Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-26 / 175. szám
Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez Elfogadta az MDP Központi Vezetősége, 1956. Július 18—21-i ülésén Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik. Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkás- osztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munkaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei bizosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem sikerült azonban még kiküszöbölni a népgazdaság néhány olyan fogyatékosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a követelményekhez képest: főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek általában magasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lényegesen a háború előttit, és ennek következtében elmaradt a népgazdaság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma öt év alatt csaknem egymillió fővel növekedett. Lényegesen javult a lakosság egészség- ügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalom- biztosításban részvevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit, és a társadalombiztosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista világrendszernek. A második ötéves terv időszakában, 1956—1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg urakodóvá kell tenni a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell a dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell megvalósítani: 1. Az iparosítást olyan ütemben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1935-höz képest 47—50 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének, a technika haladásának alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fontos nyersanyagot küllőiről kell beszerezni, elsősorban nehézipari termékek, túlnyomórészt gépek ellenében, valamint a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően: az iparban a termelőeszközök (-Alcsoport) termelését 58—60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét L-B-csoport) 38—40 százalékkal kell növelni. Az anyagfelliozatal viszonylagos csökkentése és az anyagellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 45—47 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57—58 százalékkal kell emelni. (Vastagon szedtük az irányelv-tervezeten eszközölt változtatásokat.) 2. Elsősorban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás színvonalának emelése, a termelőszövetkezeti mozgalom fokozatos, számszerű fejlesztése, valamint az egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A mező- gazdaság 1955—1960-ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzanak ki, és ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek 100 katasztrális holdra számítva, rendszeresen növekvő termékmennyiséget termeljenek és csökkentsék a termékegységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság fokozottan érdekelt legyen gazdasága meglevő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése emelésében. 3. A termelés növelése érdekében gyors ütemben kell emelni a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonalat és széles körben kell alkalmazni a tudomány és a technika eredményeit. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. MindenekelöU a technika fejlesztésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani kell mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. 4. A munka termelékenységét az iparban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően ct év alatt az egy munkásra eső termelést — a jelenlegi, még nem csökkentett munkaidő alapján számítva — az állami Iparban összesen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a könnyűiparban 20 százalékkal, az élelmiszer- iparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 31 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23—24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35—36 százalékkal kell emelni. 5. A folyamatos termelés feltételeinek biztosítása érdekében már a második ötéves terv első éveiben lényegesen meg kell javítani az anyagellátást. Jelentősen növelni kell a központi állami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mellett biztosítani kell, hogy a készletek választék és minőség szerinti összetétele megfeleljen a szükségleteknek. Ennek elérése végett fokozni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal való takarékosságot. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színesfémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használni vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában. 6. A gazdasági és állami élet minden területén következetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. Valamennyi nép- gazdasági ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési, illetve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alat t az összehasonlítható termelés önköltségének mintegy 16 százalékos csökkentését kell elérni. Az építőiparban a költségvetésekhez képest legalább tízszázalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságosabb műszaki tervek készítésével további megtakarítást kell biztosítani. A közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az önköltséget mintegy 17 százalékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést a népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket. 8. A magyar népgazdaság fejlesztésénél figyelembe kell venni a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés növekvő lehetőségeit és követelményeit. Erre támaszkodva, a termelőerőket az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelő berendezéseinek legelőnyösebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfeldolgo- záct, a kohászaton belül a finomabb hengerelt acélfajták termeléséi, a gépiparon belül a munkaigényes, valamint olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, a dieselmotorok és dieselmozdonyok gyártását, a kombájnok és traktorok gyártását stb. Nagy figyelmet kell fordítani a világszerte ismert élelmiszer- ipari termékeink, gyógyszerkészítményeink gyártásának fejlesztésére. 9. A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszakában biztosítania kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését, és a behozatal ellentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítése mellett, nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növekedése, a munka termelékenységének fokozása, és az önköltség csökkentése révén, a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem mintegy 40 százalékos emelkedését kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20 —22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mintegy 76—78 milliárd forintot kell beruházni. 10—12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvalósított beruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésére kell felhasználni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján biztosítani kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzben! és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést, emelni kell a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatás, valamint a színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. 12. A második ötéves terv sikeres megvalósításához lényeges változásokat kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszereiben. A vezetés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a központosítás túlzásainak felszámolása és a vezetés minden szintjén — a miniszterektől a vállalati igazgatókig, mérnökökig, művezetőkig — hatáskör és a személyi felelősség növelése. így többek között fokozni kell a tervezőmunka megalapozottságát. A népgazdaság távlati tervezési irányvonalának meghatározására tudósok és más szakemberek széles körének részvételével ki kell dolgozni a legfontosabb ágazatok, a főváros és az ország egyes területei fejlesztésének 10—15 éves tervét A második ötéves terv kidolgozásánál szerzett tapasztalatokat felhasználva, a vállalati és iparági terveket a dolgozók bevonásával kell elkészíteni; a tanácsi terveknek ugyancsak a lakosság széles rétegeinek kezdeményezésére kell támaszkodniuk. Növelni kell a vállalatok és a helyi tanácsok szerepét és felelősségét a tervek kidolgozásában. Lényegesen csökkenteni kell a központilag és különösen a vállalatok számára jóváhagyott tervmutatók számát és az előírt tervmutatók keretein belül is nagyobb hatáskört kell adni a vállalatok igazgatóinak a szükségleteknek megfelelő átcsoportosításokra. Budapest, a megyék és megyei jogé városok számára tervmutatókat csak ’ Minisztertanács írhat elő. Biztosítani kell, hogy a tanácsok a jóváhagyott anyag, beruházási és pénzügyi kereteken belül teljes önállósággal gazdálkodjanak. A mezőgazdasági termelési tervben — biztosítva a kenyérgabona szükséges vetésterületét — csak az állam részére történő értékesítés feladatait kell meghatározni. Jelentősen csökkenteni kell a központi gazdálkodásba vont anyagok, félkész- és késztermékek számát és azok sokkal nagyobb részét kell kereskedelmi úton forgalomba bocsátani. Lényegesen egyszerűsíteni kell az anyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megrendelési határidőket, meg kell szüntetni egy sor, a termelők és fogyasztók közé feleslegesen közbeiktatott szervet. Nagymértékben egyszerűsíteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolítását, a beruházásokhak sokkal szélesebb körét kell a vállalati igazgatók, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mértékben kell felhasználni az anyagi érdekeltség ösztönző erejét a feladatok megoldására, ezért fel kell számolni azokat a módszereket, amelyek az anyagi ösztönzést helytelen irányba terelik, anyagpazarlásra, selejtgyártásra vezetnek, egyszersmind gyakran elzárják az utat a tartalékok feltárása elől. Ezzel ösz- szefüggésben a termelői árrendszert úgy kell átalakítani, hogy az helyesebben tükrözze a termékekre fordított munka arányait. A bér- és prémiumrendszert, valamint a pénzügyi és a hitelrendszert úgy kell továbbfejleszteni. hogy az a tervek mennyiségi teljesítése mellett döntően a jó minőségű munkára, az önköltségcsökkentésre, az anyagtakarékosságra, a műszaki színvonal emetésére ösztönözzön. Növelni kell a vállalatok dolgozóinak kollektiv érdekeltségét a jövedelmezőség fokozásában: fokozni kell a vállalatok részesedését a nyereségből. Biztosítani kell az, exportra termelő vállalatok érdekeltségét és részvételét a külkereskedelmi tevékenységben. Meg kell szüntetni a felesleges adatszolgáltatást. egyszerűsíteni kell a mérlegbeszámolókat, a bérelszámolást, az anyagnyilvántartást. A nagyszámú párhuzamos, sőt egymást keresztező, felületes ellenőrzést meg kell szüntetni, és az ellenőrzéssel foglalkozó apparátus — ideértve az üzemeken belüli minőségi és egyéb ellenőrző hálózatot is — lényeges csökkentése mellett növelni kell az ellenőrzés hatékonyságát. Mindezeket a rendszabályokat úgy kell végrehajtani, hogy az alkotó Uez(Folytatás » 4. oldalon)
