Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-24 / 173. szám

Ml R OS

>00<:K5C>0000<>0^>0<>0000<><:><><^ 'o^oooooo ooo<XK>oooo00i>oi>oooooooo*j00o?ooooQ0000ooooooooooooo<KH>ooocK>ooooooooooooouoooo^x5

37 százalékra teljesítette nyári tervét a Kecskeméti Gépállomás

Tegnap volt a dekádzaras a Kecskeméti Gépállomáson. Az utóbbi tíz nap eredményeit értékelve, megállapítást nyert, hogy a gépállomás 37 százalékra teljesítette nyári tervét és 5953 normálholdnak megfelelő munkát végeztek a gépek. A nyári tervteljesítés sikere nagy részben függ az aratógépek munkájától. Megállapíthatjuk, hogy az aratógépek hasonlóan derekas munkát végeztek az utóbbi tíz nap alatt, mert a gépi aratás tervteljesítésének százalékszáma 80-ra emelkedett, összesen 1181 holdat arattak le eddig az aratógépek.

Az aratással egyidőben folyik a harc a talajmunka-terv teljesítéséért. A Kecskeméti Gépállomás a tervnek c részét is 56 százalékra teljesítette. Ezen belül 60 százalékra állnak a tarlóhántással és 319 hold másodvetést végeztek.

Az utóbbi tíz napban a traktorosok versenyében tovább tartotta az első helyezést Tihanies István, a gépállomás fiatal traktorosa, aki a dekádzárásig bezáróan 385 holdon végzett a gabona learatásával. Volt olyan nap, amikor 37 holdról vágta le a gabonát gépével. A második Puskás Gyula lett 345 holdas teljesítménnyel. Az ö legmagasabb napi rekordja 35 hold volt. A többiek naponta átlagosan 13—14 holdról takarították be a gabonát és fogadalmat tettek arra, hogy ezt az iitemyt az aratás befejezéséig megtartják,

Másfél hét alatt 900 hízó

A Sertéstenyésztő- és Hizlaló Vállalat telepein száz számra híznak a kövér mangalica- és a hússertések. A vállalat hizlaldájának dolgozói igazán mindent megtesznek a hízók gyors súlygyarapodása érdekében, hogy igyekezetük nem volt hiábavaló, azt az elmúlt másfél hét eredménye igazolja. A kitartó hizlalás után 900 gömbölyűre hízott jószág hagyta el a hizlaldát. Mind exportképes példányok voltak, s már három ország: Olaszország, Csehszlovákia és Anglia felé szállítja őket a vonat.

A hizlalást iizemág dolgozói nemcsak akkor végeztek jó munkát, amikor a sertések gyors hízásán fáradoztak, hanem az önköltség betartásában is. A tervezett 9,45 forint helyett, 8,66 forintos költséggel értek el egy kiló súlygyarapodást. Ezt az eredményt a továbbiakban is tartani akarják, jóllehet, nem kis feladatra vállalkoztak, mert a belföldi szükséglet kielégítésén

felül még mintegy 5000 exporthízó elszállítása szerepel a tervükben. Legközelebb, vagyis e hónap végén újra Angliába szállítanak.

Érdeklődéssel várt előadás

Az MSZT képzőművészeti szakosztálya előadás tartására kérte fel Pogány Ö. Gábor művészettörténészt, a Szépművészeti Múzeum helyettes igazgatóját. A képzőművészet kedvelői között hamar elterjedt a hués annyi érdeklődő jelentette máris részvételét, hogy az előadást szerdán este 7 órai kezdettel a j Cifrapalota klubhelyiségében rendezik. Pogány Ö. Gábor, aki már több ízben járt a Szovjetunióban, a XX. kongresszus után a képzőművészet problémáiról szól kecskeméti hallgatóihoz.

Nyitott szemmel

7 ízfajta újabb péksütemény

Alig két hete jóízű túróstáskát, vajaspogácsát, leveles saj- tosrudat, pozsonyikiflit, körülbelül újabb tízfajta péksüteményt árulnak a kenyérboltban, az üzletekben. Külön üzemben készítik a szemnek is tetsző süteményeket és egyre emelkedő igénylés bizonyítja, hogy hozzáértéssel. Van olyan nap, hogy hétszázzal többet kérnek az előbbinél, másnap még ezt az igénylést is megduplázzák,

Most már annyi süteményfélét gyárt a Sütőipari Vállalat, hogy maguk sem tudják számát, úgy mondják, hogy harmincnál is többet. Mégsem állnak meg. Az újdonságokat szereti a közönség és ők mindent megtesznek a lakosság igényei kielégítésére; *

De nemcsak a süteményekre, a kenyér minőségére is nagy gondot fordítanak. Egyetlen kiló liszt nem kerülhet dagasztásra szitálás nélkül. Nem is találna senki idegen anyagot a kenyérben, ha jók volnának a sziták, de sajnos már elnyűttek, nem egyszer a belőle kiszakadó drótdarabokat hozzák vissza a vásárlók, — már nem sokáig. Házilag készítenek most szitákat, hogy elejét vegyék a panaszoknak.

A tisztaságra is nagy gondot fordítanak. A pékségekben éppen e héten fejezték be a festést, mázolást. Hófehérek a helyiségek, olajfestékszegély van mindenütt, az ajtók, ablakok is ragyognak a friss festéktől. — Tisza környezetben készül mindennapi kenyerünk.

■noőóooooi

Állatvásár

A városi tanács kereskedelmi csoportja e hét péntekén megrendezi a havi állatvásárt. A vásárra vészmentes helyről, szabályszerű járlattal mindennemű állat felhajtható.

ÚJRA ITTHON

A történet tavaly lélen kezdődött a Magyar Népköztársaság berlini nagykövetségén. Jóképű, értelmes tekintetű, zömök fiatalember, Kullai László, volt kecskeméti lakos kereste fel a követséget Anwailerből és őszintén elmondotta, hogy 1946-ban kiszökött nyugatra, de már nem bírja tovább a hontalanságot, s kéri a követséget, tegyen lépéseket, hogy maga és családja mielőbb hazatérhessen a kis hazába, amit meggondolatlanul elhagyott.

Az intézkedés nem ment ugyan máról-holnapra, de három hete Kullai László, most már szabályos útlevéllel ismét átlépte a magyar határt és édesanyja 10 év után újra keblére ölelhette megtévedt fiát. Most itt ülünk véle szemközt, új munkahelyének, a Városföldi Állami Gazdaságnak egyik csendes iroda-szobájában és beszélgetünk. Illetve ő beszél pergetve az évek történetét, mi meg hallgatjuk.

— 22 éves voltam, amikor elhagytam az országot, gondolva, hogy nyugaton majd jobb lesz... Csalódtam. Jó egy évig nem kaptam munkát sehol. Mindehol az volt a bizalmatlan válasz: — külföldit nem alkalmazunk. Ide-oda dobáltak egyik lágerból a másikba. Sok helyütt jártam, míg aztán a francia határ mellett, nem messze Strassburgtól Anwailerben letelepedtem. De túl sok nyugtom itt sem volt. Nemigen fogadják be arrafelé a külföldieket. Megértem, nekik sincs munkájuk.

— Egy német özvegyasszonyt vettem feleségül, aki az ottani colstokgyárban (mérőlécgyár) dolgozik, így sikerült ugyanott nekem is állandó munkát kapnom. Ezután sem sokat változott a helyzetünk! Addig csak én voltam »auslander« (külföldi), aztán már a törvények értelmében feleségem is hazátlan lett. Kettőnk keresetéből se igen tudtunk élni, inkább csak voltunk. Nagyon drága kint az élelem. így ha a magamfajta munkásember egyszer jól akar lakni hússal, akkor nagyon sokat kell spórolnia.- A munkanélküliek pedig útón-útfélen a szememre vetették, hogy auslander vagyok és hogy miattunk nincs kenyerük . . .

Beszél, beszél és gondterhelten a távolba bámul.

— Meg aztán nincs attól rosszabb érzés, mint a honvágy; Ha hazátlan az ember, még a jó elől is újra megszökik, csakhogy otthon lehessen, nemhogy a rossztól. Hát így jöttem haza..;

Ö hazajött, de hogy él a kicsi párja és mit esznek a gyerekek kint, Nyugat-Németországban? — Ez most a legnagyobb gondja, mert tudja, hogy kettőjük munkájából is mennyire nehéz volt kint az élet. Hát még most egyedül az asszony a két lánykával... A férj érdeklődött is mindjárt, hogyan, miképpen és mekkora csomagot küldhetné szeretteinek. Jobban mondva nem is annyira ő küldené, hanem a gazdaság vezetői, de hát 8 jó akkor is jó, az öröm akkor is öröm.

Három hete, hogy Kullai Lászlót újból munkás fiának fogadta a haza. Munkát kapott, traktoros, s a gazdaság konyháján majd minden nap húst főznek. A vezetők pedig éppen kintjár- tunkkor határoztak, míg Kullai fizetést nem kap. rendkívüli segélyben részesítik. Ö pedig nem szólna egy szót sem, ha a családot, a feleséget és a két kislányt is magamellett tudná. Az asz- szonyka nagyon szeretett volna mindjárt velejönni, sajnos a lakásgondok ezt még nem engedték meg. De a Városföldi Állami Gazdaságban már épül 14 ikerház, s az egyik ajtóra őszre fel- i teszik Kullai László névtábláját.

Felteszik bizony és ezt azért írjuk többesszámban, mert ennél a régen várt ünnepi műveletnél Kullai Lászlónak már Méta Kullai, s a két kislány, Angelika és Gabriella fog segíteni.

— Sándor —

Kerül-e új homlokzat az Ókollégíum kopott épületére?...

A költségvetésben biztosított ösz- szeg azt mutatja, hogy igen. 66 000 forint áll erre a célra az oktatási osztály rendelkezésére, de a pénz még nem minden. Kivitelező is kell és itt már baj van. — Ugyanis a keret biztosítja azt, hogy állami vállalat, ktsz és magániparos között milyen arányban oszthatják fel a munkát. Ezek szerint 130 000 forintos értékben a Tatarozó Vállalatra, 311000-ért a ktsz- re, 17 000 forint értékben pedig a magáni párosokat biízhatják meg az idén iskolajaví- tással; Eddig

nem is volna baj, csak hát a hisznek —, akinek szánták az főkollégium tatarozását — nincs állványa. — (Építők szerszám nélkül. Segítsenek ezen az illetékesei?, hisz emeletes házak is léteznek ebben a városban.)

Egyetlen megoldás lehetséges így: állami vállalattal

megcsináltatni a tatarozást, hiszen magániparos csak 5000 forinton aluli munkát végezhet. De a szigorú rendelkezések itt is útban állnak, ugyanis csak 100 000 forinton felüli munkát végezhet állami vállalat. No most mi legyen? A tatarozáson kívül esetleg még más munkát is meg lehetne csináltatni, hogy ki legyen a 100 000 forint, de akkor mi lesz a kisebb iskolákkal, ahonnan elspórolják ezt az összeget. De talán van szive a Tatarozó Vállalat vezetőinek és a kérésre, könyörgésre eltekintenek a 100 000- től (csak ne vonják ezért őket felelősségre), de akkor újabb akadály állja szigorúan az utat. Állami vállalat csak tervezőiroda által készített terv alapján vállalhat munkát. Ez is jó néhány százasba kerül, üsse part... De hol van az a tervezőiroda, ahol azonnal elkészítik

a terveket? A Budai utcai iskola tatarozásának megrendelését már január 4-én kezdte meg Csere Dezső, az oktatási osztály gazdasági csoportjának vezetője, és csak június 6-án tudták megkötni a Tatarozó Vállalattal a szerződést, így is szerencséje volt, hogy egyáltalán elkészültek a tervek. De hát mégis csak az utóbbi a járható út, hacsak nem akarják az főkollégiumot is a 3-as számú iskola példájára juttatni. Ott ugyanis tavaly azért maradt el a külső tatarozás, — mert a ktsz-nek nem volt állványzata.

Kerül-e új homlokzat még az idén az főkollégium kopott épületére? Ha a meglévő rendelkezéseket felülvizsgálják és az ésszerűtlen keretezésen változtatnak, akkor igen. Az ellenőrzés szerepét ezúttal az egész közvélemény vállalja ; magára.

C/utalmul kit kei (TZamánLákan

»Jutalmul a jótanulásért, szorgalomért« — így mondták Bajtai Irénke első éves fényképész- tanulónak, mikor az ipáit tanuló iskolában kezébe adták az értesítést a romániai üdülésről. A 17 éves, magas, csinos kislány arcán szinte egy pillanat alatt kigyulltak az izgalom rózsái. Az erlelmes tanuló szájából csak dadogó szavak törtek rekedten utat.

Három héttel ezelőtt történt mindez. Azóta már vidáman csacsog Irénke. Mesél, tervez, lázba •jött tőle egész környezete. Nincs olyan nap, hogy a Kossuth téri fényképészszövetkezet kicsi, de családias kollektívája ne tartana »röpgyűlést« a romániai út ügyében. Már megállapodtak abban: Irénke ellátogat a román fényképészekhez. Fényképezőgépet is visz magával, készíti az ezernyi emléket rögzítő felvételeket. Filmre nem lesz gondja, a szövetkezet bőségesen ellátja. Valamennyien úgy izgulnak, mintha kollektív utazásra készülődnének és e izgalomból érződik a szeretet. Szeretik lrénkét. Mindenki tanítja, mindenki oktatja és együtt is örülnek ered- niényeinek. A laboratóriumban igyekvő, szép munkát végez máris az első éves tanuló. Az iskolában a kitűnők között emlegetik, a szakmájában Bogáts Ernő- né szavai szerint is kitűnőt érdemel. Úgy dicsekedett Irénke vizsgamunkájával, hogy sajátjára sem lehetne büszkébb.

— Mikor utazol, Irén?

— E hónap 28-án megyek Pestre háromnapos előkészítő táborba. Ott tudjuk meg a részleteket. Jó lesz a három nap arra is, hogy ismeretséget kössünk, hisz az ország minden részéből jönnek oda fiatalok. Innen Kecskemétről csak egyedül megyek. Fíomániába 1-én indulunk és két hétig vissza se jövünk.

— De előbb még hozol egy érmet — szól a beszélgetésbe Bd- gáts Ei nőné. — Jó futó ám a »mi lányunk«. Három héttel ezelőtt országos versenyt nyert 400 méteres futásban. Most a pécsi szpartakiádról sem térhet haza érem nélkül. Majd megint izgulunk. Mert úgy van az, ha Irénke versenyre indul, az egész szövetkezet együtt drukkol. Mi talán jobban örülünk a sok éremnek, oklevélnek, amit már szerzett a Szpartakusz Sportkörben, mint ő maga. De a romániai útnak még ennél is jobban örülünk.

Most a nagy út előtt mi sem tehetünk mást, minthogy elmondjuk jókívánságainkat: — Töltsd vidáman ezt a két hetet Romániában, ismerd meg az idegen tájat, örökítsd meg necsak emlékezetben, de képekben is ezt a munkával, szorgalommal megérdemelt kirándulást. De előtte még hozzál érmet a pécsi Szpartakiádról — ml is csatlakozunk a neked izgulok táborá- hoZi

Megkezdődött Gvorsa Lajos bűnügyének tárgyalása

A kecskeméti járásbíróság Jenövén tanácsa hétfőn reggel megkezdte Gyorsa Lajos bűnügyének tárgyalását. Az ügyészség azzal vádolja Gyorsa Lajos mutatványost, hogy ellopta a posta 54 000 forintját. Mint ismeretes, 1954. augusztus 14-én nagyobb pénzküldemény érkezett a vasúti állomásnál lévő postahivatalhoz. A pénzküldeményt lovas postakocsival szállították a főposta pénztárába. A postás szabálytalan helyre rakta a pénzküldeményt, továbbá a postakocsi ajtaja sem volt szabályszerűen bezárva. Feltehető, hogy az egyik pénzeszsák a kocsiból kigurult és az utcára esett. A zsákban 354 000 forint voltj Heggel a vasutas parkban a szovjet emlékmű közelében találtak egy zsákot, amely 300 000 forintot tartalmazott. Nem mesz- sze tőle újabb zsákot találtak, amelyet felvágtak, a tartalmát kivették és eldobták. Ebben volt a hiányzó 54 000 forint. A park közelében ütötte fel mutatványos bódéját Gyorsa Sándor. Nevelt fia, Gyorsa Lajos apjának, Gyorsa Sándornak segített a lövöldében. A vádirat alapján a fiatal Gyorsa Lajos kofa reggel találta meg a pénzkülde- ményt és ő tulajdonította el a postának 54 000 forintját. A tárgyalás előreláthatólag több napig fog tartanis