Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-20 / 170. szám
Ä Politikai Bizottság kosiámolóia a Központi Vezetőségnek (Folytatás a 2. oldalról.) felben már számos intézkedés történt, hogy a helyi tanácsok nagyobb gazdasági, pénzügyi önállóságot nyerjenek, s hogy az egységes irányítás elvének megtartása és biztosítása mellett, egyéb területeken, pl. kulturális, iskolaügyi, egészségügyi kérdésedben is, nagyobb legyen a ha- láíkörük, Az ország demokratizálása feltételezi a nagyobb nyilvánosságot, az ország népének rendszeresebb tájékoztatását, az alsó és a helyi kezdeményezések tervszerű kibontakoztatását és felikarolását, és azt, hogy a felsőbb szervek a dolgozók széles tömegeire, valamint az alsóbb szervekre jobban támaszkodjanak; hogy az összes állami szervek, s mindenekelőtt a tanácsok, szélesebb kapcsolatokat teremtsenek a néppel, s hogy biztosítsuk minden téren a nép fokozott részvételét a hatalom gyakorlásában. A szocialista demokratizmus kiszélesítésének egyik alapvető feltétele a legszigorúbb szocialista törvényesség biztosítása minden téren, a személyi biztonság és vagyoni biztonság megerősítése, a bíráknak az alkotmány előírása szerinti Választása, a belügyi, az igazságügyi szervek munkájának megjavítása és legszorosabb kapcsolatuk a néppel. A szocialista törvényesség megsértése terén elkövetett durva hibákat pártunk vezetésével már felszámoltuk. De itt még sok â tennivaló. A K. V. élé terjesztett határozati javaslat széles, nagyjelentőségű Intézkedések átgondolt, összefüggő pro- gramját vázolja fel, amennyi- j ben ezt a K. V. magáévá teszi, ! vaskövétkezetességgel kell megvalósítani. A gyakorlatban kell bebizonyítanunk, hogy a szocialista törvény védi a Magyar Népköztársaság minden polgárát és kötelező minden állampolgárra; hogy népi demokratikus államunk törvényei elölt, személyekre való tdkintet nélkül, mindenki egyenlő! A demokratizálás áZ állami, a gazdasági, a társadalmi éleiben, szocialista értelemben, elkerülhetetlenné teszi ugyanakkor az állami és állampolgári fegyelem fokozott erővel való felvetését. Fegyelem nélkül — nincs szocialista demokrácia! Népi demokratikus államunkat most nem gyengíteni, hanem szilárdítani, erősíteni kell! Az erősítés, természetesen, nem létszámemelést jelent, hanem azt jelenti, hogy még demokratikusabbá tesszük, méginkább valóra váltjuk, kifejezésre juttatjuk munkás-paraszt jellegét, hogy helyes intézkedéseinkkel, jó munkánkkal méginkább biztosítjuk számára a széles, dolgozó tömegek támogatását; hogy milliók agyával és kezével, milliók alkotó munkájával fejlesztjük népgazdaságunkat; hogy kemény, szívós harcban, átgondolt intézkedésekkel, ugyancsak a dolgozókra támaszkodva leküzdjük népi demokratikus államunk bürokratikus kinövéseit és torzulásait. De azt is jelenti, hogy honvédelmünket és állam- védelmünket, megint csak nem létszámban növeljük, ellenkezőleg, csökkenteni kívánjuk, azonban ugyanekkor minőségben megjavítjuk, korszerűsítjük honvédségünk fegyverzetét, s különösen a légvédelmet, korszerűsítjük és magasabb színvonalra emeljük a kiképzést és biztosítjuk, hogy valóban hús legyen népünk húsából, és vér népünk véréből; hogy hadseregünket és államvédelmi szerveinket, valamint rendőrségünket, amelyekre nagy szüksége van hazánknak, népünk mind odaadóbban támogassa. És amikor a legfontosabb feladatokról szólunk, amelyek állami és gazdasági életünkben előttünk állanak, két fontos kérdéssel kell még az elmondottakat kiegészítenünk. Az egyik gazdasági életünkre, a másik állami eleiünkre vonatkozik, Fokozottabban érvényesítsük az anyagi érdekeltség elvét Gazdasági életünkben eddig még nem tudtunk eléggé építeni az egyés dolgozók, à dolgozók egyes csoportjai, az egyes üzemek, az egyes vállalatok és különféle szervek anyagi érdekeltségére. Feltétlenül helyes, hogy építünk az öntudatba, a szocialista lelkesedésre, a házafiságra, népünk és államunk iránti odaadásra, a milliók békevágyára és segítségüket kérjük feladataink megoldásában. Azonban nem helyes, bár tettünk erre számos kísérletet és értünk is el bizonyos eredményekét, hogy nem használjuk fel eléggé az anyagi érdekeltséget, mint gazdaságunk fejlesztésében fontos előrevivő, mozgató erőt. Nem kis részben ez az oka annak, hogy sökS2or kénytelenek vagyunk részletesen szabályozni olyan kérdéseket, amelyeket nem kellene, vagy csak egészen általánosságban és röviden kellene szabályozni. Ez egyik oka annak is, hogy nálunk az utóbbi időben elszaporodtak a bürokratikus jelenségek. Ez tehát azt is jelenti, — s erről a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos beszámolóban, melyet Hegedűs András elvtárs fog tartani, részletesen lesz szó —, hogy alaposan meg kell változtatnunk gazdasági vezetésünk módszereit, hogy a túlnyomórészt határozatok révén való vezetésről át kell térnünk más, közvetlenebb, eredményesebb, hatékonyabb vezétési módszerekre. Ä mi államunk népi demokratikus, szocialista állam A második kérdés, amelyet, mint mondottam, említeni akarok, az állami életünkkel kapcsolatos, Kétségtelen, hogy a mi állami életünkben, — beleértve ebbe természetesen gazdasági életünket is — sok a bürokratikus vonás és kinövés. A bürokratizmus ellen, a bürokratikus kinövések és torzulások ellen, bárkinél és bárhol jelentkezzenek is, kíméletlen, megalkuvúsnélküli harcot kell folytatnunk. Az utóbbi időben kezd kialakulni olyan helytelen gyakorlat, hogy egyes újságírók, de mások is, általánosítanak, s nem egyszer lebüro- kratázzák állami szerveink dolgozóit. A mi államunk új állam. Mint szocialista állam, alig 7— 8 évi múltra tekinthet vissza. Ezzel szemben a kapitalista államok 100—150 és 300 éves múltra tekinthetnek vissza. Emellett a mi államunk egész más jellegű állam, s feladatai is mások, mint a tőkés államoknak. A tőkés államokat egy maroknyi, monopolista kizsákmányoló csoport irányítja a saját önző érdekében, a kizsákmányolás, a népelnyomás érdekében, nem pedig az állam irányítja a népgazdaságot. Nálunk azonban, s mindenütt, ahol Szocialista állam van, nem a monopolista kizsákmányolok, nem egy szűkkörű oligarchia irányítja az államot, hanem az állam irányítja a nép hevében, és a nép érdekében, a párt vezetésével a népgazdaságot. Államapparátusunk dolgozói túlnyomó többségükben derék, becsületes emberek, népi demokráciánk hívei, s nem lelketlen bürokraták. Persze akadnak közöttük olyanok is, akik elbüro- kratizálódtak. De legnagyobb részük munkás, dolgozó paraszt Származású, vagy népi eredetű értelmiség, s jelenleg is megőrizte kapcsolatát a néppel. Persze ezek az emberek elkövetnek hibákat és sokszor egyes helytelen rendelkezések eredményeznek munkájukban bürokratikus vonásokat. Emellett lehetnek és bizonyára vannak államszervezői mikben egyés emberek, de ezek kivételek, akik tudatosan keverik a kártyát. Államszervezetünk dolgozóinak legtöbbje azonban nem llyén. Ezt meg kell mondani, mert most ellenséges, imperialista kötök s egyes itthoni azekértolöik igyekeznek mindenképpen befeketíteni népi demokratikus államunkat. Ez az új állam, népi demokratikus államunk egész szervezetében, erényeivel és hibáival együtt a ihi államunk, a mi államszervezetünk, olyan állam* amelyet semmiféle burzsoá állammal fel nem cserélünk! A hibákat pedig együttes erővel* pártünk vezetésével kijavítjuk! A bürokratizmus elleni küzdelem, e államapparátusunk, gazdasági életünk egyszerűsítése, a decentralizálás szívós, körültekintő, alapos, szinte tudományos és ugyanakkor kemény és szívós szervező-irányító munkát követel meg, Ezt — mint helyesen mondja a Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat — elhamarkodni nem szabad. Az egyszerűsítés és a decentralizálás felelősségteljes feladatát csak a népre, a dolgozókra, a tömegekre támaszkodva lehet helyesen megoldani. Ennek a munkának a megvalósítása során kell olyan intézkedéseket is tenni, amelyek átmenetileg egyes dolgozók, vagy a dolgozók egyes csoportjai számára nehézségeket jelentenek. De ezek az intézkedések szükségesek szocialista építésünk s egész népünk élet»- színvonaiának emelése érdekében. Ezeket az intézkedéseket azonban úgy kell megvalósítanunk, ahogy ez marxista-leninista párthoz, szocializmust építő államhoz illik: a lehető legnagyobb mértékben gondoskodva az emberekről, törődve velük, megmagyarázva* hogy előrehaladásunk érdekében szükség van államapparátusunk, felsőbb gazdasági apparátusunk létszámának csökkentésére, hogy mindenkinek a számára, aki képes dolgozni, a Magyar Népköztársaságban, alkotmányunk széliemében, munkát, megélhetést biztosítani fogunk. Inkább lassabban hajtsuk végre ezt a feladatot, de a lehető legnagyobb körültekintéssel. Szervezzük meg a küzdelmet a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért Egyik legfontosabb célkitűzésünk továbbá, hogy még ezév- ben, miután a Központi Vezetőség jóváhagyta az irányelveket, elkészítsük a végleges második ötéves tervet, s azt, mint javaslatot az országgyűlés elé terjesszük. De nemcsak törvényerőre kell emelni második ötéves tervünket, hanem meg kell szervezni már most, nap, mint nap a küzdelmet a terv teljesítéséért, és túlteljesítéséért, Bár a második ötéves terv irányelvei külön napirendként szerepelnek, szükségesnek tartom aláhúzni, hogy az új tervezet, amelyet a Központi Vezetőség elé telj észtünk, lényeges 'kérdésekben eltér az eredetitől. Ebben a tervezetben igyekeztünk megalapozottá, még biztonságosabbá tenni második ötéves tervünk irányelveit. Ennek érdekében javasoljuk csökkenteni valamelyest a főelöirányzatokát, így az ipari termelés emelkedését az eredeti 50—52 százalékról javasoljuk 47—50 százalékban előirányozni, javasolunk bizonyos csökkentést a kenyérgabona-előirányzatnál és néhány más mezőgazdasági előirányzat-1 nál. Javasoljuk némileg csökkenteni a beruházások keretét az eredeti 78 milliárdról 76—78 milliárdra, s mindezek következtében, természetesen, valamivel kisebb nemzeti jövedelmet előirányozni. Ugyanekkor változatlan az életszínvonal emelésének legalább 25 százalékos mértéke, amire a nemzeti jövedelem előirányzott emelkedése, s elosztása teljes fedezetet nyújt. A főmutatók nagyobb részének csökkentésére vonatkozó javaslat megtételénél a Pűlitl- kai Bizottságot mindenekelőtt az a szempont vezette, hogy mielőbb úrrá legyünk az anyag- ellátási nehézségeken, ne érhessen bennünket meglepetés, ha egy, vagy más tekintetben nem az történnék, amit előirányoztunk, például egy-két év gyengébb termése, s mindennek érdekében jelentősebb tartalékokat biztosítsunk. A második ötéves tervünk, ez egyébként természetes is, hasonlíthatatlanul mégalapozottabb, mint előző terveink voltak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az irányelvtervezeten nem lehet és nem kell tovább javítani, s hogy magában a tervben, amikor a részletes tervet kidolgozzuk, nem kell mindent elkövetni, hogy a még meglévő bizonytalanságokat és hiányosságokat kiküszöböljük. És természetesen azt sem jelenti, hogy ezt a tervet könnyen, pártunk, munkásosztályunk, egész népünk erőinek összpontosítása és megfeszítése nélkül hajthatnánk végre. A közvetlen gazdasági feladatok között rendkívül fontosnak tartja a Politikai Bizottság, hogy a reális lehetőségeket szémbavé- ve, elvetve a jobboldali demagógoknak az 1955 márciusi Központi Vezetőségi határozatában leleplezett kalandorpolitikáját, szilárdan, meglévő gazdasági erőinkre építve, mielőbb tovább javítsuk dolgozó népünk, mindenekelőtt munkásosztályunk életszínvonalát. A már meghozott és még meghozandó intézkedéseket, amelyek ezt célozzák, az elvtársak ismerik. Ilyenek a május elsejei árleszállítás, egyes bérügyi intézkedések, a munkaidő részleges csökkentésére már végrehajtott határozatok, különféle szociálpolitikai és egészségügyi intézkedések, melyek már megvalósultak, vagy a megvalósulás stádiumában vannak. Ezen túlmenően a Politikai Bizottság azt javasolja, hogy 1956-ban és a következő években a kormány ne bocsásson ki békekölcsönt, sem más állami kölcsönt. Ugyanekkor azt is javasoljuk, hogy az előzőén kibo- csájtott 20 évnél rövidebb időre szóló kölcsönöket a kormány alakítsa át hosszúlejáratú, 18— 20 évi kölcsönökre. Ez azt jelentené, hogy senkinek égy fillérje sem veszne el abból, amit az államnak kölcsönadott, Csak az államnak kölcsönadott pénzét lassabban kapná vissza. Ugyanekkor aZöribaii az állam- kölcsöiiök elmaradása azt jelentené, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére kb, 4,2 százalékkal azbnnal emelkednék. Ügy gondoljuk, högy ezt a javaslatot a dolgozók helj-éslés- sel fogják fogadni. Figyelembe véve a nemzetközi feszültség bizonyos enyhüli« sét, pártunk javaslatára a kormány már csökkentette honvédségünk létszámát 20 ezer fővel. Á Politikai Bizottság most azt javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy a kormány felé tegyen lépéseket a hadseregnek további 15 ezer fővel való csökkentésére. Vagyis rövid idő alatt összesen 35 ezer fővel csökkentenénk hadseregünk létszámát. Természetesen, a leszerelésre kerülő katonákat és tisztekét a népgazdaságban, s általában állami és társadalmi szerveinkben megfelelően el kell helyezni. A Politikai Bizottság azt javasolja a Központi Vezetőségnek, — s ezt a határozati javaslat is felveti, hogy elvileg döntsön ezen az ülésen a területi átszervezés kérdésében is* Többen kifogásolták, hogy ez a kérdés nyilvánosságra került, mielőtt a Központi Vezetőség megvitatta volna. Az észrevétel és bírálat indokolt, dé a javaslat maga helyes és szükséges* Államapparátusunk azért is túlzottan nagy, mert túl sok nálunk az egység. Ezért szükséges nagyobb egységeket kialakítani, Budapesttel együtt mintegy 10 —12 egységet. Magát Budapestet is túlzottan nagy területté tettük azáltal, hogy szinté tisztán mezőgazdasági jellegű községeket is hozzácsatoltunk; Valószínűleg ezen is módosítani kell majd. A Politikai Bizottság nevében azt javasolom a Központi Vezetőségnek: bízza meg a Politikai Bizottságot és a Minisztertanácsot az említett irányelvek alapján a végleges tervek kidolgozásával és végrehajtásával olymódon, hogy a javaslat előreláthatóan októberben az országgyűlés elé kerüljön, s éz év végéig meg is valósuljon* Nem szükséges bizonyítani, hogy a jelenlegi állapot fenntartása nem kívánatos, mert lazítja az állami fegyelmet, s megnehezíti az állami feladatok megvalósítását. Töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására Továbbra is változatlanul, töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására, a legszigo- fübb önkéntesség betartásával, de nem passzív módon, hanem az elért eredmények népszerűsítésével, s érvek segítségével. Meg kell győzni a parasztságot álról, hogy felemelkedésének egyetlen útja a termelőszövetkezet. Pártünk Itt. kongresszusának erre vonatkozó útmutatásai, Központi Vezetőségünk múlt év júniusi, valamint 1955. márciusi határozata teljes mértékben érvényben maradnak, s megszabják cselekvésünk irányát. Ugyancsak változatlanul érvényben marad az, amit pártunk III. kongresszusa, Központi -Vezetőségünk ez év márciusi határozata az egyéni parasztgazdaságokról, a szegény- és középparasztsághoz való viszonyunkról mondott. Végül le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jogot meg kell adni, amely a Magyar Népköztársaság polgárait megilleti, semmiféle törvénytelenségét nem szabad Velük Szemben Megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni, s ném szabad megtűrni, hogy törvényeinkét megszegve, mezőgazdasági termelőszövetkezeteink, állami intézményeink, stb. ellen aknamunkát folytasson. Legfontosabb es pártélet lenini normáinak következetes megvalósítása Ami magát pártunkat illeti, a párt belső életét, és a párt munkáját, itt a legfontosabb a kollektív vezetés további megszilárdítása, a személyi kultusz maradványainak teljes felszámolása, a pártdemokratizmus kiszélesítése, a bírálat és önbírálat további kifejlesztése, s egyben a pártban helyenként meglazult fegyelem megszilárdítása, a vasfegyelem megteremtése eszmei-politikai alapon. Röviden* a legfontosabb most a pártélet lenini normálnak, beleértve a demokratikus centralizmust, következetes megvalósítása. Pártunkban mélyek úgy a szektarianiímus, mint a jobboldali opportunizmus gyökerei. Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytai ni, a párt főirányvonalának érvényesítéséért. Miben nyilvánult meg és nyilvánul még részben még most is nálunk a szektarianizmus ? Megnyilvánult és megnyilvánul abban,- hogy gyakran politikai felvilágosítás helyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak. Bár, pérsze időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesíthetik az eszmei- politikai felvilágosítást és harcol. Megnyilvánult egyes, megdönthetetlennek hitt tételek dog(Folytalás a 4: oldalon,)
