Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-04 / 183. szám

\ BESZÉLGETÉS A DŰLÖÚTON A Népújság szakszervezeti rovara X^OOOOOOOOOOOOOOOOOOaOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-CKKW JÖL DOLGOZIK A JOGÜGYI TANÁCSADÓ BIZOTTSÁG Az aratás befejeződött! kezd csendesedni a határ. Ez azonban csak látszat, mert éppen most érkeztek a dunaegyházi határba a Tassi Növényvédő Állomás ze- toros permetezőgépei. Ezek a gé­pek sorra járják a dűlőket és ■minden burgonyaparcellát be­permeteznek. A dunavecsei járásban 4 ilyen gép dolgozik. Ölt hivatottak ar- íra, hogy hathatós segítséget gyújtsanak a lakosságnak a bur­gonyabogán elleni védekezésben. Egyesek nem értik, hogy minek ez a lázas munka, hiszen nincs különösebb veszély. Ezek nem gondolnak arra, hogy amikor már veszély van, akkor késő a kapkodás, a bajt mindig meg kell előzni. Éppen egy dülőútra ért ki a petor, amikor odaérkeztem. A rotoron Móczár Mátyás ült. A permetezőgépen viszont Erdélyi f Balázs permetezőmester. Eléggé gyorsan indult meg a beszélgetés köztünk. — Ez a permetezés állami vé­dekezés. Mi sorra járjuk a ha­tárt, minden burgonyaparcellát megpermetezünk, hogy ezáltal csökkenjen a burgonyabogár megjelenésének lehetősége. Ha viszont valamelyik községből je­lentik, hogy burgonyabogarat észleltek, akkor azonnal odasie­tünk, és a területet, mint fertő­zési gócot, fertőtlenítjük. Megkérdeztem, hogy mivel permeteznek? — Az oldat neve, amellyel per­metezünk: Holló 10. Ez idegmé­reg, csak a hidegvérű élőlények­re ártalmas. Naponta 15—20 ka- tasztrátis holdat permetezünk be ezzel az anyaggal. A gépkezelők elmondják, hogy a gépek eléggé rongálódnak és sok a törés. f— Látja — magyarázzák s- ezen a parcellán is a sorok ke­resztben vannak. Ha meg akar­juk permetezni a növényt, úgy hogy kevés kárt okozzunk, ak­kor végig kell rajtuk menni, ez viszont azt jelenti, hogy minden rövid sornál egy zökkenő van, ami próbára teszi a gépet. Min­den ilyen parcella után végig kell nézni a traktort, permete­zőt, hogy hol lazult meg egy csa­var, nem lörtént-c valahol törés. Helyes volna, ha télen a nö­vényvédő állomás vezetői kijár­nának a falvakba és előadáso­kat tartanának, megbeszélnék a dolgozó parasztokkal, hogy ne keresztbe, hanem hosszába ves­sék a földeken a burgonyát. Ta­lán ezzel is segítenének a gépek­nek. Szabados Antal Dunaegyháza. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége július 24-i ülésén foglalkozott az SZMT mellett működő, 1955. no­vemberében alakult jogi tanács­adó bizottság munkájával. Meg­állapította, hogy e bizottságba tömörült értelmiségi dolgozók jól munkálkodtak. Dr. Berényi György megyei bíró, dr. Nagy Ferenc megyei jogász, dr. Nagy Imre SZTK-jogász, dr. Kovács Gergely közlekedési jogász és Csenki Ferenc, a Közalkalma­zottak Szakszervezete területi bizottsága elnökének vezetésé­vel 42 ügyet intéztek \el. Ebből 3 munkaügyi, 10 bérügyi, 9 la­kásügyi, 5 fegyelmi ügyi prob­léma volt. Ezenkívül 10 egyéb természetű ügyben intézkedtek. Nemcsak jogi tanácsadást és képviseletet, hanem bírósági pe­rek indítását is vállalta a bi­zottság egy-egy tagja. Elintéz­ték a Kecskeméti Épületlakatos­ipari Vállalat dolgozóinak pré­mium-ügyét. Jelenleg két olyan ügy van, amelyet a bíróság is tárgyal és a jogügyi képvisele­tet a tanácsadó bizottság egy- egy tagja látja el. A vita, s a hozzászólások alap­ján az SZMT elnöksége igen eredményesnek ismeri el a bi­zottság munkáját, ezért dicsé­retben részesítette őket. Ugyan­akkor határozatában megjelölte hogy a KPDSZ jogügyi bizottsá­ga olvadjon be az SZMT mel­lett működő jogi tanácsadó bi­zottságba. hogy gyorsabb legyen az ügyintézés. A bizottság ez­után a törvénysértő vezetők cse­lekedeteiről tájékoztatja majd a sajtót is. Késtrombiía zengjen...! ijemekeknek-rtTTfMlfNF Drága hazánk legszebb táján Korán van még, hajnal. A kecs­keméti vasútállomáson mégis 36 paj­tás várja szorongó szívvel a vonatot, megrakodva csomagokkal. Meg is ér­kezik az, bedübörög az állomásra. A pajtások rip-rop, megszállják a ré­szükre kijelölt vasúti kocsit, a vonat íüttyent és az utolsó búcsúintések egyre távolodnak az állomás előtt álló szülőktől. Ugyan kik ezek a pajtások? A többségük a kiskecskeméti általános iskolából van, tizen pedig a méhes- Japosi iskolából. Miskolcra utaznak, illetve a Bükk-hegységbe, négyna­pos kirándulásra. Lillafüreden nyúlfarknyiak a na­pok, pedig milyen élvezetek az ég felé nyúló hegyek, a kristálytiszta, jéghideg vizek, csörgedező források, a sejtelmes, romantikus barlangok. A Hámori-tó szépségét napokig le­hetne csodálni, a látnivalóval pedig mégsem telnének be a pajtások. Itt­hon hónapoknak tűnne ez a négy nap, de ott szinte csak óráknak szá­mított. Ez volt a gondolata mind­egyik pajtásnak, amikor a gőzös visszapöfögött velük a kecskeméti állomásra. Sokáig emlegetik még valamennyien ezt a szép kirándu­lást, és örökké hálásak lesznek a Ha­zafias Népfront kecskeméti nőbizott­ságának, mert az ő segítségükkel ju­tottak el hazánk eme drága vidéké­be, Hejtvényverseny Polkák Kad pajtás kéri, hogy a rejtvények helyes megfejtését te­gyük közzé a rovatban, hogy utólag minden pajtás tanulhasson belőle. Bleget teszünk Kati kérésének és kö­zöljük a múlt heti kérdések helyes válaszát: 1. Széphalom. 2. Balboa 1513. szept. 15-én pillantotta meg ezt az óceánt, amely akkor olajosán sima volt, ezért nevezte el ő Csendes- Óceánnak. 3. Rózsa Ferenc elvtárs; 4. Kommunyisztyicseszkij Szo­juz Mologyozsi. 5. A fülünkben; A pontverseny állása: A hét folyamán meglepetésszerű fordulat állt be a pontversenyben. A verseny első helyezettje Békési Vince, kiskunhalasi pajtás lett hat ponttal, második Pólyák Kali négy ponttal! harmadik Tóth Anni Kecs­kemét, három ponttal, a negyedik varga .Jóska, Felegyháza, bét pont­tal és az ötödik Ulrich Kati, Kecs­kemét egy pcnttal. ÚJABB KÉRDÉSEK: 1. Ki találta fel a telefont? 2. Melyik vadállat lett először háziállattá? 3. Minek a rövidítése az ENSZ? 4. Hányat dobban az ember szíve egy óra alatt? 5. Mi a különbség a »miatt« és »végett« szavak között? Pajtáshíradó Selymes Éva, kiskunmajsai pajtás tréfás kérdése: Milyen alapot tesznek a kőművesek felülre? — Kalapot. ÜZENJÜK Bállá Marikának Buyacra, az állami gazdaságba: Kedves Marika! A múlt hét előtti rejtvényed megfejtése ké­sőn érkezett, így nem tudtuk nevedet közölni a helyes meg­fejtők közölt. Máskor korábban add postára. Sokszor üdvözlünk. VITASSUK MEG GVÖZÖ PAJTÁS LEVELÉT Győző pajtás levelet írt a rovatnak, amelyben őszintén megváltja, hogy bizony nem szokta törni a tanulás tollát, pedig édesanyja nagyon sze­retné. ha tanult, művelt ember lenne a fiából. De ő sokkal jobban szeret „focizni“, mert abban szerinte sok­kal több élvezet van, mint a tanu­lásban. Arra kérünk most minden pajtást, aki ezt a levelet elolvassa, írja meg. hogy lehetne Győző pajtásból szor­galmas tanuló, mit tegyen hát Győ­ző pajtás, hogy ne maradjon okta­lannak? Várjuk bölcs hozzászólásaitokat. KÖZÖLJÜK A PAJTÁSOKKAL. hogy a Gyermekeknek, úttörők­nek rovat szerkesztője nagy örömmel olvassa a pajtások be­érkezett leveleit, és kéri a leve­lező pajtásokat, hogy szervezze­nek újabb levelezőket a rovat­nak. Az a pajtás, aki újabb le­velezőket szerez, írja meg a szer­kesztőségnek, hogy kik azok, hány pajtást szervezett. A leg­több levelezőt gyűjtő pajtás ne­vét minden héten közöljük a rovatban. Lépj be te ie pajtás a levelezők táborába ! TANFOLYAM A TÁRSADALMI BÍRÓSÁGOK TAGJAINAK A társadalmi bíróságok új ke­letűek. Tagjaik még nem elég otthonosak a törvények és ren­deletek birodalmában, pedig az elkövetkezendő időkben reájuk igen nagy feladat vár. E feladat jó elvégzése érdekében a jog­ügyi tanácsadó bizottság tagjai augusztus 15. és szeptember 1. között egy tanfolyamon ismer­tetik meg a társadalmi bírósá­gok tagjait azokkal a fontos jo­gi dolgokkal, ami nélkülözhe­tetlen munkájukban. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A NŐK VILÁGKONGRESSZUSÁRÓL Kecskeméten, a szakszervezeti székház I. emelet 8. sz. nagyter­mében augusztus 9-én délután 5 órakor a Nők Világkongresz­szusáról tart élménybeszámolói Király Margit, az ÉDOSZ terü­leti bizottságának elnöke. ÜZEMBIZTONSÁGI SZEMLÉRŐL Nemrég küldte be a Kiskun- halasi Sütőipari Vállalat bizton­sági megbízottja azt a jelentést, mely arról szól, hogy a vállalat üzemrészeiben és a telepeken hogyan javították ki az üzem- biztonsági szemle alkalmával ta­pasztalt hiányosságokat. Az írás szerint Kiskunhalas I. üzemegy­ségben megjavították a dagasz­tóhelyiségben lévő vízcsapot, a morzsadaráló motorjára és szíj- tárcsájára, valamint a légkomp­resszorra védőburkolatot szerel­tek fel. A II. sz. üzemegységoeri a sütőkonyha mozaiklapjait és a folyosó töredezett burkolatát ja­vították meg. A III. üzemegy­ségben a mésztároló gödröt kö­rülkerítették. a villanyvezetéke­ket megjavították. Másutt ai olajfűtő berendezés elzáró csap­ját javították ki, s ezzel bizto­sították a nyugodt, ütemes ter­melést. Jánoshalmán, Borotán Rémen, Kelebián a rossz mun­kagépeket javitották meg. AZ ÉDOSZ III. ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK KÜLDÖTTEI Április 17-én választották meg azokat a küldötteket, akik Bu­dapesten az ÉDOSZ III. Orszá­gos Kongresszusán augusztus 18 és 19-én képviselik majd me­gyénk élelmiszeripari szakszer­vezetéhez tartozó dolgozókat. A küldöttek — Gáspár Sándor, Báli Mihály, Kiss Kálmán, Wei­ner Géza. Tóth Éva, Merkler György, Mester László, Kiss Margit, Koczó Margit, Szabad: Józsefné, Erős Sándor, Rajnohs Arpádné — elbeszélgetnek meg­bízóikkal, s a jegyzetfüzetükbe feljegyzik azokat a kéréseket, javaslatokat, amelyek a dolgo­zókat érintik, s amelyekre or­voslást várnak. Ezeknek kis gyűjteményét fogják majd tol­mácsolni az országos plénum előtt; Ki ne szeretne külföldre menni? Ha száz embert megkérdezünk, százhúsz igent mondana. Napjainkban egyre többen jutnak el külföldre, különösen a szomszédos baráti országokba. Az elmúlt hetekben Kiskunhalasról egy negyven tagú kirándulócsoport, — >portemberek, a város néhány vezető­be, tsz-tagok — a csehszlovákiai Slad- kovicovoból (Diószeg), az ottani cukor­gyártól kapott meghívást. A kiránduló­csoport egyik szerencsés tagja egy új­Négy nap Csehss lóvá k l á b an Száguld a tehergépkocsi sa giro. Erről a kirándulásról, az úti élmények­ről adunk számot most olvasóinknak. Indulás — némi balszerencsével Nagy izgalommal vártuk az indulás napját. Többen elfelejtettek még lefe­küdni is a nagy készülődésben. Türel­metlenül várták a hajnali 3 órát, az indulás idejét. De nehezen érkezett el a várvavárt idő! Hajnali fél háromkor Szabó Marci bácsi, Sárkány Sándor, Bondor Gyula, Dömény Ferenc — mind sladkovicovoi születésűek, jelenleg Vaskúton laknak — jobbra-balra tekintgettek, füleltek, )ön-e a zöld busz, az oldalára festett röfi fejjel. Hiába várták a zöld buszt, nem jött. Helyette egy teherautó gördült a Kis­kunhalasi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat központja elé és a gépkocsi­vezető lehangoltan közölte a »jó hírt«: nincs autóbusz, rossz. Ekkor már a csoport nagyrésze egybeverbuválódott. Nem kell különö­sebben hangsúlyozni, micsoda méltat­lankodás volt. Hogy ki, mit mondott — ízt az olvasó fantáziájára bízzuk. A vé­ge az lett, hogy ló híján — a teher­autóval vágtunk neki. A kezdeti borús hangulatot — több üveg »üdítő« ital elfogyasztása titán fokozatosan a vidámság váltotta fel. Mácsai János, aki a kiránduló csoport gazdaságfelelősi teendőket vállalta magára, elnyerte a »Dollárpapa« meg­tisztelő címet. Mindenáron azt akarta bebizonyítani, hogyan lehet húsz koro­nából harminc koronát visszaadni. No, persze ez nem sikerült. A társaság ez­után arról beszélt, milyen is lehet az a helyzet, ahová utazik? Ugyanis a csoport nagy többsége még nem volt Csehszlovák iá ban. Virágh Ferenc azon drukkol, meglát­ja-e testvérét, akinek Kassára távira­tozott. Sánta Imre bácsi, a Vörös Októ­ber Tsz kiváló dolgozója, ahogy ő mondja: a kerekégadta világon minden­re kíváncsi. Hozzáteszi azonban, ha van, akkor elsősorban a kertészetre. Bondor Vili és a horihorgas Dömény, meg a többi vaskúti, rövidesen testvé­reit, szeretteit, ismerőseit látja Viszont. Orcájuk gondolnak. Mi pedig,^ alpk még nem jártunk ezen a tájon, a falu életére, az emberekre gondolunk, ahogy Sánta Imre bácsi mondotta: egyszóval mindenre az égadta világon. Vajon mit çs mennyit látunk meg belő­le a három nap alatt? A cseh haláron történt Már hosszabb ideje a vámnál idő­zünk. Eközben egy újabb házaspár jön ál a magyar területről. Az apa egy kis gyermeket vezet. A határőrség törzsőr­mestere, aki kint állt az ajtóban, ked­vesen betessékeli a házaspárt a kis gyermekkel. Pár perc, mig elintézik dolgaikat, addig a mi csoportunkból nem szólítanak senkit se vizsgálatra. Az eseten senki sem méltatlankodik, ter­mészetesnek veszik. Első a gyerek. A „Dollár papa“ ajtcióba kezd A várakozás közben megszomjazunk. Oltanánk szomjúságunkat, de nem tudjuk, mert nincs korona. Mácsai Já­nos, a »Dollárpapa« és Tóth Sándor gyorsan felkeresik a helyi bankot. Egy óra múlva már, zsebünkben a koro­nákkal, a vendéglőben nyakaljuk a jó hideg, 16 fokos pilzeni sört. Közben előkerül a kofferból a hazai kolbász, sültcsirke. A sör olcsó, — egy kis üveg 80 fillér —, s így egymás után ürülnek a poharak. Egyesek borral is próbálják szomjúkat csillapítani, de az első pohár után abbahagyják. A bor itt jóval drágább, mint nálunk. Meglepő figyelmesség Délután indultunk tovább Komárom­ból, szintén tehergépkocsival. (A gyár nem tudott már buszt szerezni, meri mindet lefoglalták a kirándulók számá- raj A tehergépkocsikon bőven volt hely. Érsekújvárra délután négy órakor ér­keztünk. A város főterén álltak meg gépkocsijaink és pár perc múlva szét­széledt a társaság. Egyesek fényképez­tek, mások az üzleteket látogatták, többen piperecikkeket árusító önki- szolgáló boltban sereglettek össze, ahol Szekova Heléna és a kis szőke Magdi, »szolgálta ki« a vevőket. Az indulás, előtt került, hogy jó lenne megnézni, milyen is az az üvegnylon női haris­nya. Magdi többünket átvezetett a szornszédps textiles boltba. Egyikünk­nek nagyon megtetszett a harisnya Megnézte, mennyi koronája van. — Köszönöm, nem kérem — szólt az eladónak, — nincs elég pénzem. Tíz ko­rona hiányzik. A kis Magdi otthagyott bennünket, s pár perc múlva visszatért, kezében egy 10 koronással. Kért, hogy fo­gadjuk el. Megköszöntük a figyelmes­ségét, de nem fogadtuk el. Erről a kis eseményről még sokáig beszélgettünk, Gabona az úttesten Komáromtól Sladkovicovóig igen gyorsan telt az idő. Jórészt betonúton száguldott velünk a gépkocsi. Néhot kerülni kellett, mert gabona volt a be* tonúton. Itt volt a. kombájnszérű. De nemcsak az autóutakon tapasztaltunk ilyesmit, hanem a községekben is, Sladkovicovóban például a templom melletti, a cukorgyár előtti betonúton szárították a gabonát. Éjszakára pony­vával takarták le, s egy ember vigyá­zott rá. Venesz Károly ■ (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents