Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-14 / 217. szám
mÂÔ PRQLBTÁSJAt £GV£SÜlJ£7ZK f NÉPÚJSÁG a MBP BBCS-KISKUK MEGYEI BIZSTTSA'6* ES 1 MEGYEI IllftS LIPJI XI. fiv FOLYAM, 217. SZÁM /Ira St9 filter __________1958. SZEPT. 14, PËNTEK B ács megyeiek a kiállításon Azt tanultam valamikor, hogy a Kiskunság hazánk legnapfényesebb tája. Kezdem azt hinni, hogy a kiállítás területét a Kiskunsághoz csatolták a kiállítás tartamára a rendezők. Egyetlen parányi felhő sem fátyolozza az eget. Csodás szeptemberi fényben tündöklik az egész kiállítás, a sok fehérfalu pavilon. Az egyikben gabonatermelésünk évről-évre javuló eredményeit csodálhatjuk meg, a másikban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés élenjáróit mutatják be a kiállítás vezetői. — Sok a nézője a beszédes, tanító irányú plakátoknak. Kecskemétiekkel is találkoztam ott, akik a szőlőoltási újítások tábláit nézegették. Többen is fogadkoztak, hogy az új oltási módokat már jövőre kipróbálják. Ugyanott állítottak ki egy kis kézi gépet, amellyel a szőlő talajának szinte minden munkáját kivétel nélkül el lehet végezni. Jövőre már biztosan találkozunk ezzel az ördöngős kis masinával a kecskeméti szőlőkben is. A pavilonok a mezőgazdaság terményeit úgy is bemutatják, mint szocialista iparunk nyersanyagait. így pl. a Kossuth-dí- jas Mészöly Gyula világhírű paradicsoma mellett ott találjuk a kecskeméti konzervgyárak ugyancsak világhírű paradicsomkészítményeit is. Szép és jellemző képei ezek a kecskeméti mezőgazdasági kultúrának és élelmiszeriparnak. — Jól esik hallani a szemlélők elragadtatását. Csak növekszik örömünk, amikor a Kecskeméti Szeszfőzde barackpálinkás palackjait pillantjuk meg egy asztalon. A fehér üvegekben aranyszínű ital, az üvegeken a kecskeméti városházát ábrázoló címke. Ez a pálinka világmárka. Beálltam a nézők sorába és az a kiskunsági napfény jutott eszembe, amit beszámolóm elején említettem. Igen, — a kiskunsági napfény itt van a kiállításon, a pavilonok asztalán, a Mészöly-féle paradicsomban, a kecskeméti gyümölcsökben, —■ szülővárosom világszerte ismert barackpálinkájában. Van a kiállításnak egy mindenki számára kedves sarka is. Ez a gyermekmegőrző hely. A kicsinyekkel érkező mamák, papák »leadják« a csöppségeket egy »biléta« ellenében az ott szorgoskodó védőnőknek. Samíg a szülők zavartalanul csodálhatják a sok gyönyörűséget, addig az apróságok hintáznak, labdáznak, vagy a védő néni meséjét hallgatják az ügyes kis Hüvelyk Matyiről. Alkonyodik. Fokozatosan elcsendesedik a kiállítás. Hazatérnek a fáradt látogatók. A kicsinyek az ügyes kis Hüvelyk Matyi csínytevésein gondolkodnak, a nagyok pedig azt mérik le magukban boldogan, hogy ez évben is nagyot lépett szocializmust építő népünk a mező- gazdasági fejlődés és ipar emelkedő útján. Ifj. Bölcs István Almaszüret a kecskeméti tanyavilágban Várják a 14—16 éves iiatalokat a könnfűipari üzemekben A könnyűipari üzemek 1600 fiatal elhelyezését vállalták. — Ezekben az üzemekben a fiatalok könnyebb munkát végeznek. A 14—16 éves fiúk és leányok az áruk osztályozásánál, szállításánál, a festékraktárakban segédkeznek. Vidéki városokban, főleg a győri fonóban, a kaposvári textilművekben, a soproni pamutiparban, továbbá az ország minden kendergyára igénybeveszi a fiatalok munkáját olyan területen, ami nem ártalmas egészségükre. A Bajai Ruhaüzem teljesen új munkatermet állít fel a nála alkalmazott 50 fiatalnak. (MTI) y Megkezdődött ez I. kiadói konferencia c/£ búgjáét életés m á st üt »i a a <• » < a múltban a '■ pásztorkodás, a nomád élet tette | híressé. Külföldről csodájára j jártak a kopár pusztaságon le- j gelésző méneseknek, gulyáknak, a búsan furulyázó bőingcs, bőgatyás pásztorlegényeknek. A leiszabadulás után Bugacon is meiváltozott az élet. A már régen lóid re áhítozó parasztok felosztották a nagybirtokokat és új életet kezdtek a régen legelőnek is elég gyenge, szinte kopár területen. S a dolgozó parasztok éjt nappallá téve küzdenek kis parcelláikon a szűkös megélhetésért, tavasszal a talajvíz, nyáron az aszály, ősszel a szárító szelek ellen, amely állandóan vándoroltatja a homokot az egyik helyről a másikra. Néha keserűen megjegyzi egyikmásik paraszt: »Annyira szereti az isten ezt a területet, hogy nem tudja hova rakja, azért hányja-veti ide-oda. Ha a régi látogatók közül valaki Bugacra tévedne, meg sem ismerné ezt a Községet. A régi, alig 20—30 ház- oól álló kis falu szinte nagyközséggé épült. A sívár homokra szilárd bekötőút készült, amely összeköti a községet a szomszédos várossal. Kiskunfélegyházával. Az út nemcsak azért hasznos, mert autóbusszal és egyéb közlekedési eszközzel járható, kanem azért is, mert az útbui’- kolókő legalább itt megvédi a iomokot a további vándorlástól. >1 jkftcsiéffbe augusztus hó 20-ra bekapcsolták a kultúrát jelentő villanyt. Hasonlóan a Béke Termelőszövetkezetbe a audapesti I. számú Autójavító /általat dolgozói beszerelték a villanyt, igaz nem hálózati áramnál, hanem agregátorral, de ez içm kutyafüle a régi petróleum- Mmpa mellett. A villany hírére hatására a dolgozó parasztok között költözködés]', házépítési láz ütötte fel a fejét. Mindezt fátolja még az építési anyag jsiánya. Még nem szűnt meg, ián és létezik a külső tanyavi- j!ág, ahol a dolgozó parasztok nélkülözik a villanyt, a kultúrát « sok más egyebet és küzdenek íz egyéni gazdálkodás fáradságos gondjaival, _ —, azonban nem szólhattam erről senkíneR, énért Rulákfélének tekintettek. Nincs talán eddigi' elgondolásunkban sem valami törvényellenes, mert nem szeretnénk, ha valami bajunk lenne miatta. Wcgiijustallinn Horváth elvtársat, hogy legyen nyugodt és nyugodtan váltsák valóra terveiket. Elsősorban saját magukon segítenek, mert olcsóbban és jövedelmezőbben tudják takarmányozni állataikat, de emellett a társadalom javát is szolgálják, mert több, jobb, olcsóbb állati terméket tudnak előállítani és piacra vinni, Bibék Ferenc Könyvkiadásunk legfontosabb kérdéseinek és feladatainak megvitatására a kiadói főigazgatóság háromnapos konferenciát rendez. A tanácskozás csütörtökön reggel kezdődött meg az Országház kongresszusi termében. Jelen volt a megnyitó ülésen Darvas József népművelési miniszter, Kállai Gyula, az MDP Központi Vezetősége kulturális osztályának vezetője. Az I. kiadói konferencián több mint hatszázan vettek részt —« kiadói, könyvterjesztői, nyomdaipari szakemberek, írók, tudósok, a tömegszervezetek és a minisztérium képviselői; (MTI) Ovi niegegvezés Franciaország és Hyugat Xémetország közöli s Saarvidék ügyében PÁRIZS. Párizsi jelentések szerint Hallstein nyugatnémet és Maurice Faure francia külügyi államtitkár szerdán este befejezte a Saarvidék problémájáról folytatott megbeszéléseit. A megbeszéléseken, mint a kiadott közlemény hangoztatja: »elvi megállapodást« értek el, A többi között megegyeztek a warndti szénbánya francia kiaknázására, a saarvidék! szén eladására, valamint az átmeneti időszakban a, Saar vidékre irányuló exportra vonatkozóan. Nem oldották meg azonban » Saarvidék valutájának frankról márkára való áttérését. Az utóbbi kérdést bankszakértők tárgyalják meg. Mint ismeretes, a Saarvidéket politikailag a jövő évben egyesítik Nyugat-Német- országgal, a Saarvidék gazdasági beolvadása a Szövetségi Köztársaságba azonban csak 1960-ra valósul meg. (MTI) ! Eóekiu'k a súlyos .gonI dóknak csökkentése érdekében I alakította meg az első géphasz- j nálati társulást 11 dolgozó paraszt- Horváth Pál középparaszt, a társulás fő szervezője elmondja: — Én magam 17 hold földön gazdálkodom. A földem minősége annyira rossz, hogy vagy egyáltalán nem, vagy igen nagy erőfeszítéssel tudok rajta két lovat és két tehenet eltartani. 1952 telén például úgy tudtam ezt a ncgy jószágot tartani, hogy a szomszédos parasztok hozzám jöttek néha szecskát vágni, mivel szerencsére nekem volt szecskavágóm és használati díj fejében adtak egy-egy etetésre való takarmányt. Most elhatároztuk, hogy tizenegyen össze-, társulunk. 4500 forintért vettünk j egy kis motort, egy kis kalapá-j esős darálóval. Még tervezünk! hozzá egy kisebbfajta gépi haj-* tású szecskavágót és minden? szemes-, szálastakarmányt da-g rálva, illetve szecskázva etetünk | állatainkkal. Társaink között} vannak szőlősgazdák is, ezért} vásárolunk egy magasnyomású? permetezőgépet, amit a permete- Î zéseknél kitűnően tudunk hasz-| nosítani. | : minder ? szálastakarmányt felszecskázva ? akarnak etetni, nem lenne ezért} helyes, ha közös erővel silógöd-} röket építenének, és akkor nem-} csak szecskát, hanem silót etet-} hetnének, aminek jóval több a? tápértéke? Horváth Pál igen} helyesnek tartaná ezt az elgon-î dolást, de azt mondj a, hogy egye- } lőre megelégednek az eddigiek-} kel. ^ Társai között vannak régi - gondolkodású, idős parasztok, akik egyébként nagyon becsületes emberek, de idegenkedve fogadnák most hirtelen ezt hz elgondolást. Mindenesetre a későbbiek folyamán, amik«- látják majd eddigi létesítményük és. elgondolásuk eredményét, a siló-| zással is foglalkoznak. — Már a múlt években is fog-} lalkoztattak engem hasonló gon-| dolatok == mondja Horváth Pál Silóznak a termelőszövetkezeti fiatalok. Csalamádéból és napraforgóból készítik a takarmányt hogy télen is bőven legyen elesés a tehenek számára. Kell is a .jó takarmány, hiszen csak akkor növelhetik majd a tejtermelés» átlagol.
