Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-17 / 167. szám

hírős V'-Ä ROS 0<K)<><KKX><><>OOOm>r>o<>00<H>oruvrv/w><>ri KKMHKKKK) CK>0<K>00<>0<><>00<><>00<KK><><KK><><><>0<>0<>00<>000<><><X><XX>00<K>000<>0<>OÖ<^^ Sokat segítettek az elmúlt negyedévben is az állandó bizottságok Tíz állandó bizottságban 89 állandó bizottsági tag és 411 ak­tíva végezte hasznos munkáját. Munkájuk egyre rendszeresebb -=• ezt a munkatervek bizonyítják. A jól dolgozó állandó bizottságok tagjai és aktívái nagy segítséget nyújtottak eddig is a begyűjtés­ben, adózásban, a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzésében. De ezután — különösen most az aratás, cséplés, betakarítás ide­jén — van igazán nagy szükség felvilágosító munkájukra. Az előző negyedévben 24 állandó bizottsági ülést tartottak. Hatvanhét közérdekű javaslatot tettek, abból 63 megvalósult. Az állandó bi­zottságok 221 kivizsgálásban, ellenőrzésben vettek részt, észre­vételeikkel nyújtottak segítséget. Hatvanegy jelentkező a dolgozók iskolájába Felnőtt emberek. Dolgoznak, komoly munkát végeznek, mégis tanulnak, pótolják a múlt bűnét. Elvégzik az általános iskolát. A jövő oktatási évre 61 felnőtt je­lentkezett a dolgozók általános iskolájába. A levelező tagozatra 51-en iratkoztak. Szeptember kö­zepétől rendszeres hallgatói lesz­nek az előadásoknak. Huszonegy vagon borpárlat exportra A Kecskeméti Gyümölcsszesz­ipari Vállalat ismét szép ered­ményről ad számot. Különösen az export borpárlat termelésében és kiszállításában értek el jó eredményt a vállalat dolgozói. A közelmúltban 21 vagon borpár­latot készítettek, amelynek nagy részét már el is szállították a Szovjetunió és a Német Demo­kratikus Köztársaság részére. A borpárlat minősége kifogástalan volt, mert reklamáció rá nem ér­kezett. További jó munkát kívá­nunk a vallalat szorgalmas dol­gozóinak. Ma: egyesülő ülés a Cifrapalotábau A városi Hazafias Népfront, az MNDSZ és a Békebizottság ma délután 5 órakor tartja egyesülő ülését a Cifrapalota nagytermé­ben, melyre szeretettel várnak minden érdeklődőt. Mező Mihály, a Hazafias Nép­front elnökhelyettese számol be a Hazafias Népfront városi bi­zottságának eddigi munkájáról és a további feladatokról, majd sor kerül a Hazafias Népfront elnök­ségének és bizottságának kiegé­szítésére. Vasárnap délelőtt megnyílt as India-kiállttáa Vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek között meg­nyílt a Katona József Múzeum­ban az India-kiállítás. Megnyitó beszédet mondott Méhész Árpád, a bárosi tanács elnökhelyettese, majd Baktai Ervin, író, tudo­mányos kutató és a Keletázsiai Művészeti Múzeum munkatársa átadta a városnak a kiállítás anyagát, és a mintegy száz főnyi hallgatóság előtt ismertette a ki­állításon bemutatásra került kép­ző-ötvös, kerámia- és faipari remekek történetét, ANYAKÖNYVI HÍREK A HÁZASSÁGI anyakönyv elmúlt heti bejegyzéseiből: Ma­gyart György és Csontos Ottilia, Bencsik Pál és Fekete Erzsébet, Antal Gyula és Nagy Mária, Kör­mendi Jenő és Dunai Rozália, Kardos Sándor és Szabó Mária, Kasza István és Szikora Katalin, Gyóni László és Csinger Rozália kötöttek az elmúlt héten házas­ságot. A SZÜLETÉSI anyakönyvből: Juhász Sándor és Smit Judit fia Sándor, Csurka Gyula és Szilá­gyi Mária fia Sándor, Kiss Ba­lázs és Hörcsög-Tóth Ilona fia Zoltán, Puskás Pál és Molnár Margit lánya Ágnes, Tarjányi Imre és Varga Erzsébet fia Imre, Lórik István és Veres Klára fia László, Bodacz János és Mészá­ros Anna fia János, Trungel Fe­renc és Csordás Terézia .leánya Mária, Szabó István és Nagy Ju­dit fia Sándor, Nendl István és Fehér Irén lánya Katalin, Ko­vács Lajos és Nagy Margit fia Lajos, Zsiniczki Ferenc és Fara­gó Mária fia Ferenc, Mészáros István és Molnár Ilona fia Jó­zsef, Porkoláb Antal és Göcze Ilona fia Tamás, Kajó Imre és Lénárt Etelka lánya Zsuzsanna, Szabó István és Suhajda Eszter fia József, Varga Imre és Fábián Rozália lánya Ilona, Harkai Sán­dor és Tóth Margit fia Zoltán, Csókás Ferenc és Mikecz Zsu­zsanna fia László, Aranyi László és Hauszchen Katalin fia László, Veréb Béla és Festő Katalin fia Béla, Grózner Vince és Fodor Julianna lánya Éva, Galovics Lajos és Valach Éva lánya Éva, Pintér Mihály és Szomjú Erzsé­bet lánya Erzsébet, Kosmács Ist­ván és Szabó Erzsébet lánya Er­zsébet, Böcsödi Lajos és Kovács Erzsébet fia Lajos, Bálint Béla és Bárdi Ilona fia Béla, Szaba­dos József és Noé Ilona lánya Anikó, Borsodi Mihály és Szántó Mária fia Zoltán, — Horváth György és Kormos-Kostyai Mag­dolna lánya Piroska, Szűcs Sán­dor és Radva Teréz fia István, Deák Sándor és Pólyák Rozália fia Sándor adatait jegyezték fel az elmúlt héten. A HALOTTI anyakönyvből: Kulcsár Erzsébet 65 éves, Bisz­trón Rozália 70 éves, Szivák Edit 6 éves, Pintér Ágnes 6 hó­napos, Bújdosó Istvánné szüle­tett Bujdosó Magdolna 66 éves, Szabó Rozália 70 éves, Dudás István 40 éves, Lévai Margit 1 öves, Szabó László 3 éves, Ka­csák István 79 éves, Galamb Ju­lianna 13 éves, Nagy Sándorné született Baranyi Etelka 72 éves, Szabó Lászióné született Gál Ju­lianna 60 éves, Bartek János 68 éves, Horváth Piroska 1 napos, Kása Mátyásáé született Kovács Eszter 75 éves, Németh István 13 napos kecskeméti lakos halt meg. Vidám szünidő cÆ kteeli ííitúvőládiúvbaíi A szülőknek már nem mondhatunk sok újat, hisz a 148 lány már megér­kezett a tíznapos keceli táborozásból. Lie talán mégis találnak újat a sorok között, hisz az ezernyi élmény, em­lék csak egy töredékét önthették mondatokba a pajtások. Kezdem talán egy köszönettel. Tol­mácsolására kértek fel a hazafelé jö­vő autóbuszon. Nagyon őszinte szív­vel köszöni a 148 általános iskolás lány mindenkinek ezt a felejthetet­len, élményekben nem fukarkodó tíz napot. Köszönik a városi DISZ bi­zottságnak, a Városi tanácsnak, kö­szönik a honvédségnek, mély rendel­kezésükre bocsátotta az egész tábori felszerelést és hálás szívvel köszönik a vállalatoknak, akik forintjaikkal, természetbeni hozzájárulásaikkal tet­ték lehetővé, hogy mindössze napi 3 forintos hozzájárulással üdülhesse­nek. Köszönik — és úgy mondták, hogy — meghálálják ... Tanulással hálálják meg ezt a vidám tíz napot. De milyen Is volt?... A szőke, bar­na fejecskék mosolyogva gyűltek kö­réül, egymás szavába vágva meséltek, helyesbítettek, kiegészítettek. — Ök mondták, szinte tollba azt, ami itt következik ... — Mikor ideértünk még „cudarul“ állt a tábor. Mi Is segítettünk cölöpöt verni, kötelet húzni, szalmazsákot tömni, hogy este már rendes, szép sátorba hajtsuk álomra a fejünket. Iigy kicsit nii is építettük ezt a tá­bort — a fiúk ingyen jutnak most hozzá, de hadd teljen benne örömük. — A flii-inak jutott most a kürt is. Minket csak néhány napja ébreszl- getett harsogva. Hangjára ugrottunk ki az ágyból és azonmód szaladtunk reggeli tornára. Attól egészen feléb­redtünk, hát még az ezt követő mos­dástól, a copfosok még jobban a fé- sülkodéstől. Még reggeli előtt rend- hchoztuk a sátrakat, fogadtuk a paj­tásság! szemlét. Es ezután a rajok énekétől zengett az erdő, zászlófelvo­násra sorakoztunk. Ott dicsérték meg a legszebb és legtisztább körletet is... Nyolc óra lett, jöhetett a reggeli. Ak­kor kaptuk meg mindjárt a tízórait is, — mert ötszöri étkezés dukált ám minden táborozónak. Tízig szabad- foglalkozás, kinek ini tetszett, utána egyig szakköri foglalkozás, sport. — Volt ám biológiai szakkörünk, csuda dolgokat tanultunk. Gyűjtöttünk jel­legzetes alföldi bogarakat, mintegy 25 fajtát. Tömtünk kígyót, madarat, Halász tanárnéni tanított rá. Még el­hagyott fészkeket is kerestünk a ki­tömött madarakhoz. Jártunk a nagy­kanálisnál, szedtünk csigákat, kagy­lókat, nádbuzogányt is hoztunk, ab­ból készítettünk szebbnél szebb em­lékeket. Mindegyikünknek van nem is egy. A közeli fenyvest is megláto­gattuk, a tőzegtelepen is jártunk, 15 fajta növényt i3 gyűjtöttünk. Mi ál­lapítottuk meg növényhatározóval ho­vatartozásukat. Lesz mit mesélni ösz- szel az iskolában, — De volt ám táncszakkörünk is, itt tanultuk meg az Ecseri lakodal­masból a leánytáncot és a menyasz- szonykikérést, Látni kellett volna a sikert. Nagy tapsot kaptunk a ven degektöl, de az énekkarnak sem volt kisebb sikere. Mert voltak ám na­gyon vidám mulatságok. Egyszer a keceli úttörők voltak vendégeink, egy másik napon pedig Kecskemét­ről jöttek szovjet pionírok. Volt ott minden. Előadás, vidám játékok, tá­bortűz. Jaj ki ne felejtsük a szalon­nasütést se, az volt csak hangulatos. 'Húsz rőzsekupac égett egymásután, Ahol Hz uijból áll az ÁBÉCÉ... Van egy régi újság­író-vicc, amely úgy szól, hogy a nagyszájú, de semmihez sem értő újságíró dicsekszik egy kollégájának: Te, mi­csoda szenzációs, szí­nes riportot csináltam! Mire a másik: No, kép­zelem. .. Biztos a süket­némákkal. Ami több­nyire azt jelentette: az egésznek megint se fü­le, se farka. Ez jutott eszembe, mikor elhatároztam, hogy ennek ellenére megpróbálok riportot írni a süket-némákról. Kora délután látogat­tam el a Kaszap utcai klubhelyiségükbe, de, sajnos, az ajtót zárva találtam. Zörgettem, zörgettem, gondolván, majd csak kinyitja va­laki. — Itt oszt ugyan hiá­ba zörget! — sietett egy ismeretlen jóakaróm segítségemre. — No, persze —- nevettem el magam. Aztán vala­hogy mégis bejutottam. Némákkal és kínai­akkal nehéz egy újság­írónak riportot csinál­ni, — tartja a szólás, de most az egyszer cáfo­lok ! Ugyanis nemrégi­ben még iskolába jár­tam, s nem akarván megsérteni a tanulmá­nyi szabályzatot, amely szerint tilos a súgás, hát egy-két osztálytár­sammal kénytelen vol­tam megtanulni a nem­zetközi süket-néma ábécét... Lám, lám, mégis csak volt értel­me, hogy iskolába jár­tam. .. Jámbor Kálmánné- val, a süketek és na­gyothallók helyi cso­portjának titkárával beszélgetünk. Megkér­jük, mondja el, hogy élnek, dolgoznak, segí­tenek egymásnak? — Szövetségünknek 68 vidéki és 38 kecske­méti tagja van. Hetente háromszor, négyszer van klubnapunk, ilyen­kor a férfiak sakkoz­nak, kártyáznak, domi­nóznak, a fiatalok röp­labdáinak, van asztali­tenisz felszerelésünk, mi asszonyok pedig horgolunk, kézimunká­zunk és recepteket be­szélünk meg. Egy kedves, mo­solygós asszonyka lép oda hozzánk. — Csordás Mihály né­nak hívnak — mutat­kozik be. — Hogy képezik ma­gukat? — kérdjük tőle. — Szeptembertől jú­niusig, a rendes iskolai év idején nálunk is ál­landó foglalkoztatások vannak. Pestről és a helyi gyógypedagógiai iskolából szoktak eljár­ni hozzánk pedagógu­sok órákat adni. Itt ta­nuljuk meg a szájról olvasást, a helyesírást, számolni tanulunk, megismerkedünk a fi­zikával, csillagászattal. A szövetségtől filmeket kapunk, és hogy job­ban gyakoroljuk be­szédkészségünket, szín­darabokat adunk elő. Az egyik legbonyolul­tabb lélektani problé­máról kérdezzük Virág László bácsit. — Van-e úgynevezett kisebbségi érzetük ak­kor, ha nyelvileg vagy a hallást illetően egész­séges társaságba kerül­nek? — Bizony, nem egy­szer érezzük ezt. Mint­ha szégyelnénk magun­kat, pedig igazán nem tehetünk róla. Az em­berek tapintatosak. — Vagy nem is çréïoek botra tűztük a szalonnát, ügy sütöt­tük, de finom volt! Mert szerettük mi ám ennií Luca néni pedig értet* a főzéshez, napról-napra jobb kosz- tot aüott és repeta is volt. Ha kellett, háromszor is. Igaz, Budai Marikai ö volt a dundi. Nem is szerette sen­ki úgy a gyomrát, mmt ő. Reggeliző csészét, egy literest hozott otthonról, abba is kért még — repetát, ebédnél sokszor négyszer is mértek neki. Meg is látszik rajta. A dundi résztvett ám a versenyfutásban is. Azt látni kellett volna, néhány méter után fel­bukott, gurulva könnyebben ért vol­na célhoz. Voltak ám vidám verse­nyek. Csak ügy hangzott a táj. A nyertesek csokoládét kaptak mindig eiiofherésül. — Minden nagyon jó volt, csak a pihenőidőt untuk. Kettőtől négyig aludni kellett volna, az nem ment, csak ritkán. Mindig beszélgettünk vagy elterveztük az esti programot. Mert uzsonna után még volt idő bő­ven a vacsoráig, utána fél tízig a ía- katodóig. Még este voit a zászlóié- vonás. Itt olvasták fel a napiparan- csot, a másnapi programot. Itt vá­lasztottunk napost, kapust, ügyelete­seket, Mindig a legjobbakat. A be­osztásért nagy volt a versengés. — Hát igy volt. De olyan vidám liai», mint az utolsó, kevés akad ed­digi életünkben. Már jóelórc mon­dogattuk, hogy csak az utolsó napon hadd lehessünk rosszak. Jelmezbált rendeztünk, szerenádot adtunk. Ma­gunkra öltöttük a lepedőket, volt aki papírból álarcot készített, másik meg a maradék fogpasztával úgy „kiké­szítették“ magukat, hogy mi is alig ismertünk rá. Belopóztunk a tanárok és az ifjú vezetők sátorába és mikor megjelentek, hangos énekkel, tánc­cal ijesztgettük őket. Még takarodó után is kilopóztunk, szerenádot ad­tunk fazekas Ferencnek, a tábor-pa­rancsnoknak, B. Kovács Istvánnak, a gazdasági vezetőnek és minden ne­velőnek. Ennyit igazán megérdemel­tek a szép tiz napért. Lepedőben vol­tunk, sokszor hasonlított énekünk a macskazenéhez, de ezt elnézhették, hisz engedélyi kaptunk az utolsó na­pi rosszalkodásra. Egy óra volt és még mindig állt a bál. Ezért is olyan álmosak most a kicsik. Csak aíud- janak. — Ni, hogy viaskodik az álmosság­gal Kökény Irénke. Tízéves és még soha nem volt el anyukajától, két napig haza akart menni, aztán ka­pott kismamát, mint a többi kicsi — azok segítettek az öltözködésben, vi­gyáztak rájuk — ma meg már azért potyogtak a könnyei, mert menni kell haza. De többen vagyunk így. Több könny hullott ma a búcsúzás­kor itt Kecelen, mint tíz nappal ez­előtt Kecskeméten. De jó lenne visz* szajönni, legalább még tiz napra! — Vannak közöttünk sokan, akik nem először vesznek részt üdülésben, de azok is azt mondják, hogy soha ilyen jó még nem volt sehol. Sza­badban leírni, sátortáborban lakni, ez mindennél többet ér, de jó lenne, ha jövőre is mehetnénk... Röviden ennyit mondtak a lányokr Minden mondatukból hosszú oldala­kat Írhatnánk, hangjukból, izgatott közlésvágyukból, sok mindenre lehet következtetni. Dehát kegyetlenek a sorok, egyre szaporodnak és nekem be kell fejeznem írásomat. Szűksza­vúan ugyan, de eleget tettem a sok­sok kérésnek. Megycriné Már szépítik a Budai utcai iskolát idegenkedést* irántunk, vagy nem mutatják Majdnem mindnyájan dolgozunk, gyárakban, hivatalokban, és büsz­kén mondhatom, nincs panasz ránk. De bizony a vezetőségnek néha ki kell mennie egy-egy helyre, megmagyarázni, hogy mi is emberek va­gyunk. És ezért van az, hogy legjobban mégis­csak a klubhelyisé­günkben érezzük ma­gunkat. Itt egymás kö­zött vagyunk, sorstár­saink között,.. — Egy jellemző eset — vág közbe Kartus Ernő. — A 1C1K évekig nem volt hajlandó el­vinni a klub udvaráról a szemetet. Veszeked­tünk mi, de hiába- Csordásnénak kellett felírnia a Ludas Matyi­nek, hogy végre elin­tézzék ezt a dolgot. Az állam megbecsül ben­nünket, de az emberek­kel néha baj van. Igen. Az emberekkel néha baj van. Nehezen veszik észre a másik embert! Pedig milyen könnyű is lenne. Es Vágyjék el, - szép is... Benedek otthonokra 60 000-et, a két gim­náziumra 133 000-et, a Közgazda- sági Technikumra 66 000-et köl­tünk az idén. Ebből a pénzből vezették be a Petőfi utcai óvo­dába a vizet, javítják a rendőr­falusi óvoda tetejét, a máriavá- rpsi iskolát kívül tatarozzák, a belsönyírit, a muszáji iskolát is ebből a pénzből korszerűsítik. De minden iskolát rendbehoznak még a nyár folyamán. 300 000 fo­rint fedezi ezt a munkát. Tiszta tantermek, kijavított bútorok várják majó az újabb iskolai év kezdetét. Köszönjük az intézkedést.,. Sági Ferencné tanácstag küldött köszönő sorokat. A tanácstagi fo­gadóórán kért ntcasalakozásért mondanak köszönetét. A Madár közben 100. a Tizes utca mélyebb fekvésű részein 156. köbméter salak teszi sártalanná, járhatóvá az utat. A tanács odaszállította a salakot, az egyengetés munká­ját társadalmi erők végezték. — Pintér József útmester ellenőrzé­se mellett I5-en vettek részt az egyengetés munkájában. Közös erővel egy egész környék óhaia teljesült, A diákok hangoskodása már rég elült, a tantermekben most a fűrészek, kalapácsok, a munka zaja visszhangzik. A Tatarozó Vállalat dolgozói megkezdték a Budai utcai iskola ablakainak, ajtóinak javítását, a homlokzat, vakolását. A régi, padlós torna­terem is parkettát kap ezen a nyáron. 130 000 forintot költenek az iskolára az idén, hogy tiszta, megszépült épületben kezdődhes­sen ősszel a munka. Az általános iskolák felújítá­sára 190 000 forint áll rendelke­zésre, az óvodákra 48 000-et, a tanítóképzőre 20 000-et, a diák­5 A panaszos levelek között egy- >re több köszönőlevél húzza meg (magát szerényen a városi tanács mosíakönyvében. Minap is kettő •bizonyítja, hogy a lakosság jö­jj gos kérését továbbítják a tanács­tagok — és ha továbbítják, meg- bvalósítasukra is előbb-utóbb sor (kerül. s »Köszönjük a Műkertben el- ?hclyczett két új padot,« A ma* pgányt, csendet, hús ligetet kpd- nelök egész sora nyugtázta ezt a ^köszönetét. j A Voelker-telcniek nevében

Next

/
Thumbnails
Contents