Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

■-a VAÍ ROS» 0000000000-000íKyMXJOOOOOOOOOOOO > >. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Mit láthatunk a kettős ünnepen Gazdag program az ünneplő városban Vasárnap, augusztus 19 Reggel 7 órakor zenés ébresztő köszönti az ünneplő város min­den lakóját. 8 órakor lesz a Hírős Vásár ün­nepélyes megnyitója. Nagyma­rosi Kálmán, a városi tanács vég­rehajtó bizottsága elnökének szavait a hangszórók is közve­títik. 11 órakor a 80 tagú nagyba­racskai népi együttes mutatja be szép művészetét a Széchenyi téri DISZ színpadon és ezt megis­métli délután 3 órakor is. Délután 15 órakor lesz a ki­tüntetett munkások és élenjáró dolgozó parasztok találkozója a Cifrapalotában. 18 órakor veszi kezdetét a vi­dám karnevál. A maszkba öltö­zött, tarka sereg a karneválher­ceg kíséreteként a vasútkertből vonul a Széchenyi térre. 20 órakor az immár világhí­rűvé vált Debreceni Állami Né­pi Együttes párizsi műsorával lép a közönség elé a szabadtéri színpadon. Este vidám utcabálra is sor­kerül. Foroghatnak sokáig a pá­rok, hisz a távollakók is busz- szal siethetnek haza; az autóbu­szok mindkét ünnepen egy órá­val tovább közlekednek. A cirkuszt kedvelőknek is meglesz az örömük, a Fővárosi Nagy Cirkusz a Rávágy téren mindkét napon délután és este is tart előadást. A sportműsor sem szegényebb Üszóverseny — vízilabda mérkő­zés! Délelőtt 10 órakor régvárt, nagyszabású úszóvereeny és ví­zilabda mérkőzés lesz a széktói fürdőben. Itt rendezik meg a Béke Kupa csapatverseny har­madik fordulóját, Baja, Kalo­csa és Kecskemét legjobbjainak részvételével. A verseny szín­vonalát emeli, hogy a nagysze­rű erőkből álló Ceglédi Törek­vés és a Nagykőrösi Kinizsi is elküldte élgárdáját. Kecskemé­ten utoljára 1942-ben rendeztek ilyen nagyszabású versenyt. A találkozó érdekessége az is, hogy Baja kitűnő együttese ez alka­lommal szerepel először Kecs­keméten. Az úszóverseny után vízilabda mérkőzések lesznek. Előbb a Kecskeméti csapat a Nagykő­rösi Kinizsivel játszik, majd ezt követően a Bajai Bástya az országosan ismert Ceglédi Tö- revéssel méri össze erejét. A nagyszerű sporteseménynek ígérkező versenyt és vízilabda mérkőzéseket a fürdőjegy meg­váltásán kívül 1 forintos belé­pőjeggyel tekintheti meg a kö­zönség. Birkózás: A Piarista gimnázi­um dísztermében fél 11 órai kezdettel Budapest és Bács-Kis- kun megye ifjúsági birkózó vá­logatottja csap össze. Ügyességi motorverseny: Dél­előtt 11 órakor a Széchenyi té­ren motoros ügyességi bemuta­tót bonyolítanak le a város élvo­nalbeli motorosainak részvéte­lével. Labdarúgás. Vasas—Kinizsi helyi I. osztályú rangadó, Ki­nizsi pálya fél 6, Rozsnyaí (Má- csai, Parrag). Előtte 5 órakor Dongó kerékpárversenyt rendez­nek a salakpályán. A mérkőzés szünetében repülömodellező be­mutatót tartanak. Röplabda: 21 órakor a Kecs­keméti Vörös Meteor—Kiskun­félegyházi Dózsa, Vörös Meteor­pálya (a színház mögött). Két mérkőzés elmarad. A korábban hirdetett ökölvívó mérkőzés elmaradt. Hétfő, augusztus 20 Reggel 7 órakor zenés ébresztő. 11 órakor kultúrműsor a DISZ színpadán. 16.30-kor és 20 órakor a sza­badtéri színpadon Csiky Ger- < gely: Nagymama című darabja ( kerül bemutatásra Berky Lili ér- , demes művész és Gőzön Gyula ' Kossuth díjas, kiváló művész I szereplésével. Sportműsor Országos vívóverseny: a Ka- ( tona József gimnázium díszter­mében fél 11 órakor, országos ' meghívásos vívóverseny lesz. ' A Kecskeméti Dózsa legjobb ví- ( vóin kívül itt találkoznak a bu-, dapesti és egyéb városok neves versenyzői is. Lovasverseny a Mükertben: Az eredeti tervtől eltérően, nem ' a kórház melletti téren, hanem ' a Műkertben 8 órai kezdettel ( rendezik a lovasversenyt és be­mutatót. A verseny csaknem ' egész nap tart, ugyanis rövid ( déli pihenő után 14 órakor foly- ( tatódik a lovasbemutató. A fo­gatversenyre változatlanul a he- ' tényegyházi úton, 8 órakor ke­rül sor. Labdarúgás: A Kinizsi pályán 14 órakor Kinizsi—Bástya ifi mérkőzés (2x30 perc), 15 óra 30- kor Budapest XX. kerületi Bás­tya—Kecskeméti Bástya, 17 óra 30-kor Csepeli Vasas—Kecske­mét város válogatott. A két Bás­tya és a csepeli mérkőzés előtt szintén rendeznek Dongó kerék­párversenyt. — A szünetekben ugyancsak tartanak repülőmo­dellező bemutatót. Az ejtőernyősugrásra 16 órakor 1 kerül sor a Szegedi út mellett. N épúj ság-pavilon A » Hírős I Ú8Úr*‘ban A Népújság szerkesztősége és kiadóhivatala ebben az évben is részt vesz a »Hírős Vásárion. A lap ízléses pavilonja a vásár egyik legforgalmasabb pontján, a Széchenyi téren áll. Lapunk olvasói keressék fel a pavilont, beszélgessenek el a szerkesztőség munkatársaival, mondják cl véleményüket a lapról és közöljék kívánságaikat az újság szerkesztőségével. Azt szeret­nénk, ha a lap szerkesztősége és olvasói között a kapcsolat ezúton is erősödne. Népújságot és minden más lapot ugyanitt meg lehet vásárolni. Azok a dolgozók pedig, akik eladni, cseréim vagy vá­sárolni akarnak, hirdetéseiket is leadhatják a pavilonunkban. A szerkesztőségben (Széchenyi tér 1. sz. I. cm.) a vásár mind­két napján 11—1 óra között ingyenes jogi tanácsadást tartunk. Mind a pavilonban, mind a jogi tanácsadáson szeretettel várjuk az érdeklődőket. KECSKEMÉTI SÉTÁK Magtár is, ssínhá% is... A Batthyány utca és az Árpád Mo­zihoz vivő kis utca sarkán van egy magas, földszintes épület. A sarkon éppen, ahol a fröcskölt fehér vako­lat mögül kilátszik a régi tégla mez­telensége, egy márvány emléktábla hirdeti, hogy itt volt Kecskemét má­sodik színházépülete, amelyben 1868- tól 1896-ig játszottak Thália vándor­apostolai. A színészetnek sok-sok közkatonája, de sok kiemelkedő egyénisége is bemutatkozott a kecs­keméti közönség előtt ennek a szín­háznak a színpadán. Köztük 1869 elején a sasfiók, Petőfi Zoltán is, aki bizony nem vitte többre a vilá­got jelentő deszkákon édesapjánál. Az első kecskeméti színház, amely­ről a múltkoriban emlékeztünk meg, már az 1850-es évek vége felé nem felelt meg a fokozódó igényeknek. A fővárosi lapok hasábjain is több­ször szóvá tették, hogy Katona Jó­zsef városában mennyire méltatlan körülmények között végzik nemzeti missziójukat a színészek. Kovács László gazdálkodó ajánlatot tett a városnak színház építésére, úgyhogy befektetett tőkéjéért a város fizes­sen 32 évig kamatot, ennek az idő­nek eltelte után pedig az épület a város tulajdonába menne át. Az ajánlatot a város nem fogadta el. Kovács László erre minden feltétel nélkül, a maga erejéből és a maga tervei szerint felépítette a réginél jobb, alkalmasabb színházépületet a fenícmlítctt helyen. Hogy milyen lehetett ez a jobb, alkalmasabb színházterem, arra néz­ve hallgassuk meg Agai Adolfot, aki 1883-ban megfordult az akkori kecs­keméti színházban, és arról többek közt a következőket Irta: „Ez a színház arról nevezetes, hogy mind r Ceresnek, mind Apollónak fel van ! szentelve. Építője Kovács László azt ; tartotta, hogy mikor nem tartatódik | benne theátrum, löhessön használni j granáriumnak.“ Akik ismerték ezt a helyiséget, ; úgy emlékeznek rá, hogy hosszt! i lejtős padlójú terem volt, közepén ! kényelmes ülőhelyekkel, oldalt pá- , holyokkal, a főbejáratnál pedig, emelt helyen karzattal. Csak petró­leumlámpák világították a színpa­dot annyira kezdetlegesen, hogy el­sötétítésről szó sem lehetett. A szín­pad tág és mély, de kezdetleges. A régihez képest haladást jelentett, de — bár sokat tatarozták — modern színháznak a legnagyobb jóakarattal sem lehetett nevezni. Kovács László mindenfelé eldicse­kedett alkotásával. Egyszer Dékány professzorral találkozott össze, és büszkélkedve kérdezte, hogy mi a véleménye nagyszerűnek vélt alko­tásáról. Dékány professzor — egy kicsit kötődve a nagyravágyó cívis­sel — a következőket válaszolta: — Szemre még csak, csak... De bizony nagy hibája van az új szín­háznak, mert hogy nincsen akuszti­kája. — Hát ammög mi a csuda? — kér­di Kovács. — Csak annyi, hogy nem hallani a karzaton, amit a színpadon beszél­nek. — Ncm-c? — vágta föl a fejét sér­tődötten Kovács. .— Tartsunk pró­bát! Azzal már cipelte is a professzort,, no meg tanúként az ugratáson kár- örvendö utcai hallgatóságot a színház felé. Odaérve rendelkezni kezdett — János — így hívták mindenes­béresét, — hozd a kulcsot, és eredj fel a karzatra! Betódultak a színházba. János fel­ment a karzatra. Kovács odaállt a színpadon a súgólyuk elé, jobbján a bajusza alatt mosolygó professzor­ral és torkaszakadtából rákezdte: — Akasztófáravaló, megint nem puccoltad ki a csatornát! — Dehogynem, olyan, mint a tü­kör — replikázott János fentről. — Teremtette faszekere, nem vi­gyázol te a házra! — dörgött Kovács felfelé. — Már hogyne vigyáznék — hang­zott a mentegetőzés. — No, ügye, hogy felhallatszok —■ fordult most már a színháztulajdo­nos Dékány professzorhoz. — Persze, hogy felhallatszik, ha kiabál kigyelmed. De szóljon csak csendesebben! Kovács beleegyezik az újabb kí­sérletbe. és azt mondja Dékánynak halk, beszélgető hangon : — Ezt a Jánost még ma elcsapom, mert most is dől belőle a bor sza­ga! — Hogy mondhat ilyet a nemzetes úr — méltatlankodik János magas­lati helyéről — egy hét óta bort se láttam ! — Hát hallod, amit beszélünk? — Csak tán van fülem, hogy hall­jam! — Gyere le, fiam! — mondta en­gesztelő hangon Kovács, aztán Dé­kány professzorhoz fordult; — Tanár úr, másnak magyarázza, mi az az akusztika, ne neköm! Ér­teni köll ám a színházhó! Joós Ferenc, a TTIT tagja Ünnepiünk. Alkotmányunk születésnapját, a munkás-pa- raszt szövetség az új kenyér ünnepét üljük. És most, amikor azt kívánjuk, hogy legyen vidám, igazán derűs ez a két munkaszü­neti nap, bizton tudjuk, hogy így is lesz. Ünnepiünk. Jól végzett munka felett örülünk. Learattuk a gazdag termést, már új kenyér domborodik a terített asztalon, Illata betölti a szobát és felejteti a sok aggodalmat, izzasztó munkát, melyből növekedett, acélosodott a kalász. A gépek zajától hangos műhelyek dolgozói is megelégedetten tették he­lyükre a szerszámokat. Pihenjenek, derekasan viselték az ün- népi műszak izgalmas vetélkedését. De helytálltak e város dol­gozói az ünnepi műszák előtt is, hisz egész sor üzemünk hom­lokzatán díszeleg az élüzem kitüntetés, csillogása megbecsülésre, elismerésre készteti az arrajárót. Jól végzett munka után ülünk örömünnepet, kötünk ba­rátságot. Vj kenyeret nyújt a paraszt a munkásnak, csengő acélból kovácsolt sarlót a munkás a más területen, de vele egy célért munkálkodó testvérének. A munkások és parasztok kép­viselői találkoznak a Cifrapalotában, de találkoznak a Hírős Vásár forgatagában is. Vidám lesz ez a forgatag. Nézelődő, árut mustrálgató sok, száz és ezer ember, a lacikonyhák illata, a hangszóróból kiröppenő kellemes dallam, a fellobogózott ün­nepi utcákon hömpölygő, szórakozó, vidám sereg mind-mind bizonyítja, hogyha még nem is hibátlan, de biztató a jelen. Lám, milyen gazdagságot képes létrehozni egy olyan állam, ahol a munkások és parasztok mondhatják magukénak a ha­talmat. Ez az ország a miénk a népé. alkotmányunk is rögzíti e valót. Derűsen, bizakodva ünnepelünk és nagy vidámsággal. Kö­szöntünk minden ünneplőt, köszöntjük e város valamennyi kedves vendégét és köszöntjük, fennszóval köszöntjük e szép augusztusi ünnepet! Oizint&i a rOéziáról A napokban találkoztam egyik ré­gi jó barátommal, akivel érdekes, be nem fejezett beszélgetésbe merül­tünk. Miután melegen üdvözöltük egy­mást, hamarosan a labdarúgásra ke­rült a sor, meghánytuk-vetettük a legutóbbi balsikereinket, majd rá­terelődött a szó a labdarúgás helyi problémáira. — Hidd el kedves barátom, na­gyon örülök, hogy a Dózsa Kecs­kemét város színeit ölti magára — mondotta barátom. — Nálam nem jobban — feleltem, — hiszen én is kecskeméti vagyok és igazán szívemhez nőtt a Dózsa, főleg az utóbbi időben. — Igen... Igen — bólongatott. — főleg az utóbbi időben kedveltem meg én is a Dózsát. Emlékezz csak vissza, mikor együtt voltunk az egyik régebbi mérkőzésen, mennyi szabálytalanságot láttunk nemcsak az ellenfél, hanem a Dózsa részé­ről is. Megtörtént, hogy voltak szurkolók, akik nem a Dózsát pártol­ták. csendre intette őket a pályán sétáló rendőr, sőt megtörtént az is, hogy bevitték az illetőt. — Ez nem egészen így volt — kezdtem, de nem hagyta befejezni. — Nem... ne szólj közbe. Egy hibátok van. beszéltek a sajtó- és szólásszabadságról, de arról még senki nem beszélt, vagy nem irt, hogy sokan miért nem pártolták már régebben is a Dózsát és nem egyszer a szívük érzése ellen beszél­tek, érthetőbben mondva, csak bosszúból is az ellenfélnek szurkol­tak. Es ebben részben Igazuk volt. Nem érdemelte meg a Dózsa, hogy... — Pártolják — szóltam közbe Indu­latosan, főleg azért ügye, mert a tavaszi fordulót veretlenül meg­nyerte és az első helyen végzett es a sportszerűségből is kitűnően vizs­gázott. Ezekután hát mi mást érde­melne, mint a nézők ezreinek sze- retetét és megbecsülését — tettem fel a kérdést. — Szeretjük is a Dózsát és druk­kolunk nekik — mondotta meg­enyhülve barátom, mert sokat vál­toztak az utóbbi évadban ,,, elő­nyükre. — Idehallgass — akartam foly» tatni az érdekes témát, de a meg» kezdett mondatot már nem tudtam befejezni, mert megérkezett az autó» busz, és rövid köszönés után fel­szálltam. Kedves Barátom! Engedd meg; hogy az alábbi néhány mondatban fejezzem be félbeszakított beszélge­tésünket. Igen. valóban történt szabálytalan­ság néhány mérkőzésen, ez azonban nem teszi indokolttá, hogy általá­nosítsuk ezt a kérdést. Figyelembe kell vennünk az akkori körülménye­ket, az izgatott és túlfűtött légkört úgy a közönség, mint a játékosok részéről. Ugyanis arról volt szó ha a Dózsa is kiesik. Kecskemétnek nem lett volna NB Il-es csapataj Most meg arról van és lesz szó, és ezért izgul a szurkolók sok ezres tábora, ha a Dózsa megnyeri a bajnokságot, akkor tavasszal már NB I-es mérkőzéseknek lehetünk szemtanúi. Tehát a sportolók és a sportked­velők szemszögéből nézve, eléggé nagy tét forog kockán. A másik kérdés amiért méltatlan­kodtál. hogy bevitte a rendőr a szurkolókat. Ez úgy történhetett, hogy egyes nézők megfeledkeztek magukról, a kelleténél jobban kiabál­tak. csúnya szavakkal szidalmazták a játékosokat. Ez természetesen el­ítélendő és sportszerűtlen viselke­dés. Ugyanúgy nem volt helyes az Illető, vagy a szolgálattevő rendőr részéről sem, ha a magáról megfe­ledkezett szurkolót bekísérte. Ez enyhén szólva a szocialista törvé­nyesség megsértése, ami a jövőbeni különösképpen a Központi Vezetőség határozata után nem történhet meg; és nem is fog megtörténni. Kedves Barátom! En igy látom a kérdést és ha jól ismerlek, Te is egyetértesz velem. Most pedig bú­csúzom. Viszontlátásra a legközelebbi Dózsa mérkőzésen, ahol a nézők sokezres táborával együtt biztatjuk mi is kedvenc csapatunkat és együtt kiabáljuk majd, hogy: Hajrá Kecs­kemét! Faragó Imre A Népújság- elintézte »A szomszédok nevében is köszönöm a Népújság segítségét, nem kell már sötétben botorkálnunk, mert kérelmünk meghall­gatásra talált és a villanyégőket a DÄV kicserélte.« (Bimbó János. Kecskemét, Bethlen város.) * Haszilló József, az imrehegyi tanács elnöke arról írt, hogy a község lakossága késve kapta meg a hírlapokat s így csalt más­napos újságot olvashatnak. Ebben az ügyben a Szegedi Postaigaz­gatóság intézkedett: »-Az imrehegyi hírlapkézbesítés a dolgozók elő­nyére, a helyi tanács kérése szerint rendezést nyert.« A fiókposta kézbesítői vállalták, hogy augusztus 16-tól kezdődően — megfelelő díjazás ellenében — a hírlapokat kiszállítják Kecelről, s így meg­szűnik a másnapos kézbesítés, • »Csema László kiskőrösi sütőszakmunkás által reklamált bér- különbözetet a tárgyhavi elszámolásba beállítottuk, tehát kifize­tést nyert.« (Tóth Ferenc igazgató.) • Hajda Ferenc, jakabszállási lakos hozzánk küldött panaszát a Földművesszövetkezetek Járási Központja orvosolta és az orgová- nyi füldművesszövetkezettől megkapta a vagonkirakásért az előre megállapodott 1 forint mázsánként! munkabért) Jó munka után — vidám ünnep

Next

/
Thumbnails
Contents