Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-26 / 227. szám

ŸUAG PßOtETAPJAt SQYÊSÙtJETÉK ! NÉPÚJSÁG a Nur u'es-iisui megyei bizottsr'gs es i megyei unies uru XI. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM Ara 50 filter 1956. SZEPT. 26. SZERDA Levelezőnk jelenít A Kiskunhalas és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezethez tartozó községek egyéni termelői is egyre inkább felismerik a tár­sulásba rejlő erőt. Rövid idő alatt több szakcsoport és társulás alakult. A méhészszakcsoport 175 tagjának 2000 méhcsaládja van. A libahízlalási társulásnak 26 tagja van, akik 800 darab szer­ződött libát nevelnek. A szőlő­vessző- és gyökereztető társulás­nak 11 tagja lett, a közös terü­letük 20 hold. A szarvasmarha- nevelő társulásnak szintén 11 tagja van és 14 törzskönyves tehenük. A baromfinevelő tár- j sulás pedig 18 taggal alakult meg. Rémen szőlő- és gyümölcs- termelő társulás alakult 116 csa­láddal, 210 hold szőlő- és gyü­mölcsössel. Ezenkívül egy par­lagterület értékesítő társulás alakult 14 taggal, egyelőre nyolc hold parlagterülettel, (Bogárdi János.) Xölcsöngabenávi! segítik a vízkárt szenvedeti tsz-eket A vízkárt szenvedett Bács me­gyei termelőszövetkezeteket köl- csöngabonával segíti az állam, hogy megkezdhessék az őszi ve­tést. Eddig már több, mint 50 vagon jómmőségű gabonát osz­tottak szét 33 tsz között. A ká­rosult egyéni gazdákat is köl- csöngabonával segítik, hogy be­vethessék földjeiket. Mintegy 17 vagon kenyérgabonát osztottak ki közöttük. Minőség szerint kategorizálják a béreket a Bajai Gyapjúszövetgyárban A BAJAI GYAPJÜSZÖVET- GYÁRBAN már hosszabb idő óta folynak az erőfeszítések a minőség megjavítására. Az ered­mények kibontakozásának útját azonban erősen befolyásolta az a helytelen nézet, mely az üzem­részekben válogatás nélkül a darabbérezést állította — mint legkifejezőbb mutatót — a szo­cialista javakból való elosztás elvéül. Így a mennyiség növelé­se került az előtérbe, a minőség javítására való törekvés hátrá­nyára. A Központi Vezetőség határo­zata nyomatékosan mutatott a minőség megjavítás múlhatatlan szükségességére. Két üzemrész­ben — a fonodában és szövődé­ben — a határozat végrehajtása­képpen bevezették a minőségi bérezést, mellyel közvetlenül is érdekeltebbé tették a dolgozókat a jobb, a minőségileg kifogásta­lan áruk gyártására. At ARUK KATEGORIZÁLÁ­SÁT olyan prémiumrendszerrel kapcsolták össze, mely a dolgo­zókat nemcsak nagyobb oda­adásra, figyelemre, gondosságra serkenti, de anyagilag is jobban érdekeltté teszi. A két üzemrész­ben az I. osztályú árut gyártó dolgozókat 20 százalék prémium illeti meg, a II. osztályú árut előállítók csupán darabbérezés­ben részesülnek, míg a III. osz­tályú árut gyártó dolgozók ke­resete 20 százalékkal csökken. HOGYAN FOGADTAK a dol­gozók a bevezetett kategorizált prémiumrendszert és az milyen eredményt mutat? A kérdésre azzal felelhetünk, általános megelégedéssel talál­kozott, hiszen a dolgozók meg­találták benne törekvéseiket, anyagi érdekeltségük további fo­kozását. Az eredmény pedig? Bohner Etel szövőnőt a pré- miumrendszer mindjárt az első dekádban 140 forint többletkere­sethez juttatta. Agócs Gizellát; viszont, — miután túlsúlyban III. osztályú árut gyártott — 73; forint levonáshoz. Igazságos ez? Azt mondják az! üzemrészek dolgozói, igen. Hí- j szén a bevezetett prémiumrend-j szer, a munka értékének kifeje-; zője. ; Az üzemben azonban ez csak az első lépés a minőség javítá­sára való törekvésnek. Most foly­nak az előkészületek a tépő, far- ] kasoló, poroló új, minőség sze- ; rinti bérezésének bevezetésére. ; Hasonlóképpen a festődében is. ! Ebben az üzemrészben különös jelentőséggel fog bírni ennek a rendszernek bevezetése. Így akarják elérni az egyes anyagok színtartósságára való igyekeze- ; tét, az utánfestések megszünte­tését. Ez utóbbi ugyanis jelentő­sen befolyásolni tudja az ön­költségcsökkentés alakulását és hozzájárulhat — miután a fes­tékanyagok nagy része import útján kerül az országba — a de­viza-takarékossághoz. A PRÉMIUMRENDSZERÉ BÉREZÉS kialakítása az üzem­részek mindegyikében jelentős fordulatot eredményezhet. A kikészítőben a mai bérezési rendszer nein tudta elősegíteni a végeken fellelhető aprólékos hi­bák felkutatását és kijavítását. Ebben az üzemrészben például a premizálásnak olyan fokát kel­lett megkeresni — és meg is ta­lálták —, mely az üzemrész dol­gozóit a minőség fokozásán ke­resztül is jutalmazza. A festődében október ,1-ével már az új premizálási rendszer lép életbe, a többi osztályokban pedig fokozatosan valósulna^ meg és lépnek életbe. FOGLALKOZNAK MÉG — ugyancsak a minőség fokozásá­ra, az önköltség további csök­kentésére — olyan intézkedés bevezetésével is, hogy az egyes gépek és a gépek mellett dolgo­zók anyagi veszteségét feltün­tessék a meg nem felelő fonal okozta veszteségek kimutatásá­val. Hiszen a rossz fonal amel­lett, hogy rossz áru előállítást eredményez, a szövődéi dolgo­zóknak nagyobb fizikai megeről­tetését követeli, ideges kapko­dáshoz vezet, ami végeredmény­ben a dolgoz^ anyagi károsodá­sát is magával hozza. Szemlél­tető példával megvilágítva, a minőségi előírásnak megfelelő fonalból egy szövő 25 méter szö­vetet tud leszoni, minőségnek meg nem felelő fonalból csupán 18 métert. Természetes és magá­tól értetődő, hogy a minőségnek meg nem feielő fonalból rossz minőségű áru készül. Az üzem fizikai és műszála dolgozói nagyon várják azt a pillanatot, hogy a nagyobb önál­lóságukra való törekvés mielőbb életbelépjen, A bajai Alkotóházban A Képzőművészeti Alap 2-es számú bajai Alkotóházában, új műveken dolgoznak a beutalt művészek. Kun István festőművész, az Alkotóház vezetője, egy nagy­méretű (2.55x1.60) »Dózsa György tűzhalála« című festmé­nyen dolgozik. Élcsdy István festő és rézkarcművész a Sugovica partján tájképet fest, Kommunista értelmiségiek megbeszélése Hétfőn Kiskunfélegyházán a városi tanács dísztermében 40 pedagógus, jogász, orvos és egyéb értelmiségi dolgozó gyűlt ösz- sze. A kommunista értelmiségi dolgozók megbeszélték a Központi Vezetőség határozatát, a helyi értelmiségi dolgozók bekapcsolását a szocializmus építésébe. Ez az ankét egyben előkészítője is volt az elkövetkezendő időkben megrendezendő ankétnak, ahol a város valamennyi értelmiségi dolgozója részt vesz. Csengődön is megalakul A HEGYKÖZSÉG Szeptember 21-én este gyűlést tartottak Csengődön, amelyen a szőlőtermelő gazdák megalakí­tották Csengőd és Vidéke Hegy­községet, Termelő és Értékesítő Szövetkezetét. A nagy munkaidő ellenére is szép számmal gyűl­tek össze a csengődi bortermelő gazdák. Havasi Gyula VB-elnök megnyitó szavai után Janka Béla ismertette a hegyközség működé­sének tervezetét. Beszédében többek között szólott arról, hogy a község gazdái nem tudják kel­lően értékesíteni termelvényei- ket és ezt kihasználja a spekulá­ció. Előfordult az Is, mivel ter­mékeik árát megkérdezésük nél­kül határozták meg, hogy a be­lefektetett munkát és védekező szerek árát sem kapta vissza a gazdálkodó terményének meg­vásárlásakor. Arról is szólott hogy a község borászata esaknem elvesztette csengődi jellegzetes­ségét. Hibás volt ebben a Borfor­galmi Vállalat is, amely csen­gődi név alatt különböző rossz­minőségű, vagy műborokat is forgalomba hozott. A gyűlés részvevői éppen ezért elhatároz­ták, hogy első lépésként felter­jesztéssel fordulnak a Miniszter­tanácshoz, hogy Csengőd és Vi­déke hírnevének megvédése cél­jából boraikat márkásíthassák és védjegyezhessék. A beszámoló elhangzása és az. alapszabály ismertetése után élénk vita következett. Elsőnek Berzsényi Lajos szőlősgazda szó­lalt fel. Helyeselte a csengődi bor hírnevének megvédése cél­jából javasolt lépéseket, és az alapszabály egyes pontjainak módosítását javasolta. A szép­számú hallgatóság soraiból több kérdést tettek fel, amelyek meg­válaszolása után a hegyközség megalakítása következett. A csengődi szőlősgazdák közül öt­vennyolcán vállaltak tagságot » hegyközségben. Rigó József gaz­dálkodó, aki elsőnek írta alá a belépést, tett javaslatot a veze­tőségre. Elnöknek Janka Bélát, az igazgatóságba Mészáros Ist­vánt, Tóth Bálintot, Tóth Pált és Beke Mihályt javasolta. A tag­ság egyhangúlag elfogadta a ja­vaslatot. A csengődi bortermelő gazdák tehát megalakították az. első hegyközséget. Azt várják tőle, hogy visszaszerzik a csen­gődi borok régi hírnevét és mun­kájával sok segítséget ad majd a szőlő- cs gyümölcskultúra fel­virágoztatásához. dl (júfjadéétm — Ugy-e, maga tudta akkor, amikor megvette a házat, hogy lakót kitenni nem lehet? — Igen. — Egy mód van rá, hogy a lakást magánaii utalják ki. Ez a következő: ha a honvédtiszt elv­társ elköltözik, a törvény szerint ön a jogos tulajdonosa, a lakás­nak. Erről a későbbiekben papirt is kap. Egy asszonyka: Fürjes Sándor- né, a Kiskunhalasi Sertéstenyész­tő és Hizlaló Vállalat dolgozója, mondja el panaszát: — Annak­idején tévesen kitelepítették Vas- kútról. Kártérítési igényein van. Varga elvtársi így válaszol: ön segélyt kap, s ha a tanács java­solja, kölcsönt is. Adja be gyor­san a kérelmét. Az asszonyka megköszöni a szíves szót, átadja helyét Gajág Károly tanácstagnak. Gajág elv­társ szóváteszi, hogy a honvéd­ség világos nappal éleslövészetet tart, s erről nem értesíti a lakos­ságot, majd így folytatja: az 1953-ban telepített szőlőkre mi­ért nem jár kedvezmény? Az előbbi problémát Varga elvtárs a noteszába jegyzi ismét, majd ezt mondja Gajág elvtárs­nak: a szőlőre vonatkozó kedvez­mény ügyében szombatig írásban válaszolok» Király Józsefnénak, Volf Gé- zánénak tanácsot ad, egy asz- szonyka ügyében intézkedik, majd átballag a termelési bizott­sághoz. Mintegy nyolcvanan vár­ják Varga elvtársat, s kíván­csiak véleményére. — A pero- noszpórakár miatt miért nem já.r kezdvezmény? — kérdik az egy­begyűltek. — A tapasztalatok szerint a peronoszpóra megfelelő védeke­zéssel elhárítható. Ezért adó- és beadási kedvezményt adni nem lehet. Esetenként azonban úgy látjuk, a megfelelő védekezés sem segít. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága foglalkozik ezzel a problémával, javaslatát közölte az illetékes minisztéri­ummal. Mihelyt megkapjuk a választ, azonnal közöljük. Az egybegyűlteket kielégítette a válasz. Ez a tanácstagi fogadóóra is azt mutatta, hogy a választók gondjain megértéssel, a lehető­ségek figyelembevételével leg­többször tudnak segíteni a veze­tők. Persze adódott olyan eset is, hogy csak tanácsot adhatott Var­ga elvtárs. Ez is megnyugtatta a választópolgárokat. Tanulságo­sak az ilyen beszélgetések. A ve­zetők egyre jobban megismerik, mi az, ami az életben a legtöbb gondot, problémát okoz a város dolgozóinak, mi az amiben segí­teni kell. Az életben ezernyi gond nehe­zedik az ember vállára. Akad ezek közt olyan is, amellyel nem tud egyedül megbirkózni az em­ber. Kihez forduljon segítségért, tanácsért? A vezetőhöz. Valahogy így gondolkodott Magyar Imre MÁV ellenőr, ami­kor benyitott azon az ajtón a kiskunhalasi tanácsháza épüle­tében, amelyre egy papír volt függesztve, a következő felírás­sal: megyei tanácstag fogadó­órája. Leült a kínált székre, s mon­dókájába kezdett. — Hatodma- gammal élek egy kicsi szobában és konyhában, villany nincs. Egészségesebb lakás kellene. — Igénylését beadta? — kérdi barátságosan Varga Jenő elvtárs megyei tanácstag, a megyei ta­nács pénzügyi osztályvezetője. — Nem! Felesleges, három­négy napot távol vagyok a csa­ládtól, s mire hazaérek, mindig lemaradok. Varga elvtárs elgondolkodik a mondottakon. Feláll, átmegy az elnöki szobába. Néhány perc múl­va visszajön s így szól a vára­kozó édesapához: legközelebb a maga igényét elégítik ki első­nek. Alig hagyja el a szobát Ma­gyar Imre, Kucska Nándorné lép be és foglalja el a kínált helyet. Ezzel kezdi: — Megvettem egy házat és nem tudok beleköltöz­ni, mert egy honvédtiszt lakik benne: Mi itt az eljárás?

Next

/
Thumbnails
Contents