Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-06 / 210. szám

17000 lábos sorsa

Feltűnően nagy tömeg vette körül a Hírős Vásár két napján a Kecskeméti Gépgyár kiállítási sátrát. A kiállított vastömegcikkek mintadarabjai közül annyian érdeklődtek az ott lévő ti darab zománcozott öntött vaslábos iránt, hogy a sátornál szolgálatot tévő idős elvtárs alig győzött válaszolni:

— Ez, kérem, két és fél literes, ára 36 forint, de jelenleg egészségügyi okokból nem hozható forgalomba. Csak kiállítási példány.

— Ugyan kérem, már két éve főzünk ilyenben — jött a válasz, szinte Ötpercenként, — s kutyabajunk. Inkább azt mondja, hogy miért nem gyártják.

Az öreg vasmunkás pedig egyre csak maga elé nézett, ínnyit közöltek vele a gyár ve- ’.etői, ő nem mondhat többet. Pedig a fejét tenné rá, hogy az » 17 000 lábos, ami jelenleg a •aktárukban pihen, immár több, nlnt két esztendeje — itt helyien elfogyna, mint a cukor.,. •

— Egész komoly »irodalma* ran már ennek az ügynek. — Ezekkel a szavakkal fogadták szerkesztőségünk munkatársát a Kgfskeméti Gépgyár áruforgalmi osztályán és elénk tettek egy olyan vaskos paksamétát, ami nyugodtan megfelelne egy történelmi regény kézirattömegének. Küldött és kapott levelek; válaszok és viszontválaszok, határozatok, döntések és szakértői vélemények. Megrendelő levelek és elutasító sorok... De ne tegye le a lapot, kedves olvasói Nem részletezzük valamennyit. Csupán dióhéjban próbáljuk közölni egy igen keresett közfogyasztású árucikk, 17 500 darab zománcozott, öntött vaslábos sorsát a bürokrácia útvesztőjében.

Történt, hogy 1953 őszén u Kohó- és Gépipari Minisztérium kötelezte u Kecskeméti Gépgyárat közfogyasztási zománcozott, öntött vaslábosok gyártására. A prototípus elkészült. A gyár bemutatta a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és fémipari Főigazgatóságának, ahol azt jónak találták. Ezek- után a gyár megkezdte az áru sorozatgyártását.

Az első 7000 darabot — nem túlzás, amit írunk — szétkapkodták a megyében. Kiskunhalason sorban álltak érte. Két éve a halasi Vásáron egy teherautó rakományát, mintegy 1000 darab lábost, u dolgozó parasztok le se engedték rakni, úgy cserélt az gazdát az autó tetejéről, mind egy szálig, alig másfél óra alatt. Kecskeméten az Állami Áruházban pedig azzal fogadtak bennünket, hogy a gyár nem tudna annyit küldeni,

amennyi rövid idő alatt el ne fogyna ebből a hiánycikkből.

Nem akarjuk szaporítani a szót — minden rendben, egészen 1954 végéig. Akkor azután, nem tudni mi okból (erről a vállalatnál nem hajlandók beszélni?!), de a BKM Vas- és Műszaki Főigazgatósága kisütötte, hogy ezek a lábosok egészségi okok* öói közfogyasztásra alkalmatlanok. És ekkor kezdődött az a végnélküli huzavona, melynek eredménye a fentebbi levéltömeg és a lábosok értékesítésének zárolása.

A BKM analizálás! vizsgálatot kért az Élelmezéstudományi Kutató Intézettől. Az intézet a savállósági próba eredményeként közölte, hogy a lábosok zománcbevonatában nagy meny- nyiségű cinket tartalmaz kioldható állapotban, illetve abban cínkoxid is található, — ami az egészségre ártalmas, tehát nem hozható forgalomba.

A Kohó- és Gépipari Minisztérium erre felkérte Dulien Károlyt, a Kőbányai Zománcáru- gyár vegyészmérnökét szakvélemény adására. A Zománcáru- gyár 50 darab öntött vaslábos zománcozását analizálta és 1955. február 4-én a következő, a kutató intézettől eltérő szakvéleményt adta: »A lábosok zománcozása rendeltetési célokra, tehát főzésre, sütésre, megfelel. A zománcból az egészségre káros anyagok nem oldhatók ki — tehát az áru forgalomba hozható.«

Dulien Károly vegyészmérnök az 1955. március 15-én megtartott KDB tárgyaláson hasonló nyilatkozatot tett. Álláspontja síerint a 4 százalékos ecetsavval végzett folt próba negatív volt. Megállapításuk szerint a zománc ólmot nem tartalmaz, illetőleg abból ólom nem volt kioldható. Csupán antlmon nyomok voltak kioldhatok, ami azonban az egészségre ártalmasnak nem minősíthető. Egyébként a Kecskeméti Gépgyár főhatósága megállapította, hogy antimon is csak szennyeződés formájában fordulhatott elő, mert a jóváhagyott zománcrep- tura ólom- és antimonmentes nyersanyagokból áll.

A szakértői vélemény atap- ján tehát a legyártott vasláboI sok forgalomba hozhatók. Mégis, a szakértői vélemény ellenére is. a Budapest fővárosi döntőbizottság 1955. június 30-án hozott 39 592/1955. szám alatti határozata a 17 500 lábost az egészségre káros hatásúnak minősítette és a forgalombaboza- talt nem engedélyezték. Sőt kötelezték a Kecskeméti Gépgyárat, 20 százalék meghiúsulási kötbér kifizetésére, a BKM Vas- és Műszaki Igazgatóságának.

Hiába csináltak ezután bármit, hiába küldték el panaszukat Csergő János miniszter elvtárs* nak is, a döntést úgy látszik, szentírásnak vették mindenhol. Jóllehet, egészségügyi panasz az első 7000 lábos eladása óta sehonnan nem érkezett s a gyár dolgozói tán egészségesebbek, mint voltak, noha évek óta főznek ezekben a lábosokban .. : Mi tagadás, lehet, hogy kellemetlen, de az élet ebben az esetben nem igazolta az Élelmezéstudományi Kutató Intézet vizsgálati eredményét.

Sajnos, az élet nem változtatott a fővárosi döntőbizottság határozatán. Hiába vállalták a felelősséget a gyár vezetői, a Szabványügyi Hivatal is minden kérés elől mereven elzárkózott. A lábosok továbbra is pihennek a raktárban, a gyár pedig nem kapta meg az élüzemi kitüntetést, mert sorbanállásra van ítélve több, mint 400 000 forint értékéig, amit a Magyar Nemzeti Bank a legyártott, de forgalomba nem hozott lábosok miatt megsem hitelez.

Az üzem vezetői nem tudtak mást csinálni, mint 1956. aug. 20-án elkészítették e nagy tömegű áru kisélejlítési jegyzőkönyvét, mely szerint, ha összetörnék a lábosokat, 374 392 forint lenne a gyár vesztesége.

Befejezésül megjegyzünk egy érdekes, de meggondolandó dolgot. A jelzett vaslábosokból a gyár kiajánlott külföldi vételre a FERUNTON külkereskedelmi vállalaton keresztül. Külföldnek, történetesen Svájcnak, megfelel az áru minősége és hajlandó is lenne vásárolni belőle. Most már csupán az a kérdés: mi lesz a 17 000 lábos sorsa? Reméljük, hamarosan választ kapunk reá.

Sándor Géza

70 000 formtot csak úgf az ablakon?

Nemrégiben készült el öregcsertőn, a község főterén az a 103 méteres mélyfúrásos kút, mely 70 000 Ft-ba került, Mint a községi orvos is megállapította, a kút vize mérgezett. A fertőzést a rossz talajviszonyok miatt a kútba csorgó szennyvíz okozza. A kút le van láncolva, — vize élvezhetetlen.

Egy-két szót szeretnénk intézni a Kecskeméti Kútfúró Vállalathoz a magunk és az öregcsertőiek nevében is. Nem kis könnyelműség kell ahhoz, hogy felvegyenek 70 000 forintot — semmiért.

„Hóbortos nagyszülők66

Irta: G. RIKLIN

— Tudja maga ki az a Mark Twain?

Ezzel a különös kérdéssel fordult egy szemüveges, idősebb asszony az órajavitó műhely vezetőjéhez.

A javítóműhely vezetője — szintés szemüveges, idősebb nő — szelíden nézett az izgatott ügyfélre, és nyugodtan válaszolt:

— Igen, tudom ki az a Mark Twain.

— Nos, kicsoda?

— Az az ember, akinek az órásmester elrontotta az óráját.

— Nagyon örülök, hogy ilyen müveit. Így tehát azt is tudja, hogy az »Ora« című elbeszélésében az író óvá int mindenkit: ne adjátok órás kezébe az órátokat, ha csak jelentéktelen a hiba, mert végleg elrontja.

<— Igen, Mark Twain kiváló humorista volt. De ő nem tudott...

I— Miről nem tudott?

— Nem tudott a mi műhelyünkről. Mi nem rontjuk el az órákat.

A látogató végleg kijött a sodrából. Mérgesen húzta elő zsebéből az órát és a vezető elé tette,

— Tessék, gyönyörködjék benne. Három nappal ezelőtt vittem el innen kijavítva. Tegnap este megállt és azóta...

Az órásmesternő továbbra is megőrizve hidegvérét, füléhéz emelte az órát, könnyedén megrázta:

— Leesett.

— Lehetetlen!

— Pedig így van.

— Csak nem gondolja, hogy Petyka?

— Lehet, hogy Petyka. De engedje meg, ki az a Petyka?

Az asszony arcán boldog mosoly áradt szél. Büszkén válaszolt:

— Petyka az unokám. Már nagy legény: nemsokára két esztendős lesz.

— Óh! — kiáltott fel a vezető, szintén felderülő arccal. — Nekem is van egy unokám, Marina. Már ő se kiesi, egy éves és négy hónapos.

— Gyönyörű kor egy nő számára. Engedje meg, kedves nagymama, hogy bemutatkozzam. Szazonova Marija Petrovna (UiJia-matemaUka tanár vagyok.

— örvendek. Foglaljon helyet. Kuprijanova Kira Sztyepa- novna órásmesternő vagyok. Ne nyugtalankodjék, rövidesen járni fog.

— Hova gondol! Már régóta úgy szalad, hogy alig tudom utólérnl.

— Nem Pelykáról, az óráról beszélek. Hagyja itt. megjavítom. Azt mondja, hogy Petykája már szalad. Óh, az én Marillám se marad egyhelyben egy percig sem.

— S milyen kedvesen csacsog az én Petykám! Csodálatosan figyelmes és kedves fiú. A napokban megkérdezte: »Hogy vagy, nagymama? Hogy állsz a vérnyomásoddal7«

— Az enyém még nőm tudja kiejteni ezeket a szavakat. De pontosan mondja: mama, papa. Én nem tartozom azok közé a nagymamák közé, akik azt tartják, hogy az 6 unokájuk a legjobb az egész világon. Általában higgadt nagymama vagyok. De őszintén meg kell mondanom: Ilyen értelmes gyerekkel még sosem találkoztam.

— Az enyém pedig pajkos, amilyet a világ nem látott. A napokban megtetszett neki az egyik sürgős munkám, s az egészet telerajzolta színes ceruzával. Üluaw mulatságos volt, hogy

aí inadéit után kfamlt (iái fa faán (jkaru h dk dhtrv

Népszerűek a Bajai Ruhaüzem új gyártmányai

Nem új gyár a Bajai Ruhaüzem. Mégis újnak tűnik, ha gyártmányait vesszük alapul. Hiszen mindössze három hónapja, hogy áttért a szabásminták után készülő, az egyéni ízlést szolgáló női és leánykaruhák gyártására. Ezalatt a negyedév alatt 36 modell után készült ruhát hozott forgalomba, egészen pontosan 9500 női ruhát, 11 500 leánykaruhát.

Az eltelt idő alatt 220 új dolgozó talált az üzemben munka- alkalmat. Nyolc szalag helyett ma már 15 szalagon folyik a gyártás, hogy a kereskedelem a megnövekedett keresletnek, az egyre emelkedő igényeknek a Bajai Ruhaüzem gyártmányaival is eleget tudjon tenni. Sopron, Debrecen ruhagyárai mellett ott van már a Bajai Ruha- üzem gyártmánya is, és nincs mit szégyenkezniük a régi beve- zetett.ségüknél és hírnevüknél fogva ismert ruhaüzemek gyártmányai mellett. A Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalat, a Budapesti Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalat elismerése és dicsérete erről tanúskodik.

A Kölcsey utcai üzem- j rész dolgozói valamennyien most kerültek az üzembe. A gépvarrás gyakorlatát sokí^i itt sajátították el. Az üzem technikusai, teremmesterei, Németh és Szilaski elvtársak dicséretre méltó munkát végeztek, hogy az üzem újonnan alkalmazott dolgozóit aránylag igen rövid idő alatt felsorakoztatták, az üzem régi, gyakorlattal rendelkező dolgozói mögé. Amit állítunk, nem amolyan szóbeszéd csupán. Itt van mindjárt Szénié Andrásné gepvarrónő, aki a szalagon a női és leánykaruhák derékvarrását végzi. Július közepén került az üzembe. Gépen azelőtt sohasem varrt. Bizony az első napok kezdeti eredményei alig érték el a napi 20—30 százalékot. A napi 20—30 százalék jó, ha 15 darab derékvarrás elvégzéséi eredményezte. Másfél hónap telt el csupán, át- lagleljesítése elérte a 96 százalékot, amivel egy darab híján teljesítette már a napi norma 35 derékvarrását.

így alakul a szalagok többi tagjainak eredménye is. A Szekullcs-szalag már naponta 5 —10 darab női ruha elkészítésével teljesíti túl tervét. Azon a napon, melyen kint jártunk, hat darab női ruha volt a túlteljesítés eredménye.

! A Ruhaüzem hamar leküzdötte az átállás kezdeti nehézségeit. Egy hónap után, — mely idő alatt a soproni és debreceni ruhagyárak látták el szabásmintákkal, — már létrehozta saját szabászatát. Szakmunkásainak átcsoportosításával biztosítani tudta az újonnan belépettek rendszeres szakmai oktatásál. Rövidesen kialakult a versenv Is, talán legélesebben a Sárszegi és Csánylné szalagjai között, ugyan melyikük tudja eredményesebben, minőségben kifogástalanul a női és leánykaruhák gyártásának napi tervét túlteljesíteni.

Szalagonként napom#

45—30 női, 48—36 leánykaruha kerül a készáruraktárba. A jelszó nem az: — termelj többet, — hanem igen helyesen, termelj többet, minőségileg jobbat, mint tegnap tetted. A ripszvászon női ruhák sárga, rózsaszín, barna és sötétkék színekben, a rózsaszín és fehér pikévászonból készült leánykaruhák ebből a felismerésből viselik magukon a Bajai Ruhaüzem minőségi bélyegzőjét.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az üzem felszámolta régi, elismert gyártmányainak további készítését. Iszkeitz Úttörő-szalagja hetenként 750C darab úttörőinget gyárt, mellette gyermek pizsamákat, gyermekhálóingeket.

Három hónap elég volt

ahhoz, hogy a Bajai Ruhaüzem új gyártmányai a főváros nagyáruházain kívül elkerüljenek az ország minden részébe, hírnevet, elismerést szerezve az üzem valamennyi dolgozójának,

Elmentek a gólyák — útra kelnek a fecskék

A szeptember eleji nagy meleg a nyár derekára emlékeztet, de számos jel már a közelgő Os«.- re mutat. Megélénkült a madái- világ, szárnyra kaptak a vándorok. A gólyák már jórészt elköltöztek s szórványosan csapatokba verődnek a fehérmellényű fecskék is, hogy megtegyék több ezer kilométeres útjukat Dél-Afrikába. Az első vonuló fecskefajokat Balatonlelle környékéről és a Kis-Balatonról jelentették.

A vonulással egy Időben érkeznek az északi tájak madarat: itt-ott jelentkeznek már a különböző cankofajok és a partfutók. (MTI)

a könnyein is kicsordult a nevetéstől. Aztán két éjszaka alatt az egészet újra átírtam.

— Az enyém azt szereti, ha táncolok. Soha életemben nem táncoltam. Még saját lakodalmamban sem jártam a mazur- kát. Most pedig ...

— És mit táncol, Kira Sztye- panovna?

— Főként orosz láncot, azt szereti.

— Az enyém azzal nem elégszik meg. Neki csárdás kell. Próbálkoztam már polkával, de csak legyint, nem érdekli... Jaj, de most elfecsegtem az időt. Szaladnom kell: ebédelek, aztán egy kicsit pihenek, estefelé Pety- kával a parkban szánkózunk ...

— Szabad kérdeznem, melyik poriéban?

— Itt, nein messze, a sarkon túl.

— Én is ott vagyok rendszerint az unokámmal... így bizonyára találkozunk...

Nemsokkal ezután egyik este különös verseny színhelye volta park. Az egyik móltékútról két nagymama rajtolt.

Kezdetben a tanárnő csaknem egy fejjel megelőzte vetély- lársnőjét, de az utolsó pillanatban az órásmesternő behozta a lemaradást.

A gyerekek a szánkón visong- tak a gyönyörűségtől és meg voltak győződve, hogy ez így van rendjén.

A nagymamák lihegve leültek egy padra. Mindketten levegő után kapkodtak, de olyan ragyogó szemmel néztek egymásra, mintha a legboldogabb emberek lennének ebben a parkban, ebben a városban, az egész világon.

Elsőnek a tanárnő szólalt meg:

— Bármit is mond, harminc éves korban kellene nagymamának lenni. Akkor még bírja as ember. Most pedig úgy kalapál a szívem, majd kiugrik a helyéből...

— Engem meg a köszvény kínoz — tette hozzá a.z órásmesternő.

— Még jó, hogy mi ketten ilyen higgadt nagymamák vágyunk.

— Hát bizony, amit. egynémely nagyapa és nagyanya művel, az szinte nem normális.

— Igaza van! Szomszédságomban az egyik nagymama például egész nap kukorékol. Méghozzá akkor is, amikor nincs otthon áz unokája. Gyakorol...

— Megdöbbentő. Pedig milyen, sok az ilyen hóbortos nagyszülői