Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-07 / 159. szám

A Népújság szakszervezeti rovata

■ä*a^<ii<acP^ctiüB»Q*c*<§<3KKac#3K*^^

Sokhelyütt elfeledkeztek a védőfelszerelésekről

A MEDOSZ megyebizottság az elmúlt ülésén foglalkozott az aratás-cséplés előkészületeivel. Értékelte a mezőgazdasági üzemek munkáját. Az állami gazdaságok tevékenységét érintve, megállapították, hogy minőségiig jobb munkát végeztek a gépi üc kijavításánál, körültekintőbbín szervezték meg a dolgozók nyári ellátását. E téren a Bácsalmási és a Garai Állami Gazdaság példája követendő.

Vizsgálódásaink alapján azonban több helyütt tapasztaltuk', hogy a gépjavításkor elfeledkeztek a védőfelszerelések biztosítására. Pedig ez komoly baleseti ft rras lehet. Állami gazdaságok et gépállomások üzemi bizottságainak a hátralévő időben éppen étért ismét át kell tanulmányozni a szemlejegyzőkönyveket, hogy az abban foglalt hiányosságok gyors kiküszöbölését a legrövidebb időn belül megköveteljék a gazdaságvezetőktöl. Ezzel egyidóben nem árt, ha még- egyszer felülvizsgálják, hogyan biztosította a gazdaságvezetés a megfelelő étkeztetést. Már most gondoskodni kell arról, hogy az étel időben jusson el a központtól távoleső területekre is.

MEDOSZ megyebizottság

Egyszerűsítési

tanácsadó-szolgálat

A Közalkalmazottak Szakszervezete területi bizottsága kezde- ményezésére a bizottságon belül megalakult az egyszerűsítési tanácsadó-szolgálat,' melynek feladata, hogy az MT. 1046/1956. sz. rendeletét megismertesse megyénk dolgozóival és arra serkentse a közszolgálati dolgozókat, hogy az igazgatás egyszerűsítésére tegyék meg javaslataikat.

Már eddig több javaslat érkezett a bizottsághoz. Különösen a tanácsi dolgozók juttatják el a Területi Bizottsághoz okos, értelmes elgondolásaikat, ami azt bizonyítja, hogy magukénak vallják pártunk novemberi határozatát és minden erővel azon vannak, hogy-megszabaduljanak a bürokrácia rájuk kényszerített terhétől.

Minden dolgozó érdeke tehát, tekintet nélkül arra, hogy melyik szakszervezethez tartozik, ha olyan dolgot lát, amely nehezíti a munkát, bürokratikussá teszi az ügyintézést, szót emeljen és javaslatot tegyen az egyszerű és ésszerű ügyintézés érdekében.

Felhívjuk valamennyi szak- szervezeti bizottság figyelmét, hogy mozgósítsa a dolgozókat az egyszerűbb ügyintézéssel kapcsolatos javaslataik megtételére. Az egyszerűsítési tanácsadó minden héten hétfőn délután 5 és 7 óra között tart tanácsadást a Rákóczi út 1. (Szakszervezeti székház) I. emelet 5. szám alatt,

A levelekre írásban válaszol a bizottság.

Ingyenes gyermeküdültetés

A megye építőipari vállalatai és az üzemi bizottságok a kollektív szerződésben vállalták, hogy 65 építőipari dolgozó gyermekét ingyenes üdültetésben részesítik. A vállalásnak megfelelően július 3-mal megkezdődött a gyermekek ingyenes üdültetése. Az első csoport — 40 fiú — Budapesten a Donáth utcai diákotthonban nyert elhelyezést. A pihenőidő alatt megtekintik Budapest nevezetességeit. Okét követik 17-én a 8—12 éves kislányok. A gyermekek üdültetésére személyenként 440 forintot költ a szakszervezet és a vállalat vezetősége.

Dr. Szundy Károlyc a kéthetes ingyenes üdülöjegy

Az ÉDOSZ megyei területi bizottsága által indított »Javítsuk meg az egyeztető bizottsági munkát« jeligéjű pályázat befejeződött. A pályázaton legjobb eredményt dr. Szondy Károly — AI- latforgalmi Vállalat — érte el. Második helyezett Lázár Jenő, harmadik Baghy László, mindketten a Kiskunfélegyházi Vágóhíd dolgozói.

Az első helyezett kéthetes ingyenes üdülő jegy et, a második az 1956/57. évre szóló színházi idényre teljesen ingyenes bérletet, a harmadik helyezett pedig egy asztali lámpát nyert.

A nyertesek e hó 15-ig az ÉDOSZ területi bizottságánál a díjakat átvehetik. (K. I.)

KARCOLAT

Egy termelőszövetkezeti elnök tündöklése és bukása

Előre bocsátom, hogy megváltoztattam a neveket, lehet, hogy itt- ott el is túloztam az eseményeket, máshol lerövidítettem a történetet. Nemcsak azért, mert több szereplő megkért erre, hanem azért is, mert ilyen eset előfordul megye- szerte. Azt szokták mondani, hogy nyugdíjas termelőszövetkezeti elnök nincs. Azt hiszem, hogy akik ezt az írást elolvassák, elgondolkoznak egy kicsit ezen a megállapításon.

Történetünk a járási pártbizottságon kezdődött, a járási első titkár szobájában.

A titkár elvlárs mosolyogva intett az előtte álló, őszes hajú, kissé tömzsi embernek,

— Hát kedves Kovács elvtárs foglaljon helyet, mindjárt meg is mondom, miért hívattuk. Arról van szó, hogy a Vörös Csillag Tsz-nek elnökre van szüksége. Tudja, sok baj van ezzel a szövetkezettel.

Az idős ember csak feszengett a helyén, de nem válaszolt. Ügy látszott, erősen gondolkodik.

— Laza a munkafegyelem a Vörös Csillagban — folytatta a titkár elvtárs —, aztán van egy-Uét nagyszájú asszony is, akik mindig keverik a kását, rontják a közösségi szellemet.

— Nem tudom, alkalmas leszek-e én erre a megbízásra — válaszolt a kiválasztott, de mielőtt folytatta volna, közbevágott a titkár elvtárs.

— Hát természetesen, ehhez nem férhet

kétség. Hát akkor beszéljük meg a részleteket,

így lett Kovács István termelőszövetkezeti elnök. Nehéz dolga volt. A régi tsz-elnök, akinek leváltása után ő került e posztra, állandóan piszkálta. Igyekezett bebizonyítani, hogy az új elnök még rosszabb, mint ő volt. Azonkívül az említett összeférhetetlen nők szintén sütögették a maguk pecsenyéjét, csatlakozva a régi elnökhöz csak azért, hogy ne legyen egyetértés a szövetkezetben,

Ennek ellenére, csodák csodája, a munka megjavult a szövetkezetben. Az uj elnök a maga módján jól vezette a szövetkezetét, természetesen nem hiba nélkül, mint ahogyan ez később ki is derűi. Szigorúan szétcsapott az áskálódok között, azok egy kicsit szüköltek, de gyűjtögették az erőt a bosz- szúra. Az eredmények az új elnököt igazoltak. A termelőszövetkezet országos elsők között volt a beadásban, rekordtermést ért el kukoricából, az Országos Mezőgazdasági

Kiállításon is díjat nyert és így tovább. Pedig nem volt könnyű dolga az új elnöknek, mert amióta »kiemelték« a járásiak, el is feledkeztek róla. A szomszéd községből járt be gyalog a szövetkezetbe, később megtanult biciklizni. Eljáro- gatott az értekezletekre, ahol, mint ilyenkor történni szokott, elmondotta a legutóbbi hetekben végzett munkájukat, segítséget kért az adminisztrációhoz. (Tévedés ne essék, később könyvelő is lett, mert könyvelő nem volt.) A járásnál sok dicséretet kapott, mert azok is olvastak újságot, hallgatták a rádiót és onnan értesültek szövetkezetük jó eredményeiről. Ígértek segítséget is bőven.

Egyszóval az élet zajlott tovább. Ha kijöttek a megyei szervek képviselői, vagy instruktorai, így szóltak hozzájuk: — Menjetek a Vörös Csillagba, ez egy igazi minta termelőszövetkezet. (Titokban pedig azt gondolták, íme mégis jó volt a Kovácsot odahelyezni, most legalább van mivel dicsekednünk. Ez a mi jó munkánkat bizonyítja.)

Az űj szövetkezeti elnök tündöklése alig több mint egy évig tartott. Aztán jött a derült égből a villámcsapás egy szövetkezeti leltár formájában. A szövetkezeti darálót egy olyan tag irányította, aki nem értett a könyveléshez. nem liasználta az előírt nyomtatványokat, nem írta be a kimenő készleteket és ezért hiány mutatkozott. A tsz- elnök ellenőrizte ugyan a munkát, de 6 maga sem értett a könyvekhez, vele együtt mások sem, amit bizonyít az, hogy előbb többlet volt a leltározásnál, később pedig hiány.

A »méregkeverő boszorkányok«, ahogy a tsz-ben nevezik a már említett asszonyokat, élvezettel kezdték sütögetni az új pecsenyét,

összefogva a régi elnökkel. —- Sikkasztott az elnökünk, sok mázsa termény hiányzik a darálóból, de még ezenkívül sok más minden történt — híresztelték vad kéjjel.

A járásiak is felfigyeltek az eseményekre. — Mégsem volt jó ezt a Kovácsot oda tenni — hangoztatták itt- ott, később pedig mindenütt, a járási tanács szobáiban. Végűi kimondták a döntést a járás vezetői: leváltjuk a Kovácsot. Nem igen néztek után», hogy mi igaz és mi nem a szóbeszédbőlMegtörtént a leváltás, ae a régi elnök nem kapta meg a járandóságát, míg nem tisztázódik, hova lett a hiányzó termény. A járásbíróság másfél kilós aktát csinált az ügyből. Tárgyalások, jegyzőkönyvek váltogatták egymást, még Kovács elnöksége Idején. Végül is megállapították, hogy mindennek a hibás könyvelés az oka Később a taggyűlés kimondta, hogy Kovácsnak ki kell adni a járandóságot. A községi pártszervezet titkára azonban szövetkezeti demokrácia ide,' szövetkezeti demokrácia oda. lefújta a taggyűlési határozatot.

Az ügy most már hónapok óta húzódik, Senkinek sem jut eszébe, hogy egy picikét mindenki felelő? a történtekért, nincs egy ember, aki azt mondaná Kovács Istvánról, hogy jól dolgozott,

De bezzeg egy évvel ezelőtt.. i

Kereskedő Sándor

árvyvvstwwwivwvw^AWWVWVVWWVVWWWwvwvwwvvyw/v^wywvvwrwv

DOLOGIDŐBEN

I.

I orrán tüzel a nap a felhőtlen égen s ti levegő szinte mozdulatlan. Valahol a messzeségben traktor dübörög, a Laposdűlő felől énekszó hallatszik, de olyan halkan, mintha valami átszűrné a han- goko.t. Emitt sehol egy teremtett lélek, csak Tompa András, a Petőfi Termelő- szövetkezet növénytermesztő brigádvezetője áll csodálkozva, összeráncolja a homlokát, mereszti a szemeit, de embert, kapást nem lát sehol.

— Hál ezek vajon hová tűnhetlek? — dűnnyögi eltűnődve. Mert itt kellene lenniók, hiszen abban állapodtak meg tegnap este, hogy a leányok ma reggel ebbe a táblába állanak bele. Látszik is néhány kapavágás, de nem sok az egész. Reggel tehát kivonultak ide a leányok, el is kezdték a munkát.

— Csak nem űznek ezek itt tréfát velem? — töprengett egy ideig, aztán keresésükre indult. A burgonyatáblán túl akácos van, oda is benézett, kiáltozott is, de eredmény semmi. Már most merre induljon, hol keresse ezeket a leányokat?

Tompa Andrást eszi a méreg s bánja már, hogy engedte magát brigádvezetőnek választani. Itt vannak ezek a leányok is, ni. Kutyába se veszik az embert. Pedig az este megmondta nekik, hogy haladjon ám az a munka, aztán, mikor kimegy az ember, hogy megnézze, minden rendben van-e, hát elbújnak a munkától. Ámbár az is meglehet, hogy az elnök másfelé vezényelte őket. Az is igaz, hogy akkor neki tudnia kellene erről. Menjen hál az elnökhöz, vagy keresse tovább a csapatot? Valamerre indulnia kell, mert 6 sem töltheti hiába a drága időt.

— Tán mégis jobb lesz, ha az elnökkel beszélek, mert ez így mégsem járja — határozta el magát végre, Tompa András visszafelé indult hát nagy mérgesen. Ha csakugyan az elnök vezényelte őket másfelé, akkor bezzeg megmondja a magáét. A burgonyával most nem lehet várakozni. Kapálni, töltögetni kell, különben eheti a fene az egészet. Dohogva megy az úton Tompa András, vele szemben meg Hódos Gyula jön, az elnök.

— Na, legalább nem kell keresgélnem — örül a fordulatnak Tompa, Hódos meg leszáll a kerékpárról.

— Haladnak a leányok, András bátyám? — kédi Tompától.

— Haladnak, csak azt nem tudom, hogy merre, hová — felel a brigádve- zető. Hódos Gyula látja, hogy Tompát rágja valami, hogy mérges.

— Tán valami baj van? — kérdi csendesen.

— Éppen kérdezni akarom, hogy ki küldhette cl innen a leányokat, mert üt nincs közülük egy sem — mondja Tompa András.

— Nincsenek itt a leányok? — ütközik meg az elnök.

— Reggel elkezdhették a munkát, látszik is valami kaparás a földön, de azt már nem tudom, hogy most. vajon hol lehelnek. Az erdőben már kerestem őket.

— Hijnye, a nemjóját!

Állnak ott ketten a dűlőn, néznek erre is, arra is, de a lányokat bizony nem látják sehol. Mintha csak a föld nyelte volna el őket.

— Menjünk, keressük meg őket — tanácsolja Hódos.

— Menjünk — egyezik bele a másik.

Ott mennek el, ahol az imént Tompa

András is elhaladt s nézik azt a néhány kapavágást. Hát ezek a leányok nem dolgozhattak valami sokat reggel óla. Most pedig az idő lehet úgy tizenegy óra, dél még soká lesz, addig még dolgozni kellene. Elérik a tábla végét s bemennek az akácosba. Hódos Gyula, az elnök, tölcsért formál a tenyeréből, aztán:

ss Katica! András Katica! ^ ez) kiáltja. Válasz azonban nem jön semerről sem. Mennek keresztül az erdőn, bokrokat lépnek at, kövekbe botlanak s nehéz ilyen úton a kerékpárt vezetni. Tán félóra is eltelt, amikor végre az erdő végére értek. Az erdőn túl a halastó van s a tó felől leánykacagás hallatszik.

— A mi leányaink lesznek ezek, lefogadom — jegyzi meg Hódos,>Tompa meg csak bólint rá, mert erre ő sem tud mást mondani. ,A parton ketten-hárman hevernek a zöld füvön, a többiek meg ruhátlanul fürdőznek a tóban. Tompa András, de még Hódos Gyula is nyel egyet, mert szépek nagyon ezek a leányok s a legszívesebben ki sem lépnének az erdőből, deltát első a. kötelesség.

— Na, ti aztán jól megkapáljátok azt a burgonyát — dörrent rájuk az elnök. A leányokban először elhül a vér, aztán visongani kezdenek. Jönnének már bezzeg ki a vízből, de hogyan? Minden ruhájuk a parton és a két férfiember előtt a vízből kijönni nagyon bajos.

— Talán elég lenne már ebből a fürdésből — szól még oda Tompa András is. Nem tehet róla. de hirtelenjében ne- v élhetnék je támad, mert mi is lenne csakugyan, ha ezek a leányok most ijedtükben kifelé igyekeznének a vízből?

— Legalább forduljanak el, András bácsi — könyörög kétségbeesetten András Katica, akinek immár sírásba csuklik a hangja a rémülettől. Miért is nem gondolta meg ezt a fürdést reggel? Most itt a baj, mert hogy ebből baj lesz, az már biztos.

Az elnök, meg a brigádvezető elfordulnak. Háttal állnak a tónak s mindketten nagy erőlködéssel gyömöszölik magukba a nevethetnéket. Kicsi híjjá csak, hogy el nem röhintik magukat. Tán mind- kettejüknek a régen elszállt fiatalkor jutott eszébe. Mennyi csíny, mennyi kaland történt már ennél a tónál. Most mindketten úgy tesznek, mintha valami igen érdekes, igen szép madár röppeht

volna fel az erdőszélen és azt figyel» nék. Közben idáig hallatszik a leányok ruháinak suhogása, egyik-másik még vacog is, ahogy kijött a vizből.

— Igyekezzetek leányok! — nógatja őket az elnök. A leányok végre elkészülnek, felöltöznek valamennyien s most várják, hogy vajon mit is mond hát nekik az elnök. S ráadásul itt van még Tompa András is, a brigádvezető, aló olyan ember, hogy nálánál jobbat nem is találhatnának sehol a környéken t íme, őt is magukra haragították.

— Hát miért nem kapáljátok azt a burgonyát, hadd halljam? — vonla őket kérdőre Hódos Gyula. A leányok meg- szeppenten álltak ott és nem tudták hogy hamarjában mit is válaszoljanak Kosaras Borisba, egy szökehajű leányke hirtelen elsírta magát.

— Nem is én találtam ki, igazán — liüppögte.

— Hanem ki? — ráncolta homlokát az elnök, mert szigorúnak kell most lenni.

— András Kata, meg Csere Annus mondta, hogy fürödjünk egyet — mondta lei Boriska.

— No, ez szép dolog. Szépen mutattok li példát a Táncsícs-beli fiataloknak — korholta őket az elnök 9 a leányok csak álltak, restelkedtek kimondhatatlanul Még ilyen szégyent nem érlek.

— Menjetek és folytassátok a munkái — szólt rájuk Tompa András, a leányok meg, amilyen gyorsan csak lehetett, fel- szedelőzködtek és elindultak. Hódos Gyula, az elnök még utánuk szólt:

— Úgy készüljetek, hogy a holnapi közgyűlésen még majd beszélgetünk erről.

A leányok, de leginkább András Katica, szemlesütve igyekeztek vissza a táblába, hogy jóvá tegyék, amit még jóvá lehet tenni. Az imént még gondatlanul fürödtek a tóban, most pedig nem akadt közöttük egy sem, akit ng égetne a bünludaU Éiÿiyô Janót