Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-25 / 226. szám

A Bajai Ruhaüzem első ipari tanulói között Szombaton, — szeptember hó 15-én, — ötven ipari tanuló kezd­te meg szakmai tanulását a Bajai Ruhaüzemben. A legfiata­labbak alig haladták túl 14 éves életkorukat, a legidősebb sem több 16 évesnél. Az üzem első ipari tanulóit a dolgozók meleg szeretete fogadta. Mielőtt tanulóasztalaik elé ül­hettek, megismertették velük a munkavédelem és balesetelhárí­tás szabályait, hogy az üzemi munka alapfeltételeinek ismere­tében kezdhessenek a tanulás­hoz. Két műszakban foglak hoz­zá a vartás titkainak megisme­réséhez. A műszaknak, melyet meglátogattunk, Németh Fc- rencné és Berger Istvánná a ta­nítómesterei. Az egyik munkaasztal mellett hárman ülnek. Keleti Aliz, Iglói Katalin, Tósaki Erzsébet. Tósaki Erzsébet még egy hónappal ez­előtt úgy gondolta, otthon a ház­tartás gondjainak elsajátítása val várja be 18. életkorát, hogy utána szakmát tanulhasson. ^Ke­leti Aliz a gimnáziumot cserélte fel a szakmai tanulással. Iglói Katalin kereskedőtanonc szere­tett volna lennni, »de anyuka nem engedte«. Oktatóik állandóan ott vannak soraikban. A tanulás valamennyi kéziöltés megtanulásával kezdő­dött. 168 órán keresztül ismer­kednek meg velük, gyakorolják be magukat. Berger Istvánná az egyik ipari tanulónak éppen azt magyaráz­za: — Az első nagyobb öltés után nagyobb távolságra másik két öltést tegyél, és így folytasd to­vább. Iglói Katalint pedig arra ok­tatja: — Ha az anyag szélét befér- celled, próbáld meg még egyszer ezt a műveletet elvégezni. Az oktatók figyelme minden­re kiterjed. Németh Ferencné Feldwébel Erzsébet figyelmét arra hívja fel: — .4 munkát mindig a térdhez kell szorítani, a levegőben soha- nem szabad fércelni. Egy másik ipari tanulónak szól a figyelmeztetés, de az egész tanulóműszak tanulhat belőle: — Munkaközben csak a dere­kunkat hajlítsuk, soha ne a há­tunkat, mert ebbe könnyen j belefáradunk. Nagy igyekezettel foglak hoz­zá a tanuláshoz az üzem első ipari tanulói. A szakmai és el­méleti oktatás két évig fog tar­tani, Az ipari tanulók műszakjai naponta, — éspedig hetenként négy napon át, — az ebédidőt is beleszámítva, 7 és fél órát tölte­nek a munkaasztalok mellett. A fizetésen kívül az üzem napi 50 fillérért biztosít számukra ebé­det. A hét hátralévő 2 napján el­méleti oktatásban részesülnek. Az elmélet közé tartozik a szak­rajz és szabászat elsajátítása. A kéziöllés megtanulásával egyidejűleg tanuljak meg a tű­fogást, a befűzést, a szabógyüszü helyes használatát. A kis Szekfü Ibolya azért sildt fel ijedten, mert elfelejtett a tűbe fűzőit cérna végre csomót tenni és bi­zony kiszaladt az első öltésnél a cérna. Sebaj! Fog ez menni, hi­szen még a tanulás második nap­ján Pünnak. t Ay -, tanulás hulladékanyagon folyik. A szakmai tanulás első 168 órája után gép mellé kerül­nek az ipari tanulók, hogy elsa­játítsák a gépi munka minden műveletét is. Ha ezzel is tisztá­ban lesznek, elérkezik az »alap­vizsga«, a tanulás eredményei­nek bebizonyítása. Egyéni mu- i velettel mindegyiküknek meg J kell varrni egy blúzt. Az üzem ipari tanulói nagy ' erősségei lesznek a kultúrmunká- nak. Máris erősödik soraikkal az ! üzemi DISZ-szervezet. A munka ; és a szórakozás szinte elválaszt- ; hatatlan lesz számukra. Az üzem ipari tanulóinak 30 nap évi szabadságot biztosít. Ebből 24 napot a nyári hónapokban, hat napot pedig télen. Másfél évi tanulás után oda­kerülnek a szalagok mellé. Kép­zett szakmunkások lesznek, hogy vizsgájuk sikeres letétele után tovább gazdagítsák a konfekció­ipart újabb, az eddiginél is szebb, minőségileg kifogástalan, az egyéni Ízlést szolgáló női és leánykaruhákkal. JÖN! JÖN! a »Hírős hét« szenzációja: A HALALKATLAN új műsorával. Ü Idözőverseny két motor­ral a függőleges falon. — Kecskeméten a Széchenyi téren. ___________1138 A megyei tanácselnök válasza a Félegyházán megtartott vitaest résztvevőinek kérdéseire RÉGEN VOLT olyan közgyű­lés Felegyházán, mint pénteken este. A megyei tanács VB elnö­ke, Hallos Ferenc elvtárs a szep­tember l(i-án megtartott nagy­gyűlés beszámolójának vissz­hangját hallgatta meg és adott rá választ. Amilyen lassan jött össze a hallgatóság, olyan jól sikerült maga a vitaest. Az értelmiségi dolgozók csakúgy, mint az egy­szerű parasztemberek, szövetke­zeti tagok, kisiparosok és egyéb foglalkozásúak őszintén elmon­dották véleményüket. Minden gátlás nélkül felvetettek sérel­müket, fájdalmukat, észrevéte­lüket. A LEGTÖBB HOZZÁSZÓLÓ a földrendezésről, a tagosításról, a kukoricaértékesítés szerződé­ses rendszeréről, az ivóvízellá­tásról, a Kossuth utca állapotá­ról, a Korona-épület rendezésé­ről és a 14—16 éves fiatalok fog­lalkoztatásáról beszélt. A tagosítással és a kukorica­értékesítéssel kapcsolatban Kürti Mihály (Páka 124), Hatvani Mi­hály (Illésházi utca), Szabó Já­nos (Kilián György utca), Dócsó József (Tanya 107), Juhász I Lászlónc (Tanya 511), Hajnal Já­nos (Tanya 2001), Iványl József : (Tanya 507), Iványi Ferenc (Ta- ! nya 833) arról kérdeztek, hogy milyen intézkedéseket fogadhat­nak el. DALLOS ELVTÄRS válaszá­ban elmondotta, hogy a tagosítás törvényerejű rendelet, amelyet a tanácsnak emberségesen kel) végrehajtani. A földrendezést és tagosítást úgy kell végrehajtani, hogy az minél kevesebb egyéni­leg gazdálkodó dolgozó paraszt földjét érintse. Ezért a tsz-ek te­rületét a szükséghez mérten egy, vagy több táblában ott kell ki­alakítani, ahol a termelőszövet­kezetnek, illetőleg tagjainak a legtöbb földje van. Tanyás vidé­ken a földrendezésnél és a tago­sításnál a szövetkezetek terüle­tét lehetőleg úgy kell kialakíta­ni, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok tanyaterülete a táblá­kon kívül maradjon. Az egyéni termelők saját, vagy állami tartaléktőidből bérelt földjét csak abban az esetben le­het kicserélni, ha az a termelő- szövetkezet, vagy állami gazda­ság részére kialakított táblába esik, ha az a kialakított táblán van, kicserélni nem szabad. Az egyénileg dolgozóknak a termelőszövetkezet, illetőleg az állami gazdaság kialakított terü­letével elfoglalt földje helyett feltétlenül azonos értékű és le­hetőleg azonos művelési ágú föl­det. kell cserébe adni. Az érték­különbözetet nagyobb terület cserébe adásával is ki lehet egyenlíteni. A kulákok részére azonos nagyságú csereterületet kell kiadni. A tulajdonosnak a tsz részére kialakított táblába eső épületé­ért azonos értékű csereépületet kell adni, vagy az épületet tőle önkéntes megegyezés alapján — I az ellenérték teljes összegének I pénzbeli megtérítése mellett, át lehet venni. Amennyiben a meg­egyezés nem jön létre, a tulajdo­nos a kialakított területen lévő lakóépületét 800 négyszögöl ház­táji területtel és úthasználattal ! megtarthatja. A KUKORICAÉRTÉKESÍ­TÉSRE Dallos elvtárs a követ­kező választ adta: az. egy hold, illetőleg ennél nagyobb szántó- területen gazdálkodó termelők ; állami szabadfelvásárlási áron ! (májusi morzsoltra átszámítva 240 Ft.) kötelesek értékesítési szerződést kötni felesleges ku­koricatermésükre. A termelők az előirányzott mennyiségre sza­bad választásuk szerint kukori­caértékesítési. sertés-, illetve baromfihízlalási szerződést köt­hetnek. A sertéshizlalási szerző­dés kötésénél egy darab hízott­sertés 400 kilogramm kukoricá­nak felel meg. A leszerződött hízottliba 20 kg, a hizottkacsa és pulyka 10 kg, 1 kg-on felüli csir­ke 4 kg kukoricának felel meg* A kukoricaértékesítési szerződés a szerződésben lekötött kukori­cával azonos súlyú árpával, zab­bal is teljesíthető. A termelők a kukoricában fennálló beadási kötelezettsége­ik teljesítése és a szerződéses kukoricamennyiség átadása után fennmaradó feleslegeiket szaba­don értékesíthetik és szállíthat­ják. A MEGYEI TANÁCS ELNÖ­KE a többi kérdésre — az ivó- vízellátásra, a Kossuth utca be­tonozására, a 14—16 éves fiata­lok foglalkoztatására — olyan feleletet adott, ami közmegelé­gedéssel találkozott. Dallas elv- túrs a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében megígérte, hogy hamarosan intézkednek a felvetett gondolatok megoldásá­ra, s a továbbiakban nagyobb segítséget adnak a város fejlődé­séhez. Dallos elvtárs végül a Korona-szálló esetében felmerülő vitára válaszolt. Véleménye sze­rint a Korona épületelosztásáról a helyi tanácsnak kell dönteni a dolgozók meghallgatásával. EZ A VITAEST egészen új­szerű, nagyon hasznos volt. A város dolgozói a megyei tanács vezetőivel először találkoztak ilyen közvetlen beszélgetésen. Azok a gondolatok, amelyek itt felszínre kerültek, az egész vá­ros gondjai, bajai. Az őszinte vé- leménnyilvánítás méginkább nö­velte a város polgárainak és a megye vezetőinek kapcsolatát. Termelők! Kössetek sertéshizlalási szerződést az Állatforgalroi Vállalat felvásárlóival, kukoricaszállítási szerződés helyett. Aki köt, az: Hízottsertcs darabonként 400 kg. Baconsertés darabonként 350 kg Bacon minőségnek meg nem teleid, ke­resztezett húsjcllcgíí 00—125 kg sertés helyett darabonként 250 kg májusi morzsolt kukoricának megfelelő minőségű kukorica szállítási szerződés kötése alól mentesül. — Szerződős köt­hető a Báes-Kiskun megyei Adatforgalmi Vállalat felvá­sárlóival. — Érdeklődni lehet az Állatforgalmi Vállalat és annak járási kirendeltségeinél, valamint a felvásárlóknál. 1131 KI A JAMPEC KÖZÜLÜK? — ,/, Hnnsukora cikkéből — ÓZ? Rettentő bő zakót visel, na­gyon szűk, rövid nadrágot, mely­ből kivillan tarkakockás zokni­ja. Ideje javarészét öltözködés­sel tölti. Hosszú hajat növeszt; s telitűzdeli beszédét "kolosszá­lis!«, »remek!«, »oda se neki« és más efféle szavakkal. Ha Borisz, Bobnak nevezi magát, ha Iván, Jean-nak. Szülei költségén él és vendég­lőkben »tékozolja« a pénzt. Oly­kor diáknak számit, de »meg­veti« a »magolást« és »a mago- lókat«, ezért nem tanul. »Imád« mindent, ami külföldi, képes csontját törni egy divatos leme­zért. Mit neki megcsalni egy le­ányt, — s ezzel még dicsekszik. Szeret táncolni, észvesztő lépé­sekkel szédítve közönségét. Az életben csalódott... VAGY TALÁN EZ? Beszédét sűrűn telitűzdeli sér­tő gorombaságokkal. Dolgozik, nem keres rosszul, de esze ágá­ban sincs, hogy szüleit segítse, bár rászorulnának. Sőt, amikor eldorbézolja a fizetését, még ő kér »kölcsön« az öregektől, az­után »elfelejti« megadni, vagy hosszabb időre egészen a szülők »kosztöSa« lesz. Néha »kapatosán« megy mun­kába, de nem viszi túlzásba a dolgot. — Fütyülnék az egészre. Ér­ted? De részegen kevesebbet ke­resek. Érted? Lányokról szívesen beszél. Nem mintha dicsekedne hódítá­saival, hanem mert praktikusan értékeli barátnőit, akár az áru­cikket. Őszinte érdeklődést ak­kor mutat, ha öltözködésre tere­lődik a szó. Dühödten ostorozza a szűk nadrágot, időnként fel­kiáltva: — Mi vagyok én, jampec, hogy szűk nadrágot hordjak? És csakugyan bő nadrágot vi­sel, oldalgombos fehér orosz ing­gel. Haja rövid. Egyetlen »külö­nös ismertetőjele«: két tökélete­sen egészséges elülső fogán aranykorona. VAGY EZ A MÁSIK VOLNA A JAMPEC? Büszke és szűkszavú. Mindig meg van sértve. Bármi történjék is vele — »az emberek« vagy »a örülmények« a hibásak, csak nem ő maga. — »A tanár pikkel rám« — je­lentette ki és fölhagyott a tanu­lással. Elment dolgozni, de rá­jött, hogy a munka »nem érde­kes«, a munkatársak »durvák«, »nem elég megértnek«, »tapin­tatlanok«. Kérvényezte elbocsáj- tását. Senki sem marasztalta. Sértetten tért vissza a családi fészekbe, s egy év múlva el­ment, mondjuk a járási klubba harmonikáénak. De a klubvezető »ostoba tök- filkó« volt, a mozigepész pedig »közönyös kontár«. — Inkább nem dolgozom, mint­hogy lelkesedés nélKül dolgoz­zam, buta, egykedvű emberek közt, — mondta barátunk és is­mét visszatért a családi fészek­be. így hát újra szülei nyakán él. Lelkesen röplabdázik. Megenge­di a luxust, hogy egyszerű lányt szeressen, cie feleségül ven­ni nem akarja. A divatot meg­veti, a rózsaszínű futballtrikóját mindig ékesíti egy zsírfolt a mellén. . VAGY TALÁN EZT NEVEZHETJÜK JAMPECNEK? Öltözéke makulátlan: divatos, ízléses, illik hozzá. Csinos, finom modorú. Ha tanul, jól tanul, de érdeklődés nélkül; ha dolgozik, szenvtelenül teszi, csak hogy »jó híre« legyen. Udvarias, kedves, ha olyanok­kal van dolga, akikre szüksége van; szívesen elmulasztja a kö­szönést, ha az illetőnek nincs »súlya«. ,A gyűléseken mindig a legerősebbeket támogatja, gyak­ran ismételve szavaikat. — Azt kéred, segítsek? Bo­csáss meg, de nincs időm, — vá­laszolja barátjának. — Azt mondod, gyermekünk lesz? Nézd, én nagyon szeretlek, ha anya akarsz lenni, — ám tes­sék, de én nem leszek apu — válaszolja barátnőjének. KI HAT ♦ u jampec a négy közül? Ha úgy határozunk, hogy ezt a szót használjuk, akkor mind a négy ismerősünk jampec, ha pedig nem használjuk, egyezzünk meg abban a pontosabb meghu­tározásban, hogy valamennyien egy stílusú emberek, habár jel­lemük, modoruk és öltözködésük különböző. A karikatúraszórüen divatos ruha, a dekoratív aranyfog és a zsírfolt, a »jampec«-zsargon, a »szitok« és a »sokatmondó szűk­szavúság« ugyanazt a kulturálat- lanságot, szellemi szegénységet tejezi ki. Ha nem csillogtathatod gon­dolataid szépségét, ismereteid so­kaságát, szép tetteidet — kény­telen vagy esetlenül szűk nad­rágoddal, aranyfogaddal és szán­dékosan hanyag öltözékeddel »kitűnni«; ha érzelmeid szegé­nyek éá a lelked üres — megle­hetsz néhány egyszerű goromba, »megvető és »lenéző« szóból álló zsargon-gyűjteménnyel. Ismerőseink kifinomult udva­riassága és cinikus durvasága a lányokkal szemben — ismét csak ugyanannak különböző kifejezé­se. A lány az ő szemükben nem barát, nem társ, nem szerelmes, egyszerűen olyasmi, ami az ő egyéni kényelmüket szolgálja. Két fiatalember a napot lopja, kettő dolgozik. Ez természetesen lényeges különbség. De a mun­kához való viszonyuk ugyanaz: dolgozni egyik se szeret. Ilyen emberek persze nem le­hetnek jó tagjai a közösségnek. Ük csak önmagukért élnek. Az elvtelenség, a közöny min­den Iránt, ami nem érinti önző érdekeik sekélyes, szűk kis vilá­gát, az a törekvés, hogy mennél többet kapjanak a társadalomtól, társaiktól, szüleiktől s mellnél ke­vesebbet vagy éppenséggel sem­mit se adjanak nekik, — ezek kispolgári, nyárspolgári vonások. Ezekben hasonlítanak a mi is­merőseink. Az ilyen kispolgári vonások ellen küzd a KomszomoJ. De megesik, hogy a csapás nem a kvspolgáriasságot éri, hanem.., az öltözéket, a ruházkodás és vi­selkedés részletkérdéseit. S mint mindig, amikor a má­sodrendű kezdi kiszorítani a fon­tosat, sok hiba keletkezik. Természetes, hogy mindenki szépen akar öltözni; ez csak ak­kor kispolgári vonás, ha az il­lető életének csaknem ez a leg­főbb tartalma. Nem a ruha, a fülbevaló és a többi öltözködési részlet a fon­tos, hanem az, ki hordja őket és hogyan. Ha mindez ízléses, illik a viselőjéhez, jól áll neki — mi­ért ne hordja? Hiszen mi igen gyakran idézzük Csehov szavait: »Az emberben legyen minden szép...« És megfordítva, ha nem tet­szik a szűk nadrág, ha nem jól áll a fülbevaló, a bajusz, a gyű­rű, ne viseld ükét. Hiszen a di­vat nem kötelező. A forradalmat követő első évek komszomolistái is kispolgá­rinak tartották a szép ruhát. De az ö hangsúlyozott aszketizmu- sukat igazolta a kor: ez kifejezte azoknak a napoknak kemény hő­siességét és mindannak gyűlöle­tét, ami »burzsuj«. A helyzet megváltozott, s ez a felfogás ma már a múlté. Néha azonban újra föltámad, de most már — talaját veszítve — gátja lesz az életnek: elfojtja az örö­mei, sért és eltereli » figyelmet á fontos dolgokról. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents