Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-29 / 230. szám

■ ROS V'z* R O Mosógép a jóléti alapból A dolgozó asszonyqk segítségére siet g városi tanács szakszervezeti bizottsága Talán még soha nem szóltak olyan felszabadultan, nem mondták el olyan őszintén kí­vánságaikat a városi tanács dol­gozói, mint az elmúlt szakszer­vezeti gyűlésükön. A Közalkal­mazottak Szakszervezete októ- oer 19—20-án tartja Hl, kong­resszusát. E taggyűlésnek célja volt a sérelmek, jogos követelé­siek feltárása, hogy a kongrcsz- szus határozatait ezek figyelem- aevételével hozzák. A beszámolón a hozzászólók jórésze bőven sorakoztatott fel példákat annak bizonyítására, hogy bár hosszú éveken keresz­tül az érdekképviseletről csak szó esett, az utóbbi időben kez­di betölteni hivatását a szalíT szervezet. Szó került arról a nyugtalan­ságról, bizonytalanságról is, mely a területrendezés követ­keztében felütötte a fejét. Me­gyénket, varosunkat nem érinti a területrendezés, <4 a a hatás­körök leadása megköveteli majd a hozzáértőbb munkát, ezért fontos a továbbképzés. Újra felvetődött a bérkérdés. Az, hogy jóval kevesebb a szak- ösztályokon dolgozó előadók fi- eetése, mint felügyeletük alá mrtozó vállalatok beosztottjaié. A jelenlegi bérkategóriák nem ösztönöznek a továbbképzésre sem. Felvetették azt is, hogy a Hosszabb betegszabadságon lévő munkatársak feladatának elvég­zése nagy megerőltetést kíván. A Munka Törvénykönyv leszö­gezi, hogy egy évig a betegsza­badságon lévő béralapját nem lehet felhasználni. Ezt módosí­tani kellene úgy, hogy ideiglene­sen, a beteg felgyógyulásáig, ki­segítő munkaerőkkel oldhassák meg a feladatokat. Helyileg megoldható problé­mák is felvetődtek. Kérték a dolgqzók, hogy a városi tanács­nál is legyen önálló SZTK kifi­zetőhely, hisz a pedagógusokkal, a napközi otthonok dolgozóival együtt, ezer ember bérezése tar­tozik hozzájuk. Sok utánjárástól, sok munkaóra kiesésétől óvhat­nák meg így a beteg és felgyó­gyult doigozókáh A városi tanácsnál gok np dol­gozik. A háztgrtá$ vezetése, § gyermeknevelés nagy súllyal ne! hezedjk vállukra, ezért felvetet­ték, hogy ott, ahol lehet, enyhí­teni kell gondjukon. Felvetődött a mpsás problémája és ott, a helyszínen — a nők legnagyobb örömére — határoztak arról, hogy a jóléti alapból még e hé­ten vásárolnak egy mosógépet, melyet díjtalanul a dolgozók rendel kezesére bocsátanak. Helyi képzőművészek kiáljüása A postás-kultúrotthon nagy­termét már díszítik. Festmények, új képek kerülnek Ízléses egy­másutánban a nagy falakra — rendezik a képkiállítást. Az RfSZT képzőművészeti szakosz­tályának és a postások képző­művész körének tagjai alkották a negyven új, meg új képet, me­lyeknek október 15-ig nézője le­het a város és a Hírős Hét ér­deklődő közönsége. A kiállítás megnyitását szeptember 30-án délelőtt 11 árakor tervezik. Megiwp tartotta elnökségi ütését a megyei MSZÍ Tegnap a kora délelőtti órákban a Magyar—Szovjet Társaság Bács-Kiskun megyei titkársága a társaság megyei irodájában meg­tartotta elnökségi ülését. Az ülésen az MSZT negyedik negyedév} munkateryjavaslatát tárgyalták rpeg. Kovács István megyei titkár beszámolójában elmondotta, hogy negyedik negyedévi munkájuk alapjait a Központi Vezetőség jú­lius 18—21-i határozatai szabják meg. Ezután vitára bocsátotta az MSZT terveit. Ebben az időszakban is eor kerül a baráti körök megszervezésére, illetve kibővítésére. Előadásokat kívánnak tar­tani a szovjet külpolitika sikereiről, a szovjet tudomány, művészet és technika eredményeiről, azonkívül előkészítik ifjúságunk fel- ] készülését az 1857-ben Moszkvában megrendezendő VI. Világiíjú- ' sági Találkozóra. Tanfolyamokat fognak indítani, melyeken a DISZ-szel karöltve a VIT-re készülő fiataljainkat az orosz nyelv elsajátítására tanítják. Havonként ötven ismeretterjesztő előadást tartanak a megyében és 25 orosz nyelvű szakkört indítanak. A Szovjetunióban járt elvtársak 10 élményelőadást fognák tartani tsz-einkben, állami gazdaságainkban, beszámolnak gz ott látot­takról, a szovjet mezőgazdasági kiállítás eredményeiről, sikereiről. A titkári beszámolót hosszas vita követte. Hírős Együttes alakul Kecskeméten Népi együtteseink igen ked­veltek külföldön. A Kultúrkap- csolatok Intézetén keresztül egy­re több meghívás érkezik, sajnos azonban ezeket nem tudjuk min­den esetben kielégíteni, mprt még kevés megfelelő színvonala együttesünk van. Ezért a megyei pártbizottság, a megyei és városi tanács úgy határozott, hogy életre hív egy Hírős Együttest. Ennek tervét már meg is beszél­ték. 4 Hírős Essülíes népi zene­karból, énekkarból és tapptso- portból tevődik össze. Az ének­kar magyát a Bgrtok-korps, a íánppspportét pedig a Borforgal- mi Vállalat tánccsoportja alkot­ja. Ág együttest a Hírős Hét után alakítják meg úgy, hagy szüret után már rendszeres próbákat tartanak. Úgy tervezik, hpgy ta­vasszal már hosszabb külföld' Útra 'S mennek. Nphéz munka vár a? együttes tggjgira, hogy a nagy célt megvalósíthassák. Ä ßprfprgalip) Vállalat 2« tagú tánepspportja próbáit már ennek megfelelően tartja. Ritmikus gya­korlatokat végeznek, lágyítják a lánpm<«sá!?Ú tanulják a helyes testtartást, hogy a tánc tökélete­sen kidomborítsa a mondani­valót. A Jfírös Együttes jelentősége abban áll, hogy az ének- és ze­nekar, valamint a tánccsoport fő­ként Hecskemét és környékének gazdag hagyományait és sajátos­ságait dolgozza fel. Elctrekcltik az elfelejtett Bartók kórusmüve­ket. Összegyűjtik a népdalokat és táncokat, hogy ezeknek jellegze­tes mondanivalójával egész estéj betöltő műsort állítsanak össze. A Hírős Együttes működteté­sére a városi lanács a jövő cyre mintegy 201) 000 fqrintot biztosít költségvetésében. A most alaku­lóban lévő együttes sok dicsősé­get hozhat városunk, megyénk es országunk javára. Társadalmi erők segíteuek a tejpiac korszerűsítésében PIACI A pénteki hetipiacon a burgo­nya kilóját 1.80 forintért adták. A sárgarépa kilója 0.90—1.20, a gyökéré 1.50—2 forint volt. A vöröshagyma kilóját 2.60—2.80, a fokhagymát 7—8, a kelkáposz­tát 8, a fejeskáposztát 2, a ka- larábét 1.80, a karfiolt 3 forin­tért adták. A paradicsom kilója Q.8Q—T forint volt, míg a zöld­paprika 1.50—3.50 között cserélt gazdát. A főzőtök kilója 1.20— őrMiéii 'ui ituten — AZ ELSŐ ÖTÖSÖN TÚL Hogy is kezeljem? Iskolába járnak, de mégsem diákok. Is­kolapadokban ülnek, de szünet- bsji,'— ha kedvük úgy tartja, — cigarettázhatnak is. (Sőt, még osztályfőnökit sem kapnak ér­te!) Kik ők? Esztergályosok, ácsok, ácssegédek, nyomdászok, gép- .rónők, bérszámfejtők, számla­revizorok, * Igen, az esti tagozatú gimná­ziumba járnak, s már két hete, hogy náluk is megkezdődött a tanulás. Elsöosztályosok — álta­lában túl a 20 éven. Hogy miért csak általában? Cs'ányi Erzsébet még csak 17 éves. Ö az első matematika ötös boldog tulajdonosa. — Szeret tanulni? — kérdez­zük tőle a történelem óra előtti szünetben. — Igen, szeretek. Mi másért jelentkeztem volna? — Mik a tervei? (Először is megszabadulni az újságírótól, hiszen még át kel­lene lapozni az »Ősközösség bom­lását«.) — Kitünően érettségizni. (Ezek szerint otthon mégis csak meg­tanulta.) Egyetemre szeretnék jelentkezni, építőiparira Ezután nyomban egy ácsot kérdezünk meg, Orgoványi Ist­vánt, aki mint segédmunkás dol­gozik a Bács megyei Állami Épí­tő Vállalatnál. — Nehéz a gimnázium? — Nehéz. Hetenként négyszer kell, hattól kilencig, bejárnunk az órákra és a napi munka mel­lett kicsit fárasztó a tanulás. — Érettségi után mik a ter­vei? — Egyetem. Hogy milyen, nem tudom még... (Pedig biztosan tudja, sok-sok éjszaka gondolhatott rá. Csak nem mondja. Lehet, hogy raj­zolni szeret, osztálytársai szerint ügyes keze van. Vagy szégyenli talán, hogy egy ácssegéd tanul­ni akar? Ne szégyelje, kedves Orgoványi István, sőt legyen ra nagyon• büszke!) Becsöngetnek. Baltás Cézáné történelemtanárnöt felállással köszöntik­— A tanulók nagy akaraterő­vel készülnek napról-napra az órákra — felelte, mikor azt kér­deztük tőle, hogyan tanulnak az elvtársak? — Egy pedagógusnak igazán •öröm egy ilyen osztály­ban tanítani, ahol egy pillanat­ra sem hanyatlik az érdeklődés a magyarázatok iránt, s ahol be­csületesen felkészülnek az órák­ra. Mert előfordul, hogy a dél­előttieknél, a «hivatásos diákok­nál«, ezt nem kapja meg az em­ber. Megkezdődik az óra, az ötödik történelem óra. És mikor Baltás tanárnő fel­teszi a kérdést: »Milyen ténye­zők játszottak közre az ősközös­ség bomlásánál?« -— egyszerre huszonkét kéz emelkedik a ma­gasba .,, A K A K 1.50, a zöldbabé 5—ß forint volt. Zöldborsó is volt, 9 forintért ki­lónként, a zöldtengeri csöve 40 —50 fillér között alakúit­A gyümölcspiacon sok volt a szilva, 1—1.20 között vásárolták, az alma kilóját 2.50—4 forintért, a körtéért 3—5, őszibarackért í| —10, a szőlőért 3.50—4 forintot kértek. Dió is volt, 10-rr12 fo­rintért kilónként. A baromfipiacon a csirkét 20 forintért árulták kilónként, a tyúkért 22, a pulykáért 18 fo­rintot kértek. A soványkacsa kilója 20, a hízottá 25 forint volt. A soványliba kilója 20 fprintért a kövér 25 forintért cserélt gazdát. A tojás darabját 1.70-ért adták. A tejpiacon a tej literjét 3— 3.50, a tejfel literjét 20 forintért kínálták, míg a túró kilóját 10— 12 forintra mondták. A juhsaj­tért 25—30 forintot, a vajért 55 forintot kértek. Volt szárazbab is 5 forintért, a mák kilója 34, a méz 22 forint volt. Már húrpm napja építik a tej­piacot. Hordják a sódert talies- Kával, kiskocsival, — több, mint egy vagonra valót megmozgattak eddig, — bontják a burkolatot. Lelkes dolgozók tenyerét töri a lapát nyele, társadalmi munká­sokét. Elsg nap vagy 15-ep dol­goztak a szült téren, jórészt a Díjbeszedő Vállalat dolgozói, a KISOSZ tagjai. Tegnap délelőtt már megje­lent az első lovasszekér is, Sza­bó Imre bácsi, Váczi -János utca 1. szám alatti lakos volt az ön­zetlen segítő. De nemcsak ő, Vincze Károly, Kurucz tér G., Soós Mihály, Csáktornya u. 15., Jenei Mihály, Lowi Sándor utca 1„ Dombai László, Kurucz tér 2, szám alatti lakosok aláírása is Ott áll a felajánlási íven. Özv. Szóda Mihályné tanácstag, a ke­reskedelmi állandó bizottság tagja kereste fel őket, megígér­ték, hogy bármikor segítenek. Ennyien fuvarral és milyen sokan jelentkeztek kétkezi mun­kára. Nem Is futja majd a munkából, mindenki igénybevé­telére­Kellemes meglepetésről szá­molhatunk be mihdannyÍjaknak, akiket érdekel a tejpiac Kor­szerűsítésének problémája, Hat­vanezer forintot biztosított a városi tanács, hogy a téglabur­kolat helyett sima beton fedje a teret, hogy a faasztalokat fel­váltsák a műkővel borított, kor­szerű, tisztántartható elárusító- asztalok. A költségvetés szerint ez összegből és ,a felajánlott tár- sadaípú munkából csak egy ré­szére futotta volna. De most másként alakult minden. A tég­laburkolat megbontásával kide­rült, hogy vastag homokréteg fekszik a letöredezett téglák alatt, így a föld elszállítása, a homok ideszállítása nem foglal le annyi anyagi és társadalmi erőt. A számítások szerint a ren­delkezésre álló összegből ar egész tejpiacot rendbehozhatják és 112 méter elárpsítóasztalt ké­szíthetnek, A jelenlegi 50 méter fa-elárusítóaszlalok igénybevé­telére csak a szokatlanul nagy hetipiacokon kerül majd sor Megszűnik végérvényesen a tej- íclescgek földön való árusítása 3—4 hét múlva, mert akkorra készülnek el a munkálatok. Egy nagy tanulsággal szolgál ez az építkezés: a város lakói­ban megvan a készség, a se- gíteniakarás — élni lehet, élni is kelj vele. tOOOOOOOOOf Új női fodrász KTSZ nyílik Pár nap múlva adják át váro­sunk új női fodrász KTSZ-ét. mely a Csongrádi utcában nyílj! meg. Kecskeméti Gépgyár kádasbrigádjának kezdeményezése A gyár vezetői nemrég az Építésügyi Minisz­tériumban jártak. Hivatalos dolgaik intézése köz­ben szóba kerültek a lakásépítkezések is, A mi­nisztérium több vezetője ekkor előállt a követ­kező dologgal: az új lakóházakhoz nincs elég fürdőkád. Mit tudna ebben segítem a vállalat? A gépgyár vezetői közölték: többet a tervezett­nél nem tudnak gyártani. A fürdőkád viszont kell. Ekkor a minisztérium vezetői azt javasol­ták, hogy a vezetők tárják a kádasbrigádok elé a való helyzetet, kérjék a segítségüket. így is történt. Szájról szájra .járt az őszinte szó: az ü.l lakásokhoz kevés a fürdőkád, többre volna szükség. A kádasbrigádok dolgozói közül többen karéjba állva, sőt az utcán hazafelé is arról beszélgettek, hogy a műszakban nem tudnak többet gyártani, csupán egy lehetőség van — a vasárnapi ter­melés. Nem volt sok idő a gondolkodásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy nem helyes, mások pedig arra gondoltak: ha mi nem csináljuk meg, akkor több családnak nem lesz barátságos családi ott­hona, nem tudják a lakásokat határidőre átadni, j Ilyen körülmények között jöttek össze az elmúlt ' szombaton röpgyűlésre a kádasok. Nagy volt a I meglepetés. A brigádok tagjai több, kevesebb ' vita után beleegyeztek a vasárnapi munkába. Ügy szólt az egyezség, hogy másnap mindenki bejön. Ilyen is régen volt a gyárban. Mondjuk meg őszintén, a vezetők izgultak, bejönnek-e a kádas brigádok tagjai. Kár volt! Amit egyszer u munkás megígér — azt számos példa mutatja — ha tűzön-vízen is, de megvalósítja. Vasárnap reggel, minden kádasbrigád elfoglalta helyét a piarcon. Haladt is a munka, mint a karikacsapás. Lopva figyelték egymást, a brigádok tagjai e nem mondunk nagyot, ha azt írjuk, szívüket adták a munkába. Eljött az öntés ideje. 74 kádhoz vitték a vasat. Az öntés után a jólvégzett munka tudatában megtisztálkodtak, siettek haza a családhoz.' Hét­főn furdalta a kíváncsiság a brigádokat, vajon hogyan vizsgáztak tegnap? A tények az mutat­ták, hogy jól. A gyártott kádból csupán egy leit selejt. Még aznap ismét összejöttek, s úgy határoztak: vasárnap is dolgoznak. 4U0 kádat akarnak gyár­tani az év végéig a vasárnapi műszakokban. Ez a kis esemény látszólag jelentéktelen egye­sek szemében. Pedig nem! Azon túlmenően, hogy szép emberi cselekedet, utal arra is, hogy a mun­kásosztály alkotókészségére pártunk vezetői szá­míthatnak. De ez a példa az üzemi demokratiz­musnak is egyik nagyszerű megnyilvánulása.

Next

/
Thumbnails
Contents