Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-22 / 224. szám

A Népújság szakszervezeH rovata

rint segélyt fizettek ki 11 dolgozó részére. OMB-előleget 12 dolgozó kapott, mintegy 9200 forint értékben. Három dolgozó 800, hét dolgozó 600, egy dolgozó 700, egy 300 forintot kapott. 400 forintos tüzelőutalványt 29 dolgozónak juttattak.

»Szép esti muzsika«

A Közalkalmazottak Szakszervezete III. kongresszusának tiszteletére a megyei tanács szak- szervezeti bizottságának Bartók Béla énekkara és a helyőrségi honvéd zenekar ma este 8 órakor, a megyei tanács kultúrtermében »Szép esti muzsika« című hangversenyt rendez. Vezényelnek: Lőrincz Béla és Borovi József, zongorán . kísér: Puky Margit, konferál Kiss Józseíné. A műsorban Bach, Schubert, Brahms, Bartók, Mascagni, Liszt, Kodály, Csajkovszki, Szvesnyi- kov zenekari művei szerepelnek.

A téli felkészülésről

A KPDSZ területi bizottságának munkatársai több alapszervezetben megvizsgálták, hogyan készül a szakszervezeti bizottság a télre, hogyan gondoskodik a dolgozókról. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a Kiskunfélegyházi Földművesszövetkezet minden üzletét ellátta tüzelővel, a kályhákat rendbehozatta, biztosította a dolgozók számára a védőöltözetet. Hasonló a helyzet az Eszakbács- megyei Népbolt üzleteiben is. Jónak mondható a Fülöpszál- lási Földművesszövetkezet télre való felkészülése. A dunavecsei járásban csupán a Kunszentmik- lósi Földművesszövetkezet szak- szervezeti tagsága foglalkozott a télre való felkészülései.

Baj van a vendéglátóipari vállalatoknál. A kiskunfélegyházi, a bajai még nem szerezte be a szükséges tüzelőt. De ahol ez megvan, ott arra panaszkodnak, hogy kevés az a famennyiség, amit begyújtáshoz kaptak. Félő, hogy egyes helyeken a hidegebb idők beálltával a drága göngyölegeket használják fel a begyújtáshoz.

I á kiszólj on az új szövetkezeti törvény

! JOGSZABÁLY az életnek esi ; a részét hosszú ideig nem re n- ; dezte, pedig igen rossz kihatással volt az idős emberek életkörülményeire és hangulatára. Ai 1091/1956. MT számú határozni már foglalkozik a probléma megoldásával, azonban szülcség volna ezt törvényileg is rendezni, Helyes lenne, ha az új szövetkezeti törvény külön kitérne a haszonélvező jogára. Ez nagy megnyugvást jelentene az érinteti idős dolgozó parasztok körében és jó hatással lenne magára a szövetkezeti mozgalomra is.

Magyarországon a termelő- szövetkezetek területe nagyobbrészt a közös termelés céljával szövetkezett — kisárutermelők magántulajdona. /I belépés a telekkönyvi állapotot lényegileg nem érinti, a tagosítás során is csak az van feltüntetve, hogy az ingatlan a termelőszövetkezet táblájába esett. A belépési nyilatkozattal a tag Isorlátozza önmaga magántulajdonát, — rendelkezési jogát. Mivel a termelő- szövetkezetbe bevitt föld konstrukciója a részleges magántulajdonnak nem felel meg, a föld örökölhető.

A KÖZÉPPARASZTI TÖMEGEK megmozgatása és a termelőszövetkezeti mozgalom sajátos fejlődése megköveteli, hogy az öröklés módozatait és magút a tényét — vagy külön'törvény, — vagy a szövetkezeti törvény rögzítse. Gyakorta tapasztaljuk, hogy a belépést a leendő örökösök gátolják, mivel jogszabályaink a belépés utáni öröklést nem rendezték.

Egy ideig magam is úgy vélekedtem, hogy a jog ezen területe elhalóban van, az így felvetődő sérelmeket az élet rendezi. Ez a feltevésem a jogrend és törvényesség helyreállítása nyomán tévesnek bizonyult. Napé' munkámban, a beérkezett pa* naszokban az ellenkezőjét keli tapasztalnom. Az élet amelletb szól, hogy a termelőszövetkezet tekbe bevitt földekre útat kelti engedni a törvényes, illetve végrendeleti öröklésnek. A dolog megoldása nem könnyű, mert)I felvetődik, hogy milyen ingatni lant örököljön, hogyan legyen ez- gyakorlatilag végrehajtva. A* problémát véleményem szerint két részre kell osztani:

a) Az örökös maga is termelő-* szövetkezeti tag,

b) nem termelőszövetkezeti tag, földműves foglalkozású.

Az előbbi esetben az örökölt rész tulajdonjoga kifejezésre jut a földjáradékban. Az utóbbi eset-1 ben, a földműves foglalkozásúaknál csereingatlant kell biztosítani, amit a hagyatéki eljá- rás során rögzíteni kell és talek- könyvileg be kell kebelezni.

A TANÁCSOK az állami tartalékingatlanra a szerződést úgy kötnék meg, hogy minden esztendőben biztosítva lenne egy bizonyos mennyiségű föld fel- szabadulása, Ezekből az ingatlanokból lehetne kielégíteni az öröklés folytán keletkezett új tulajdonosokat. (Az örökrészről az állam javára történő lemondási továbbra is érvényben kell hagyni.) Igaz, hogy az örökös nem a tényleges telekkönyvi állapot szerint, hanem csak hasonló minőségű és területű ingatlant örökölne, azonban az állam azzal, hogy körülhatárolja a tulajdonosi jogositmányokat, csak eleget tesz a szocialista építés által támasztott követelményeknek.

Posváncz László.

a Kiskunhalasi Járási Tanács VB-elnöke

1 A szerkesztőség megjegyzése: Szerkesztőségünk teljes terjedelmében közli Posváncz László elvtárs cikkét és a cikkben felvetett problémát megvitatás végett bocsátjuk olvasóink elé. Kérjük az olvasókat, tanácsi és pártfunkcionáriusokat, jogászokat, termelőszövetkezeti vezetőket és tagokat, valamint a dolgozó parasztokat, hogy az ezzel kapcsolatos véleményüket írják meg lapunknak.

A KÖZPONTI VEZETŐSÉG 1955. júniusi határozata a mezőgazdaság átszervezését és i mezőgazdasági termelés növelését állította elénk. E felada, megoldása igen elmélyült politi kai és szervező munkái kíván Munkánkat nagyban elősegíti, he jogtudományunk a termelőszövetkezetbe bevitt földek tulajdonjogi helyzetének megítélésé ben úgy foglal állást, hogy ai segtiségat adjon a jog alkalmazónak, — az államigazgatási szerveknek és elősegítse a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését, terebélyesítését. Tanúi voltunk annak, hogy a közelmúltban nem igy történt.

IGEN GYAKORI ESET, hogy egyes tanácsi és pártfunkcionáriusok úgy vélekednek, hogy nálunk ez már nem probléma, hiszen a magántulajdon elhalóban van, tehát mint jogág sem érdemel nagyobb figyelmet. Aki :gy gondolkodik, figyelmen kívül hagyja, hogy falun még túlsúlyban vannak a kistulajdonosok, — itt nem lehet évtizedes Perspektívában gondolkodni. Vem beszélve arról, hogy a termelőszövetkezetekbe társult kistulajdonosok földje továbbra is magántulajdon marad, ezt a te- ekkönyv a belépés, sőt a tagosí- :án után is igy rögzíti.

Igen sok szú esik manapság a sajátos viszonyokról. Éppen en- xek figyelembevételével, számolva a magyar paraszt lelkületé- vel, rendezni kell az öröklést, a haszonélvezetet a termelőszövet.- cezeiben. Faluhelyen nem ritka :set, hogy a haszonélvező a lasználat jogát átadja, bizonyos szolgáltatás ellenében a tulajdo- losngk. így fordul alő, hogy a ulajdonos a használatában lévő, haszonélvezettel terhelt földin- latlant beviszi a termelőszövet- cesetbe. Ez legtöbbször a szülő is gyermek viszonylatában for- iul elő. A termelőszövetkezetbe épés előtt a használat fejében 'egtöbbször közokiratba foglalt — természetben és pénzben szolgáltatást kapott a haszonélvező. Sok esetben előfordul, wgy a rokoni kötelékek lazulásával a termelőszövetkezetbe tévés után a haszonélvező sem a ulajdonostól, a termelőszövetkezettől pedig egyáltalán nem kapja meg az őt megillető szolgáltatást.

Puskin és a cenzor

(Részletek Jókai: »Szabadság a hó alatt« című regényéből, amely az 1825-i dekabrista fölkelést örökíti meg, A regény központjában a nagy orosz költő, Puskin áll.)

A III. kongresszus küldöttei

A Közalkalmazottak Szakszervezetének küldöttei jövő hónap 19—20-án az ország minden részéből összegyűlnek Budapesten az új városháza nagytermében.

Megyénkből is részt vesznek ezen a nagyjelentőségű III. kongresszuson. Jelenleg a küldöttek taggyűléseken vesznek részt és jegyzetfüzeteikbe írják -a dolgozók javaslatait, kéréseit. Ezenkívül fogadónapokat tartanak, ahol a dolgozók felkeresik küldötteiket és közük a kollektíva óhaját, kérelmét.

, Megyénkből küldöttként vesz részt a kongresszuson Gál Tivadar, Csenki Ferenc VB-elnök, Kellermann Sándor állatorvos, Hideg Andrásné SZB-elnök, Virányi Imre SZTK-ügyvezető, Szászvári József né megyei tanácsi dolgozó, Szebelédi Mátyás YB-titkár. Meghívottként vesz részt a kongresszuson Dallos Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Dor- mány Lajos TB-tag.

Társasutazás Csehszlovákiába

A Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat üzemi bizottsága javaslatára a vállalatvezetoség a közeljövőben — csak vállalati dolgozók részére társasutazást szervez Csehszlovákiába. Az utazás kedvezményes áron, valószínűleg autóbuszon történne. Azok, akik Csehszlovákiába kívánnak menni, szeptember 26-ig jelentkezhetnek az üzemi bizottság elnökénél.

A szakszervezet úgy határozott, hogy az utazással kapcsolatos tárgyalást csak akkor kezdi meg az IBUSZ-szal, ha megfelelő számú jelentkező lesz.

A számvizsgáló bizottság beszámolt a tagságnak.

A Kiskunfélegyházi Szállodáéi Vendéglátóipari Vállalat legutóbbi taggyűlésén az egyik dolgozó kérte, hogy a számvizsgáló .bizottság tájékoztassa a tagságot a szakszervezet számviteli bizottságának munkájáról,

A kérésre Szabó Lajosné válaszolt. Megemlítette, hogy az első háromnegyedévben 4000 foAki emberhúst eszik, annak neve kannibál! Hát aki az emberi szellemet eszi meg, aki reggelire fiatal elmeszülötteket falatoz fel, délre gondolatóriásokat darabol szét s estére kiszívott lélekvért iszik, annak mi a neve? Cenzor...

Szujukin úr kiigazította Homér Iliászát, Vénuszból tisztességes asszonyt csinált, Marsból jóerkölcsű katonatisztet, s a hamis isteneknek a neveit mind kisbetűre korrigálta ki, (mert nagybetűvel csak az egy igaz Isten nevét szabad írni), hanem Mars nevét mégis csak meghagyta nagybetűsnek, a cár iránti tiszteletből, aki maga is a hadak istene.

Egy poétának a munkájából kitörölte e szót: »idegen ég«; mert ég csak egy van, abban pedig a szentek laknak; tehát az nem idegen; a másikéból pedig azt, hogy »megvetem a világot«, mivel hogy a világban benne van a cár és a nagyhercegségek, a külföldi fejedelmek s a miniszterek, azt pedig megvetni nem szabad.. s

Ehhez a cenzorhoz kellett Puskinnak elvinni a költeményét; alázatosan be- kocogtatni hozzá, mégkérni szépen, hogy kegyeskedjék átolvasni munkáját minél előbb, amit az meg is ígért, kitűzvén egy pénteki szent napot az újból meg- jelenhetésre.

Szujukin úr, aki a költők földi gondviselését képviselte, már Pál cár idejében ezzel a mesterséggel foglalkozott, öreg ember volt már, egy szál haja nem volt a fején, olyan volt, mint egy valóságos halálfő. .

— Hát, édes Puskin öcsém (minden poéta »öcsém« volt neki), elolvastam a penzumodat. Szóról szóra végigolvastam. Sajnállak, igen nagyon sajnállak. Ugyan már, hogy tudtál ilyen korpa közé keveredni? Cigányokat választani poétái értekezés tárgyául? Hát azzal akarod-e megszégyeníteni szegény apádat, hogy a sátoros cigányok életét foglalod versekbe?

Puskin felhozta megnyugtatásul, hogy az atyja már rég meghalt.

— No, de vannak még egyéb tisztességes rokonaid! Mit fognak azok gondolni, ha ezt olvassák? Azt fogják hinni, hogy te magad is cigány lettél. S bár legalább idealizáltad volna a cigányokat, de éppen úgy fested le őket, mint amilyenek valósággal. Ezzel vétettél a poézis legelső szabályai ellen. Legalább mosdattad volna meg őket! No, hanem az hát még nem a legnagyobbik hiba. De micsodu versek ezek?... A sorok mind óssze-vissza rímelnek egymásra, mintha a kovács pörölyén hallanék háromféle kalapácsott csattogni; itt egy hosszú sor, ott egy rövidke sor, Ezt én így nem hagyhattam.

Puskinnak kezdett a vére a fejébe menni. No ezek szép versek lesznek!

— Nem bánom, bátyám uram, csináljon belőlem, amit akar, de a verseimhez ne toldjon hozzá semmit, ön azért van itt, hogy törölje ki, ami önnek nem tetszik.

— Csak ne pattogj, Puskin öcsém. A törlésben nem lesz hiányosság. Látod, ezt a veres plajbászt a kezemben. Históriai plajbász ez. Soha sem volt kifaragva, csupa törlésben kopott el. Ezer- hétszázkilencvenhat óta (akkor te még a világon sem voltál) húzogatok én ezzel keresztül szavakat, sorokat, egész paginákat! S ami ezzel keresztül van húzva, az meghalt!

— Valóságos guillotine hát;

— Ej, ej! Ilyen fiatalembernek ezt a szót »guillotine«, nem is kellene a szájára venni. Ez a veres plajbász óvja meg

a társadalmat a fekélytől, a mételytől, a ragálytól, az elkorcsosodástól. Ez a bölcsek kövénél becsesebb kő, s minden marsallbotnál hatalmasabb pálca. Ez az oszlop, amely az ország nyugodalmát fenntartja!

— No hát halljuk, mily csodákat tett az én jámbor versemen ez a varázsbot?

— Igenis, megtette a kötelességét. Ne is várj tőlem egyebet. Azt gondolod, hogy az ilyenek napvilágot láthatnak: »Az emberek csoportja szűk falak közt. Szégyenli még szeretni is!« Elhiszem bizony. Ügy szeretni, ahogy a te drága- látos hősed: azt már szégyenleném magam is. Utána szaladni egy cigánylánynak s aztán se papot, se oltárt nem látni, csak szeretgélni, meg medvét táncoltatni vele. Micsoda buzdítás volna ez a fiatalságnak, aki ezt olvassa?

— De hiszen ez nem az én véleményem, hanem abban van éppen kifejezve a regényhősnek az a botlása, ami a drámai kifejlődést okozza, s amiért meg kell neki lakolni.' A büntetés nyomban következik rá.

A koponya nagyot bámult. A replika megakasztó.

— Hát ez a kalandornak a véleménye? No jó, akkor asterikusba alá kell tenni, hogy ez nem a szerzőnek a véleménye, s hogy ezért alább meg fog az illető lakolni. De most hallgasd, ami nyomban utána jön. »Eladja (már t. i. a városi ember) a szabadságát gáládul: Bálvány előtt fejét porba hajtja. S koldul magának pénzt és láncokat is!« Hát szabad ilyet papirosra leírni? Micsoda »szabadságát« adja el? És kinek adja el?

Itt nincs senkinek szabadsága s következőleg senki sem adhatja el. Hisz ez felhívás a forradalomra! Hisz ez kikiáltása a fejetlenségnek! Tetézi a következő sor: »Bálvány előtt fejét a porba hajtja!« Kit értettél bálvány alatt? Vajon a cárt-e, vagy a falra festett szentképeket? Az ilyenért más időben kivágták az ember nyelvét! Hát még tovább? »Koldul magának pénzt és láncokat!« Meggyalázása ez az egész hivatalnokseregnek. Láncokat! Ez az igazi jakobinus jelszó. ; : Ha én ilyen három sort kitörletlen hagynék a versedből, hát megérdemelném, hogy mint a pákosz lódnak, az orromon keresztülszúrják ezt a veres plajbászt.

— De én pedig nem engedem ezt a három sort kitöröltetni a költeményemből! — kilátó Puskin indulatosan, — inkább visszaveszem az egészet.

— De én nem adom! — szólt a koponya, rátéve baltenyerét a kéziratra.

— Én pedig protestálok minden betűnek a kitörlése ellen. A mű az enyém; Az nekem olyan jogos tulajdonom, mint önnek a veres irónja. Elutasíthatja munkámat, de be ne mocskolja a krétával.

— Bemocskolni az én krétámmal! —* kiáltó fel elszörnyedve a koponya. — E vakmerőségnek nincs superlatívusa!

— De istenutse van! — kiált fel Puskin. S bebizonyító állítását azzal, hogy kikapta a cenzor kezéből a szentségéé szent veres plajbászt és úgy vágta a földhöz, hogy a nagybecsű ereklye atomokra törve repült szét a padlón.. s

Szujukin úr saját maga letérdelt a földre s saját markával söpörgette ösz- sze a másik markába a szétzúzott ereklyét, s úgy sírt mellette, hogy az álla vacogott bele: »Hűséges plajbászom. ; j dicsőségem.. ; egész életem fáradsága. » minden oda!.. « Megpróbálta egyes na« gyobb darabokat egymáshoz illeszteni, ha nem ragadnának-e mégegyszer össze'.) Mind hasztalan!