Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-27 / 228. szám

Termelőszovelkezeli csoport alakítására készülnek

Kasbanírú községben

A pártoktatás új formája az „Időszerű kérdések" tanfolyama

A kaskantyúi dolgozó parasztok körében egyre nő az érdek- .ődés a szövetkezeti gazdálkodás iránt. A községbeli dolgozó parasztok számára már több termelőszövetkezeti látogatást szerveztek. Legutóbb például a község határában működő Kossuth Termelőszövetkezetet látogatták meg. Ez a termelőszövetkezet, ha nem is ért még el kimagasló eredményeket, a tagok mégis elégedettek a jövedelemmel és örömmel újságolták a vendégeknek, hogy évről évre jobban élnék a közösben. A termelőszövetkezet meglátogatása után most előkészítő bizottság alakult Kaskantyún és már meg is kezdte működését. Ezekben a napokban mintegy 35 család fordul érdeklődéssel a szövetkezeti gazdálkodás felé. Az érdeklődők egy része a magasabb típusú termelőszövetkezet megalakítását szerette volna, ehhez azonban nincsenek meg a szükséges feltételek és így az alacsonyabb típusú szövetkezés mellett döntöttek. A kaskantyúi dolgozó parasztok úgy Számítják, hogy a termelőszövetkezeti csoport megalakítására előreláthatólag a jövő hónapban kerül sör. A megalakuló termelőszövetkezeti csoport főleg szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozna.

Egészséges a bor és mégis ihatatlan...

A bor a legérzékenyebb minden idegen szagra, ízre. Életének zömét hordókban tölti el. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen hordóba kerül. A magyar közmondás is azt tartja: »Hordó a bor anyja«, »Hordó teszi a bort«, stb. A legjobb bor is ihatatlanná válik, ha beteg hordóba kerül.

Az Állami Ellenőrzés Minisztériuma a szőlészeti kutatóintézet szakértőinek bevonásával vízsgálatott tartott a napokban a Kecskeméti Boríorgalmi Vállalatnál. Megállapította: a forgalomba kerülő borok minősége a tavalyi évjáratnak megfelelő, egészségesek, jól kezeltek, úszta ízűek. No, erre mái* a bor- vó is Mhofkáh. Kósoltják csak neg azt a bort. ánii az italböl- okban, Vendéglőkben esetenként a fogyasztó poharába kerül. Beteg az a bor!

Nehéz lenne vitatkozni ezzel az igazsággal. No, de nézzük .neg, hogyan is lesz a jó borból ihatatlan? A Kecskeméti Borforgalmi Vállalattól a közvetítő kereskedelem saját edényében szállítja el a szükséges bormennyiséget. Ha ez az edény nincs tisztántartva, ha nem kezelik, akkor áll elő az, hogy a bor ihatatlan. Ilyen eset előfordult á vizsgálatnál. Szeptembert 2b-án a kecskeméti értékesítő pincében két vevő — a Laj osmlzsei Földművesszövetkezet és a Lakiteleki Föídműves- szövetkeíet — saját töltőképes hordóival jelent meg borvásárlás céljából. A Lajosmizsei Föld- thüvesszövetkezetet Almási János üzemágvezető képviselte. A hordók közül kettő ecetesszagú volt. Ebbe bort mérni egyenlő

a felelőtlenséggel. Ha rossz bort ittak volna a lajosmizseiek, akkor nem lehetett volna csodálkozni. No, de nem más a helyzet a Lakiteleki Földművesszövetkezetnél. Sütő Elek, az italbolt vezetője 2200 liter bort akart vásárolni. A hordókat megvizsgálták, s a bizottság egyet ebből alkalmatlannak talált. Ha ebbe a hordóba mérik a bort, biztos, hogy ecet lesz belőle.

S ezért csak a vásárlók a hibásak? Nem! A vállalat is. Ugyanis rendelkezés van arra, hogy a vállalat, mielőtt kiadja a kért bormennyiséget, köteles megszagolni, bevilágítani a hordóba, megvizsgálni, alkalmas-e az a bor tárolására. A bizottság látogatásakor ezt a pincészet vezetői nem tették meg, s ezért felelőséin

Mit csináljon ilyenkor a pince Vezetője*/ Tagadja meg a bor kiadását inkább, minthogy rossz hordóba adj őrt olyan boft, amely a későbbiek folyamán ihatatlan lesz és sok bosszúságot okoz á fogyasztóknak.

Ezt is meg lehet előzni. A vásárlóknak nagy gondot kell fordítani az üres hordók szakszerű ápolására. Nem nagy dolog, csupán kis fáradtsággal jár. A kiürült hordót vízzel gondosan ki kell öblíteni, szájával lefelé kell fordítani, hogy kiszikkadjon és hektoliterenként, két grammnyi kcnszeletet elégetni, s utána a hordót lezárni. Ha üresen marad a hordó, akkor havonta ismételjük meg az előbbit. Ezzel tehetjük lehetővé, hogy a borivók ne ecetet, hanem iható, jó bort fogyasszanak.

Az elmúlt évek oktatási munkájának egyik alapvető fogyatékossága a dogmátizinus volt. Igen jellemző jelenség volt, hogy propagandistáink nagy része az élettől, a mindennapi gyakorlati párt és gazdasági munka követelményeitől elszakadva tanították az anyagot. Ez nemcsak azt jelentette, hogy propaganda- tevékenységünk nem volt elég hatékony, hogy a propagandista szava nem mindig talált célba, hanem ezentúl alaposan megnehezítette a hallgatók dolgát is, mert így legtöbbjük előtt a marxizmus valami igen nehéz, csak kevesek által elsájátitliató tudománnyá vált.

Ebben a helyzetben szinte teljesen polgárjogot nyert az a gyakorlat, hogy valaminek a bizonyítására elég egy-egy idézet felolvasása. így az eleven, harcos viták szinte teljesen megszűntek. Nemcsoda, hogy a pártoktatás a hallgatók előtt kezdte elveszteni vonzó erejét — terhes kötelességgé vált.

A KV határozata az 1950

—1957. pártoktatási évről alapvető feladatként jelöli meg a dogmatizmus felszámolását. A határozat világosan megmutatja, hogy a propagandamunka dogmatikus voltának alapvető oka a káros személyi kultusz elterjedése. Az ellene való harc megkövetelte, hogy a pártoktatás egyes tanfolyamain a tematikákat átdolgozzuk, illetve, hogy új tanfolyamokat hozzunk iétre. Az »Időszerű kérdések« tanfolyama

ilyen új oktatási forma lesz. Tematikáját és módszerét tekintve igen alkalmas éz a tanfolyam az eleven, hatékony oktatási munka kialakítására. Áltálában á pártoktatás alsó fokát jelenti, de lehet képzettebb elvlársak részére is szervezni. A tanfolyam anyagát, mint ahogy az elnevezése is mutatja, az időszerű kérdések adják meg. Hogy egy adott területen mit tekinthetünk időszerűnek, azt több tényező határozza meg. Az aktuális kül- ess belpolitikai helyzet, a párt előtt álló alapvető feladaton túl az adott járás, város, falu, sőt tovább- rnenve üzem, tsz, vagy állami gazdaság előtt álló feladat.

Mindebből az következik,

hogy a KV bem szabhatja meg előre és teljesen a tanfolyam tematikáját. így a pártbizottságokra igén ntígy önállóság vár. Joguk váll a KV által javasolt témák helyett a helyi feladatoknak megfelelő más témák beállítására. Ezáltal lehetővé válik, hogy a pártbizottságok tevékenységének általános irápya egybeessék az »Időszerű kérdések« tanfolyamának menetével. Ezáltal két alapvető cél valósul meg. Az itt táhulók eleven, érdekes anyaggal ismerkednek meg, ugyanakkor a propagandatevékenység hatékony segítséget adhat a mindennapi gyakorlati munkához.

A tanítás módszerében kapott nagyfokú önállóság szintén elősegíti e célok megvalósulását. Mindenekelőtt le kell szögezni azonban, nem agitációs rnódszeHűt »» 9<p*9 » » g » M » f ♦ M »»9 »♦»»»»»♦»»♦»»»»»»»♦<

rekkel kell dolgozni, hanem a propaganda eszközeivel. Tehát az időszerű kérdéseknek elvi vonatkozású problémáit kell mindenekelőtt megértetni a hallgatókkal. így azt is elérjük, hogy a hallgatók bizonyos ideológiai alapműveltségre tesznek szert, melynek birtokában magasabb formákon tanulhatnak a későbbiek folyamán.

A tanítás módszerében

kapott önállóság lehetővé teszi, hogy a propagandista a hallgatók felkészültségének és kívánságának legmegfelelőbb módon tanítson, így például: jó fonna az előadás és Utána a beszélgetés, lehet olyan módon is oktatni, hogy a propagandista nem tart előadást, hanem csak megbeszélik az anyagot. Más helyén célravezetőbb módszer az előadás és ezt követően konzultáció megtartása, vagy a magasabb előképzettségű hallgatóknál az önálló tanulás és időközönként szeminárium. Hogy melyik a legmegfelelőbb módszer, azt előre természetesen nem lehet meghatározni. Ennek menetközben kell kialakulnia.

Az „Időszerű kérdések*

tanfolyama igen jó oktatási formát jelént, mélyen igazán érdemes tanulni és tanítani. A siker érdekében az szükséges, hogy pártbizottságaink önállóságukat téhyleg kihasználva, megfelelő tartalommal töltsék meg ezt a jó oktatási formát.

M. S.

E $»' y íi a t ti v o z sí i in tir^ójá r a

Tényállás: a megyei tanács végrehajtó bizottsága augusztus 10-én tartott ülésén 215/1956. fez. határozatával úgy döntött, hogy megszűnteti a Bács megyei Talajerőgazdálkodási Vállalatot és a városokban működő részlegeit a városi tanácsok végrehajtó bizottságainak irányítása alá rendeli. Ezért utasítja a városi tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy a részlegek átvételét 1956. szeptember 15-ig tárgyalás végett tűzzék hapirendre cs az átvétel döntését közöljék a megyei tanács ipari osztályával. Érthető rendelkezés, még csak félreértésre sem adhat alkalmat. A túlzott centralizáció leépítését jelenti. A városi tanácsok végrehajtó bizottságaira ez ügyben egyetlen kötelesség hárul: az átvétel és az arról szóló értesítés megküldése a megyei tanács ipari osztályának.

Kát azonban tovább a szót pazarolni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatára álljon itt és beszéljen egy Baján ebben az ügyben felvett jegyzőkönyv.

Ismertetve a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatát, mely kimondja a megyei Tá- lajerőgazdálkodási Vállalat megszüntetését és

annak kirendeltségeit a városi tanácsok végrehajtó bizottságai alá váló rêhdèlëeèt a Tálajefő- gazdálkodási Vállalat küldötté kijelenti, a vállalat megszüntetéséről, az üzemegység átadásáról a mai napig semmi hivatalos értesítést nem kapott. Megkereste felügyeleti hatóságát, a megyei tanács végrehajtó bizottsága ipari osztályát, állnak vezetésével megbízott dí. Dózsa Józsefet és helyettesét, Török I,ászló főmérnököt, akik. szóbelileg azt a felvilágosítást adták, Volt ugyan szó megszüntetéséről, az üzemegységek átadásától, de ez időközben tárgytalanná vált. A vállalat mint helyiipari vállalat továbbra is a megyei tanács végrehajtó bizottsága ipari osztályához fog tartozni. Török László főmérnök még azt ís mondotta: ennek értelmében a vállalat az átadásról ne tárgyaljon.

Nem kutatjuk, nem keressük, kinek van iga/a, A megyei tanács végrehajtó bizottságának vagy’ ugyanannak á megyei tanács végrehajtó bizottsága ipari osztályának. Ha ez egyáltalán kérdéses, hát döntsék el ők magúk egymás között. Mi csak a gondatlan, felületes hivatali adminisztrációról akartunk pár szót ejteni.

Kicsi Balázs tapasztal

Kicsi Balázs bejutott az üzembe. Nem dolgozni. Attól még messzeállítötta az idő. Csák úgy nézni, tapasztalni került a zakatoló gépek és a sok ember közé. Az ajtóból egyenesen Nagy Balázsnak tartott. Dorsa Péter sztahanovista gyalús homlokát ellepte a víz és lépett, hogy visz- szatartsa a kerekarcú, eleven gyereket. A műszaki vezető elkapta a karját.-T— Mit akarsz?

À gyálüs fújt.

— Elhozom közeléből a fiúcskát, inert megeszi.

— Várjunk. Lássuk, mire mennek.

tíorsa Péter szaporán dörzsölte á tényétét a nadrágjához és a fejét fázta.

— Botrány lesz, nagy botrány Bú az à medve dörmögni kezd, vihetjük a gyereket az orvoshoz.

A műszáki vezető lépett is. őszébe jutott Nagy Balázzsal cápcsolatban néhány apróság, iá munkát vitt neki, csak úgy mérté megközelíteni, ha tréfában kopogtatóit a szerszámasztalon. Nagy Balázs erre felvágta i fejét, a szémme izzóit és mély, tordohkáhangjáh bosszúsán kér- IcZté:

— Mi a baj?

Azzal dolgozott tovább, A műszaki vezető magyarázóit. Nagy Balázs ujjai fürgén jártak. Kívülálló azt gondolta volna, nem lát éS nem hall. A műszáki vezető azonban tudta, hogy minden szót magába Szív, az agyába ömlik és feldolgozza. Ha jónak találja következik a rövid válasz:

— Helyes. Meglesz.

És megint nézett. A műszaki Vezető liátbabökte cs mént tovább. Nagy Balázs nem szerette, ha mögötte állnak. Azt tartotta, a fölösleges bámészkodás fogja a munkát. A beszélgetésre a hideglelés kerülgette. Â munka lelket, szívet, figyelmet kíván. Viszont Kicsi Balázs mindezt nem tudta és nagy érdeklődéssel állapodott meg nála. Élénken figyelte a biztos mozdulatokat. Nagy Balázst a forróság perzselte. Kényes, nehéz munkát végez és gyereket eresztenek a nyakára. Arcán megfeszült a bőr. Fogtà a mérgét. Haragosan tekintett szét. A műszaki vezetőt kereste. Annak hirtelen más dolga akadt a műhely másik részében. Nagy Balázs a munkája fölé hajolt. Így talán előbb elmegy a gyerek.

Kicsi Balázst nem bátortalani- totta el, hogy nem akarják észrevenni. Kedvesen kérdezte:

— A bácsi mit csinál?

Nagy Balázs kezében megcsúszott a csavarhúzó. Dorsa Péter mondta ü magáéi.

— Botrány lesz, iszonyatos nagy botrány.

Kicsi Balázs meghúzta Nagy Balázs munkazubbonyát.

— A bácsi is gépet csinál?

Nagy Balázs nézett le. Alig

ér térdén felül a gyérek. Okos- iiak látszik. A hangja olyan, mint a kis villanymotoré. Fülbemászó. Mégis: a munka a lényeg, illesztette vissza az újonnan vágott vájatba a csavárhu- zót. Kicsi Balázs markolta a zubbonyt.

— A bácsi csavart vesz ki?

A felfedezésre a gordonkahang elfátyosolódolt.

— Azt.

Közben abba a tévedésbe esett, hogy végzett a nem mindennapi eseménnyel. Kicsi Balázs másképpen vélekedett.

— Azért veszi ki a bácsi, mert beletört?

Nagy Balázs sóhajtott és mélyen, sötéten gordonkázta:

— Azért.

Kicsi Balázsból nyílként suhant a következő kérdés.

— Ha nem tudja kivenni a bácsi, mit csinál?

A gordonkahang szakadt húrként bongta:

— Menetet vágok.

Kicsi Balázs rátétté az állát e satura és mondta:

— Az nagyon érdekes lehet, tessék olyat csinálni. — Kicsi kezét ráfektette Nagy Balázs széles kezére és nagyon szépen kérte: — Ügye megmutatja à bácsi? — Arcát odasimította az erős karokhoz és magyarázta: — Én mindet szeretek látni, azért jöttem ide is. — Megint kérte: — Mutassa meg a bácsi.

Nagy Balázs szájára mosolygás futott. Dorsa Péter kapkodott a szeméhez. Azt hitte, hogy káprázik. Nagy Balázs nevet. Húsz éve ismeri, de egyébnek sem látta, mint mordnak. Nagy Balázs lehajolt a gyerekhez.

— Hogy hívnak, kisfiú?

Kedvesen hangzott a válasz:

— Balázska vagyok.

Nagy Balázsnak jól esett a névrokonság, és hogy teljessé váljon a kapcsolat, megkérdezte:

— Nem félsz tőlem, Balázska?

Kicsi Balázs kacagott.

— A bácsi jó ember.

Ezután à közvetlen megállapítás után Dorsa Péter hihetetlen dolgokon ámuldozott. Nagy Balázs felkapta Kicsi Balázst, ráülteti? a munkaasztalára. Kalapácsot, vésőt, fogókat, csavarhúzókat adott a kezébe. A féltve őrzött kincseit, amikhez más emberfia, ha hozzányúlhatott, ünnepnapnak írhatta fel magának. Á menetvágás is megtörtént. Lassan, körülményesen, hosszas magyarázatokkal, borsa Péter szerint e'gy év alatt trim beszélt

annyit Nagy Balázs, mint azalatt a néhány perc alatt.

A nagy baráikozásba a műszaki vezető állított távolító lécet:

— Nézzünk szét másutt is, Balázska.

Elmentek.

Nagy Balázs helyrérakosgat- ta a szerszámokat. A Szájáról, akárhogyis akarta, nem bújt belülre a mosolygás. Balázska. Határozottan jóhangzású név. Szomjú István, a másik gyalús merészkedett hozzá.

— A tizenhármáé kulcsot, ha kölcsönadnád...

Nagy Balázs leérhette a polcról.

— Tessék.

Csak így, egyszerűen. Minden figyelmeztetés nélkül. De a rendkívüli esemény mégsem ez volt. Jóidő múlva Kiesi Balázs cipője sarka kopogott újra a teremben. Nagy Balázsnál kötött ki. Szépen mondta:

— Köszönöm, hogy megmutatta a bàçsl azt a menetvágást, és hà ineg tetszik engedni, máskor is eljövök.

Kezetfoglak és Kicsi Balázs boldogan hallotta a hívó szót:

— Mindig szívesén látlak, Balázska.

Ezután következett az előbb említett rendkívüli eseméáy: Nagy Balázs halkán dudorászni

kezdett.

/ Fodor János