Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-29 / 230. szám
Igazgyöngyök Az éhségsztrájk Reggel fél kilenc. Egetverő sí- rás-rívás veri fel a már elcsendesedett iskola folyosóját. Hirtelen kiugrók a tanteremből, hogy megnézzem, mi a baj. Hát egy kis elsőosztályos leánykát cipel az édesanyja, ügy, ahogy mondom: cipeli, húzza, mert a kislány keményen megveti a lábát a folyosó kockás kövein. — N-e-m a-k-a-rok is-is-ko- iába jár-ni-i! Úgy sem tu-iu-dom ie-le-ír-ni, a gör-görbe vo-nalat! in-kább meg-megha-lok! — ordította teli torokkal a kis csöppség. Elnéztem. Finom gyermekarca kékeslila a felindulástól, vonásai a félelemtől eltorzulva. Könnyben úszó nagy kék szeme ijedten mered rám. Kezecskéjével görcsösen szorítja édesanyja szoknyáját. — Hit képzelje, kedves tanító bácsi — fordul felém az anya — ez a kis haszontalan már két napja nem evett egy falatot sem. De nem ám azért, mert beteg} Azt mondja, hogy éhen akar halni, mert akkor nem kell iskolába járnia. Mit tetszik már ehhez szólni? Mit csináljak ezzel a gyerekkel? Szegény asszony még a kislányánál is ijedtebb volt. Megcirógattam a kislány eltorzult, de rendkívül értelmes arcát és a megrémült anyának csendesen azt mondtam: — Vezesse be, lelkem, a kislányt a tanító nénihez! A tanító néni nagyon ért az ilyen gyermekbetegségekhez. Egy pillanatig még a folyosón maradtam. Eltűnődve néztem a távolba, és látni véltem, amint ez a kis csöppség néhány hónap múlva ragyogóan boldog arccal mutatja szép, formás betűit a tanító néninek. Es nem jut eszébe többet az — éhségsztrájk. Váratlan segítség Augusztus. Kánikulai hőség. A járókelők homlokát kiveri az izzadtság, járásuk lassú, tempós. Kecskemét külső kerületében vagyunk. Mindenki az árnyékos oldalt keresi, a napos oldal majdnem néptelen. falán emiatt engedheti meg magának egy 16 év körüli su- hanc, hogy a kétkerekű taligáját a járdán húzza. Vagy talán itt könnyebb, mert bizony jól meg van rakva vassal. A fiúnak is pokoli melege van Ing nincs rajta, barnára sült fel ső íestén gyöngyökben csurog verejték. Izmai megfeszülnek megerőltető munkától. A volt reáliskola melletti ke resztútnál a gyalogjáró maga pereméhez érve, kordélya hirte len megakad. Majdnem hányát esik a fiú. Felegyenesedik Bosszúsan tekint hátra és újra megfeszíti erejét, de a kordé nen mozdul. Ekkor váratlan segítség érke zik. A sarkon egy szovjet ka tonatiszt-házaspár fordul be. Karonfogva jönnek. A tiszt magasrangú, köpcös ember, a felesége szép és elegáns, hófehér kesztyű van a kezén. Észreveszik a fiú kínlódását. A tiszt azonnal a fiú segítségére siet. De taliga nem akarja az igazságot Akkor a magára hagyott feleség is odalép és azonmód fehérkesztyűsen megragadja a kocsit. Sikerült is feltolniuk. A fiú boldogan tekint megmen- töire és fütyörészve húzza tovább a kocsit. Az asszony pedig mosolyogva veri le kesztyűjéről a rátapadt piszkot és férje karján továbblibben. Tévedés történt.. Szemrehányóan nézlek rám cséplőmunkások, amikor megtudták, hogy egy csépeltető asz- szony ravasz fortéllyal kibújt a munkásrész vámolása alól. Volt, aki meg is jegyezte: »No, ez cifra dolog lesz, ha ingyen végezzük ezt a nehéz munkát.« Éreztem, hogy hibás vagyok, mert mégiscsak én voltam a kirendelt eredmény-nyilvántartó. Bosszantott is az eset. »Na, meg-’t állj, te ilyen meg olyan — gun doltam magamban, — majd megmutatom én neked!-« Szigorú írásbeli üzenetet menesztettem az asszonyhoz, hogy azonnal hozza a beadási könyvét, meg a két kilogramm búzát, — mert mindössze csak ennyiről volt szó. De mindegy: a munkások ezért is megdolgoztak, és sok kicsiből lesz a sok. Másnap délben éppen ebédeltünk a hűvös fák alatt, amikor beállított, — no nem az asszony, — hanem a kislánya. Ideadta a könyvet.' Ráripakodtam: — Nem elég a könyv, azonnal hozz két kilogramm búzát, mert így lesz, meg úgy lesz! A kislány nagyon megszeppent. Besütötte a szemét és egy kövér könnycsepp gördült le az arcán. Az egyik munkás, — aki ismerte a leányt, — imegjegyezte, hogy az anyja egy szegény öa- vegyasszony, négy kicsi gyermeke van és mindössze ez a negyven kilogramm gabonája termett, mert a viz elvitte a többit. Erre már a munkacsapatvezető is felemelte a fejét a tányérról és megszólalt: — Nem számít már az a két kiló. Elengedjük. Ránéztem a munkásokra: sehonnan egy nemtetsző hang. Még a tegnapi leckéztető fiatalember arca is beleegyezést árult el. — Menj haza, kislányom — mondottam, — és mondd meg az édesanyádnak, hogy minden rendben van. Tévedés történt: nem tartoztok semmivel. Kókay András Beszélgetés egy propagandistával A ZZ. sz. Építőipari Vállalat állandó munkára felvesz budapesti munkahelyeinkre kőműves, ács szakmunkásokat, valamint kubikos és segédmunkásokat. Vidékiek részére munkásszállást biztosítunk, valamint napi háromszori étkezést előnyös hozzájárulással. Családfenntartók részére — kellő igazolás alapján — napi 6, il). 10 forintos különélést pótlékot fizetünk. Belépés esetén — vasúti jegy ellenében — a közlekedési költséget megtérítjük. Jelentkezni lehet Budapest, V. Irányi u. 17. sz. Munkaerőgazdálkodási Csoportunknál. 1065 Használt széleskocslk eladók. — Megtekinthető; a Kecskeméti Földművesszövetkezet központi telepén, az Aluljáró mellett. 1164 A kiskunfélegyházi városi part bizottságon hallottam, hogy Bálint László elvtárs, az Állami Áruház igazgatója egyike a város legjobb propagandistáinak. Évek óta végzi ezt a párt- megbízatást jó eredménnyel. A hallgatók' szeretik őt, mert színesen, érdekesen vezeti n szemináriumot, s a tavalyi hallgatóinak kifejezetten az volt a kívánságuk, hogy ebben az évben is hozzá szeretnének járni politikai oktatásra. Bizonyításképpen azt is elmondták róla, hogy nála nincs »lemorzsolódás« a szemináriumról. Tavaly is 19 hallgatóval kezdte cs annyival is fejezte be az oktatási évet. Mivel Bálint elvtárs ez évben is propagandista lesz, felkerestem őt, hogy megkérdezzem: Mi a véleménye, milyen elgondolásai vannak az új oktatási évre vonatkozóan? — Az SZKP XX. kongresszusa után lényeges változások történtek pártpolitikai munkánkban — kezdte Bálint elvtárs. Napfényre kerültek a személyi kultusz káros kihatásai, melyek az elméleti munkában is tunyaságot, betűrágást, dogmatizmust eredményeztek. De a XX. kongresz- szus fényében kibontakoztak a lenini tanítások is, melyek nyomán pártéletünk új erőre kap. Ez arra kötelez bennünket, propagandistákat, hogy a pártoktatás is segítse a pártélet lenini elveinek érvényrejutását. Éppen ezért helyeslem a Központi Vezetőségnek az 1956—57. évi pártoktatásra vonatkozó határozatát. Miben látja az okát, hogy hallgatói a múltban szerettek az ön szemináriumára eljárni? — Véleményem szerint rossz módszer a szájbarágós, a púrtve- zetők elvi megállapításainak dogmatikus, szinte szószerinti idéz- getése. A magam részéről azelőtt is igyekeztem népszerű nyelven előadni az anyagot, hogy lekössem hallgatóim érdeklődését és így közelebb kerüljek hozzájuk. Szeretem a propagandista munkát, szívesen végzem. Sok szépirodalmat olvasok, és ezek felhasználásával színezem előadásaimat. Bizonyára hallgatóim figyelmét is ez kötötte le. Milyen oktatási formán fog tanítani ebben az évben? — Az »Időszerű kérdések« tanfolyamát vezetem az Állami Aruház és a Népbolt dolgozói részére. Eddigi párloktatásunk- nak súlyos fogyatékossága volt, hogy sokszor a mindennapi élettől elvonatkoztatott kérdésekkel foglalkozott. Ez a tanfolyam már címében is mutatja, hogy az időszerű problémákat tárgyalja, Néhány szó az ürege Hálásról Az idei elemi csapások miatt (földrengés, árvíz, stb.) az idén sokkal több síküvegre (ablaküvegre) lenne szükség, mint más években. Valamivel több is áll rendelkezésre, mint máskor, ahhoz azonban, hogy télre ne legyen betörtablakú lakás, gondos elosztásra van szükség. A legtöbb helyen a helyi tanácsok kereskedelmi szervei gondoskodnak egyelőre az üveg elosztásáról. Az októberben leszállítandó üvegből elsősorban azokat látják el, akik most épített lakásuk ablakaihoz vásárolják az üveget, ha az új lakasba az ősz, tél folyamán minden bizonnyal be is költöznek. Ugyancsak ellátják azokat is, akik betört ablakszemeiket kívánják javíttatni lakásaikon. Amíg mindezek nem kaptak üveget, nem szolgálható ki síküveg egyéb célru (mellékhelyiségekhez, keretezéshez, tartalékolásra stb.). Közületek részére egyáltalán nem adhatnak ki a boltok üveget, mivel c szervek — ha időben benyújtják igénylésüket irányítószerveikhez — megkapják szükségletüket. Nem engedhető meg tehát, hogy a közületek kiszolgálása miatt a lakosságnak jusson kevesebb mennyiség. Ne is forduljanak ilyen kéréssel a boltokhoz és a tanácsok szakigazgatási szerveihez. Csakis ilyen következetes elosztással lehet biztosítani, hogy minden sürgős igényt rövidesen kielégíthessen a kereskedelem, és korlátozás nélküli szabad eladást lehessen bevezetni e cikkben is a jelenlegi elosztás helyett. Csillag Antal, a Megyei Tanács Kereskedelmi osztály előadója. ezért máris nagy érdeklődést vált ki a hallgatók körében. Ezt onnan tudom. — veti közbe mosolyogva Bálint elvtárs —, mert már elbeszélgettem hallgatóimmal. Különösen amit a második és harmadik témának ütemeztünk be, várják nagy figyelemmel. Ezek: feladataink az élet- színvonal emelése érdekében és a szocialista demokratizmus fejlesztésének kérdései. Tehát máris érezhető, hogy lényegesebben népszerűbbek lesznek a szemináriumok és több hozzászólásra, mozgalmasabb vitákra számíthatunk a hallgatók részéről. Hogy készül az új oktatási cvre? — A propagandista feladata nehezebb lesz, mert sok olyan kérdésre is választ kell adni, amit eddig másként tanítottunk. Ezért jól kell ismerni a XX. kongresszus anyagát, pártunk Központi Vezetőségének legutóbb megjelent határozatait, a kormányhatározatokat, a második ötéves terv irányelveit, állandóan figyelemmel kell kísérni a napi eseményeket és persze igen fontos az, hogy mindezek helyi hatását is megfelelően elemezzük. Ezekután világos, hogy alapos felkészülésre van szükség. Magam részéről Igyekezem mindezeknek a követelményeknek megfelelni cs rendszeresen foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Búcsúzóul Bálint elvtárs még hozzáteszi: a kereskedelmi dolgozók politikai oktatásat igen fontos feladatnak tartom, mert a széles tömegekkel nekik van a legnagyobb kapcsolatuk. Ilyenformán pártunk számára sem lehet közömbös a kereskedelem kommunistáinak és legjobb pár- tonkívüli alkalmazottainak politikai nevelése. A magam részéről mindent megteszek ennek érdekében.. i Nagy Ottó KŐMŰVES, ÁCS ÉS segédmunkásokat felveszünk azonnalra — Dusnok Halánkasi építkezéshez. Érdeklődni lehet Kecskemét, Csongrádi utca 2., vagy az építkezési helyen. 1132 A Kalocsai Gépállomás nagy gyakorlattal rendelkező traktor- cs mezőgazdasági gépszerelőt keres azonnali belépésre. 1144 DCeoskenúttő t—Ojelgrádig — A NÉPEK BARÁTSÁGA — JUGOSZLÁVIÁBAN töltött két nap számomra harsogó, nagyszerű bizonyítékát adta annak a szeretetnek, barátságnak, amit a jugoszláv dolgozók népünk iránt táplálnak s amit az elmúlt évek nemzetközi eseményei sem tudtak megölni. Ezer és ezer bizonyítékát éreztük ennek a körükben töltött röpke órák alatt is. Az országhatárt átlépve szinte belefáradt a karunk az útszélck- ről, falvak utcáiról küldött üdvözlések viszonzásába. Szabadkán, Feketicsen, ahol rövid időre megszakítottuk az utat, percek alatt szövődött barátság köztünk s a járókelők között. Szabadkán egy délszláv dolgozó paraszt kéretlenül-kérdezetlenül is elsorolta életét: tíz lánc földön gazdálkodik, amellett fuvaroz, jól él. Terménybeadást nem fizet, csak adót, ami a mintegy 12—13 hold földet számítva 130 szer dinár, azaz 13 000 forint. Szép gyümölcsöse után különösen jó a jövedelme. (Szabadkától Noviszadig egyébként több új telepítésű gyümölcsöst s gyönyörűen művelt almásokat láttunk.) Noviszadon este a vásárlátogatás, vásárlás fáradalmai után társammal egy cukrászdát kerestünk, hogy a hallomásból már ismert erős törökkávéval felfrissítsük magunkat. Természetesen, idegenek lévén, először érdeklődtünk, hogy hol találunk ilyent. Az útbaigazító — mint később kiderült — négy fiatal egyetemista volt, akik nemcsak megmutatták az utat, de megosztották velünk a kávét is. Az egyik orvosnak, a másik mérnöknek, kettő pedig mezőgazdasági szakembernek készül. Lelkes, tervekkel teli fiatalok s őszinte érdeklődéssel szeretnének Magyar- országra jönni, megismerkedni szomszédaik életével. Kedvesen sajnálkozva bevallották, hogy ez egyelőre csupán pénzen múlik, amiből, mint diákoknak általában, nekik is kevés van .A részben németül, részben oroszul folytatott beszélgetés során elmondták azt is, hogy az ország meglehetősen szegény szakemberekben, nagy a kereslet, az utóbbi időkben megnőtt irántuk a becsület is s így nagy kedvvel készülnek pályájukra. Gyorsan kötött ismeretségünk azzal végződött, hogy kicseréltük címeinket, levélváltás céljából. Majd udvariasan visszakísértek bennünket az autóbuszhoz. Derék Ikarus-unk annyira tetszett nekik, hogy jócskán lekéstek a tervezett mozielőadásról, mire körülvizsgálták a gépet s elbúcsúztak. VASÁRNAP REGGEL egy Duna parti házacskába látogattunk el. Egy kedves üreg néni, miután nagy szívességgel vizet melegített a mosakodáshoz, kicsi kertje utolsó virágait szedte csokorba s adta át azzal, hogy »nagy örömet szereztek kedveseim«. Hárman noviszadi szurkolókkal mentünk át Belgrádba. A Fruska-Gora festői szépségű tájain átvezető utazás külön élmény volt Bács megye síkjához szokott szemünknek. Amikor a busz utasai megtudták, hogy magyar turisták vagyunk, versenyre keltek a kedveskedésben: pálinkával, borral, harapnivalóval kínálgattak. A beszélgetés persze leginkább a mérkőzés körül folyt. Udvarias akarva lenni vendéglátóinkhoz (s különben sem sokat értve a labdarúgó sport esélyeihez) azt a megjegyzést tettem, hogy szerintem döntetlen, vagy jugoszláv győzelem várható. Majdnem baj lett belőle, mert az utitársak — nem véve ki a lelkes szín-délszláv szurkolókat sem — megnehezteltek, sőt: kinevettek, mert az egész busz közönsége egyértelműen magyar győzelemre szavazott. (Ami néhány óra múlva meg is született!) S hogy a belgrádi közönség milyen kedélyesen, sőt : nagyvonalúan fogadta a hazai vereséget, arra az is bizonyíték, hogy nevetve mutogatták ujjúkon a gólarányt sűrű bravózás kíséretében csoportunknak. BELGRÁDBAN már kevesebbet boldogultunk a magyar szóval, de az odáig tapasztalt kedvesség, udvariasság, szolgálatkészség nem szűnt meg. Ha érdeklődtünk valami: gyógyszertár, dohányosbolt stb. után, nemcsak áz irányt mutatták meg, hanem egyszerűen karonfogtak s odavezettek. A postahivatal dolgozói, akiket elárasztottunk a hazacímzett levelezőlapok tömkelegével, maguk ragasztották lel a bélyegeket, a vendéglőben a kiismerhetetlen nevű ételek sorából megmagyarázták a legjobbakat stb. Sokáig kísértett az a gyanú, hogy mindez a kedvesség csupán az idegennek szól. Hogy többről, sokkal többről: valóban két szomszéd nép őszinte rokon- szenvének megnyilatkozásáról van szó, arról az a katonatiszt győzött meg, aki Belgrád legszebb sugárútján egy trafikba kísért el s azt mondta: — A népek kapcsolata olyan, mint a fa, vagy a folyó: mélyen a földbe van ágyazva. A fát meg lehet nyirbálni, a vizet gát közé lehet szorítani, de ez nem öli meg a gyökeret s nem akadályozza a vízfolyást. A mi két népünk történelmének igen sok közös gyökere van s jövőnk is egy irányba mutat, mint a folyó vize: előre, a gazdagabb, boldogabb, vidámabb magyar és jugoszláv emberek életének megteremtéséért. A mesterségesen szított politikai ellentét vihara elzúgott felettünk, de a gyökér s a folyó ereje sértetlen... ÚGY ÉRZEM: ez a választékosán megfogalmazott, érdekes hasonlat egyértelműen kifejezi a jugoszláv dolgozók többségének érzéseit is irántunk. Így éreztük, ennek a tanújeleit láttuk a két nap minden percében. Gáspár
