Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-07 / 185. szám

HÍRŐS voac R o s Ülésezett a Hazafias Népfront városi bizottsága A VÁROS JÖVŐJÉT ALAKÍTJÁK A városi tanács legutóbbi vég­rehajtó bizottsági illésén meg­tárgyalták a vízművek munká­ját. Szé esett nevének megvál- toztatásáról, mivel a fejlődés so­rán egyre jobban előtérbe kerül a vállalat építési jellege. Ez év első félévének eredményei is ezt bizonyítják, hisz 57,7 százalék­ban előzte meg az építés a szol­gáltató tevékenységet. Üjabb víznyerő terület felku­tatásának szükségességéről is spk szó esett. A jelenlegi kutak három évig biztosítják a város zavartalan ellátását, és hogy azontúl se legyen fennakadás, még a jövő évben meg kpllene kezdeni a hidrogeológiai kutatá­sokat egy újabb víznyerő terü­let után. Erre a célra már a kö­vetkező évben biztosítani kelle­ne a szükséges összeget. Ugyan­csak gondoskodni kellene a ku­tatás után létesítendő kutak megtervezéséről, hogy 1958-ban fennakadás nélkül megkezdőd­hessen a kútépítés. Már a jövő évben meg kellene rendelni 1958-as leszállításra a gépi be­rendezést, hogy 1959-ben beépít­hessék. A vépehajtó bizottság egy öt­tagú bizottságot bízott meg az­zal, hogy a javaslatok végrehaj­tásának lehetőségét kidolgozzák és azt egy hónap múlva tárják a végrehajtó bizottság elé. Az árrendezés nyomában A napokban jelent meg a belkereskedelmi miniszter és a SZÖVOSZ igazgatósága elnö­kének rendeleté az árrendezé­sekről, s már most is. hat nap elteltével, óriási mértékben je­lentkezett ez az eladásqk. illet­ve a fogyasztások terén. Felke­restük Denneberg elvtársat, a Vendéglátóipari Vállalat igaz­gatóját és tőle tudtuk meg a következőket: — Mint köztudomású, eiriel- tftk ft l'űfu, Pftiinkft és egyéb ége­tett szeszesitalok fogyasztási árát. A kimért szeszesitalok ré­gi és új ára közötti differencia: kpmmefszrum 40 százalékos^ li­terenként a régi 54 forintról 80 forintra, kommerszpálinka 54- ről 80-ra, kecskeméti 44 száza­lékos barackpálinka G9-ről f 04- re, császárkörte-, dió-, kávé-, kakaó-, meggy-, őszibarack-, tripnszèp-, puncslikőrök 53 fo­rintról 64 forintra emelkedtek. Viszont átlag 2—á forinttal csök­kent a bor Itteniének ára. Re­méljük. az árrendezés meg­hozza majd a várt eredménye­ket, csökkenni fognak az ital­boltokban nap mint nap látható részegek száma. Szabó Géza elvtárs, a KISKER helyettes áruforgalmi osztályve­zetője elmondta, hogy az árren­dezések során már most is nagy­mértékben tapasztalható a zsír és szalonnaféleségek fogyasztá­sának emelkedése. Városunkban ez, a zsírnál 10—15 százalékban, a szalonnánál 15—25 száza­lékban érezhető. Sajnos, a te­pertő üzleteinkből elég gyakran kifogy. A FŰSZERT most is ké­sőn juttatta el hozzánk a meg­rendelt mennyiségeket, s szám­szerű adatokkal így csak a jövő héten szolgálhatok. A KISKER- boltokban 90—95 százalékkal csökkent a palackozott, égetett- szeszesitalok vásárlása, ellenben a palackozott boroké 20—25 szá­zalékkal emelkedett. Egy javaslat Városunk közlekedése öröm­teljesen fejlődik. A jó autóbusz­hálózat nagyon megkönnyíti a munkába induló dolgozók, de a háziasszonyok gondját is. A nagy fejlődés mellett azonban van javítanivaló is. A városba érkező idegenek és a közleke­dést nem ismerő dolgozók estén­ként hosszas kérdezés és félre­magyarázás áldpzataivá válhat­nak, míg sikerül megtudniok, hogy mikor indul az az autó­busz, amely az elérendő cél fejé robog majd velük. Van ugyan egy-két autóbusz jelző tábla, de azon csak a »törzsutazók«'tud­nak eligazodni. Olyan viszont már nincs, amelyikről a ritkáb- bau utazó és az idegen is pontos tájékozódást nyerhetne arról, ÖPgy melyik autóbusz merre és milyen időközökben indul. Javasoljuk. — ha mindenhová nem is —, de legalább a köz­ponti megállóhelyeken helyez­zen el néhány tájékoztató táblát az Autóbuszközlekedési yálfalat, amit este világítsanak is meg. Bizonyára hálásak lesznek érte városupív lakói és az átutazók. Rajnoha Árpádpc, levelező Tehén ijesztette meg a részeg motorost Vasárnap délután fél hatkor az ittas Dudás Sándor és neje, Kecskemét, Szarvas utca 10. sz. alatti lakosok Kecskemétre igye­keztek Csepel motorkerékpárju­kon. A tiszai hídfőnél az árok­ból az útra tévedt egy tehén­Dudás fékezni akart, de felbq- koit. Súlyos zúzódással mind­ketten kórházba kerültek. Dudás saját bevallása szerint, két liter bort és több féldecit fogyasztott. Kár volt a tehenet az útra íes- tpni! Tettrekészség, lelkes segíteniakarás jellemezte a Hazafias Népfront bizottságának egyesítés utáni első tanácskozását. Aki a sorok között vizsgáló szemmel végignézett a beszámoló alatt, lát­hatta, hogy valóban a város minden rétegéhez útat találnak a szavak, a célkitűzések... A város minden rétege képviselve van a bizottságbán. 4z elnökség áltgl előterjesztett munkatervet vitatták meg az egybegyűltek, de nemcsak megvitatták, ki is egészítették, és fel­ajánlásokban vállalták végrehajtását. A felszólalók javasolták, hogy kutassa fel a Hazafias Népfront a város történetét; mások felvetették, hogy egyre több utcára kerül az elmúlt idők kimagasló embereinek neve. De csak a név keveset mond. Az üteg elején egy fair ahelyezett tábla hirdesse az utca nevét viselő érdemeit■ Javaslat hangzott el többek között egy kisiparos-kiskereskedő találkozóra, ahol hasznosan megbeszél­hetnék, hogy a Hazafias Népfront számít támogatásukra, hogy ennek a rétegnek fiz érdekeik kívánságait is védik. A családláto­gatás fontosságára is sokan felhívták a figyelmet, az asszonyok a munkás- és parasztasszonyok nagyobb ismerettségét sürgették. Már véget ért az értekezlet, de részvevői nem siettek a búcsúzkpdásSal. Çsppprtokba verődve beszélgettek még sokáig. Ha a Hazafias Népfront e tagjainak mindegyike olyan feladatot kap. mihez kedve van, szívesen végzi el — akkor nem kell sokáig várni a,z eredményekre. —--------------------------­L engyei „Star“ fényképezőgép az OFOTÉRT-mi Nagyszerű küzdelmek u Kecskemét város birkózóbajnokságán Vasárnap délelőtt kitűnő ren­dezésben bonyolították le (két szőnyegen) Kecskémét város or­szágos meghívásos egyéni fel­nőtt kötöttfogású birkózóbajnok­ságát. A szépszámú közönség érdekes, magasszínvonalú küz­delmeknek volt tanúja. Súly- csPRorfonként a következők sze­rezték meg az 1956. évi bajnoki címet: Lepkesúly: Keresztúri János (Szegedi Haladás). Légsuly: Benkő Gyula (Sze­gedi Itpladás). Pehelysúly: Kellermann Jq- zsef (Kecskeméti Kiqizsi). Könnyűsúly: Hullai József (Kecskeméti Kinizsi). Vúltósúly: Burányi Béla (Sze­gedi Haladás). Közepsúly: Danka István (Kecskeméti Kinizsi). Félnehézsúíy: Jankahidi At­tila (Kecskeméti Honvéd). Nehézsúly: Höhn József (Sze­gedi Törekvés). Az OFOTÉRT kecskeméti bolt­jában sokfele fényképészeti cikkben lehet válogatni. A bolt legfrissebb újdonsága most • a lengyel gyártmányú fgmvdzas »Stgr« tükörreflexes gép, amely nagyban hasonlít a mán igen kedvelt Reflektához, csak hát jóval olcsóbb. Az ízléses, ko­moly kivitelű bőrtokkal együtt 800 forintba kerül. Ez újdonsül gon kívül ismét kapható a »Beirax«. Ez a gép kétféle kép­méretű felvételek készítésére al­kalmas, s ára mÍPtlössze 580 fo­rint. De bővén lehet yálogaini a spkféle fényképezőgépen kívül az 1350 forintért, 9 havi részlet­re kapható Gamma nagyító- gépekpeq, különféle laboratóriu­mi anyagokban, színes fényké­pezéshez szükséges filmekben, különféle fényképezési segéd­eszközökben és szakkönyvekben hő választék várja a fényképe­zés híveit. Újra kapható az ed dig nagyon hiányolt és kereset autoknipsz, amely a beépített ön kioldót helyettesíti, 110 forint ciz ára. Az OFOTÉRT-bolt dolgozoi nem sajnálják a fáradságot, szí­vesen kalauzolják vevőiket az áruk sokféle választékában, ren­getegében, s a hasznos, jó ta­nácsokkal spin fukarkodnak. Köszöntjük a bolt dolgozóit a szenvedélyes fényképező, amatő­rök nevében, akik mostanában mindig elégedettebben távoznak az üzlethől. iOOOOOOOOOí Kékszínű Balaton A Hírős Város lakói is szere­tik a kékszínű Balatont, csak hát ritkábban jutnak cl gyö­nyörű partjához. Aki már na­gyon vágyódik a magyar tenger hűs habjaira, az most ragadja meg a kínálkozó alkalmat. Va­sárnap az IBUSZ kirándulást szervez Siófokra. Most azok is ' megláthatják a Balatont, akik a nyári üdülésből lemaradtak. (Qozsa (Sándor euirdájáluin Horgásztanya, halászlé, izsáhi sárfehér Nyár van. Ilyenkor, szabadidőben nem ízlik a városi élet, szabad- j ba, víz mellé vágyik mindenki. A szikrai állomásról hosszú sorqkban cso­magokkal állig bebu­gyolálva, homlokukat fáradtan törölgetve vo­nulnak a kecskemé­tiek. Lehevercdnek a Holf-Tisza regényes partjainál, ahol vala­ha, íoo esztendeje, lo­vát ugratta a vízbe Ró­zsa Sándor, a. híres be­tyárvezér. Előkerül a kés, bicska, a szalvé­tákból a kplbá-szrudak, szalon na-» katonák*', zöldpaprika es az el­maradhatatlan <sap- mciléki. pzytqu jón a fürdés, lemosni az út porát, hogy aztán ki­kecmeregve a hínár, iszap és egyéb vízi ste­rilizátorok közül, le- fekve a jó forró ho­mokba, élvezni lehes­sen a vasárnapi pihe­nést. a fiatalabbak csónakáznak, késő es­tig sem fárad el a karjuk­Végigmenve a ta­virózsás Tiszapgrtan, szépszerével lehet lát­ni »türelem-embere­ket-«, órákig is ott üf »méla lésben« egyik­egyik, várván a jó Sze­rencsé^. Nagy szakér­telemmel huzza fel a kukacot a pecára s ké­Békés együttélés miniatűrben Soha sem szerettem, ha egy szép gondolatot profanizálnak. Ezért nem szeretném, ha engem is hasonló vád érnp e nemes ( cél érdekében közölt soraipiért. Bocsássangk mpg hát, ha azzak kezdeip, hpgy a békés együttélés problémája még nem oldódik meg az országuk köxqtfí. megegyezéssel. Országon belül, varoson belül is meg kellene már oldani miniatűrben a békés együtt­élés emblémáját. Az egyszerű ember éleiét ugyanis még elég sqk minden megkeseríti. Megpróbálunk eUene védekpzqi, ki hogyan lúd. De ki védi meg a jámbor halandót a vele egy udvarban lakó szom­szédjától, aki minden árpp tudqmásáí'a aHprja hozni országnak, világnak, bqgy jó erőshangú rádiója van, és hogy »saját« udvar­részében azt lesz, amit akar. Ezen a címen hatalmas ricsajt csap a szomszédja ahls^a alatt úgy, hogy ágyusuke|nck és egész ".'áj birkátür>'liíK-nck kell lenni annak, aki ezen apróságok elviselé­sére vállalkozik. Vagy ahol egyszerűen kijelenti az udvarban lakók egyike (hat család lakik az Oteirieto utca 1. szám alatt), a hétgyermekes családapának, hogy »forduljon çsgk a helyzet, a kapu tetején hajigálja őket ki az utcára«. S még nem is a ház volt tulajdonosa mondja ezt, hanem a háznak a másikhoz ha­sonszőrű bérlője! S tűrni kell még sok mindent. Tűrni kell, hogy a szomszéd disznaja, baromfija azt a kis virágot, füvet, amit az ajtó előtt összeszedett sovány földbe ültettünk, összetapossa, mert a csa­lád a veszekedést jobban győzi hanggal, s mert a férj aránylag magas funkcióban van. Ezpk a dolgok nem kitalálások, hanem megtörtént kellemet­lenségek. Ki véd meg a sérelem ellen? Nincs rá törvény, nine.' illetékes, mert az emberek ilyesmivel szinte alig mernek panasz kodni. Itt csak egy lehetőség van: fellebbezünk az emberséghez a jóízléshez!, de ha ez kevés volna, kérjük a tanács segítségét vagy a tanácstagokét, hátha az is használ valamit.­Zsinkó József levelező pes rnerev tekintettel figyelni a dugót, hátha ráakad valami a horog­ra. De műveltek a tiszai halak, megtanul­ták már, hogyan kell észrevétlenül lerágni a horgászjószipuséj ajándékát. Letelep­szünk egy hórihorgas pecázó mellé. Nevét és kilétét nem hajlandó I elárulni, ugyanis en- ’ gedély nélkül merész­kedett ide, két nagy- lombú fűzfa rejtekebe. — A nyolcadik do­bás, és semmit — pa­naszkodik a halakra. — Ha nem viszek ha­za semmif, az asszony képes megrágalmazni, hogy nem is a T-íszán voltam. Sajnps fípps- keméfen még zárva van ilyenkor a hal­bolt — hunyorít rám hamiskásan. Utamat bizonyos-pom­pás illatok bölcsője felé folytatom. Kisebb mo­csarakon, csalánerdőn és egyebeken átver­gődve meg is találom a Kecskeméti Gépgyár horqásztanyáját. Idő­sebb nénike jón elém. — Jó napot, néném- asszpny! — szólok, megadván a tisztessé­get. — Evezőcsónak nincs! — mondja komoran, — Óh, nem is azért jöttem! Kecskemétre is eljutott a híre rerpek hgffgztjének, kóstolóba jöttem. — Az más! — maso- lyodik el. Itt már há­ziasszonyi tehetségéről van szó, illő a vendé­get szívesen fogadni. — No, jöjjön, lel­kem- Üljön le, rögvest elkészítem. A szabadég alatt van felállítva mindentudó kis tűzhelye, mellette betongyűrű, rajta fűz­faháló. Leemeli, matpz a vízben, máid előhúz egy jól megtermelt pót Ilkái. — Ugyan, árulja el, npiiémásszony, hogyan készíti — állok oda mögé. — Nem lehet azt, nein jön ide legköze­lebb, megcsinálja, ott­hon­No, gondolom, ezen segítünk, kilessük a csínját. De bizony hiá­ba néztem, semmit se láttam. Csak letisztí­totta a pikkelyeket, ki­vette, ami nem a tálba tartozik, zsírt sütött, paprikát, hagymát tett bele, vfzzel rneglocsol- ta és már kész is volt. — Ez igen! — kiál­tom elragadtatva, ilyet még a kínai császár sem evett. — Azt meghiszem! Dékány Istvánné ké­szítettél — Azt mondják, Dé­kány néni, hogy ebbe a csárdába valaha Ró­zsa Sándor ispityákáz- gatptt hajdanában. — Az meglehet, az öreganyám legalább is így mesélte. En nem voltam ott! — Pedig még Móricz Zsigmond is úgy írja. — Hát ő is itt hall­hatta. Míg beszélgetünk, be­népesül a. kis csárda tornáca. Jönnek ide Szolnokról, V elegy há­záról, Kecskemétről és még Alpárról is, pedig az is a Tiszánál vám Kalász Sándor. bár nem sokat szokott itt időzni, Cserkcszőlőre jár ki kerékpárral, reumái gyógyítani. A Gépgyárban dolgozik, a vpstöröben, s ilyen­kor, meleg vasárnapo­kon jól esik neki is egy kis Izsáki sárfehér. Itt lölfi pihenőnapját Poór Istvánná, és két nagy fia is. Jpizű ebéd után csónakkirándulásra mennek, le egészen AU párig. Meghívnak, hát Velük tarlók. Nyolc óra tájban, mikor az utolsó vonat tart vissza Kecs­kemétre, már alig ér­zem kezem, lábam, pe nem baj, legalább jól pihentem. bis

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents