Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

%Sj9L ROS oo-o<>oo<><>cK>o<>o^>r^,>rK><vcK>o<>,-M>(>«v>r> mkkk KKKK) ck>oO'OOooooöoooooooo<h>oo-\>oooooooooooooooooooooöoooöoooo^vG'OOOOoooooooooo(>öoooooc Egyesülő ülés a Cifra-palotában E héten újabb termelősiövefkezetek fejezik be a kenyérgabona aratását Változatlan szorgalommal dolgoznak az aratógépek és a kom­bájnok szerte a határban. A Rákóczi Termelőszövetkezet után előreláthatóan e héten már a Vörös Csillag, a Kossuth és még néhány termelőszövetkezet szintén befejezi a kenyérgabona ara­tását. A Vörös Csillag Tsz-be most küldtek »erősítést«, egy újabb aratógépet, s így most már két gép is vágja a rendet. Két napja a cséplőcsapat is megkezdte munkáját a tsz-ben — telnek a zsá­kok. telik a raktár a szorgos munka nyomán. A Törekvésben szintén nem tétlenkednek a tagok. Aratás után azonnal letakarítják a tarlót, amelyből eddig már több mint 200 holdat vetettek be másodnövénnyel. Romániába utazott 48 pedagógus A CIFRA-PALOTA első eme­leti nagyterme ünnepi külsőt öltött. Zöld növények, tarka vi­rágok mindenütt, a vörös se- lyeirmel borított elnöki aszta­lon is hatalmas virágcsokor. A •széksorok megtelteit. A párt és állami vezetők, a népfront-bi­zottság eddigi tagjai, az MNDSZ, békebizottság legjobb aktívái, a meghívott vendégek várják az egyesülő ülés kezdetét. 1956. JÚLIUS 17. Fél hatot mutatnak a karórák, mikor Mező Mihály elvtárs, a Hazafias Népfront elnökhelyettese meg­kezdi beszámolóját. Bevezetőben vázolja a Hazafias Népfront­mozgalom közel kétesztendős munkáját, mely elősegítette né­pünk egységének megszilárdulá­sát, felelősségérzetének növelé­sét, aktivitásának fokozását éle­tünk minden területén. Az ered­mények mellett szólt a hiányos­ságokról is, arról, hogy a Haza­fias Népfront még nem tudott átfogó, nagy tömegmozgalommá válni. A most, az egyesüléssel megerősödő népfront-bizottságra vár ezért a munka nagyobbik tele. Ezután áttért a város Haza­fias Népfront-bizottságának ed­digi munkájára. — Megállapíthatjuk — mon­dotta Mező elvtárs —, hogy a népfront-mozgalom sok és erős gyökeret eresztett nálunk is üze­mi munkásaink, városi lakossá­gunk körében éppen úgy, mint parasztságunk körében. A bizott­ság tagjai több mint 100 gyűlé­sen beszéltek a megalakulás ide­jén a Népfrontról, az aktívák nagy számát vonták be a tanács­választások sikeres lebonyolítá­sába. Egyik fontos feladatunk­nak tartottuk a munkás-paraszt szövetség erősítését, elmélyítését. Ennek elősegítése érdekében szerveztük a munkás-paraszt ta­lálkozókat. Jól dolgozó paraszto­kat hívtunk meg a Gépgyárba, BARNEV AL-ba és üzemi mun­kásaink, városi dolgozóink több alkalommal felkeresték a pa­rasztokat a tanyavilágban egy- egy szombat-vasárnapi napon. — Bizottságunk tagjai több alka­lommal hívták össze egy-egy pusztarész lakosságát, tájékoz­tatták őket a népfront-mozga­lom célkitűzéseiről, legfontosabb politikai és gazdasági kérdések­ről, mozgósítottak a munkák gyors elvégzésére, az állampol­gári kötelezettségek teljesítésére. A parasztság körében végzett munkánk eredménye nyomán öt népkor alakult. Segédkeztünk a mezőgazdasági lakosság részére a téli szakelőadássorozatok és ezüstkalászos tanfolyamok meg­szervezésében. Kezdeményezé­sünkre újjáalakult a Katona Jó­zsef Társaság, megalakítottuk az értelmiségi klubot. A hagyomá­nyos, de évek óta elmaradt vá­rosi bálákat is újra megrendez­tük. — Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának az a megállapí­tása, hogy a kétségtelen ered­mények ellenére, a Hazafias Népfront még nem tudott átfo­gó nagy tömegmozgalommá vál­ni, városunkra is vérvényes. A Népfront munkájában tájéko­zatlanok voltunk, nem álltak rendelkezésünkre tapasztalatok, így saját elgondolásainkra és a látott példákra támaszkodtunk. Nem találtuk meg a megfelelő módszert, munkastílust a moz­galom feladatainak ellátására. Népfront-bizottságunk lelkes tagjainak munkája mellett sem tudtuk városunk egész területei átfogni, főleg pedig a tanyavilá­got nem. Tagjaink között kevés volt a dolgozó paraszt, egy-két bizottsági tag munkája kevés volt a nagykiterjedésű tanya­világban. — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének javas­lata — folytatta beszédét az elő­adó —, hogy a magyar nőmoz­galom, a békemozgalom egyesül­jön a Hazafias Népfronttal, és a Magyar—Szovjet Társaság is fűzze szorosabbra kapcsolatait a népfront-mozgalommal — he­lyeslést váltott ki e szervek kö­rében. Világosan kell látnunk, hogy ez nem egyszerű egyesítés, nem puszta szervezeti elhatáro­zás, hanem fordulópont, minő­ségi változás a Hazafias Nép­front életében. Rendkívüli nagy jelentősége van annak, hogy a népfront-mozgalomban olyan év­tizedes tapasztalatokkal rendel­kező mozgalmak egyesülnek, tnint a nőmozgalom és a béke­mozgalom. Tapasztalataik eddi­gi eredményes munkájuk, nagy­számú aktivistáik, lelkes részvé­tele elő fogja segíteni a Haza­fias Népfront szerepének meg­növekedését és azt, hogy a Nép­front valóban eleven, alkotó tö­megmozgalommá váljék. A feladatokról ezeket mondta Mező Mihály elvtárs: — A Hazafias Népfront fel­adata támogatni és segíteni városunk dolgozóinak anyagi és kulturális színvonalának emelé­sét, a párt és kormány munká­ját. Ezt azonban csak akkor végezhetjük el sikeresen, ha népfrontunk mint széles tömeg- mozgalom betölti szerepét. Az előttünk álló feladatok egyik legfontosabbika tehát, hogy tömegmozgalmat teremtsünk. Rendszerünk demokratizmusá­nak erősítése, fejlesztése, ennek hatékony kibontakozása nem képzelhető el tevékenységünk nagyarányú kiszélesítése nélkül. Közelebb kell jutnunk a legszé­lesebb tömegekhez, erőteljesen segítenünk kell a szabad vita- szellem, a demokratikus közszcl- lem kialakítását. Ez a közszellem hasznos, mert közüggyé teszi boldogabb jövőnk építését. Fele- lőssek vagyunk városunk és an­nak lakossága, egész népünk jö­vőjéért és neveléséért. — Ez­után Mező elvlárs részletesen szólt a Hazafias Népfront és a tanács áldásos kapcsolatáról, annak lehetőségéről és szüksé­gességéről, a mezőgazdaság te­rén az jljásag között végzendő fontos munkáról. A BESZÁMOLÓT felszólalá­Negyvennyolc kecskeméti pe­dagógus két hétig ismerkedik a román tájakkal, a szomszédos baráti nép életével, cserében a bukaresti egyetem 45 tanárja cs 3 hallgatója járja majd be Ma­gyarország legszebb tájait. A magyar pedagógus csoport tegnap délután 5 órakor indult a kirándulásra, ma este már a bukaresti pályaudvaron fogad­ják őket a román kollegák. A két hétből 3—4 napot töltenek majd Konstancában, bejárják A »Keserű igazság« című film külső felvételeinek forga­tását a jövő héten kezdik meg Kecskeméten. A hírek szerint a vasútállomásnál, a Béke-szálló előtt, a tanácsháza előtt és a Kedves cukrászdában készülnek majd a felvételek, melyeknek során statisztákra is szükség lesz. Hétfőn délután már több százan jelentkeztek a néma sze­repekre a városi tanács népmű­velési osztályán, közülük 150-et ki is választottak. Még 200—250 statisztára lenne szüksége a Filmgyártó Vállalatnak zömé­ben építőmunkás külsejű fér­Brassót, körülutazzák az auto­nóm területet. A két hét leteltével a román vendégekkel együtt utaznak vissza Magyarországra. A csere­csoport hat napot tölt Budapes­ten, bemutatják nekik a város nevezetességeit, még a pálvöl- gyi cseppkőbarlangba is leszáll- nak. Három napot a magyar tenger partján, Keszthelyen töl­tenek, majd visszautazásuk előtt ellátogatnak Kecskemétre, megismerkednek az Alföld tá­jaival. fiakra. A jelentkezőket csütör­tökön délután 2 órakor a szín­háznál, 3 órakor pedig az Uj Kollégium udvarán várják a Filmgyártó Vállalat munkatár­sai. A szabadságukat töltő pe­dagógusok, üzemi munkások, valamint vasúti munkások között folyik még a toborzás, ebben a városi tanács népmű­velési osztályának munkatár­sain kívül, a színház szervezői is segítenek. 10—14 napon keresztül lesz­nek a város vendégei a készülő film szereplői és készítői. Beszélgetés egy kiváló véradóval A jövő héfen megkezdik a »Keserű igazság« című film forgatását Férfi statiszták jelentkezését várják Egy furcsa, de köxel sem kielégítő ráláss margójára Szerkesztőségünk már két alkalom­mal felvetette a ti­szai kirándulóvonat menetdíjával kap­csolatos sürgető problémát. Legutób­bi cikkünk megírá­sára az késztetett, hogy nem akart gazdája lenni az ügy intézésének. A szegedi MÁV Igaz­gatóság nem vál­lalta a felelősséget, a minisztériumra hárította. Mégis a cikk megjelenése után furcsa, de kö­zel sem kielégítő válasz érkezett — no nem a Népúj­ságnak —, hanem a Kecskeméti Építő­ipari Szövetkezet­nek. A válaszban a következőket olvas­hatjuk: »Kérelmére értesítjük, hogy a vasárnapi napokon Kecskemétről 8,30- kor induló fürdővo­natot Lakitelek fel­ső névvel megszün­tetett helyen mű­szaki berendezések hiányára való te­kintettel, a személy- biztonság megóvása végett nem állít­hatjuk meg. A Magyar Vasúti Személydíjszabás II. rész 2/c fejezet ha- tarozmányai értel­mében a gócponti menettérti jegyet csak 30 kilométeres körzetben adhatjuk ki. Minthogy a Ti­sza ug — Tiszahídfő megállóhely Kecs­kemét állomástól a 40 kilométeres öve­zetbe esik, erre a viszonylatra a kért menetkedvezmény nem engedélyezhe­tő. Azonban nincs akadálya annak, hogy a kérelmező üzemek csoportos utazást szervezze­nek. Csoportos uta­zásnál — ha leg­alább 25 fő utazik együtt —■ 33 száza­lékos menetkedvez­mény vehető igény­be. A csoportos uta­zási kedvezmény igénybevételének feltételeiről a kecs­keméti állomáson Pintér intéző elv­társ a részletes tá­jékoztatást készség­gel megadja. Ezen az alapon egy darab menet­térti jegy ára 14 fo­rint. Szíveskedjék válaszunk tartalmá­ról a kérelmet alá­író további 25 üze­met, illetve válla­latot is a lehetőség szerint tájékoztatni. Az igazgató meg­bízásából: Roho- nyi Lajos főfel­ügyelő, osztályfő­nök h.« Eddig tart a levél, de vajon, aki írta, gondoít-e arra, hogy e2 a válasz egyenlő a semmivel. A felajánlott 33 százalékos cso­portos utazási kedvezményt ed­dig is éppenúgy igénybe vehet­ték a dolgozók, mint most. Mi más ez, ha nem a jogtalan me- netdíj-felemelés üres védelme. Persze, hogy nem elégíti ki a válasz sem az Építőipari Szö­vetkezet dolgozóit, sem a má­sik 25 vállalatét. A Lakitelek- felsö névvel megszüntetett meg­álló éppen olyan állapotban van, mint régen, amikor na­ponta többször is megállt ott a vonat. Most hetente egyszer nem lehetne megállítani? Ügy gondoljuk, hogy továbbra is csak egy kis jóindulat kellene hozzá, sok követték. Üdvözölték az egyesülést, szóltak az eddigi munkáról, de legtöbbet a fel­adatokról. A vita után még sor került az MNDSZ és békebizott­ság eddigi elnökségével, a nép­front-bizottság kibővítésére. A 31 tagú elnökséget is megválasz­tották — egy héten belül össze­ülnek, felosztják maguk között a munkaterületeket, ugyanakkor megteszik javaslatukat az elkö­vetkezendő munkára. A nőtanács megválasztására is sor kerül ezen az egyesülő ülésen. Szerényen berendezett, hűvös, kedves, tiszta kis szobában ülünk. A falakon képek, a füg­göny mélyen leeresztve. Meleg a késő délután. Pomázi József né most jött haza hivatalából. A Gyógyszertár Vállalat személy­zeti előadója, és munkája bi­zony néha megkívánja, hogy to­vább is benlmaradjon. Mikor be­kopogtunk hozzá, épp konyhájá­ban szorgoskodott. — Jaj, ne nézzen itt széjjel — mentegetődzik — a férfiak dél­ről még nem mosogattak el. A fiam most végezte a gimnáziu­mot, dolgozik. Ruhát akar ven­ni, egyetemre megy. Betessékel a szobába, hellyel kínál. — Sok az elfoglaltságom — mondja, miközben csak úgy szo­kásból megigazítja az ágyterítőt; — A IV. kerületi pártalapszerv titkára vagyok, tanácstag, a v. b. póttagja... Alig jut idő a csa­ládra. Van egy asszonylányom, most az unokámmal nyaralni vannak az anyósáéknál. Mikor itt van nálam, ő szokta a házi­munkát elvégezni. A férje kato­natiszt, pártiskolán van. Megkérjük, mondja el törté­netét, hogyan lett véradó? — 1952-nél kell kezdenem, Kalocsán. Az ottani MNDSZ- nél 40 asszonytársammal —, aki­ket én szerveztem be a véradó­mozgalomba — jelentkeztünk a Vöröskeresztnél. Ez decemberben volt. Aztán Kecskemétre költöz­tünk és 53 januárjában adtam az első vért, három decit. Azóta 2—3 havonként megyek ki a kór­házba vért adni. A 0-ás vércso­porthoz tartozom, ami minden vércsoporttal keverhető. 1953 óta 14-szer adtam vért. Június­ban megkaptam a Vöröskereszt »Többszörös Véradó« oklevelét. Az ünnepségen találkoztam az­zal az elvtársnővel, akinek leg­utoljára mentettem meg az éle­tét négy deci vérrel. Vasvári Ká- rolynénak hívják, tanítónő a gyógypedagógiai Iskolában. Az ünnepség után elbeszélgettünk. Olyan boldogság volt hallgatnom a köszönetéit. Ezt csak az ért­heti meg, aki már életet adott vissza. Ügy érzem, a véradás hi­vatásommá vált. Szeretnék ad­dig adni, amíg a vérem minősé­ge ezt megengedi, Szombaton este jöjjön a Sörkertbe Mindenkit meghívunk szeretettel — a Vendéglátóipari Válla­lat nevében — mindenkit, aki szereti a jó hangulatot, a szépet. A barátok kertjében az öreg fák és bokrok tövében megnyílik a város legszebb és egyben a legnagyobb kerthelyisége. A vadonatúj asztalokra, a székeken helyetfoglaló vendégekre 55 villanykörte szórja majd a fényt, a kikövezett sima tánctér előtt Ráez Kálmán népi zenekara muzsikál. A kert végében, ahol még nemrég közel 100 köbméter, évek óta felgyülemlett szemét, építkezési törmelék hevert, most virágokkal beültetett park virul. Még a szökőkút csobogása sem hiányzik majd a kellemes esti hangulatból. Egyszóval szombaton •— és attól kezdve mindennap várja a vendégeit a 400 személyt befogadó Sörkert, ahol nemcsak sört és italárut, de frissen sült és zóna-étel is kapható majd. Az új kert- helyiség bizonyára a kecskeméti lakosság legkedvesebb szórakozó­helye lesz. A vasárnap nyitó »Diphéj vendéglő« a Rákóczi úti bérház üz­letsorában a jó házi ételeket kedvelők állandóan látogatott helye lesz. Ügyis nevezték el, hogy családi bolt, mert a vendégek reggel 5-től éjfélig a legizletesebb ételeket fogyaszthatják igen olcsó áron. Itt zene nem lesz, álló kiszolgálás sem. Az asztaloknál ülő­ket gyorsan kiszolgálják, a vonathoz indulók Is betérhetnek egy kis frissítőre.

Next

/
Thumbnails
Contents