Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-09 / 213. szám
Gasdahalendárium Növényvédelmi munkák szeptemberben Szántóföldön: a gyomirtást elsősorban a kizöldült tarlók alá- szántásával és a kapásnövények gyomtalanításával folytassuk, mert a gabonalegyek, a futrinka és a vetési bagolypille hernyójának fejlődését a gyomos területek elősegítik. Vetéshez csak gyommentes, egészséges vetőmagot használjunk. A magokat szelektorozzuk es az üszögfertőzés ellen rézgá- liccal, vagy higasónnal csávázzuk. Az amerikai burgonyabogár keresését burgonyaszedéskor folytassuk. A bogár ilyenkor kezd elvonulni telelésre a földbe. Ha burgonyaszedéskor bogár kerülne elő a földből, azonnal jelentsük a tanácsnak. A burgonyát alaposan válogassuk át s a vetőgumót külön tároljuk. A burgonya lombját égessük el, mert a lombozat betegségei köny- nyen megfertőzhetik a gumót is. A lombozatot ne használjuk a burgonyaprizma betakarására. A mezei pockot és ürgét az ősszel lekerülő kapás növényeken figyeljük s ha nagyobb mértékben jelentkeznének, irtásukat folytassuk. A magtárban: a gabonát gyakran lapátoljuk át, mert a raktári kártevők nem kedvelik a folytonos háborgatást. A gabona szellőztetésével a dohosodást is meggátoljuk. Ha attól tartunk, hogy a magtárban a zsizsik elhatalmasodik, ciánnal, vagy szénkéneggel fertőtlenítsünk. A babot, csillagfürtöt, szójababot figyeljük meg: nincs-e babzsizsikkel megfertőzve? A gyümölcsösben és szőlőben: a gyümölcsszedéskor vigyázzunk, hogy a téli tárolásra, vagy exportra szánt gyümölcs ne sérüljön meg. Csak gondosan átválogatott, féregmentes gyümölcsöt tároljunk, mert az almamoly hernyói egyik gyümölcsből a másikba vándorolhatnak, a gyümölcstároló ablakait szereljük fel szúnyoghálóval. Vigyázzunk, hogy moníliás, vagy vara- sodásban szenvedő gyümölcs ne kerüljön a tárolóba, vagy az export vagonba, mert a betegség ott is kifejlődhet. Az amerikai fehér szövőlepke ellen Holló 10-zel védekezzünk. A gyümölcsösben és szőlőben a darazsakat fogjuk össze fogóüvegekkel. A veteményes kertben: gyüjt- siink össze és égessünk el.minden visszamaradt növényi részt, felvetődött pajort, drótférget, bagolypille hernyót és bábot. Helyes, ha az őszi ásáskor jelen vannak a baromfiak, mert gyorsan és ügyesen összeszedik a kártevőket. A lótetűvel fertőzött trágyatelepeket kihordás előtt a szélén és az alján baromfival kapartas- suk, sertéssel túrassuk, hogy kiszedje az esetleg ott tanyázó ló- tetüket. A szétteregetett trágyát gondosan takarjuk alá, hogy a talaj felszínén trágyacsomók ne maradjanak, mert ezek odacsalogatják a különféle kártevőket. A hagymafejekben pusztító hagymamoly hernyókat rázogas- suk ki petróJeumos vizet tartalmazó edénybe. A későn érő káposztaféléket figyeljük s ha valamilyen betegséget tapasztalunk, a beteg növényt semmisítsük meg. A beteg paradicsomtöveket tépjük ki és égessük el. Szűcs József timber séges ügyin té%én t Ez év májusában történt, hogy Kugelman Péter kárt okozott Pál Imre szanki lakosnak. Mivel 200 négyszögöl szőlő jogtalan kiszántásáról volt szó, az ügy a szanki tanácshoz került. A tanács kétszer is megidézte mindkét felet, azonban Kugelman Péter nem jelent meg. Ekkor a járási tanács igazgatási osztályához továbbították a feljelentést. Választ azonban egyik fél sem kapott. A tanács levele állítólag nem érkezett meg az igazgatási osztályhoz, ezért ismét megküldték. 1956. augusztus 3-án délután fél 4 órára szólt az idézés, amelyet később Pál Imre kapott. Meg is jelent a tanácsházán és mint ahogy szokás, a folyosón várakozott, amikor Tóth D. Béni elnökhelyettes megkérdezte, hogy mire vár, majd azt mondta, hogy majd szólítják. Várt is türelmesen több, mint egy órahosszat. Amikor a tanács dolgozói hazafelé igyekeztek, az egyik szintén megkérdezte, hogy mire vár és amikor annak is magyarázta a dolgokat, egy fiatalember, aki éppen a kerékpárját pumpálta, felfigyelt Pál Imrére. — Hány órára van maga hivatva? — kérdezte. — Fél négyre — hangzott a válasz. — És most hány óra van? — Már biztos elmúlt négy is, de már három óra óta várok. — Nekem pedig Majsára kell mennem, már nem érek rá az üggyel foglalkozni. Különben is a folyosón tartom én a tárgyalást? Ekkor tudta meg Pál Imre, hogy ez a fiatalember idézte őt, ő a járási tanács szabálysértési előadója. Sajnos azonban sem az irodában, sem a folyosón nem tartott tárgyalást és azzal a kecsegtető szavakkal hagyta ott Pál Imrét, hogy majd mégegy- szer megidézteti Félegyházára. Jogosan szeretné Pál Imre, ha a sok idézgetés után egyszer már intézkedés is történne, és a szabálysértési előadó is emberségesebben végezné munkáját. Ext Is jól megvizsgáltok... Kopasz János foktői lakos levelet írt hozzánk, hogy feleségével együtt betöltötték a 65. életévet, mindketten csökkent munkaképességűek és szeretnék, ha adókedvezményt kapnának. A levelet még akkor kaptuk, amikor az adóügyek intézése a járásokhoz tartozott. Tehát Kopasz János panaszát illetékességből a kalocsai járási tanács pénzügyi osztályához továbbítottuk, ahol elutasították a kérelmet, mert mint írják a válaszukban: Az 1956-os általános jövedelemadó kivetést felülvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy az 50 százalékos kedvezmény nem jár, mert fiával, aki 1919- ben született, együtt gazdálkodik. Megköszönnénk az osztály dolgozójának »lelkiismeretes« ügyintézését, azonban a válaszlevélen olvashatatlan az aláírás, így a lap hasábjain keresztül üzenjük, hogy a jövőben ne íróasztal mellől döntsön az egyszerű emberek ügyéről. Próbálja meghallgatni a bejelentéstevőt is. Kopasz Jánosnak valóban van egy fia, aki 1919-ben született. Ha azonban Foktőre is kifárad, ott megtudhatta volna, hogy a fiú 100 százalékos munkaképtelen. Még szerencse, hogy a megyei tanács pénzügyi osztálya valóban lelkiismeretesen foglalkozik a jogos kérelmek orvoslásával és a járás elutasító válasza után a Népújság közbenjárására, ha két hónap késedelemmel is, de Kopasz János megkapta az adókedvezmény í j Hajó hajót követ a Szuezi-csatoraa békés vizén ! A Szuezi-csatorna Társaság a nyugati tőkések egyik legjövedelmezőbb üzlete volt. Különösen francia arisztokraták, volt vatikáni nagykövetek, angol hajóstársaságok dúsgazdag urai és a Rotschild bankárok zsebelték be a jövedelme:: A múlt évben 1.4 miiliárd forint tisztajövedelmet hozott a csatorna. Érthető, hogy a részvényesek milyen luxusban éltek. Például de Cuevas márki Biarritz- ban 2000 barátját látta vendégül. Egyetlen éjszakán 3000 üveg pezsgőt és 20 hordó vörösbort fogyasztottak el. Ez mintegy 3 millió forintba került. így néznek ki a »szegény károsultak«, akik érdekében a francia és angol kormány oly agresszíven síkra szállt. Most a csatorna bevételei az egyiptomi népé. A hatalmas összegekből építik fel az asszuáni óriási gátat, amely 110 méter magás és 5 kilométer hosszú lenne, és 130 millió köbméter vizet tárolna. A magas gát lehetővé tenné, hogy egyharmaddal növekednék a megművelhető földterület. Ezzel Egyiptom mezőgazdasági termelése másfélszeresére emelkedne. A gát építése 1350 millió dollárba kerülne. Az államosítással az egyiptomi kormány a pénzügyi fedezetet biztosította az asszuár.í gát építésére. A részvényesek dühöngenek, de a hajókaravánok haladnak, mert a csatornatársaság székhaza, a Navy House kovácsoltvas kapujában egyiptomi katona strázsál. Ezek a katonák őrködnek a fáraók földje békéjéért, függetlenségéért, hogy a hajók továbbra is a csatorna békés vizén haladhassanak... Kultúrpolitikai kérdések A múzeum munkájáról Pár nappal ezelőtt sokáig beszélgettem Bálint elvtárssal, a Kecskémén Katona József Múzeum igazgatójával. Arról folyt közöttünk a szó, hogy milyen formában lehetne javítani a múzeum munkáján, s hogyan lehelne növelni a kiállítások látogatottságát. Nem tudom, hogy ez a kis újságcikk segíl-e munkájukon, de mindenesetre a megírásához en-, nek reményében fogtam hozza. Ott kezdeném, hogy — először is — milyen feladata van egy múzeumnak? 1. Tudományos helytörténeti, néprajzi, azonkívül képzőművészeti gyűjtés. 2. Ezeknek az anyagoknak a feldolgozása. 3. Kiállítása. Milyen segítséget kap a múzeum az 1. pontba foglaltakhoz? Sajnos nagyon keveset. A tudományos kutatás feladatát az egész megyében el kell látniok és bizony eddig nem sokra jutottak. A múzeumot egyáltalán nem segítik azok a szervek — így például az építővállalatok, községi tanácsok, — akiknek alkalmuk van a véletlen folytán építkezéseknél, földmunkáknál régi korok emlékeire bukkanni. És a múzeumnak még egy motorkerékpárja sincs, amivel alkalomadtán kimehessenek vidékre. Pedig nagy a megye, sokszor hoz a véletlen felszínre történeti dokumentumot. Csak egy levelezőlap kellene hozzá... A 2. pont, úgy, o.hogy rendben van. A sajtó rendelkezésére áll a múzeumnak, hogy kutatásaik eredményét közöljék. De a legnagyobb baj a kiállításokkal van. 1954. október 31-én illusztris kiállítást nyitottak meg a múzeum mind a hét termében »A homok élő világa« címen, és azóta mintegy 28 000 ember látogatta meg. De valóban 28 000? Korántsem. Ugyanis 1954., október 31. óta nyolc időszaki és két vándorkiállítást is tartottak, s az ezeket látogatókkal együtt jött ki ez a Kecskemét lakosságához viszonyítva még mindig kis — szám. Az időszaki és vándorkiállításokat ugyanazokban a termekben rendezték meg, ahol »A homok élő világa volt«. A múzeum igazgatósága többször kérte már a Népművelési Minisztérium Múzeum Főosztályát, hogy engedje három, vagy négy teremre sűríteni a kiállítást, de pozitív választ nem kaptak rá, pedig — a népművelési szempontokat figyelembevéve — városunknak, ez sokkal többet jelentene, mint az a fennmaradó másik 4, vagy 3 terem. Városunkban még nem volt egy élő, vagy klasszikus mester kiállítása sem. Nem ismerjük az új művészi irányzatokat, technikákat, eredményeket. Kecskemét múzeumlátogató közönsége nagy érdeklődést mulat a■ történelmi kiállítások iránt, de két év alatt csak egyetlen egyet rendeztek: az »Alföldi városok könyvművészetet«, aminek kimondott történeti jellegét is vitatni lehetne. A város nevében kérjük a Múzeum, Főosztályt, engedélyezze a hét termes kiállítás leszűkítését. Ez a megoldás nagyban hozzájárulná művészi érdeklődésünk kielégítéséhez. A következőkben szerelnék magához a városhoz is szólani. A múzeum egyik közponli góca a kultúrának, s mégis oly kevesen látogatják. Az India- kiállításnak, ami igazán szép és tanulságos, eddig mindössze 5000 látogatója volt. (Engedjék meg, hogy ez után a szám után leírjam Kecskemét lakosságának közel százezres számát). Az üzemek, gyárak dolgozói, — mint hallottam, — alig-alig keresik fel a múzeumot. Persze ez nemcsak érdektelenség, mint ahogy a múzeum dolgozói hiszik, hanerh a kellő propaganda hiánya. Ki kell menni az üzemekbe, el kell beszélgetni a dolgozókkal és hiszem, hogy megfogják szeretni ők is a múzeumot. Befejezésül csak annyit: ha megoldódik ez az áldatlan helyhiány-probléma, városunk lakossága nevében kérjük a múzeumot, rendezzenek minél több helyi jellegű történeti és sokkal nagyobb területet átölelő képzőművészeti kiállításokat. Benedek lt
