Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-14 / 165. szám
A WtAG PROLETÁRJA f EGYESÜLJETEK f NÉPÚJSÁG RI MDP BACS>KISKÜM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÚS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM Ara 50 filier I!Í56. JÜLIUS 14. SZOMBAT cÁvatúj i/Lejm rO(ukútö*i A déli napsütés hevében forr, izzik a levegő. Erre szokták mondani: olyan meleg van, hogy még a levegő is pörkölődik. — Asszonyok, lányok kis karkosarakkal jószagú ételekkel a határ felé tartanak. Viszik az ebédet az aratóknak. Mondják is nevetve, sok csirke, kacsa bánja ezeket a napokat, jóízű pörkölt, sült készül belőlük. Künn a határban sárguló szőnyegbe vág a kasza, dől a kéve az aratógépek után. A kombájnok ernyője sűrűn fordul, hogy védje a vezetőt a tűző nap heve ellen. A határban 2103 hold kalászos vár aratásra, 575 holdat gcpek vágnak, 1528 holdat kaszások. Bácskai Jánost, a íanócs- elnököt is künn találni a határban. Kerékpárja egy fának támasztva, ő maga az aratók között tudakolja, miben lehetne segítségre a tanács. — Minden rendben van, tanácselnök elvtárs, — mondja egy férfiliang, de rögtön utána beletromfol Nyitrai Bertalanná: — Hiányzik a hűsítő ital. A földművesszövetkezet útnak indíthatná a mozgóboltot. Ka ennek nagy igazsága lett egyszeribe. Aki hallotta, ráhelyeselt. Hogyhát az aratáskor — pláne ilyen tikkasztó meleg időben —•, jó lenne egy kis hideg hűsítő. Bizony, tanácselnök elv- társ, ez jogos kívánság. Ne csak cséplés idején járja a határt a ^ mozgóbolt, de ilyenkor, aratás- ; kor is. Annál is könnyebb a hely- $ set, mert a határban táblák- \ ban van vetve a kalászos, az $ aratók szinte egy csomóban ta-\ lálhatók. Harangszóra benépesednek a fák alatti enyhelyelc. Itt az ebédidő. Kanalak csörögnek a jóízű levest merve. A Dózsa elsőnek kezdte a búza aratást. A Kossuthban meg olyan munka folyik, hogy az elnöknek legyen ám lába, mindet ellenőrizni. Csépelik az árpát, aratják a búzát és a rozsot, má- i sokvetésként vetik a muhart, a szőlőben darabolnak, a kertészetben pedig szedik a borsót. Benn a községben kocsik gördülnek, púpozott zsákok a kocsiderékban. A Terményforgalmi raktárai felé tartanak. Világos elvtárs, a raktár kezelője örömmel újságolja, ma reggel kezdődött a beadás és máris 24 mázsa gabona került átvételre. A kövesen cséplőgépek húznak a közös szérűk fele a Székesbe, a! Gööölyjárásba és Kovácsjárásba, | az aratást nyomon követi a | cséplés, utána meg a beadás, ) hogy Vaskút község hírnevéhez méltóan, első legyen a járás- j ban az állam iránti kötelezett- ség teljesítésében. Ä gaboxiateriüatak nagyobb részéről learatták a termést megyénkben Most van az aratás dandárja. Naponta többezer holdról kerül kévébe a termés. Eddig a gabonaterület nagyobb részéről csaknem 135 000 holdról vágták le a kalászosokat a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák. A rozs — kevés kivételével — már csak a búza egy része áll talpon. Kiskunmajsa határában, ahol minden évben a termelési bizottság irányítja a gabona betakarítását, az idén sem vallottak szégyent. Eddig már a gabonaterület nagy részén keresztbe került a termés: több mint 5300 holdon vágták le a gabonát. Jól megszervezték a hordást is. A termelési bizottság a község egyéni gazdáival közösen felmérte a rendelkezésükre álló lovasfogatokat és azt szükség szerint dűlőnként beosztotta. A napokban az egyéniek közösen összefogva megkezdték a hordást. Minden nap 120 lovasfogat hordja a kévéket a kijelölt szérűkhöz. A gabona betakarításában Kis-' kunmajsán a gépállomás is példát mutat. A környező termelő- szövetkezetek földjén már majdnem minden aratógépkezelő teljesítette tervét. Fodor Sándor, a csolyóspálosi termelőszövetkezetek földjein már több mint 170 holdról aratta le a gabonát, 30 holddal nagyobb területen, mint a terve volt. Érik a ropogós meggy. Mindenütt a határban szedi K a sötétpiros meggyet Baktay Ervin előadása India ősi kultúrájáról Megycszerte peng a kasza, aratják az évi munka gyümölcsét, szerükbe hordják a gabonát, hogy megtakarítsák a sok Tarajos hullámok jelzik a »ráeső« útját, amint a magyar— jugoszláv határon a jeges árvíz idején hírnévre szert tett Sir ina szakasz lankás részeit járja. Lenyűgöző a táj szépsége, a Duna két oldalán húzúdó sűrű erdősor. A sirinai szakasz, mely a jeges árvíz idején méteres jégtorlaszaival egy egész ország figyelmét magára vonta, ma hívogató békességgel tekint a vén Duna utasaira. Szél bodrozza a fűz és nyárfák zöldelő leveleit, váltóvadak tanyáznak sűrűjében. Egy kilóméter innen a határ. Idetűnik a magasra ívelő határszegélyt jelző fehér kőoszlop. Az egyetlen élőlény, aki járni szokta a Senki szigetének bokrokkal sűrűn telenőtt útjait. Juhász József erdész. Nem nehéz rátalálni, a bajai Erdőgazdasághoz tartozó Bokk szigeti erdészlak az otthona és éppen vendégével, Szigeti Dezső vadásszal beszéli tapasztalatait. Mert ezekből van aztán bőven. Hallgatjuk a váltóvadakról észlelt tapasztalatokat. Mit váltanak a vadak? — vetjük közbe magunk is a kérdést. — A helyüket — mondják az erdész és vadász természetességével. Meg is magyarázzák. A Bokk sziget szemközti oldaláról, de erről a kező előadása sok hallgatót toj borzott. Az előadás előtt Nagy László, a városi tanács népművelési csoportjának vezetője, tartott rövid bevezetőt, amelyben megemlékezett arról a csodálatos világrészről, amelynek nemcsak lakói érdekesek az európai ember számára, de természeti tájai, ősi kultúrája, művészete is minden- időben lenyűgözően hat ránk^ Tibet titokzatos világa, a Himalája, a Ganges, a hinduk szén* folyója mind megannyi érdekesség számunkra. Éppen ezért' örömmel üdvözölte Nagy László Baktay Ervint, a neves India- kutatót, a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársát. Baktay Ervin előadása valóban hatalmas élményt is nyújtott a részvevőknek. India 5000 éves művészetének nagyon sok érdekességét, szépségét tolmácsolta a kecskemétieknek. A ve-, tített képek még maradandóbbá - tették az előadás rendkívül gazdag élményeit. Reméljük, nem utolsó alkatommal üdvözölhettük körünkben a kiváló India-kutatót és a közeljövőben tervezett indiai útja után ismét ilyen kellemes, örökre maradandó élményeket szerez majd nekünk. Néprajzi munkabizottság dolgozza fel a községek történetét ! a kiskunfélegyházi járásban ! A kiskunfélegyházi járásban — a járási népművelési csoport kezdeményezésére — néprajzi munkabizottság alakult. A bizottság tömöríti a járási népművelési szakembereit abból a célból, hogy tanulmányozzák és feldolgozzák a környező községek történetét, hagyományait, legjellegzetesebb adatait. A munkához már hozzákezdtek. A járás 11 községében a bizottság munkájából részt vállaló pedagógusok már elkészítették saját iskolájuk történetét, fejlődését és jelenlegi helyzetét dokumentáló tanulmányaikat. Ehhez hasonlóan dolgozzák fel a termelőszövetkezetek, népművelési intézmények történetét is. A tanulmányokat számos szemléltető rajzzal, fényképpel is illusztrálják. A járási tanács oktatási osztályán, mezőgazdasági és népművelési osztályainál díszes albumba kötve őrzik a hozzájuk tartozó községek oktatási, mezőgazdasági és népművelési helyzetét tükröző tanulmányokat, amelyele, sok érdekes adattal ismertetik meg az olvasót; A legtöbb helyen közös felesleges vontatást. részről is a szarvasok, őzek, vaddisznók a Dunán átúszva változtatják tartózkodási helyeiket. És mosolyogva hozzáfűzik, — valamennyi nagyszerű úszó, az egy km. szélességű folyamot a szarvas 5—6 perc, az őz 8—10 perc és a vaddisznó 4—5 perc alatt átúsz- sza. Maradjunk még egy kicsit a váltóvadakról szóló történeteknél, hiszen az erdő eleven újságja. Mosolyogva mesélik a. mohácsi szigetről ide leereszkedett orvvadász izgalmas történetét. Halászladikban, úgynevezett »lé- lekvesztőben« indult »vízi szarvas« vadászatra. Sikerült is kilesnie egy szarvasbikát. Uccu utána iramodott a vízben, a magával hozott láncot aggancsaira csavarta és megpróbálta a zsákmányt partra vinni. Ha tudta volna, milyen veszélybe sodródik, talán kétszer is meggondolta volna a vízi szarvas vadászatot. Mert a szarvas védekezve, a csónak »üstökét« az oda erősített lánccal együtt kiszakította és most már ő rabolva meg az orvvadászt, úszott partra, zsákmányával agancsain. Az orvvadásszal meg mi lett? Megsérült csónakjával küzködve kellett segítség után látnia. Most már érdemes újból a »rccsóba« ülni és bejárni a környező erdőket, melyeknek gazdag vadállományára féltő gonddal ügyelnek. Egykor ez a terület Frigyes és Albrecht »főhercegek« vadászterülete volt, körvadászatok irtották, pusztították a vadállományt, dőzsölések, lak- mározások követték aztán a vadászatokat a kéjlakokban. A múlt emléke még itt található az egyes szakaszok elnevezéseiben. Miért nem változtatták meg Izabella föld, a Gabriella sziget neveit. Annak idején a »főhercegi« család tagjairól nevezték el ezeket és máig sem változtattak rajtuk. Partra lépünk és utat törünk a sirinai erdőrész sűrűjébe. — Ijedten rebbenik fel lépteink zajára a héja, a sólyom, a gémek minden változata. Ott keringenek percek múlva a kéklő Duna felett és csapkodó szárnyaikkal utat törnek maguknak a szomszédos erdők nyugalmába. Csend és végtelen nyugalom árad a partrészeken. Hajók húznak el sűrűn délre és onnan felfelé. Éppen most köszönt néma üdvözléssel felénk a Polana jugoszláv tehervontató gőzös kormányosa, vizek hagyománya ez, emberek találkozása a vizek nagy országútján. Alig lehet szabadulni a művész ecsetjére kívánkozó táj szépsége alól. Az ember szinte feledni látszik a pár hónappal ezelőtt itt folyt élet-halál harcot. Tizenkét- tizenöt méteres jéghegyek tornyosulva zárták útját az áradatnak, aknavetők, repülők bombái törték, zúzták tábláit és a baráti magyar és jugoszláv nép emberfeletti ereje küzdött itt ezen a szakaszon, hogy a víz romboló erejének útját állja. j Kis kócsag repül fel és körözi j a fák koronáit. 14—16 darab le- ] hét belőlük ezen a részen. Jaj, de szépek, jaj, de kecsesek. A szem ' mint a fényképezőgép lencséje, ' örök emlékként akarja megörö- ‘ kíleni, mint az egész tájat, a vadregényes, — annyi küzdelmet Iá- , tett —, de gyönyörű Sirina sza- ] koszt. 3 Csütörtökön este zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a megyei tanács népművelési terme. Baktay Ervin író, tudományos kutató előre is nagyon érdekesnek ígérni Sirina szakasz jugoszláv me agy éjén
