- rőház diákjai is készülnek. Úttörő, de főleg népi dalokat, táncokat tanulnak, hogyha nem is a Szovjetunióban, de itt ünnepelhessenek méltón e nagy eseményhez. És még egy kedves hír. A» üttörőház kiszélesíti kapcsolatát az ország határain túlra is, Szoros barátságot kötnek az idén a prágai úttörőházzal, a jövő vakáción talán személyesen is megismerkedhetnek a turista- csoportok tagjai. A felsorolt és még ezután születő sok szép terv valóravál-1 tása már rajtatok áll kedve! kis pajtások. Menjetek, vár benneteket a jól felszerelt, szép Üttörőház. — Juhász Margit 30 éves kecskeméti lakost árdrágító üzérkedés miatt a bíróság 3 hónapi börtönre és a tárgyak elkobzására ítélte. Lesz sörre való — vagy marad az áru.,.: A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár paradicsomüzeme előtt parasztszekerek várakoznak. A szekereken ládákban paradicsom van. Több ember végzi a kocsiról való lerakodást. A rakodók közül két ember szóba- elegyedik a gazdákkal. Hallgassuk csak: — Addig nem rakom le a kocsijáról az árut, amíg sörre való nem lesz! Tíz forintban kiegyezhetünk. A paraszt nem szól, végigméri a tolakodót, nevezzük nyugodtan, szemtelen embert. Ónodi Jánost és Dinók Flóriánt, elfordul, szóra se érdemesíti őket. — Lesz papa, vagy marad a paradicsom? — Nem!.;; No, ezek is szép munkások, — morfondírozik a parasztbácsi és hátat fordít a két embernek. Közben félszemmel nézi, hogyan tesz-vesz, mint hőbörög a két ember. A kocsi — borravaló nélkül is — megszabadul terhétől. Ezzel azonban nem fejeződött be Ónodi János és Dinók Flórián tevékenysége. A második, a harmadik, a negyedik parasztszekérnél is megismétlődik az előbbi zaklatás. Micsoda nyűgös ez a szerződő gazdának! Közben Illés Béláné elvtársnő, az üzem párttitkára arrahaladtában fölfigyel az eszmecserére. — Ha lesz sörre való, gyorsan lerakom az áruját, papa! — Nem! — mondja a paraszt- ember. Illés elvtársnő keze akaratlanul is ökölbeszorul és az a gondolat motoszkál fejében: ezek a dolgozó parasztok azt hiszik, minden munkás ilyen. Pedig nem így van. Nem szól a dolgozóknak, hanem megkeresi a csoport- vezetőt, s elmondj* az előbb hallottakat. Jokkel Mihályné, Illés elvtársnővel együtt odamegy a két emberhez, s így kezdi: ugy-e már kétszer megkértem magukat, megmondtam, hogy nincs joguk ahhoz, hogy a termelőket zaklassák. Mikor fognak már megjavulni? A két ember a barát i szót ismét félvállról veszi. Még ők sértődnek meg. Ónodi Jánost és Dinók Flóriánt rendreinteni, hát ez meg már milyen szokás? Illés elvtársnő próbálja ezután az embereket jobb belátásra bírni: — Nézzék, tavaly ezért a munkáért óránként 3 forint 6 fülért kaptak, az idén, ismerve azt, hogy ez nem könnyű munka, 3 forint 68 fillérre emelték a bért. Naponta 6 forint 20 fillérrel többet keresnek, ha 100 százalékot teljesítenek. Mire való dolog a termelők zaklatása. Ehhez nincs joguk. Ügy látszott, hogy a szó valamennyire használt!? De nem! Később ugyanúgy folytatták a tolakodást, mint régebben. Hát ami sok, az sok. Fegyelmi elé állították őket, s eltávolították s gyárból. No, de Ónodi János és Dinök Flórián fenegyerek. Kézhezvet- ték a munkakönyvüket, s hogy megmutassák igazi arcukat, így »búcsúztak« Jokkel Mihálynétól : — Majd találkozunk az aluljáróban, kiengedjük a beled... — Ezóta Jokkel Mihályné nem mer későn hazamenni. Csakhogy Dinók Flórián és Ónodi János elfeledkezik eg> fontos dologról: rendőrségünk őrködik a becsületes polgáraink biztonsága felett. S most is ígj lesz!
