Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-08 / 160. szám
f A tag jelölt felvétel eredményei a kiskunhalasi járásban A Kiskunhalasi Járási Pártbizottság az elmúlt év őszén határozatot hozott, hogy a tagjelölt- felvétellel nec sak a Párt- és Tömegszervézetek Osztálya foglalkozzon, hanem az egész végrehajtó bizottság kollektiv feladatává kell lenni. A járási bizottságon e határozatról azóta is sok szó esett. A Mezőgazdasági, vagy Agit,-Prop. Osztálynak ugyanolyan szívügyévé vált a pártszervezetek új tagokkal való erősítése, mint a Párt- és Tömegszervezetek Osztályának. Pégi igazság pártunkban, hogy: annyit ér a határozat, amennyit végrehajtanak belőle. így gondolkoznak a halasi pártbizottságon is. A tag- és tagjelölt-felvételről hozott határozdtot nem süllyesztették az asztalfiók fenekére, hanem állandóan napirenden tartották. Amikor kimentek a területre az alapszerveze- lekhez, akkor sem feledkeztek meg róla s így van ez most is a határozat után csaknem egy évvel. Narozsnyik elvtárs, a gépállomásokkal foglalkozó titkár például, amikor az aratás előkészítése érdekében Tompán járt, elment az Uj Élet Tsz-be, — ahol hosszú ideje nem veitek fel a pártba új tagot — és megbeszélte a pártvezetőséggel a tagjelölt- felvétel kérdéseit. Szinte berögződött szokásé vált a pártbizottság munkatársai között — tekintet nélkül arra, hogy milyen osztályon dolgoznak, — hogy a tagjelöltfelvétel tapasztalatairól is beszámolnak az elvlársak. Nemcsak a járási pártbizottságon élő, eleven ez a munka, hanem az alapszervezetekben is. Ennek egyik oka, hogy a járási bizottság alig tartott olyan alapszervezeti titkári értekezletet, amelyen ne esett volna szó, a tagjelöltfelvételről. A járási bizottság rendszeresen bekéri az alapszervezetektől azoknak a pártonkívülieknek a névsorát, akiket fel akarnak venni a pártba, és ezeknek sorsát figyelemmel kíséri. Időnként értékelik is a tagjelöltfelvételt. Áprilisban például körlevélben megdicsérték Pap Sándor elvtársat, a kunfehértói függetlenített titkárt a tagjelöltfelvétel terén végzett jó munkájáért, többeket pedig figyelmeztettek hanyagságuk miatt. Az alapszervezetekben a párt- csoportokat mozgósították a termelésben élenjáró, öntudatos pártonkívüliek pártba való beszervezésére, ugyanakkor a taggyűléseken is állandóan napirenden tartják ezt a kérdést. Jánoshalmán például az elmúlt 'negyedévben minden alapszervezetben megtárgyalták a tagjelöltfelvétel helyzetét. A helyi tanács pártszervezete úgy döntött, hogy foglalkoznak a legjobb párton- kivülí tanácstagokkal is. Már sokszor bebizonyult, hogy a határozatokból úgy lesz valóság, ha céltudatosan, következetesen harcolunk végrehajtásukéit. A halasi járási bizottság dolgozói elmondhatják magukról, hogy munkájuk sikeres volt. Míg tavaly egész évben 91 tagjelöltet vettek fel a járás alapszervezetei, addig ez év május 31-ig 77 tagjelölt az eredmény. A munka céltudatos, következetes végzését bizonyítja az is, hogy eddig minden hónapban sikeresebb volt a munkájuk. Januárban például megcsal: hét tagjelöltet vetlek fel, májusban viszont már harmincat Ha a statisztikát nézzük, a minőségi javulás is jelentős. A tagjelöltek, csaknem kizárólag tsz-tagok, üzemi vagy mező- gazdasági munkások és pedagógusok, eredetileg alkalmazott mindössze csak egy van. örvendetes, hogy a felvettek 15 százaléka traktoros. Ugyanakkor helyes törekvés a járási pártbizottság és az alapszervezetek részéről az értelmiséggel való fokozottabb törődés. A tagjelöltek több, mint tíz százaléka a jövő nemzedek nevelésével foglalkozó pedagógus. Az életkor megoszlásában is kedvező a minőségi javulás. A felvettek 60 százaléka harminc éven aluli. Ez azt mutatja, hogy ahol megfelelő a fiatalokkal való foglalkozás, ott a DISZ valóban a párt aranytartaléka. Helyes irányban fejlődik a nőknek a politikai munkába való bekapcsolása is. A felvett tagjelöltek 30 százaléka nő. Nem mondható el, hogy most már minden rendben van a kiskunhalasi járásban a tagjelölt- felvétel körül, hiszen 22 alap- szervezetben még mindig nem foglalkoznak jelentőségéhez mérten a tagjelöltfelvétellel. Ezekben a pártszervezetekben évek óla nem vettek fel tagjelöltet. A járási pártbizottság dolgozói most elhatározták, hogy ezeket az úgynevezett fehérfoltokat is felszámolják. A járási pártbizottságon elmondták, hogy egy évvel ezelőtt még örüllek, ha egy-egy tagjelöltfelvételi kéretem befutott. Ma már az aggasztaná őket, ha kevesebb tagjelöltjelvételi ügyben kellene dönleniök, mint az előző hónapban. Ez azt bizonyítja, hogy céltudatos, következetes munkával a tagjelöltfelvételt mindenütt meg lehet javítani. Szívlelje meg ezt megyénk minden pártszervezete, hiszen pártunk szervezeti szabályzata előírja, hogy az alapszervezet feladata: Erősítse pártunk sorait a dolgozó nép legjobbjaival. Nagy Ottó A vezetők kötelessége: óvják a dolgosók testi épségét A munkavédelmi rendelkezések betartása, a dolgozók testi épségének messzemenő biztosítása, a balesetmentes munka előfeltételeinek megteremtése ugyanolyan feladat, mint a terv teljesítéséhez biztosítani az anyagot, szerszámot és egyebeket. Az 5. sz. Mélyépítő Vállalát egyes építésvezetői még nem értették meg pártunk tanítását: legfőbb érték az ember. A nemrég megtartott ellenőrzés tapasztalatai is erre mutatnak. Békéscsabán Domonkos József építésvezető elismerte, hogy február óta r.em tartották meg egyszer sem a kötelezően előírt havi munkavédelmi oktatást. Ennek meg is látszik a rossz hatása. A munkahelyen rendetlenség van. Az építésvezető elnézi, hogy a kubikosok mezítláb dolgozzanak ott, ahol éppen sok szétszórt, szeges deszka, állandó baleseti veszélyt jelent. Domonkos József építésvezetőt írásban figyelmeztették. A hiányosságok feltárása után néhány nap telt csak el, s Domonkos építésvezető kétszer tartott munkavédelmi oktatást, a jegyzőkönyvbe rögzített hiányosságokat pedig rendre megszünteti. A felületes munkavédelem másutt balesetet idézett elő. Vais építésvezető, Bácsik Énok művezető a martfűi építkezésnél eltűrték, elnézték, nem ellenőrizték, hogy az ácsok szabálytalanul, talpas létraállványt készítettek a falazáshoz, s ezt az állványt olyan stlányan állították össze, hogy az leszakadt és egy munkásnő emiatt balesetét szenvedett. Mindhármukat írásbeli megrovásban részesítették. Ezenkívül a Nagy ácsbrigádot, mely az állványozást, azaz a hanyag munkát végezte, írásban figyelmeztették. A vállalatvezetőség terve az; hogy ezután is a legnagyobb szigorral fog eljárni azokkal szemben, akik nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, A pórt és mm értelmiség Nem idézzűn most a munkásosztály, a kommunista pártok nagy tanítóit, Marxot, Engelst, Lenint, akik — nem csupán azért, mert mindig értelmiséginek vallották magukat, hanem mert előre látták a születő új rendet, — Olyan meggyőző érővel szóltak és írtak mindenkor az értelmiség nagy és egyre növekvő szerepéről a szocialista társadalomban. Talán szükségtelen pártunk III. kongresszusának határozatára is hivatkoznunk, .mely büszkén állapította meg, hogy új, szocialista értelmiség van kialakulóban hazánkban és hogy az értelmiség szerepe, feladata, s vele társadalmi súlya is együtt r.ö a szocializmus építésével. Felsorolhatnánk, hogy csupán megyénkben is két Kossuth-díjas értelmiségi munkálkodik, s hogy 150 pedagógus, 30 mezőgazdász részesült különféle kormány- kitüntetésekben. Hivatkozhatnánk a kiváló és érdemes művész, a kiváló orvos kitüntetésekre, a különféle irodalmi és művészeti jutalmakra, amelyek mind az értelmiség társadalmi megbecsüléséről tanúskodnak. De most elsősorban nem erről kívánunk szólni, hanem arról, hogy az értelmiségnek a párt és a kormány részéről meglévő országos, általános megbecsülése gyakran nem érvényesül a helyi vezetők munkájában, a helyi viszonyokban. Nem ritka még az értelmiségiek iránti bizalmatlanság, sőt néha lebecsülésük is. Egy ilyen és talán nem is jellemző esettel az elmúlt hetekben a Népújság is foglalkozott: a Szennai Aranka igazgató-tanítónő iránt megmutatkozott bizalmatlanság és rosszindulat megnyilatkozásaival. A pedagógusok és »pedagógusok« című cikkünkre több levél érkezett és ezekben hasonló panaszokról, sérelmekről, a törvényes járandóságok jogtalan visszatartásáról (háztáji föld, lakás, stb.) volt szó. A múltkoriban még egy mezőgazdász levelét közöltük, aki az új lakásépítőket megillető adó- engedmény késedelmes érvényesítése miatt tett panaszt. Szinte általános igéuv az értelmiségi dolgozók részéről, — tegyük hozzá mindjárt: teljesen jogos igény, — hogy a pártszervezetek gyorsabban és alaposabban tájékoztassák őket a párt politikájának fontos kérdéseiről, az új határozatokról, stb. Joggal sérelmezik helyenként azt is a pedagógusok, mezőgazdászok, orvosok és más értelmiségi dolgozók, hogy nem vonják be őket a falu problémáinak megoldásába, nem kérik, nem igénylik, vagy néha egyenesen visszautasítják helyes javaslataikat, tanácsaikat. Megyénk egyik déli községében például sokáig nem tudták eldönteni a község vezetői, hová telepítsék a falu új ártézi kútját. Véletlenül tudomást szerzett erről a község orvosa és javaslatára rögtön megoldódott a kérdés. De miért kellett erről csak véletlenül tudomást szereznie az orvosnak? Hiszen a jó kút csak úgy igazán jó, ha tiszta, egészséges a környezete, s ezt senki más nem tudja jobban megítélni az orvosnál. Ügy gondoljuk, hogy az újjászületőben lévő Hazafias Népfrontmozgalom nagy lehetőségeket nyújt többek között arra is, hogy az értelmiség nagyobb közéleti szerephez, fórumhoz juthasson, s magas tudását az ország, a közügy iránti odaadását gazdagon gyümölcsöztethesse. És nyilvánvaló dolog: ha az értelmiséget jobban bevonják a járás, a falu sajátos kérdéseinek kimunkálásába, kérik, igénylik javaslataikat és meg is valósítják azokat, akkor nem csupán az értelmiség társadalmi szerepe jut megfelelően érvényre, hanem a feladatok megoldása egyben tovább növeli az értelmiség társadalmi felelősségtudatát is. Miudezekakérdések(és még sorolhatnánk néhányat) talán apró, gyakorlati jellegűnek látszanak elsősorban, amelyek helyi megoldásához és megvalósításához jóindulatú törődésen túl alig szükséges egyéb. Éppen ezért szólnunk kell néhány elvi jelentőségű kérdésről is, amelyek tisztázatlansága, meg nem értése sok ilyen »apró«, gyakorlati jellegű megkülönböztetéshez, káros mellőzéshez vezetett a múltban. Magyarán szólva itt az ideje annak, hogy a XX. kongresszus szelleme jusson érvényre az értelmiség kozott Végzett párt- és állami munkában. Mindenekelőtt egy idejétmúlt és sokszor mechanikusan alkalmazott megkülönböztetést kell felülvizsgálnunk: a »régi« és az »új« értelmiség elnevezést. Ha figyelembe vesszük, hogy felszabadulásunk óta már tizenegy év telt el, s ez alatt a régi értelmiség is beilleszkedett a népi demokrácia rendjébe, magáénak vallja és túlnyomó többségében Szívvel-lélekkel támogatja a szocialista építést, —1 helytelen és idejétmúlt a korábbi években hangoztatott »régi és új értelmiség« elhatárolás. S az ma már egyenesen hiba, elítélendő szektánsság, hogy a »régi értelmiségi« elnevezést sokan úgy fogják fel, hogy viselőik iránt szinte kötelező a bizalmatlan« ság és valamiféle, óvatosság. As ilyen »régi értelmiségiek« műm Icájában aztán a kákán is csomót keresnek és az »okok« vizsgálatánál a »legkézenfekvőbb magyarázatot«, a múltbeli értelmiségi munkát hozzák fel bizonyítéknak«. Ugyanezek az elv- társak viszont gyakran segítő kritika nélkül hagyják a fiata) értelmiségieket, nem bírálják munkájuk, magatartásuk fogyatékosságait. Ez a szektáns nézet akadályozta meg gyakran, hogy a »régi« értelmiségiek tehetséges gyermekei magasabb iskolára mehessenek. Uav »ondoljuk, hogy helyesléssel fogadják megyénk értelmiségi dolgozói a megyei párt- végrehaj tóbizottság legutóbbi ülésének azt a határozatát, amely leszögezi: csak egyféle mércét lehet alkalmazni az értelmiségiek elbírálásánál, s ez a szocializmus mércéje, ki mennyi és milyen munkát végez, annyit ér. Ne a »régi és az új« értelmiség merev kategóriája, mégcsak ne is a származás alapján történjék elbírálásuk, hanem mindenekelőtt végzett munkájúk alapján; Ahhoz azonban, hogy például a pedagógusok nagyobb számmal és lelkesedéssel tevékenykedjenek az ifjúság, a DISZ-fiatalok nevelésén, vagy mezőgazdászaink a termelőszövetkezetek gazdálkodásának további javításán, nem elég csak a »régi és új« idejétmúlt megkülönböztetést mellőzni. Bizalommal, törődéssel elő is kell segíteni ezt a folyamatot. A rendszeres C3 alapos politikai tájékoztatás, a kölcsönös beszélgetések, viták, az elméleti és szakmai továbbképzés megoldása döntő szerepet játszik ebben- Ugyanakkor több figyelmet igényel az értelmiségiek »apró«, személyi problémáinak megoldása is (lakás, az indokolatlan és gyakori áthelyezések megszüntetése, vagy például a pedagógusok nyári szünidejének biztosítása stb.) Nem kétséges, hogy megyénk értelmiségi dolgozói a pártszervezetek, a tanácsok részéről megnyilvánuló gondoskodásra, nagyobb bizalomra — bizalommal és még tevékenyebb, od.aadóbb munkával válaszolnak; Ez pedig nem csupán a jobb pártmunka, vagy az értelmiség érdeke, hanem igen fontos közérdek is. A szocializmus érdeke. Palkó László A bürokratikus ügyvitel, a lélektelen bánásmód ellen Áz állomáson, a telepen vagy a vágóhídon? Majd ha fagy. Június 20-án elővezéttem egy üszőt — amire szerződést kötöttünk áz Allatforgalmi Vállalat helyi kirendeltségéhez. Itt egy elvtársnő azt mondta, hogy vigyem a vasútállomásra, mert ott fogják átvenni. A zuhogó esőben »kiballagtam« a vasútállomásra. Itt azonban meglepetés ért, mert Balogh elvtárs, az átvevő csodálkozva kérdezte: — Mit keres itt? — Aztán megmagyarázta, hogy a telepen veszik át az üszőt. Mit tehettem? Visz- szamentem a telepre. Itt aztán, hegy egész »jó napom« legyen, újabb meglepetést tartogattak a számomra. Másfél óra Deák elvtárs közölte velem, hogy tévesen küldtek ide, mert az állatot a vágóhídon veszik át. Nem volt más választás: folytattam a gyaloglást a vágóhíd felé, ahol alig félnapi várakozás után végre átadhattam a szerződött üszőt. Csak azt nem értem, miért nem küldtek egyenesen oda, ahol átveszik a szerződött állatokat. Miért küldözgetik az embereket ide-oda? Ugylátszik az Allatforgalmi Vállalat helyi telepén nagyon ráérnek. Célszerű lenne, ha figyelembe vennék azt, hogy niás dolog is van a nyári időszakban. Vitéz Illés, Úszód. i késleltetés Minket, a Növényvédő Állomás dolgozóit a hiúit hetekben a tassi Alkotmány Tsz-be irányítottak, cukorrépa- permetezésre. Előző nap este 8 órakor a brigádvezetőnk értesítette a termelő- szövetkezet vezetőségét, hogy másnap reggel megyünk s addig készítsék el a tilalmi táblákat. Vállalták is, hogy megcsinálják, Ellenben, amikor másnap reggel 10 órakor megérkeztünk, a táblák nem voltak késeien. Pedig igen veszélyes szerrel kellett permeteznünk. A tsz elnökét kétszeri keresés után csak nehezen találtuk meg a lakásán. Emiatt csak másfél óra múlva tudtuk megkezdeni a munkát. Ez pedig nagy kiesést jelentett, mert másfél óra alatt pél* dául négy hold burgonyát tudtunk volna megpérmetezni a szomszédos községekben, aliol burgo- nyabogár-vész van. Ha minden termelőszövetkezetben igy hátráltatnának bennünket, akkor bizony nagy károkat okolnánk a népgazdaságnak. Móczár Mátyás, gkv., '' áss* Növényvédő Állomás A Solti Gépállomás nemrégen egy kimutatást küldött az Apos- tagi Begyűjtési Hivatalhoz, mely szerint néhány apostagi dolgozó paraszt a szántási munkáért járó díjat nem fizette meg a gépállomásnak. A begyűjtési hivatal beidézte a »hátralékosokat«, akik közül többen bosszankodtak a felesleges zaklatás miatt, mert ők már rég megfizették a szántási díjat. Ezt ifjú Szabó Sándor, Tárnái Vilmos és Andriska György a vételi jegy felmutatásával is igazolta. Es itt álljunk meg egy szóra; A begyűjtési hivatal arra jó, hogy beidézze a »hátralékosokat«, de arra már nem, hogy áz adósok névsorából törölje azt, aki kifizette a szántási díjat. Erre csak a gépállomás jogosult, mégpedig úgy, hogy a hátralékosok Apostagról menjenek be Soltra, a gépállomásra és ott mutassák fel a vételi jegyet- Elárulom, mit mondtak érre az apostagiák: — Majd ha fagy! Szerintem sokkal helyesebb, ha a gépállomásról megy kJ Após tagra egy ember és a helyszínen tisztázza a »hátralékosok» ügyét, a leghelyesebb pedig, ha pontos könyveléssel elejét veszik a zaklatásnak;- - _ iU —, A
