Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-17 / 167. szám

hírős

V'-Ä ROS

0<K)<><KKX><><>OOOm>r>o<>00<H>oruvrv/w><>ri KKMHKKKK) CK>0<K>00<>0<><>00<><>00<KK><><KK><><><>0<>0<>00<>000<><><X><XX>00<K>000<>0<>OÖ<^^

Sokat segítettek az elmúlt negyedévben is az állandó bizottságok

Tíz állandó bizottságban 89 állandó bizottsági tag és 411 aktíva végezte hasznos munkáját. Munkájuk egyre rendszeresebb -=• ezt a munkatervek bizonyítják. A jól dolgozó állandó bizottságok tagjai és aktívái nagy segítséget nyújtottak eddig is a begyűjtésben, adózásban, a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzésében. De ezután — különösen most az aratás, cséplés, betakarítás idején — van igazán nagy szükség felvilágosító munkájukra. Az előző negyedévben 24 állandó bizottsági ülést tartottak. Hatvanhét közérdekű javaslatot tettek, abból 63 megvalósult. Az állandó bizottságok 221 kivizsgálásban, ellenőrzésben vettek részt, észrevételeikkel nyújtottak segítséget.

Hatvanegy jelentkező a dolgozók iskolájába

Felnőtt emberek. Dolgoznak, komoly munkát végeznek, mégis tanulnak, pótolják a múlt bűnét.

Elvégzik az általános iskolát. A jövő oktatási évre 61 felnőtt jelentkezett a dolgozók általános iskolájába. A levelező tagozatra 51-en iratkoztak. Szeptember közepétől rendszeres hallgatói lesznek az előadásoknak.

Huszonegy vagon borpárlat exportra

A Kecskeméti Gyümölcsszeszipari Vállalat ismét szép eredményről ad számot. Különösen az export borpárlat termelésében és kiszállításában értek el jó eredményt a vállalat dolgozói. A közelmúltban 21 vagon borpárlatot készítettek, amelynek nagy részét már el is szállították a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság részére. A borpárlat minősége kifogástalan volt, mert reklamáció rá nem érkezett. További jó munkát kívánunk a vallalat szorgalmas dolgozóinak.

Ma: egyesülő ülés a Cifrapalotábau

A városi Hazafias Népfront, az MNDSZ és a Békebizottság ma délután 5 órakor tartja egyesülő ülését a Cifrapalota nagytermében, melyre szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Mező Mihály, a Hazafias Népfront elnökhelyettese számol be a Hazafias Népfront városi bizottságának eddigi munkájáról és a további feladatokról, majd sor kerül a Hazafias Népfront elnökségének és bizottságának kiegészítésére.

Vasárnap délelőtt megnyílt

as India-kiállttáa

Vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek között megnyílt a Katona József Múzeumban az India-kiállítás. Megnyitó beszédet mondott Méhész Árpád, a bárosi tanács elnökhelyettese, majd Baktai Ervin, író, tudományos kutató és a Keletázsiai Művészeti Múzeum munkatársa átadta a városnak a kiállítás anyagát, és a mintegy száz főnyi hallgatóság előtt ismertette a kiállításon bemutatásra került képző-ötvös, kerámia- és faipari remekek történetét,

ANYAKÖNYVI HÍREK

A HÁZASSÁGI anyakönyv elmúlt heti bejegyzéseiből: Magyart György és Csontos Ottilia, Bencsik Pál és Fekete Erzsébet, Antal Gyula és Nagy Mária, Körmendi Jenő és Dunai Rozália, Kardos Sándor és Szabó Mária, Kasza István és Szikora Katalin, Gyóni László és Csinger Rozália kötöttek az elmúlt héten házasságot.

A SZÜLETÉSI anyakönyvből: Juhász Sándor és Smit Judit fia Sándor, Csurka Gyula és Szilágyi Mária fia Sándor, Kiss Balázs és Hörcsög-Tóth Ilona fia Zoltán, Puskás Pál és Molnár Margit lánya Ágnes, Tarjányi Imre és Varga Erzsébet fia Imre, Lórik István és Veres Klára fia László, Bodacz János és Mészáros Anna fia János, Trungel Ferenc és Csordás Terézia .leánya Mária, Szabó István és Nagy Judit fia Sándor, Nendl István és Fehér Irén lánya Katalin, Kovács Lajos és Nagy Margit fia Lajos, Zsiniczki Ferenc és Faragó Mária fia Ferenc, Mészáros István és Molnár Ilona fia József, Porkoláb Antal és Göcze Ilona fia Tamás, Kajó Imre és Lénárt Etelka lánya Zsuzsanna, Szabó István és Suhajda Eszter fia József, Varga Imre és Fábián Rozália lánya Ilona, Harkai Sándor és Tóth Margit fia Zoltán, Csókás Ferenc és Mikecz Zsuzsanna fia László, Aranyi László

és Hauszchen Katalin fia László, Veréb Béla és Festő Katalin fia Béla, Grózner Vince és Fodor Julianna lánya Éva, Galovics Lajos és Valach Éva lánya Éva, Pintér Mihály és Szomjú Erzsébet lánya Erzsébet, Kosmács István és Szabó Erzsébet lánya Erzsébet, Böcsödi Lajos és Kovács Erzsébet fia Lajos, Bálint Béla és Bárdi Ilona fia Béla, Szabados József és Noé Ilona lánya Anikó, Borsodi Mihály és Szántó Mária fia Zoltán, — Horváth György és Kormos-Kostyai Magdolna lánya Piroska, Szűcs Sándor és Radva Teréz fia István, Deák Sándor és Pólyák Rozália fia Sándor adatait jegyezték fel az elmúlt héten.

A HALOTTI anyakönyvből: Kulcsár Erzsébet 65 éves, Bisztrón Rozália 70 éves, Szivák Edit 6 éves, Pintér Ágnes 6 hónapos, Bújdosó Istvánné született Bujdosó Magdolna 66 éves, Szabó Rozália 70 éves, Dudás István 40 éves, Lévai Margit 1 öves, Szabó László 3 éves, Kacsák István 79 éves, Galamb Julianna 13 éves, Nagy Sándorné született Baranyi Etelka 72 éves, Szabó Lászióné született Gál Julianna 60 éves, Bartek János 68 éves, Horváth Piroska 1 napos, Kása Mátyásáé született Kovács Eszter 75 éves, Németh István 13 napos kecskeméti lakos halt meg.

Vidám szünidő

cÆ kteeli ííitúvőládiúvbaíi

A szülőknek már nem mondhatunk sok újat, hisz a 148 lány már megérkezett a tíznapos keceli táborozásból. Lie talán mégis találnak újat a sorok között, hisz az ezernyi élmény, emlék csak egy töredékét önthették mondatokba a pajtások.

Kezdem talán egy köszönettel. Tolmácsolására kértek fel a hazafelé jövő autóbuszon. Nagyon őszinte szívvel köszöni a 148 általános iskolás lány mindenkinek ezt a felejthetetlen, élményekben nem fukarkodó tíz napot. Köszönik a városi DISZ bizottságnak, a Városi tanácsnak, köszönik a honvédségnek, mély rendelkezésükre bocsátotta az egész tábori felszerelést és hálás szívvel köszönik a vállalatoknak, akik forintjaikkal, természetbeni hozzájárulásaikkal tették lehetővé, hogy mindössze napi 3 forintos hozzájárulással üdülhessenek. Köszönik — és úgy mondták, hogy — meghálálják ... Tanulással hálálják meg ezt a vidám tíz napot.

De milyen Is volt?... A szőke, barna fejecskék mosolyogva gyűltek köréül, egymás szavába vágva meséltek, helyesbítettek, kiegészítettek. — Ök mondták, szinte tollba azt, ami itt következik ...

— Mikor ideértünk még „cudarul“ állt a tábor. Mi Is segítettünk cölöpöt verni, kötelet húzni, szalmazsákot tömni, hogy este már rendes, szép sátorba hajtsuk álomra a fejünket. Iigy kicsit nii is építettük ezt a tábort — a fiúk ingyen jutnak most hozzá, de hadd teljen benne örömük.

— A flii-inak jutott most a kürt is. Minket csak néhány napja ébreszl- getett harsogva. Hangjára ugrottunk ki az ágyból és azonmód szaladtunk reggeli tornára. Attól egészen felébredtünk, hát még az ezt követő mosdástól, a copfosok még jobban a fé- sülkodéstől. Még reggeli előtt rend- hchoztuk a sátrakat, fogadtuk a pajtásság! szemlét. Es ezután a rajok énekétől zengett az erdő, zászlófelvonásra sorakoztunk. Ott dicsérték meg a legszebb és legtisztább körletet is... Nyolc óra lett, jöhetett a reggeli. Akkor kaptuk meg mindjárt a tízórait is, — mert ötszöri étkezés dukált ám minden táborozónak. Tízig szabad- foglalkozás, kinek ini tetszett, utána egyig szakköri foglalkozás, sport. — Volt ám biológiai szakkörünk, csuda dolgokat tanultunk. Gyűjtöttünk jellegzetes alföldi bogarakat, mintegy 25 fajtát. Tömtünk kígyót, madarat, Halász tanárnéni tanított rá. Még elhagyott fészkeket is kerestünk a kitömött madarakhoz. Jártunk a nagykanálisnál, szedtünk csigákat, kagylókat, nádbuzogányt is hoztunk, abból készítettünk szebbnél szebb emlékeket. Mindegyikünknek van nem is egy. A közeli fenyvest is meglátogattuk, a tőzegtelepen is jártunk, 15 fajta növényt i3 gyűjtöttünk. Mi állapítottuk meg növényhatározóval hovatartozásukat. Lesz mit mesélni ösz- szel az iskolában,

— De volt ám táncszakkörünk is, itt tanultuk meg az Ecseri lakodalmasból a leánytáncot és a menyasz- szonykikérést, Látni kellett volna a sikert. Nagy tapsot kaptunk a ven degektöl, de az énekkarnak sem volt kisebb sikere. Mert voltak ám nagyon vidám mulatságok. Egyszer a keceli úttörők voltak vendégeink, egy másik napon pedig Kecskemétről jöttek szovjet pionírok. Volt ott minden. Előadás, vidám játékok, tábortűz. Jaj ki ne felejtsük a szalonnasütést se, az volt csak hangulatos. 'Húsz rőzsekupac égett egymásután,

Ahol Hz uijból áll az ÁBÉCÉ...

Van egy régi újságíró-vicc, amely úgy szól, hogy a nagyszájú, de semmihez sem értő újságíró dicsekszik egy kollégájának: Te, micsoda szenzációs, színes riportot csináltam! Mire a másik: No, képzelem. .. Biztos a süketnémákkal. Ami többnyire azt jelentette: az egésznek megint se füle, se farka.

Ez jutott eszembe, mikor elhatároztam, hogy ennek ellenére megpróbálok riportot írni a süket-némákról. Kora délután látogattam el a Kaszap utcai klubhelyiségükbe, de, sajnos, az ajtót zárva találtam. Zörgettem, zörgettem, gondolván, majd csak kinyitja valaki.

— Itt oszt ugyan hiába zörget! — sietett egy ismeretlen jóakaróm segítségemre. — No, persze —- nevettem el magam. Aztán valahogy mégis bejutottam.

Némákkal és kínaiakkal nehéz egy újságírónak riportot csinálni, — tartja a szólás, de most az egyszer cáfolok ! Ugyanis nemrégiben még iskolába jártam, s nem akarván megsérteni a tanulmányi szabályzatot, amely szerint tilos a súgás, hát egy-két osztálytársammal kénytelen voltam megtanulni a nemzetközi süket-néma ábécét... Lám, lám, mégis csak volt értelme, hogy iskolába jártam. ..

Jámbor Kálmánné- val, a süketek és nagyothallók helyi csoportjának titkárával beszélgetünk. Megkérjük, mondja el, hogy élnek, dolgoznak, segítenek egymásnak?

— Szövetségünknek 68 vidéki és 38 kecskeméti tagja van. Hetente háromszor, négyszer van klubnapunk, ilyenkor a férfiak sakkoznak, kártyáznak, dominóznak, a fiatalok röplabdáinak, van asztalitenisz felszerelésünk, mi asszonyok pedig horgolunk, kézimunkázunk és recepteket beszélünk meg.

Egy kedves, mosolygós asszonyka lép oda hozzánk.

— Csordás Mihály nénak hívnak — mutatkozik be.

— Hogy képezik magukat? — kérdjük tőle.

— Szeptembertől júniusig, a rendes iskolai év idején nálunk is állandó foglalkoztatások vannak. Pestről és a helyi gyógypedagógiai iskolából szoktak eljárni hozzánk pedagógusok órákat adni. Itt tanuljuk meg a szájról olvasást, a helyesírást, számolni tanulunk, megismerkedünk a fizikával, csillagászattal. A szövetségtől filmeket kapunk, és hogy jobban gyakoroljuk beszédkészségünket, színdarabokat adunk elő.

Az egyik legbonyolultabb lélektani problémáról kérdezzük Virág László bácsit.

— Van-e úgynevezett kisebbségi érzetük akkor, ha nyelvileg vagy a hallást illetően egészséges társaságba kerülnek?

— Bizony, nem egyszer érezzük ezt. Mintha szégyelnénk magunkat, pedig igazán nem tehetünk róla. Az emberek tapintatosak. — Vagy nem is çréïoek

botra tűztük a szalonnát, ügy sütöttük, de finom volt! Mert szerettük mi ám ennií Luca néni pedig értet* a főzéshez, napról-napra jobb kosz- tot aüott és repeta is volt. Ha kellett, háromszor is. Igaz, Budai Marikai ö volt a dundi. Nem is szerette senki úgy a gyomrát, mmt ő. Reggeliző csészét, egy literest hozott otthonról, abba is kért még — repetát, ebédnél sokszor négyszer is mértek neki. Meg is látszik rajta. A dundi résztvett ám a versenyfutásban is. Azt látni kellett volna, néhány méter után felbukott, gurulva könnyebben ért volna célhoz. Voltak ám vidám versenyek. Csak ügy hangzott a táj. A nyertesek csokoládét kaptak mindig eiiofherésül.

— Minden nagyon jó volt, csak a pihenőidőt untuk. Kettőtől négyig aludni kellett volna, az nem ment, csak ritkán. Mindig beszélgettünk vagy elterveztük az esti programot. Mert uzsonna után még volt idő bőven a vacsoráig, utána fél tízig a ía- katodóig. Még este voit a zászlóié- vonás. Itt olvasták fel a napiparan- csot, a másnapi programot. Itt választottunk napost, kapust, ügyeleteseket, Mindig a legjobbakat. A beosztásért nagy volt a versengés.

— Hát igy volt. De olyan vidám liai», mint az utolsó, kevés akad eddigi életünkben. Már jóelórc mondogattuk, hogy csak az utolsó napon hadd lehessünk rosszak. Jelmezbált rendeztünk, szerenádot adtunk. Magunkra öltöttük a lepedőket, volt aki papírból álarcot készített, másik meg a maradék fogpasztával úgy „kikészítették“ magukat, hogy mi is alig ismertünk rá. Belopóztunk a tanárok és az ifjú vezetők sátorába és mikor megjelentek, hangos énekkel, tánccal ijesztgettük őket. Még takarodó után is kilopóztunk, szerenádot adtunk fazekas Ferencnek, a tábor-parancsnoknak, B. Kovács Istvánnak, a gazdasági vezetőnek és minden nevelőnek. Ennyit igazán megérdemeltek a szép tiz napért. Lepedőben voltunk, sokszor hasonlított énekünk a macskazenéhez, de ezt elnézhették, hisz engedélyi kaptunk az utolsó napi rosszalkodásra. Egy óra volt és még mindig állt a bál. Ezért is olyan álmosak most a kicsik. Csak aíud- janak.

— Ni, hogy viaskodik az álmossággal Kökény Irénke. Tízéves és még soha nem volt el anyukajától, két napig haza akart menni, aztán kapott kismamát, mint a többi kicsi — azok segítettek az öltözködésben, vigyáztak rájuk — ma meg már azért potyogtak a könnyei, mert menni kell haza. De többen vagyunk így. Több könny hullott ma a búcsúzáskor itt Kecelen, mint tíz nappal ezelőtt Kecskeméten. De jó lenne visz* szajönni, legalább még tiz napra!

— Vannak közöttünk sokan, akik nem először vesznek részt üdülésben, de azok is azt mondják, hogy soha ilyen jó még nem volt sehol. Szabadban leírni, sátortáborban lakni, ez mindennél többet ér, de jó lenne, ha jövőre is mehetnénk...

Röviden ennyit mondtak a lányokr Minden mondatukból hosszú oldalakat Írhatnánk, hangjukból, izgatott közlésvágyukból, sok mindenre lehet következtetni. Dehát kegyetlenek a sorok, egyre szaporodnak és nekem be kell fejeznem írásomat. Szűkszavúan ugyan, de eleget tettem a soksok kérésnek.

Megycriné

Már szépítik a Budai utcai iskolát

idegenkedést* irántunk, vagy nem mutatják Majdnem mindnyájan dolgozunk, gyárakban, hivatalokban, és büszkén mondhatom, nincs panasz ránk. De bizony a vezetőségnek néha ki kell mennie egy-egy helyre, megmagyarázni, hogy mi is emberek vagyunk. És ezért van az, hogy legjobban mégiscsak a klubhelyiségünkben érezzük magunkat. Itt egymás között vagyunk, sorstársaink között,..

— Egy jellemző eset — vág közbe Kartus Ernő. — A 1C1K évekig nem volt hajlandó elvinni a klub udvaráról a szemetet. Veszekedtünk mi, de hiába- Csordásnénak kellett felírnia a Ludas Matyinek, hogy végre elintézzék ezt a dolgot. Az állam megbecsül bennünket, de az emberekkel néha baj van.

Igen. Az emberekkel néha baj van. Nehezen veszik észre a másik embert! Pedig milyen könnyű is lenne. Es Vágyjék el, - szép is...

Benedek

otthonokra 60 000-et, a két gimnáziumra 133 000-et, a Közgazda- sági Technikumra 66 000-et költünk az idén. Ebből a pénzből vezették be a Petőfi utcai óvodába a vizet, javítják a rendőrfalusi óvoda tetejét, a máriavá- rpsi iskolát kívül tatarozzák, a belsönyírit, a muszáji iskolát is ebből a pénzből korszerűsítik. De minden iskolát rendbehoznak még a nyár folyamán. 300 000 forint fedezi ezt a munkát. Tiszta tantermek, kijavított bútorok várják majó az újabb iskolai év kezdetét.

Köszönjük az intézkedést.,.

Sági Ferencné tanácstag küldött köszönő sorokat. A tanácstagi fogadóórán kért ntcasalakozásért mondanak köszönetét. A Madár közben 100. a Tizes utca mélyebb fekvésű részein 156. köbméter salak teszi sártalanná, járhatóvá az utat. A tanács odaszállította a salakot, az egyengetés munkáját társadalmi erők végezték. — Pintér József útmester ellenőrzése mellett I5-en vettek részt az egyengetés munkájában. Közös erővel egy egész környék óhaia teljesült,

A diákok hangoskodása már rég elült, a tantermekben most a fűrészek, kalapácsok, a munka zaja visszhangzik. A Tatarozó Vállalat dolgozói megkezdték a Budai utcai iskola ablakainak, ajtóinak javítását, a homlokzat, vakolását. A régi, padlós tornaterem is parkettát kap ezen a nyáron. 130 000 forintot költenek az iskolára az idén, hogy tiszta, megszépült épületben kezdődhessen ősszel a munka.

Az általános iskolák felújítására 190 000 forint áll rendelkezésre, az óvodákra 48 000-et, a tanítóképzőre 20 000-et, a diák5 A panaszos levelek között egy- >re több köszönőlevél húzza meg (magát szerényen a városi tanács mosíakönyvében. Minap is kettő •bizonyítja, hogy a lakosság jöjj gos kérését továbbítják a tanácstagok — és ha továbbítják, meg- bvalósítasukra is előbb-utóbb sor (kerül.

s »Köszönjük a Műkertben el- ?hclyczett két új padot,« A ma* pgányt, csendet, hús ligetet kpd- nelök egész sora nyugtázta ezt a ^köszönetét.

j A Voelker-telcniek nevében